Pesti Napló, esti kiadás, 1869. május (20. évfolyam, 98-120. szám)

1869-05-12 / 106. szám

gatartásuk által, midőn az üléstermet elhagyták, a közhangulatot maguk ellen ingerelték. Másrészről sem a kormány, sem a majoritás nem hallgathatja el, mennyire gyöngítené a jelen­leg végéhez közeledő ülésszak egész eredményét azon körülmény, ha épen a végperc­ekben oly szenvedély­es hévvel törne ki alkotmány­kérdé­sek fölött a harcz, a­minőt e kérdésben előre láthatólag mindkét párt kifejtene. Azért, bár­mily számtalan hibákat követtek is el e tárgy megvitatásánál, s bármennyire folytak be épen e hibák arra, hogy a gácsországi kérdés oly éles kifejezést nyerjen: a jelen körülmények között mégis legtanácsosabb ez ügyben oly módon el­járni, hogy az eldöntés a jövő ülésszakra bizal­ Bék, mely a lengyeleknek talán sokkal több sze­rencsét ígér. A gácsországi követek a lembergi tartomány­gyűlésen mindenesetre igen szorult helyzetbe jutnak, s a resolutió szerencsétlen Odysseus-utazását a szélső töredék kemény tá­madásokra fogja kizsákmányolni. De talán mind­amellett is támad egy hang, mely a lengyelek­nek Gácsországban mérséklést javall; talán akad valaki, a­ki constatálja Lambergben azon tényt, hogy az orosz kormány legújabban Béc­sen mi­nél előzékenyebbnek és barátságosabbnak igyek­szik magát mutatni, s talán bír még a lengyel nemzet annyi belátással, hogy e tényből némi bölcs tanulságot merítsen, mely aztán egészen más útra tereli. Külföld. (A franczia válasz­tások; olasz miniszterválság; a pápa a lengyelekről; a zsinat­­ról a spanyol proclamatió;Sum­­n­er.) D­e­v­i­n­c­k, a pa­csi csokoládé gyárosnak, Thiers ellenjelöltjének, meggyűlt a baja válasz­tóival. Az utóbbiak ugyanis a legkényelmetle­nebb kérdésekkel faggatják a jólelkű jelöltet, melyekre nehéz a felelet. Devinck azon liberá­lis nézetet fejti ki választói előtt, hogy a válasz­tott városi képviselet jobb és alkotmányosabb, mint a kinevezett; erre mindjárt előbukkan egy illegális választó,azt kérdezvén: mikép foglalhat évek óta egy kinevezett városi testületben he­lyet, mely Páris felett basáskodott ? A csokolá­dé­gyárosnak ily körülmények között a jelölt­ség nem sok örömet okoz. Ollivier nem nyugodott meg Bancel minapi feleletével és újabban is azt követeli,hogy a választók elé ter­­jeszszék ügyüket. Az újabb felhívásra a válasz­tók felelnek. „Ollivier azt mondja, így írnak a választók, hogy mi elítéltük, mielőtt meghall­gattuk volna. De mit teszünk mi hat év óta, s mire szolgált volna azon vastag kötet, melyet nem­régiben közzé tett és nekünk ajánlott ?“ Jules Favre föntartja Rochefort ellenében jelölt­ségét a hetedik párisi választókerületben. A florenczi miniszterváltozás még­sem nyert oly gyors befejezést, mint várni lehetett. M­i­­rabelli és Mordini nem fogadták el a megkínált tárczákat. A római pápa a lengyel követség minapi fo­gadása alkalmával a következő beszédet intézt­e a k­üldöttséghez : „Ha valamely nemzetnek szük­sége van áldásomra, úgy bizonyára a lengyel nemzetnek, mely oly sokat szenvedett és még szenved. Sajnos, hogy a nemzet egy része ürü­gyet szolgáltatott az orosz kormánynak azt ten­ni, a­mit tennie nincs jogában, de a­mit mind­azonáltal tesz, mid­őn a vallást és nemzetet ke­gyetlenül üldözi. Én különösen azt fájlaltam, hogy a clerus egy része nem tudott hivatása ma­gaslatán maradni, és hogy az egyház védelmét, mely kö­letessége, politikai agitatiókkal tévesz­tette össze.“ A zsinat kérdését, úgy látszik, már most a kormányok politikai oldaláról is kezdik figye­lemre méltatni. A kezdeményező ez irányban a bajor kormány volt, mely megállapodásra hívta fel a kormányokat, a zsinaton hozandó határoza­tok tekintetében. Párisból jelentik, hogy a fran­­czia kormány e kezdeményezést kedvesen fo­gadta. Ha ezen hír korai is, és ha valószínű is, hogy a választások befejezése előtt nem fog a franczia kormány eddigi reservált helyzetéből kilépni, az is bizonyos, hogy a császári kor­mány nem fog a római clericális párt uszály­hordozójává szegődni. Ugyanezen tárgyról írjik a kölni újságnak Rómából: „ A pápa most határozott nyilatkozatot vár a kormányoktól, hogy részt akarnak e ven­ni a zsinaton , a kormányok azonban még mindig késnek e nyilatkozattal. Rómában most azon határozat érett meg, hogy a kormányok egyenesen szólíttassanak fel e nyilatkozatra.“ Madridban az utóbbi napokban a következő felhívások osztottak ki : „Spanyolok ! Itt az idő, harczra szállni a hitetlenek ellen, kiket a pokol okádott ki. Bízzatok Istenben, katholikus spa­nyolok ! lobogtassátok a legszentebb szűz lobo­góját és eljő majd az idő, a­midőn a mindenható Isten nevét dicsőíteni és áldani, és a katholikus Spanyolország nagyobb dicsőségére az „Ave Maria“ diadalát hirdetni fogjuk.“ Ezt nevezik az­tán politikai en­uliatiónak ! Sumner beszéde folytán az Egyesült­ Ál­lamok és Anglia között mind elkeseredettebb hangulat mutatkozik. A lapok a háború eshető­ségét is belevonják a diacussió körébe. Pest, május 12. Különjálék Királyné ő Fel­sége tegnap reggel az udvari bál után 3 óra­kor a királyi várat elhagyta a a Hermina-kápol­­nától Holms őrnagy kíséretében lóháton Gödöllőre rándult. — Felsége a k­i­r­á­l­y, ma Bácsbe megy; ugyancsak ma indulnak oda az udvari kocsik és az udvari személyzet is; a bu­dai kir. vár pedig ismét be fog záratni egy da­rab időre. — A M­a­r­g­i­t-s­z­i­g­e­t pünkösdre átada­­tik a közönség használatára, mely benne gyö­nyörű mulatóhelyet nyer. Jövő pénteken J­ó­­z­s­e­f főherczeg,honvédparancsok és Cl­o­t­i­l­d főherczegné kirándulást tesznek az új, és a köz­lekedés közvetítésére épült „Clotild“ nevű, igen diszea hajón. A kirándulásban a pesti­s budai társaság legfőbb csúcsai is részt fognak venni. Az indulás a magy.­biztosító társaság palotája előtti kikötőtől történik. — A nemz színpadon közelebb Tóth Antal, vidéki színész fog fellépni „Brankovics“ szerepében. Volt alkalmunk őt hallani, midőn e szerepből egy jelenetet el­szavalt, élesen kiemelkedő, hatásra számított mozzanataival ügyesebben bánik el, mint ama részekkel, melyeknek csak finomabb árnyalás adhatja meg a színezést. Hangja, bár kiképzett­nek nem tarthatjuk, mély, csengő és a kikép­zésre mindenesetre igen alkalmas. — A pesti német ref. iskolaügyben egy kimutatást láttunk, mely szerint 400 lélek­re esik 437 tanuló ; kétségkívül páratlan adat a művelődés történelmében. — N­a­g­y-K­állón megválasztották a s­z­a­­bolcsi iskolatanácsot, összesen, a ke­rület nagyságához képest, 34 tagból. — Három pénzes magánvállal­kozó apró gőzhajókat szándékozik építtetni, s azokon a közlekedést a testvérfővárosok vala­mennyi pontja, továbbá Tétény, Promontor, So­roksár, Haraszti és Ó-Buda közt állandóan fön­­tartani. — T.­Kanizsáról írják nekünk : „A múlt hónapban itt egy szegény tanító hunyt el, ki 42 évig szolgálta a községet, de özvegye még azon kedvezményben sem r­észesittetik, melyet a szen­tesített törvény biztosítana neki, t. i. félévi fize­tésben és lakásban. Az igazgató azon szomorú magyarázattal bocsátotta el az özvegynek vejét, ki őt ez ügyben megkereste, hogy a törvény rá nézve (t.i. az igazgatóra) csak akkor bir érvény­nyel, ha erre nézve püspökétől utasítást kap.“ Jött az élet, melynek rögei közt a költő nem tuda mindig eléggé megbecsülni az embert. Valószínű, hogy féktelen természete az anyai házban nem talált elég korlátot. S midőn az ifjú később a debreczeni ref. collegiumba ada­tott, féktelen és szabadság után rajongó lelkén ez daemoni nyomokat hagyott. A debreczeni col­legium eléggé puritán volt, a puritanismus va­lódi tisztasága nélkül; eléggé zártkörű és rideg, a kolostori ascetismus gyakori műveltsége és emelkedettsége nélkül. Ez a leggyakrabban azt eszközli, hogy a tanítvány sunyi vagy képmu­tató lesz; ily durva erkölcsökkel párosult asce­tismus azt teszi, hogy elragad a tanítványra minden hibája, de nem azon erények, melyek­kel bírnia kellene Caokonain is meghagyta nyo­mait a collegiumi élet. Nyílt természete nem el­lenkezhetett annak merevségével, önmegalázá­­sa nem lehetett őszinte. A szűk látkör részben tönkre tette költői tehetségét, a református as­cetismus durvaságá­tól pedig nem tudta magát megóvni. Hogy mily erőszakot kellett magán el­követnie, mutatja az, hogy a vihar Csokonai és a tanárok közt végre is kitört. Mindkét fél mél­tó panaszszal lépett föl egymás ellen. Csokonai könnyelműségében elköltötte a legalsó pénzét, a tanárok viszont üldözték, s iskolai per alá helyez­­ték.Megfosztották segédtanári állomásától,s a köl­tő búcsút mondott az iskolának, egy érzékeny s felette érdekes beszédben, mely elkeseredett vol­tának hű képmása, s melynek a gyűlölt tanárok elleni heves kitöréseiben (később módosított azokon) szenvedélyes jelleme hibáival együtt nyilatkozik. Elhagyta Debreczent keserű emlékeivel, s ii­­ tárcza. „Csokonai életrajza.“ (irta S­z­an­a Tamás. Kiadta ifj. Csáthy Károly. Ára 1 frt 20 kr.) „A késő kor irodalomtörténet-írójának ma­radt főn a munka, költőnk életének mozzana­tait a feledékeny­ségből kiemelni.“ Írja az élet­rajz írója. Ha szerző törekvése, midőn irodalmunk egyik legnevezetesebb és legérdekesebb jelenségével, Csokonai Vitéz Mihálylyal egy egész kötetben foglalkozik, és pedig épen azon ünnepélyes al­kalomra, midőn szülővárosa, mely szenvedései­nek bölcsője és koporsója volt egyszersmind, emléket emel neki; ha szerző törekvése nem volt egyéb, mint a mit könyvéből idéztünk, ak­kor e mű talán megfelelhet czéljának. Kétség­telen, hogy vannak új adatai, melyek Csokonai egyes életmozzanatait kibővítik, az adatok ki­egészítéséül jó szolgálatot tesznek s a költőt ke­véssé igazolható hibáival egyetemben tisztább világításba helyezik. Ilyenek leginkább azon adatok, melyek Csokonai szülőire, a költő gyer­mekéveire, a debreczeni ref. collegiumban átélt viszályaira, csurgói tanárságára, s végül Lillával való viszonyának végére vonatkoznak. Azonban a felfogás és mód, melylyel szerző ez adato­kat a költő egyéniségének kidomborítására fel­használja, nem igazolja egy ily teljes életrajz kibocsátását, hanem legfölebb egy tárczaczikk keretéül szolgálhat, ilyezimmel: „Adalékok Cso­konai életrajzához.“ Szerző a legelső elemeket hibázta el, melyek nélkül helyes — habár az író egyéni álláspont­jából tekintett — életrajzot írni nem lehet. Neki az adat nem eszköz, hanem czél. Az élet­irónak úgy kell eljárnia adataival, mint a mo­zaik-művésznek kövécékéivel, melyekből össz­hangzatos és valamit kifejező képet állít össze. S az életiró kezében az adathalmaz nem lehet egyéb, mint festő kezében festék, szobrász vésője alatt márvány, vagy még inkább amaz anyag, melyet a halott arczára nyom, hogy vonásait élethűen adhassa vissza. Ily művészi eljárással érhetni el azt, mi minden életrajznak czélja: egymással combinatióba hozni a költő és ember egyes vonásait azon processusban , melyen a viszonyok és helyzet erejénél fogva át kellett esniök s feltüntetni előttünk az egész alakot, mint ezen elemek combinatiójának végproduc­­tumát. Szana T. nem oldott meg ily feladatot.Elmondja chronologikus sorrendben mindazt, mit hőséről tudott, de elvonta attól a rendező-művész kezét, így az olvasó egy taristaszerü egymásutánt kap s egészen a maga erejére van hagyva, hogy az előtte fekvő anyag segítségével Csokonai jelle­mét és költői álláspontját magának valamennyi­­r­e megalkossa. Pedig ez Csokonainál kétszere­sen érdekes lett volna. A természet kiváló tehetségekkel és nemes hajlamokkal ruházta fel. De a gyönyörű tehet­ségeket absorbeálták a szerencsétlen irodalmi viszonyok, a nemes hajlamokkal összeütközésbe

Next