Pesti Napló, 1874. június (25. évfolyam, 124-147. szám)
1874-06-03 / 126. szám
A 7-ik szakasznál, mely a vizsga tárgyait sorolja elő s a vizsga tartamának minimumát állapítja meg. Oláh Gyula sokalja azon tárgyakat, melyekből a bírónak vizsgát kell tennie. A szorosan vett jogi tárgyakon kívül e szakaszban 800 kötet miniszteri és nem tudja hány kötet országos rendelet tudása kívántatik, melyet ha meg akar tanulni a tanuló, egy pár kocsi könyvet kell magával hordania. E tantárgyakból a vizsgára egy óra tűzetik ki. Ha ezt oly valaki tenné, ki nem foglalkozott tanügyi kérdésekkel, annak az ember elnézné a dolgát. Meglehet különben, hogy az volt a czél, hogy a bíróságból egy »Stiefelputzer«-kasztot alakítsanak. Szaló azonban mindamellett csodálkozik, hogy az igazságügyminiszter, ki oly erősen szokta mellét kifeszíteni (Mozgás a jobboldalon) valahányszor a bíróságokról van szó, s oly erősen szokta az igazságszolgáltatással foglalkozók tekintélyét védeni, ilyen vizsgálati rendszert hozott javaslatba, melylyel a bíróságok tekintélyét, ha nem tenné is egészen semmivé,mindenesetre nagy mértékben kompromittálná.Azt hiszi, hogy a ház nem lehet kötelezve az igazas gügy miniszter véleménye iránt annyira, hogy a józan gondolkozásmegbírálásának tért ne adjon. (Mozgás a jobboldalon.) Legalább is két órai időt kíván a vizsgára meghatároztatni. Csemegi Károly : Az előttem szólott képviselőre bízom annak bővebb értelmezését, mit értett az alatt, hogy a t. ház nem lehet annyira kötve a miniszter véleményéhez, hogy a józan ész felfogásának ne adjon tért. Ezen parlamentáris modor, melyet a t. képviselő úr meghonosít, neki annyira sajátjává válik, hogy én annak sem cáfolatába, sem jellemzésébe nem bocsátkozom. (Helyeslés jobbfelől.) Oláh Gyula : Nincs is joga. (Felkiáltások : De hogy nincs ! Mozgás.) Csemegi Károly : Legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy van bizonyos vonal, mely az embert visszatartja attól, hogy jogát gyakorolja, ha joga is, ha egyébként azon jog egy más tekintetbe, melyet nem akarok megjelölni, ütközik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Beszéde további folyamában megjegyzi, hogy ami az igazságügyminiszteri rendeleteket illeti,azokból bárkit öt perc alatt meg lehet vizsgálni. A szöveget kéri megtartatni. Pauier Tivadar igazságügyminiszter megjegyzi, hogy e szakaszban az mondatik, hogy a vizsga legalább egy óráig tart ; ha tehát a vizsgálók ezen idő alatt nem győződhetnek meg arról, hogy az illető képes-e vagy nem képes, akkor folytatni fogják a vizsgálatot mindaddig, míg az egyikről vagy másikról meg nem győződtek. (Helyeslés jobbfelől.) Oláh Gyula kijelenti, hogy a ház falain belől senki mástól, legyen az bármily államtitkár is, rendreutasítást el nem fogad és azt visszautasítja. Somssich Pál : Bocsásson meg a t. ház,hogy ezen incidensnél én is szót emelek. Tökéletesen igaza van az előttem szólott képviselő úrnak abban, hogy rendreutasítani valakit csak az elnöknek van joga, de valamint jogában van a t. képviselő úrnak akárki irányában oly expressióval élni, amelyet ő saját ízlése szerint jónak tart. (Helyeslés jobbfelől) úgy a másiknak szintén tökéletes joga van (Felkiáltások jobbfelől: úgy van!) ily expressiót parlamentárisnak, vagy nem parlamentarisnak tartani és ennek kifejezést adni (Felkiáltások jobbfelöl: Úgy van !) Azonban ilyféle expressiókat: »Stiefelputzer!« kifeszített mellel« stb. parlamentarisnak nem tarthat senki. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Ezen incidensből azon kérdést intézi a ház tagjaihoz, hogy csendben halgassák végig a tárgyalást,hogy az elnökség azon helyzetben legyen, hogy ha oly kifejezéseket hall, amelyek a’parlamentáris illemmel meg nem férnek, az illetőt rendreutasíthassa. Oláh módosítványa elvettetett. A törvényjavaslat többi szakaszai a központi bizottság szövegezése szerint elfogadtattak. A ház ezután vita nélkül elfogadta a hamis bukás eseteiben követendő eljárásról szóló törvényjavaslatot. Ezzel a napirend be volt fejezve. A követendő tárgyalási rendre nézve kimondatott, hogy az osztályok mindenekelőtt a nők nagykárúsításáról szóló törvényjavaslatot veszik tárgyalás alá. A választási törvényjavaslatra nézve Madarász indítványára az határozhatott, hogy az az incompatibilitási törvényvaslattal együtt fog az osztályokban és pedig pénteken tárgyaltatni. A legközelebbi ülés napirendjén a következő tárgyak állanak : a mai ülésben tárgyalt 2 törvényjavaslatnak harmadszori felolvasása, a központi bizottságnak a keleti marhavész és vasúti kártérítések tárgyában a főrendiház módosításaira és a kereskedelmi bíróságok szaporítására vonatkozólag beadott jelentése, az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat netán függőben maradt szakaszainak tárgyalása és az országos statiszikai hivatalról szóló törvényjavaslat. Mindaddig, míg az osztályok a választási törvény módosításáról, a nők nagykárúsításról és az incompatibilitásról szóló törvényjavaslatokat le nem tárgyalták, nyilvános ülés nem fog tartatni. Ezzel az ülés 12 óra 25 perckor véget ért, az összeférhetlenség tárgyában 1873. évi 2539. szám alatt kiküldött bizottságnak a képviselőházhoz. Méltóztatott a t. képviselőház múlt 1873. évi 2467. és 2539 szám alatt kelt határozatával ezen bizottságot megbizni, hogy »dolgozzon ki egy javaslatot, mely szabatosan állapítja meg, mennyiben lehetnek a képviselőház tagjai azok, akik az állam szolgálatában állanak, vagy valamely magánvállalatnál mint igazgatótanácsosok, igazgató vagy bármely más minőségben közvetlenül érdekelnék. A bizottság eljárt megbízásában, és a képviselőházban többször kifejezett azon nézetnél fogva, hogy az összeférhetlenség kérdése a maga teljességében tüzetesen megoldandó, a határozatban érintett javaslat helyett kimerítő, a kérdés részleteit tüzetesen szabályozó törvényjavaslatot dolgozott ki, mit ./. alatt ezennel tiszteletteljesen bemutat. Az összeférhetlenség kérdésének megoldását a képviselőház függetlensége és közszolgálat érdekei egyaránt követelvén, a törvényjavaslat kidolgozásának s az abba felvett cathegóriák megállapításánál két szempont volt a bizottságra nézve irányt adó, ti. 1) hogy a képviselő, szemben a végrehajtó hatalommal, független legyen ; 2) hogy a képviselőt törvényhozói tisztének pontos teljesítésében a közszolgálatból folyó kötelességek, viszont a tisztviselőt és hivatalnokot a közszolgálat pontos ellátásában a képviselői kötelességek ne gátolják. A bizottság elismeri, hogy a függetlenség nem fekszik a helyzetben, nem fekszik az állásban, hanem fekszik az önbecsérzetben, az egyéni jellemszilárdságban, és ebből folyólag nem vonja kétségbe a bizottság, hogy a kormánynyal közvetlen vagy közvetett viszonyban álló képviselő az adott viszonyok között hűen teljesítheti törvényhozói kötelességeit, de visszásnak, meg nem engedhetőnek, s amennyiben fennáll, megszüntetendőnek tartja azon kényszerhelyzetet, mely a kormánynyal viszonyban álló képviselőre nézve mindannyiszor előáll, valahányszor kettős minőségéből folyó kötelességei között választania kell. Ha e kettős, néha ellentétes kötelesség esetleg össze nem egyeztethető, az egyik kötelesség a másiknak, vagy az önérdeknek esik áldozatul. A ház tekintélye, erkölcsi hitele követeli, hogy gondosan eltávolíttassék minden ok, minden ürügy azon föltevésre, hogy a ház tárgyalásainál a szavazatok számarányait megzavaró mérvben esetleg az önérdek, vagy valamely jogosulatlan befolyás is érvényesülhet. Nem kevesebb figyelmet érdemel a másik szempont, a törvényhozói állásból és a közszolgálatból foló kötelességek pontos teljesítésének szempontja. Hazánk jelen viszonyai között a képviselői állás egymaga is teljesen igénybe veszi a képviselő összes szellemi erejét, s azon képviselő, aki közszolgálatban áll, csak kivételesen lehet azon kedvező helyzetben, hogy kettős kötelességének teljesen megfelelhessen ; pedig a mulasztás itt, és ott mindig a közügyek rovására esik, s viszonyaink között, melyek a közigazgatás folytonosságát, és pontos vezetését követelik, egy vagy más alakban kisebb vagy nagyobb mérvben, de mindig megbosszulja magát. Ezen vezérelvek alapján a bizottság jónak látta fölállítani a törvényjavaslat 1 §-ában azon általános szabályt, hogy az országos képviselő nem viselhet olyan hivatalt, nem foglalhat el olyan állást,mely a korona kijelölésétől (például a főpolgármesteri állás a fővárosban) vagy a korona, a kormány és a kormány közegek kinevezésétől függ és fizetéssel vagy díjjal jár. A bizottság azonban ez általános szabályt ridegen alkalmazhatnak nem tartja s javaslatba hoz bizonyos cathegóriákat, amelyek egy vagy más szempontból az általános szabály alól kiveendők lennének. A bizottság nézete szerint a képviselői megbízással összeférő állást foglalnak el a miniszterek. A Parlamentarismus természetes a miniszteri állás méltósága, s a kormány ereje egyaránt követeli, hogy a miniszterek a képviselőházban ne csak üléssel, ne csak felszólalási joggal, de szavazattal is bírjanak. Nem is említve azon szoros kapcsot, mely a parlamentáris kormányzati rendszer mellett a képviselőház és a kormány között szükségképen fenn áll, sem azon közvetítő szerepet, melyet a kormánytól, szemben a koronával,ezen rendszer megkíván, a bizottság csak azon gyakorlati nehézségeket emeli ki, amelyek a kizárás folytán múlhatlanul bekövetkeznének. Ha t. i. a miniszteri állás a képviselői állással összeférhetlennek jelentetnék ki, a lelépett miniszter mindaddig, míg valamely esetleg megürült helyre meg nem választatnék, nem lenne azon helyzetben, hogy magát és viselt dolgait a parlamentben védhesse, habár azt a közérdek, a pártállás vagy az egyéni becsület igényelné is; miniszteri válság esetén pedig azon párt, amelyhez a lelépő összes minisztérium tartozott, épen nem kiváló erők támogatásától fosztatnék meg, amelyek az új kormány ellenőrzésére vagy a többség által elejtett politikai irány védelmére leginkább hivatvak. Összeférő állást foglalnak el a bizottság nézete szerint. Az államtitkárok. A parlamenti kormányzat természetéből folyik, hogy az államtitkárnak mindig azon politikai irányt keell követnie az állami közigazgatás vezetésében, amelyet a szakminiszter magáénak vall. Az öröklött és az új miniszterrel ellentétes irányban haladó államtitkár könnyen meghiúsíthatná a vezetése alatt álló fegyelmezett gépezettel, az ügyek hagyományos ellátásában még nem eléggé jártas miniszter törekvéseit. E szempontnál fogva az államtitkár, s esetleg a helyettes államtitkár egyszerű hivatalnoknak nem tekintethetvén,azon kiváló klitikai állásnál fogva, melyet általában és szemben a tárcaminiszterrel elfoglal, részesíteni kívánja a bizottság az államtitkárokat és helyetteseit is a minisztereknek biztosított azon előnyben, hogy képviselők lehessenek. A képviselőház függetlenségének szempontjából czélszerű a hivatalnok képviselők nagy számát korlátozni, de nem válnék hasznára a törvényhozásnak, ha kizáratnának abból mindazon egyének, akik a központi igazgatás, az állami adminisztració igényeivel leginkább ismeretesek. Összeférő állást foglalnak el a bizottság nézete szerint: a budapesti országos intézetek (múzeum, színház, képtár, zenede stb) igazgatói; a fővárosi közmunkatanács elnöke, vagy alelnöke s kinevezett tagjai; a közoktatási és egészségügyi tanács tagjai; a budapesti egyetem és műegyetem tanárai. Ez intézetek tagjai nem állanak a kormánynyal közvetlen és folytonos érintkezésben, nem állanak annak discretionális hatalma alatt, s a reájuk váró feladat természeténél fogva azon kedvező helyzetben vannak, hogy helyes beosztás mellett kettős kötelességüket pontosan teljesíthetik. A bizottság úgy vélekedik, hogy a képviselőház nem örömest nélkülözné azon szellemi erőt, mely ez intézetek tagjaiban esetleg rendelkezésére állhat. E szempontból a bizottság a Felállított vezérelvek sérelme nélkül megengedhetőnek, sőt kívánatosnak tartja, hogy a felsorolt intézetek tagjai, ha a közbizalom feléjük fordul,a képviselőháznak jövőre is tagjai lehessenek. Összeférő állást foglalnak el a bizottság nézete szerint a biztosok, kiküldöttek, amennyiben a kormánytól nyert megbízás ideiglenes jellegű, rendszeres fizetéssel összekötve nincs, s egy évnél hoszszabb időre nem terjed. A bizottság azt hiszi, hogy nem lenne tanácsos olyan helyzetbe juttatni az ország kormányát, hogy akkor, amikor az állam érdeke kivételes intézkedést követe , épen azon honpolgárok közbenjárását nélkülözze, akik befolyásuknál és kimagasló állásuknál fogva a feladat teljesítésére talán leginkább alkalmasak. A megbízás ideiglenes és kivételes természetes azon körülmény, hogy fizetéssel összekötve nincs, kizárja azon feltevést, hogy a megbízott képviselő magát a kormány különös lekötelezettjének tekinthesse. A bizottság a felállított vezérelvek szempontjából kizárandónak tartja a képviselőházból a véderőnek (hadsereg, haditengerészet, honvédség) tényleges szolgálatban álló tagjait. A véderő tényleges szolgálatban álló tagjai azon feladatnál fogva, amelyet teljesítniök kell, és azon fegyelemnél fogva, mely alatt állanak, a képviselői kötelesség teljesítésére minősítve nincsenek. Kizárandóknak tartja a bizottság, az állami, a kormány kezelése alatt álló alapítványi javak, javadalmak, jövedékek bérlőit. A bérlői viszony természete hozza magával, hogy a kormány a bérlő irányában, a szerződés korlátai között, vagy túl azokon elnézést vagy kedvezést tanúsíthat. E körülmény nem zavarja meg a szilárd jellemet, de függővé teszi és esetleg megtántoríthatja azon képviselőt, aki székét azon hitben foglalta el, hogy törvényhozói kötelességének és saját anyagi érdekeinek egyaránt hű szolgája lehet. A bizottság az általános szabály alól csak a kisebb bérlőket veszi ki. Ezekre nézve, a bérlet csekélysége miatt, az esetleges elnézés vagy kedvezés vagy épen nem, vagy csak jelentéktelen mérvben érvényesülhet. Kizárandóknak tartja a bizottság a kormánynyal szerződési viszonyban álló vállalkozókat,amenynyiben a vállalat esetleges nyereséggel vagy veszteséggel van összekötve. A bizottság a vállalkozókkizárásánál ugyan azon szempontból indult ki, amelyeket a bérlőknél röviden jelzett. A vállalat, mely esetleges nyereséggel vagy veszteséggel van összekötve, rendszerint utólagos elszámolással jár, vagy kölcsönös beszámítástól függ, ezen felül — és erre helyezi a bizottság a legfőbb súlyt — a kormány az elvállalt kötelezettség teljesítésénél itt is, mint amott elnézést, kedvezést vagy túlszigort tanúsíthat. A bizottság ezélzatosan választotta a »vállalkozó,« »vállalat« műkifejezést. E kifejezések fogalmát megállapította már az üzletvilág, a gyakorlati élet, nem fogja jóhiszemmel senki a törvény megszorító intézkedését a megállapított fogalom ellenére az adás-vevés egyes eseteire alkalmazni, vállalkozóknak tekintvén a termesztőt,ha kész termesztményét, a gyárost, kereskedőt, ha kész áruit a kormánynak vagy közegeinek eladni; az iparost, ha megrendelésre egy bizonyos munkát, egy bizonyos árért, egy bizonyos idő alatt teljesít, vagy kész iparczikket elad; a honpolgárt ,ha a kormánytól szabad kézből vagy közárverésen ingót, vagy ingatlan vagyont vesz, vagy az államnak elad, kizárni mindezeket csupán azért, mert a kormánynyal széles értelemben vett szerződési viszonyba jutottak, annyit tenne, mint megbénítani a közforgalmat, vagy szükség nélkül apasztani azon egészséges elemeket, amelyekből a képviselőház koronként erőt merít. A vállalatot megelőzőleg, vagy attól függetlenül alakult és bejegyzett társulatok, intézetek részvényeseit, s a királyi értékkel (pretium regale) terhelt postaállomások birtokosait nem tekinti a bizottság kizárandó vállalkozóknak. Az ilyen részvényes tudtán kivül vonatik be a vállalatba, a nyereségben vagy veszteségben csak közvetve, csak részvénye arányában s a vállalattól függetlenül megalkotott alapszabályok értelmében van érdekelve s a kormánynyal összeköttetésben nem áll; a posta állomások birtokosait mind a mellett, hogy a postaüzemre nézve a kormánynyal szerződési viszonyban állanak, a dolog természeténél fogva nem lehet, olyan vállalkozóknak tekinteni, akikre a kormány jogosulatlan nyomást gyakorolhat. Ezen birtokosok a postaállomásnak feltételes tulajdonosai a a postaszolgálat igényeinek közvetve, t. i. kiadók által is eleget tehetnek. Kizárandóknak tartja a bizottság a kormánynyal szerződés alapján állandó vagy tartós üzleti viszonyban álló pénzintézetek, vagy a kormánynyal olyan vállalatra nézve, mely esetleges nyereséggel vagy veszteséggel van összekötve, szerződési viszonyban álló társulatok igazgatóit, igazgató- és jogtanácsosait. A bizottság nem tartaná üdvösnek, ha kizáratnának a képviselőházból azon pénzintézetek képviselői, amelyek egy bizonyos idő alatt kibonyolítható pénzügyi műveletre nézve esetleg a kormánynyal üzleti viszonyba jutnak. Egy banknak, hitelintézetnek, vagy takarékpénztárnak, mely esetleg államkölcsönt közvetít, vagy arra aláír, a kormánynak előleget ad, vagy attól kamatozó betétet fogad el, nem állhat érdekében, hogy közegeitől, ha azok országos képviselők, törvényhozó kötelességeik rovására követeljen jó szolgálatokat. Csak olyan pénzintézeteknek lehet érdekében az, hogy a kormánynak lekötelező szolgálatokat tegyenek, amelyek a kormánynyal állandó vagy huzamos szerződési viszonyba jutván, a jövendő esélyeket is számításba veszik, vagy azon társulatoknak, amelyek a kormánynyal olyan vállalatra nézve állanak szerződési viszonyban, amely vállalat esetleges nyereséggel vagy veszteséggel van összekötve ; az ilyen pénzintézetek, az ilyen társulatok képviselői jöhetnek azon visszás helyzetbe, hogy választaniok kell az általuk képviselt nép és az általuk képviselt intézet és társulat érdekei között. És minthogy nem tartozhatik a lehetetlenségek sorába, hogy a válságos pillanatban nem a társulat vagy intézet, de a nép érdeke esnék áldozatul, a bizottság az ilyen intézet és társulat képviselőit kizárandóknak tartja a képviselőházból, kivételt csak az országos magyar földhitelintézetre nézve engedvén meg, amely intézet kiváltságos állást foglal el, s nem tartozik a nyereségre alapított, intézetek közé. Kizárandóknak tartja a bizottság : az állam által segélyezett vasutak és csatornák engedélyeseit, elnökeit, alelnökeit, igazgató- és jogtanácsosait, míg a vasút és csatorna építése be nem fejeztetett, a forgalomnak a maga teljességében át nem adatott, s egyfelől a felülvizsgálatból, másfelől a túlépítésből folyó követelések végleg el nem intéztettek. Az állam által segélyezett vasutak és csatornák ugyanazon szempontok alá esnek, amelyek a haszonhajtó vállalatokra nézve fönnebb elmondattak. A bizottság e szempontoknál fogva nem habozott ezen vállalatok engedélyeseit és képviselőit is kizárni a képviselőházból. Azonban valamint amott, úgy itt sem tartja a bizottság üdvösnek a végleteket. Az engedélyest az engedély egész tartamára (legtöbb esetben 90 évre) kizárni a képviselőházból, annyit tenne, mint sok honpolgárt végleg kizárni abból. Ez a közgazdászati érdekek rovására megbénítaná a vállalkozási szellemet, s megfosztaná a képviselőházat jóravaló tehetségektől. Az sem állhat az állam jól felfogott érdekében, hogy a segélyezett vasutak és csatornák képviselői általában, tehát akkor sem lehetnek képviselők amikor a vállalatból folyó követelések már teljesen lebonyolíttattak. Közgazdászati szempontok követelik, hogy a közlekedési vállalatok élén oly honfiak álljanak,akik érzékkel bírnak, vagy erkölcsileg kötelezték arra, hogy a vállalat anyagi érdekeit az ország anyagi érdekeivel üdvösen összeegyeztessék. Ezenfelül, mihelyt a vállalat teljesen befejeztetett, s a követelések kölcsönösen és végleg kiegyenlítettek, a társulat függő állása azonnal megszűnt, s a kormány csak a főfelügyelet gyakorlására van utalva a törvény , az engedélyokmány korlátai között. Amit a társulat, a kölcsönös követelések lebonyolítása után, a vállalat érdekében netalán még elérni óhajt, az már nem a kormány, de a törvényhozás akaratától függ. A házszabályok feladata korlátozni az olyan képviselőnek a tárgyalásokban és szavazásban való részvétét, aki valamely kérdésre nézve érdekelve van. A bizottság kiveszi az általános szabály alól azon engedélyeseket, akik az engedélyt a megalkotandó törvény életbeléptetése előtt eszközölték ki. Ellenkeznék az osztó igazsággal kizárni a képviselőházból azon honpolgárokat, akik az összeférhetlenségi törvény megalkotásáról s annak az e pont alatt körülírt intézkedéséről, az engedély kieszközlésekor még csak sejtelemmel sem bírtak. Önként folyik a dolog természetéből, hogy ha ezen engedélyesek egyszersmind a társulat elnökei, alelnökei, igazgatói, igazgató- és jogtanácsosai, a kedvezményben nem ré- szesülhetnek. A társulat képviseletétől bármikor megválhatnak, az engedélytől megválniuk nem lehet. Kizárandóknak tartja a bizottság, a korona vagy az állam kegydíjazásait. A kegydíj az adományozás tetszésétől függ, többé-kevésbé lekötelezetté teszi azt, aki elfogadja. E szempontból a bizottság a kegydíjasokat kivétel nélkül kizárandónak véli a képviselőházból, míg a nyugdíjasokra nézve, akik a nyugdíjt a törvény és szabályrendeletek alapján és értelmében élvezik s attól a kormány egyoldalú intézkedése által meg nem fosztathatnak, a képviselői állást nyitva tartja. Kizárandónak tartja az albizottság , a törvényhatósági községi tisztviselőket és hivatalnokokat, oda értve a polgári iskolák tanárait, s az elemi és felsőbb községi népiskolák tanítóit. A törvényhatósági és községi tisztviselők és hivatalnokok nemcsak a törvényhatóság és község szoros értelemben vett belügyeit látják el, de egyszersmind végrehajtó közegei is az állami közigazgatásnak. A feladat, mely ez irányban reájuk nehezül, nem kevésbé fontos azon feladatnál, mely az országos képviselőnek osztályrészül jut. Csak kiváló tehetségek, és ezek is csak bizonyos esetekben lehetnek képesek hűen megfelelni a kettős feladatnak. A bizottság már nem megjegyezte, hogy nem tanácsos feláldozni aközigazgatás érdekeit a törvényhozás érdekeinek. És minthogy nem bírnak a törvényhatóságok és községek ez idő szerint azon joggal, hogy egyes tisztviselőket, a törvényben körülírt eseteken kívül, másokkal helyettesítsenek, a bizottság az öszszeférhetlenség elvét ezúttal a törvényhatósági és községi tisztviselőkre és hivatalnokokra s a községi közeg jellegével bíró községi tanárok és tanítókra is kiterjesztendőnek véleményezi. Kizárandóknak tartja végül a bizottság. A szerzetes rendek tagjait. A szerzetes rendek tagjait föltétlen fogadalom köti, és a bizottság úgy vélekedik,hogy e kötött állapot esetleg akadályul szolgálhat a képviselői kötelesség hit teljesítésében. Áttérve a többi §§-ok indokolására, megjegyzi a bizottság amint következik . Azon viszony, mely a kormány és egyes honpolgárok között esetleg létrejő a kötött szerződés feltételei szerint oly különböző természetű, hogy a casuistikát teljesen és szabatosan kimerítő törvény megalkotása kívül esik a lehetőség határain. E körülmény folytán a bizottság az egyes cathegóriák megállapításánál csak általános szabályokat állapított fel. Ez általános szabályok alkalmasak arra,hogy kifejezzék a törvény intenzióját, de a concret esetek megbírálásánál eltűrik a magyarázatot. Különösen az 1. §. g) pontja, s a 2. §. c), d), e) pontja az, melyre nézve egyes esetekben kétség merülhet fel; e lehetőség szükségessé teszi annak megállapítását, hogy a képviselőház, miként járjon el kétség esetében. A kínálkozó módok közül leggyakorlatiabbnak látszik azon mód, mely a 4. §-ban formulázva van, t. i. hogy azt: várjon a megbízás, a viszony, a vállalat alá esik-e a törvény rendeletének, ne a ház, de a háznak e végre választott állandó bizottsága döntse el. Csak így lehet a felmerült kérdést alaposan megbírálni, s a sok idővel járó vitákat a házban kikerülni. Az összeférhetlenségről szóló törvény nem foglalkozhatik a passiv választói jog meghatározásával. Azt, hogy a honpolgár minő feltételek alatt lehet országos képviselő, mily esetben érvényes, mily esetben semmis a választás, a választási törvény határozza meg. Az összeférhetlenségi törvény csak arról intézkedhetik, hogy a választási törvény értelmében szabályszerűleg megválasztott képviselő mily feltételek alatt tarthatja meg, vagy veszti el képvi-,selői helyét Ebből folyólag a bizottság úgy vélekedik, hogy csak akkor kötelezhető a képviselő arra, hogy bizonyos határidő alatt, a képviselőséggel össze nem férő állásról köszönjön le, amikor már végleg igazoltatott. A végleges igazolás előtt kötelezni erre a képviselőt nem tenne kevesebbet, mint tért nyitni azon eshetőségre, hogy elüttessék mindkét állásától. A bizottság e tekintetben is hódolni kíván a méltányosság igényeinek, de másfelől az ilyen képviselőtől megvonandónak tartja azon jogot, hogy a ház tárgyalásaiban részt vehessen és szavazattal bírjon. Önként következik ez intézkedés azon álláspontból, melyet a bizottság az összeférhetlenség kérdésében elfoglal. Míg a gátló akadály el nem hárulatott, a képviselő csak azon magas érdekek nyilvános sérelmével gyakorolhatná a képviselői jogokat, amelyek védelmeit az összeférhetlenségi törvény megalkottatott. A már igazolt képviselőre nézve, aki időközben foglal el oly állást, mely a képviselőséggel össze nem fér, a fenn jelzett körülmények nem forognak fenn. Tudva a törvény rendeletét, s a hivatalba lépés vagy állásfoglalás következményeit, ha mégis hivatalba lép, vagy állást foglal el, már megbarátkozott azon gondolattal, hogy képviselői székét el kell hagynia. Az ily képviselőnek, szemben a kpviselőházzal csak egy a feladata, t. i. hogy képviselői állásáról azonnal mondjon le. A 7. §. törvényre emeli és szabályozza az 1867 óta tényleg fennállt gyakorlatot. A bizottság kiterjeszti az általános szabályt azon képviselőkre is, akik a képviselőséggel összeférő egyik állásról időközben egy másik, de jobban javadalmazott állásra neveztetnek ki. Megváltozván ez esetben is a választáskor fennállott qualificatió, a bizottság azt hiszi, hogy alkalmat kell nyújtani ez esetben is arra, hogy a választók újból szabadon gyakorolhassák alkotmányos jogaikat. A 8. §. a törvény végrehajtásának biztosítékait szabályozza azon nem remélt esetben, ha a képviselő megfeledkeznék kötelességéről. De a képviselőháznak óvatosan kell eljárni a kirekesztő határozatnál. Szükség, hogy állandó bizottságának indokolt jelentéséből meggyőződést merített legyen arról, hogy a gátló akadály el nem háríttatott, vagy amennyiben a kormánynyal kötött szerződés egyoldalúlag fel nem bontathatik, el sem hárítható. Meg kell győződnie arról is, hogy a képviselő tudva követte el a mulasztást. Nem tartozik ugyanis a lehetetlenségek sorába, hogy tudtán kívül vagy akarata ellenére neveztetik ki a képviselő valamely állásra vagy hivatalra, vagy távolléte miatt a kineveztetésről nem értesülhetett. A 9. §. rendelete a dolog természetéből folyván, indokolást nem igényel. A bírói hatalomról szóló 1869: IV., az államszámszékről 1870: XVI., a magyar leszámítoló és kereskedelmi bankról szóló 1873: XXVI. és a kir. közjegyzőkről szóló, ez év folyamain szentesítendő törvény az összeférhetlenségről már kivételesen intézkedvén, egyes rendeletei a törvényjavaslatba föl nem vetettek, és így érintetlenül hagyattak. A 11. §. rendelete ezen elv folyománya, hogy a törvény visszaható erővel nem bírhat, de ellenkeznék is a méltányossággal, ha azon képviselők, akik az összeférhetlenségi törvény megalkotásáról, s annak szelleméről és egyes intézkedéséről a választás alkalmával sejtelemmel se bírhattak, azon kényszerhelyzetbe hozatnának, hogy egyik vagy másik állomásról, s amennyiben a gátló akadály el nem hárítható, a képviselőségről azonnal mondjanak le. Ezek azon indokok, amelyek a bizottságot a tvjavaslat kidolgozásánál vezették. Ha a törvényhozás minden új hivatal és állás rendszeresítésekor egyszersmind azt is törvénybe iktatja, hogy a rendszeresített állás és hivatal összefér-e vagy nem a képviselőséggel, az összeférhetlenségi törvény novelláris pótlására nem igen lesz szükség. Kelt Budapesten május 30-án 1874. G o r o v e I., s. k. H o r v á t h L, s. k. a bizottság elnöke, a bizottság jegyzője. Különfélék Budapest, jun. 2. (Kitüntetés.) A mai hivatalos lap egy királyi kéziratot közöl, melylyel ő felsége Ney Ferencznek, a pestvárosi főreáltanoda igazgatójának, negyven évi szolgálati ideje alatt a tanügy és irodalom terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozza. (A magyar tud. Akadémiában jövő hétfőn Szilágyi Ferencz akad.tag fog felolvasást tartani idősb Wesselényi Ferenczről, kinek politikai és hazafias tevékenysége kortársai tiszteletét s bámulatát kelté fel, de ki egy tettével József császár haragját az igazságtalanságig magára vonta. Az ősz tudor a család zsibói levéltárában a bécsi állami és budai kanczelláriai levéltárakban feltalált gazdag adatokból összeállttá a két Wesselényi életrajzát, kiket mindkettőt személyesen is ismert s e felolvasás az uj és nem ismert adatokban rendkívül gazdag monographiának idősb Wesselényire vonatkozó részét fogja tárgyalni. Úgy tudjuk, hogy e munka még ez év folytán sajtó alá fog menni. (Magyar Tudományos Akadémia) Miután a gr. Lóny ay jutalomért pályázott II. számú »Experientia« stb. jeligés, továbbá az V. számú Excusez du peu« jeligés, különösen pedig a IV. számú »Olga« jeligés pályamunkákat az akadémia dicsérettel tüntette ki és (a szerzők általi) kiadásra méltóknak ítélte : azok ismeretlen szerzői nyilatkozatra hivatnak fel 1. évi június hó végéig az iránt, kivánják-e, hogy nevök köztudomásra jusson; ha igen, akkor a julius 1-én tartandó összes akad. ülésben jeligés levelük fel fog bontatni; ellenkező esetben ugyanakkor megsemmisittetik. Kelt Budapesten, a M. T. Akadémia 1874. május 27-én tartott nagygyűléséből. Arany János főtitkár. (Liptómegye alispánjává) a f. hó 1-én tartott közgyűlésen Kiszely Árpád választatott meg. (A fiumei m. kir. tengerészeti hatóság) a kereskedelmi tengerészethez a következőket nevezte ki : hajókapitányokká : Duimich Felixet, Costreiából; Premuda Miksát, Lussinpiccolóból; Tomassich Venczel, Voloscából; hajóhadnagyokká : Bachich Benedeket, Pogliánból; Calcogno Jánost, Lussinpiccolóból; Chirinich Miksát, Lussinpiccolóból; Matkovich Ferenczet, Tersátóról; Randich Józsefet, Costronából. (Rendkívüli előadások.) Kautz Gyula, a pénzügytanból azon hallgatóinak, kik katonai szolgálatokat teljesítvén, célelőtti előadásain jelen nem lehetnek, e fontos tárgyból — bokros teendői daczára — rendkivüli előadásokat rendez d. u. 6 — 7 közt. Oly tett, mely valóban elismerésre méltó, — csak az kár, hogy az önkéntesek, legjobb akararatuk mellett is, ez érdekes előadásokon sem lehetnek mindég mindnyájan jelen, mert jelenleg két ezred távollévén, őket is egyre-másra küldözgetik őr- és egyéb szolgálatokra. (Pest Pilis és Solt t. o. megyék) tankerületi iskolatanácsa évnegyedes rendes közgyűlését f. évi június hó 9-én a megyei évnegyedes rendes közgyűlés első napján délután 4 órakor tartja meg a megyeház tanácstermében. (A baromfikiállítás) e hó 4-én, ünnepnapon, délben nyittatik meg. (»Közjegyzői iratmintatár«) czímű könyv legközelebb jelen meg az Athenaeum kiadásában dr. Grubicy László igazságügyminiszteri titkártól. Szerző e művében feladatául tűzte ki a hazánkban meghonosítandó közjegyzői intézmény érdekében oda hatni, hogy a közjegyzők eljárása és irataik szerkezete egyöntetű legyen és így a nálunk még megteremtendő közjegyzői praxisra biztos Útmutatást nyújt. E könyvben a közjegyző teendőinek minden ágára nézve törvényszerű fogalmazványi mintákat találand és igy az neki kényelmes »vademecum«-ja leend. Szerzőnek jelen hivatalos állásában előnyösen ismert működése és korábbi ügyvédi, udvari ügynöki és közjegyzői gyakorlata kezeskedik arról, hogy műve czéljának teljesen megfelelend, a minthogy szakférfiak, kiknek alkalmuk volt a kéziratot átolvasni, azt meglepően világos, kiválóan gyakorlati műnek ismerik el. (Az országos nőiparegylet két bálja), melyet ipartanodája és munkabazárja javára rendez, holnap, június 3-án és holnapután 4-én lesz a császárfürdőben. Jegyek a meghívó előmutatása mellett válthatók : Cserhalmai Ferenczné egyleti alelnökné lakásán naponként d. u. 2 órától esti 6-ig (Redout-épület); az egylet tanodájában (Üllői utlsó szám), a bál estéjén a csiszárfürdői pénztárnál. (Az »összeférhetlenségről« szóló törvényjavaslatba, melyet lapunk tegnapi száma közlött, nemcsak nálunk, de minden lapban, a javaslat leírói hibája folytán, értelemzavaró hibák csúsztak be, éspedig: a 2-ik §. a) pontjában e szó helyett »tagjai« e szó teendő »tagja«, a 2-ik §. c) pontjában e szó helyett »befejeztetett«, e szó teendő »bejegyeztetett«, a 9-ik §-ban e szó helyett »képviselői illetményben«, e szó teendő »képviselői lakbér illetményben.« (őrült nő.) Nagy-Szebenből írják, hogy ott május 20-ika éjjelén egy őrült nőt találtak a sétatéren, aki gyilokkal több egyént megsebesített. Körülbelül éjfélkor két kétes jellemű nő haladt a sétatéren, midőn az egyik padon egy magános leányt láttak ülni. A két nő azt hívtn, hogy az illető idegen, faggatni kezdték a leányt, hogy miként mer egyedül járni éjszaka. A kérdezett erre őrültként felugrott helyéről, gyilkot húzott ki övéből, s megsebesítő fején mindkét nőt, kik jajgatva szaladtak el. A nagy zaj fölkeltette a környék lakóit, s egy czipészinas a két szorongatott nő segítségére is sietett, de az őrült ezt is megsebesítette mellén, és csak az eközben megérkezett rendőrök foghatták meg a leányt és vitték egyenesen a tébolydába. (Az udvarhelyi dalárda zászlószenteléséről) a »Kel. «-ben a következő leírást olvassuk : A zászlószentelés napján, május 25-én már kora reggel hullámzott a nép az utczákon s várta az ünnepély kezdetét, melyet taraczktörések jeleztek. A zászlószentelés ünnepélye 11 órakor vette kezdetét; a dús fenyőlombokkal diszitett téren csinos sátor emelkedett, mely körül Lázár Mihály főispán s szeretetreméltó neje, a koszorúleányok s a város katonai és polgári előkelőségei helyet foglalván, hatalmas taraczklövések s az udvarhelyi dalárda lélekemelő dallamai között a helybeli katholikus főpap fényes segélyszemélyzettel a szentmise után a lobogót felszentelte. Ezt követőleg a megjelent dalárdák együttesen Hahn Márton, a kolozsvári dalkör karnagyának vezetése alatt Liszt »lelkesedés dalá«-t énekelték el nagy hatással. A zászlóanya lelkes szavakkal átadván a zászlót a dalárdának, Zajzon udvarhelyi ev. lelkész észhez