Pesti Napló, 1874. április (25. évfolyam, 75-99. szám)
1874-04-22 / 92. szám
Magyarországon , és hogy e búzából lisztet csinálhassanak Budapesten, e búzát Budapestre kell szállítani ; s miután végre az ideszállított búzát lisztté átalakítva tova szállítják, talán mégis szabad azt állítani, hogy liszt kivitelünk, mely Körösi adatai szerint például 1872-ben 5.300.000 vámmázsát tett, tetemesen ellensúlyozza gabona kivitelünk, azaz Budapest gabnakivitelének hanyatlását. Annyival inkább bátorkodom ezt állítani, mert a Körösi által ama czikksorozatban közzé tett adatok nyomán indulva, tapasztalni fogjuk, hogy a gabona kivitel ugyanakkor s azon mérvben kezdett csökkenni, a mikor s a mely mérvben malmasok nagyobb számmal keletkeztek. Ha például valaki felhozná, hogy Délamerika ez vagy amaz városának marha-kivitele csökkent nemcsak , de teljesen megszűnt, s ugyanekkor fel nem említené azt, hogy e város jelenleg mennyit visz ki zsiradékot, besózott húst, bőrt és szarut, az aligha igazságosan ítélne ama városnak a marhatenyésztéssel egybekötött kereskedelmi viszonyai minőségéről. Pedig szerény véleményem szerint e város igen helyes utat választott, mikor a csak drágán vagy alig tovaszállitható nyers termény helyett, e nyers terményt iparilag feldolgozott állapotban teszi könnyen kivihető s igy tehát hasznosítható kereskedelmi czikké. Teljesen egyetértek Körösivel mindarra nézve, amit vasúthálózatunkról s annak keletkezése módjáról mond. Egy megjegyzést azonban mégis kell tennem , s ez az , hogy a Budapest - ellenes vasúti politikának alapja meg lett vetve 1867 előtt, épen egy olyan korban, melyről most bizonyos körökben a rajongásig dicsérőleg kezdenek elmélkedni . Körösi elfelejtette felemlíteni azt is ezen tévedése következtében, hogy a kassa-oderbergi vasutat, Budapest ezen első ellenségét örökség gyanánt vettük át ; elfelejtette felemlíteni, hogy létezik alföldi vasút, a mely pedig szintén nagy ellensége Budapestnek s a mely vasút esetleg az alföldi magyarság s oly körök pártfogolása következtében is létesült, a mely körök folytonosan a »magyar kormányt« vádolják, a miért Budapest kereskedelmét nem pártfogolja eléggé, nemde különös viszonyok között élünk ? elfelejtette vagy nem emlékezett arra vissza, hogy a szolnok-hatvani vasutat megtagadni Budapest miatt nem volt lehetséges, tekintve azon előnyöket, melyekben az ottani dúsgazdag, de semmi közlekedési eszközökkel nem biró vidék termelőit részesítette s tekintve azt, hogy e vasút kiépítésére egy consortium, kamat biztosítás nélkül vállalkozott. Az egyedül Lónyay gróf érdeme, hogy e Budapestre nézve veszélyes vasút lehetőleg késve épült ki, valamint az is, hogy most az államé s nem egy társulaté, mely körülmény következtében jó akarattal e bajon legalább lehet némileg segíteni. Elfelejtette végre felemlíteni a magyar államvasutak éjszaki vonalának kiépítését, amely vonal a Miskolczra vezető vonattal egyetemben, egy hatalmas termelő vidéket köt össze Budapesttel egészen függetlenül. De teljesen igaza van Körösinek arra nézve, amit a Zimony-Pest s Buda-Szőny között létesítendőt vasutakról mond, hogy ezek életbe nem léptettek, s hogy kormányunk bármi áldozat nyomán oda nem törekedett, hogy a tiszai pályának Pestig terjedő külön vonalat s indókázat biztosítson; ez felette nagy mulasztás, annyival nagyobb, mert ezek segélyével a már meglevő s többé el nem hárítható hátrányokat némileg jóvá lehetett volna tenni. Leverőleg hatott reám azon mód, a mint Kőrösi a 24 milliós kölcsön hováfordításáról nyilatkozik , — leveröleg, mert amily nagy barátja vagyok az igazságnak , épen annyira nem kodkázatot tesz egy komoly irányú iratban, mely téveszmék terjesztésére szolgáltat alkalmat és ezzel az ügynek inkább árt mintsem használ. Aki körösi értekezését elolvassa s nem tud vagy nem akar megismerkedni a valósággal, az azt fogja gondolni , hogy az egész 24 millió forint csupán a sugárutak s körutak építésére költetett el, pedig az egész 24 millióból a sugárútra csak 3.200.000 főt szavaztatott meg,s ennek is eddigelé csak két harmadát vették igénybe. A többi ily célokra szükségelt pénzesek kölcsönképen ajánlatott fel a törvényhozás részéről, mely részint már vissza lett fizetve, részint a bekövetkező 5 év alatt kamatostul vissza fog fizettetni. Vagy talán a lánczhid megváltása, a mi által uj hidak építése vált lehetségessé, a Dana szabályozása, a kikötő megalkotása, — szóval mindazon milliók, melyek ezen müvekre fordittattak s még fordittatni fognak, nem szolgálnak a kereskedésnek ? Vagy ha valamely főkereskedelmi ér alkottatik,vagy egy, már meglevő járható s élvezhető állapotba változtatók át, ezzel nem teszünk szolgálatot a kereskedésnek ? Mikor ezelőtt néhány évvel, egy a vasútról érkező megrakott szekér a váczi ut közepéről le volt kénytelen térni, hogy a ház mellé oda állhasson,akár hányszor elakadt a város úgyszólván kellő közepén, &**-5^*W s eltörött tengelye, — ezek valának talán azon állapitok, melyek a kereskedelmi forgalmat könnyítették, előmozdították ? Igenis, történt hiba a 24 millió kölcsön hovafordítása alkalmával, de a hibát nem abban keresem, hogy sugárutakat és körutakat építettek, mert ez nem való, hanem történt abban, hogy akkor rögtön az első teendők közé nem sorozták s ebben Körösinek teljesen igaza van, a búzaraktárak kiépítését; ezt szerintem meg kelletett volna tenni még az esetben is, ha a 24 milliós kölcsönt egy pár millióval megoldani kényszerült volna az ország, mert a búzaraktárak Budapesten való létesítése nem a pesti kereskedőség, hanem az országos gazdai közönség ügye, épen úgy mint ahogy e sorok írója Budapest malomiparát szintén országos iparnak tartja, s nem olyannak, amely csak Budapestnek használ vagy árt, a viszonyokhoz képest. De legyünk igazságosak, s ha hibáztatni tudjuk az egyik félt, ne akarjuk elhallgatni a másik fél gyengéit s botlásait sem. Ha Budapest kereskedősége nem ragaszkodik oly konokul a búza raktárakat illetőleg a felső Dunaparthoz, ha nem akarja az infallibilitást maga számára biztosítani, — a bankkérdésben öszszehívott enquete pedig e tekintetben nem valami nagyon bátorító precedenst alkot — ha megalkuszik a körülményekkel s más befolyásos s a legjobb akarattól átlengett körök fáradozásait méltányolja, s ezekkel karöltve oda hat, hogy az uj vámház szomszédjában emelkedjék egy, a czélnak megfelelően épült raktársor.— Ha mondom, duzzogás helyett ezt teszi Budapest kereskedői testülete, már rég túlestünk e kérdésen, mert a kormány nem állhat ellen azon hatásnak, melyet ez eljárás előidézett volna. Budapest kereskedői távol fekvőnek mondják a vámház vidékét, de ugyanazon körök mindig Bécsre utalnak s azt példányképül állítják oda. Pedig Bécsben a raktárakat egy órányira a várostól rendezik be, s nem öt percznyi járásra a város kellő közepétől, amint itt akarták tenni azok, akik nem a feleselésben, s duzzogásban, hanem a cselekvésben hiszik feltalálhatni azon módozatot, mely szerint bajainkon segíteni lehet. Nem késő még, tegyük félre a mellékérdekeket, vetkőztessük le az önfejűséget s az eddigi útról való eltérés s egy jobbnak választása még sokat jóvá tehet, mert véleményem szerint sem a kormánynak nem volt igaza, midőn a raktárakat az uj kikötő mellé tervezte, sem a kereskedőségnek nem volt s nincsen igaza, a raktárakat a felső Dunaparton kívánván elhelyezni : a középút az egyedüli helyes. S most végre csak még azon megjegyzést bátorkodom tenni, miszerint felette sajnálom, hogy Körösi, e tisztán kereskedelmi czikksorozatában is a politikai párttaktikával lép elő, mint »mumussal.« Tehát csakugyan minden áron az érdekpolitikát akarjuk fenntartani s meggyökeresíteni, amelynek már oly nagy kárát vallottuk. Ismét oda utalunk mondván : Te kormány, ha ezt vagy amazt nem teszed, akkor elállunk pártodtól. S ezt épen oly czikksorozatban említi fel Körösi, melyben a mi vasúti politikánkat s igen helyesen sok tekintetben, gáncsolja. Hisz ezen elhibázott vasúti politikának épen fő oka az amolyan, Körösi úr által felemlített pártelszakadási duzzogások tekintetbevételében rejlenek, vagy talán újból kezdjük meg azt, amit hogy el fogunk hagyni, alig fogadtuk meg. Én fel nem teszem a budapesti kereskedőségről, hogy áruba bocsássa mintegy politikai meggyőződést luis Jibil ilkolti útóveti a Unno 111 \IC CL i- nek, melyet Körösi elénk tár, mégis van vigasztaló kereskedelmünkre nézve adataiban s ez a jövedelmi adó kimutatás, melyet közzé tett. Az igazi s élelmes kereskedő meg tud küzködni igen sok bajjal s hátránynyal, mert bir azon erénynyel, mely e szóban »munka« rejlik. Adja isten, hogy kereskedőink, a kik e nemes erényt oly szép sikerrel tudták gyakorolni a jelenlegieknél sokkal szomorúbb s leverőbb viszonyok között, végre átlássák azt is, hogy a munka daczára a mai időben valamely tényező csak úgy lehet hatalmas, ha befolyást akar s tud magának szerezni a közügyekben. S hogy ezt megszerezhesse valaki, ehhez mindenekelőtt szükséges az, hogy eddigi elszigeteltségéből lépjen ki az illető, hogy ne zárkózzék el szűkre mért társas körökbe, s hogy győződjék meg arról, hogy Magyarország érdekei s a magyarnak érdekei ugyanazonosak Budapest kereskedő testületének érdekeivel, palota lépcsőjére állított germán testőrök undorral vegyes kaczajjal fordulnak el a méltatlan látványtól. Neró kéjsóvár vágyai mind beteltek. Most az ünnepély koronájául vesztőhelylyé válik a csarnok előtti tér s halálra hurczolják a keresztény vértanukat, kiket Neró Róma fölgyujtásával vádolt. Pétert az apostolt földhöz fordult fejjel és most feszitik keresztre. Zsidó hivei mellette maradnak halálra elszánt bátorsággal s egyikük áhitatosan érinti a vértanú hidegülő ajkát. Pá apostolt megtért görögök veszik körül. Az apostol menydörgő szózattal fenyegeti a zsarnokot, de a szemtelenül röhögő fidtor már elővette bárdját s egy másik bakó ostort ragad az ifjú ellen, ki mestere számára kiméletet és igazságot követel. Balról az előtérben egy állatbőrbe öltözött keresztényt kötnek a karóhoz, hol szurokkal bekenetvén, égő fáklyául fog világítani az ünnepély dicsőitésére; hitvese utolsó csókja emeli föl hozzá kisdedét. Más keresztények tompa fájdalomban, gyászban elmerülve várják végzetüket. Több hajadon izgatottan mutat a lépcső fokaira, melyen egy közülök való fiatal leány önmegmentése végett felsiet a félmeztelen papnők felé, de bánatos szégyen érzetében hirtelen megáll s öltönye foszlányaiba takaródzik. A művész a hanyatló, pogány Rómát elfajulása egész életteljében, az orgiák tetőpontján mutatja, de érezteti már azt is, hogy a rothadásból új élet fakad, hogy az uj vallásé a jövő. Szent Pál kimagasodó alakja a kereszténység közel diadalát hirdeti. Kaulbach után csak Zichy Mihály képes új kielégítést adni a közönségnek. Két világhírű cartinja (Jézus megjelenése a Vaticánban és Luther a Wartburgon) szemközt függ a Kaulbachéval s feltűnteti ama nagy hasonlóságot, mely e két mester közt világosan megjelölhető. »Jézus megjelenése« talán hátabb áll, mint »Luther a Wartburgon«, egészen modern eszméje miatt, mely akaratlanul a Bismarckra emlékezteti az elfogulatlan szemlélőt. A pápát odarajzolni mint symbolumot, — talán mégsem egészen correct, ha mindjárt nem is osztjuk a »►Magyar Állam« álláspontját. A III. terem látnivalói közül még Munkácsy Mihály »Tanulmányfő«-jét, Madarász »Eötvös«-ét és Spányi Béla tájképeit emelhetjük ki. Spányi I Béla szép jövőt igér. Műveiben költői kedély rejlik ; szinkezelése kifejező 6n eredeti, ág. Nemzeti színház (A nők iskolája. Vígjáték 5 felvonásban Moliéretól, fordította Szász Károly. Először adatott f. é. ápril 20.) Szigligeti nem marad veszteg. Csak néhány napja lepett meg egy Shakespeare-i müvet s már egy Moliére-félével ajándékoz meg, még pedig oly kitűnő előadásban, mely diszére válik Moliére-nek, a színháznak s főleg a nemes irányú, magas ambitióju igazgatóságnak. Hiába lapozgatunk színházunk történetében — sőt azt hiszem, külföldi színpadok évkönyvei sem igen fognak sok oly lankadatlan s mindig az emelkedettre törekvő directiót felmutatni, mint a Szigligeti-féle,mely mindent képes megnyerni: a közönség elismerését,kritika dicsőítését,csak a végleges kinevezésben rejlő megszilárdulásra vár mindhiába. Amit az egész közvélemény évekig sürgetett, azt elértük oly directióval, mely egy színházzal megáldott állapotunkat tekintetbe véve, hódol ugyan az Ízlés különböző irányainak (mit »Alfons úr« legközelebbi előadatása is bizonyít), de a határon belül csak az emelkedettebb irányt iparkodik a kuldisz és jeles előadatás minden lehető követelményének kielégítésével érvényre juttatni. S hatása máris érezhető, színészeink a remekművek gyakori előadatása által kezdenek lassanként magvasb, tartalmasb játékhoz szokni, nagyobb feladatokon törni fejüket, oly feladatokon, melyek külső ügyességgel és routine-nal nem oldhatók meg, hanem mélyebb búvárlatot, a szerepben való szeretetteljes elmerülést föltesznek, másrészt a közönség úgy felkarolja ez irányt — ami csakugyan örvendetes — hogy amíg a drága opera — ami nem örvendetes — elsőrendű tagokkal néha csak 2—300 frt jövedelmet eszközöl, addig a »Téli rege« pénteknapi előadatása — hogy egy példát idézzek — kétszáz frtot jövedelmezett — ami ismét igen örgedetesnek mondható. Gyökeres változást idézett elő tehát egy rövid évi működés alatt s megvetette legalább alapját azon rendszernek, melyet követni kell, hogy szmé-szetünk magasb színvonalra emeltessék. Iránya az igazgatóságnak, mint látható, tisztán művészi s ez irányt oly kedveltető, vonzó alakban érvényesiti, oly megengedett, sőt dicsérendő segédeszközökkel, melyek a classicus műveknek nagy közönséget biztosítanak, magukban véve kevésbe kerülnek s a küldísz emelésére szolgálnak. Ezek a dekoratív segédszerek. Alkalmazták azokat mindig, régebben is, csakhogy nem annyiszor mint mostan, aminek egyszerű magyarázata az, hogy a mostani kiállításokat szebben, de olcsóbban eszközük a lelkiismeretes készítők, így p. a »Téli rege« összes meglepő kiállítása csak 900 frtba került,holott előbb 3—4—5000 fton alól darabot nem tudtak kiállítani.A »Téli rege« tehát egy esti jövedelmével majdnem behozta összes költségeit. Ily módon megnyerve a nagy közönséget, a tömeges látogatást a drámának, haladott fokozatosan Szigligeti, az ízlést, a színészekét úgy, mint a közönségét, nemesítve és nem vesztette kedvét sem a kormányi kinevezés késedelmén, sem azon nagy terhek láttára, melyeket az Orczy-regime költséges szerződtetései örökben ráhagytak. Művészi törekvésének szép ünnepe volt a »Nők iskolájának« előadatása. Moliére legigézőbb darabjai közül való. Az a darab, melyben az újkori naiv leánykák agyoncopizált fajának őve, az egyszerűségében oly gazdag, természetességében oly bájoló, psychologice oly mély Ágnes szerez annyi, de annyi bajt Arnolfe urnak. Zajos ifjúsága múltával, megingott hittel a női becsület iránt Arnolfe csak egy utat lát maga előtt, melyen nyugodt családi boldogságot érhet. Felfogad 4 éves korában egy kis árva lányt s nevelt a leggyöngébb eszközökkel, elzárva a világtól, szigorú őrizet alatt magának, hogy most — a darab kezdetével leszakaszsza. Nemcsak elcsukta a világtól, bambának is nevelte, mert ő csak bamba nőtől nem fél, okos lány megcsalná. S ép ez a bambaság ejti el Arnolfe urat a kislánytól. Egy ifjú — Horace — meglátja, megszereti, a lány tudatlanságból érintkezésbe bocsátkozik vele, aztán megtetszik neki a fiatal ember nagyon, de nagyon, szeme megnyílik, belátja, hogy mily vakságban, bambaságban nevelte Arnolfe és megszökik az ifjúval. Ez a cselekvény egyszerű folyama, melynek kellemes bonyodalmát képezi, hogy épen Amolfe lévén az ifjúnak e titokban bizalmas embere, minden utón módon meg akarja a viszony fejlődését akadályozni : erőszakkal, félemlítéssel, őrizettel, butítással, végre kérelemmel, könyörgéssel — de mind hiába! A kis árvának végre megkerül édes atyja és Horace ennek kezéből megkapja a kedves Ágnest. Arnolfe és Ágnes jellemei valóságos gyöngyei a világirodalomnak. Amit Moliére — ki a szerelemnek kínjaitól sokat szenvedett — gazdag lelkében a viszonzatlan érzelem gyötrelmeiről kincsekben felhalmozott, ami bölcseség alakjában, szellemében mindebből a fájdalomból lerakódott, annak egy jó részét a humor megtisztultságában kiöntötte ebben az alakban. — Szinte fájdalmasan esik hallgatni, fájdalmasan, ha Moliére életét ismerjük és nem felejtjük, mily része az igaz költemény a költőnek s kivált, ha tudjuk, mily processuson kell az érzelemnek átmenni, amig a szív mélységes kínjai, elméssége kaczagássá, bölcs humorrá megjegeczesednek. A műnek tartalmasságával, szerkezetének szép arányaival, egyszerűségének nemességével csak a kidolgozásnak kecsessége vetekszik. Mily finoman kivésett, kiköszörült, kicsiszolt minden jelenetet, mily kedves komikus helyzetek váltakoznak egymásután, s teszik derítőn röviddé a cselekvény szigorú egyszerűségét! Minden jelenetnek sarkán félig elrejtve kandikál felénk a vígjáték nagymestere, egyet nevet s tovább oson. Utána utána és követjük feltartóztathatlanul, úgy tud csalogatni, oly gracziózitással, mintha csak Mozart vígan játszi dallamait hallanék. E gracziának essentiája Ágnes levele. Ennél alig irt költő a maga keresetlenségében bájosabb, igénytelen voltában mélyebb s igazabb valamit. Elbűvölve hallgatjuk Ágnesnek e pár sorban kifejlődő a megmagyarázott jellemének nyilatkozatát s meghatva fordulunk szomszédunkhoz, hogy megilletődésében viszszatükrözzük a miénket és e cserében megkönyebbüljünk. Ily alak, mint Arnolfe, rendkívüli feladat. Már csak quantitative véve is egész özön rimcs sor, melyek közül egyik sem kiván a szereplő stilizátiójának kegyelméből megsántulni. Szigeti József — a tősgyökeres, classice ép humornak, fájdalom egyetlen és, Musa ne add ! utolsó képviselője — tudvalevőleg azon nagy művészek sorába tartozik, kikről a pletyka sok sugalyuk előtti kalandot szokott mesélni. Arnolfe mégis csak kihozta sodrából. Oroszlánra töltött puskával kell vadászni, gondolta magában és szinte játszott a nehéz szöveggel, az a súgó akár ott se lett volna. Ha néha a sorok rimesvégét nem harapta volna el, tökéletesnek mondhatnók a szöveg kezelését, melyet kiaknázott minden zugában. Mint egy Crezus szórta a humornak kincseit és minél többet pazarolt, annál gazdagabbnak látszott. Könnyedén költött, ahogy olyan megáldott talentumok szoktak, mint ez a nagy művészünk Ilyen kedvvel, becsvágygyal csakugyan érdemes volna Moliérenek több neki való szerepét betanulnia, mint pl. a »Képzelt beteg«-et. Molnárné (Ágnes) mindig nagy komolysággal lát szerepeihez, Ágnesre pedig kiváló gondot fordított. Kedves, diserét volt együgyűségében, nem túlzott csöppet sem, nem kacérkodott olcsó hatással , s ahol a szerep erőteljes, naiv temperatum követelésével nem lép föl, ott mindig igen kielégített Fájdalom, jeles naiv színésznőnk nincsen , és Molnárnét egyénisége nem is a naiv szerepkörre utalja. Hogy ennek daczára mégis igen szépen játszott s ahol naiv önkénytelenség, bugyborékoló üdeség az ő gyöngédebb, salomasb lényétől nem kívánt olyant, amit nem teljesíthetett, helylyel közzel, mint p. a női kötelességek felolvasásakor stb. nagyon szépen bevégzett játékot láthattunk tőle, kiváló dicséretére szolgál e kecses művésznőnek. A többi közreműködőkön (Halmir, Komáromin, Sánthán, Pintéren stb.) szintén meglátszott, hogy lelkesültséggel fogtak feladatukhoz. A tegnapelőtti est tehát határozottan babért font a színház koszorújába, csakhogy Szigligeti azon sem szeret pihenni. Az új előadások egész sora van még kilátásban, a nyári idény nemhogy bágyasztaná munkakedvét, sőt fokozza. Rákosi népszínműve: »Brankovics«, »Vihar« s még ki tudja mi minden követi egymást, amin az igazgató és Molnár rettenthetlen buzgalma és genialitása fáradozik. — Csak rajta, munka közben nem hallja meg az ember a kaján tehetetlenek naprólnapra, sikerről-sikerre el-elnémuló zaját. ------------- Országgyűlés. 1. A képviselő úz ülése ápril 21. (Folytatás esti lapunkhoz.) Pauler Tivadar igazságügyminiszter: (Folyt.) Az is mondatott, hogy a közvélemény az ellen nyilatkozik most. Kívánta ugyan valaha a ház, de most többé nem. Sikló nem tudná annak bizonyítékát előállítani, hogy e tekintetben változtak volna a nézetek a szakkörökben. A jogászgyűlés egynéhány évvel ezelőtt , a rákövetkező évben ismét a közjegyzői intézmény mellett szólalt fel és valahányszor az itt e házban szóba jött, mindig rokonszenvre talált. A pénzügyi bizottság javaslatára a ház utasításul adta az igazságügyminiszternek hogy a bíróság szervezetét kiegészítő intézményekről gondoskodjék. Mit értett azok alatt, azt mindenki tudja: a közjegyzői intézményt és az ügyvédi rendtartást, sőt ezt a kilenczes bizottság világosan és határozottan ismételve kimondotta. Ily viszonyok közt, miután az osztályok mind, valamint a központi és a szakbizottság elfogadták, hogy lehessen állítani azt, hogy ez valaha a háznak rokonszenvére talált ugyan most azonban nem talál, rokonszenvre, szóló kiokoskodni nem igen tudná. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezeken kívül még az is hozatott fel, ami pedig mostani viszonyaink közt nyomatékkal bír, hogy ezen intézmény financziális terhekkel is jár, és hogy ahelyett, hogy könnyítene az államháztartás terhein, azokat súlyosbítja, mert végre mindegy akár a státusnak fizeti az illető, akár a közjegyzőnek, a teher mindig teher marad. Ez áll, de a fallitta, nézete szerint, abban van, mintha ezen terhek most nem volnának,mintha az okiratok és végrendeletek és a szerződések most ingyen készíttetnének. Most is fizetni kell azokért és a különbség csak az, hogy most drágábban és roszul szerkesztetnek, (ügy van jobbfelől.) akkor pedig, mikor a díjszabás meglesz, szabatosan s közhitelességgel fognak szerkesztetni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hozzájárul még az is, hogy ha nem intézkedünk eziránt, a pereknek száma folyvást növekedvén, kénytelen lesz a törvényhozás az igazságszolgáltatási költségeket talán még szaporítani és így a terheket emelni vagy legalább mostani állapotukban fenntartani és mindnyájan fognak fizetni, anélkül, hogy közvetlen hasznát vennék; ez esetben pedig az fog fizetni ki közvetlen hasznát veszi az ügynek és pedig a jól szerkesztett ügynek. És így azt hiszi, hogy pénzügyi oldalról ez intézményt megtámadni nem lehet. Nem fognak mutatkozni egyben vagy másban hiányok ? ezt előre tagadni nem akarja, de a hiányokat ki lehet igazítani, helyre lehet hozni, mint minden törvényhozási műben. Ami a közjegyzői kényszerre vonatkozólag mondottakat illeti, megjegyzi, hogy alig van valaki, ki a franczia rendszert pártolná, és azt akarná, hogy majdnem minden szerződés, majdnem minden okirat a nótariátus előtt szerkesztessék, mert egyébként érvénytelen, és ismét alig van valaki, ki az intézményt elfogadja, ki legalább egy vagy más okirat szerkesztésére nézve a közjegyző közbenjöttét nem akará kötelezőleg kimondani, így tehát csak a plus vagy minusnak kérdése forog itt fenn, hogy a nagyobb vagy kisebb körben mondassék ki kötelező ereje a notariális intézménynek. Tisztán az opportunitás kérdése ez, amelyet nem általános elvekből, hanem hazánk viszonyaiból kell megfejtenünk. Ha most szűkebbre is szabjuk a kört, lesz módunkban a,zt_LdiLyelfe^bA‘'EtéllT,eteGgX9' ra kiterjeszteni. A tágas kört utóbb megszorítani sokkal nehezebbnek tartaná és nem szeretné a törvényhozást azon helyzetbe juttatni, melyben most épen a Lajthán túl van a törvényhozás, hol a közjegyzőkre bízott s bizonyos ügyeknek azoktól való elvételét hozták indítványba. Ami a díjszabályzatot illeti, a törvényben meg vannak állapítva a díjakra vonatkozó alapelvek. Ezáltal eleje vétetik a visszaéléseknek, és csak az öszszegük nincs megállapítva, hanem a megállapítás ideiglenesen az igazságügyminiszterre van bízva, mert több év tapasztalata kívántatik ahhoz, hogy egész határozottsággal évekre kiható tövényben lehessen díjakat megállapítani. Három év alatt kötelezve van az igazságügyminiszter, hogy ez iránt törvényjavaslatot adjon be, midőn a díjak véglegesen meg fognak állapíttatni. Az intézmények saját érdeke, a haza polgárainak érdekei egyaránt megkívánják, hogy ezen díjak túlságosak ne legyenek. Megölnék az intézményt, ha azokat igen nagyra emelnék, annyival inkább, miután a kötelezettség igen szűk körre van szorítva s igy nem lehet attól tartani, hogy az, ki ezen intézmény életbeléptetését óhajtja és kívánja, oly díjszabályzatot fog megállapítani, mely mellett az intézmény alkalmazhatósága a leg-ritkább esetekre szoríttatnék, és igy a czél, melyet elérni óhajt, tökéletesen meghiusíttatnék. Ezek vonatkoznak a részletekre, ami egyébiránt az egyes intézkedéseket illeti, szívesen elfogad minden javítást, mely az intézmény javítása czéljából indítványozhatni fog. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Ezután a törvényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott s következett a részletes tárgyalás. Megkezdetvén a részletes tárgyalás, az első szakasz elfogadtatott. A második szakaszban Kapp Gusztáv kimondatni kívánja, hogy a közjegyzőnek az állam hivatalos nyelvén kívül a német nyelvet s ezen kívül az illető vidéken divatozó nyelvet is kell leírnia. (Derültség.) A német nyelv ismeretét tekintettel a közlekedési, ipar, gyári és kereskedelmi viszonyokra, úgy a bel mint a külföld irányában szükségesnek tartja, s azért kéri módosítványának elfogadását. Besan Mihály nem akar egy úgynevezett nemzetiségi vitát előidézni, mert nem tartozik azok közé, kik minden felvetett kérdést, még az állami pénztár üzemését is képesek a nemzetiségi kérdéssel összeköttetésbe hozni és mert úgy tartja, hogy azon ügy sokkal fontosabb és komolyabb megfontolásra méltó, hogysem azt minduntalan a hában fölhozni lehetne, és melynek különös képviseletére némelyek maguknak kizárólagos privilégiumot vindiálnak, csupán annak kimondását kívánja a tvjavaslatban, hogy a közjegyző köteles a saját kerületében a magyaron kívül használt nyelvet is érteni. Bones Dömer Kapp módosítványából azt kell következtetnie, hogy annak benyújtója a német nyelvnek ugyanazon kiváltságot, előnyt és uralmat kíván tulajdonítani, mint az állam hivatalos nyelvének. Szóló csak egy nyelvnek uralmát ismeri el Magyarországon, és ez a magyaré. (Helyeslés.) Midőn a többi, más nyelvet beszélő nemzetiségek érdekében saját életviszonyaikban a saját nyelvükön való érintkezés szempontjából felszólal, ezt csak úgy teszi, hogy a többiek az általuk élvezhető jogokban tökéletesen egyenlők legyenek és a kivétel az állam szempontjából csak a magyar legyen. (Helyeslés.) Szóló nemcsak a közjegyzőktől , hanem mindenkitől, ki az államélet bármely viszonyában valamely állást elfoglal, megkívánja, hogy értse az állam hivatalos nyelvét, mert azt hiszi, hogy ki az állam nyelvét nem bírja, nem érvelkedhetik a közműveltség azon fokára egy bizonyos országban, melyben felemelkedik az, ki az állam nyelvét bírja, szóló el tudja képzelni azt, világtudós lehet valaki, aki hazájának hivatalos nyelvét nem bírja, de nem képzelheti el azt, hogy az, ki hazájának hivatalos nyelvét nem tudja, saját hazájában közműveltséggel bírjon, saját hazája állami életviszonyainak ismeretével bírhasson. Ez lévén kiindulási pontja, nem bánta volna, ha ezen szakaszban nem egyedül csak az mondatnék, hogy a közjegyző az állam hivatalos nyelvét, hanem hogy az illető kerületbeli többi nemzetiség nyelvét is tudja. Különben elmaradhatott volna e szakaszból az is, hogy az állam hivatalos nyelvét bírja. Mert az állam hivatalos nyelvét olyannak tekinti, melyet nem kell parancsolni, mely önmagától értetődik, mely benne van a tényekben, az állam létezésében. Pártolja Besán indítványát. Hedri Ernő: Sem Besán Mihály, sem Kapp Gusztáv indítványát nem fogadhatja el, mert a tárgyalás alatt levő szakaszban csak arról van szó,hogy hogy minő qualificátióval bírjon a közjegyző nem egyes vidékekre, hanem az egész államra nézve, hogy tessék. Ezen qualification közelmásít,minth a magyar állam hivatalos nyelvét fölvenni nem lehet, nem szabad. Ha arról van szó, hogy egyes vidéken kik alkalmaztassanak, arról a praxis, de maga a törvény is gondoskodik, ahol azt mondja: A közjegyzői okiratoknak csak magyar nyelven felvételére ad jogosítványt, azoknak más nyelven felvételére a teljes jártasság kimutatása mellett az igazságügyminiszter adja az engedélyt, akár egyidejűleg a kinevezésssel, akár később a közjegyző külön kérelmére. Azonkívül pedig, miután a közjegyzői okirat szerkesztése csak némely esetekben van kényszer által kimondva, a czélszerűség és praxis azt fogja hozni magával, hogy olyan ügyvéd vagy bíró, ki közjegyzői állomásért folyamodik, nem fog folyamodni oly vidékre, melynek nyelvét nem érti, mert ott nem élhetne meg, nem lenne keresete. (Helyeslés.) Az eredeti szerkezetet fogadja el. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra még többen lévén feljegyezve, az ülés kezdetén történt megállapodáshoz képest az ülést bezárom. Holnap délelőtt 10 órakor a tanácskozást folytatjuk. Ülés vége 11 óra 40 perckor. II. A főrendiház ülése ápril 21. Elnök: Majláth György. Jegyzők : Nyáry Gyula b., Desewffy Aurél gr. Tombor Iván a képviselőház jegyzője, átnyújtja kihirdetés végett a métermérték behozataláról és az erdélyi katonai kórházak bértöbbletének fedezéséről szóló szentesitett tvczikkeket. — Kihirdetetnek. Elnök jelenti, hogy az államszámvevőszék elnöke beküldötte az 1872. évi zárszámadás mellékleteit. Ki fognak osztatni. Ezzel az ülés 11 óra 50 perczkor eloszlott. Különfélék. Budapest, ápril 21. (A vár megszüntetése.) O Felsége tudvalevőleg a várnak, mint ilyennek, sokszor sürgetett megszüntetését helybenhagyni méltóztatott.A honvédelmi minisztérium értesítette a városi hatóságot, hogy ez ügyben f. hó 30-án vegyes bizottság küldetik ki, és felszólító a hatóságot, hogy abba néhány oly képviselőt küldjön, kik az e részben folyt tárgyalásokban már eddig is részt vettek, tehát az ügy állását már tökéletesen ismerik. Az ügyet a városi tanács ma tárgyalta, és a bizottságba a következő tagokat küldte ki: Kammermayer polgármester,Hamza Máté városi tanácsnok, Házmán Ferencz, Szentkirályi Mór, Haris Sándor, Scheich Károly és Hofhauser városi képviselők. (Milán fejedelmem fogadására) a legnagyobb készületek történnek Konstantinápolyban. A szultán Milánt, mihelyt ez az ottomán fővárosba érkezik, azonnal látni kívánja , ezért a hajóról egyenesen a császári palotába indul a menet s ott rögtön megtörténik a fogadtatás, s csak ezután megy a fejedelem palotájába, mely rendelkezésére bocsáttatott. Vártánál a szultán első hadsegédjén kivül a főszertartás mester egy ezredessel a császár főseregéből fogadja és üdvözli a vendéget a szultán nevében. Várnához a török lapok szerint három hajó is küldetik az ifjú fejedelem fogadására. (Uj könyvek Aigner kiadásában.) Megjelent: 1. Jámbor Pál munkái. Két kötet. Az első színműveket, politikai czikkeket és fővárosi szemléket tartalmaz, a másik pedig tartalmazza szerző újabb költeményeit. Ara mind a két kötetnek 3 frt. 2. Anthologia Fábián Gábor költői műforditásaiból , magyarított Lucretiából s Argonanticonából. Szerkesztette s közhasználatra kiadta Somogyi Antal, ára 1 frt. 3) Gyakorlati irálytan reál-, kereskedelmi és polgári iskolák számára. írták : Névy József ügyvéd s fogalmazó az igazságügyminiszteriumban és Névy László tanár. II. rész. Ügyiratok. Ara 60 kr. 4. »Die Augenpflege im gesunden und kranken Zustande.« Irta dr. Groszmann Lipót, budai kórházi elsődorvos; — második kiadás, nyolcz képpel. E mű magyarban is megjelent. Ára 70 kr. (»K r o n o s z«) egykor hatalmas ur volt az olympuson — modern korban azonban hatalmasabb nála a »Minerva«. Ez pedig prózai nyelven azt teszi, hogy a »Kronos« biztosítótársulat fusionált a »Minervával« és— horribile dictu! a részvényesek nem veszítik el összes pénzüket. (A budapesti ügyvédjelöltek és joggyakornokok tizenhármas bizottságának tagjai ezennel felkéretnek, miszerint f. hó 22-én, szerdán este 6 és fél órakor, lövész utcza 7. sz. házban tartandó értekezletre az ügy sürgőssége és fontosságánál fogva okvetlenül megjelenni szives Kviswuwkt DuUttpVolg 1874. ápril hó 21. Az elnök megbízásából Schvarcz Ede, biz. tag. (Az országos izraelita ösztöndíj egylet) választmánya az 1874. tanévre kiirrt ösztöndíjakat folyó hó 21-én tartott ülésében következő tanulóknak adományozta: 1) Eötvös József-féle 100 frtos ösztöndijt Spitzer Ignácz ötödéves orvosnövendéknek Szabadkáról; 2) Podhrágyi Popper Lipót-féle 100 frtos ösztöndijt Stricker Simon talmud-bora tanulónak Vág-Ujhelyről; 3) dr. Oesterreicher Ede-féle 100 frtos ösztöndijt Wittmann Samu negyedéves orvosnövendéknek Pozsonyból; tiz 100 —100 frtos egyleti ösztöndijt ; 4) Gluckstlal Adolf ötödéves orvosnövendéknek O-Sziváczról; 5) Löwenfeld Ignácz ötödéves orvosnövendéknek Kaposvárról; 6) Reich Manó első éves joghallgatónak Ócsáról; 7) Rotter Béla negyedéves joghallgatónak Pestről; 8) Weisz Simon harmadéves joghallgatónak Csongrádról; 9) Klein Ede másodéves joghallgatónak Liptó-Sz.Miklósról; 10) Beyer Zsigmond műegyetemi hallgatónak Bényéről; 11) Klein Jakab műegyetemi hallgatónak Szabadkáról; 12) Weisz Vilmos VIII. osztályú gymnasiumi tanulónak Veszprémből ; 13) Fischbein Károly, szoboszlói születésű, VII. osztályú gymnasiumi tanulónak Deb