Pesti Napló, 1868. július (19. évfolyam, 5453–5479. szám)
1868-07-22 / 5471. szám
167-5471 Szerda, julius 22.1868. 10. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencznek tere 7. siám. 1. emelet. e lep szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7 gzám földszint. A lap anyagi részét illetékes elemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. ESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, pestin rúgj helyben, bérhoz hordva. Félévre 10 frt 50 kr. c. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjat 7 W&boe petitsor egyszeri hűdöetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 gste. Nyílt tér: 5 hasiból petit- sor 26 uj kr. Előfizethetfil PESTI NAPLÓ“ angustus-septemberi két havi folyamára. Augustus—neptemberi két hóra ................................... 3 f.t 50 h A „Pesti Napló“ kiadóhivatala Pest, július 21. 18(18. Jegyzetek a népiskolai közoktatás tárgyában előterjesztett törvényjavaslathoz. III. Oly községben, melyben az egyházfelekezetek semmi iskolát nem tartanak, vagy a melyben az iskolát tartó felekezet hivein kívül más, iskolát nem tartó felekezetnek legalább 30 tanköteles gyermeke van (35. §.); vagy végre, melyben a hitfelekezeti iskolát törvényes kellékek hiánya vagy felsőbb rendeletek nem teljesítése miatt be kellett zárni (9. §.), minden ily községben maga a község tartozik elemi népiskolát állítani, melynek költségeit elsősorban ő maga (az e czélból kivetett adó a rendes adónak 5%-ját nem haladhatja meg, 19. §.); a második sorban, ha a község e költségek viselésére képtelen, a vármegye, mely e czélra a megye összes népességét az egyenes adó 3%-ig veheti igénybe, s végre ha a népiskolai szükségletek még a megyei adóból sem volnának fedezhetők, az állami pénztár fogja viselni. (24. §.) A törvényjavaslatban egynél több oly határozat van, melynek megállapítását elvben helyeselni, sőt kívánni kell, de amelynek gyakorlati keresztülvitelében tekintettel kell lenni az organikus fejlődés természetére , miszerint a fejlődést elősegíteni igen, erőszakolni soha sem tanácsos. E morális - physiológiai tekintet alá esik a fent idézett szabályrendelet is. Bizonyára mind csak nagyon szegény község is az az országban, mely eddigelé minden iskola nélkül szűkölködik. Igen sok községnek csak oly iskolája van, mely a törvényjavaslat által megszabott kívánalmaknak nem felel meg. Ezekhez képest a fiú- és leánygyermekek elkülönözve, külön termekben oktatandók. Kívántatik tehát legalább is két tanító és két terem. Egy tanító nem taníthat csak 60 tanonkézet, ha tehát a tanuló gyermekek száma a 60-at meghaladja, egy segédtanítót kell fogadni, s számára külön termet nyitni. Az elemi népiskolai rendes tanítónak fizetése, tisztes lakáson kívül, nem lehet kevesebb 300, a segédtanítóé 200 frtnál. (Jelenleg sok helyen alig üti meg a most divó 100 ft minimumot.) Az iskolának fel kell szerelve lennie földgömbbel, táblákkal, térképekkel s egyéb tanszerekkel, a tanonczok pedig az elemi népiskolában tandíjt nem fizetnek (40. §), tehát a tanítónak számos helyütt erre épített eddigi fizetése is megcsökkent, s pótlásául más forrásról kellene gondoskodni. Mindezt jól megfontolva, világos, hogy számos helységben a hitfelekezeti iskolát be kellene zárni, ha a törvényjavaslat szabványainak szigorúan s rögtön az egész országban foganatot akarnánk szerezni. Az ekként bezárt iskolákat, s a még minden iskolát nélkülöző községeket összevéve, oly tekintélyes szám és oly magas fedezési szükséglet álland elő, melynek aligha fognak egyszerre megfelelni hinni akár a községek, akár a megyék, akár végre maga az állami pénztár is. Ugyanezen tekintet alá esik a rendszabály is, mely által az iskolai kényszer hozatik be. A tanuló gyermekek hat évet tartoznak tölteni a rendes elemi népiskolában, 6 éves koruktól fogva a 12-ig, s azonfölül hármat az ismétlő iskolában, tehát 15 éves korukig tanonczok maradnak. A szünidő 10 hétnél többet nem vehet igénybe, járnak tehát iskolába , kilenc éven át évenként több mint tizedfél hónapot. Az iskolajáratási kötelesség nem igazolt elmulasztásáért a szülők, gyámok, gazdák, fokozott pénzbirsággal bűntetteinek : első ízben 50 kr 2-ikban 1 ft, 3-ikban 2 ft, 4-ikben 4 ftig Négyszeri büntetés után a község, neveléséről való gondoskodás végett, a gyermeknek külön gyámot rendel. (68. §.) A magyar nép egyike azoknak, mely a rendszeres elméleti tanulásra kevesebb hajlammal bír, s többet tanul az élet és gyakorlat által, semmint a könyvekből. Nem akarjuk kisebbíteni az iskola jelentőségét. Az ismeretek kincstárához kell hogy ő adja kezünkbe a kulcsot, de azt túlbecsülni sem vagyunk hajlandók. — Macaulayt bizonyára senki sem fogja szűkkeblűségről vádolni. Ranken kívül nincs az újabb kornak történetírója, kit vele összehasonlítani lehetne. S az athenei szónokokról szóló értekezésében ő veszi védelme alá Johnson ellenében az athenei köznépet, azt állítva róla, hogy értelmiség dolgába messze múlta fölül bármely más államnak köznépét. Szavai eléggé tanulságosak, hogy átírjuk azokat. „Igaz — úgymond — az atheneieknek kevés könyvük volt, de ami volt, az mind jeles, és alaposan tanulmányoztatok. Nem az által, hogy a könyvtárakat összevissza forgatjuk, hanem az által, hogy a műremeket behatólag és huzamosan vizsgáljuk, szemlélgetjük, tanulmányozzuk, képezzük legjobban a lelket. Ma egy tudósnak sokat kell olvasni, amit csakhamar elfeled, és sokat, ami nem méltó rá, hogy tartsa meg emlékezetében. Aránylag csak kis töredéke az az időnek, melyet a legjobb műveknek szentelhet. Deinosthenesről állítják, hogy Thucyd ide 8 történeti művét kezdettől végig hatszor másolta le. Mint jelenkori politikus, ezen idő alatt sok újságot és röpiratot olvasott volna el. Én nem kárhoztatom a tanulás ezen szórakozott nemét, mely a dolgok mai állásában szükséggé nőtte ki magát. Azt azonban talán meg fogják engedni nekem, hogy kételkedhessen, ha várjon a változások, melyekre az uj idők csodái éi oly elragadtatással tekintenek, helyzetünket valóban, vagy bár csak látszatra is megjavították-e ? — Mondják, hogy egykor Rumford tervet nyújtott be a bajor választófejedelemnek, mint lehetne katonáit jövőre jutányosabban táplálni, mint azelőtt. Terve a javaslatból áll, hogy a katonákat kényszeríteni kell, hogy az étkeket jól megrágják. A híres feltaláló szerint ugyanis egy ily módon élvezett csekély mennyiség több táplálékkal szolgálna a testnek, mint a mohón lenyelt egész nagy tálak. Nincs tudva előttem, mi sorsa volt Rumford e javaslatának, azt azonban hiszem, hogy a lélekre nézve sokkal táplálóbb egy lap, jól megemésztve, mint egész kötetek mohón elnyelve. Többiben a könyvek legkisebb elemét képezték az athenei polgár mivelődésének. Tegyük át magunkat pillanatra gondolatban ez ünnepies városba. Képzeljük magunknak, hogy épen dicsősége és hatalmának időszakában köszöntünk be kapuinak egyikén. A porticus körül összegyűlt tömegre bukkanunk, minden szem az emelvényre van szegezve. Phidias épen most illeszti be domborműveit. Rá az utczába térünk: egy rhapsodus énekeket szaval, férfiak, nők, gyermekek tolongnak körüle, szemeik könybe borulvak, szíveik dobognak, úgy látszik, mintha lélekzetök is fel volna akadva, mert a hevenyésző azt adja elő, mint hull Priamus Achilles lábaihoz, s csókolja kezeit, azon gyilkos, irtóztató kezeket, melyek annyi fiának életét onják ki. — A nyilvános piaczra értünk. — Ifjak, előrehajlott fejjel, villogó szemmel s a kíváncsiság kifejezésével az arezon, állnak körben. Socrates vitatkozik egy híres atheistával Joniából, s épen most olvassa fejére az ellenmondást, mely állításai egyikében rejlik. Majd a kérőid kiáltása hangzik: „Helyet a pritanok számára! “ A nép összegyűl. Minden részről özönlik a sokaság. Ki lesz a szónok? Taps- és éljenzésben tör ki a gyűlés, mert Periclest látja felhatolni a szószékre. Következik egy színházi előadás. Sophocles egyik tragédiáját adják. Este étkezés a világ legszebb ege alatt, a társadalom minden nagysága, dicsősége,szépségei,Aspasia és Sapho, gratiák és múzsák társaságában.............. „Nem ismerek — végzi Macaulay — egy oly jelenkori egyetemet, mely ehhez hasonló jeles tanítási rendszert tudna felmutatni !“ Jól tudjuk, hogy nem minden ország Athén, vagyis egy város és területéből álló kis állam, melynek minden egyes polgára törvényhozó, katona és bíró lévén, életét a közügyeknek szentelte, a kenyérkereseti munkát, a földmivelést, ipart, kereskedést pedig a rabszolgákra bízta. A példa mindamellett is találó, mert világosan tünteti fel, hogy az emberi műveltség nem egyedüli tényezője az iskola, s hogy képességeink kifejtésére, ismereteink gyarapítására, ízlésünk nemesítésére, ítéletünk józanítására még az iskolánál is több hatással van az élet, ha tudniillik az államgépezet, mint nálunk, autonomius alapokra van fektetve. Elmondhatnám azt is, hogy az iskola, a szabad életfejléstől elkülönözve, azon csatorna, mely által egyik század a maga összes elfogultságát, előítéleteit, butaságait átönti a következőbe, azon terem, melyben az egyik nemzedék szellemi békéiba verik a másik serdülőnek lelkét, melyekből egy egész életen át küzdve és hányatva csak kevés szerencsés tud kibontakozni. A tényt bűn volna az iskola ellen akarni érvényesíteni, mert a jó, melynek ő szülője, temérdekkel múlja fölül a roszát, melyet okoz, kétségkívül nem szándékosan, de emberi nyomoraink folytán. A kérdés, az iskola járatási kényszert illetőleg, sem észjogilag, sem tapasztalatilag még nincsen eldöntve. Felteszi ugyanis, hogy minden család azon helyzetben van, hogy gyermekét iskoláztathatja. Ha tudniillik a gyermek az államé, úgy tartásáról is ez gondoskodjék, ha pedig a családé, hány van olyan, mely gyermekét legalább bizonyos időben nem nélkülözheti, vagy épen minden költség nélkül van, hogy őt iskolába küldje. Bizonyára mind e tekinteteknek kell tulajdonítani azt, hogy a törvényhozás az átalános polgári jogok gyakorlatát nem ahhoz köti, ha várjon tud-e valaki olvasni és írni, végzett-e iskolát vagy sem, hanem inkább a képességhez, fel tudja-e magát valaki, ha bármily szegényesen, de mégis önállólag tartani az életben vagy sem ? Az értelmiségnek tudniillik az önálló becsületes existentia (kiveszszük e szabály alól a magasb tudományt és a művészetet, — s talán a balsorsot) első próbaköve. S ha a képzettség egy bizonyos foka mellett valaki vagyonosságra és jóllétre tett szert, — egy másik magasabban képzett pedig azt elvesztegette, vagy tanultsága mellett még kenyere sincsen, — hol van itt a tapaszalati alap a fokozatos büntetéssel súlyosbított kényszer behozatalára ? — ha ugyan a törvényhozó az átalános iskola-kötelezettséget felállítva, azt szigorúan végrehajtandó tényül, s nem inkább eszményül kívánná felállittatni, melyet elérni törekedni kell, de foganatosítani csak az igazság korlátai között lehet, szabad. Elvben tehát a törvényjavaslat intézkedése helyes, alkalmazásban óvakodni kell, nehogy zsarnokivá váljék, rombának mond, még pedig saját pártom irányában. Luther ama híres mondatát: „Freiheit und Grobheit sind Geschwister-Kinder“ senki sem követte oly híven — köztünk maradjon a szó — mint az, ki az én szememben most szálkát talált! De hát csakugyan gorombaság volt azt mondani, hogy szerepet cseréltünk ? Én nem tehetek róla, hogy önök i 11iberálisok, s majd egy, majd más antediluvianus eszmét karolnak fel, hiszen okaik lehetnek reá, s én tisztelem ezen lehető okokat, hanem ha azt mondom, hogy e vagy ama kérdésben a jobboldal szabadelvű, azzal legalább a jobboldalnak valami nagy gorombaságot alig mondhattam. Ne hintse el a konkolyt köztünk, édes Csernátony de eadem! Egykor azt hirdette ön mindennap, még pedig meglehetős sikerrel, hogy: „Nem kell táblabiró-politika. * A scót bérezek, vagy Itália bájos levegője tette önt azóta olyan buzgó municipalistává ? — nem kutatom, de kérem alássan, ne tessék viszont engem tory-nak kinevezni: megférek én a magam szerény bőrében. Megsúghatom jönnek, hogy ön és tisztelt elvbarátai, jobbról és balról, kivétel nélkül sokkal jobban beillenek p. o. junkereknek, mint mi tory-pártnak. Ne mondja ezt tovább, mert — elhiszik. Már most beszéljünk komolyan, azaz: forduljunk Tiszának. Először is egy kis kötelesség-mulasztással vádol, hogy nem vigyáztam szavaira, aztán egy kis csalfasággal, hogy azt cáfoltam meg, amit nem mondott, hanem amit ráfogtam, hogy mondott volna. Lássuk. Első beszédében, jól tudom ezt, ön maga hivatkozott a megyei kérdésről írt röpiratára, s ezzel minden kétségemet eloszlatta az iránt, hogy az a Tisza Kálmán, kinek nevét ama röpirat czímlapján olvastam, ugyanaz, akivel, mint előadónak, szemben állani volt szerencsém. Nem cáfoltam én azon nézetét, hogy a megyerendezést, vagy bármely fontosabb kérdést tüzetesen és nem per tangentem kell tárgyalni, mert én ebben tökéletesen igazat adok önnek. De már odáig nem megyek, hogy mindaddig, vagy a megyerendezés vagy bármely más cardinális kérdés napirendre nem jő, ölbe tett kézzel üljünk tétlenül ragadós székeinken, izzasztó üvegtetőnk alatt. Az élet mindennapi szükségei sokkal hangosabban kiáltanak ránk, s elodázhatatlan, gyors és erélyes intézkedéseket követelnek. Sőt, menjünk tovább, öngondolkodó fő, de egyúttal practicus államférfi, s mint egyes nyilatkozataiból örömmel veszem ki, inkább hajlik az angol eljárás, mint a franczia iskola felé. Röviden szóljok, sapienti pauca: ne áldozzuk fel a systemának az embert, ne a doctrinának a valódi érdekeket! Francziaországban miért semmi sem, s főleg a szabadság nem állandó ? Azért, mert mindig tabula rasat csinálnak, s odrogálnak maguknak egy-egy új systemát. S Angliának miért bámulják főleg intézményei életrevalóságát és állandóságát? Azért, mert toldozzák-foldozzák, s egy régi követ, bármily furcsa legyen is az, addig ki nem dobnak, míg helyette jobbal, nem tehetnek az ősi épületbe, de beleteszik ezt mindjárt, ha megtalálták, s kivetik azt, amelyik akadályul szolgál. Visszatérve a mi polémiánkra: öi, ha minden gyorsíró nem hazudik, azt mondá, hogy a megyei bizottmányi tagok egyéni felelőssége kivihetetlen, mert stb. Én erre felolvastam önnek 1865-ben kiadott értekezéséből azon passust, melyben ön ama most kivihetetlennek mondott személyes és egyenkénti felelősséget maga, az országban tán első, indítványozta. Jó czáfolat volt-e ez ? — azt nem tudom; de hogy önnek állításai és nem az én agyrémeim vagy ráfogásaim ellen volt intézve, azt — minden álszerénység nélkül — bátran mondhatom. Azon röpiratból még több igen tanulságos helyet olvashattam volna fel; különösen ajánlom önnek és minden olvasónak figyelmébe mindazokat, miket a kormány és a megyék régi káros és veszedelmes tuséiról mond, s melyek biztos óvszere gyanánt jelöli meg azon paramentáris kormányt, mely akkor még csak jámbor óhajtás volt, azóta pedig valósággá lett. Megengedi ön, hogy ugyanazon jeles Üdvözlöm Tiszát! Üdvözlöm Csernátonyt! Mindenkinek meg van az ő hiúsága! Én is csak hízelegve érzem magam, hogy múltkori párbeszédem, azt kiegészítő czikkem egyszerre két olyan notabilitásnál keltett viszhangot a „Hazánk“ és a „Hon“ hasábjain. Udvariatlanság volna tőlem e figyelmet meg nem köszönnöm. Legelőször is önnek édes Csernátony! Már t. i. ha Z. A. önnek édes , miért volna ön keserű nekem, ki neve utóljának, a democrata ypsilont leszámítva, félig-meddig druszája is vagyok. Tehát ön, édes Csernátony de eadem, lássa e, ön legelőször is háladatlan irántam. Ön helyett, ki azalatt hat szobában szellemdús czikkeket irt, én „untam magam“ ott a pulpituson, s aztán ex offo unalmamban, életes carricaturák helyett, önök jeles mondatait tettem papírra, s ön mégis belém kap, és azt mondja, hogy badarságokat írtam össze! Igaza van önnek, s csakis mint olyanokat tálaltam fel újra az olvasóközönségnek , de miért azt annyiszor és olyan leplezetlenül megmondani? Az sem szép öntől, édes druszám (mindig az y-t leszámítva), hogy engem gomunkájából vett egy rövid idézettel fejezzem be soraimat: „ki kell terjeszteni (31. lap) a felelősséget minden irányban, legyen felelős mindenki saját tetteiért.“............ Amen! Z. A. Bécsi dolgok. A „Corr. Havas“ az allocutióra Rómába küldött tiltakozás átadásáról a következőket írja : „Beust báró jegyzéke Antonelli bibornoknak adatott át az ausztriai ügyek kezelője által f. hó 13-kán. Antonelli bibornok csak arra szórakozott, hogy az átvételt nyugtatta, ahogy Boust is tette az allocutióval. Valamint a császár is csak a vallásügyi törvények szentesítése után irt a pápának, úgy a pápa is csak az allocutio után irt neki. Az Antonelli bibornokkal közölt jegyzéket teljes udvariasság által azeliditált határozottság jellemzi. Beásta concordatum eltörlését annak tulajdonítja, hogy a szentszék vonakodott ezen okmány revisiója felett csak tanácskozni is. Nem akarja tagadni, hogy a pápának a maga szempontjából lehet rá joga,hogy a kibocsátott új törvényeket jellemezze, de egyúttal az ausztriai kormány részére is igényli azon jogot, hogy a császári szentesítéssel felszerelt intézkedéseket foganatosíthassa, és kimondja határozott azon szándékát, hogy a püspökök emanatióival szembe fog szállani, kiknek törvényellenes eljárását a junius 22 -i allocatio felbátorította. A bécsi lapok, mint régente a miniszterlistákat, úgy árulják ez idő szerint a helytartó listákat : kineveztetnek, áthelyeztetnek, cseréltetnek stb. és minden ország vélt és nem vélt igényeit és követelményeit latba vetve, nem marad egy tartomány sem megkínálatlan. Mint a „Debatte“ értesül, az egész colportage, valamint az illetők jellemzése is „felette hiányos;“ ennélfogva mi későbbre halamtandjuk az egyes lapok candidatus listáinak közlését. A trieszti excolausoknak nem akar vége szakadni. 17-ken ismét egy szerencsétlen szláv parasztot bántalmaztak, a múlt vasárnap ismét kevés hija volt,hogy komolyabb következménynyel nem járt egy, a szláv munkásoknak olasz „kávéházasok“ általi magtámadtatása. A bajt a gyorsan megjelenő katonaság hárította el 20-án pedig ismét két mandzierit a piazza legná-n úgy bántalmaztak, hogy az egyik nehéz sebben maradt a helyszínen. A város szláv lakossága kezd félelmesen elkeseredni. Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz július 21-ki ülés 3. Elnök pontban 10 órakor elfoglalja székét Elnök: Somssich Pál; jegyzők: Bujanovics Sándor és Dimitriovics Miklós. A jegyzőkönyv megjegyzés nélküli hitelesítése után az elnök az érkezett kérvényeket mutatja be: Gróf Zichy Jenő, mint a szikesfehérvári egyházmegyei katholikus értekezletből kiküldött bizottmány elnöke, a katholikusokat megillető egyházi autonomának az alkotmányos szabadság tís haladás követeléseivel összhangzásba hozatalát elősegiteni és ezt volog tárgyaltatni kéri. Ugoda megye és Pécs városa a képviselők gyakori kimaradását megszüntetni kérik. A kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttattak, az első előzetes tárgyalás végett. Dornahidy Ferencz képviselő kétheti szabadságot kér. Megadatik: Madarász indítványa a honvédelem ügyében. Madarász József képviselő a szószékről olvassa fel Csanády István , Bobory Károly, Vályi József, Patay István és Madarász József indítványát a honvédelem ügyében. A felolvasás egész drámai alakot öltött, midőn Perczel Mór minden egyes pontozatnál rámondta a patkóssal előadott indítványra: „Ez nem áll! Ez semáh!“ Az indítvány itt következik : „ Tekintve azt, hogy az állami lét első kellékei közé tarozik az, hogy Magyarország véderejét kizárólag önmaga rendezze, ez vele ronda kelllék ; ajavaslat pedig Magyarország és Asztra e részbeni jogaikat 10 ére közös rendelkeésnek kívánja átszolgáltatni. Tekintve azt, hogy minden állam országgyűlésének (parlamentjének) legfenségesb joga az, hogy a katonaadást meg is tagadhassa; ajavaslat pedig mind Magyarország, mind Ausztria parlamentjeit e legfenségesb jog gyakorlatától kívánja nagy időre megfosztani. (Bérczes Mór közbeszól : Ez nem áll!) Tekintve azt, hogy Magyarország igaz, érdeke nem a háborút, hanem a békét, tehát nem a támadó, de a védelmi rendszer alakítását követeli, ajavaslattól tehát ellekezőleg azt követeli, hogy béke idején a rendes hadsereg a szükségletnél megfelelő legkisebb szánni, a hon védelmére kiképezetteké pedg legyen a legkiterjedtebb . Tekintve azt hogy az állampolgárainkkor teljesítik a haza és alkotmány védelme iránti kötelességüket önrendelkezéseiknek is megfelelve,ha a hon védelmére úgy képüztetnek ki, hogy földmevelési, ipar-, kereskedelmi, tanulási vagy bármily foglalkozásaiktól pl ne vonassanak, a mi fiatalabbaknál czélszerűen eszközölhető, ha már gyenge koruktól kezdve a tanodák van ,eészben is korukhoz mért oktatást nyernek; ajavaslat pedig a kor szabad szellemi haladásának d« a» vs j: néat J&a ti ed&Lael is! MiWmb .