Pesti Napló, 1872. április (23. évfolyam, 76-97. szám)
1872-04-02 / 76. szám
71. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Kedd, április 2.1872. 23. évi folyam. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hírdetésnél 9 ujkr. Bélyeg: külön 30 ujkr. ESTI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: Verben, házhoz hordva. Egész évre . . . 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 5 , 50 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr Egy hóra ... 1 , 85 kr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 újkr. Pest, április 2. Politikai heti szemle A múlt hét politikai mozzanatokban meglehetősen szegény. A törvényhozások az ünnep közeledtével felfüggeszték üléseiket, a kormányok minden actiótól tartózkodnak s a vezérállamférfiak családaik körébe vonultak, hogy távol a zajos közélettől igazi vagy képzelt határaikon pihenjenek. A franczia nemzetgyűlés befejezte a költségvetés tárgyalását s 29-én indítványt fogadott el,mely szerint ülései mártius 30-ától ápril 22-ig elnapoltatnak, hogy időközben a megyei bizottmányok tarthassák rendes üléseiket. Thiers úr a megyei bizottmányok ülésszakát ápril ig elnapolni akarta, hogy addig a kamra az eléje terjesztett fontosabb javaslatokat elintézhesse. A kamra azonban tárgyalni sem kezdette az idevonatkozó indítványt, hanem inkább számos fontos ügyeit, ilyen például a postaszerződés Németországgal, továbbá az új adók egész sora elhalasztotta, csakhogy az önkormányzati élet rendes folyamát meg ne szakítsa. A törvényhozás szünetelésének időtartamára Thiers mellé ismét állandó felügyeleti bizottságot adott. A mártius 30-ai zárülésben a köztársaság elnöke rövid nyilatkozatokat ten az ország helyzetéről. A pártok törekvései — mondá többek közt — mindig nyugtalanság keltésére irányoznak. De azért a köznyugalmat veszély nem fenyegeti, biztosítja azt a hadsereg szilárdsága, mely a törvények végrehajtását biztosítani kész. Saját részéről a kormány mindent megteend, hogy közte s a ház többsége közt az egyetértés meg ne zavartassék. Európa békéje nincs fenyegetve. Azt állították, hogy Francziaország el van szigetelve s nincsenek szövetségesei. Ez tévedés. A mostani Európa nem az 1815. év Európája s a mostani Francziaország sem az 1815-ki Francziaország. Európa tőlünk nem ezen vagy vagy azon kormányformát kivánja, hanem rendet és nyugalmat és pedig nem jogi indokokból, hanem a szomszédság folytán, Európa tudja, hogy ujjonnan szervezkedünk, hogy hadseregünket reorganizáljuk. A valódi revanche az lesz, ha Francziaországot újból fölemeljük s azzá teszszük mivé lennie kell. Senki sem akarja a békét megzavarni, mindenütt tartózkodás ural, s senki sem gondol arra, hogy valakivel vagy valaki ellen szövetkezzék. Önöknek tehát sem a békét sem a rendet illetőleg nincs mitől félteniük. Szónok még kiemeli, hogy két főelvet kell az országnak alkalmaznia, ha újból föl akar emelkedni. Az egyik a jó politikai magaviselet, tartózkodás minden absurd vagy ostoba háborútól, mind a mexikói vagy a porosz háború volt; másodszor tartózkodás minden túlzott kiadástól, minden fényűzéstől a költségvetésben. Thierse beszéde rendkívüli tetszéssel és megnyugvással fogadtatott. A hét politikai mozzanatai közt ki kell emelnünk ama sajtópert, melyet Trochu tábornok a „Figaro“ czímű lap ellen megindított. A tárgyalás a párisi esküdtszék előtt mártius 27-én kezdődött meg s a tanúvallomások által kiváló figyelmet érdemel. A per részleteiről mielőbb kimerítő tudósítást közlünk. Németországban szintén egy nagy esküdtszéki tárgyalás foglalkoztatta a közvéleményt. A szász kormány Bebel és Liebknecht urak, a német socialista munkáspár fejeit felségárulási vád alatt perbe fogatta; az esküdtszéki tárgyalás két hétig tartott s a vádlottak két évi várfogságra való elitéltetésével végződött. Ápril 1-én volt Bismarck herczeg ötvenhetedik születésnapja ; a lapok már mártius 30-án hosszú vezérczikkekben ünnepelték a német történelem e kiváló évnapját. Az olasz kormány mártius 21-én fényes parlamenti diadalt aratott. A pénzügyi törvények, melyek ellen az ellenzék heves harczot indított, általánosságban elfogadtattak s ez alkalommal a ház következő napirendet fogadott el: „Miután a ház a minisztérium nyilatkozatait meghallgatta, helyesli annak politikai magatartását s megkezdi a pénzügyi törvények részletes tárgyalását.“ Ez indítvány 239 szóval 170 ellen jön elfogadva. A tárgyalások folyamában a Lanza kormány teljesen elvált a baloldaltól s most kizárólag a conservativ pártokra fog támaszkodni. A kamra a törvényjavaslatok részletes tárgyalását a lehető leggyorsabban befejezte s azután ápril 15-ig elnapolta magát. Fournier, az újonnan kinevezett franczia követ, megérkezett Rómába s mártius 25. ünnepélyesen adta elő a meghitelesítő iratait Victor Emanuel királynak. Az angol képviselőház a múlt héten szintén a költségvetéssel foglalkozott. A pénzügyminiszter hétfőn előterjesztette a múlt évi budgeteredményeket s a jövő évi előirányzatot. Mindkettőt igen részletesen ismertettük s most csak azt emeljük ki, hogy a kamra s az egész ország teljesen meg van elégedve a kormány pénzügyi kezelésével és reformjavaslataival. Hollandiában rendkívüli nagy előkészületek létettek az ápril 1-jén megtartott nagy nemzeti ünnepélyre. Minden városban nagy körmenetekre, kivilágításra készültek, melyekben a katonaság is részt volt veendő. A király Briellbe váratott, hogy ott az állítandó nagy emlékoszlop s az agg tengerészek palotájának alapkövét letegye. Az ünnepély tárgyát a hollandi szabadságharcz képezi. Háromtizedév előtt rohanták meg a „vizigeuxek“ — a hollandi tengerészek, Brielle várát s ezzel megindították a harczot, mely Hollandia függetlenségének megalkotásával ért véget. A belga senatusban a két római követség kérdése élénk vitára adott alkalmat. A szabadelvűek a pápai követséget, a clericalisok az olasz követséget akarták törölni s a vita azzal ért véget, hogy a kormány kivonatára mindkét követség fentartása elhatároztatott. Erre a senatus bizonytalan időre elnapolta üléseit. A képviselőház ápril 8-ig napolta el magát. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. A puszták Lear királya. Irta Turgenyert Iván. I. (Folytatás.) Vladimir jajgatása még fülemben csengett, midőn az út egyik kanyarulatánál Kharlof ifjabb leánya, ki mint nénje mondá, búzavirágot volt szedni a mezőn, állott előttem. Nagy virágkoszorú volt fején. Halkan üdvözöltük egymást. Evlampia kevésbé volt szép, mint nénje, de szépsége másnemű volt. Testalkata nyúlánk és erős ; nagy volt rajta minden: feje, karja, keze, fogai, melyek fehérek voltak, mint a hó és főkép szemei, hasonlók voltak a fején díszlő virághoz, beárnyazva gazdag szemöld által. Ez az óriási szűz azután valóban Kharlef leánya. Szőke haja oly hoszú volt, hogy homlokán háromszor fonhatta körül. Szája kecses, piros és üde volt, mint a rózsa. Ha beszélt,felső ajka oly könyedén mozgott mint akár egy gyermeké; de volt valami vad egész lényében s majdnem embergyűlölet szemeiben, melyek csak lassan mozdultak. — Ez maga a megzabolátlan szilajság, valódi kozákvér, mondá Kharles. — Tulajdonképen féltem tőle, mert ez a colossalis szépség nagyon is emlékeztetett apjára. Folytattam utamat. Ő énekelni kezdett egyenletes, erős, kissé durva, valódi parasztos hangon , azután rögtön elhallgatott. Visszafordultam s a domb tetejéről, ahol megállapodtam, láttam Evlampiát a mint Kharlos neje mellett áll szemben a lekaszált zabfölddel. Az futkosott fel és alá, Evlampia mozdulatlanul állott, kicsinylőleg tekintve Vladimírra. A nap besugározta egész termetét, s a fején levő mezei virágokból font koszorút kékes fénnyel futtatta át a reá lövellő napsugár. Úgy hiszem, elmondtam már önöknek uraim, hogy anyám már talált is vőlegényt Kharles második leánya számára: ez legszegényebb szomszédaink egyike volt, egy nyugalomba lépett őrnagy, Gavrilo Gitkos, élemedett korú, s mint maga nem minden dicsekvés nélkül szokta mondani „törött-zúzott“ ember. Alig, hogy írni és olvasni tudott, s szellemi tehetsége sem múlta felül tanulmányait; mindazonáltal az volt titkos vágya, hogy egykor anyám jószágainak főigazgatója lehessen, amire elég képességet is érzett magában. Egyébként nincs mivel dicsekednem — szokta mondani — hanem kitalálom a paraszt eszejárását, ha még oly ravasz is. Katona koromban elég alkalmam volt azt a mesterséget tüzetesen megtanulni. — Ha Gitkos csak egy kissé okosabb — szamár lett volna, soha sem kecsegtette volna magát a főigazgatói állás elnyerésének reményével, mert mindenekelőtt mellőzni kellett volna a jelenlegi igazgatót, valami Lizinski nevű lengyel embert, ki nagyon ügyes és szilárd jellem lévén, anyámnak teljes bizalmát bírta. Gitkosnak valóságos jó feje volt. Arcza a leghidegebb időben is fénylett az izzadságtól. Ha anyámat közeledni látta, megállt, mint a katona tisztje előtt; feje csak úgy remegett a buzgalomtól; hosszú kezei végig csörtettek ezombján. Egész lénye azt látszék mondani: parancsolj s én agyonszúrom magamat! Anyám legkevésbbé sem élt illusióban ezen ember gyámoltalansága iránt! de azért beleképzelte magát Gitkos és Evlampia közt kötendő házasságba. — De hát majd sikerülni fog-e az neked, kis öregem ? kérdé őt egy napon. Gitkos mosolygott, mint ki abban, mit tőle kérdeznek, épen nem kételkedik. — „Mit mond ön, Natalia Nicolavna ? Én egy egész zászlóaljat vezényeltem, oly egyenesen kellett annak előttem elvonulni, mint akár egy czérnaszál. Hát azután én ne tudnék elbánni egy asszonynyal ? érdemes erről csak beszélni is?“ „No már csak van különbség, édes öregem, egy zászlóalj ujoncz s egy fiatal, nemes vérből származott leány között, mondá anyám elégedetlenül. Utóvégre is — folytatá, kis gondolkozás után, Evlampia tudni fogja magát védelmezni. Késő júniusi est volt, midőn Kharlofot bejelentették. Anyám megijedt. Több egy heténél, hogy nem láttuk szomszédunkat, ki soha sem szokott bennünket ily későn meglátogatni. — Valaminek történni kellett, mondá, mintegy önmagához szólva. S valóban Kharlof, ki az ajtó mellett azonnal egy székre dőlt le, oly halvány volt, arcza oly bánatos kifejezést mutatott, hogy anyám nem tartóztathatta magát hangosan ismételni ugyanazon felkiáltást, mely előbb mintegy önkénytelenül röppent el ajkán. „Beszélj, beszélj, öregem, nogatá őt rögtön. Talán a búskomorság vett ismét erőt rajtad ?“ Kharles ránczba szedte homlokát „Nem, nem a búskomorság; az akkor szokott reám jönni, mikor telik a hold. De engedd meg asszonyom, hogy egy kérdést intézzek hozzád: hogyan gondolkozol te a halálról ?“ Anyám megütközve hátrált. „Miről?“ „Épen most lepett meg egy éjjeli látomány mondó tompa és bágyadt hangon Kharlof. “ „Mi volt az ?“ „Éjjeli látomány ismétlő Kharlof. Én híres álomlátó vagyok.“ „Te?“ „Én. Ön ezt nem is tudta ? — Kharlof felsé hajtott. — Hallja ön. Valamivel több egy heténél , épen sz. Péter előtt való napon volt. Én lepihentem kissé és elaludtam. Egyszerre egy fekete csikót látok szobánkba lépni. Ez a csikó elkezdett játszani és fogát mutatni — a csikó fekete volt mint egy tarakán. *) Kharles elhallgatott. — És azután? kérdé anyám. — „Hát a csikó megfordult és megrugja bal karomat, itt, ahol legjobban fáj. Én felébredek , bal karomat nem mozdíthatom . . . sem bal lábamat. Szép, mondom magamban, megütött a szél. Lassankint azonban visszatért tagjaimba a mozgás, de csuklóimban sokáig nyüzsgést éreztem és érzek most is. Mihelyt felnyitom tenyeremet, újra elkezdődik.“ „Hiszen Petrovich Márton, te hátadon feküdtél, ennyi az egész. „Nem asszonyom, nem úgy van a dolog,mint mondani méltóztatik. Ez figyelmeztetés volt, ez halálomat jelenti. Azért ime ezt akarom önnek mondani, asszonyom, minden késedelem nélkül. Minthogy nem akarom, folytatá Kharles, hangja egész erejéből kiáltva, hogy a halál engem. *) Egy fekete rovarfaj, Isten szolgáját hirtelen megszálljon, következőt határoztam el magamban: megosztom még életemben minden vagyonomat két leányom Anna és Evlampia között, oly módon, mint ezt az úr sugallni fogja.* Kharlof megállapodott, felsóhajtott és azután hozzá téve: „Haladéktalanul!“ „Jó, hiszen ez okos gondolat,“ jegyző meg anyám, „csak hogy úgy látom, hogy te hamarfeodom.“ „És minthogy ez ügyben,“ folytatá Kharlof még hangosabban, meg kívánom tartani a szükséges rendet és törvényességet, van szerencsém felkérni az ön fiát, Semenitsch Dmitrit, — önnek asszonyom nem merek alkalmatlankodni — felkérem nevezett Semenitsch Dmitri fiát,— ami pedig Bitschkof rokonomat illeti, annak köteleségévé teszem, — hogy jelen legyenek az alakszerű cselekmény teljesítésénél. „Két leányom, a férjezett Anna és a hajadon Evlampia birtokba helyezésénél, mely cselekmény holnapután déli tizenkét órakor, saját leskovoi jószágomon fog végbe menni, az ez idő szerint hivataloskodó hatóságok közreműködése mellett, melyek ez iránt már megkerestettek.“ Kharlosnak sok fáradságába került e hosszú tirádát bevégezni, melyet nyilván betanult volt, és melyet gyakori sóhajok és nyögések szakítottak félbe. Mintha nem lett volna elég levegő tüdejében. Arcza, mely imént sápadt volt, megis vérvörös lett, homlokáról többször letörte a csurgó verejtéket. „Megírtad az osztály levelet?“ Kérdé anyjám. „Honnan vettél időt rá ?“ „Volt időm elég .... evés, ivás, alvás nélkül. . . .“ „Magad írtad meg azt?“ „Volodka segített.“ (Folyt köv.) n. Spanyolországban a választási mozgalom szakadatlanul folyik s óriási izgatottságban tartja az országot. A dán országgyűlés hat havi működés után mártius 23-án befejezte tevékenységét. Az eléje terjesztett 73 törvényjavaslat közül 36-ot intézett el. A király, ki jelenleg Olaszországban tartózkodik, elfogadta a pénzügyminiszter lemondását. A svéd kamrák elvetették az indítványt, hogy a hadügyminiszternek bizalmatlanság szavaztassák. Az orosz cár nejét, ki üdülés végett a Krímbe utazik, Odessába kísérte. Károly rumén fejedelem a nyárom utazást akar tenni Németországban, hogy szüleit meglátogassa. Az utazásnak állítólag politikai jellemvonása nem lesz. Pest, ápril 2. (Az ungmegyei Deákkör) múlt vasárnap tarta meg közgyűlését Száray Antal gróf elnöklete alatt, melyről az „Ung“ a következőleg tudósít : Az új elnök — mindenekelőtt köszönetét fejezvén ki a benne helyzeti bizalomért, arról biztositá a kör tagjait, hogy egész buzgalmát, igyekezetét, a párt érdekeinek fogja szentelni. Érdekes és velős beszédében a képviselőházi ellenzék magatartásáról is megemlékezvén, azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy ezen, a parlamentáris kormányzatot, az alkotmányt s így a hazát is veszélyeztető eljárással szemben, pártunknak a legnagyobb tevékenységet és szívósságot kell kifejtenie azon zászló alatt, melyet nagy hazánkfia Deák Ferenc lobogtat. A békés haladás ezen szent jelvénye alatt kell sorakoznia, tömörülnie pártunknak, híven követve bölcs vezérünk nyomdokait azon ösvényen, melyen a kitűzött czélt „hazánk boldogságát és felvirágzását” elégethetjük. A tagok kitörő éljenzéssel fejezék ki helyeslésüket s a nemes gróf imént kifejtett nézetével való egyetértésüket. Ezután az alapszabályok egyik fsa módosíttatván, ezen módositás szerint a „kisebbség“ a “többség“ véleményének mindenben tartozik magát alárendelni. Az országgyűlési Deákpártnak az ellenzék túlcsapongásaival szemben tanúsított tapintatos eljárásáért elismerés szavaztatott, s erről az országos Deákpárt elnöke táviratilag értesittetett. Romkó Bélának írásban beadott indítványa elfogadtatván, a pártszervezet ennek értelmében mondatott ki, s a vidéki választmányok öszszeállításával a központi választmány bízatott meg. A kör jegyzője birósági tisztviselőül neveztetvén ki, főjegyzőül Zoltsák János, aljegyzőül Hlavathy József választatott meg. Végül a kör házi ügyei rendeztettek, mely alkalomból az elnöknek — a „kör“ biztosítása tekintetéből tanusított áldozatkészségéért —jegyzőkönyvi köszönet nyilváníttatott. (A fiumei kikötőbe bevitetett 1871- ben: osztrák-magyar lobogóju hajón 7,163.621 frt értékű áru, idegen lobogóju hajón pedig 1,892.408 frt érték, összesen 9,056.029 frt érték. Az 1867-iki bevitel volt 6,165.632 ft, az 1868-ki 6,360.081 ft az 1869-ki 6,8®9.186 ft, az 1870-ki 7,951.477 ft, ami a bevitelnek a két legközelebbi évben tetemes gyarapodását mutatja. A kivitel értéke az utolsó években állandóan megmaradt az 51/* milliónál; 1871-ben 5,637.545 ftra rúgott. (Egy dr. Kopács úr Zágrábból azt távirja, hogy ő nem azon küldöttség tagja, mely a horvát ellenzék részéről Turinba készül Kossuthhoz. A „P. Napló“ levelei. A Deák-párt köréből. Pest-Terézváros ápril 1. (A Deákpárt alakulása.) Beliczay Imre meghívására a terézvárosi deákpárti választók színe ma reggel 10 óra lövöldében pártértekezletre egybegyűlt. Beliczay Imre bocsánatot kért a nagy és díszes közönségtől hogy ő fárasztotta ide, de a terézvárosi Deákpárt megalakulása érdekében a kezdeményezésnek valaki részéről meg kellett történnie. A mai értekezlet sikeres vezetése érdekében ajánlja, hogy elnök és két jegyző választassák meg. A gyülekezet felkiáltással Beliczay Imrét választó elnöknek és Mérctes Schermann-t jegyzőknek. Beliczay Imre megköszönvén a benne helyezett bizalmat, a párt megalakulása czéljából ajánlja, hogy a bekövetkező országgyűlési képviselő-választás tekintetéből, egy pártelnök, több pártalelnök és jegyzők választassanak meg. A gyülekezet közfölkiáltással választotta meg a deákpárti mozgalom elnökévé Beliczay Imrét, alelnökökké Sebastianit, Mendelt és Schweigert; ezek megköszönvén az irántuk tanúsított bizalmat és kitüntetést, az elnök mellett foglalnak helyet, végül jegyzőknek megválasztottak : Mérő, Schermann, dr. Beliczay Jónás, Grosz Károly és Tenczer Pál. Leitner azt indítványozta, hogy a választási mozgalom megindítására és a választási munkálatok elkészítésére egy 100 tagú agitationális bizottság választassék meg, Mendel felszólalására azonban a gyülekezet, nagy bizottsággá alakult és a pártmozgalmat azonnal megindítja. A nagy bizottság a választópolgárok keretéből a jövő hétig kiegészítheti magát. Bródy Zsigmond azt hiszi, hogy a szűkebb bizottságot már most kellene megválasztani, hanem minthogy több ellenkező nézetet hallott, ő is beleegyez, hogy a szűkebb bizottság választása jövő vasárnap történjék. A követendő eljárást szóló így gondolná. Jövő vasárnapig a nagy választmány kiegészíttetik és teljessé tétetik. Azonkívül az elnökség mindent megtesz, hogy a terézvárosi Deákpárt névsora minél teljesebb legyen. A jövő vasárnapi conferentián azután választassék meg a szűkebb körű bizottság. Minthogy azonban ily választásokat egy több száz főből álló conferentia nem foganatosíthat sikeresen, szóló azt hiszi, hogy bizassék meg az elnökség egy minél teljesebb névsor előleges elkészítésére, melyet azután jövő vasárnap a conferentia elé terjeszt. Ez nem praeoccupál az értekezlet határozati jogának, mely a névsort megbírálhatja, kiegészítheti, amint épen jónak látja. Az előleges névsor készítése szükséges, hogy eljárásunk minél practicusabb és a czélnak megfelelő legyen. Ez indítvány általános helyesléssel találkozván, az elnök ez értelemben kimondja a határozatot.natkozó ezélzást is mint méltatlant, magától és a vele egy elvet vallóktól visszautasítja, e részben is tökéletesen megnyugtatva vagyunk. Fogadják el tehát Apponyi grófnak a „Pesti Naplóban” adott felvilágosítását, mely szerint ő nem kíván egyebet, mint hogy a katholikus, a haza szolgálatában, becsületes katholikus maradhasson; mert hiszen ez oly logális,oly természetes kívánat, melynek jogosultságát a Deákpárt soha kétségbe nem vonta, s melyet mint elvet minden vallásfelekezet különbség nélkül követel magának. Azonban nekem úgy tetszik, hogy az Apponyi gróf nyilatkozata szerint: magukat a haza szeretete és a törvény tiszteletében senki által felülmúlni nem engedő „katholikusok“ sorakozásának alkalmi indoka, a törvény által biztosított teljes jogegyenlőség mellett, nem is annyira a vallás és egyház jogainak, bármi esélyek között lényegben történhető csorbításából eredő aggodalomban, mint inkább egy habár alárendelt, de a vallásos és nemesebb illemérzetet, tagadhatlanul, mégis felháborítólag sértő körülményben találja forrását, melynek nyíltan bevallása talán több tekintetből ildomellenesnek látszhatik; s ez, ha nem csalódom, azon áramlat, mely szerint a sajtószabadsággal visszaélő üzlet- és ponyvirodalom, számítva a csőcselék zsebére és tapsaira, a szabadelvűség ezégére alatt, nyíltan és szemérmetlenül megtámadja a „nyilvános köz- és vallásos erkölcsiséget, és csúfot űz a tisztességes erkölcsökből“ amit, mint „vétséget“ az 1848-ks XVIII. t. sz. 5. §-a egy évre terjedhető fogsággal és 400 forintig emelkedhető pénzbírsággal rendel bűntetteim. Senki sem gyanúsíthat (aki múltamat és jelenemet ismeri) azzal, hogy a valódi szabadság magasztos eszményképe iránti hűségem és tiszteletemet valaha megtagadtam volna, annál kevésbé gyanúsíthatna pedig valaki protestáns létemre, a jelenleg fenforgó „katholikus” kérdésben, ennek érdeke miatti elfogult részrehajlással; de annyit kénytelen vagyok őszintén bevallani, hogy számtalanszor botránykoztam a „vallásos és tisztességes erkölcsöknek” — mint az idézett 48-ik törvény magát kifejezi, — nem csak a ponyván de a szini deszkákon is, kivált a vándor distriók által mindannyiszor büntetlenül történt prostituálása fölött. — Igaz, hogy sajtópert indítani ilyen tárgyban hálátlan feladat, s el lehet mondani hogy „peror esset medicina morbo“ — de ép ezért megvárható volna a komoly sajtó kezelőitől, hogy a szabadság ilyen kinövéseit érdemük szerint megrójják, s legalább az által adjanak elégtételt a bántalmazott félnek. — Szavamat azzal végzem, hogy követve Deák Ferencz nagy jelentőségű intését, ne forgácsoljuk szét erőinket, hanem tömör egyesülés és összetartás által biztosítsuk pártunk és elveink diadalát. Caalomjai, Nógrádból, mart. 31. (Egy szó pártunk érdekében.) Apponyi grófnak a „P. Napló” tegnapi számában foglalt nyilatkozata, és a szerkesztőségnek erre tett észrevételei végeredményben azon következtetésre vezetnének, hogy Apponyi gróf és pártja, hacsak programmjukhoz hűtlenek lenni nem akarnak, nem volnának elismerhetők a Deák-párthoz tartozó tényezők gyanánt. (Ezt mi nem mondtuk. A szerk.) Én úgy hiszem, hogy ezen föltevés félreértésen alapszik, melyet érdekünkben áll tisztába hozni. Apponyi gróf a mellett, hogy „katholicus“-nak, egyszersmind egész határozottan a Deák-párt politikai hívének vallja magát. Ezt el kell fogadnunk jóhiszemmel, s anynyival inkább, mert Apponyi gróf szintoly határozottsággal tiltakozik nem csak bármi törvény és hazaellenes „utógondolat“ ellen az egyház kedvéért; de midőn a külhoni clerikális és nemzetközi irányzatok pártolására vo Somogyból, mart. 31. (Választási mozgalmak.) Még az országgyűlés szét se oszlott, már a párt agitatiók csendesen folynak. De mig a jobboldal küzd érvekkel, még a nép hazafiságára kíván hatni, addig a baloldal fanaticusai, újra éleszteni kezdik a szenvedély zsarátnokát. A vásárokon megjelennek a baloldal fanaticus kortesei, és könnyen hivő népünket ismét újabb jelszóval ámítják. Már most nem szerepel a legelőosztás, hanem a Deák-párt győzelme esetén a robottal ijesztik a népet, s az ily lelketlen izgatók a Deák-párti népséget rémitik. A nagy-kanizsai vásár, mely legközelebb tartatott, s mely Somogy és Zalamegyék népességének nagy részét vonja össze, lett ezen lelketlen agitatiók első taré; és különös, hogy egy olyan egyéntől hallotta a népség ezen híreket, ki állítólag — saját szavazás szerint — a pesti országos baloldali értekezleten részt vett, s ezen egyén a nép zöméhez tartozva, szavainak a nép tömege nagyon is hinni látszik. Meglepő az, hogy ezen egyén mint a nép be