Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)
1868-10-14 / 5540. szám
236 5540 Szerda, october 14.1868. 19. évi folyam Szerkesztési iroda Úri utcza 6. szám. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen tételek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. sz.m földszint. Kiadó hivatal A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. SAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félérre . . Évnegyedre. 11 fkrt. 6 ht 60 kr. REGGELI KIADÁS. Az esti kiadás különküldéseért felillfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények dija: 1 hasábos petittor egyezeti hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 új kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petitsor 26 nj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1808-dik évi 4-ik negyedévi folyamára. Az előfizetési ár esti lappal együtt a következő: A postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Negyedévre (october 1-től december végéig) . . 5 írt 50 kr. Az esti lap külön küldéséért felülfizetés havonként 30 kr. Pest, September 10. 1868. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, oct 13. 1868. Nyílt level a békésmegyei gazdasági egy e■ület elnökségéhez és bizottmányához. Pesten, okt. 12. 1868. Azon gyakran nyilvánított nézetem folytán, hogy Magyarország jövője nagy részben miveltségi elhaladásától s közgazdasági fejlődésétől feltételezve van — nem kerülhette ki figyelmemet azon, kereskedésünket s termelésünket zsibbasztó baj, hogy vasutaink kiviteli képességünknek megfelelni nem bírnak. A tiszai pálya vonalaira nézve, múltkor, azon általában elfogadott nézetnek adtam kifejezést, hogy e pálya vonalain folytonosan előforduló fennakadásnak a szállításban, csak úgy lehet véget vetni, ha e pálya önállólag Pestig fog kiépittetni s ha Pesten saját pályaudvara lesz. S hogy e nézet testté váljék — siettem Csengery Antal képviselőtársammal és Schossberger nagykereskedő házzal kezet fogva, egy a Pestről a tiszai pálya valamely pontjához vezetendő vonal előleges munkálataihoz engedélyért folyamodni. Minthogy azonban ily előleges munkák eszközlése maga még czélhoz nem vezet, mi az ügy sürgős volta miatt gyorsan óhajtunk előhaladni: felszólítottuk gróf Bethlen Farkast, Kochmeister Frigyest s gróf Széchenyi Bélát, hogy hozzánk csatlakozzanak, s most együtt képezvén tár■ulatot, a közlekedési minister úr elé terjesztettük ez ügyben a következő kérelmeket : 1- et. Az építési költségek kímélése tekintetéből legczélszerűbbnek látszik, hogy a tiszai pálya Pest felé Czeglédről s nem más pontról folytattassék. Miután azonban innen a vonalt két irányban lehet vezetni, vagy északi irányban N-Kátának, vagy déli irányban Örkénynek s Ócsának — okvetlenül szükséges, hogy a minisztérium az irány fölött előlegesen határozzon. 2- er. Minthogy e vonal nem oly természetű, mint az erdélyi pályák, vagy a kassa-oderbergi sárolyváros fiumei, melyekre nézve a költségvetés , a kamatbiztosítás összege csak hosszú tanulmányok után állapítható meg — e pálya kamatbiztosítás melletti kiépítésére, a végleges engedélyért folyamodunk. 3-or. Fentebbi előterjesztésünk folytán felkértük a minisztériumot, hogy velünk ez ügyben a tárgyalásokat megkezdje, s erre nézve a határnapot mielőbb kitűzze, hogy a vonalt meg lehessen állapítani s az építkezési költségeket kiszámítani, hogy ez ügyet még ezen ülészak alatt az országgyűlés elé terjeszteni lehessen. E stádiumban áll jelenleg ez ügy, mely nem a mi ügyünk, de az ország ügye. A mi törekvéseink csak arra vannak irányozva, hogy e pálya mielőbb létre jöjjön. — E czélból van szerencsém az. egyesület elnökségét s bizottmányát felkérni, hogy azon erkölcsi eszközöket felhasználva, melyek minden egyesületnek rendelkezésére állanak , törekvéseinket előmozdítani méltóztassék. TREFORT ÁGOSTON: Az ellenzéknek s a 25 ös bizottságnak eljárása a népiskolai törvényjavaslat irányában. „Az angol nép rövid idő előtt az eddigi census által korlátolt választási jogot kiszélesítette, de a nép angol államférfiai és vezérei azon meggyőződésre jutottak, hogy a választási jog kiterjesztése az alsóbb osztályokra mit sem használ s veszélyessé is válhatik, ha nem emelkedik azzal egyszersmind a népnevelés is. Azért hát törekednek is a népiskolát javítani s tanintézeteket alapítni, hogy képesítsék a népet uj jogai élvezésére. Ugyane helyes nézet vezeti Ausztriában az államférfiakat. A szabadelvű alkotmány, melyet a nép számára kiküzdöttek, terméketlen papírdarab maradna, ha reactionális hivatalnokoknak és papoknak sikerülne azt a tudatlan néppel elmellőztetni; azért az alkotmányt egy tanügyi javaslat követte, mely meg fogja tenni a maga üdvös hatását a népre. A jó népnevelésben fekszik az alkotmánynak legjobb garantiája: e garantiát Ausztria bírja, s azért reménynyel tekinthetünk annak fejlődési küzdelmeire.“ Így szólt Bünger egyik legújabb művében Angliáról és Ausztriáról. *) Írhatnak-e hasonlóul a cultura történetírói rólunk ? Vájjon követte-e a mi alkotmányunk ▼isszanyérését közoktatási törvény alkotása? Siettünk-e mi megszerezni azon garantiát, mely egyedül biztathat reménynyel tekinteni fajunk jövendő nagy küzdelmei elé? nem fog-e két év óta törvényalkotásra képes országgyűlésünk bezárulni, anélkül, hogy a nép művelése érdekében valamit is intézkedett volna ? Pár hét előtt a népiskolai törvényjavaslat tárgyalását sürgető egy czikkünkben komoly meggyőződéssel mondok, hogy „nem képzelünk képviselőt, ki magára merné vállalni a felelősséget, hogy még egy pár évig legyen e hazában néhány ezer község minden iskola, és több mint egy millió gyermek minden oktatás nélkül, akkor, midőn már majd két év óta visszanyervén önrendelkezési jogunkat, e vétkes mulasztásért a vád egyedül a törvényhozást terhelné.“ Azonban, úgy látszik, hogy a javaslat ellen újraalakult ellenzék, és az általa emelt nehézségek gyorsabb elhárítására kiküldött 25-ös bizottság elég bátor magára vállalni e felelősséget a nemzet értelmisége és az összes műveit világ előtt. A közönség türelmetlenül várta , és minden oldalról sürgette a népiskolai törvény előterjesztését. A képviselőházban — s épen ellenzéki oldalról — több ízben interpelláltatott iránta a cultusminiszter. Végre negyedfél hónappal ezelőtt épen egy baloldali interpellációra adott feleletül a ház asztalára téve a miniszter a sürgetett törvényjavaslatot. E nap után még majd két hónapig ülésezett a ház, együtt voltak az ellenzék tagjai módjukban lett volna az ép oly fontos mint égetően sürgős tárgyról tanácskozni, és nyilatkozni. Nem tevék. A hazában levő szakemberek és ügybarátok, (s még pár külföldi notabilitások is) minden felekezet és politikai pártkülönbség nélkül csak elismeréssel méltánylással szóltak a javaslatról. Sehonnét egy hanggal sem panaszkodtak, hogy az egyházak autonómiáját sértené. A máskor minden kicsinységből nagy zajt ütő ellenzéki lapok mélyen hallgattak az egész tárgyról. A dolog természeténél fogva, s az előjelekből joggal azt hihetők, hogy ezen egy, a nemzet belső életére nézve legfontosabb ügyben szünetelni fognak a köz *) Bünger B. „Staat und Volksbildung in ihrer Wechselwirkung.“ Altona 1869. jogi pártok tusái; joggal várhattuk, hogy azon testületben, melynek hivatása egyedül az ország érdekeit képviselni, a legellentétesebb politikai pártok a felekezetek emberei is kezet fognak a nemzet legfőbb érdekében, a nép szellemi kifejlődésének gyors eszközlésében. — Méltán reménylhettük , hogy e kérdésben csak anynyiban fognak pártok lenni, amennyiben a nép képviselői versenyezni fognak a közművelődés oltárára a nép fiainak neveltetéséért hozandó áldozatokban. Mind e jogosult hitünkben és reményünkben keserűen csalódtunk. Országgyűlésünkön egy kérdésben sem láttunk még annyi szűkkeblűséget, a particuláris érdekeknek oly géné nélküli előtérbe tolását, mint a nevelésügyben. Nem arról van itt szó, hogy a törvényjavaslat némely pontjai módosíttassanak, hanem az újra alakult ellenzék minden erejét egyedül arra fordítja, mi a 25-ös bizottság ugyanazon irányban működik , hogy a népnevelésnek ezen az országgyűlésen való rendezését lehetetlenné tegye. ■ Ha az ellenzék azon tagjait, kik most a törvényjavaslatot megtámadták, s a hozzájuk csatlakozott ifjú ellenzékieket egyedül a nemzet köznevelése iránti ügyszeretet és jóakarat vezette volna, mihelyt a miniszteri javaslatot megismerték, első erkölcsi kötelességük leomlett, netán támadt aggodalmaikat feltárni, s minden erejükkel a sajtó és magánértekezleteken (a törvényjavaslatok sorsa úgyis ezekben dől el rendesen) oda hatni, hogy az általuk koriminált pontok minél előbb módosítassanak, a nehézségek kiegyenlíttessenek, így, hogy a népnevelés még ez országgyűlésen rendeztethessék. Ha e törekvésük eredménytelen lett volna, csak akkor bocsáthatnák meg ama zárt ülésbeni fellépéseket. De ők három hónapon át mélyen hallgattak az utolsó perczig, s midőn a közvélemény és a miniszter újabb sürgetésére a törvényjavasla tárgyalásán 11' o--1 lett volna kezdődnie (s midőn az országgyűlés tanácskozásainak már csak két hónapnyi ideje volt hátra), akkor léptek elő párttaktikájuk fegyvereivel, szövetségben az egyházi és nemzetiségi partikuláris érdekekkel s a pénzügyi szűkkeblűséggel. És ekkor sem pozitív módosításokat kívántak, hanem Tisza oly indítványnyal állott elő, melynek elfogadása egyáltalán lehetetlenné tenné akárminő népiskolai törvényjavaslat tárgyalását. Tisza K. ugyanis azt kívánta, hogy a ház addig ne tárgyaljon népiskolai törvényt, míg a miniszter kimerítő statistikai adatokat nem terjeszt elő tanügyi viszonyainkról, s arról, hogy hol mennyi iskola felállítása volna szükséges, s mennyibe kerülne az ? — Holott tudjuk, hogy épen a prot. felekezetek autonomikus féltékenysége miatt is, iskolai törvény alkotása előtt lehetetlen volna összeállítani. Ez még nem minden. A zárt ülési zivatar eredménye jön, hogy egy, 25 tagú bizottságot küldött ki a ház, a czélból, hogy az a felekezet szakembereinek meghallgatásával véleményt terjeszszen elő a kérdéses törvényjavaslat felől. E bizottságnak csak úgy van értelme, ha az azért küldetett ki, hogy a valódi nehézségek constatálása, az azok megoldására módok ajánlása, és az ellentétes nézetek lehető kiegyenlítése által a törvénytárgyalását minél előbb lehetővé tegye. Az ember azt várta volna, hogy e bizottság tűzzel vassal munkához lát, s akként jár el, hogy feladatát gyorsan megoldja. Azonban még csak itt sikerült kivinniök, hogy a népiskolai törvény már ez országgyűlésen tárgyalás alá sem jöhet. A bizottság, kiküldetése után nyolc napja tartotta az első ülését, melyben elhatározta,hogy a hitfelekezetek főnökeit kéri fel, hogy 10 nap alatt jelöljenek ki szakembereket, akik közül majd a bizottság azután hív meg egyeseket, kiket consultál.Ne menjünk tovább, számítsuk az időt. Ha nagyon sietett a jegyző, oct. 10-én elküldé a felhívást az egyházfőnökökhöz. Azok 10 nap alatt felelnek — oct. 20-én‘ Ha a bizottság nagyon siet, 2 nap alatt kiválasztja az ajánlottakból a meghívandókat, s harmadik nap a levelek postára adatnak — odt. 23. Ha a bizalmi férfiak ajánlására is kellett 10 nap, megjelenésökre is kell legalább annyi, tanácskozásaikra legalább 3. Ez már nov. 5. Tegyük fel, hogy a 25-ös bizottság, az osztályok, a központi bizottság, minden munkájukat elvégzik 15 nap alatt, ekkor is nov. 21-re kerülhet a ház elé. Mint mondják, decz. 6-án bezáratik az országgyűlés. És így ha minden nagyon gyorsan megy is, 14 nap marad a két házban leendő kinyomatásra, tárgyalásra és a szentesítésre. Elég idő-e ez épen ez oly nagy zivatart keltett kérdésben ? De mi szükség is volt a bizottságnak az egyházfőnökökhöz fordulnia ? Ő nem az egyházak képviselőit, hanem a különböző hitfelekezetű szakembereket meghallgatni volt utasítva. Olyan szakemberek,kiknek véleményét valamely kérdésben az országgyűlés akarja tudni, már csak azok lehetnek, kiket nem csupán egyházfőnökeik ismernek, hanem akik azon a téren tágabb körben is ismert nevet vívtak ki. Ilyen országszerte ismert szakembereink vannak főleg a tanítóképezdék tanárai és igazgatói között. Ha pedig eljárásuk által — elég hibásan — azt akarták elérni, hogy az egyházaknak quasi képviselőit hallgassák meg, akkor a protestánsok iránt nagy bakot lőttek. (Pedig Tisza Kálmán uron kívül több protestáns ember is volt közöttük). Mert a katholicusoknál lehet ugyan valaki az egyház repraesentánsa azért, mert a püspök hatalmazta meg reá; de mi protestánsok, egyházszerkezetünknél és elveinknél fogva soha nem tekinthetjük érdekeink és egyházunk képviselőjéül azt, kit csupán püspökünk vagy főgondnokunk nevez ki, (ha csak erre kerületi közgyűléstől specifice felhatalmazva nincsen) hanem egyedül azt, kit egyházkerületeink képviselő közgyűlései választanak. Elannyira, hogy a felszólított egyházfők nem is ajánlhatnak senkit qua püspökök és főgondnokok, hanem csak mint magánegyének , mint Máday vagy b. Vay stb. Nos tehát mit nyert a bizottság vele (pedig alkalmasint a protestánsokra tekintettel határozott szándékosan tette, hát egypár tagja által ügyetlenül tőrbe engedte magát csalatni. ____ Szükségesnek láttuk e dolgokról a közönséget értesíteni. A felsorolt tények bizonyítják felebbi állításunkat, miként az új ellenzék összes törekvése valóban csak a népiskolai közoktatás országgyűlési tárgyalásnak megakadályozására irányul. Hogy azon álláspontról, melyre e kérdésben léptek, s azon nézetekkel, melyekkel a javaslatot zárt ülésekben s tanácskozásokban ellenezték, restélnek a privilegizált szabadelvű urak nyílt tanácskozásban a művelt világ előtt előállni, azt értjük, nagy okuk van reá. De hogy ezért a nemzet műveltségi viszonyainak rendezését gátolják, ez oly eljárás, melyet alig tudunk illően megróni, ítéljen felette a közvélemény. Munkatársunk itt közlött jeles,a általunk többnyire helyeslett fejtegetésére meg kell jegyeznünk, miszerint a népnevelési törvényjavaslat elleni felszólamlások nem kizárólag a baloldalról történtek, és hogy annak revideálását a jobboldal tagjai közül is sokan szükségesnek tartván, az ellenzékiekkel együttesen hatottak arra, hogy népünk nevelését célzó, közszükségnek megfelelő ezen törvényjavaslat azonnali tárgyalása ne történhessék meg. Szerk. Bécsi dolgok. Cislaibániából érdekes hítekket registrálhatunk. Mindenek felett megemlíthetjük, hogy Kellersperg Ernő báró a cseh helytartósági gondok alól legkegyelmesebben végre fölmentetett. Több lapnak azon krét, mintha az alkudozások a miniszterelnökségre nézve Aulersperg Adolffal fönnakadtak volna, egyik jól értesül bécsi lap alaptalannak mondja. Becst báróról azt beszélik, hogy a csehországi intézkedések ügyében két iratot intézem a magyar osztrák monarchia követeihez. A tiroliak pedig, kik fölött a tartománygyűlés feloszlatásának Damokles-kardja lebeg, a csehek módjára meetingezni kezdenek. Azonban a kormány nem hajlandó még egyszer végig játszata az olyan játékot, melynek befejezéséül utóvégre is gorombáskodnia kell. Az alkotmányos élet kétségkívül a legszebb s legüdvösebb állapot a népnek ; de midőn oly lábadozó körülmények közt, minőkben Ausztria sinylik, lelketlen é s önző izgatok, egyes szabadalmait kiaknázzák, akkor nagyon módjával lehet csak vele bánni, különösen, mikor a nép még nem egészen érett meg reá. A kormány betilta a Greuter hívei által tervezett „kath. meetinget.“ Végül még érdekes újdonságul megemlíthethetjük, hogy a clericális Volksfreund és a feudális Vaterland hajba kaptak, s most „testvéri szeretettel“ czivakodnak a liberális lapok nagy mulatságára. A differencziális pontot az képezi, hogy Thun Leo lapja patrónusának gyermekét a concordatumot kezdi néha cserben hagyogatni, ellenben Rauscher lapja nem igen pártolja a feudalista federalistákat." Pest, octóber 18. A bő anyag, mely a szerkesztésben, a lap berendezésében nem ritkán köti meg kezeinket, mozgalmasabb időkben, jelen sorainkat is kiszorító tegnapi számunkból, hová Zsuvics József úr jeles beszédének bevezetéséül szántuk. E kitűnő beszéd, mely a horvát országgyűlésen ritka hatással mondatott el, mondhatni döntő befolyással volt a tanácskozás eredményére, mert ha pillanatig sem akartunk kétkedni azon, hogy horvát testvéreink a pillanat komolyságának színvonalára emelkedve, ezúttal nem lökik el a feléjük nyújtott testvéri jobbot, s behondják a számukra fenntartott fehér lapot, úgy másrészt főleg e beszéd hatásának köszönhetni a lelkesedés azon fokát, melylyel a horvát országgyűlés, mellőzve a kalmári természetű részletes vitát, az átalános eszmecsere után en bloc elfogadta a kiegyezési elaborátumot. Amint olvasóink látták, a beszéd első- nagyobb része az elaborátummal foglalkozik, a szigorú hazafi lelkiismeretességével részletezvén és latolgatván azt, hogy belőle követendő irányát elvonhassa; a második rész, mely már átmelegültebb, s mely kiváló érdekeltséggel és figyelemmel hallgattatott, inkább polemicus természetű. Sorra veszi az ellenzéki szónokokat, s kíméletlen logicával, sajtó érveivel, s főkép hazafias öntudatával, menthetlen kiveri végső sánczaikból is. Jelen beszéd külön lenyomatban, sok ezer példányban jár a horvát nép közt kézről kézre, s alkalmas reá, hogy a rajta végig vonuló szigorú igazságérzet és hazafiság, nem különben, mint a szónok ismert tiszta jelleme és államférfim tekintélye dalom — annyi ideig oly sok következetességgel félrevezetett horvát népre. Zlavics József, bekters-peterloszi képviselő és kir. államfőügyész beszéde a zágrábi országgyűlés 1868. szeptember 24-ki ülésén. (Vége) Előadván nektek t. népképviselő urak a kir. bizottság többsége javaslatának lényeges alkatrészeit, áttérek ezen a a kisebbség azon alapjai közti különbség fejtegetésére, ahelyet igen tisztelt képviselőtársunk Zsivkovics János úr vukovári követ dolgozott ki. E különbségek ebben állnak: a) az országos küldöttség kisebbsége azt akarja, hogy hazánkban curiális nyelvül a szerbhorvát nyelv vétessék föl. Tisztelt képviselő urak! Én elismerem hazánkban a horvát nemzetet, s a horvát nyelvet, elismerem benne és kívüle a szerb nemzetet s a szerb nyelvet is, mely utóbbi csak az elnevezésben, de a lényegben nem különbözik a horvát nyelvtől, de őszintén szólva, szerb-horvát nyelvet nem ismerek, s hogy ilyen van, azt csak a kisebbség munkálatából tudom meg, de kétlem, hogy ily nyelvnek feltalálását, a horvátok és szerbek finom nemzetiségi érzülete helybenhagyná. (Hosszas éljenzés és taps.) b) a delegátiót a kisebbségi munkálat a mi országgyűlésünkön akarja választani. Én ez elvet már saját nézpontomból a 40. és 42. §§.-ban elítéltem, s ma is ismétlem, hogy a kir. bizottság többségének elvei szerint e tekintetben nagyobb jog gyakoroltatik, mintsem a kisebbség elvei szerint, mely a jogi választásul bizonyos curiai eszmét tulajdonit a delegatiónak a császárságnak közös delegatiós ügyeiben. c) az államkölcsön ügyében a javadalmak túlterheltségében, az egyenetlen adó ügyében, az ujonczok állításában, a kisebbség paritást akar megállapítani a magyar királyság . Dalmatia, Horvátország és Slavónia királyságai között. Ha mélyebben tekintem ez alapot, a komolyabban veszem fontolóra a szándékot, a kisebbségi bizottság alapjait abban találom, miszerint a kisebbség Magyarországgal szemben ez ügyekre vonatkozólag ugyanazon államjogi alapra lép, amelyen a mayar királyság állott ő Felsége apóst, királyunknak többi tartományai irányában a közös ügyek rendezését illetőleg, a kisebbség ezen politikai felfogását nem találom helyesnek, mert azon jogos állapot között, amely a magyar korona országai között, a ő felsége többi országai között létezik, létezhet az egyes országok között, amelyek magyar szent korona alatt állanak, és mert mihelyt a kisebbség a nevezett ügyeket közöseknek ismeri el, azonnal a közös törvényhozást is elismeri; ezért hát nem értem a kívánatot, hogy egy koronának népei egy államközösségben alvá, ily ügyeket a paritás elvei szerint intézzenek el. d.) a kisebbség óhajtja megtartani a közvetlen adó beszedésére vonatkozólag nem különben az illetékek és pótlékok beszedésére is a teljes törvényhozást, miután a közvetlen nem a