Pesti Napló, 1867. május (18. évfolyam, 5108–5133. szám)

1867-05-04 / 5111. szám

kobzott javak resti­tutióját valósítani akarja, ak­kor azokat csak a törvényes örökösödési sor­rend szerint legközelebbi örökösökre szállíthatja át, mert különben adományozást gyakorolna, mi a restitutió elvét egyenesen kizárja. Azonban az, hogy a közvetlen törvényes örö­kösök joga érvényesítessék a restituált javakban, nem oly egyszerű és világos kérdés, mint a resti­­tutiónak elvben kimondása , minthogy az elkob­­zási hosszú időszak az örökösödés körül oly bo­nyodalmakat szülhetett, melyek az egyszerű ad­ministrativ után el nem intézhetők. E részben nem méltányolhatjuk eléggé azon szabatos eljá­rást, mely legközelebb a Kis Ernő féle javak visszaadása körül követtetett. Ha tehát az örökösödési esetek s bonyodal­mak folytán az elkobzott birtokhoz többen tarta­nak jogot, és a törvényes örökösnek igénye nem oly tiszta és világos, hogy az egyszerűen admi­nistratív utón elintéztethetnék, ez esetben, de csakis ez esetben, a törvény rendes útja lesz követendő, és ennek értelmében jogaik bejelen­tésére záros határidő lenne kitűzendő úgy, hogy ha az örökösödés tárgya felett egymás közt ki­egyezni nem bírnának, azon kérdés eldöntése vé­gett : váljon közülök az örökösödési sorrend sze­rint kit illessen a restituált birtok, h­a törvény útjára lennének utasítandók. Az előbbi eljárást, melyet­­tisztán az önkény elve jellemezett, el kellett tűrnünk egy önkényen alapult államrendszertől, de az utóbbit méltán követelhetjük egy közjogilag restituált jogállam­tól, és ennek felelős kormányától. Hivatalos. A posta- és távírdai hivatalokhoz. A kormány az előleges intézkedések időt igénylő keresztülvitele után a magyarországi és erdélyi posták és távírdák igazgatását mai nap átvette. A nemzet egy régi óhajtását látja ezáltal telje­sülni, s valamint azt örömmel Üdvözlendi kétség­kívül, úgy hazafi készséggel ismerendi el, hogy a hazai posták és távirdák intézete e szerint a fele­lős kormányzat ágai közé felvétetvén, annak a nemzet osztatlan rokonszenvében kell részesülni­e azon mértékben, melyben az a többi érdekek kö­zött oly fontos és naponként fejlődő közérdeket képvisel. De e rokonszenvnek megfelelőleg, a posták és távirdák összes hivatalos közegeinek is mélyen át­hatva kell lenni érzetétől azon kötelességeknek, melyeket reájuk a Fejedelem méltó várakozása, a nemzet jogos reménye ruház, s melyek hit teljesí­tése felett a felelős kormánynak őrködnie kell. Át­hatva kell lenniök hivatásuk komolyságától, s azon érdekek fontosságától,melyek vezetése és elő­mozdítása gondjaikra van bízva.­­ [A földmivelési, ipar- és kereskedelmi miniszté­rium, melynek vezetése alá az igazgatás ezen két ága helyeztetett, kötelesnek érzi magát a posták és távirdák hivatali karának mindenekelőtt emlé­kezetébe hozni, miként alig van közérdek, mely­nek fejlesztése a helyes és pontos eljárás által in­kább volna eszközölhető, mint a kezelésükre bízott posta- és távirdaügy. A népek minden életágában jelentkező érintkezési szükség, a mindinkább élén­külő kereskedelmi forgalom, e két ügy vezetésében a legnagyobb szorgalmat és pontosságot teszi mel­­lőzhetlenné, s viszont a fokozott munkásság ez érdekeket, s általuk az állam összes szellemi és anyagi tőkéjét növeli.­­ Mindez előnyösen hat vissza még az állam bevételeire is, melyeknek ez után való szaporítása csak közmegelégedésre szá­­míthat. A minisztérium gondoskodott, hogy az átvétel által a közforgalom semmi zavart vagy fennakadást ne szenvedjen; megvárja tehát az összes posta és távírdai hivataloktól, hogy e részben a legna­gyobb buzgalommal fogják a kormány ez óhajtását teljesíteni.­­ Mindez okoknál fogva a hivatalos eljárásban a legnagy­obb pontosságot kívánandom meg, s kap­csolatban a már kiadott rendelettel, részletes uta­sításaimat venni fogják. A posta- s távirdai hivatalok kötelességeinek leg­főbbjei közt meg kell most azonnal a közönséggel való érintkezésekben az előzékeny és tapintatos ma­gaviseletét említenem. Nincs hivataloskodás, mely a közönséggel sűrűbb érintkezést feltételezne, mint a posta­kezelés; s ha tudva van is előttem, hogy ez érintkezés a postatisztek egész türelmét veszi sokszor igénybe, mégis azokat a kimélet és előzé­kenység egy pillanatra sem hagyhatja el. Az ily magaviselet a leghathatósb eszköz leend arra, hogy a közönség is óvatosan kerüljön mindent, mi viszont a hivatalnok méltó panaszára adna okot. Nem fogják továbbá feledni a posta- és távirdai hivatalok, hogy minden mulasztás, mely hivatalos körökben történnék, az államén kívül egy magán­érdeket is sért, mely sérelem sokszor helyrehoz­hatlak vagy elkedvet­lenedést támaszt, mely sok­szor kis munka- vagy idő­ áldozattal kikerülhető lett volna. Szóval ne feledjék el, hogy kötelessé­güket akkor teljesítik leglelkiismeretesebben,midőn a közönséget a hivatalos érintkezésekben a tehet­ségig kielégítik. Mindezeknél fogva tehát bizalomteljesen hívom fel az összes posta- és távirdai hivatalos közege­ket a Fejedelem és haza iránti hűségre, a hivatalos eljárásban való lelkiismeretességre és megfeszített munkásságra, — csak igy remélve azt, hogy ré­szükről könnyíteni fogják a ministerium azon fele­lősségét, mely alá azt a Fejedelem és az alkotmány helyezte. Kelt Pesten, 1867. évi május hó 1-jén. Oorove István, s. k. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter. _ ____ _Bp. K.­2554 2686 5300 3841 4187 4529 4710 4763 4852 4900 5221 5361 5473 5572 6585 5927 6587 6676 6819 7197 7411 7444 7892 7984 8166 8175 8228 8268 8618 8843 8862 9088 9338 9765 9772 9851 9874 10003 10500 10623 10743 10998 11551 11556 11587 11667 12051 12316 12926 12960 13020 13106 13657 13888 13947 14032 14335 14554 14817. 14 darab az 500 frtos B. sorozatból. 54 142 163 332 454 573 640 697 765 919 1268 1544 1981 2870 72 darab a 100 frtos C. sorozatból. 82 125 251 370 579 639 818 1153 1167 1489 1517 1540 1678 1844 2307 2592 2724 2807 2831 2884 3574 3645 3658 4343 4566 4973 4980 5016 5189 5183 5542 5570 5672 5902 5904 6223 6514 6710 6891 7142 7215 7221 7363 7555 7645 7649 7661 7765 8090 8170 8180 8368 8392 8461 8700 8867 8942 8966 8995 9010 9068 9111 9125 9324 9367 9371 9439 9446 9468 9508 9764 10031 Ezen kisorsolt záloglevelek, lejárt kamataikkal együtt, 1861. évi november 1-jén teljes névérték szerint készpénzben kifizettetnek : Pesten az intézet pénztáránál, Bécsben S. M. von Rothschild urnái, M. Frankfurtban M. A. von Rothschild & Söhne uraknál, Amsterdamban Becker és Faid uraknál, Brüsselben S. Lambert urnái, Berlinben S. Bleichröder urnái. E záloglevelek kamatozása 1867. évi novem­ber 1-jével megszűnik. Későbbi lejáratú kamat­­szelvények pedig, melyek a kisorsolt zálogle­vél bemutatásakor hiányzanak, annak értékéből a kifizetéskor levonatnak. A záloglevelek, leszámítolás útján, a kitűzött határidő előtt is beváltatnak. A kisorsolt és 10 év alatt be nem mutatott zá­loglevelek az elvesztett okiratok megsemmisíté­sére fennálló eljárás alá esnek. A már előbb kihúzott záloglevelekből még for­galomban vannak : 1864. oct. 31-ről 1000 ftos , 1344 szám. 100 ftos: 169 473 1149 számok. 1865. apr. 29-ről 1000 frtos: 3628 6589 8430 számok. 1865. oct. 31-ről 1000 frtos : 1765 3605 6402 6954 9478 9663 számok. 500 frtos : 738 szám. 100 frtos : 768 1966 4167 5180 számok. 1866. apr. 30 ról 1000 frtos : 4290 6020 6934 8413 9150 9199 11334 11447 számok. 500 frtos: 359 526 777 1174 1695 2000 2064 számok. 100 frtos : 459 657 1414 1669 1865 2500 2679 2920 3245 3775 számok. 1866. oct. 31-ről 1000 frtos: 163 1087 1182 1728 2513 2518 2732 2815 2852 8307 3620 3747 3846 3902 4123 4440 4484 4748 4904 5279 6580 6634 6926 7421 7515 7552 7563 7715 7799 8304 8428 9243 9379 9472 9637 9725 10552 10711 10770 10814 11119 11341 11445 11973 számok. 500 ftos: 9 115 178 479 583 771 894 963 1059 1662 2179 számok. 100 ftos: 143 1383 1449 1793 1805 1972 2468 2640 2763 3143 3751 4041 4442 4667 4926 5079 5127 5230 5565 5735 6142 6876 7195 7264 7311 7361 8522 számok. Pesten, 1867. april 30. L­ó­n­y­a­y Menyhért, Csengery Antal, elnök, igazgató-titoknok. Magyar Földhitelintézet. Sorahatási jegyzéke a Magyar* * Földhitelintézet 91,200 frt ér­tékű zálogleveleinek, melyek az 1867. évi april hó 30-kán, a kir. biztos és két fel­ügyelő bizottsági tag jelenlétében, nyilvá­nosan végbement VIII. kisorsolás alkal­mával kihúzattak : 77 darab az 1000 frtos A. sorozatból. 77 120 357 373 478 548 702 893 927 1072 1095 1338 1495 1639 2003 2007 2015 2322 Hatósági élet: Debreczen, május 1. April 16-kán tar­tott első megalakuló közgyűlésünk után, ennek folytatásaképen, a mai napra kitűzött és 1861. évi alkotmányos polgármesterünk, Kiss Lajos elnöklete alatt meg is tartott közgyűlésünk, az április 16-ai végzések meghitelesítésével kezdőd­vén, s azoknak egyik számában az foglaltatván, hogy azon 1861. évi tisztviselőknek nevei, kik az azon évi September 4-ki végzés szerint letett alkotmányos esküjökhöz hívek maradtak, s a hivatali tért azon évi november 11-én csak ak­kor hagyták ott, midőn arról az önkényes uralom által leszorittattak, örök emlékül s a jövő nemze­dék általi utánzási például, ellenben mindazoké, kik 1861. évi alkotmányos megválasztatásukra való tekintet, s ebből kifolyólag az alkotmányra letett hitök ellenére, az 1861. év végén és az 1862. év elején, a letűnt ideiglenes kormány­­rendszer zsoldjába szegődni, a az akkor műkö­dött királyi biztos kinevezésétől függött hivatalt vállalni, szintén az utókor intő példájára, jegyző­könyvbe foglaltassanak, nem kevés megillető­déssel lepettek meg a közgyűlés tagjai K. I. fel­szólamlása által, ki ezen pont megváltoztatását vagy módosítását javasló, minthogy az túlterjesz­kedik az akkori végzésen. Alkotmányos fő­jegyzőnk Kerekes József, hivatkozott az ak­kor jelen voltak emékezetére, s a jegyzőkönyv hitelességében, nemcsak az elnök, hanem az ak­kor és most jelen volt képviselők nagy többségé­nek egyező „maradjon“ felkiáltása által is támo­­gattatván, a jegyzőkönyv minden változtatás nélkül meghagyatott. Volt ugyan az említett felszólamláson kívül, egy szó- és írásbeli óvástétel is, az 1861. évben alkotmányosan megválasztott, azonban a legköze­lebb letűnt kormányrendszerben szintén szolgált tiszti orvos Sz. J. ur által, maga és ügybarátai nevében beterjesztve; azonban ezen óvástétel­nek, egy köztörvényhatóság végzése ellen hely nem adathatván, annak beterjesztésével illető hatóságához, azaz a mostani provisorius tanács­hoz utasíttatott. A jövőre megállapítandó tiszti állomások és ezekkel kapcsolatos fizetések meghatározása tár­gyában, az áprilisi közgyűlésből javaslattételre megbízott küldöttség munkálatát beadván, az csekély módosítással pontonként elfogadtatott. A választók összeírása után három napig mű­ködött reclamationális bizottság eljárását bevé­gezvén , működése helyeslő tudomásul vétetett, s az általa felvett jegyzőkönyv levéltárba tétetni rendeltetett. A tisztújítás május 6-án lesz. L­i­p­­­ó-S­zen­t-M­i­k­l­ó­s, ápril 27. Sze­retett főispánunk, Szentiványi Márton, f. hó 23-án reggel vonult be, taraczklövések és beláthatlan “­okaság örömriadásai között, nemzeti lobo­­gókkal feldiszett megyei székvárosunkba. A f.­lu« szentmiklósi diadalíveknél a községi f­­ loci­i­ megyeház kapujában Kiszely­ben­­“f­­. 11.-iki másod alispán, majd a bízott-­s­sági ülésben Dankó András ez. kanonok és Ne- I­mersányi János szentiváni ev. lelkész által a me­gyei közönség nevében, végre Kucsma András apát és szepesi székes egyházi kanonok által clas­­sicus latinságu distiphonokban, a kath. clerus nevében üdvözöltetvén, székfoglalóul a közön­ség lelkes éljenzése közt azon remek beszédek egyikét intézte a bizottsághoz, melyekkel a me­gyét és a hazai közönséget már annyiszor meg­lepte Erre a bizottság a megyék visszaállítására vo­natkozó országgyűlési határozat és minisztériumi körlevél felolvasása után legelőször az 1861-ki állandó bizottság névsorát a közbejött változások­hoz képest kiigazította, s a tiszti létszám megál­lapítása után ő Felségéhez alkotmányunk vissza­állításáért, nemkülönben azon fejedelmi kegyért, mely szerint megyénk jeles fiát, Szentiványi Már­tont, a közönség hő kivonatával találkozván, már harmadizben megyénk főispánjává kinevezni méltóztatott, hála feliratot, az országgyűléshez, Deák Ferenczhez és a m.­ kir. minisztériumhoz bizalmi feliratot intézett. Este a város fényes kivilágításánál az intelli­­gentia és a nép százai fáklyákkal s harsogó ze­nével tisztelegtek a megyeház előtt. Másnap a sz. lélek segítségül hívása után a független értelmiséggel értekezett ő maga, s a tiszt­újítást jövő hó 2-ára tűzte ki. Győr, máj. 1. Győr vármegye után kineve­zett főispánja Zichy-Ferraris Bódog gróf, ápril 28- án oroszvári mosonmegyei kastélyából kiin­dulva a bécs-ujszőnyi vasúton délben érkezett ide, hol az indóháznál Winterl Antal kanonok és városi plébános által a város nevében üdvö­zöltetvén, diszfogatok hosszú sorával s­örlova­­sokkal kisérve tartó ünnepélyes bevonulását a me­gyeházához, melynek kapujában Liszkay József győri ref. lelkész mondá el a megye üdvözletét, a mely után a megye nagy teremében az 1861-iki állandó bizottmány és tisztikar körében meg­jelenve, Kruesz Chrysostoma szentmártoni fő­apát üdvözölte. Főispán ur az üdvözlő beszé­dekre hazafias válaszokkal felelt. Másnap ápril 29- én tartatott a megyei bizottsági ülés, melyben a főispán üdvözölvén a megye közönségét, vi­szont Szabó Kálmán 61-iki első alispán jeles szónoklatával üdvözöltetett. Ez ülésben a főis­pán úr feleskeztetvén, hivatalába ünnepélyesen beigtattatott s Lefebvre Lajos indítványára a mi­nisztériumhoz, a 61-iki főispán ismétt kinevezé­séért köszönő felirat küldése határoztatott. Ápril 30 án tartattak a tisztválasztási nyilvános, úgy zártkörű tanácskozmányok, melyekben a tiszti állomásokra való kijelölések a megyei két párt közt, melyek egyfelől Szabó Kálmán és Matko­­vich János, másfelől Gyapay Dénes és Goda Lajos, egyébként egyaránt hazafias és független férfiak vezetése alatt állottak, — már előbb kü­lönösen a főispán úr buzdítására történt ki­egyezés alapján megállapittattak, midőn a leg­szigorúbban alkotmányos párt egyik vezetője Matkovich János 61-iki főszolgabíró a másod alispáni állomásra való kijelölését újra depre­­cálta és Hutflesz Samu 61-iki esküdt elv követ­­kezetességi kötelességnek tartá a kijelölés el nem fogadását. Ma reggeli 8 órakor tartott Veni Sancte után a tisztválasztás megkezdődött s 9 óra utántól délutáni 3 óráig említést ér­demlő zavar nélkül befejeztetett a következő eredménynyel: 1-ső alispán Szabó Kálmán, 2-ik alispán Gyapay Dénes, mindketten közfelkiál­tással. Szintén felkiáltás utján : főjegyző: Kis Sándor, 1 fő aljegyző Enessey Kálmán, 2-ik aljegyző Virághalmy Ferencz , 3-ik aljegyző Bodroghy Gyula. Levéltárnok csekély szavazat többséggel Ráth Károly magy. akad. tag. Fő­ügyész tetemes szavazattöbbséggel Kovács Sán­dor, alügyész felkiáltással Czigány Gyula. Fő­­szolgabirák szintén felkiáltással : tó­sziget és csilizközi Enessey Sándor, sokoróaljai Lip­­pics László, pusztai Takó István. Tósziget és csilizközi szolgabiró igen tetemes szavazat­­többséggel Pázmány Kálmán, Sokoróaljai szol­gabiró nagy szavazattöbbséggel Matkovich Géza, pusztai szolgabiró felkiáltással Saáry Miklós Ezután mind felkiáltással : főadószedő Csernez Péter, számvevő Noszlopy Pál, központi gyám Lengyel Sándor, főorvos dr. Lázár Lajos,főmérnök Kern Béni, esküdtek : Banga István, Mesterházy Lajos, Kozma Sándor, Illés Endre, Kis Jenő, Matkovich Miklós, Matusek Antal, Blaskovich Gyula, Nagy Gedeon, gróf Laszberg Rezső, Nagy Sándor. Szavazattöbbséggel Kamondy Károly. Utibiztos felkiáltással Németh László. Törvény­széki elnök közfelkiáltással Goda Lajos. Tör­vényszéki ülnökök mindannyian felkiáltással : Zmeskál Sándor, Harczi Károly, Horváth Endre, Szőts Lajos, Zánthó Kálmán, Lefevbre Lajos, Petz Adolf. E tisztikar legnagyobb része a 61-ki tisztviselőkből, a többiek független férfiakból választattak s csak öten vétettek át a provizo­­riumból. — A midőn az akként megalakult al­kotmányos tisztikart, ámbár az­tán nagyobb rész­ben nem az országgyűlés mostani többségének elveit valló, a jövőbe vetett bizalommal üdvözöl­­nek, azon reményünk teljesítését várjuk tőle a közügy érdekében, mely szerint az, miként ki­mondatott, a rendszeres közigazgatás és gyors s alapos igazságszolgáltatás mai igényeinek teljes erővel meg fog felelni s a haza és önkormányzat hitelét, tekintélyét , jövőjét az ország, a törvény­hozás, az érdekelt felek s a külföld előtt kellőkép megóvandja, hogy ekként az alkotmányosság védbástyája a megyei szerkezet Győrmegyében is olyannak bizonyuljon, mely sem a felelős kor­mányzati rendszert, sem a czélszerű hivatalosko­dást nem febetleníti s a megyei municipium jo­gait még is megóvja. Az anyagi érdekek tekin­tetében egyelőre köz­hajtás az, hogy az összes hivatalok Győrött concentráltassanak, hol a cse­kély kiterjedésű megyének mindenkép központ­ja van s mit a hivatalviselés és felek egyaránt igényelnek. r. al­jegyző : Rausz Béla, n. aljegyző : Pápé Gyula. III. aljegyző Dőry Dénes, főügyész : Pap Lajos, I. alügyész Döme János, II. alügyész : Horváth Ignácz, főpénztárnok : Babics­ Mihály, alpénztár­nok : Föglein Mihály, főszámvevő : Halász Jó­zsef, alszámvevő: Könczöl Dániel, levéltárnok : Decseva János, főorvos: Sass István. Központi járásban főbíró : Kelemen József, szolgabiró: Boda Vilmos, I. esküdt: Benzelics Ignácz, H. esküdt: Kelecsényi Ambró, orvos : Schüller Mór. Földvári járásban főbíró: Förster Ferencz,­­ szolgabiró: Szeniczey Ödön, II. szolgabiró: Széllő Zsigmond, HI. szolgabiró : Gruber Iván, I. esküdt: Daróczy Tamás, II. esküdt: Pólt Ká­roly, Hl. esküdt b. Exterde Adolf, orvos : Nagy Miklós. Simontornyai járásban főbíró : gr. Szé­chenyi Sándor, szolgabíró: Paczolay György, I. esküdt: Ronyó László, H. esküdt Grosz György orvos : Korbuly Sándor. Völgységi járásban fő­bíró : Perczel Pál, szolgabiró: Pozner József,­­ esküdt: Koch János, II. esküdt: Dőry Viktor, orvos: Lovászy János. Dombóvári járásban fő­bíró : Dőry József, szolgabiró : Förster Alfréd, I. esküdt: Tóth Ödön, II. esküdt: Sankó Imre, orvos: Miller Ádám, főmérnök: Hőke Dániel, II. mérnök: Ágoston Károly, várkapitány: Kiss Zsigmond, I. utibiztos : Liszka József, H. uti­biztos : Trajber József, Hl. utibiztos : Egerer Pál. Törvényszéki ülnökök: 1. Perczel Sándor, 2. Domsich Lajos, 3. Perczel Vincze, 4. Nagy János, 5. Novák Imre, 6. Ötvös Károly, 7. Dö­­ry Mihály, 8. Barbacsy Elek, 9. Halassy Károly. Törvényszéki szolgabiró : Mac­ay Antal, es­küdt : Spányi Antal, pertárnok : Trajber Ti­vadar. Főispánunk kitünőleg alkotmányos érzületét tanúsítja azon körülmény is, hogy 1865-ben is, midőn a tisztikar kinevezés útján lett felállítva, a megye közvéleményének szűkebb körben meg­hallgatása után, oly köztiszteletben állott egyé­neket igyekezett megnyerni, kiket igen kevés eltéréssel a lefolyt szabadválasztás újólag előbbi állásukba helyezett. A közgyűlés elhatározta továbbá hálafeliratot intézni ő Felségéhez, bizalmi feliratot a minisz­tériumhoz, és Deák Ferenczhez, üdvözlő feliratot a herczeg prímáshoz, országbíróhoz mint az or­szág zászlósához; Sennyey Pál b. volt tárnok­­mester urnak pedig elismerést szavazott. ______ F. V. — (A „Hon“ esti lapja után.) Helyre­igazítás. A mai reggeli május 2-iki „Hon“ a pest megyei bizottmány közgyűlésének vázlatát adván, azon hibába esett tudósítója, hogy indítvá­nyomat nem úgy közlötte, a­mint azt én előadtam. Nem indítványoztam én, hogy a miniszteri körlevélre adandó válasz kidolgo­zására küldessék ki egy nagyobb számú bizottság, hanem azt, hogy ter­­jeszszen véleményt a közgyűlés elé e tárgyban, minek igazolására ide iktatom az erre vonatkozó hiteles jegyzőkönyvnek kivonatát: egy 27 tagból álló küldöttséget nevez ki kebeléből, mely küldöttség a felolvasott intézményt tüzetes tanácskozás alá vévén, az ez irányban teendőkre a legközelebbi közgyűlésre javaslatot terjeszszen elő.“ Keglevich Bála, Szegzárd, ápril 30-án. Tolna vármegye tisztújító közgyűlését tegnap tarta meg. Közsze­retetben álló főispánunk Sztankovánszky Imre IIr öt kormányzói állásában megerősítő minisz­teri rendelet felolvastatása után hivatalos esküjét letevén, remek megnyitó beszédet tartott. Ezután Vizaelyi Gusztáv I. alispán úr üdvözlő a főispánt, ki mindig a megye óhajával és osztatlan bizal­mával találkozva, a mai napon negyed ízben foglalja el Tolna vármegyében a főispáni széket. Komáromi István sregi rk. lelkész indítványára főispánunk arczképe közgyűlésiig a megye ter­mében boldog emlékű tiszttársai és barátjai Csa­pó és Bezerédj mellé felállitatni határoztatott. A tisztujitás a legélénkebb érdekeltség közt teljes rendben folyt le következő eredménynyel. I. alispán : Visolyi Gusztáv. H. alispán : Si­mon Rudolf főjegyző: Szeremley Lajos. I. al­ Választási mozgalmak. Körmend, ápril 27. A „Hon“nak ápril 24-én a belügyi tudósítá­sok rovatában foglalt körmendi tudósítására csak azért válaszolunk, nehogy a nagy­közönség azon tévedésbe jöjjön, mintha azon levél a körmendi választó­kerületnek értelmét tolmácsolná. Igen­is nagy számmal voltak jelen azon alka­lommal a választók, midőn Széll József volt képviselő úr leköszönve, azoknak bizalmát személyesen megköszönte, esannyira, hogy a zsú­folva megtelt terembe be nem fértek, és a folyo­só is tömve volt.­­ A lemondott képviselő úrnak tapintatteljes bölcs beszéde nagy lelkesedés közt köztetszéssel fogadtatott, s többször ismételve egyhangúlag felkéretett, hogy engedné magát újra megválasztatni, ki ismételve kijelentett lekö­szönése után többszöri buzgó felkérésünkre azt válaszolá, hogy ő ugyan arra van elhatározva, hogy el nem fogadja az újbóli megválasztást, de meg nem szűnő kérésünkre magának végleges elhatározására nézve egy kis időt kért, azonban később közsajnálkozásunkra tőle azt a választ nyertük, hogy a közadministratív érdekében a képviselői állást többé el nem fogadhatja, és kér maga helyett mást választatni. — Az egész kör­mendi kerület osztja az országgyűlésnek politi­káját, s tudtunkra még eddig csak is maga egye­dül a „Hongnak tudósítója van ellenkező felfo­gásban. ” A „Hon“ban kitüntetett ilyforma ajánlatok Szelestey László urnak ezen kerület­ben csak is árthatnak, és azok egy másik kerü­letben, hol annak felléptetését legális nyilatko­zata után elfogadhatóvá tenni már már igyekez­tünk, szinte ártalmasak lehetnek. Több választó. Sajnálnók, ha Szél József, ki ország­­gyűlésünknek jelesebbjei közé tartozik, az újra megválasztatástól vonakodnék. Kétségtelen, hogy a főispán, ki felsőházi tag, képviselő nem lehet, de az Admini­strator a felsőházban nem foglal helyet, s nehéz volna több okot hozni fel arra, hogy egy Administrator, ha más akadály nem fordul elő, a követi padon kevesebb jog­gal ülhessen, mint például az első al­ispán. Régi esetek is bizonyítják, hogy az ad­­ministratori hivatallal összeférhetlennek nem tekintetett a követség, így pél­dául az 1791-ki országgyűlésen Csébi Pogány Lajos, beregi Administrator, mint követ vett részt a közigazgatási ügyek­ben kinevezett bizottságok munkálataiban. S­z­e­r­k. Szabadkáról panaszolják nekünk, hogy ott pártoskodásból 5—6 legénynyel dolgoz­tató mesterembereket, sőt papokat is be nem ír­tak választóknak (az utóbbiakat azon ürügy alatt,hogy nem mutathatnak ki 600 főnyi évi jöve­delmet) ellenben másfelől egy inasos mesterem­bereket is beirtak. Reméljük, a reclamationális bizottság mindezen sérelmeket orvosolja.­­ A zalalövői járásból írják nekünk, hogy azon bizottsági tagok, kik Barcza Sándort jelölték ki első alispánul, szintén a Deák párthoz­ ­ számítják magukat, mit ápril 29-kén Baksán tar­tott értekezletekben ünnepélyesen ki is jelen­tettek. Különfélék. Pest, május 3. — A kiegyenlítés okmánytára s története,­ a czime egy Lauffer Vilmosnál megjelenő, a közelmúlt hazai történetre nézve nagy érdekű okmánytárnak. Kezdődik az elő­adás az 1861-ki országgyűlés feloszlatásán s ter­jed a legutolsó napokig. A könyv, melynek első füzetét most veszszük, s a második e napok­ban jelen meg, kiegészítésül használja a szin­tén Lauffernél megjelent „Országgyűlési zseb­­könyv“-et. Az első füzetben bőven van tárgyalva az erdélyi,szebeni tartománygyűlés története s a reichsrath működésének bennünket illető része. Ára a két füzetnek 2 fi. — Lonovics József két érseki kör­­levelét papságához és híveihez, Hopf János kanonok egy harmadfél ívnyi füzetben kiadta ily czim alatt: „Krivinai Lonovics József kalo­csai s bácsi érsek emlékéül.“ Figyelmeztetjük rá az elhunyt főpap tisztelőit. — A pesti keresk.­akadémia, illető­leg annak külföldről importált igazgatója ellen egy 37 lapnyi német röpirat jelent meg ezen czím alatt: „Die Pester Handelsakademie wie sie ist und wie sie sein sollte.“ Írta „egy szak­ember.“ Figyelmeztetjük rá a közönséget, kivált azon szülőket, kik fiaikat e kereskedelmi isko­lába szándékoznak küldeni.­­ A nemzeti színház deszkáin teg­nap (csütörtökön) Neszveda Anna a szí­nészi képezde növendéke, mint szerződött tag mutatta be magát a közönségnek Amália szere­pében az „Álarczos bálban.“ Mindenek felett kö­szönetet szavazunk az igazgatóságnak, hogy nem késett a kisasszony igazán meglepőn fényes te­hetségének nemcsak tért nyújtani, hanem azt, egyszersmind használva a kisasszonynak, mint conservatoriumi tagnak aláírt szerződésbeli kö­telezettségét, színpadunk számára meg is tartani. Nem szólunk jelenleg Neszveda Anna előnyeiről, gyönyörű színpadi alakjáról, igen kellemes, tiszta s meglepő erős hangjáról, a biztosságról, mely­iket intonál, sőt kedvünk volna arról is hallgat­ni, mi gyöngébb oldalait képezi, s melyek közt első helyen a játék hiánya áll, mit azonban nagy részt elfogultságának kell tulajdonítanunk; jó ta­nácsokat sem adunk ma neki, mint például, hogy igyekezzék magát a műbe bele­élni, melyben fel­lép, az egész cselekvénybe behatni, hogy át lévén hatva mindig a situatiók fontosságától, játékába több lelket önthessen; vagy hogy igyekezzék gyakorlottabb énekesektől ellesni az összesek fogásait, hogy a kellő pillanatokat mintegy meg­érezze, melyekben hangjával kiemelkedhetik, a mégis hogy ne csak magának lássék éne­kelni , hanem a többivel együtt, a nélkül azonban, hogy beolvadjon a karba, hanem megmaradjon vezetőnek, mindezekről ma nem szólunk. — egyszerűen feljegyezzük örven­detes fényképen , hogy úgy­szólván ezen a héten a conservatorium ünnepet ült : a nemzeti színpadon oly három növendéke játszott, kikhez a legszebb reményeket köthetjük. Hóman Olga, ki alig egy pár hónapja lépett a deszkákra, s már is kezd a közönség kedvenczévé lenni; Schwarz Róza, ki mint Maffio Orsini ol­tatott megérdemlett tapsokat; és Neszveda Anna a csütörtöki est valóban ünnepelt hőse. A harma­dik felvonás nagy magándala, s a gyönyörű ket­tős után nyílt jelenetben tapsolták ki, s a felvo­nás végével három ízben zajosan kívánta a kö­zönség, s mi fő, ennek fele sem volt jóakaró buzdítás, hanem jó részben megérdemlett jutalom, mit szívesen nyújtott a lelkesült közönség a jeles tehetséget kitűnő szorgalommal párosító neophi­­tának, s mit mi csak kiegészítünk az által, ha igazságot szolgáltatunk azoknak, kik részint a közönség tömegében, részint a színfalak megött kísérték figyelemmel növendékük első lépéseit : köszönet a conservatorium derék tanárainak, s különösen Boccolini Hercules urnak, kinek di­csőségét aligha hirdették meg ékesszólóbban, mint csütörtökön este Neszveda Anna és Hóman Olga kisasszonyok. Osztoztak még az est dicső­ségében Simon, Kocsis Irma, Kőszeghy és Bo­­dorfi. A kolumbácsi legyek Temesvár környékén feltűntek. A pesti lovasút ápril második felében 27,566 személyt szállított s 3386 ftot vett be. A folyó év első négy hónapja alatt összesen szállí­tott 141,962 személyt s bevett 18,007 ftot.­­ A múlt hetekben elhunyt Luby Imrén­é többek közt a nemzeti színháznak 100 ftot hagyományozott. A színház igazgatósá­ga ezért nyilvánosan köszönetet mond. — „A m­a­gy­ar felelős miniszté­rium közigazgatási é­s törvényke­zési rendeleteinek gyüjteményé­­b­e­n“ az imént jelent meg Ráth Mórnál az l ső füzet, 44 lapon, 14 rendeletet foglalva magában. Ára 40 kr. — Névváltoztatások. Fálkmájer Lajos, Ferencz, József, Sándor és Nándor testvérek, nagyváradi lakosok „Mocsári“ ra, Ifkovics István pesti asztalosmester „Ivánfi“-ra, Apler Ernő iglói kereskedő „Alpár“-ra , Kosca János esztergomi papnövendék „Csontosi“-ra, Lautschacher Fe­rencz pesti lakos „Lőcsei“ re, Polzberger Dö­me pesti lakos „ Bányai “-ra változtatta vezeték nevét. — M­e­g­h­i­v­á­s.*) A hontmegyei honvéd­­segélyző egylet t. ez. tagjait, f. hó 8-kán d. u. Ipolyságon tartandó ülésre, ezennel szerencsém van meghívni. Többek megbízásából, Felső-Tu­­­ron, május 1.Pongrácz István, mint a honti honvéd segélyző-egylet alelnöki, — Erélyes ég buzgó városi h„* a »águnk figyelmébe ajánljuk, hogy­­1 A » költözködés ideje, szerint kih„* dás a bérletszüntető napon teljesítendő már°má°r tarthatlan. Ez egy nagy városban 1­ 0­, . r Bécsben a szállás felét 8, a másik felét is 8 tehát 14 nap alatt kell kiüritni. Ilyest kellene pl * is behozni, és áldás fogná e rendelkezést?6 2. Cseléd-rendünk rendelkezést követni. a cselédség rendetlenebb, roszabb mfíf J** hol tán a világon. Jó volna E » bál' SE ! “-ft* TarA*­ *,c“Ud­pwáoff Tn. J r6' czoltnrlA« u »y. cAlamitafl a hur­a v Így itt a hurczolkodás moat *J f szirti?!0“]“*1 Wretnek a többi napilapok lésére. Vesztőségei is, ezen meghiváa szives köz-

Next