Pesti Napló, 1867. február (18. évfolyam, 5035–5057. szám)
1867-02-01 / 5035. szám
l egyen. Attól soha nem ijedek vissza, hogy a két alkotmányos kormánynak egymásra, s a két ország közös viszonyaira legyen befolyása, de azt tartom inpracticabilisnak, hogy két, kormányt nélkülöző országos testületnek legyen egymásra kölcsönösen befolyása, úgy hogy ha ezen passus így állana: „Most azonban a legmagasabb trónbeszéd szerint, lényegesen változott a helyzet az által, hogy őfelsége alkotmányos jogokkal ruházta fel többi országait is, azokat tehát absolut hatalommal ezentúl nem képviselheti, s azok alkotmányos kormányának befolyását nem mellőzheti, “ meg volnék nyugtatva , mert két alkotmányos kormánynak, két alkotmányos ország ügyeire befolyása lehet, míg két alkotmányos testületnek egymás ügyeire kormány nélküli befolyását nem értem; meglehet ismét, hogy ez az én hibám, de kérem becses elnézéseket s felvilágosítást. Deák Ferencz : Az előttem szóló bizottsági tagtársam azt mondta, hogy elfelejtettem a harmadikra felelni. Az meg az én hibám, hogy én nem értem azt, amit az érdemes képviselő úr most mondott. Beszél ugyanis két alkotmányos testületről kormány nélkül. Hiszen jól tudjuk, hogy az előttünk fekvő munkálatban benne foglaltatik, hogy a felelős minisztérium itt is, ott is helyreállíttassék; ez conditio sine qua non-ja javaslatunknak. Ha pedig ez helyreállíttatik, igen nehéz azt mondani, hogy „két kormány nélküli testület,“ mert mind Magyarországnak meglesz a maga felelős minisztériuma, mind az örökös tartományoknak. (Felkiáltás balról : Nincs!) Nincs ! De hát az már törvény ? Ez javaslat. S nincs-e hozzá azon feltétel kötve, hogy csak akkor léphet életbe, ha mindazok megtörténnek, ha a két alkotmány meglesz, ha a két országnak felelős minisztériuma lesz? Ez világosan ki van kötve. Azt kérdi, tagtársam, mi történik akkor, ha ezt az osztrákok el nem fogadják ? Azt mondhatom reá, hogy miután mi ezen feltételeket kitűztük, ha az osztrákok ezeket el nem fogadják, körülbelül az fogna történni, ami az előttem szóló, és társai politikája szerint mindenesetre megtörténnék, hogyha t. i. az ország okvetlenül a mellett marad, hogy a változtatásokat, a közös ügyekre tett javaslatokat ezen feltételhez köti, ezen feltételek pedig nem teljesülnek, marad az ország az eddigi alkotmányos állása mellett. Miután azok lehetetlenné teszik a változtatásokat, semmivel nem történik sem több, sem kevesebb, mint mit a t. képviselő úr politikája okvetlen maga után hozna. Itt még az a tehetség is fenforog, hogy ha a feltételeket elfogadják, biztosabb lábon állunk , de az előttem szóló tagtársam politikája szerint semmi esetre sem állunk biztosabban. Azaz : a negatív politikája hatalmunkban marad akkor, ha a feltételek el nem fogadtatnának. Ha tehát őfelsége, vagy pedig az osztrák tartományok azt mondják, hogy nem akarnak ily közösséget, ily minisztériumot és nem tudunk megegyezni , akkor igen szépen mindketten egy téren leszünk, a negatív terén ; csak hogy a negatív terére addig nem szeretek menni, míg az affirmatio terén kis reményem van, hogy hasonló biztonsággal jobb eredményeket vívhatok ki. Nyáry Pál : Itt, mielőtt szótöbbséggel akarunk határozni, kapacitálni akarjuk egymást, s e jóhiszeműséget mindnyájan követeljük egymástól ; tehát ha unalmasak vagyunk is, kötelesek vagyunk egymást kihallgatni. Ezen ötödik szakasz minél többször magyaráztatik, annál homályosabb. Mert nem tagadhatni, hogy ha azon indok áll, hogy a most szóban forgó viszonyokra nézve a magyar király és magyar országgyűlés által közegyetértéssel tett intézkedések megállapításánál más ország azért nem bírt befolyással, „mert a magyar király, mint az uralkodása alatt álló többi országok absolut fejedelme, azon országoknak érdekeiről és teendőiről absolut hatalommal rendelkezett,“ a logika szabályai szerint ebből az következik, hogy mindaz, ami Magyarország független önállásáról, más országnak vagy népnek alá nem rendeltetéséről mondatik törvényeinkben , tiszta illusio. — Mert t. bizottság, ha eddig csak azért nem folytak be az örökös tartományokés országok ily ügyekbe, mert nem volt alkotmányuk; ha őket az absolut hatalom képviselte ebben a kérdésben, ez szerintem azt jelenti, hogy mi nem csupán a mi alkotmányos királyunkkal végeztünk alkotmányunk értelmében, hanem egy harmadik személylyel is tacite mindig ott lévén az absolut, az örökös tartományokat képviselő fejedelem is. És miután azon fejedelem már most oly kegyes, hogy ezen eddig absolut kormányzott országoknak és tartományoknak bizonyos úgynevezett alkotmányos jogokat adott, most már a kérdéses viszonyok iránt csak azoknak egyenes befolyásával lehet érvényesen intézkednünk. Ez más szóval annyit tenne, hogy nem igaz az 1791-ik évi 10-ik törvényünknek azon kifejezése, hogy Magyarország „regnum liberum et relate ad totam regiminis formum independens, id estrulli alteri regno, aut populo obnoxium.“ De én e törvényt máskép nem értelmezhetem, mint úgy, hogy minden ügyeinkben kivétel nélkül szabadon határoztunk, hogy amit határoztunk, önállólag, minden másnak befolyása nélkül határoztuk azt. Ha ellenben azoknak most az absolut hatalom által reájuk ruházott alkotmányos jognál fogva befolyásuk lenne a mi ügyeinkbe, ez a mi intézkedéseink függetlenségét, ez a mi önállóságunkat romba döntené, s így a mi alkotmányosságunk pusztán fictióvá válnék. Hogy ez valósággal így lenne, mindenki beláthatja, ha gyakorlati szempontból tekintjük a tervezett eljárást. Tegyük fel, hogy a delegátió valósággal életbe lép , életbe lép az alább következő szakaszokban előadott szervezettel. Tegyük fel, hogy a két delegáció figyelembe véve nemcsak a fennforgó szükséget, de tekintettel az államok teherviselési képességére is, egy bizonyos menynyiségre nézve akár újonczokban, akár pénzben, közegyetértésre jó egymással, és feltéve, hogy ezen megállapodást, mind a két törvényhozás elfogadja ; ez esetben egyik állam a másik állam önállását nem sérti. De ha a két delegáció közt az egyetértés nem eszközöltethetik, ha például az egyik részről egy millió katonaság kiállítása terveztetik, s a másik rész, például Magyarország, belátva, hogy ebből a már előbb megállapitott quota szerint reá eső illeték reá nézve el nem fogadható teher lenne, a tervezetbe bele nem egyeznék s szavazásra kerülvén a dolog, egy szavazattal mégis ily erejét meghaladó teher viselésére kényszerittethetnék; kérdem, mi értelme lenne Magyarország törvény biztosította alkotmányos függetlenségének ? Felelet: semmi. Mert azon esetben, ha a másik oldalról a szavazat egygyel többre üt ki, szabad rendelkezési joga megszűnt, és megszűnt tőle idegen befolyás által. Mindazokra, miket Buda és Pest város igen tisztelt követei a most tárgyalás alatt levő 5-ik szakasz magyarázatára előhoztak, többet megjegyezni nem kívánok ugyan, de azt, megvallom, valóban óhajtanám megmagyaráztatni magamnak : e szakaszszal miként egyeztethető össze az 1791-ki t.-czikk tartalma, mely szerint Magyarország szabad, független, önálló, semmi ország avagy népnek alávetve nem levő országnak volt mindig elismerve. Zsedényi Ede: Én a dolog érdemére észrevételt nem kívánok tenni, hanem csak az előadások természetére nézve egy általános észrevételt akarnék tenni, azt t. i., hogy azon urak, akik, mint előttem szóló Nyáry Pál t. képviselőtársam , kik mindig az 1848-ki törvényeknek előleges, tettleges helyreállítását követelik, figyelembe nem veszik, hogy épen azon 1848-ki törvények által a mi állapotunk is némileg megváltozott, mert az említett törvények által megállapított parlamentáris rendszernek behozatala után tagadni nem fogja senki, hogy azon politikai tényezőknek, melyek más tartományokban is a közös ügyek eldöntése által érdekelve vannak, befolyását többé nem mellőzhetjük, s ezt épen az 1848-ki törvényekből is kell következtetni. Hisz Magyarország szervezete mindig alkotmányos alapokra volt fektetve, de az előttem szóló nem fogja tagadhatni, hogy a régi 1848 előtt alkotmányos magyar fogalom igen nagyon különbözik azon fogalomtól, melyet az 1848-ki törvények megállapítottak, a fejedelem 1848-ban több kétségtelen fejedelmi jogait megosztotta az országgyűléssel, így a reservált királyi jogokat, melyeket törvényesen birt, átruházta az országgyűlés és törvényhozásra. (Felkiáltások balról: Tagadjuk !) Tehát miután már most az 1848-ks törvények szerint a közös ügyre egy krajczárt sem fordíthat, az országgyűlésnek felajánlása, s a minisztériumnak ellenjegyzése nélkül, módot is kell szolgáltatni, hogy a közös ügyre a szükséges eszközöket alkotmányos uton megkaphassa, kérdemesebben fekszik Deák Ferencz tagtársunk észrevételének érdeme, hogy miután megváltozott, a közös védelem módja, sőt természetes és az arra szükséges pénzeszközök megszerzése, többé a fejedelem teljhatalmától nem függ, hogy lehet kizárni a többi alkotmányos tartományok befolyását ? — Ez véleményem szerint nemcsak azon jogokból következik, melyekkel felruháztattak az osztrák örökös tartományok, de épen a 48-iki törvény által megállapított parlamentáris rendszer folytán megváltozott politikai állásunkból. Nyáry Pál: Úgy tetszik, képviselő barátom hozzám intézvén a kérdést. (Zsedényi közbeszól: általában.) Csodálja, hogy nem látom át, miként a királyi jogok az 1848-ks törvények által megcsorbittattak, s azok a nemzetnek esvén nyereményül, ez kárpótlást igényel. Valóban e kijelentése először gondolkodóba ejtett, miután nem találtam egyetlen fejedelmi jogot is megcsorbítva ; de csakhamar észre vettem, hogy megcsonkításnak talán azt tartja, hogy 1848. év után már oly jogoknak is felelősség mellett kellene kezeltetniük, melyek azelőtt a nélkül voltak kezelve. Ha jól fogtam fel szavait ez magyarázata annak, amin ő csodálkozik. De ha ez így van, viszont engedje meg nekem, hogy én meg azon csodálkozzam, miként lehet az államháztartásba behozott felelősség elvének alkalmazásáért a fejedelem részére azt követelni , miként lehet a felelősségt, eszmét — hogy úgy szóljak, ily módon degradálni, miként lehet ezen kötelesség teljesítéséért a fejedelem részére jogáldozatra a nemzetet felhívni? Nekem úgy tetszik, hogy a felelősségért compensatio gyanánt a nemzet önállóságának csorbítása kissé túlzott ár lenne, így vane dolog valósággal, nem tudom, ha tévedtem, méltóztassék felvilágosítni, mert különben ha úgy van, amint előadtam, nem hiszem, hogy azok, kiknek véleményét pártolta, barátom, e pártolását elfogadnák. Tisza Kálmán, T. bizottság! Én a mai hosszúra nyúlt vitát még hosszabbra nyújtani nem akarván, sem azokhoz nem szólok, amelyek igen fontos tárgyak bár különben, de nem szorosan ide vonatkozólag érintettek, sem arra nézve, hogy mennyiben szójáték az általam előadott nézet, ki nem terjeszkedem, mert ide vonatkozólag nézetemet tiszteltbarátom Ghiczy Kálmán már elmondotta. Én csak egyszerűen az 1848-dik évből felhozott példákra nézve vagyok bátor nyilatkozni.Én magam is, amennyire lehet, óhajtom tekintetbe venni az előzményeket, és habár tudom azt is, hogy egy országgyűlésnek vagy minisztériumnak sokkal megelőzőleg tett nyilatkozatai, s ebben bizonynyal egyet fognak érteni, nem feltétlenül és mindörökre kötelezők, érzem mégis, hogy az 1848-iki magyar felelős minisztérium által tett nyilatkozatok mindenesetre nagy mértékben figyelembe veendők s megfontolandók. Ami azon példákat illeti, amennyiben hiteles adatokat bírtam magamnak szerezni, kijegyeztem magamnak, mely jegyzetek történetesen nálam is vannak. Az igaz, hogy midőn gróf Batthyányi Lajos mint miniszterelnök interpelláltatott, mint igen tisztelt képviselőtársunk előadó, azt mondta, hogy tartozunk a monarchiát védeni, ha annak territoriális épsége megtámadtatik. Azonban az 1848-dik évi pesti magyar országgyűléskor a felirati vitában a minisztérium programmjában — legalább azon adatok szerint, melyeket megszerezhettem — ez áll, a minisztérium azt mondta, hogy „azon, a pragmatica sanctiónál fogva, a reánk háruló kötelezettséget, miszerint őfelségét külmegtámadások ellen védeni tartozunk, kétségbe vonni nem akarja.“ Továbbá méltóztatnak sokan még emlékezni, hogy akkor e felett hosszas vita fejlődött ki, és ezen viták folyamában a minisztérium maga megpótolta saját programmját, mely megpótolt programmban, melyben a minisztérium tiltakozván az ellen, mintha a fejedelmet az olasz szabadság elnyomásában akarná segíteni, azt mondja, hogy ő Felségének kül megtámadás elleni oltalmára a pragmatica sanctió értelmében ígérkezik. Mindkét esetben tehát ő Felségének oltalmáról van szó. Csupán Zsedényi képviselőtársamnak egypár szót. Azt mondja Zsedényi, azok, kik vele ellenkező véleményben vannak, nem veszik figyelembe, hogy az 1848-as törvények által, amelyek annyi új nyereményt adtak a nemzetnek, amelyekben őfelsége előbbi jogaiból sokat, melyeket törvényesen birt, megosztott a nemzettel. Változott helyzetünk, és így a helyzet új rendszabályokat kíván. Először is azt felelem neki, mi azon törvényeket igenis figyelembe veszszük, azon törvények ugyanij nyereményeket nem adtak a nemzetnek, azon törvényekben ő Felsége oly jogait, amelyeket azelőtt törvényesen bírt, nem osztott meg az országgal, hanem azon törvényekben az ország, természetesen ő Felsége beleegyezésével, azon jogait, amelyeket azelőtt az ország törvényesen bírt, hanem őfelsége gyakorolt a törvények mellőzésével, biztosította. Ez a különbség az én véleményemben az övétől az 1848-iki törvények felől. Ami a változott helyzetet illeti, azt mi is figyelembe veszszük, de figyelembe vették az 1848 -iki törvények, és ezek rendelkeznek azon esetekről, amelyekben közös érdekű tárgyak lesznek elintézendők, és rendelkeznek a módról is.• A módról mostan szólni nem czélem, én az egész tárgyhoz csak annyiban szólottam, amennyiben a majd később előforduló delegáció elve itt van lefektetve, s amennyiben az volt véleményem, hogy a harmadik pont az ötödikkel nem egyezik. Most a delegációról szólni nem kívánok, majd a maga idejében; csupán ezeket kívántam Zsedényi képviselőtársamnak felelni. Elnök. Nincs senki szólásra feljegyezve , azért méltóztassanak az ötödik pontra nézve határozni, elfogadják-e, vagy nem ? (Maradjon! Több hang! Szavazzunk felette!) Méltóztassanak tehát felkelni, akik az indítványt elfogadják. (Megtörténik.) Az ötödik pont megmarad. Csengery Antal (olvassa a 6. és 7. §.) Maradnak. (Olvassa a 8. pontot. Zaj: Elég lesz!) Elnök: Méltóztassanak megengedni, kénytelen vagyok itt kimondani, hogy amint magam részéről hibának tartanám azt, hogy bárki keresztül akarná erőszakolni és siettetni ezen nagy fontosságú tárgyat, más részről azt gondolom, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az ország vár, hogy e tekintetben haladjunk és tartsuk meg legalább a rendes tárgyalási órákat. Nyáry Pál: Én csak azon okból voltam bátor a tárgyalás folytatása ellen felszólalni, mert nem tudhattam négy nappal ezelőtt, hogy ma országos ülés lesz, és így délutánra egy bizottsági ülést hívtam össze, mely ma délutáni 4 órakor összeül. Reményem, hogyha mi 10 órakor kezdjük meg az ülést, és 2 óráig ülésezünk, ezt senki sem fogja arra magyarázhatni, hogy mi nem akarunk dolgozni, annyival inkább, mert az nem lehet, hogy itt legyünk 3 óráig, és négy órakor ismét ülésbe menjünk. Deák Ferenc: Én azt gondolom, hogy a dolog magában ki fog egyenlíttetni. Amint épen Gorove képviselő úrtól hallottam, ő a 8 dik pontra nézve egy módosítást akar beadni, jó lesz tehát, ha ezen 8 pont felolvastatik, melyet azután a. bizottsági tagok maguknak leírják és holnap tanácskozunk felette. Elnök : Méltóztassék tehát megengedni, hogy a 8-dik pont is még felolvastatik, miután módosítvány van beadva. (Olvastatik a 8-dik pont.) Gorove István : Tisztelt bizottság! A felolvasott szakasz igen általánosságban van tartva; a bizottság e jelen munkálatában bizonyos általános elveket akart kimondani, a későbbi részletezéseket a legtöbb pontra nézve későbbi időkre akarta fenntartani; de én azt gondolom, hogy a részletezés ezen pontra is szükséges lesz, ha tekintetbe veszszük azon külügyi érintkezéseket, melyek tárgyai az internationális viszonyoknak. Ezek közé tartoznak a szorosan vett diplomatikai tárgyakon felül mindazok, amelyek a külkereskedelemnek képviseltetését illetik, —jelesen a consulatus; ide tartoznak még más némely tárgyak, amelyek az internationális viszonyoknak jelenlegi állapotából fejlődnek. A külügyi tárcához tartoznak azon szerződések, melyek ezen viszonyoknak alakítására nézve szükségeltetnek, ezek rendesen az egyes miniszter által kezdeményeztetnek, de maguknak a szerződéseknek megkötését és vezetését a külügyi miniszter eszközli, másrészt szükségesnek tartanám, hogy mindamellett, hogy ezen szakaszban ezen ügyek közös vezetése ki van mondva, jelentessék az is világosan , ki, hogy mindezen intézkedésekben a magyar felelős minisztérium hazánk érdekeit kellőleg képviselje és támogassa. Én azt hiszem, ily részletezés minden irányban csak megnyugtatólag fog hatni, és ennélfogva bátorkodom ezen szakaszt következőleg bővíteni. „A pragmatica sanctióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerű vezetése. E czélszerű vezetése közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő Felsége uralkodása alatt álló összes országot együtt illetik,“ ide volna teendő ezen szerkezet, ennélfogva a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedések a birodalom mindkét felének minisztériumaival egyetértésben és azok beleegyezésével a közös külügyi miniszter teendői közé tartoznak. A nemzetközi szerződéseket mindenik minisztérium saját törvényhozásával közli. Ezen külügyek tehát stb. a hogy a szerkezetben van. Elnök.. Holnap 10 órakor folytatjuk a tárgyalásokat. Ülés vége 2 órakor. * Az ifjúság vigalma Kaposvárott folyó hó 23-án megtartatott, díszes, de kis közönség előtt. A jövedelemről — mely legfőbb, miután a vigalom a szükölködök javára adatott — csak néhány nap múlva tudhatunk bizonyosat, miután a pénzek még e napig be nem folytak. * A somogymegyei mészáros ezér Roboz Istvánt, a „Somogy“ szerkesztőjét, mesterei közé avatta be, s a mesterlevelet küldöttség által kézbesitteté neki. — A pesti kir. kath. főgymnasiumban a szokásos félévi írásbeli érettségi vizsgálatok f. évi február hó 11., 12. és 13. napján fognak megtartatni ; a magánvizsgálatok pedig február hó 27. napján. Pest, 1867. jan. 29-kén. Az igazgatóság. Jeszeniczei Jankovich István, élte 48-dik, boldog házassága 20-dik évében, légcső- és tüdőrobban, jan. 23-kán délutáni 5 órakor, rövid betegség után kimúlt. A boldogult hült tetemei f. hó 25 dik napján délutáni 3 órakor a füri temetőben örök nyugalomra tétettek. Béke hamvaira ! — A m. kir. egyetem hittudományi karánál az első félévi nyilvános vizsgák a következő napokon tartatnak meg; u. m. február 20-án az egyházjogtanból, febr. 21-én az egyháztörténelemből, február 22-én az új szövetségi szentírástanból, február 23-án az alaphittanból, február 27-én a lelkipásztorságtanból , február 28-án az erkölcstanból , mártius 1-jén az ágazatos hittanból, mártius 2-án az ószövetségi szentirástanból. Különfélék. — A „Wiener ZiB“ jan. 31-ki száma hivatalosan jelenti, hogy Ő Felsége jan. 20-kán kelt határozatával Simor János győri püspököt esztergomi érsekké és Magyarország prímásává kinevezte. — Prágában a Moldva, Bécsben a Duna áradóban van. — A kir. kath. főgymn. segélyegyleti bizottmánya kedves kötelességének ismeri köszönetét kifejezni : Bognár V. B.-né és Lendvayné aszszonyságoknak, Csányi Rumy Gizella és Meyer Augusta kisasszonyoknak, valamint Boccolini Hercules, Deutsch Vilmos, Grün Jakab, Pauli Richard, Szárnyassy Béla, Szabolics Manó, Zimay László és Zöllner Rezső uraknak, kik a segélyegylet javára rendezett hangversenyben a jótékony czél iránti tekintetből szívesek voltak közreműködni. ■— Továbbá Wodianer F. nyomdász urnák, ki a nyomtatványokat díjtalanul szolgáltatta, valamint Beregszászy urnák, ki a zongorát volt szives átengedni. A tiszta jövedelem 250 ft. A rendező bizottmány nevében: Fabni Gyula, elnök. — Abrudbányáról írják a „Kol. K.“nek, hogy e város környékén rendkívüli tél uralkodik, a hótömegek súlya alatt sok fedél beszakadt; különösen f. hó 7-kén és 8-kán sűrűn pattogtak a fedelek, s a hideg 23 fokra emelkedett. A pesti lövészegyletnek bálrendező bizottmánya tudtára adja a t. ez. közönségnek, miszerint az idei lövészbálok 1. évi február hó 2-án és 23 án fognak tartatni. Belépti jegyek Kimer József főlövésznőknél kaphatók szervita-tér 4. szám. Pest, jan. 31. Nemzeti srndás. Febr. 1-re van kitűzve : „ AESOPUS.“ Vígjáték 5 felvonásban. — Távirati tudósítás a. 31 ról: a bécsi börzéről 5% metalliques .... . 60.— . Nemzeti kölcsön .... 70 40. Bankrészvény .... . 135.— . Hitelintézet......................... . 168.— . Londoni váltók .... . 130.40. Ezüst ............................... . 129.75. Arany ............................... 6.18. KÜLFÖLD. Németország. A félhivatalos „Karlsruher Zeitung“ megerősíti, hogy Stuttgartban febr. 3 -án a négy délnémet állam részéről egy conferentia fog összeülni egy egyező védszervezet alapjainak meghatározása végett. Baden ezen értekezletben a nagyherczegi és külügy és a hadügy minisztériumainak elnökei által lesz képviselve. Würtembergből ezen értekezletre nézve a „Köln. Ztg.“nak következőt írnak : „Hohenlohe herczeg beszéde nem hiában hangsúlyozta a délnémet kormányok kölcsönös megegyezésének szükségét ama fontos kérdésekre nézve, melyek e pillanatban egész Németországot foglalkoztatják Dél-Németországnak az éjszaknémet szövetség és az ezt vezető nagyhatalom irányábani viszonyokat, illetőleg Taufskirchen gróf bizalmas küldetésének a stuttgarti, karlsruhei és darmstadti udvarokhoz, az a czélja volt, miszerint kipuhatoltassék, mennyiben volnának e kormányok hajlandók egy közös politika felett megegyezni , és a küldetést a legjobb siker kísérte. Egy, a bajor kormány által előterjesztett pontozás általánosan el lön fogadva, és alapját képezendő azon tanácskozásnak, melyre a nevezett államok kül- és hadügyminiszterei Stuttgartban febr. 3 -án össze fognak ülni. E pontozás szerint a délnémet hadseregek új szervezete, legalább amennyiben az a gyalogságot és lovasságot illeti, teljesen meg fog felelni a porosz hadszervezetnek, s Hohenlohe herczegnek a bajor képviselőkamrában kimondott programmja valamennyi délnémet államok által el fog fogadtatni. E megállapodásnak annál nagyobb jelentősége van, minthogy minden oda mutat, hogy e kormányok közül legalább is három bizton számíthat az új politika jóváhagyására a kamrák részéről, s mert — ha jól vagyunk értesítve — a porosz kormány a bajor kormány eljárását egész befolyással támogatta még ott is, hol köztudatul feltétlen és közvetlen csatlakozást óhajtottak Poroszországhoz, külön katonai conventiót e hatalommal stb., s ugyanezért eleinte nagy tartózkodást, vagy épen visszautasító hajlamot mutattak Bajorország javaslatai iránt.“ Köztudatul, a badeni kormány volt az, mely eleinte minden olyan megállapodásnak ellenszegült, mely további következményeiben egy délnémet szövetségre vezethetett volna. — Az augsburgi „Alig. Zrg“-nak Párisból következőt írnak : Nem való ugyan, hogy a franczia kormány Hohenlohe herczegnek a bajor kamrában ismételve kimondott nyilatkozatait alkalmul használta volna egy, azokra vonatkozó jegyzéket intézni Münchenben levő miniszteréhez, de nem lehet tagadni, hogy a (franczia) külügyben egy kis meghökkenés támadt. Az aggodalmat jóval növelte a „Nordd. Alig. Zig“ czikke, melyben azon állítás van kimondva, hogy a prágai béke negyedik §-sa nem szolgálna akadályul,ha a délnémet államok hajlandók volnának szorosabb csatlakozás tekintetéből az éjszaknémet szövetséghez souverainitási jogaik egy részéről lemondani. Daczára a kézzelfoghatólag létező csodálkozásnak, hogy ne mondjuk, rémülésnek, itt nagyon szeretnének minden zajt kerülni, s úgy az azért a hűséges (félhivatalos) közlönyök által azt híreszteltetik, hogy a dolognak semmi fontosságot nem kell tulajdonítani. Hasonló eljárást követ Moustier marquis a megint és nagyobb mértékben fel felmerülő luxenburgi kérdésre nézve, melyet pedig, csalhatlan jelekből ítélve, meglehetősen komolynak kell tartani. Ezt bízvást következtethetni oly emberek himeretlen állításaiból, kik a külügygyel a legmeghittebb viszonyban állanak.“ — A „Zeidl. Corr.“ azt írja, hogy Poroszország nem kötött semminemű külön katonai conventiót a hessen-darmstadti nagyherczegséggel. — Kielben a Schleswig holsteini főkormányelnök, Scheel-Plessen báró, egy rendeletben felszólítja a városi képviselők többségét, adna indokolt nyilatkozatot, miért nem vett részt a birtokfoglalási ünnepélyben. A nyilatkozat beadására nyolcz napos határidő van szabva. Távirati tudósítások. —■ Forenc , jan. 31. Humbert herczeg bécsi utazása elhalasztatott. Persano szabadlábra helyeztetett. A per tárgyalása márt. 12-kén fog megkezdetni. Bárral berlinbe utazott, hogy átnyújtsa visszahívó iratát. — Páris, jan. 31. A „Moniteur“ heti szemléjében olvassuk: Az osztrák-olasz viszonyok folyvást kedvezők, semmiféle tárgy vagy versenygés nem választja el egymástól a két államot. Nem sokára várható a kereskedelmi szerződés megkötése, melynek az a rendeltetése, hogy a két hatalom jó érzületeit az anyagi érdekekre nézve hasznosakká tegye. — Prága, jan. 30. Prága város választó kerületeiben, a Józsefváros kivételével, mint előre látni lehetett — megbuktak a németek. A hivatalnokok és papság majdnem kivétel nélkül a csehekre szavaztak. — Zágráb, jan. 30. A városi képviselet ma elhatározta, hogy a helytartó tanácsnál kérelmezni fogja, függeszszék fel a hadkiegészítési pátens foganatosítását addig, míg az udvari kanczellária Zágráb városának erre vonatkozó felterjesztésére választ ad. — Berlin, jan. 30. A „Prov. Corresp.“ szerint való, hogy az éjszak-német parlament megnyitása febr. 24-kén lesz, s jelenti, hogy az előleges alkotmány-tanácskozások örvendetesen haladnak elő, a lényeges pontokra nézve megállapodás történt, s az egyes kormányok kívánságai sok részben tekintetbe vétetnek. — F 1o r e n c, jan. 29. Bixiónak, ki hibáztatja a „Formidabile“ hajó kapitányának eljárását, jelenti a tengerészminiszter, hogy csakugyan rálöttek egy osztrák erődből a „Formidabile“-re, de az osztrák kormány felvilágosítása szerint ez tévedésből történt, minthogy már october óta ki van adva a parancs, mely szerint az olasz hajókat barátságosan kell fogadni, egyébiránt a „Formidabile“ kapitányának eljárását ő (a tengerészügyét) szintén kárhoztatja, s ezért megvonta tőle a parancsnokságot. Az értekezletek ez ügyben Ausztriával folynak,s később közli az eredményt. Esti posta. — Bécsi hírek szerint az osztrák-porosz, vagyis a német vámegyleti államok és Ausztria közötti kereskedelmi és vámszerződés revisiója feletti tárgyalásokban. 30-kan félbeszakasztottak, mint mondják, azért, mert a borvámokra nézve támadt nehézségeket lehetetlen volt elhárítani. A „Zeidl. Corr.“ úgy látszik, vagy már előre tudta, vagy sejtette ezen eredményt, mert már jan. 29-ki számában következő megjegyzéseket tett a kérdéses tárgyalásokra: „Legkevésbé sem volna feltűnő, ha az osztrák-porosz vámszerződés revisiója feletti alkudozások nem jutnának az annyira óhajtható gyökeres eredményre. Az akadály nemcsak az egyes áruczikkek vámrovataiban feküdnék, hanem főleg a válságban, melyben Ausztria összes kereskedelmi törvényhozása jelenleg van. Eltekintve attól, hogy egy felelős magyar minisztérium kinevezése után a császári birodalom kereskedelmi politikájára nézve két hatalom támadhatna. Magyarország, mely földmivelő jelleménél fogva a szabadkereskedés elveinek hódol, elég erős befolyást fog gyakorolni Ausztria kereskedelmi politikájára, miszerint ezen állam vámtörvényhozásának gyökeres reformját eszközölje. Ausztria nyilván a szabadkereskedéshez lesz kénytelen folyamodni, s ekkép népeinek műipari és kereskedelmi munkásságát az egyedül ép alapra, t. i. az önbizalomra fektetni, ha megromlott pénzviszonyainak meggyógyulását lehetségessé akarja tenni.“ Dél-Németország államainak legújabb magaviselete, és azon irány, melyet kormányaik követnek Poroszországhoz" való közeledésük, s a porosz hegemónia elfogadása által, némi neheztelésre adott okot Francziaországban. Az „Independance“ mindamellett biztosan véli állíthatni, hogy a franczia kormány nem látszik e nézetet osztani, s eddig nem lépett ki azon tartózkodásból, melyet a német mozgalom irányában tanúsított. Azon jegyzőkönyvet, melynek az éjszaki német szövetségi szerződés alapjául kell szolgálnia, január 21-kén csakugyan aláírták, s magának a szerződésnek megerősítése sem foghat soká késni. A szövetségi értekezlet még nem oszlott szét, némi formakérdéseket kell még rendbehozni, s a jegyzőkönyv szerkesztésében némi változásokat tennie. Összejött vala pedig azért, hogy Poroszországra, mint az unió vezérhatalmára ruházzon bizonyos jogokat, mint a parlament összehívásának, felfüggesztésének vagy eloszlatásának jogát. Egyébiránt a választások, valamint a parlament összejövetelének határnapja, mely, mint tudva van, febr. 24-re van kitűzve, sokkal közelebb van, hogy nem sok időt vesztegethessenek. A szultán személyesen igen ingerült a krétai felkelés hosszúra húzódása és azon zavarok miatt, melyek a Görögországgal határos tartományokban kitörtek. Kormánya harczi készületeket tesz, a tartalék zászló alá hivatott, s minden rendelkezésre álló pénz a hadsereg szükségleteire van szentelve. A diplomatia megkettőzteti buzgalmát, hogy e harczi hevélyt lehűtse s kikerültessék oly összeütközés, melynek következései a portára nézve a legsúlyosabbak lehetnének. Meglátjuk, e tanácsolások nem fognak-e elkésni. ” A kormány szándékáról a reichsrath kérdése ügyében ezt írják a „Bohemiának“ „jól értesült oldalról:“ „Míg a lapokban mindig új versiók merülnek fel a minisztérium állítólagos szándékai felől, hogy a januári pátenst még az utolsó órában módosítani fogja, oly körökben, melyek e felől valóban értesülve vannak, semmit sem látszanak tudni, mi e várakozásnak megfelelhetne. Sőt inkább azt állítják, hogy a kormány semmiképen sem nyúl a kezdeményezéshez arra nézve, hogy azon formákon, melyek a januári pátens által életbe lépnek, módosítást tegyen. Azonban a képviselő testületnek sem állja útját, ha ez saját jogalapját meg akarná változtatni oly czélból, hogy a rendkívüli reichsrathot rendes reichsrattá változtassa. Jelelős szerkesztő : B. Kemény Zsigmondi NY I LT-T É R. Karmester kerestetik! A cs. kir. 11 ik huszár ezredben, az ezen állomást elnyerni kívánók képességi bizonylattal ellátott folyamodványaikat legfeljebb folyó évi február hó végéig, az ezredi parancsnoksághoz Brandeisba a. d. Élbe intézhetik. Bővebb felvilágosítást nyerhetni a Törzsparancsnokságnál.