Pesti Napló, esti kiadás, 1869. május (20. évfolyam, 98-120. szám)
1869-05-12 / 106. szám
gatartásuk által, midőn az üléstermet elhagyták, a közhangulatot maguk ellen ingerelték. Másrészről sem a kormány, sem a majoritás nem hallgathatja el, mennyire gyöngítené a jelenleg végéhez közeledő ülésszak egész eredményét azon körülmény, ha épen a végpercekben oly szenvedélyes hévvel törne ki alkotmánykérdések fölött a harcz, aminőt e kérdésben előre láthatólag mindkét párt kifejtene. Azért, bármily számtalan hibákat követtek is el e tárgy megvitatásánál, s bármennyire folytak be épen e hibák arra, hogy a gácsországi kérdés oly éles kifejezést nyerjen: a jelen körülmények között mégis legtanácsosabb ez ügyben oly módon eljárni, hogy az eldöntés a jövő ülésszakra bizal Bék, mely a lengyeleknek talán sokkal több szerencsét ígér. A gácsországi követek a lembergi tartománygyűlésen mindenesetre igen szorult helyzetbe jutnak, s a resolutió szerencsétlen Odysseus-utazását a szélső töredék kemény támadásokra fogja kizsákmányolni. De talán mindamellett is támad egy hang, mely a lengyeleknek Gácsországban mérséklést javall; talán akad valaki, aki constatálja Lambergben azon tényt, hogy az orosz kormány legújabban Bécsen minél előzékenyebbnek és barátságosabbnak igyekszik magát mutatni, s talán bír még a lengyel nemzet annyi belátással, hogy e tényből némi bölcs tanulságot merítsen, mely aztán egészen más útra tereli. Külföld. (A franczia választások; olasz miniszterválság; a pápa a lengyelekről; a zsinatról a spanyol proclamatió;Sumner.) Devinck, a pacsi csokoládé gyárosnak, Thiers ellenjelöltjének, meggyűlt a baja választóival. Az utóbbiak ugyanis a legkényelmetlenebb kérdésekkel faggatják a jólelkű jelöltet, melyekre nehéz a felelet. Devinck azon liberális nézetet fejti ki választói előtt, hogy a választott városi képviselet jobb és alkotmányosabb, mint a kinevezett; erre mindjárt előbukkan egy illegális választó,azt kérdezvén: mikép foglalhat évek óta egy kinevezett városi testületben helyet, mely Páris felett basáskodott ? A csokoládégyárosnak ily körülmények között a jelöltség nem sok örömet okoz. Ollivier nem nyugodott meg Bancel minapi feleletével és újabban is azt követeli,hogy a választók elé terjeszszék ügyüket. Az újabb felhívásra a választók felelnek. „Ollivier azt mondja, így írnak a választók, hogy mi elítéltük, mielőtt meghallgattuk volna. De mit teszünk mi hat év óta, s mire szolgált volna azon vastag kötet, melyet nemrégiben közzé tett és nekünk ajánlott ?“ Jules Favre föntartja Rochefort ellenében jelöltségét a hetedik párisi választókerületben. A florenczi miniszterváltozás mégsem nyert oly gyors befejezést, mint várni lehetett. Mirabelli és Mordini nem fogadták el a megkínált tárczákat. A római pápa a lengyel követség minapi fogadása alkalmával a következő beszédet intézte a küldöttséghez : „Ha valamely nemzetnek szüksége van áldásomra, úgy bizonyára a lengyel nemzetnek, mely oly sokat szenvedett és még szenved. Sajnos, hogy a nemzet egy része ürügyet szolgáltatott az orosz kormánynak azt tenni, amit tennie nincs jogában, de amit mindazonáltal tesz, midőn a vallást és nemzetet kegyetlenül üldözi. Én különösen azt fájlaltam, hogy a clerus egy része nem tudott hivatása magaslatán maradni, és hogy az egyház védelmét, mely köletessége, politikai agitatiókkal tévesztette össze.“ A zsinat kérdését, úgy látszik, már most a kormányok politikai oldaláról is kezdik figyelemre méltatni. A kezdeményező ez irányban a bajor kormány volt, mely megállapodásra hívta fel a kormányokat, a zsinaton hozandó határozatok tekintetében. Párisból jelentik, hogy a franczia kormány e kezdeményezést kedvesen fogadta. Ha ezen hír korai is, és ha valószínű is, hogy a választások befejezése előtt nem fog a franczia kormány eddigi reservált helyzetéből kilépni, az is bizonyos, hogy a császári kormány nem fog a római clericális párt uszályhordozójává szegődni. Ugyanezen tárgyról írjik a kölni újságnak Rómából: „ A pápa most határozott nyilatkozatot vár a kormányoktól, hogy részt akarnak e venni a zsinaton , a kormányok azonban még mindig késnek e nyilatkozattal. Rómában most azon határozat érett meg, hogy a kormányok egyenesen szólíttassanak fel e nyilatkozatra.“ Madridban az utóbbi napokban a következő felhívások osztottak ki : „Spanyolok ! Itt az idő, harczra szállni a hitetlenek ellen, kiket a pokol okádott ki. Bízzatok Istenben, katholikus spanyolok ! lobogtassátok a legszentebb szűz lobogóját és eljő majd az idő, amidőn a mindenható Isten nevét dicsőíteni és áldani, és a katholikus Spanyolország nagyobb dicsőségére az „Ave Maria“ diadalát hirdetni fogjuk.“ Ezt nevezik aztán politikai enuliatiónak ! Sumner beszéde folytán az Egyesült Államok és Anglia között mind elkeseredettebb hangulat mutatkozik. A lapok a háború eshetőségét is belevonják a diacussió körébe. Pest, május 12. Különjálék Királyné ő Felsége tegnap reggel az udvari bál után 3 órakor a királyi várat elhagyta a a Hermina-kápolnától Holms őrnagy kíséretében lóháton Gödöllőre rándult. — Felsége a király, ma Bácsbe megy; ugyancsak ma indulnak oda az udvari kocsik és az udvari személyzet is; a budai kir. vár pedig ismét be fog záratni egy darab időre. — A Margit-sziget pünkösdre átadatik a közönség használatára, mely benne gyönyörű mulatóhelyet nyer. Jövő pénteken József főherczeg,honvédparancsok és Clotild főherczegné kirándulást tesznek az új, és a közlekedés közvetítésére épült „Clotild“ nevű, igen diszea hajón. A kirándulásban a pestis budai társaság legfőbb csúcsai is részt fognak venni. Az indulás a magy.biztosító társaság palotája előtti kikötőtől történik. — A nemz színpadon közelebb Tóth Antal, vidéki színész fog fellépni „Brankovics“ szerepében. Volt alkalmunk őt hallani, midőn e szerepből egy jelenetet elszavalt, élesen kiemelkedő, hatásra számított mozzanataival ügyesebben bánik el, mint ama részekkel, melyeknek csak finomabb árnyalás adhatja meg a színezést. Hangja, bár kiképzettnek nem tarthatjuk, mély, csengő és a kiképzésre mindenesetre igen alkalmas. — A pesti német ref. iskolaügyben egy kimutatást láttunk, mely szerint 400 lélekre esik 437 tanuló ; kétségkívül páratlan adat a művelődés történelmében. — Nagy-Kállón megválasztották a szabolcsi iskolatanácsot, összesen, a kerület nagyságához képest, 34 tagból. — Három pénzes magánvállalkozó apró gőzhajókat szándékozik építtetni, s azokon a közlekedést a testvérfővárosok valamennyi pontja, továbbá Tétény, Promontor, Soroksár, Haraszti és Ó-Buda közt állandóan föntartani. — T.Kanizsáról írják nekünk : „A múlt hónapban itt egy szegény tanító hunyt el, ki 42 évig szolgálta a községet, de özvegye még azon kedvezményben sem részesittetik, melyet a szentesített törvény biztosítana neki, t. i. félévi fizetésben és lakásban. Az igazgató azon szomorú magyarázattal bocsátotta el az özvegynek vejét, ki őt ez ügyben megkereste, hogy a törvény rá nézve (t.i. az igazgatóra) csak akkor bir érvénynyel, ha erre nézve püspökétől utasítást kap.“ Jött az élet, melynek rögei közt a költő nem tuda mindig eléggé megbecsülni az embert. Valószínű, hogy féktelen természete az anyai házban nem talált elég korlátot. S midőn az ifjú később a debreczeni ref. collegiumba adatott, féktelen és szabadság után rajongó lelkén ez daemoni nyomokat hagyott. A debreczeni collegium eléggé puritán volt, a puritanismus valódi tisztasága nélkül; eléggé zártkörű és rideg, a kolostori ascetismus gyakori műveltsége és emelkedettsége nélkül. Ez a leggyakrabban azt eszközli, hogy a tanítvány sunyi vagy képmutató lesz; ily durva erkölcsökkel párosult ascetismus azt teszi, hogy elragad a tanítványra minden hibája, de nem azon erények, melyekkel bírnia kellene Caokonain is meghagyta nyomait a collegiumi élet. Nyílt természete nem ellenkezhetett annak merevségével, önmegalázása nem lehetett őszinte. A szűk látkör részben tönkre tette költői tehetségét, a református ascetismus durvaságától pedig nem tudta magát megóvni. Hogy mily erőszakot kellett magán elkövetnie, mutatja az, hogy a vihar Csokonai és a tanárok közt végre is kitört. Mindkét fél méltó panaszszal lépett föl egymás ellen. Csokonai könnyelműségében elköltötte a legalsó pénzét, a tanárok viszont üldözték, s iskolai per alá helyezték.Megfosztották segédtanári állomásától,s a költő búcsút mondott az iskolának, egy érzékeny s felette érdekes beszédben, mely elkeseredett voltának hű képmása, s melynek a gyűlölt tanárok elleni heves kitöréseiben (később módosított azokon) szenvedélyes jelleme hibáival együtt nyilatkozik. Elhagyta Debreczent keserű emlékeivel, s ii tárcza. „Csokonai életrajza.“ (irta Szana Tamás. Kiadta ifj. Csáthy Károly. Ára 1 frt 20 kr.) „A késő kor irodalomtörténet-írójának maradt főn a munka, költőnk életének mozzanatait a feledékenységből kiemelni.“ Írja az életrajz írója. Ha szerző törekvése, midőn irodalmunk egyik legnevezetesebb és legérdekesebb jelenségével, Csokonai Vitéz Mihálylyal egy egész kötetben foglalkozik, és pedig épen azon ünnepélyes alkalomra, midőn szülővárosa, mely szenvedéseinek bölcsője és koporsója volt egyszersmind, emléket emel neki; ha szerző törekvése nem volt egyéb, mint a mit könyvéből idéztünk, akkor e mű talán megfelelhet czéljának. Kétségtelen, hogy vannak új adatai, melyek Csokonai egyes életmozzanatait kibővítik, az adatok kiegészítéséül jó szolgálatot tesznek s a költőt kevéssé igazolható hibáival egyetemben tisztább világításba helyezik. Ilyenek leginkább azon adatok, melyek Csokonai szülőire, a költő gyermekéveire, a debreczeni ref. collegiumban átélt viszályaira, csurgói tanárságára, s végül Lillával való viszonyának végére vonatkoznak. Azonban a felfogás és mód, melylyel szerző ez adatokat a költő egyéniségének kidomborítására felhasználja, nem igazolja egy ily teljes életrajz kibocsátását, hanem legfölebb egy tárczaczikk keretéül szolgálhat, ilyezimmel: „Adalékok Csokonai életrajzához.“ Szerző a legelső elemeket hibázta el, melyek nélkül helyes — habár az író egyéni álláspontjából tekintett — életrajzot írni nem lehet. Neki az adat nem eszköz, hanem czél. Az életirónak úgy kell eljárnia adataival, mint a mozaik-művésznek kövécékéivel, melyekből összhangzatos és valamit kifejező képet állít össze. S az életiró kezében az adathalmaz nem lehet egyéb, mint festő kezében festék, szobrász vésője alatt márvány, vagy még inkább amaz anyag, melyet a halott arczára nyom, hogy vonásait élethűen adhassa vissza. Ily művészi eljárással érhetni el azt, mi minden életrajznak czélja: egymással combinatióba hozni a költő és ember egyes vonásait azon processusban , melyen a viszonyok és helyzet erejénél fogva át kellett esniök s feltüntetni előttünk az egész alakot, mint ezen elemek combinatiójának végproductumát. Szana T. nem oldott meg ily feladatot.Elmondja chronologikus sorrendben mindazt, mit hőséről tudott, de elvonta attól a rendező-művész kezét, így az olvasó egy taristaszerü egymásutánt kap s egészen a maga erejére van hagyva, hogy az előtte fekvő anyag segítségével Csokonai jellemét és költői álláspontját magának valamennyire megalkossa. Pedig ez Csokonainál kétszeresen érdekes lett volna. A természet kiváló tehetségekkel és nemes hajlamokkal ruházta fel. De a gyönyörű tehetségeket absorbeálták a szerencsétlen irodalmi viszonyok, a nemes hajlamokkal összeütközésbe