Pesti Napló, 1868. augusztus (19. évfolyam, 5480–5503. szám)
1868-08-02 / 5481. szám
a római ,ifílfivel : o navis ? r.ferent in mare teni’V. Fluctus? o quid ngis ! * vissza pillantva a pályára , melynek a jelen tervhozás vég.! felé közeledik, azoknak, akik utánuk következnek, megita római költővel azt mondja : non minor nest virtus quam querere parta tueri. (Helyeslés: Nyáry Pál csak az elvet kívánja kijelölni, melynek következetes átvitelével remélhető egyedül, hogy a tervezett védrendszer népszerűséget nyerjen. S ezen elv az, hogy a magyar nemzet igyekezzék alkotmányosság tekintetében a többi nagy nemzetek már elért, elfoglalt színvonalára felemelkedni, s tartsa legszentebb kötelességének elvállalni az általános honvédelmi kötelezettséget. Zsarnay Imre azon kívánságára az előtte szólónak, hogy a magyar nemzetnek legyen egy nagyszerű, önálló, független és nemzeti serege, azt mondja, hogy mint mindenki, úgy ő is óhajtja, de kérdi, hogy várjon azért, mert a viszonyok és körülményeket figyelembe véve, most lehetetlen, ne tegyük azt, mit Széchenyi mondott ? „Vessük el a magot, hogy abból cser és erdő legyen.“ (Úgy van jobbról!) Azt mondja, hogy aki gondolkozott a tárgy felett, és osztotta azon aggodalmat, mely a honpolgárok keblét, már több mint egyszázad óta nyugtalanította, hogy az eredeti védelmi rendszert, mely által a haza függetlensége fenntartatott, a későbbi viszonyok megváltoztatván, helyébe állandó hadsereg rendeltetett el, azon kiváltságos osztály helyett, mely annak előtte maga védte a hazát, a fegyvert letette kezéből, ez a haza jogait, a haza földjét nem biró néposztály vállaira tétetett. A ki gondolkozott azon hadsereg felett, mely által hazánk függetlensége feltételeztetik és látta, hogy az már szervezeténél fogva is nem a nép szabadságának megvédésére, hanem inkább az alkotmányosság megtörésére használtatott fel azok a mostani európai viszonyok között a háború esetében nem elégségesek, a béke idején pedig roppant költség és teher mellett veszélylyel fenyegetik a hazát és trónt. A ki tehát ezekről gondolkozott — szóló szerint — lehetetlen, hogy örömmel ne üdvözölte volna ajavaslatot, melyben azon intézkedések léteznek, melyek által a haza oda jut, hogy nem az idegenek által, hanem honfiai hűsége és hazafiassága által biztosíttassák a haza alkotmánya. (Helyeslés.) Megvallja ugyan, hogy ejavaslatban igen sok kellék hiányzik, de kénytelen mégis kimoudani, bár sokak által talán tévedt paradoxonnak mondatik, hgy vizsgáltassák meg a haza története, az eső vezértől kezdve mostanig, ily üdvös hatást tárgyazó intézkedés, a haza függetlenségére törvényesen országgyűlés által mégnem tétetett, mint a jelenjavaslatban foglalt intézkedések, melyben nem szükségeltetik egyébb, már értelmiséggel párosult hazafiúsággali felkasolás és élesztés. Ezenjavaslatban, megvan minden, azt kívánni lehet arra, hogy a kívánt hadsereg oly nagyszerű legyen, mint a mely Nyáry Pál képv. eszméjében foglaltatik. (Igaz ! Helyeslés.) Miután az ellen-oldalon sokan ellenvéleményt mondottak, kénytelenitve érzi magát kimondani, hogy ő is az 1867. XII. t. czikket úgy tekinti, mint szükséges következését az 1848-ki törvényben kimondott testvériségnek, még pedig az értelemben, mint azt az 1848. évi törvény értette. Amint ezen egyességet, úgy a honvédelmi törvényt is az 1848-ki törvényben kimondott jogegyenlőség és jogkötelezetség eszméjéből látja leszármazva, azért lelkéből pártolja ajavaslatot. (Élénk helyeslés.) Makray László egy hosszantartó bevezető beszéd után, melyben Lefőkép a történetre hivatkozik, előadja, miből állanak e törvényjavaslatnak hibái. Ugyanis a törvényjavaslat szerinte, először azt kívánja, hogy a magyar magából kivetkőzve szülessék osztrák katonának, s mint ilyen éljen és haljon meg. Másik hibája, hogy ki elfogadja azon tételt, miszerint a dolgot erőltetni nem lehet, mert az Ausztriára nézve életkérdés, tehát , mert életkérdés Ausztriára, szűnjék meg a nemzetnek joga Magyarországot magáénak tekinteni. A törvényjavaslat szerinte nélkülözi a nemzeties szellemet. Elismeri ugyan, hogy a közösügyi törvények a közös hadsereg fogalma által ezt elhárítani igyekeznek, de szerinte kimaradt a számításból az, hogy ha az idő folytonos fejlődése a szuronyok hatalmát megtöri, akkor nagyobb rohammal törnek elő, s mi lesz Magyarországból, melynek a rosz szerkezet folytán összeomló védrendszere a nemzetet compromittálta. Hibás végül a szerkezet, mert a honvéd nevet első sorbeli helyzetéből alárendelt helyzetbe teszi. Szóló szerint ajavaslat mellőzni látszik azt, hogy Magyaroszágnak alkotmányos rendszere kezdettől fogva a védkötelezettség egyetemességének nagy elvein nyugszik. Igen hosszúra terjed ki beszéde, melyben iparkodik kimutatni, hogy az, mit elősorolt, valóban hibás, s azon reményben, hogy ez a részletes vita alkalmával a törvényhozás által alapos kiigazításokat fog szenvedni, azzal végzi beszédét, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Nagy Ignácz beszédében a jelenlegi szervezet rész oldalait fejtegeti, kiemelvén különösen azt, hogy a munkás kezektől újra meg újra megfosztatott Magyarország, s a nősülés akadályozása folytán egyre fogyott és fogy a nép, s az annyira elgyengült, hogy maholnap nem leend ivadék, kiválasztatván a fiatalság dísze, virága. Nem helyesli azt, hogy Magyarország osztrák hadsereg számára újonczokat állít, mert úgymond, csakis önálló hadseregünk számára adhatjuk oda pénzünket és vérünket, nem helyesli, hogy a nemzet ifjainak színe, virága az egységes keverék osztrák sereg számára előre kiválasztassák, és csak mustra maradjon a honvédelemnek, házőrző és adóbehajtónak. Nem akar oly sereget, mely átjárva az idegen polgári elemtől, elfeledi, hogy a katona elsősorban honpolgár és csak azután katona. Ezeket előre bocsátván, a 1.javaslatra tér át, s azt mondja, hogy ez oly két elvet tartalmaz, melyet szívéből üdvözöl és elfogad, egyike az általános katonáskodás, a másik pedig a honvédelem elve; e két elvet azon változásokkal, melyeket Várady Gábor javasolt, elfogadja. Hanem azon harmadik javaslatot, mely a vidékről szól, miután szerinte a nemzet jogait meg nem őrzi, el nő Horváth Lajos beszédét legközelebb közöljük. Gicczy Kálmán azok folytán, mik a kérdésben levőjavaslatra nézve úgy egyik, mint másik oldalról is előadattak, indokolni kívánja a szavazatot, melyet e fontos tárgyban adandó lesz, s óhajt válaszolni egynémely ellenvetésekre. Ami saját nézetét illeti (Halljuk!) az, hogy Magyarországnak sok ellensége van és volt mind belől,mind kívül e hazán. (Igaz!) Következése ez geographiai helyzetének, mely az európai civilisatio küszöbén mintegy az isteni Gondviselés által ráruházott hivatás. Ezen helyzeténél fogva hajdan pajzsa volt nyugatnak a kelet ellen, és most is választó fal két nagy nemzet, a német és szláv között. (Helyeslés.) Ezen helyzeténél fogva az európai hatalmak egyensúlyának fentartására szükséges Magyarország létele. Nagy világtörténelmi hivatása ez a hazának, de rendkívüli veszélyes, mert megtámadásoknak teszi ki a hazát minden oldalról. Ennyi veszélyek után, nézete szerint a haza csak úgy tartathatik fenn, amint megállapíttatott és századokon keresztül függetlenül, dicsőséggel fennállott. Megtartatott részint bölcs törvények, részint fegyver által, melyet hajdan a hon minden fia a haza védelmére viselni tartozott és viselt is. 1715. évben a nemesség a fegyvert letette, zsoldos sereg alapittatott, s haza védelmét és költségeit azokra hárította, kik azon időben polgárai sem voltak a hazának és ezen igazságtalanság keserűen magboszulta magát, a nemzet gyenge és védtelen lett, az ország nem birván magára vonni a világ figyelmét, eltűnt az európai államok sorából, és nem egyszer az absolutizmus és nyílt ellenségeinek játékává lett. Nem lehet, hogy zsoldos sereg vagy épen a sorshúzás által önkényileg kijelölt honfi egyrészre viselje a véradót a haza összes polgárai és az összes házáért. Most minden ember szabad, minden ember kötelessége védeni a hazát, s csak is a védi kötelezettség elve az, ami biztosíthatja a szabadságot a hazában, és az ország fennállását az európai államok sorában. Önálló nemzeti hadsereg tehát ennélfogva egyik fő kelléke az általános honvédelmi védrendszer sikeres életbeléptetésének. Nagy fontosságú, hogy amiről a törvhozásnak rendelkezni kell, ha azt akarja, hogy a védrendszer célszerű legyen, azon czélok meghatározásának joga, melyekre a hadsereg fordíttatik. Nagy fontosságú, hogy a nemzeti hadsereg az ország érdekeivel megegyező hadjáratokra fordíttassék, nem pedig olyanokra, melyek nem érdeklik. Ezt más monarchiák példájára úgy lehet érvényesíteni egyrészről a hadviselés költségeinek, másrészről a hadsereg létszámának meghatározása által. Az utóbbi, amennyire rendes hadseregre vonatkozik, az újjonczajánlási jognak fentartása által gyakoroltatik. Ez alkotmányos módon a korona az országgyűlés akarata nélkül is kezdhet háborút Magyarország érdekeinek tekintetbe vételével, és szabadon használhatja a hadsereget az országon kívül és belől minden alkotmányos ellenőrzés nélkül. Ezen szempontokból kiindulva, csatlakozik azon elvtársakhoz, kik ajavaslatra nézve kimondák véleményeiket a hibákat illetőleg, részéről kettőt vél leginkább kiemelendőnek. Első a magyar tervhozás törv. jogkörén túllépve, összes birodalmi hadseregről rendelkezik, de nem rendelkezik arról, miről kiváltképen tüzetesen kellene rendelkezni, a magyar hadseregről, melyről rendelkezni Magyarország országgyűlése egyedül van hivatva. A másik hiánya, hogy látszólag ugyan korlátozza, de valóságban megszünteti a nemzetnek újoncz állítási jogát. A főhibát abba látja, hogy e szó „magyar hadsereg“ a javaslatban nem foglaltatik. Ezen hiány, a nemzet újonszállítási jogának kellő meg nem óvása, oly alapelvi hiány, mely utóbb a részletekben mutatkozó hiányok kijavítását minden esetre nehezíteni fogja. Ezen hiányok kijavítását óhajtja, különben ajavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Andrássy Gyula gróf miniszterelnök. T. hát! Azok után, amiket t. barátom, a culturminiszter úr a kormánynak e kérdés körüli elveiről mondott, én magának a törvényjavaslatnak elveiről csak igen keveset kivánok szólani. (Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, felhíva és késztetve érzem magamat néhány észrevételt tenni azokra, amik itt előttem a törvényjavaslat egyes czikkei általános szelleme ellen mondattak. S hogy ne feledjem azt, mit épen most hallok, arra fogok mindenek előtt válaszolni, amit Komárom városa igen t. képviselője mondott (Halljuk!) Azt mondta Komárom városa t. képviselője, hogy az általános védkötelezettségen alapuló védrendszer csak úgy fog megfelelni czéljának, ha mindazok, kik a hadseregbe lépnek, egész hazafias öntudatukkal lépnek bele, ha maguk közül barátaikat, rokonaikat fogják egyesítve szemlélhetni. Tökéletesen egyetértek e tekintetben a t. képviselő úrral. Azt gondolom, az nem csak az ő, hanem a ház többsége, az egész ország kívánsága. (ügy van!) A ministérium épen e szempontból nagy súlyt fektetett ő Felsége tanácsában a nemzet azon jogára, hogy Magyarország fiai a közös hadseregben csakis magyar hadcsapatokba osztassanak be, a nemzet ebbeli történeti joga nemcsak fenn van tartva a 1. javaslat által, de ki is van terjesztve, mert eddig a magyar újonczok más technikus csapatokba is osztattak, ezen törvény értelme szerint pedig csupán magyar hadcsapatokba sorozandók, megnyugtatásul mondhatom a t. háznak, hogy ő Felsége e tekintetben máris oda méltóztatott utasítani a közös hadügyminiszériumot, miszerint javaslatot adjon az iránt, hogy és mi mérvben kelljen a különnemű magyar ezredeket és csapatokat felállítani. Nagy súlyt helyezett őfelsége kormánya a nemzetnek ezen jogos követelésére azért, mert igenis érzi, hogy a közös haderőnek nem árthat, hanem csak használhat, ha a magyar katona ezen seregben nemcsak száraz kötelességét teljesíti, hanem saját külön hazaszeretetének egész súlyát viszi át a közös sereg csapataiba, s ha e hazának és a seregnek minden tagja kétszeresen van érdekelve a sereg jó és rész sorsában, először mint a közös seregnek tagja, másodszor mint magyar állampolgár. (Tetszés.) Nem tartom én sem jogtalan kívánságnak, sem a közös védelemre nézve veszélyesnek, ha Magyarország, mely mélyen érzi, hogy a monarchia megvédése magyar érdek is, azt igényli, hogy ne kellessék névtelenül elvérzenie az összes területnek megvédésében, hanem azt gondolom, hogy a törvény akkor, midőn világosan rendelkezik arról, hogy csak magyar csapatokba sorozhatók be Magyarország fai, alkalmat adott arra is, hogy miként őseink Európa különböző csataterein babérokat szereztek és dicsőítették ezáltal a magyar nevet, úgy azt tehessék jövőben is azok, kik a közös birodalom közös megvédésére hivatva lesznek. (Élénk helyeslés.) Új és tág tér nyílt e tekintetben a magyar önérzetnek abban, hogy egy magyar nemzeti honvédség az alapja ezen javaslatnak. A t. képviselő úr kívánságának egy része tehát tökéletesen teljesítve van. De ha jól fogtam fel előadását, annak két része volt, egyik, amit említettem; másik pedig az, hogy nem látja, miszerint e törvényjavaslat két különálló sereg gyakorlati létesítését czélozza. Nem tagadom, hogy kívonatának ezen része nem teljesült és meg vagyok győződve, hogy az összes monarchiának, de mindenekelőtt Magyarországnak lenne legnagyobb veszedelmére, ha teljesíteni akarnók. Ennek teljesítése nem függ tőlünk, nem a birodalomnak másik részétől sem. Ezt teljesíteni csak akkor lehetne, ha t. képviselő úr, vagy más valaki rá tudná bírni a szomszéd nagy államokat, hogy ők is ne egyöntetűleg organizált sereget, hanem két három vagy négy sereget állítsanak fel.. (Helyeslés jobbról.) De, hogy mi előnye van az egyöntetű haderőnek a külön álló sereg felett ? — azt úgy hiszem, magyaráznom nem kell, azt megmutatja a történet, megmutatják az utolsó hadjárat eseményei (Úgy van !), hol egy egyöntetűleg szervezett kis sereg az egész Dél-Németország külön szervezetű seregeit azért verte meg, mert magában a szervezetben volt a hiba, magában a szervezetben volt a győzelem lehetetlensége. (Igaz, úgy van jobbról.) Amint tehát melegen karolta fel a magyar minisztérium a nemzetnek igazságos és ismétlem, a közös monarchiára nézve mindenesetre csak hasznos követelményeit, úgy nem akart annak oly magyarázatot adni, melynek eredménye nem az lett volna, hogy a sereg különböző csapatai közt hasznos kvalitást ébreszszen, hanem , hogy mesterségesen választotta volna el egymástól azokat, kik arra vannak hivatva, hogy egyértelműleg megvédjék a közös magyarorsztrák monarchiát minden külellenség ellen. (Helyeslés jobbról, ellenmondások balról.) A t. képviselő úr nélkülözi továbbá a törvényben azon intézkedést, hogy Magyarország vére oly hadjáratban, mely nem az ország érdekében viseltetik, ne használtathassák. Kérem a t. képviselő urat, mutasson Európában, de tovább megyek, Amerikát sem veszem ki, egyetlen egy alkotmányt, mely nem azt mondja, hogy a háború és békekötés feletti intézkedés joga fejedelmi jog. Mutasson nekem a t. képviselő úr egyetlen egy alkotmányt, mely habár csak azon eszmét formulázza is, melyet a t. képviselő úr kimondott, hogy t. i. háborút az illető fejedelem csak olyat folytathat vagy kezdhet meg, mely az illető nemzet érdekében van. Elismeri azt a t. képviselő úr is, midőn azt mondja, hogy ezen ezélt a parlamentek, illetőleg törvényhozások két módon szokták gyakorolni: a pénz megszavazása és az újoncz megtagadása által. Azt mondotta a t. képviselő úr, hogy Magyarország mind a két jogról lemondott. Ami az elsőt illeti, sajnálattal nélkülözöm a bizonyítékokat. Az igen t. képviselő úr röviden csak azt mondotta, hogy a pénzmegszavazás joga át van adva a delegációnak. Igenis át van adva a delegationak. Kérdem : mi a delegatio ? A delegatio az országgyűlésnek (mozgás, halljuk,) az országgyűlés bizottmánya és semmi több, mely a paritás elvén tárgyal és határoz ő Felsége többi delegatiójával. S igy ki gyakorolja azon jogot ? Gyakorolja az országgyűlés az ő delegációja által, mely nem egyébb, mint az ő küldöttsége. (Helyeslés.) Tagadom tehát, hogy az ország nem élvezné azon első jogát, mely által a nemzetek bizonyos korlátok közé szorítják a fejedelem hadüzeneti és hadviselési jogát Ami a másikat illeti, t. i. az újonczmegtagadási jogot, a t. képviselő úr itt két elvet állított fel. Először, hogy az ország 10 évre lemondott; másodszor, hogy arról már ez alkalommal a jövőre nézve lemondott Én ennek ellenében azt vagyok bátor állítani, hogy az ország nem 10 évre, sem későbbre nem mondott le e jogáról. (Helyeslés.) A törvény igen tisztán mondatta ki azt, amit fentartott, s igen tisztán, amit nem tartott fenn a nemzetnek. Mit tartott fenn ? Épen azt, amit t. képviselő úr mint kellékét a törvényhozásnak óhajt: az újonczmegtagadási jogot. Mert azon .., hol az mondatik, hogy a megajánlott ujonczok csak akkor fognak kiállíttathatni, ha a törvényhozás által megajánltattak, természetesen egyebet nem jelent, mint hogy fennmarad a törvényhozásnak joga az ujonczot meg is tagadni. Ami ezen törvényjavaslatnak másik részét illeti, t. i. az ujonczok számát, a törvényhozás lemondott arról, hogy az ujonczok számát évenként kérdésbe hozza. Miért mondott le? Azért, mert a rendszer következtében arról lemondania absolute szükséges volt. Ugyanis mi ezen rendszer alapja ? Rövid szolgálat és a csekély békelétszám. Már most mikép lehet azt eszközölni, hogy csekély békelétszám és rövid szolgálati idő mellett a hadsereg mégis harczképes legyen ? Oly hadkeretek felállítása által, melyek rövid idő alatt az illetőket betanítani és harczképesekké tenni alkalmasak. Már a törvényhozásnak jogában áll évrőlévre megváltoztatni az újonczok számát, p. o. ha egy évben 100.000 követeltetik, s a keret, a tiszti kar és a technikai testületek százezer főnyi létszámnak megfelelőleg vannak felállítva, de ha a törvényhozás a létszámot 30.000-re szállítja le, mi történik ? Pénzpazarlás, semmi egyébb, mert vagy haszontalan keretet tart fenn az ország az ujonczok betanítása végett, oly ujonczok száma 18, akik nincsenek, vagy pedig pénzpazarlás más után, mert midőn háború közeledik, és a mai időben, mint tudjuk, épen a mindenütt átalakított szervezetek következtében ezek előkészítésére igen rövid idő igényeltetik, akkor rögtönözve minden áron kell erre új keretet és technikai testületeket, fegyvereket szerezni, hogy az illető katonák betaníttathassanak, és akkor valószínű, hogy mielőtt ez megtörtént, már a háború talán bevégeztetett. Amiről tehát a törvényhozás lemondott arról, le kellett mondania. De vizsgáljuk, hogy gyakorolta ez előtt Magyarország az ujjonszállítási jogot. Midőn 8—10 év volt a szolgálati idő, akkor 8—10 évben gyakorolta egyszer, az új rendszer következtében, most és ezen törvényjavaslat értelmében évről-évre fogja gyakorolni. (Úgy van ! Helyeslés!) Az még tehát nem mond le semmi jogról,csak gyakorlását módosította úgy, mint az új rendszer következben módosítania kellett. (Zaj a Bzéső balon. Élénk helyeslés a jobbon.) És valljuk meg, midőn a kormány fenntartotta az országnak az újoncz-megajánlási jogot, oly valamit tartott fenn, ami tulajdonképen az általános védrendszerrel némi ellentétben van, és Európában egy államban sem létezik, hol az általános védrendszer be van hozva. Poroszországban van átalános védrendszer, ujoncz megajánlási jog azonban nincsen, az éjszaki német szövetség bizonyos jutalékot állapított meg , s ő felsége a porosz király évről-évre rendeletileg a sereg létszámához mérten határozza meg az ujonczok számát. Angliában, az alkotmányosság mintaországában, mint az igent, képviselő úr tudni fogja, szintén nem létezik s nem is létezett soha az újoncz-ajánlási jog; nem létezik pedig azért, mert ott ilyen alapon szervezett sereg nincsen, hanem létezik egy toborzott sereg és létezik a Mutingbill, mely szerint a parlament bizonyos esetre kimondhatja a fegyelmi jog megszűnését a seregre nézve, miáltal a sereg fentartása teóriában lehetetlenné válik. Ez azonban absolut jog, és sokkal természetesebb, sokkal több annál az, mit a magyar törvényhozás tart fenn, mert az újonczot megtagadni egy kormánytól lehet, de organizált státusban és oly kevéssé lehet a fegyelmet a seregben felmondani, mint egy perezre is kimondani, hogy a polgári törvények az államban felfüggesztennek, vagy az állam fentartására nélkülözhetlen Ö37- Sieget megtagadni. (Élénk helyeslés.) A mi Angliában létezik, tiszta formalitás, ami itt van, ritkán használható, de gyakorlati jog. (Élénk zajos helyeslés.) Mondotta a t. képviselő úr azt is, hogy nélkülözi azon alkotmányos garantiát, iszerint a reservák felett ő Felsége csakis ellenjegyzés mellett rendelkezzék. Ez bizonyjavaslatban nincs, de nézetem szerint bele sem jöhet, mégpedig nem azért, mintha ezen jogot mások kedvéért volnánk kénytelenek feladni, hanem mert saját biztosságunk érdekében azt alkalmaznunk nem lehet. (Élénk tetszés!) A t. képviselő úr, ki mint emlékszem az úgynevezett közösügyi törvények minden stádiumában igen hansúlyozta a paritás elvét, mit én igen helyesnek ismerek el, nem fogja azt akarni, hogy mi a közös védelem terén gyakoroljunk oly jogot, melyet ő Felsége többi országai nem gyakorolnak; tehát a jogot, melyet e téren igényelünk, a másik résznek is kellene gyakorolni, mert közös védelemről van szó. Ha tehát nem mint alkotmányos formalitást — mert mint ilyen, nem sokat nyom — hanem azért kívánja ezt a t. képviselő úr, hogy azon czélt érje el vele, hogy csak oly háború lehessen lehető, mely Magyarország érdekeinek felel meg és más nem, akkor e jog gyakorlata a szerint, amint a háború egyik vagy másik részre népszerűtlen mindkettőre nézve igen veszedelmessé válhatik. Tegyük fel, egy háború lesz kikerülhetlen, mely főleg Magyarország különös érdekeit veszélyezteti, felteszem e háború a Lajtán túl nem népszerű. Az illető Lajtán túli miniszer az ellenjegyzést megtagadja ? Mellőzve azon kérdést, hogy lehet oly eszmék mellett parlamentáris kormányzatot fentartani, csak azt kérdem, mi történik akkor? Akkor miniszteri válság következik be, annak végét be kellene várni, de míg a másik ministérium megalakul, melynek miniatűre contrasignálni fogná a tartalék behívására vonatkozó rendeletet, ez alatt lehet, hogy nemcsak azon rész, de az egész birodalom utolsó mértföldig el van foglalva.(Élénk zajos helyeslés.) Az alkotmányos garantia soha nem foglaltatik a törvény egyes pontjaiban, hanem a nemzetek érettségében, azon súlyban, melyet a nemzetek maguknak megszerezni tudnak. Azt paragrafizálni nem lehet.Ha,a nemzet régi traditionális józansága,s alkotmányos képességénél fogva meg fogja adni a fejedelemnek a mi a fejedelemé, és megtartani a nemzetnek a mi a nemzeté, akkor meg lesz azon súlya, melyben az alkotmányos garantia, mely nem egyes paragraphus, de a nemzet összes törvényeiben rejlik. (Élénk hosszas helyeslés.) Most átmegyek, ha méltóztatnak megengedni (Halljuk! Halljuk!) chronologicus rendben azokra, mik e törvényjavaslat ellen különböző képviselő urak által felhozattak. (Halljuk.) Mindenekelőtt kénytelen vagyok említeni azt, mit a szélső bal, ha szabad magamat így kifejeznem (Felkiáltások a szélső balról: „Negyvennyolcasok !”) Kérem, ezt el nem fogadhatom , azok mi vagyunk! (Helyeslés a középen.) Tehát, ismétlem, amit a szélső bal egyik. képviselője itt a szószékről elmondott. Kénytelen vagyok erre visszatérni azért, mert egy indítvánnyal van kapcsolatban, mely, mint ellenindítvány tétetett le a ház asztalára ajavaslat ellen. A t. képv. ur azt mondotta, hogy a magyar nemzet egy ezredévig függetlenül mindenkitől gyakorolta a hadügy körében törvényhozási jogát és védrendszeréről teljesen függetlenül rendelkezett ; továbbá mondotta azt, hogy a jelenjavaslat készül a nemzetnek ezen mindig függetlenül, mindig önállólag gyakorolt jogát feladni. Én ezen állításnak, melyre azért vagyok bátor válaszolni, mert igen hangzatos, és arra van számítva, hogy az országban azoknál, kik a részletekbe nem szoktak bemenni, hanem az egyes hangzatos phrasisokat veszik irányul (tetszés), bizonyos hatást idézzen elő (élénk helyeslés), mondom kénytelen vagyok ezen állításnak mindkét részét tagadni. Magyarország mióta a Felséges uralkodó dynastiát szabad választás útján trónjára hívta a védelmet mindig ködösnek tekintette. Különböző módon járult ahhoz, e módot mindig maga határozta meg, de a védelmet mindig közösnek tekintette, sőt az 1848-as törvény sem szüntette meg jogilag a közös hadsereget, hanem csak honvédséget állított fel. Igaza van tehát a t. képviselő úrnak abban, hogy itt valami új történt 1000 év óta, de útt nem az, hogy mások avatkoztak a mi hadügyi dolgainkba, hanem az, hogy mi avatkozunk mások hadügyi dolgaiba. (Helyeslés középen.) Lehetne ez ellen azt mondani (Halljuk !) hogy ez épen oly kevéssé helyes, de én azt gondolom , ezen ellenvetés nem áll, mert közös haderőről bizonyos értelemben csak kölcsönös befolyással és megegyezéssel lehet intézkedni. Tehát azon állítás, hogy ez jogfeladás volna, é s nem inkább jognyerés, alaposnak nem talál- ' hatom. (Ellenmondás.) Mondotta továbbá a t. képviselő azt, hogy a törvényjavaslat által felállíttatni célzott hadsereg száma igen nagy, a honvédség igen kicsiny. A törvényjavaslat a honvédség számát nem határozza meg, hanem azt mondja, hogy a honvédség számát a honvéd kötelezettek száma határozza meg. Ajavaslat egy másik §-ban intézkedik arról is, hogy háború esetében őfelsége helybenhagyásával a honvédség számát emelni lehet. Ha tehát a törvényben ki van mondva a felállítandó honvédzászlóaljak és századok száma, azért van kimondva egy bizonyos szám — és megengedem nem nagy szám — mert a felállítás magában nagy költséggel jár, mert hogy az ország a költséget megszavazhassa, egy indefiniált számot felvenni nem lehetett. De t. képv. ur indítványa világosan ki is mondja, hogy máshová czéloz, azt czélozza t. i., hogy az összes sereg feloszlassák és a hadseregből, a rendes hadsereg magyar részét is ideértve, alkottassák egy magyar hondvédség. Kimondja továbbá, hogy a katonai képzettség egész súlyát az iskolai képzettségre kívánja alapítani. Én azon esetre, ha egyszer a szomszéd nagy államok, melyeknek oly nagyszámú egységes seregeik vannak, meg fogják szüntetni azon rendszert, mely ott létezik, ha a fegyveres erő, és pedig a támadó fegyveres erő súlypontját nem fogják többé az állandó hadseregbe helyezni, hanem a honvédségbe, ha épen azon t. képv. urak oda tudnák ez államokat vinni, hogy a katonai tudományokat csupán csak az iskolákban taníttassák, akkor megvallom, semmi ellenvetésem az ellen, hogy itt is ilyen rendszert fogadjunk el. Mindaddig azonban, míg ez be nem következik , ezt bizonyosan kénytelen a t. indítványozó úr is belátni, azon utasítást, miszerint én mint honvédelmi miniszter, az ő elvei szerint terjeszszek egy új javaslatot a ház elé, elfogadnom nem lehet, mindaddig, míg a szomszéd államoknál a véderő súlypontja a rendes hadseregben van,nem függ tőlünk, nem lehet és nem volna czélirányos sem a védelem súlyát a honvédségbe helyezni. (Tetszés.) Áttért a t. képviselő úr aztán a külpolitikára is, és azt mondta, hogy Németország egyesítési processusa feltartatlanul halad előre, megemlítette azon jövendőt, mely nézete szerint e tekintetben Poroszországra vár. Gondolom, hogy a t. képv. ur nézeteinek taglalását tőlem senki várni nem fogja; abba tehát, helyesek e és mennyiben nézetei? nem avatkozom, de, miután a képv. ur beszédéből világos, hogy ő feltétlen csodálója azon erőnek, melyet Poroszország legújabb időben kifejtett, legyen szabad őt emlékeztetnem, hogy miként jutott Poroszország, illetőleg a porosz kormány ezen erő birtokába ? (Halljuk!) A porosz országgyűlés a kétéves szolgálati időt elégnek tartotta, s azt állítá, hogy ami ezen túlmegy, a culturától, a mivelődéstől, a nemzetgazdaságtól vonatik el, s a kormány három évet tartott szükségesnek. E véleménykülönbség összeüközést idézett elő a kormány s a képviselők között. Az új választás ismét azon eredményre vezetett: a porosz képviselőház megtagadta az államköltség megszavazását, s a kormány túltette magát ez akadályon, s megszavazott budget nélkül kormányzott tovább. Oly képviselő urak, kik — kénytelenek vagyunk megvallani — nem támadták meg az ott fennálló alkotmányt, úgy mint ez néha nálunk történik, hanem annak csak néhány szakaszát máskép magyarázták, mint az illető kormány, az immunitás daczára bepereltettek és elítéltettek. Mindezeket nem azért mondom el, mintha szükségesnek vagy helyesnek tartanám ez ily eljárást itt utánozni. Hála Istennek, Magyarországon a törvényhozó test és a kormány közt ily ellentétek nem léteznek. Hanem igenis felhasználtam azon alkalmat, melyet a t. képv. ur nyújtott annak felderítésére, hogy nem először történik, miszerint a legnagyobb, a leghasznosabb, s az illetőkre nézve lej.Üdvösebb dolgok csak úgy vizetnek keresztül, hogy ha bizonyos nemű ellenzékre még az elegendő súly sem helyeztetik (élénk helyeslés és hogy alig létesült még valami jó anélkül, hogy bizonyos mérvben zajos ellenzést ne idézett volna elő. Engedje meg tehát nekem t. képv. úr, hogy reményemet fejezzem ki arra nézve, hogy ez ezúttal is úgy lesz, és hogy később is, s azok is, kik meggyőződését osztják, utólagosan helybenhagyásukat fogják adni. (Tetszés.) Mondotta még a t. képviselő úr, hogy a védrendszer ezen alakítása nem felel meg az ország kívánalmainak, mert támadó és nem védelmi természetű. A lehető legrövidebb szolgálat, a lehető legkisebb béke jelenléti idő, mind a defensív rendszernek leghatározottabb kellékei s ugyanannyi hiányai volnának egy támadó rendszernek ; és ha bár nem is lehet mondani, hogy létezik külön védelmi és külön támadó rendszer, mert azon rendszer, mely csak védelemre jó, az védelemre se jó, mert csak azon rendszer jó a védelemre, mely támadásra is jó, — de ha a kettő közt különbség van, és ha egy rendszerre lehet mondani, hogy ez védelmi rendszer, akkor ez az, mely ajavaslatban megállapíttatik. (Helyeslés.) Előhozta még a t. képviselő úr, hogy ezen törvény támadó szervezete és javasolt nagy száma nyugtalanítólag fog hatni a szomszéd kisebb államokra. Szabadjon erre megjegyeznem, hogy a 800.000 szám nem a kisebb államok szempontjából jó vámoltatott a háznak,ezt bizonyosan a t. képv. ur is át fogja látni — hanem a nagyobb államok tekintetéből , mert minket épen úgy nyugtalaníthat azok nagyobb létszáma, mint nyugtalaníthatja a kisebb szomszéd államokat a mi nagyobb létszámunk. (Élénk tetszés!) De hogy ez egyátalában nem -lehet nyugtalanító a szomszéd kisebb államokra nézve azt bátran merem mondani. A magyar-osztrák birodalom,úgy,amint van,elég nagy, terjeszkedni, hódításokat teani, sem oka, sem érdeke nincsen. E tekintetben tehát a szomszéd kisebb államoknak aggodalomra semmi okuk nem lehet. De ha hódítani érdeke nincs, másrészről veszíteni valója sincs többé semmi. (Élénk helyeslés.) Elvesztette mind azt, mit elvesztenie lehetett Ezen nagy seregre tehát azért van szükségünk hogy megvédhessük azt, amink van és megvédhessük azt, amire leginkább van szükségünk. — a békét. (Helyeslés.) Most bátor leszek arra válaszolni, mit tuda