Pesti Napló, 1867. február (18. évfolyam, 5035–5057. szám)

1867-02-01 / 5035. szám

l­ e­gyen. Attól soha nem ijedek vissza, hogy a két al­kotmányos kormánynak egymásra, s a két ország közös viszonyaira legyen befolyása, de azt tar­tom inpracticabilisnak, hogy két, kormányt nél­külöző országos testületnek legyen egymásra kölcsönösen befolyása, úgy hogy ha ezen passus így állana: „Most azonban a legmagasabb trón­beszéd szerint, lényegesen változott a helyzet az által, hogy ő­felsége alkotmányos jogokkal ruházta fel többi országait is, azokat tehát abso­lut hatalommal ezentúl nem képviselheti, s azok alkotmányos kormányának be­folyását nem mellőzheti, “ meg volnék nyug­tatva , mert két alkotmányos kormánynak, két alkotmányos ország ügyeire befolyása lehet, míg két alkotmányos testületnek egymás ügyeire kormány nélküli befolyását nem értem; megle­het ismét, hogy ez az én hibám, de kérem becses elnézéseket s felvilágosítást. Deák F­erencz : Az előttem szóló bizottsági tagtársam azt mondta, hogy elfelejtettem a har­madikra felelni. Az meg az én hibám, hogy én nem értem azt, a­mit az érdemes képviselő úr most mondott. Beszél ugyanis két alkotmányos testületről kormány nélkül. Hiszen jól tudjuk, hogy az előttünk fekvő munkálatban benne foglal­tatik, hogy a felelős minisztérium itt is, ott is hely­­reállíttassék; ez conditio sine qua non-ja javasla­tunknak. Ha pedig ez helyreállíttatik, igen nehéz azt mondani, hogy „két kormány nélküli testü­let,“ mert mind Magyarországnak meglesz a maga felelős minisztériuma, mind az örökös tar­tományoknak. (Felkiáltás balról : Nincs!) Nincs ! De hát az már törvény ? Ez javaslat. S nincs-e hozzá azon feltétel kötve, hogy csak akkor lép­het életbe, ha mindazok megtörténnek, ha a két alkotmány meglesz, ha a két országnak felelős minisztériuma lesz? Ez világosan ki van kötve. Azt kérdi­­, tagtársam, mi történik akkor, ha ezt az osztrákok el nem fogadják ? Azt mondha­tom reá, hogy miután mi ezen feltételeket kitűz­tük, ha az osztrákok ezeket el nem fogadják, körülbelül az fogna történni, a­mi az előttem szóló, és társai politikája szerint mindenesetre megtörténnék, hogyha t. i. az ország okvetlenül a mellett marad, hogy a változtatásokat, a közös ügyekre tett javaslatokat ezen feltételhez köti, ezen feltételek pedig nem teljesülnek, marad az ország az eddigi alkotmányos állása mellett. Mi­után azok lehetetlenné teszik a változtatásokat, semmivel nem történik sem több, sem kevesebb, mint mit a t. képviselő úr politikája okvetlen maga után hozna. Itt még az a tehetség is fenforog, hogy ha a feltételeket elfogadják, biztosabb lábon ál­lunk , de az előttem szóló tagtársam politikája szerint semmi esetre sem állunk biztosabban. Azaz : a negatív politikája hatalmunkban marad akkor, ha a feltételek el nem fogadtatnának. Ha tehát ő­felsége, vagy pedig az osztrák tartomá­­­­nyok azt mondják, hogy nem akarnak ily közös­séget, ily minisztériumot és nem tudunk meg­egyezni , akkor igen szépen mindketten egy téren leszünk, a negatív terén ; csak hogy a ne­gatív terére addig nem szeretek menni, míg az affirmatio terén kis reményem van, hogy hasonló biztonsággal jobb eredményeket vívhatok ki. Nyáry Pál : Itt, mielőtt szótöbbséggel aka­runk határozni, kapacitálni akarjuk egymást, s e jó­hiszeműséget mindnyájan követeljük egymás­tól ; tehát ha unalmasak vagyunk is, kötelesek va­gyunk egymást kihallgatni. Ezen ötödik szakasz minél többször magyaráztatik, annál homályo­sabb. Mert nem tagadhatni, hogy ha azon indok áll, hogy a most szóban forgó viszonyokra nézve a magyar király és magyar országgyűlés által köz­egyetértéssel tett intézkedések megállapításánál más ország azért nem bírt befolyással, „mert a magyar király, mint az uralkodása alatt álló többi országok absolut fejedelme, azon országoknak érdekeiről és teendőiről absolut hatalommal ren­delkezett,“ a logika szabályai szerint ebből az következik, hogy mindaz, a­mi Magyarország független önállásáról, más országnak vagy nép­nek alá nem rendeltetéséről mondatik törvé­nyeinkben , tiszta illusio. — Mert t. bizott­ság, ha eddig csak azért nem folytak be az örökös tartományok­­és országok ily ügyek­be, mert nem volt alkotmányuk; ha őket az ab­solut hatalom képviselte ebben a kérdésben, ez szerintem azt jelenti, hogy mi nem csupán a mi alkotmányos királyunkkal végeztünk alkot­mányunk értelmében, hanem egy harmadik sze­­mélylyel is tacite mindig ott lévén az absolut, az örökös tartományokat képviselő fejedelem is. És miután azon fejedelem már most oly kegyes, hogy ezen eddig absolut kormányzott országok­nak és tartományoknak bizonyos úgynevezett alkotmányos jogokat adott, most már a kérdéses viszonyok iránt csak azoknak egyenes be­folyásával lehet érvényesen intézkednünk.­­ Ez más szóval annyit tenne, hogy nem igaz az 1791-ik évi 10-ik törvényünknek azon kife­jezése, hogy Magyarország „regnum liberum et relate ad totam regiminis formum independens, id estrulli alteri regno, aut populo obnoxium.“ De én e törvényt máskép nem értelmezhetem, mint úgy, hogy minden ügyeinkben kivétel nél­kül szabadon határoztunk, hogy a­mit határoz­tunk, önállólag, minden másnak befolyása nél­kül határoztuk azt. Ha ellenben azoknak most az absolut hatalom által reájuk ru­házott alkotmányos jognál fogva befolyásuk lenne a mi ügyeinkbe, ez a mi intézke­déseink függetlenségét, ez a mi önállósá­gunkat romba döntené, s így a mi alkotmá­nyosságunk pusztán fictióvá válnék. Hogy ez valósággal így lenne, mindenki beláthatja, ha gyakorlati szempontból tekintjük a tervezett el­járást.­­ Tegyük fel, hogy a delegátió valóság­gal életbe lép , életbe lép az alább következő szakaszokban előadott szervezettel. Tegyük fel, hogy a két delegáció figyelembe véve nemcsak a fennforgó szükséget, de tekintettel az államok teherviselési képességére is, egy bizonyos meny­­n­yiségre nézve akár újonczokban, akár pénzben, közegyetértésre jó egymással, és feltéve, hogy ezen megállapodást, mind a két törvényhozás el­fogadja ; ez esetben egyik állam a másik állam önállását nem sérti. De ha a két delegáció közt az egyetértés nem eszközöltethetik, ha például az egyik részről egy millió katonaság kiállítása terveztetik, s a másik rész, például Magyaror­szág, belátva, hogy ebből a már előbb megálla­­pitott quota szerint reá eső illeték reá nézve el nem fogadható teher lenne, a tervezetbe bele nem egyeznék s szavazásra kerülvén a dolog, egy szavazattal mé­gis ily erejét meghaladó teher vi­selésére kényszerittethetnék; kérdem, mi értelme lenne Magyarország törvény biztosította alkot­mányos függetlenségének ? Felelet: semmi. Mert azon esetben, ha a másik oldalról a szavazat egygyel többre üt ki, szabad rendelkezési joga megszűnt, és megszűnt tőle idegen befolyás által. Mindazokra, miket Buda és Pest város igen tisztelt követei a most tárgyalás alatt levő 5-ik szakasz magyarázatára előhoztak, többet megje­gyezni nem kívánok ugyan, de azt, megvallom, valóban óhajtanám megmagyaráztatni magam­nak : e szakaszszal miként egyeztethető össze az 1791-ki t.-czikk tartalma, mely szerint Magyar­­ország szabad, független, önálló, semmi ország avagy népnek alávetve nem levő országnak volt mindig elismerve. Zsedényi Ede: Én a dolog érdemére észre­vételt nem kívánok tenni, hanem csak az elő­adások természetére nézve egy általános észre­vételt akarnék tenni, azt t. i., hogy azon urak, a­kik, mint előttem szóló Nyáry Pál t. képviselő­társam , kik mindig az 1848-ki törvényeknek előleges, tettleges helyreállítását követelik, fi­gyelembe nem veszik, hogy épen azon 1848-ki törvények által a mi állapotunk is némileg meg­változott, mert az említett törvények által megálla­pított parlamentáris rendszernek behozatala után tagadni nem fogja senki, hogy azon politikai té­nyezőknek, melyek más tartományokban is a közös ügyek eldöntése által érdekelve vannak, befolyását többé nem mellőzhetjük, s ezt épen az 1848-ki törvényekből is kell következtetni. Hisz Magyarország szervezete mindig alkotmá­nyos alapokra volt fektetve, de az előttem szóló nem fogja tagadhatni, hogy a régi 1848 előtt al­kotmányos magyar fogalom igen nagyon külön­bözik azon fogalomtól, melyet az 1848-ki törvé­nyek megállapítottak, a fejedelem 1848-ban több kétségtelen fejedelmi jogait megosztotta az or­szággyűléssel, így a reservált királyi jogokat, me­lyeket törvényesen birt, átruházta az országgyű­lés és törvényhozásra. (Felkiáltások balról: Ta­gadjuk !) Tehát miután már most az 1848-ks tör­vények szerint a közös ügyre egy krajczárt sem fordíthat, az országgyűlésnek felajánlása, s a mi­nisztériumnak ellenjegyzése nélkül, módot is kell szolgáltatni, hogy a közös ügyre a szükséges esz­közöket alkotmányos uton megkaphassa, kérdem­e­s­ebben fekszik Deák Ferencz tagtársunk ész­revételének érdeme, hogy miután megváltozott, a közös védelem módja, sőt természetes és az arra szükséges pénzeszközök megszerzése, többé a fejedelem teljhatalmától nem függ, hogy lehet kizárni a többi alkotmányos tartományok be­folyását ? — Ez véleményem szerint nemcsak azon jogokból következik, melyekkel felruház­­tattak az osztrák örökös tartományok, de épen a 48-iki törvény által megállapított parlamen­táris rendszer folytán megváltozott politikai állá­sunkból. Nyáry Pál: Úgy tetszik­­, képviselő barátom hozzám intézvén a kérdést. (Zsedényi közbeszól: általában.) Csodálja, hogy nem látom át, miként a királyi jogok az 1848-ks törvények által meg­­csorbittattak, s azok a nemzetnek esvén nyere­ményül, ez kárpótlást igényel. Valóban e kije­lentése először gondolkodóba ejtett, miután nem találtam egyetlen fejedelmi jogot is megcsor­­bítva ; de csakhamar észre vettem, hogy meg­csonkításnak talán azt tartja, hogy 1848. év után már oly jogoknak is felelősség mellett kellene kezeltetniük, melyek azelőtt a nélkül voltak ke­zelve. Ha jól fogtam fel szavait ez magyarázata annak, a­min ő csodálkozik. De ha ez így van, viszont engedje meg nekem, hogy én meg azon csodálkozzam, miként lehet az állam­háztartásba behozott felelősség elvének alkalmazásáért a feje­delem részére azt követelni , miként lehet a fele­lősségt, eszmét — hogy úgy szóljak, ily módon degradálni, miként lehet ezen kötelesség teljesí­téséért a fejedelem részére jogáldozatra a nem­zetet felhívni? Nekem úgy tetszik, hogy a fele­lősségért compensatio gyanánt a nemzet önálló­ságának csorbítása kissé túlzott ár lenne, így van­­e dolog valósággal, nem tudom, ha tévedtem, méltóztassék felvilágosítni, mert különben ha úgy van, a­mint előadtam, nem hiszem, hogy azok, kiknek véleményét pártolta­­, barátom, e pártolását elfogadnák. Tisza Kálmán, T. bizottság! Én a mai hosszúra nyúlt vitát még hosszabbra nyújtani nem akarván, sem azokhoz nem szólok, a­melyek igen fontos tárgyak bár különben, de nem szoro­san ide vonatkozólag érintettek, sem arra nézve, hogy mennyiben szójáték az általam előadott nézet, ki nem terjeszkedem, mert ide vonatko­zólag nézetemet tisztelt­­barátom Ghiczy Kál­mán már elmondotta. Én csak egyszerűen az 1848-dik évből felhozott példákra nézve vagyok bátor nyilatkozni.Én magam is, a­mennyire lehet, óhajtom tekintetbe venni az előzményeket, és habár tudom azt is, hogy egy országgyűlésnek vagy minisztériumnak sokkal megelőzőleg tett nyilatkozatai, s ebben bizonynyal egyet fognak érteni, nem feltétlenül és mindörökre kötelezők, érzem mégis, hogy az 1848-iki magyar felelős minisztérium által tett nyilatkozatok mindeneset­re nagy mértékben figyelembe veendők s meg­­fontolandók. A­mi azon példákat illeti, a­mennyiben hiteles adatokat bírtam magamnak szerezni, kijegyez­tem magamnak, mely jegyzetek történetesen nálam is vannak. Az igaz, hogy midőn gróf Batth­yányi Lajos mint miniszterelnök interpel­­láltatott, mint igen tisztelt képviselőtársunk elő­­adó, azt mondta, hogy tartozunk a monar­chiát védeni, ha annak territoriális épsége megtámadtatik. Azonban az 1848-dik évi pesti magyar országgyűléskor a felirati vitában a minisztérium programmjában — legalább azon adatok szerint, melyeket megszerezhettem — ez áll, a minisztérium azt mondta, hogy „azon, a pragmatica sanctiónál fogva, a reánk háruló kötelezettséget, miszerint ő­felségét külmegtá­­madások ellen védeni tartozunk, kétségbe vonni nem akarja.“ Továbbá méltóztatnak sokan még emlékezni, hogy akkor e felett hosszas vita fej­lődött ki, és ezen viták folyamában a miniszté­rium maga megpótolta saját programmját, mely megpótolt programmban, melyben a miniszté­rium tiltakozván az ellen, mintha a fejedelmet az olasz szabadság elnyomásában akarná segí­teni, azt mondja, hogy ő Felségének kül meg­támadás elleni oltalmára a pragmatica sanctió értelmében ígérkezik. Mindkét esetben tehát ő Felségének oltalmáról van szó. Csupán Zsedényi képviselőtársamnak egy­pár szót. Azt mondja Zsedényi, azok, kik vele el­lenkező véleményben vannak, nem veszik figye­lembe, hogy az 1848-as törvények által, a­me­lyek annyi új nyereményt adtak a nemzetnek, a­melyekben ő­felsége előbbi jogaiból sokat, me­lyeket törvényesen birt, megosztott a nemzettel. Változott helyzetünk, és így a helyzet új rend­szabályokat kíván. Először is azt felelem neki, mi azon törvényeket igenis figyelembe veszszük, azon törvények ugyan­ij nyereményeket nem adtak a nemzetnek, azon törvényekben ő Fel­sége oly jogait, a­melyeket azelőtt törvé­nyesen bírt, nem osztott meg az országgal, hanem azon törvényekben az ország, természete­sen ő Felsége beleegyezésével, azon jogait, a­me­lyeket azelőtt az ország törvényesen bírt, hanem ő­felsége gyakorolt a törvények mellőzésével, biztosította. Ez a különbség az én véleményem­ben az övétől az 1848-iki törvények felől. A­mi a változott helyzetet illeti, azt mi is figyelembe veszszük, de figyelembe vették az 1848 -iki törvények, és ezek rendelkeznek azon ese­tekről, a­melyekben közös érdekű tárgyak lesznek elintézendők, és rendelkeznek a mód­ról is.­­• A módról mostan szólni nem czé­­lem, én az egész tárgyhoz csak annyiban szólottam, a­mennyiben a majd később előfor­duló delegáció elve itt van lefektetve, s a­mennyi­ben az volt véleményem, hogy a harmadik pont az ötödikkel nem egyezik. Most a delegációról szólni nem kívánok, majd a maga idejében; csu­pán ezeket kívántam Zsedényi képviselőtársam­nak felelni. Elnök. Nincs senki szólásra feljegyezve , azért méltóztassanak az ötödik pontra nézve határozni, elfogadják-e, vagy nem ? (Maradjon! Több hang! Szavazzunk felette!) Méltóztassanak tehát fel­kelni, a­kik az indítványt elfogadják. (Megtör­ténik.) Az ötödik pont megmarad. Csengery Antal (olvassa a 6. és 7. §.) Ma­radnak. (Olvassa a 8. pontot. Zaj: Elég lesz!) Elnök: Méltóztassanak megengedni, kényte­len vagyok itt kimondani, hogy a­mint magam részéről hibának tartanám azt, hogy bárki ke­resztül akarná erőszakolni és siettetni ezen nagy fontosságú tárgyat, más részről azt gondolom, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az ország vár, hogy e tekintetben haladjunk és tart­suk meg legalább a rendes tárgyalási órákat. Nyáry Pál: Én csak azon okból voltam bátor a tárgyalás folytatása ellen felszólalni, mert nem tudhattam négy nappal ezelőtt, hogy ma országos ülés lesz, és így délutánra egy bizottsági ülést hívtam össze, mely ma dél­utáni 4 órakor összeül. Remény­em, hogy­ha mi 10 órakor kezdjük meg az ülést, és 2 óráig ülésezünk, ezt senki sem fogja arra ma­gyarázhatni, hogy mi nem akarunk dolgozni, annyival inkább, mert az nem lehet, hogy itt legyünk 3 óráig, és négy órakor ismét ülésbe menjünk. Deák Ferenc: Én azt gondolom, hogy a do­log magában ki fog egyenlíttetni. A­mint épen Gorove képviselő úrtól hallottam, ő a 8 dik pontra nézve egy módosítást akar beadni, jó lesz tehát, ha ezen 8 pont felolvastatik, melyet az­után a­­. bizottsági tagok maguknak leírják és holnap tanácskozunk felette. Elnök : Méltóztassék tehát megengedni, hogy a 8-dik pont is még felolvastatik, miután módo­­sítvány van beadva. (Olvastatik a 8-dik pont.) Gorove István : Tisztelt bizottság! A felol­vasott szakasz igen általánosságban van tartva; a bizottság e jelen munkálatában bizonyos álta­lános elveket akart kimondani, a későbbi rész­letezéseket a legtöbb pontra nézve későbbi idők­re akarta fenntartani; de én azt gondolom, hogy a részletezés ezen pontra is szükséges lesz, ha tekintetbe veszszük azon külügyi érintkezéseket, melyek tárgyai az internationális viszonyoknak. Ezek közé tartoznak a szorosan vett diploma­tikai tárgyakon felül mindazok, a­melyek a kül­kereskedelemnek képviseltetését illetik, —jele­sen a consulatus; ide tartoznak még más némely tárgyak, a­melyek az internationális viszonyok­nak jelenlegi állapotából fejlődnek. A külügyi tárc­ához tartoznak azon szerződések, melyek ezen viszonyoknak alakítására nézve szükségel­tetnek, ezek rendesen az egyes miniszter által kezdeményeztetnek, de maguknak a szerződé­seknek megkötését és vezetését a külügyi mi­niszter eszközli, másrészt szükségesnek tarta­nám, hogy mindamellett, hogy ezen szakaszban ezen ügyek közös vezetése ki van mondva, jelen­tessék az is világosan , ki, hogy mindezen in­tézkedésekben a magyar felelős minisztérium hazánk érdekeit kellőleg képviselje és támogassa. Én azt hiszem, ily részletezés minden irányban csak megnyugtatólag fog hatni, és ennélfogva bátorkodom ezen szakaszt következőleg bővíteni. „A pragmatica sanctióból folyó közös és együt­tes védelemnek egyik eszköze a külügyek czél­­szerű vezetése. E czélszerű vezetése közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő Felsége uralkodása alatt álló összes országot együtt illetik,“ ide volna teendő ezen szerkezet, ennélfogva a birodalom diplomatikai és kereske­delmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerül­hető intézkedések a birodalom mindkét felé­nek minisztériumaival egyetértésben és azok beleegyezésével a közös külügyi miniszter teen­dői közé tartoznak. A nemzetközi szerződéseket mindenik minisztérium saját törvényhozásával közli. Ezen külügyek tehát stb. a hogy a szer­kezetben van. Elnök.. Holnap 10 órakor folytatjuk a tárgya­lásokat. Ülés vége 2 órakor. * Az ifjúság vigalma Kaposvárott folyó hó 23-án megtartatott, díszes, de kis közönség előtt. A jövedelemről — mely legfőbb, miután a viga­lom a szükölködök javára adatott — csak né­hány nap múlva tudhatunk bizonyosat, miután a pénzek még e napig be nem folytak. * A somogymegyei mészáros ezér Roboz Ist­vánt, a „Somogy“ szerkesztőjét, mesterei közé avatta be, s a mester­levelet küldöttség által kézbesitteté neki. — A pesti kir. kath. főgymnasiumban a szo­kásos félévi írásbeli érettségi vizsgálatok f. évi február hó 11., 12. és 13. napján fognak meg­tartatni ; a magánvizsgálatok pedig február hó 27. napján. Pest, 1867. jan. 29-kén. Az igaz­gató­s­á­g.­­ Jeszeniczei Jankovich István, élte 48-dik, boldog házassága 20-dik évében, légcső- és tüdőrobban, jan. 23-kán délutáni 5 órakor, rö­vid betegség után kimúlt. A boldogult hült tete­mei f. hó 25 dik napján délutáni 3 órakor a füri temetőben örök nyugalomra tétettek. Béke ham­vaira ! — A m. kir. egyetem hittudományi karánál az első félévi nyilvános vizsgák a következő napo­kon tartatnak meg; u. m. február 20-án az egy­házjogtanból, febr. 21-én az egyháztörténelemből, február 22-én az új szövetségi szentírástanból, február 23-án az alaphittanból, február 27-én a lelkipásztorságtanból , február 28-án az erkölcs­tanból , mártius 1-jén az ágazatos hittanból, mártius 2-án az ó­szövetségi szentirástanból. Különfélék. — A „Wiener ZiB“ jan. 31-ki száma hivata­losan jelenti, hogy Ő Felsége jan. 20-kán kelt határozatával S­i­m­o­r János győri püspököt esztergomi érsekké és Magyarország prímásává kinevezte. — Prágában a Moldva, Bécsben a Duna ára­dóban van. — A kir. kath. főgymn. segélyegyleti bizott­mánya kedves kötelességének ismeri köszönetét kifejezni : Bognár V. B.-né és Lendvayné asz­­szonyságoknak, Csányi Rumy Gizella és Meyer Augusta kisasszonyoknak, valamint Boccolini Hercules, Deutsch Vilmos, Grün Jakab, Pauli Richard, Szárnyassy Béla, Szabolics Manó, Zi­may László és Zöllner Rezső uraknak, kik a segélyegylet javára rendezett hangversenyben a jótékony czél iránti tekintetből szívesek voltak közreműködni. ■— Továbbá Wodianer F. nyom­dász urnák, ki a nyomtatványokat díjtalanul szolgáltatta, valamint Beregszászy urnák, ki a zongorát volt szives átengedni. A tiszta jövede­lem 250 ft. A rendező bizottmány nevében: F­a­­b­­­n­i Gyula, elnök. — Abrudbányáról írják a „Kol. K.“nek, hogy e város környékén rendkívüli tél uralkodik, a hótömegek súlya alatt sok fedél beszakadt; kü­lönösen f. hó 7-kén és 8-kán sűrűn pattogtak a fedelek, s a hideg 23 fokra emelkedett.­­ A pesti lövészegyletnek bálrendező bizott­mánya tudtára adja a t. ez. közönségnek, misze­rint az idei lövészbálok 1. évi február hó 2-án és 23 án fognak tartatni. Belépti jegyek Kimer József főlövésznőknél kaphatók szervita-tér 4. szám. Pest, jan. 31. Nemzeti sr­ndás. Febr. 1-re van kitűzve : „ AESOPUS.“ Vígjáték 5 felvonásban. — Távirati tudósítás a. 31 ról: a bécsi börzéről 5% metalliques .... . 60.— . Nemzeti kölcsön .... 70 40. Bankrészvény .... . 135.— . Hitelintézet......................... . 168.— . Londoni váltók .... . 130.40. Ezüst ............................... . 129.75. Arany ............................... 6.18. KÜLFÖLD. Németország. A félhivatalos „Karlsruher Zeitung“ megerő­­síti, hogy Stuttgartban febr. 3 -án a négy délné­met állam részéről egy conferentia fog összeülni egy egyező védszervezet alapjainak meghatáro­zása végett. Baden ezen értekezletben a nagy­­herczegi és külügy és a hadügy minisztériumai­nak elnökei által lesz képviselve. Würtembergből ezen értekezletre nézve a „Köln. Ztg.“nak következőt írnak : „Hohenlohe herczeg beszéde nem hiában hangsúlyozta a dél­német kormányok kölcsönös megegyezésének szükségét ama fontos kérdésekre nézve, melyek e pillanatban egész Németországot foglalkoztat­ják Dél-Németországnak az éjszaknémet szövet­ség és az ezt vezető nagyhatalom irányábani vi­szonyokat, illetőleg­ Taufskirchen gróf bizalmas küldetésének a stuttgarti, karlsruhei és darm­­stadti udvarokhoz, az a czélja volt, miszerint kipuhatoltassék, mennyiben volnának e kormá­nyok hajlandók egy közös politika felett meg­egyezni , és a küldetést a legjobb siker kísérte. Egy, a bajor kormány által előterjesztett ponto­zás általánosan el lön fogadva, és alapját képe­­zendő azon tanácskozásnak, melyre a nevezett államok kül- és hadügyminiszterei Stuttgartban febr. 3 -án össze fognak ülni. E pontozás szerint a dél­német hadseregek új szervezete, legalább a­mennyiben az a gyalogságot és lovasságot illeti, teljesen meg fog felelni a porosz hadszervezet­nek, s Hohenlohe herczegnek a bajor képviselő­kamrában kimondott programmja valamennyi délnémet államok által el fog fogadtatni. E meg­állapodásnak annál nagyobb jelentősége van, minthogy minden oda mutat, hogy e kormányok közül legalább is három bizton számíthat az új politika jóváhagyására a kamrák részéről, s mert — ha jól vagyunk értesítve — a po­rosz kormány a bajor kormány eljárását egész befolyással támogatta még ott is, hol köz­tudatul feltétlen és közvetlen csatlakozást óhaj­tottak Poroszországhoz, külön katonai conven­­tiót e hatalommal stb., s ugyanezért eleinte nagy tartózkodást, vagy épen visszautasító hajlamot mutattak Bajorország javaslatai iránt.“ Köztuda­tul, a badeni kormány volt az, mely eleinte min­den olyan megállapodásnak ellenszegült, mely további következményeiben egy dél­német szö­vetségre vezethetett volna. — Az augsburgi „Alig. Zrg“-nak Párisból következőt írnak : Nem való ugyan, hogy a franczia kormány Hohenlohe herczegnek a bajor kamrában ismételve kimondott nyilatkozatait alkalmul használta volna egy, azokra vonatkozó jegyzéket intézni Münchenben levő miniszteré­hez, de nem lehet tagadni, hogy a (franczia) külügyben egy kis meghökkenés támadt. Az aggodalmat jóval növelte a „Nordd. Alig. Zig“ czikke, melyben azon állítás van kimondva, hogy a prágai béke negyedik §-sa nem szolgálna aka­dály­ul,ha a délnémet államok hajlandók volnának szorosabb csatlakozás tekintetéből az éjszakné­met szövetséghez souverainitási jogaik egy ré­széről lemondani. Daczára a kézzelfoghatólag létező csodálkozásnak, hogy ne mondjuk, rémü­lésnek, itt nagyon szeretnének minden zajt ke­rülni, s úgy az azért a hűséges (félhivatalos) köz­lönyök által azt híreszteltetik, hogy a dolognak semmi fontosságot nem kell tulajdonítani. Ha­sonló eljárást követ Moustier marquis a megint és nagyobb mértékben fel felmerülő luxenburgi kérdésre nézve, melyet pedig, csalhatlan jelekből ítélve,­ meglehetősen komolynak kell tartani. Ezt bízvást következtethetni oly emberek hime­­retlen állításaiból, kik a külügygyel a legmeg­­hittebb viszonyban állanak.“ — A „Zeidl. Corr.“ azt írja, hogy Poroszor­szág nem kötött semminemű külön katonai con­­ventiót a hessen-darmstadti nagyherczegséggel. — Kielben a Schleswig holsteini főkormány­­elnök, Scheel-Plessen báró, egy rendeletben fel­szólítja a városi képviselők többségét, adna indokolt nyilatkozatot, miért nem vett részt a birtokfoglalási ünnepélyben. A nyilatkozat be­adására nyolcz napos határidő van szabva. Távirati tudósítások. —■ F­­­o­r­e­n­c , jan. 31. Humbert herczeg bécsi utazása elhalasztatott. Persano szabadlábra helyeztetett. A per tárgyalása márt. 12-kén fog megkezdetni. Bárral berlinbe utazott, hogy át­nyújtsa visszahívó iratát. — P­á­r­i­s, jan. 31. A „Moniteur“ heti szem­léjében olvassuk: Az osztrák-olasz viszonyok folyvást kedvezők, semmiféle tárgy vagy versenygés nem választja el egymástól a két államot. Nem sokára várható a kereskedelmi szerződés megkötése, melynek az a rendeltetése, hogy a két hatalom jó érzületeit az anyagi érdekekre nézve hasznosakká tegye. — Prága, jan. 30. Prága város választó kerületeiben, a Józsefváros kivételével, mint előre látni lehetett — megbuktak a németek. A hiva­talnokok és papság majdnem kivétel nélkül a csehekre szavaztak. — Zágráb, jan. 30. A városi képviselet ma elhatározta, hogy a helytartó tanácsnál kérel­mezni fogja, függeszszék fel a hadkiegészítési pátens foganatosítását addig, míg az udvari kan­­czellária Zágráb városának erre vonatkozó fel­­terjesztésére választ ad. — Berlin, jan. 30. A „Prov. Corresp.“ szerint való, hogy az éjszak-német parlament megnyitása febr. 24-kén lesz, s jelenti, hogy az előleges alkotmány-tanácskozások örvendetesen haladnak elő, a lényeges pontokra nézve meg­állapodás történt, s az egyes kormányok kíván­ságai sok részben tekintetbe vétetnek. — F 1­o r e n c, jan. 29. Bixiónak, ki hibáztatja a „Formidabile“ hajó kapitányá­nak eljárását, jelenti a tengerészminiszter, hogy csakugyan rálöttek egy osztrák erődből a „For­­midabile“-re, de az osztrák kormány felvilágo­sítása szerint ez tévedésből történt, minthogy már october óta ki van adva a parancs, mely szerint az olasz hajókat barátságosan kell fo­gadni, egyébiránt a „Formidabile“ kapitányá­nak eljárását ő (a tengerészügyét) szintén kár­hoztatja, s ezért megvonta tőle a parancsnoksá­got. Az értekezletek ez ügyben Ausztriával foly­nak,s később közli az eredményt. Esti posta. — Bécsi hírek szerint az osztrák-porosz, vagyis a német vámegyleti államok és Ausztria közötti kereskedelmi és vám­szerződés revisiója feletti tárgyalások­ban. 30-kan félbeszakasztot­­tak, mint mondják, azért, mert a borvámokra nézve támadt nehézségeket lehetetlen volt elhá­rítani. A „Zeidl. Corr.“ úgy látszik, vagy már előre tudta, vagy sejtette ezen eredményt, mert már jan. 29-ki számában következő megjegyzé­seket tett a kérdéses tárgyalásokra: „Legkevés­bé sem volna feltűnő, ha az osztrák-porosz vám­­szerződés revisiója feletti alkudozások nem jut­nának az annyira óhajtható gyökeres eredmény­re. Az akadály nemcsak az egyes áruczikkek vámrovataiban feküdnék, hanem főleg a vál­ságban, melyben Ausztria összes kereskedel­mi törvényhozása jelenleg van.­­ Eltekintve­­ attól, hogy egy felelős magyar minisztérium kinevezése után a császári birodalom keres­kedelmi politikájára nézve két hatalom támad­hatna. Magyarország, mely földmivelő jellemé­nél fogva a szabadkereskedés elveinek hódol, elég erős befolyást fog gyakorolni Ausztria kereskedel­mi politikájára, miszerint ezen állam vámtörvény­­hozásának gyökeres reformját eszközölje. Ausz­tria nyilván a szabadkereskedéshez lesz kényte­len folyamodni, s ekkép népeinek műipari és kereskedelmi munkásságát az egyedül ép alapra, t. i. az önbizalomra fektetni, ha megromlott pénzviszonyainak meggyógyulását lehetségessé akarja tenni.“ Dél-Németország államainak legújabb maga­viselete, és azon irány, melyet kormányaik követ­nek Poroszországhoz" való közeledésük, s a po­rosz hegemónia elfogadása által, némi nehezte­lésre adott okot Francziaországban. Az „Inde­pendance“ mindamellett biztosan véli állíthatni, hogy a franczia kormány nem látszik e nézetet osztani, s eddig nem lépett ki azon tartózkodás­ból, melyet a német mozgalom irányában tanú­sított.­­ Azon jegyzőkönyvet, melynek az éjszaki német szövetségi szerződés alapjául kell szol­gálnia, január 21-kén csakugyan aláírták, s ma­gának a szerződésnek megerősítése sem foghat soká késni. A szövetségi értekezlet még nem oszlott szét, némi forma­kérdéseket kell még rendbehozni, s a jegyzőkönyv szerkesztésében némi változásokat tennie. Összejött vala pedig azért, hogy Poroszországra, mint az unió vezér­hatalmára ruházzon bizonyos jogokat, mint a par­lament összehívásának, felfüggesztésének vagy eloszlatásának jogát. Egyébiránt a választások, valamint a parlament összejövetelének határ­napja, mely, mint tudva van, febr. 24-re van ki­tűzve, sokkal közelebb van, hogy nem sok időt vesztegethessenek.­­ A szultán személyesen igen ingerült a kré­tai felkelés hosszúra húzódása és azon zavarok miatt, melyek a Görögországgal határos tarto­mányokban kitörtek. Kormánya harczi készüle­teket tesz, a tartalék zászló alá hivatott, s minden rendelkezésre álló pénz a hadsereg szükségle­teire van szentelve. A diplomatia megkettőzteti buzgalmát, hogy e harczi hevélyt lehűtse s ki­kerültessék oly összeütközés, melynek követke­zései a portára nézve a legsúlyosabbak lehetné­nek. Meglátjuk, e tanácsolások nem fognak-e el­késni. ” A kormány szándékáról a reichsrath kér­dése ügyében ezt írják a „Bohemiának“ „jól ér­tesült oldalról:“ „Míg a lapokban mindig új ver­siók merülnek fel a minisztérium állítólagos szándékai felől, hogy a januári pátenst még az utolsó órában módosítani fogja, oly körökben, melyek e felől valóban értesülve vannak, semmit sem látszanak tudni, mi e várakozásnak megfe­lelhetne. Sőt inkább azt állítják, hogy a kormány semmiképen sem nyúl a kezdeményezéshez arra nézve, hogy azon formákon, melyek a januári pátens által életbe lépnek, módosítást tegyen. Azonban a képviselő testületnek sem állja útját, ha ez saját jogalapját meg akarná változtatni oly czélból, hogy a rendkívüli reichsrathot rendes reichsrattá változtassa. Jelelős szerkesztő : B. Kemény Zsigmondi N­Y I LT-T É R. Karmester kerestetik! A cs. kir. 11 ik huszár ezredben, az ezen állo­­mást elnyerni kívánók képességi bizonylattal el­látott folyamodványaikat legfeljebb folyó évi fe­bruár hó végéig, az ezredi parancsnoksághoz Brandeisba a. d. Élbe intézhetik. Bővebb felvilágosítást nyerhetni a Törzs­parancsnokságnál.

Next