Pesti Napló, 1872. október (23. évfolyam, 226-252. szám)

1872-10-22 / 244. szám

haza és városunk érdekében buzgón kifejtendő törekvéseit. E hajnal valóban új korszak hajnalát jelzi városunk történetében, s ki fog az hatni jótéko­nyan széles e haza minden tájára. Mennyi ész­­bevegyült barna arczot láttunk csillogó könnyek­kel szemeikben, mert 12 év óta szüntelen vere­ség után ez volt az első győzelem, még­pedig oly győzelem, melyet többé, bizton hiszszük, semmi gonosz ármány és hatalom ki nem csikar kezeinkből. Polgári ünnepünk lett October 17-ke, s miután a visszavonás hívei e részükről nem várt csapás után kerülték a nyilvánosságot, egész nap nem lehetett más mint örömsugárzó arc­c­al találkoz­nunk az utczákon. „Csakhogy végre megértük ezt!“ Volt az ál­talános üdvözlő szózat, este pedig impozáns fák­lyászene és önkénytes kivilágítás. Itt láttuk színe javát városunknak, s mondhatom: ünnepi fekete­­öltönyben csupa szavazó polgárok vitték a fák­lyákat, s midőn Kármán N. ügyvéd üdvözle­tére, ismét három nyelven szív és elméhez szóló hosszabb beszédet tartott képviselőnk, az „újvi­déki dalárda“ a „szózat“ két versszakát énekel­te el kegyeletes csend mellett; s aztán szünetle­nül harsogott az „éljen!“ és „zsivnó !“ s magyar és szerb indulókat játszatva zászlós seregünk körutat tőn a városban. Odúikból láthatták Mi­­letics hívei, milyen az igazi lelkesedés ? ! S e győztes tömegnek szétosztása előtt, párt­­helyiségünk udvarán föntemlitett egyik szóno­kunk szivére közé, hogy most már, miután ki­­vívtuk a sikert, engesztelékenyek legyünk szem­ben ellenfeleinkkel, s törekedjünk vállvetve munkálni e haza és város közjaván ! Sok igen derék férfiú nevét kellene még föl­­jegyeznem ide, kiknek elévülhetlen érdemeik vannak e nap dicsőségében, de az ő jutalmuk úgy sem a holt betű, hanem a polgártársak tisz­telete és szeretete, s ez a keblekbe jön följe­­gyezve kitörülhetlenül. Magyar delegatió. A magyar delegatió hadügyi albizottsága előadója,Bujanovics Sándor szívességéből a következő érdekes öszszeállítást közölhetjük. A két országos bizottság által a közös hadse­reg 1873-ik évi rendes szükségletére megszava­zott öszszegek közt következő különbségek for­dulnak elő: A rendes szükségletnél. A magyar országos bizottság által elfogadott magasabb tételekből eredő különbségek 300.670 ftot, ellenben a kisebb tételekből eredő különbsé­gek 371.497 frtot tesznek, összevonva tehát az összegeket, a magyar országos bizottság 70.827 fttal szavazott meg kevesebbet. Elvi különbség van a két bizottság határoza­tai közt a következő: az I-so czimnél 1) a magy. orsz. biz. a kato­nai papok fizetéseinek emelését elfogadta, a biz. tan. biz. megtagadta, 2) az ü­gyelőségi hivatalnokok létszámának emelését a magy.­­orsz. biz. el nem fogadta, a biz. tan. biz. részben elfogadta. A Il­ik czimnél a magy. orsz. biz. a hadosz­tályi és dandárparancsnokságoknak a kellő rangfokozatban álló tisztekkel való betöltésére 70,000 frtot szavazott meg, a bir. t. biz. semmit. A IV. czimnél am. orsz. b. a 36. szekerész század felállítása folytán előállott nagyobb szük­ségletet elfogadta, a b. t. b. megtagadta. A VI. czimnél a bir. tan. biz. az élelme­zési hivatalnokok létszámának­­felemelését elfo­gadta, a m. orsz. biz. megtagadta. A XIII. czimm­él a m. o. b. a földraj­zi intézethez beosztott 40 hadnagy illetményei­nek e czimbe való felvételét elfogadta, a b. t. b. megtagadta, a——m——mb———­—i m.o.biz. osrt.biz.biz. tehát a m.­o. biz. Az I. czim. 2.621.281 2.612,194 + 9,087, II. „ 1.840,719, 1.769,766. + 70,954 TIT- 24,159,173, 24.291,321. — 132,148 IV. „ 338,219, 291,008. -f 47,211 V. „ 1.108,068, 1-180,398. + 2,670 VI. „ 573,635, 682,683. — 9,038 XII. „ 2.375,839, 2.470,000. — 94,061 XIII. ,. 394,9C 5, 358,257. -f- 86,648 XVíII. „ 16.187,348, 16.265,357. — 78,009 XIX. „ 11.823,068, 11.318,968. + 4,100 XX. „ 8.093,556, 8.151,797. — 58,241 XXL „ 1,400,000, 1.270,000. -f- 130,000 csak szaporodtak. A jogos elkeseredés uj harcz­­ba tört ki, mely végre 1645-ben Rákóczy György, s a szelíd lelkű, de bigott III. Ferdi­nánd közt a linczi békére vezetett, mely a ma­gyar szabadságharczok második korszakát be­fejezte. A linczi szerződés a jezsuiták ügyének elinté­zését, úgy mint előbb a bécsi béke, a következő országgyűlésre halasztotta. De az országgyűlés már hangosan hirdette azon nagy változást, me­lyet az ország valláspolitikai viszonyaiban Páz­mány, s a jezsuitapárt működése előidézett.Páz­­mány fellépte előtt a főaristokratia kevés kivé­tellel a protestáns egyház híve volt; most, három évtizeddel utóbb száz főnemesi család közül már csak nyolc­ volt protestáns, a többi visszatért a katholicismusra, s hitével együtt el­pártolt a szabadság ügyétől is. A linczi békét megelőzött szabadságharczban ennek folytán már sokkal kisebb volt a felkelők pártja. A harcz után pedig a pozsonyi országgyűlés, me­lyen már a frissen megtérített kath.párt uralko­dott, törvénybe igtatta ugyan a linczi békét, mely a protestánsok vallásszabadságát ismét ékes szavakban biztosította de a jezsuiták ügyét elintézetlenül hagyt­i. Igaz ugyan, hogy az 1608: 8. törvény el nem töröltetett, s így ér­vényben állt, de e korban nem jog és törvény, hanem mind kizáróbban a nyers hatalom ural­­kodott.Ez pedig a j jezsuiták részén valt. A főpap­ság 1647-ben nyiltan kijelentette, hogy nem fog a protestánsok vallásszabadságát biztosító tör­vénynek engedelmeskedni, s szavát be is váltot­ta. A jezsuiták házai szaporittattak, s l­ippay György érsek 1648-ban a nagyszombati zsina­ton a jezsuita szerzetet ünnepélyesen a magyar egyházi rend törvényes tagjává nyilvánította. Mindez a törvény ellenére történt, de hogy tör­ténhetett, az az udvar pártfogásán kívül minde­­nekfelett a katholikus hierarchia 1608 ban kez­dődött hóditó hadjáratának volt köszönhető, e hadjárat diadalát pedig — nem mi, hanem a kath. egyháztörténetirók­ — tisztán a jezsuita­rendnek róvják fel érdemül. A­ XXI. czimnél a m. o. h. a pótló szerzésre előirányzott magasabb összeget elfo­gadta, a b. t. b. megtagadta. A többi czimeknél előforduló különbségek nem bírnak különös elvi jelentőséggel. A rendkívüli szükségletben következő különbségek vannak. Az I. czimnél a b. t. b. e czim szükségletét összevonva czim szerint szavazta meg, s nem tétel szerint; megszavazott pedig 419.000 frtot, a m. o. b. 192.500 frtot, tehát a m. o. b. 226,500 frttal kevesebbet. A II. czimnél a 4-ik tétel alatt Póla erődíté­sére a b. t. b. megszavazott 120.000 frtot, a m­. o. b. semmit. A III. czimnél e 2. tétel alatt a hadszaporo­dási készletekre megszavazott a m. o. b. 282,000 frtot, a b. t. b. 150,000 frtot, tehát a m. o. b. 132,000 frttal többet; ellenben e czim 3 tételé­nél „gyalogsági ásók, főzőedények“ stb. a b. t. b. megszavazott 200,000 frtot, a m. o.b. 130,000 frtot, tehát a b.­­ b. 70,000 frttal többet. A XI czimnél a 3. tétel „Egy új lőszerrak­tár építésére Bécs-Ujhely közelében a b. t. b. megszavazott 60 ezer frtot, a m. o. b. semmit-9. tétel: „Istálló építésére Komáromban“ a b. t. b. megszavazott 80,000 frtot, a m. o. b. 54,000 frtot, tehát 26,000 frttal kevesebbet. 10. tétel. „A Brukenthal-féle major megvéte­lére a m. o. b. 80,000 frtot, — a b. t. b. 50,000 ftot, — tehát a m. o. b. 30,000 frttal többet. 16. tétel. „Egy emelet építése a Laibachi Pé­ter laktanyán,“ a b. t. b. megszavazott 35,000 frtot, a m. o. b. semmit. 19. tétel. „Egy fedett lovarda építése Pesten“ a m. o. b. 50,000 frtot,­­ a b. t. b. 25,000 frtot, tehát a m. o.. b. 25,000 frttal többet. A XIV. czimnél 1. tétel „vár­árok kiszárítása Temesvártt“ a m. o. b. 30,000 frtot, a b. t. b. 20,000 forintot, tehát a m. o. b. 10,000 frttal többet. 10. tétel „helyreállításokra a katonai foghá­zakban“ a m. o. b. 15.000 forintot, a b. t. b. semmit. A XVI. czimnél 2.tétel „Olmücz szt-hegyének megerősítésére a m. o. b. 100.000 frtot, a b. t. b. 150.000 frt, tehát a m. o. b. 50.000 forinttal ke­vesebbet. 6. tétel: Stockeraui laktanyára mindkét bizott­ság 200,000 ftot szavazott meg, azonban a b. t. b. fedezetül 130,000 ftig kijelölte az 1870-ben a jászberényi laktanyára megszavazott 130,000 frtot. A XVIII-dik czimnél 6. tétel „gyorsnyomdák felállítására“ a m. o. b. 25,000 ftot, a b. t. b. 10,000 ftot, tehát a m. o. b. 15,000 fttal többet. 7. tétel „utazásokra“ a m. o. b. 2000 ftot, a b. t. b. semmit. A XXII. czimnél „a határőrvidéki csapatok szükségletére“ m. o. b. 1.197,507, b.­­ b. 1.195,075, tehát a m. o. b. 2,432 írttal többet. Megszavazott ezek szerint a m. o. b. az egyes czimeknél és tételeknél többet 231,432, k­e­­vesebbet 584,500 írttal, vagyis összesen a rendkívüli szükségletre 353,068 forinttal keve­sebbet. Az országos izr. tanitó-egylet közgyűlése. Pest, oct. 21. A gyűlést, melynek napirendén a nyugdíj­­szabályzat megvitatása állott, érdekes és hatá­lyos prologgal nyitotta meg Seligmann Ele­­ázár alelnök, felolvasván ugyanis Singer Náthán, b.­gyarmati szr. tanítónak folyamodványát a közgyűléshez. A folyamodványban elmonda­­tik, hogy Singer Náthán 34 év óta működik a b. gyarmati tanodán, mint tanító, és pedig köz­­megelégedésre, mint azt oly hosszú időn át történt alkalmaztatása is bizonyítja. Múlt évben azonban különféle rágalmak és ráfogások foly­tán, minden felmondás nélkül, kitették a hivatalból. Singer ekkor a minisztériumhoz folyamodott, mely ez évi aug. hióban egy rende­letet küldött le a községhez, melyben ez felszó­­littatik, hogy a tanitót, ha van arra valami alapja, nyugdíjazza. A község azonban kijelen­tette, hogy nincs alapja erre. A szegény tanitó, ki 34 évi működés után könyöradomá­­n­y­o­k­b­ó­l kénytelen megélni, a közgyűléshez folyamodik, hogy ez ügyet magáévá tegye. Az ez ügyben teendőkkel a központi választmány bizatik meg. Felolvastatik azután Selhmich Albert losonczi tanitó üdvözlő sürgönye, melyhez még 20 főnyi adomány van mellékelve a nyugdijalapra. Ezután felolvastatik a központi választmány jelentése az 1872. évi működésről. A jelentésből kiemeljük a következő adatokat : Ámbár a hazai szj. tanítók közül aránylag csak kevesen csatlakoztak az egylethez, mind­azonáltal a választmánynak, de különösen Friedmann Mór alelnök buzgalma folytán any­­nyira emelkedett az egylet, hogy nemcsak szá­mos elaggott, vagy beteg tanítók, s illetőleg el­halt kartársak özvegyeinek és árváinak segélyért benyújtott kérvényeknek az egyleti életben ed­­­dig nem ismert bőkezűséggel lehetett eleget tenni, hanem még e mellett az alaptőke is ez­rekkel gyarapodott. Számos előkelő hazai község, hírneves egyé­nek léptek be az egyletbe, mint alapító és pár­toló tagok, emelve igy az egyletnek nemcsak anyagi, de erkölcsi erejét is, a mi sok esetben jótékony módon be is bizonyult. Az izr. orsz. egyetemes gyűlés 1868. elhatá­rozta, hogy az országos izr. iskolai alapból a ta­nitók nyugdíjazására 5000 ft fordíttassék éven­­ként. Az országos iroda, szemmel tartva a taní­tókra nézve a nihil de nobis, sine nobis elvét, egy nyugdíj-szabályzatot dolgozott ki , me­lyet a tanító egyletnek küldött be, hogy ez azt bírálja meg, esetleg módosítsa. A tagok száma gyarapodott ez évben 44 ren­des, 14 alapító és 52 pártoló taggal. Adakoztak az egylet czéljaira többi közt: Fochs Antal, 500 ft, Lévai Henrik 200 ft, Mándl Mór 57, Steinhardt Márk 50 ftot. Adakoztak még többen is 20- -20 ftot. Az egyleti vagyon jelenleg 6602 ftra megy. Ezek után Kilényi Mór a nyugdíj-szabályzati bizottmány előadója mindenekelőtt kijelenti, hogy csak azért szól németül, mert könnyebben mozog mindegyik a német nyelvben, de fölteszi, hogy ki ki tud magyarul. A szabályzati tervezetet általában elfogadha­tónak mondja ; felemlíti, hogy e tervezet meny­nyire szabadelvű, hogy 10 évi szolgálat után a tanító már fizetésének 33 százalékát, 40 évi szolgálat után az egész fizetést kapja. Ajánlja az en bloc elfogadást. Back az en bloc elfogadást ajánlja,azt tart­ván, hogy itt a rövid idő alatti tanácskozásban oly munkát, mely hosszú hónapok fáradozásának műve, mely egy kitűnő szakférfi tollából eredt, nem bírálhatni meg alaposan. Ezen nézet ellen felszólalnak: Tenczer Pál (Pest), Weisz Gábor (Szeged), Schwarcz Mór (Pásztó), Schulhof (Szeged),Stern (Ujhely),utóbbi igen ékes magyar nyelven,míg Rottenberg (Kas­sa) nagy tetszés közt arra mutat, hogy e sza­bályzat azon tanítók számára fog alkalmaztat­ni , kik haladó parti községekben vannak, mig az orthodox községekben nem lesz foga­natja. Strasser Samu (Kaposvár) hosszabb beszéd­ben bizonyítgatja, hogy a tervezet még alapjául sem fogadható el a részletes vitának. Kilényi Mór referens hosszabb argumentatiója abban culminál, hogy tökélyt nem lehet várni a terve­zettől, de mindenesetre sokban javítja a tanítók jelen helyzetét, míg a javaslat elejtése nem vál­nék a tanítók javára. Az en bloc elfogadásra szóló indítvány közel egyhangúlag elvettetik, a tervezet azonban a részletes vita alapjául elfogadtatik, mire az ülés a fél­kor délutáni 3 óráig elhalasztatott. Az esti lapunkban mondottak után megemlítendőnek tartjuk, hogy ma a szónokok nagy része magya­rul szólt. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, oct. 21. (Az országgyűlési hivatalnokok önsegélyző­ egylete.) Mint tudva van, az országgyűlés két házának hivatalnoki személy­zete önsegélyző egyletet alakított. Ezen önse­gélyző egylet alapszabályai a minisztérium ál­tal helybenhagyatván, tegnap, vasárnap d. e. alakuló közgyűlést tartottak az egylet tagjai. A választás következőleg ütött ki : elnökké Fenyvessy Adolf, pénztárnokká Lisznyay Já­nos, ellenőrzé Menyhárt Antal, könyvelővé Schütz Miksa , ügyvéddé Antalik Károly vá­lasztmányi tagokká : Bojthor Endre, György József, Kónyi Manó, Markovics Iván, Regele János és Szerencs János választottak. Az ülés folytán jelentést tevén az ideiglenes elnök ar­ról , hogy Somssich Pál, a képviselőház volt elnöke, ki ezen egylet megalakításának kezde­ményezője volt, 100 írttal alapítóul az egylet kebelébe lépett, a közgyűlés ezt örvendetes tudomásul vette, s háláját jegyzőkönyvileg ki­fejezvén, ezt a nagylelkű kezdeményezővel kö­­zöltetni határozta. (Apponyi György gr.) nejének holt­teste Eberhardon egy újonnan épített kápolna­­sírboltban fog eltakarittatni, melyet a prímás jövő csütörtökön áld meg. (Mileticset) a „P. L.“ egy újvidéki sürgönye szerint agyszélhűdés érte , felépülésé­hez nem volna remény. A szerb ultrák vezérsé­­­gét helyette Subotics venné át. (Halálozások.) Brogyányi, szül. vojniki Betegh Gizella aszszony, Brogyányi Vincze országgyűlési képviselő neje,Meránban, f. hó 14- én tüdőszélhüdés következtében élete 37-ik évé­ben kimúlt. — Kecskeméten f. hó 18-án meg­halt Herczeg Károly ur, tüdőszélhüdésben, élete 70. évében. (I r o d a­­ o m.) Az „Athenaeum“ kiadásá­ban megjelent:1) „Az Athenaeum kis képes naptára“ 1873-ra. Szerkeszti: Sárkány János Ferencz. Közkedvességü naptára ez a magyar közönségnek, mely ez uj folyamot is bizonyára szívesen fogadja. Sok ér­dekes olvasmány van benne és számos csinos kép. Teljes tiszti czimtárt is tartalmaz. Ára 50 kr. 2) „Latin mondattan.“ Al- és főgymnasiumok számára. Irta Szénássy Sándor főgymnasiumi tanár. Második, egészen átdolgozott kiadás. Ára 1 frt 40 kr. 3) „M­a­r­­g­i­t­s­z­i­g­e­t.“ Irta: Tors Kálmán. Szá­mos metszvény és térképpel. Ára 1 fr­t 20 kr. 4) „A föld és fokozatos meghódít­­­á­s­a.“ A földrajz és kereskedelem története 21 előadásban Boccardo Jeromos által. Olasz eredetiből a szerző beleegyezésével ma­gyarra fordította D­u­n­y­o­v István nyugalmi gyalogsági ezredes az olaszhoni rendes hadse­regben. E műből már mutatványt is közöltünk. Ára 2 frt 50 kr. 5. „A k­omédia elmé­lete.“ A Kisfaludy-Társaság által jutalmazott pályamunka. Irta N­é­vy László a pesti keresk. akadémiában a magyar nyelv és irodalom ny. r. tanára. Ára 1 fzt. — E müvek kiválóbbjait „Irodalom és művészet“ rovatunk fogja ismer­tetni. (U­j zenemüvek.) Rózsavölgyi és társa ze­nemű-kereskedésében megjelentek: „Náczi Polka“ Csillag Mórtól. Ára 50 kr.­­ „Lieb und Hold“ polka francaise, Hensel Józseftől. Ára 50 kr. Táborszky és Porsch-nál: „Bel szomorú ez az életén nekem!“ csárdás zongorára, Tisza Ala­dártól. Ára 60 kr. „Theresien Städter Kinderball Tänze,a keringő ifj. Farbach Fülöptől. Ár 80 kr. (A székely leány árvaház) III. köz­leménye a M.-Vásárhelyt létesítendő székely le­­ány-árvaház részére történt kegyes adakozások­nak. — Dósa Dánielné­­vén : alapítókká lettek: Staibl Antal 300 frt. (Városunk köztiszteletben álló polgára az aláírási ívre tett nyilatkozata szerint ezen felajánlott szép összeget, üdvözült nejének kegyeletes emlékéül,a tér- és temetkezési fényűzés meggazdálkodott öszszegeket helyezte el az erdélyi kereskedelmi és hitelbank pénztá­rában, árva vagyontalan gyermekek nevelése alapjául tévén ezt a helyi tanács ellenőrzése alá. Most, midőn egy árva leány­intézet létesítése van kilátásban,e nemes irányú ös­szeget oly kötelezett­­séggel szenteli azon üdvös czélra, hogy a­mint az árvaház ügye biztos alapon álland ezen tőke­összeget összes kamataival együtt az árvaház ré­zére kiutalványoztatja, kifejezvén egyszers­mind azon óhajtását, hogy az intézet jótékony raüködésést, mindkét nembeli árvákra terjeszte­né ki.) Bodolla Jánosné 100 frtal, Dósa Dánielné 100 frt úrbéri kötelezvény, Antalfy Gáborné 60 frt, Illés Károlyné 60 frt, Jancsó Tamásné 60 frt úrbéri kötelezvényben, Zeyk Sándorné 60 frt, Nagy Zsigmondné 60 frt, Istvánfy Pálné 60 ft, összesen 860 forint. Rendes tagokká évi járulék­kal 5 évig: Bucher Miksáné 10 frtal évenkint, Dósa Lajosné 5 frt, Borsodi Demeter Lajosné 4 frt, Tribusz Antalné évi 3 frt, Lázár Ádám évi 5 frt, Özv. Reich Károlyné évi 3 frt, Menaságiné évi 3 frt, Nyárádiné Rozsnyai Zsuzsa évi 2 frt, Jenei Dénesné évi 2 frt, Szolga Miklósné évi 2 frt, Jarosi Mari évi 2 frt, Jeney Károlyné évi 1 forint Dósa Elek évi 2 forint, Tolnai Lajosné évi 2 frt, Petri Vilma évi 2 frt Lendvay Luise évi 2 frt, Csik­y Lázár és fia évi 2 frt, Vajna Jánosné évi 2 frt, Czecz Katalin. Szentgyörgyi Györgyné évi 2 frt, Özv. Prezup Aurelné évi 3 frt, Gr. Teleki Louse évi 1 frt, id. J­enei Józsefné évi 1 frt, Dósa Ákos évi 1 frt, Évi járulék összesen 73 forint. Egyszer és min­denkorra ajándékoztak : Id. Dózsa Károly 1 drb. cs. aranyat, Kis József 5 frt, Nagy Ferencz­né 5 frt, György Pál József­­­ 5 frt, Stupiczky Béláné 3 frt, özv. Tompa A­dámné 2 frt, Raff Károly 2 frt, Szentpéteri Pá­lé 1 frt, Vályi Gá­bor 1 frt, Tibáld Mihály 1 frt, özv. Csiszér La­josné 1 frt, özv. dr. Engel Józsefné 1 frt, Bálint Miklós 1 frt, összesen 28 frt s 1 darab cs. arany, összesen 951 frt s 1 drb. cs. arany. Folytatása a Lakatos Pintye Karolina sz .udvarhelyi növelde igazgatónéja ivének : Ugrón Gáspár 5 frt, Jánosi Mihályné 2 frt, Demeter Endre 2 frt, Szabó György 2 frt, Kovács Domokosné 1 frt, Szabó Dénesné 1 frt, Bartha Miklósné 1 frt, Boér János 1 frt, Szőcs Mártonná 1 frt, Sternberg Józsefné 1 frt, Veres Ferenczné 1 frt, Jánosi Cornelia 1 frt, Monovics Szilárdné 1 frt, Ender Kálmánné 1 frt, Szabó Józsefné 1 frt, Boros Károlyné 1 ft, Nagy Lajos 1 frt, Simon József 50 kr, Balázs Antal 20 kr, Elekes 30 kr, Koronkay 10 kr, Pintér Sándor 10 kr, Bejthy Sándor 20 kr, Szabó Ferencz 20 kr, Tamás Lajosné 10 kr, László Andrásné 20 kr, Hermann Gusztávné­­ 50 kr, Gyarmathy Sándorné 50 kr, Korich Gergelyné 20 kr, Lányi Károlyné 30 kr, Kesz­­ler János 50 kr, Rácz Károly 50 kr, ö­sszeg a Il-ik közleményben közlet: 40 frttal 68 frt 40 kr. Az egész főösszeg pedig 5990 frt 40 kr, s 1 drb. cs. arany. M.-Vásárhelytt, 1872. oct. 15-én. G. Toldalagi Victorné,az árvaház szervező bizott­ság elnöke. (Dumas fia Magyarországról). A hírneves párisi író a bécsi Karl-színház igaz­gatójával szerződést kötött színműveinek előadá­sát illetőleg úgy, hogy a­ki Francziaországon kívül a kontinensen Dumas-féle darabot kíván előadni, e bécsi színház igazgatójához tartozik fordulni. E szerződésben Magyarországra vo­natkozólag is van néhány sor, mely ekképen szól: „A magyar királyságra nézve szívesen le­mondok minden tiszteletdijról. Jusson az ott a szegényeknek, vagy fordittassék oly czélokra, melyek hasznot hajtanak ama nemzetnek, me­lyet oly nagyra becsülök s mely atyámat reám nézve felejthetlen fogadtatásban részesite.“ (Szinház, művészet.) A nemzeti szinház műsora octóber hó 21-től octóber hó 28-ig. Az uj emberek másodszor. A porticii né­ma, Julia, Dinorah, Tudós nők, Szellemdus hölgy, A hugenották, Az üldözött honvéd, új betanulással. Az új emberek 3-adszor. Jövő heti előkészületre kijelöltetnek: A bűvös vadász, A fény árnyai, Lalla-Roukh, A király házasodik, A zsidónő, Tündérlak Magyarországban.­­ Rákosi „Resop­h“-ja a prágai cseh szín­padon nagy tetszéssel találkozott. A „Politik“ így ír róla: „Az idei téli saisonnak első újdon­ságául csütörtökön Rákosi János (?) „Aesop“ czímű magyar vígjátéka került színre. E darab­nál nem közönséges biablonvígjátékkal állunk szemben. Az őskor történeti hátterén, mely nem épen alkalmas arra, hogy a nagy közönségben előre érdeket költsön, emelkedik föl az öt felvo­­násos s azonfelül nagyrészt még versekben írt vígjáték színpadi cselekvénye,melynek központ­ját a meseköltőként ismert phrygiai rabszolgá­nak alakja képezi. S a közönség mindamellett elejétől végig a legderültebb hangulatban nézte végig a darabot. Mert hát az egész költemény a ' magas" (überlegen) költői lángelmének azon­­ hódító erejével bir, mely kivált a mű szerkeze­­­­tében a shakespearei szellemrokonság bélyegét - magán viseli, s a tárgyat majdnem aristopha­­nesi vakmerőséggel dolgozza fel.“ A bíráló az­tán röviden elmondja Rákosi darabjának is tar­talmát , megtéve a szerzőt a nemzeti szín­ház dramaturgjának s végül még a Szemé­lyekről emlékszik meg. A női alakok jellemzé­sét „plastikainak s fölötte szeretetreméltónak“, mondja, Sardanapalát „fölségesnek“ nevezi, Trundusát igen kiemeli. Az­ előadás úgy látszik, igen jó volt. Az újdonságról bővebb ismertetést is ígér. Helyi hírek. (A pestvárosi telekkönyv át­alakítására) vonatkozó törvényjavaslat tárgyában tartandó értekezletre f. hó 23-ára hívta meg az igazságügyminiszter az illető ta­gokat. (A városi épületek­ évenkénti ki­javítását egységes áron, a városi gazdasági bizottság mai ülésében, Derschug Antal építész vállalta el. (A dunai gőzhajózási társul­­­a­t) most kotorja az akadémia előtti part alját, s a kotró­gép által felhozott földtartalmú anya­got hajóra rakja és a Duna közepében elü­­lyeszti. Ilyen eljárás által a folyó medrét elisza­posítják, mit megengedni egyátalában nem le­het. A városi gazda­bizottság tehát fel fogja szó­lítani a társulatot, hogy a kotrott földet szállítsa máshova, de a folyóba semmi szín alatt el ne sü­­lyessze. (Egy őrült.) Egy ügyvéd, ki egy általa életveszélyesen fenyegetett fél feljelentése foly­tán a kapitányi hivatal intézkedésére, mint el­­m­­eháborodott a Rókuskórházba vitetett, de on­nét pár heti Ápolás után, mint állítólag javult állapotú, elbocsáttatott, tegnap este hat órakor a 24. számú kétfogatú bérkocsiba ült és a császár­fürdőbe vitette magát. Oda megérkezve, a bér­kocsisnak bére helyett egy, a pesti kapitány­sághoz c­ímzett levelet nyújtott át, azzal biztat­ván, hogy a kapitányság majd mindent megfi­zet. A levélben pedig az illető „utasítja“ a ka­pitányságot, hogy a bérkocsidat a „titkos alap­ból“ fizesse ki, és nem kíván sem többet, sem kevesebbet, minthogy a kapitányság összes hol­mijait, különösen pedig az ő „kedves pipáit“ számíttassa utána és gondoskodjék arról, hogy lakbére rendesen fizettessék, mert — úgymond — „kitelik ez a titkos alapból.“ A zavart és eszmekuszárt sorokból ismét csak azon szomorú meggyőződést merítheti bárki, hogy azok írója lelki betegségben szenved , azért a kapitányság már intézkedett, hogy az illető a nélkü­lözhetlen orvosi ápolásban részesíttessék. (Egy holtrészeg­, félig agyonvert tót napszámos nőt találtak ma reggel 4 órakor a sertéskereskedő-utc­ában. Az asszony, ki vére­sen s eszméletlenül a járdán feküdt, hihetőleg valamelyik pálinka- vagy bormérésben leitt a Magyar tudományos akadémia. (A harmadik osztály ülése okt. 21.) Sztoczek József elnök megnyitván az ülést,üdvözli a szünidők után először egybegyült osztály tagjait. Szabó József r. tag és osztály­titkár szerbiai földtani kirándulásáról tesz jelentést. Értekező felemlíti, hogy az Akadémia megbí­zásából a nyáron Szerbiába kirándulást ten a trachyt-hegyek folytatásának tanulmányozás­a végett; a magyar trachytok ugyanis a szerbektől csak a Duna által vannak elválasztva; azon tan kedvéért , melyet előadó az eruptiv kőzetekről fölállított, kívánatos , hogy mi­nél több helyen vizsgálja a trachytoka . Ér­tekező előlegesen a belgrádi múzeumból hozatott magának ásványpéldányokat, me­lyeket tanulmányozván, azt vette észre, hogy a szerb trachytok typusa nem különbö­­k a ma­gyarokétól. Azonban az ásványtani viszonyokon kívül a geológiaiak is felette fontosak, miért is a helyszínen kellett a vizsgálatot befejezni. J 5 A szerb geológiai viszonyok 1830-ban írattak le dr. H­e­r­d­e­r száz bányatanácsos által, de e műnek nem nagy hasznát vehetni ma (e szó trachyt elő sem fordul benne); később Boué járta be az egész európai Törökországot ; ez már tesz említést trachytokról, azonban „por­­phyr“ neve alatt említ fel kőteteket, melyek tulajdonképen trachytok, azután Cotta járta be Szerbiát, ki sok eruptiv kötetet irt le, de „banasit“ név aktt, melyek szintén trachytok végül H­a­n­­­k e­n Miksa, ki 5—6 éven át, Szerbiában mint bányamérnök működvén, sok helyi ismeretet szerzett magának, már több használható anyagot állított egybe. Értekező legelőbb a belgrádi múzeumot láto­­zogatta meg és erről igen előnyösen emlékszik meg. Innen Közép Szerbiába utazott, de már há­rom mértföldnyire délre Belgrádtól az úgyneve­zett Avala hegységben trachytot talált. Az országút ugyan a­ hegység tetején vezet, de a geológiai viszonyok nem oly különösek, hogy hosszabb tartózkodás nem volt szükséges, azért a rudsiki kerületbe ment, honnan már Pesten is látott kitűnő példányokat. Utazás közben egy nevezetes Serpentin szorosan ment át, mely igen magas sziklákból áll, az alsó emelet még nem volt serpentin, lassanként azonban a szikla át­ment serpentinbe, miért is e szoros élő bizony­sága azon tannak, hogy a serpentin nem erede­tileg keletkezett kőzet,hanem az egy másik kőzet átváltozása. Középszerbiában értekező a rudniki hegysé­get vizsgálta meg. Az itteni trachyt értekezőt megerősítette azon meggyőződésében, hogy a trachyt és gránit tulajdonkép csak korra nézve különböznek. Azután egy hírneves trachythegységhez (Trszka) ton kirándulást; a fajt értekező meg­határozta, az a rudnikitól nem különbözik, azon­ban ijabb eruptio terméke és mállásnak indul. Egy harmadik kirándulást tön a hegyormok­ra a két rendbeli trachyt határait kijelölendő; de azt tapasztalta, hogy a trachytok csak korra nézve különböznek és nemcsak maguk között, hanem a magyar fajokkal is azonosak.Azonban a trachy­tsziklának külső alakja oly fantasticus, hogy értekező hozzá hasonlót még nem látott. Innen kelet felé akart menni, de elhárithatlan akadályok gördülvén eléje, visszatért Belgrád­­ba és a Dunán folytatta útját Szerbiának tulaj­donképi bányavidékére; az osztrákok a múlt században művelték e bányákat, de később megszűnt a bányaművelés, újabb időben azon­ban egy magyar consortium műveli ez ipar­ágat. E vidéken a trachytok az érez vezető kőzetek és igen érdekesek; délkeleti irányban szintén trachytok találhatók, még pedig régibb eruptiv kőzetek mellett. E vidék bővebb tanulmányt kívánt, de az ottani bányák angolok által mű­veltetnek, kiknek részéről oly előzékenységet tapasztalt értekező, hogy tanulmányai felette meg voltak könnyítve. Innen ismét dél felé haladt Z­a­j­c­s­a felé; az ottani bányákat hajdanában szintén osztrákok művelték, utóbbi időben egy franczia társaság dolgoztatott, de az erdők módfeletti pusztításán kívül egyéb emléket nem hagyott fenn. Cser­nagreka vidékén geológiai szempontból neveze­tes kőzetekre talált; ezek régibb eruptiv kőze­tek oly ásvány tartalommal, mely az újabb ere­detű trachytban sohasem fordul elő. Az eruptiv kőzetek tanulmányozására értekező igen alkal­mas példányokat hozott magával, magát s garázdálkodni kezdvén, kidobatott, mi­közben ama sérüléseket szenvedte. Az ismeret­len asszony a Rókuskórházba szállíttatott. (Botrány egy temetésnél.) Né­hány nap előtt Buda-Ujlakon egy ottani lakos­nak nyolcz éves fiát temették. A pap, ki­nek e halottat a temetőre kisérnie kellett, már a kocsin ült, és az egész kíséret csak a holt­test kocsira helyezését várta. Végre megjelent a telekér, a koporsóval a vállán, de oly bor­zasztó ittas állapotban, hogy még a koporsót beszegezni is elfeledte. A kocsi közelébe érve, a részeges megbotlott, a koporsó fedele leesett, s utána a holttest is a földre gördült. Az újla­kiak között általános a­ felháborodás a fölött,hogy az ily szolgálatokat alkalmaztatni szokott egyé­nekre nagyobb felügyelet nincs. (Farsangi d­­­r.) A pesti egyletek már előkészületeket tesznek a farsangra; eddig már 6 bál van bejelentve a redoute bérlőjénél, s a napok meg vannak határozva. (Verekedés a tőzsdén.)Vasárnapi szá­­munkba­n ezen czím alatt közlött kihágási esetben vádló Reismann, ma délután négy órakor Mihályi József járásbíró előtt kijelenté, hogy Kohn Adolf vádlottal kiegyezkedett. A további eljárás ennélfogva beszüntettetett. (Egy me­glopott „szobaú­r.“) Levy Barnát, porosz állampolgár, bölcsészettudor és több rendjel birtokosa csak rövid idő óta van Pesten és Mayer Éva, szíjgyártó nejénél (a fő­úton) vett ki egy szobát. Beszállása után negyed napra azonban észrevette, hogy szekrényéből, melynek rész lakatára Mayernét már figyelmez­tette volt, egy bádog dobozban őrizett, két fül­bevaló és két ötvenes bankjegy eltűnt, a doboz egyéb tartalma, úgymint 8000 frt értékű olasz államjáradék és más értékpapír,többféle gyöngy­ékszer és 150 frt bankjegyekben érintetlen maradt. A mai végtárgyaláson a lopásról gya­núsított Mayerné és Pika Teréz nevű cse­lédje a házmesterre hivatkoztak, kinél Levy szobájának kulcsa egy egész napig volt. A vizs­gálat ennélfogva a házmesterre, és Mayerné férjére is kiterjesztetik.

Next