Pesti Napló, 1870. január (21. évfolyam, 1-24. szám)
1870-01-13 / 9. szám
9. szám. Szerkesztési iroda: •rencziek tere 7. szám. I. emeleti. u.p szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Csütörtök január 13. 1870. 21. évi folyam. hirdetmények díja: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . 112 frt. Félévre.......................11 frt. Negyedévre ... 5 „50 kr. Két hóra................. 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 r 85 kr. REGGELI KIADÁS: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nykr. Nyilt tér : 5 hasábos petitsor 96 nj kr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ 1890-ellki évfolyamára. A „Pesti Napló“ n. évi decz. 15-től kezdve uj correct kiállítással, reggeli 8 esti kiadásban jelen meg. Előfizetési feltételek a reggeli s esti lapra: Egész évre .... 22 Fél évre................11 Negyed évre .... 5 fVt 50 ki*« Az esti kiadás külön postai szétküldéséért havonkint 30 kr fizetendő. Előfizethetni Pesten alólirt kiadó-hivatalban (Ferencziek-tere 7. szám földszint). Vidéken minden kir. posta-hivatalnál. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társulat mint a „Pesti Napló“ kiadó-tulajdonosa. Pest, január 16. (B. Zs.) A municipalis enquéte kebelében a legérdekesebb vitára adott alkalmat a megye viszonyainak meghatározása, szemben a parliamentáris, felelős kormánynyal és annak rendeletével. Tudvalevőleg e kérdés csomópontja ama számos nehézségeknek, melyeket a megyei kérdéshez csatolnak jobbról úgy, mint balról. Egy oldalról e kérdés megoldásától teszik függővé a parliamentáris kormányzat gépezetének rendes működését, más oldalról viszont e pontot úgy tekintik, mint amelynek eldöntésétől függ: vájjon lesz-e Magyarországnak tovább is municipális élete, vagy nem ? Magától értetődik tehát, hogy e kérdés a legkomolyabb tanácskozmányok tárgya volt. Megoldását illetőleg több javaslat terjesztetett a bizottság elé, melynek mindegyike lehetőleg beható értekezleteknek volt kiindulási pontja. Mindenekelőtt meg akarjuk említeni, hogy ama nézet, mely szerint a municipiumnak a kormány rendeleteit minden kritika nélkül pure et simple, csak az országgyűléshez való utólagos fellebezés fentartásával teljesítenie kell, az enquéteben nem talált szószólóra. Az ilyen túlzásoknak nem kedvezett a bizottsági létkör. Mint értesülünk, az összes felmerült javaslatokban uralkodó volt ama szándék : lehetővé tenni a rendezett, a bölcs kerékvágásban mozgó közigazgatást, anélkül azonban , hogy a megyét egészen kivetkeztessék eddigi jelleméből, s azt tisztán a kormány rendelkezésére álló közigazgatási közeggé változtassák. Az első indítvány, mely ez ügyben a bizottság elé került,a hirlapi discussióban már többszörösen érintetett. Ez abból áll, hogy a megyének — ha a kormány rendeletét törvénybeütközőnek tartja — legyen egyszeri repraesentationalis joga, ami természetesen a rendeleteknek szabad megvitatásával jár. Ha azonban a kormány a repraesentatió daczára megmarad követelésénél, akkor a rögtöni, minden discussió nélküli végrehajtás törvényes kötelesség, fenmaradván a megyének az országgyűléshez való felebbezés, illetőleg panaszjelentés joga. A rendelet megérkezése s a repraesentatiók felküldése, valamint a második rendelet megjötte s a teljesítés közötti időt ez indítvány lehető rövidre szabja. E javaslattal, mely tekintélyes oldalról származott, egy másik állt szemközt, mely némi ellenmondást látván a discussió teljes szabadságában s a kényszerített végrehajtásban, a kérdést a következő módon kivánja megoldatni. Kiindulási pontja ugyanaz, mint az első javaslaté, tudniillik szerinte is a megye egyszeri felirási joggal bír. Ha azonban a kormány megmarad akaratánál, akkor mégsem áll be rögtön az effectuatió kötelessége, hanem a fenforgó differentiális kérdés egy, e czélra — minden országgyűlés által működése elején a curia tagjaiból választott — hét tagú bíróság elé kerül, mely az ügy legális oldalát megvizsgálván, lehetőleg megrövidített procedúrával kimondja ítéletét, melynek mindkét fél minden további felebbezés nélkül engedni köteles. Az enquéte előtt feküdt javaslatok között e kettő volt a legfontosabb, s e kettő köré csoportosult a megindult vita. Eredménye az elsőnek elfogadása volt, Horváth Lajos tehát e szerint fogja törvényjavaslatát szerkeszteni. A megyerendezés legfontosabb részei közé tartozik a megyei bizottságok összeállítási módozata. E pontot illetőleg is két javaslat került az enquéte elé, melyeket illetőleg a következőkről értesültünk. Az egyik javaslat szerint a bizottsági tagok összeállítása kétfélekép történnék. A bizottsági tagok fele virilis szavazatjoggal bírna, és a megye területén legtöbb adót fizetőkből állana. A bizottság másik fele csoportok szerint volna választandó , mégpedig az országgyűlési választásoknál alkalmazott census szerint. A másik javaslat, ki akarván kerülni a virilis jog oly terjedelmes alkalmazását, kissé komplicált választási módozatot ajánl. Szerinte a választás közvetett volna. Választók mindazok , kik eddig is tanulmányaik alapján az úgynevezett honoratiorokhoz tartoztak, továbbá a legmagasabb adófizetők,egymásután azon pontig,midőn a törvényben meghatározott bizottsági tagok száma háromszorozra van. Ott tehát, hol a bizottság 100 tagból áll, van 300 választó, hol 800 tagból, 2400. Ezek választanák azután kebelükből a bizottságot. Ez indítványok közül szintén az első fogadtatott el. A központi bizottság tagjainak számát illetőleg határozatba ment, hogy az nem lehet kisebb 150-nél, nem lehet nagyobb 800-nál. A megye minden nyolczszáz lakosára kell, hogy essék egy bizottsági tag. A „Pesti Napló 44 tárnája. Tanügyi 1' , a sozból • 100m együttes neveléséről. Thurgau kanton, jan. 9. Midőn a thurgaui népiskolák szervezete szemeim előtt a maga közvetlenségében először feltárult, nem kis mértékben megbotránkoztam azon, hogy a nemek a legvirágzóbb községi, sőt városi iskolákban sincsenek külön választva. Megvallom, hogy e tekintetben nagyon orthodoxus híve voltam magyar népiskolai törvényünknek,mely pedig,hogy meglehetős irtózattal van eltelve a vegyes iskolák iránt, az a népisk. törv. 29. és 63. §§-ból eléggé ismeretes Azonban egy negyedévi itt tartózkodásom alatt szerzett közvetlen tapasztalataim s még inkább számos itteni kitűnő tanfétiakkal e théma fölötti folytatott eszmecseréim nagyon megszelídítették azt a magammal hozott horrort, ugyannyira, hogy jelenleg az iskola elkülönítési theóriának szigorú alkalmazásával szemben körülbelül én is a thurgaui paganus álláspontra látom magamat eljutottnak. Amennyiben hazai népiskoláinkban a nemek elkülönítése úgy is jelenleg még oly nagy ökonómiai akadályokba ütköznék, hogy ezek miatt népiskolai törvényünk ide vonatkozó pontjai — sok más egyebekkel együtt — legalább egyelőre az írott malasztok közé sorolhatók: kétszeresen helyén látom, őszintén előadni ez" elvet illető apostasiám részletes indokolását. Mert ha bebizonyítható lenne, hogy ezen elkülönítés nemcsak a vele egybekötött roppant anyagi áldozatok miatt nem kívánatos, hanem paedagogiai tekintetben sem kellően indokolt, úgy valóban igen nagy és fontos lépéssel juthatnánk közelebb ahhoz a sötét távolhoz, melyben most még népiskolai törvényünk realizálása dereng. Leghamarább tisztába lehet jönni a kérdésnek azon ágával, hogy a t■ ° ' ^.siczél magában v**- e a nemek elkülönítő^* x_whanan vagy nem ? A népis— az alapfokon — soha se lehet egyéb, mint általános emberművelő intézet s hogy ezen általános emberi kultúra igényei és azon mértékben illenek a lányok alapnevelésére is, mint a fiukéra, ezt ma már senki sem merészli kétségbe vonni. Amennyiben azonban a szoros értelemben vett nép nevelése a népiskola alapfokán rendszerint már be is végződik, önként következik,hogy a női külön hivatásból eredő külön nevelési és tanítási igényeknek szintén tekintetbe kell vétetni a népiskola által. A schweizi népiskolákban, melyek csaknem mindenütt vegyesek, ezen speciális női tudnivalókat hetenkint két egész délután az „Arbeitslehrerin“ szokta külön leányoknak eltanítani. Ezek az „ Arbeitslehreknek, többnyire a tanítók nejei, szintén tanképesített tanítónők s tanításuk, a mint tán nevükről gyanítani lehetne, nemcsak a női kézimunkákra terjed, hanem a többi szükséges női tudnivalókra is. A kérdésnek ezen elméleti oldala meglehetősen tisztába volna hozva mindenütt, s a vegyes iskolák iránti aggodalmak és ellenvetések rendszerint nem is ez oldalról szoktak jönni. Az elkülönítés csaknem általánosan fegyelmi tekintetből tartatik szükségesnek. Azt mondják, hogy az együtt-tanulás elmélete a gyakorlati kivitel terén tömérdek nehézségekbe ütközik, a folytonos együttlétből kora idétlen nemi viszonyok fejlődhetnének ki a magasabb korúak közt vagy legalább a nemi öntudat sokkal hamarább fejlődnék ki, hogy sem az a nevelés és tanítás czéljaira nézt nagy hátrányul ne szolgálna stb. Mindezt azonban a schweizi tanférfiak a leghatározottabban kétségbe vonják s szavuk azért fölötte nyomatékos, mivel ön tapasztalataikra hivatkozhatnak, s élő bizonyság gyanánt saját vegyes iskoláikra mutatnak, melyek a népnevelés feladatait azon mértékben képesek megoldani, mint bármely más európai kulturállamok népiskolái. E schweizi tapasztalatok ugyanis arról tanúskodnak, hogy mindazon helységekben, hol fiuk és leányok nem együtt, hanem egymás mellett két külön helyiségben taníttattak, ezek az elkülönítési korlátok sokkal hamarább előidézték azt a bajt, mit kikerülni akartak, mint ahol nem történt !Alog az elkülönítés. A gyermek lelkében önkénytelenül támad a kérdés, hogy mi czéljai lehetnek ez elkülönítésnek s miért nem egyformán gyermekek, mint addig élő voltak ? A nemi öntudat kora előtti fölébredése —valamint oly sok egyéb rész hajlam és szenvedély — az ügyetlenül felállított tilalmi korlátok miatt szokott keletkezni.Fia és leánya közös gyermeki minőségben nő fel együtt a családban az iskolai időszakig; miért ne lehetnének tovább az iskolában is együtt mindaddig míg igazán gyermekek még ? Az együttlétnek épen ez a legkisebb kortól megkezdett szakadatlan folytatása képezi a legbiztosabb ellenszerét annak, hogy valaha eszébe jusson az egyik félnek egyebet látni a másik félben szokott régi gyermek társainál. Az egyedüli szükséges korlát itten a tanító tapintatos fegyelmi bánásmódja. Ez lélektani igazság és pedig egészen tapasztalati. A gyakorlati nevelés terén működő legjelesebb tanférfiak itt, Schweizban ismételve és egész határozottan hivatkoznak azon nevezetes tapasztalatukra, hogy a nemi öntudat kora fölébredéséből eredhető időtlenségek és zavarok mindig ott mutatkoztak leghamarább, hol el volt különítve a két nem. Hogy a sebweiziak ezen ítéletébe teljességgel nem játszanak bele azon nevezetes ökonómiai előnyök, melyeket az együttanításból húznak, ezt tán fölösleges is bizonyítanom. Tehetős virágzó városoknak, mint például Weinfelden, szintén csak vegyes primár iskolájuk van. Sőt van eset rá, hogy ahol az iskolai alap gazdagsága némely helységeket elcsábított erre a fényűzésére az iskolai háztartásnak későbbi kedvezőtlen tapasztalatok után, tanügyi tekintélyek ajánlatára megint csak visszaállították a vegyes iskolákat. Ez eset történt többek közt nemrég Stein városban Schaffhausen kantonban. E nevezetes köznevelésügyi adatokkal szemben azon kérdés lenne még tisztába hozandó, hogy váljon a mi speciális nemzeti sajátságaink nem teszik-e ránk nétt hatályon kívülivé a vegyes iskolákra vonatkozó schweizi tapasztalatokat ? Különösen, hogy nemzeti vérmérsékletünk és közerkölcsi állapotaink nem teszik-e egészen különbözővé a mi népiskoláink helyzetét a schweiziakétól ? Hogy nemzeti vérmérsékletünk hevesebb volta — a mi elvitázhatlan tény — már az elemi népiskolában más szempontokat tenne nálunk szükségessé, ezt nagyon is kétlem. Azon okok , melyek Schweizban a vegyes iskolákra nézt helyeseknek találtattak, úgyszólván általános lélektani alappal birnak s a 12—13 éves fiuk és leányok— főleg falukon — még a mi hevesebb temperamentumunknál is csak gyermekek még. A hevesebb vér igényeinek elég lenne téve, ha a felsőbb népiskolákban és polgáriskolákban választanák külön a nemeket, melyek itt Schweizban minden veszedelem nélkül együtt tanulhatnak még a 15—16 éves korosztályú secundar iskolákban is. A klímának, a néptypusnak, a kultúrának és a tanítók jeles fegyelmező képességének együtt kell itt közreműködni ezen irigylésre méltó állapot előidézésében. Egyébiránt több secundar iskolák tanítóival volt már alkalmam e tárgyat egész behatóan megbeszéltem, de azon kérdésemre, hogy az ily előhaladt korosztályúak együtt tanulása nem szült-e sok fegyelmi nehézségeket számukra — csaknem mindenütt azon feleletet kaptam, hogy éppen nem, sőt a két nem együttléte éppen fegyelmi tekintetben gyakorol egyik a másikra üdvös befolyást. A fiúk kevésbbé szilajok és nyersek, a leányok kevésbbé csacskák és figyelmetlenek. Ugyanezen értelemben nyilatkozott előttem a thurgaui secundariskolák egyik tisztelt tanfelügyelője is. Négy secundar iskolának tanítói közül, kikkel e tárgy fölött értekeztem, csak egy emlékezett rá, hogy hat év lefolyása alatt egy ízben csakugyan volt némi kellemetlensége egy fiú és leány tanítványa közt keletkezett szerelmi história miatt. Sokkal nyomatékosabbnak találom e kérdésnél a kultúrai és közerkölcsi állapotainkkülönbözőségéből merített indokokat. Ott hol a gyermek után - útfélen a nagyok durva nemi ösztöneiből származó szavak és tettek romboló hatásának van kitéve szüntelen, ezen szomorú állapotnak eredményét csakhamar kénytelen lesz megérezni az iskola is. Lehet, hogy ily helyeken csakugyan tanácsosabb a nemek elkülönítése, de a bajon valószínűleg nem sokat fog segíteni ez sem. Úgy hiszem azonban, hogy a közerkölcsi állapotok népünknek még mindig igen jelentékeny részénél — kivált a nagyobb városoktól távolabb eső — s igy az eredeti romlatlan erkölcsöknek még inkább birtokában maradt magyar falusi vidékeken — korántsem állanak oly igen mögötte a schweiziaknak. Egészen másként áll a dolog városokon.Tudjuk, hogy itt rendszerint sokkal romlottabb az erkölcsi légkör, mint falukon. Városokon már nem annyira a felnőttek érzéki cynismusa rontja el a gyermeket az iskolára nézt, mint a majomi szeretetnek azon sajátszerű ösztöne, mely a gyermeket a maga naiv ártatlanságából minél hamarább kivetkőztetni, s magához hasonló nagy majommá tenni törekedik. Ismeretes, hogy a legtöbb városi urficskánál már 4—5 éves korában beleczirókálták a „szerető“ fogalmát, s ezzel együtt azt az undorító szemérmeskedést is a másnemű hasonl korú gyermekekkel szemben. Mindezen szép nevelői művelet persze szép tréfának, az eredmény pedig gyermeki szeretetreméltóságnak tartatik. Ily helyeken aztán világos, hogy szó sem lehet a vegyes iskolákról, de ily helyeken többnyire már nem is gyermekek, kik iskolába járnak, hanem apró emberkék,s csak a szegény tanító tudja igazán, hogy mi a különbség a közönséges gyermekek és ezen felezse romázott apró emberkék közt! Különben is a nagyobb városi tehetős polgárnak és a falusi népnek Pest, január 12. (A miniszterelnök urnái) ma d.e. előleges magánértekezlet volt Budapest városok szépítése tárgyában,miután az erre alakított vegyes bizottság holnap ismét megkezdi rendes tanácskozásait. A miniszterelnök úr kifejti nézeteit, terveit e nagy horderejű ügyről, s mint természetes, a meghívottak a legnagyobb érdekeltséggel hallgatták. Mondják, hogy némely részlet különösen meglepőleg hatott. (A „Magyar Ujság“) ma az államtanácsot tárgyaló múltkori czikkeinkhez hozzászólva, azt jegyzi meg, hogy „hiteles forrásból“ úgy tudja, miszerint azok a kormány körében létesült megállapodásokat tartalmaznak. Hogy milyen a „M. U.“ „hiteles forrása“, nem kutatjuk , de azt tudjuk, hogy ha eme czikkek csakugyan ily megállapodásokat tartalmaznak, azt részünkről különösen is megemlítettük volna, így, tudomásunk szerint csak óhajthatjuk, hogy ily megállapodások létesüljenek. A „M. U.“ e czikkeire különben visszatérünk-előnyt nyújtaná, hogy az egyes foglalkozási körök, a valódi, s minden nap minden bonlakos által érezhető szabadság érdekében, elválasztatnának s rendeztetnének és mindegyik a maga méltányos kivonatait hathatósabban szorgalmazhatná saját szakavatottai által a törvényhozásnál. Némi részletül: Én az emberi munkásságot a következő nyolcz szakra osztanám : gazdasági, kézműves, gyáripari, kereskedési, művészeti, tudományi s tanítási, egyházi, országlási kör, s mindegyiket vidéki s országos testületeké alakítanám , aminek előzményei máris megvannak. Vannak vidéki gazdasági egyesületek, van országos gazdasági társaság. Ezekhez kellene csatolni az erdészeti és bányászi egyleteket. Vannak kereskedési kamarák. Ezeket központosítani kellene országos kereskedési congressusban. Vannak iparkamarák. Ezeket úgy kellene szervezni, hogy a kézművesi és gyáripar kellő arányban legyen képviselve. A művészet érdekében szükséges mielőbb alakítani tanodákat, kiállításokat, külön akadémiát. (Francziaországban külön szépművészeti ügyérség van.) Tudományos és tanítói egyleteink léteznek. De ezeket központosítani kell. És mi könnyebb — csak némi kezdeményi bátorsággal s tevékenységgel — mint közös gyülekezetre s egy testület alakítására felhívni akadémiai egyetem Kisfaludy-társaság természetbúvárok régészi s oktatási társulatok tagjait ? Az egyházak részint már bírják önkormányzatukat, részint ennek létesítésére a kezdemény megtörtént. E részt tehát kevés előmunkálat után a csoportulatok rövid időn meglesznek. Az országlási téren kész az anyag, és csakis itt-ott az illesztés van hátra. Ha a foglalkozási körök ekképen rendezve lesznek, ami — csekély erélylyel is — igen kevés időt kíván, akkor az osztályok képviselése a felsőházban leginkább csak az arány meghatározására nézve járand némi nehézséggel ... Az a dolog természetéből s korunk összes irányából foly, hogy — az országlási szak kivételével — az egyes körök központi gyülekezetei válaszszák azon tagokat, akik által ügyeiket a felsőházban tárgyaltatni és előmozdítani óhajtják. De talán azt veti valaki ezen terv ellen: a külön foglalkozási körök vagy osztályok képviselői nem lesznek-e, mutate nomine, rendek? Még ha állna is, hogy az osztályokat némi részben úgy lehet tekinteni, mint rendeket, a volt rendek és főrendek s az osztályok képviselői közt lényeges volna a különbség. A rendek és főrendek nagyobbrészt czímzetes és születési tagokból álltak, és az érdemesek kivételével, kegypártfogás, vak eset emelte őket a törvényhozás székeire, mikre mások, gyakran érdemesek vágyni is alig mertek. Ellenben az emberi munkásság bármely osztálya mindenkinek nyitva áll, következve az út is, melyen a törvényhozó testületbe juthat, ha a felház az egyes foglalkozási körök tagjaiból alakul. Aztán „valamennyi“ osztály arányos képviselete kizárja „bármely“ osztály méltányos panaszát. Felhozhatná valaki azt is, hogy a képviselőház az összes nép választottaiból áll, tehát minden osztály érdeke elégséges támogatásra számolhatott. A mondat elég csattanós lehet, de engem ez meg nem győz. Tekintsük a választásokat. Még ahol a legjobb választási törvények vannak is, a kerületek vagy a vidékek (sokszor nem különös tehetségű) celebritásait vagy itt-ott valamely általában ismert (gyakran csakis szónoklata által feltűnő) egyént választanak. Az egész népre kiterjedő általános választásoknak a választandókategoria s ezek közti arányt lehetetlen megszabni. Mit mondanánk ily törvényjavaslatra: húsz képviselőt a tanítási s tudományi osztályból kell választani, s azért Pestváros három kerülete köteles három írót vagy tanítót választani, Szeged egyik kerülete szintén vagy egy írót vagy egy tanítót! Különben pedig — lesz ugyan egy-egy író képviselő, de fogja-e képviselni az összes tudományi s tanítási kört — kielégitőleg ? Nézzünk csak körül. Tekintsünk más tökre. A kereskedés egyhangúlag van tudtommal képviselve Wahrmann által — fényesen, nem tagadom , de (csak megközelítő arányban is) kielégitőleg-e, ha a roppant, érdeket megfontoljuk ? — A gyáripar ? Hol vannak a Felmayerek Fischerek stb? — A kézműves osztály? Igaz, Jókai faragó is. De kellőleg van-e az érintett osztály képviselve ? — A gazdaság ? Kevésbé múlhat, hogy Korizmicseink kimaradnak a képviselők sorából. — Művészet ? Hányan képviselik, szakavatottan . — Még tán néhány egyház leginkább mondhatja: nincs fogyatkozásom — e tekintetben. Megismerem: a képviselet fő feladata az általános összeillésre ügyelni rendszabályaiban. De hát az egyes szakok behatóbb ismerete ne bírjon biztos helylyel a törvényszerző testületnél? És hol lehet minden egyes osztály avatottainak helyet biztosítani (miután a képviselőházban ez kivihetlen) ha nem a felsőházban ? Tervem elfogadása esetén alig képzelhető, hogy bármely osztály valamely jelesebb tagja meg ne választassák felsőházi tagnak, és mindenesetre Felsőház. □ (II.) Harmadik ok a főrendi institutió megszüntetésére az, hogy tervem szerint minden egyes foglalkozás aránylag volna képviselve a felházban , ami azon