Pesti Napló, 1874. június (25. évfolyam, 124-147. szám)

1874-06-03 / 126. szám

A 7-ik szakasznál, mely a vizsga tárgyait so­rolja elő s a vizsga tartamának minimumát álla­pít­ja meg. Oláh Gyula sokalja azon tárgyakat, melyek­ből a bírónak vizsgát kell tennie. A szorosan vett jogi tárgyakon kívül e szakaszban 800 kötet minisz­teri és nem tudja hány kötet országos rendelet tudá­sa kívántatik, melyet ha meg akar tanulni a tanuló, egy pár kocsi köny­vet kell magával hordania. E tantárgyakból a vizsgára egy óra tűzetik ki. Ha ezt oly valaki tenné, ki nem foglalkozott tanügyi kérdésekkel, annak az ember elnézné a dol­gát. Meglehet különben, hogy az volt a czél, hogy a bíróságból egy »Stiefelputzer«-kasztot alakítsanak. Szaló azonban mindamellett csodálkozik, hogy az igazságügyminiszter, ki oly erősen szokta mellét ki­­feszíteni (Mozgás a jobboldalon) valahányszor a bíró­ságokról van szó, s oly erősen szokta az igazság­szolgáltatással foglalkozók tekintélyét védeni, ilyen vizsgálati rendszert hozott javaslatba, melylyel a bí­róságok tekintélyét, ha nem tenné is egészen semmi­vé,mindenesetre nagy mértékben kompromittálná.Azt hiszi, hogy a ház nem lehet kötelezve az igazas gügy miniszter véleménye iránt annyira, hogy a józan gondolkozás­­megbírálásának tért ne adjon. (Moz­gás a jobboldalon.) Legalább is két órai időt kíván a vizsgára meghatároztatni. Csemegi Károly : Az előttem szólott képvise­lőre bízom annak bővebb értelmezését, mit értett az alatt, hogy a t. ház nem lehet annyira kötve a mi­niszter véleményéhez, hogy a józan ész felfogásának ne adjon tért. Ezen parlamentáris modor, melyet a t. képviselő úr meghonosít, neki annyira sajátjává vá­lik, hogy én annak sem c­áfolatába, sem jellemzésé­be nem bocsátkozom. (Helyeslés jobbfelől.) Oláh Gyula : Nincs is joga. (Felkiáltások : De hogy nincs ! Mozgás.) Csemegi Károly : Legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy van bizonyos vonal, mely az em­bert visszatartja attól, hogy jogát gyakorolja, ha jo­ga is, ha egyébként azon jog egy más te­kintetbe, me­lyet nem akarok megjelölni, ütközik. (Élénk helyes­lés jobbfelöl.) Beszéde további folyamában megjegyzi, hogy a­mi az igazságügyminiszteri rendeleteket illeti,azok­ból bár­kit öt perc­ alatt meg lehet vizsgálni. A szöve­get kéri megtartatni. Pau­ier Tivadar igazságügyminiszter meg­jegyzi, hogy e szakaszban az mondatik, hogy a vizsga legalább egy óráig tart ; ha tehát a vizsgálók ezen idő alatt nem győződhetnek meg arról, hogy az illető képes-e vagy nem képes, akkor folytatni fog­ják a vizsgálatot mindaddig, míg az egyikről vagy másikról meg nem győződtek. (Helyeslés jobb­felől.) Oláh Gyula kijelenti, hogy a ház falain belől senki mástól, legyen az bármily államtitkár is, rend­reutasítást el nem fogad és azt visszautasítja. Somssich Pál : Bocsásson meg a t. ház,hogy ezen incidensnél én is szót emelek. Tökéletesen igaza van az előttem szólott képviselő úrnak abban, hogy rendreutasítani valakit csak az elnöknek van joga, de valamint jogában van a t. képviselő úrnak akárki irányában oly expressióval élni, a­melyet ő saját íz­lése szerint jónak tart. (Helyeslés jobbfelől) úgy a másiknak szintén tökéletes joga van (Felkiáltások jobbfelől: úgy van!) ily expressiót parlamentáris­nak, vagy nem parlamentarisnak tartani és ennek kifejezést adni (Felkiáltások jobbfelöl: Úgy van !) Azonban ilyféle expressiókat: »Stiefelputzer!« ki­­feszített mellel« stb. parlamentarisnak nem tarthat senki. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Ezen incidensből azon kérdést intézi a ház tagjaihoz, hogy csendben halgassák végig a tárgyalást,hogy az elnökség azon helyzetben legyen, hogy ha oly kifejezéseket hall, a­melyek a’parlamen­­táris illemmel meg nem férnek, az illetőt rendreuta­­síthassa. Oláh módosítványa elvettetett. A törvényjavaslat többi szakaszai a köz­ponti bizottság szövegezése szerint elfogadtattak. A ház ezután vita nélkül elfogadta a ha­mis bukás eseteiben követendő eljárásról szóló tör­vényjavaslatot. Ezzel a napirend be volt fejezve. A követendő tárgyalási rendre nézve kimondatott, hogy az osztá­lyok mindenekelőtt a nők nagykárúsításáról szóló törvényjavaslatot veszik tárgyalás alá. A választási törvényjavaslatra nézve Madarász indítványára az határozhatott, hogy az az incompatibilitási törvény­­vaslattal együtt fog az osztályokban és pedig pénte­ken tárgyaltatni. A legközelebbi ülés napirendjén a következő tárgyak állanak : a mai ülésben tárgyalt 2 törvényjavaslatnak harmadszori felolvasása, a központi bizottságnak a keleti marhavész és vasúti kártérítések tárgyában a főrendiház módosításaira és a kereskedelmi bíróságok szaporítására vonatko­zólag beadott jelentése, az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat netán függőben maradt sza­kaszainak tárgyalása és az országos statiszikai hi­vatalról szóló törvényjavaslat. Mindaddig, míg az osztályok a választási tör­vény módosításáról, a nők nagykárúsítá­sról és az incompatibilitásról szóló törvényjavaslatokat le nem tárgyalták, nyilvános ülés nem fog tartatni. Ezzel az ülés 12 óra 25 perc­kor véget ért, az összeférhetlenség tárgyában 1873. évi 2539. szám alatt kiküldött bizottságnak a képviselőházhoz. Méltóztatott a t. képviselőház múlt 1873. évi 2467. és 2539 szám alatt kelt határozatával ezen bi­zottságot megbizni, hogy »dolgozzon ki egy javasla­tot, mely szabatosan állapítja meg, mennyiben lehet­nek a képviselőház tagjai azok, a­kik az állam szolgálatában állanak, vagy valamely magánválla­latnál mint igazgatótanácsosok­, igazgató vagy bármely más minőségben közvetlenül érdekelnék.­ A bizottság eljárt megbízásában, és a képvise­­lőházban többször kifejezett azon nézetnél fogva, hogy az összeférhetlenség kérdése a maga teljessé­gében tüzetesen megoldandó, a határozatban érintett javaslat helyett kimerítő, a kérdés részleteit tüzete­sen szabályozó törvényjavaslatot dolgozott ki, mit ./. alatt ezennel tiszteletteljesen bemutat. Az összeférhetlenség kérdésének megoldását a képviselőház függetlensége és közszolgálat érdekei egyaránt követelvén, a törvényjavaslat kidolgozásá­nak s az abba felvett cathegóriák megállapításánál­­ két szempont volt a bizottságra nézve irány­­t adó, t­­i. 1) hogy a képviselő, szemben a végrehajtó hata­lommal, független legyen ; 2) hogy a képviselőt törvényhozói tisztének pontos teljesítésében a közszolgálatból folyó köte­lességek, viszont a tisztviselőt és hivatalnokot a köz­­szolgálat pontos ellátásában a képviselői köteles­ségek ne gátolják. A bizottság elismeri, hogy a függetlenség nem fekszik a helyzetben, nem fekszik az állásban, ha­nem fekszik az önbecsérzetben, az egyéni jellem­­szilárdságban, és ebből folyólag nem vonja kétségbe a bizottság, hogy a kormánynyal közvetlen vagy közvetett viszonyban álló képviselő az adott viszo­nyok között hűen teljesítheti törvényhozói köteles­ségeit, de visszásnak, meg nem engedhetőnek, s a­mennyiben fennáll, megszüntetendőnek tartja azon kényszerhelyzetet, mely a kormánynyal viszonyban álló képviselőre nézve mindannyiszor előáll, vala­hányszor kettős minőségéből folyó kötelességei kö­zött választania kell. Ha e kettős, néha ellentétes kötelesség esetleg össze nem egyeztethető, az egyik kötelesség a másiknak, vagy az önérdeknek esik áldozatul. A ház tekintélye, erkölcsi hitele követeli, hogy gondosan eltávolíttassék minden ok, minden ürügy azon föltevésre, hogy a ház tárgyalásainál a szavazatok számarányait megzavaró mérvben eset­leg az önérdek, vagy valamely jogosulatlan befolyás is érvényesülhet. Nem kevesebb figyelmet érdemel a másik szempont, a törvényhozói állásból és a közszolgá­latból fo­ló kötelességek pontos teljesítésének szem­pontja. Hazánk jelen viszonyai között a képviselői ál­lás egy­maga is teljesen igénybe veszi a képviselő összes szellemi erejét, s azon képviselő, a­ki közszol­gálatban áll, csak kivételesen lehet azon kedvező helyzetben, hogy kettős kötelességének teljesen meg­felelhessen ; pedig a mulasztás itt, és ott mindig a közügyek rovására esik, s viszonyaink között, me­lyek a közigazgatás folytonosságát, és pontos veze­tését követelik, egy vagy más alakban kisebb vagy nagyobb mérvben, de mindig megbosszulja magát. Ezen vezérelvek alapján a bizottság jónak látta fölállítani a törvényjavaslat 1 §-ában azon álta­lános szabályt, hogy az országos képviselő nem visel­het olyan hivatalt, nem foglalhat el olyan állást,mely a korona kijelölésétől (például a főpolgármesteri állás a fővárosban) vagy a korona, a kormány és a kor­mány közegek kinevezésétől függ és fizetéssel vagy díjjal jár. A bizottság azonban ez általános szabályt ride­gen alkalmazhatnak nem tartja s javaslatba hoz bizonyos cathegóriákat, a­melyek egy vagy más szempontból az általános szabály alól kiveendők len­nének. A bizottság nézete szerint a képviselői meg­bízással összeférő állást foglalnak el­ a minisz­terek. A Parlamentarismus természete­s a miniszteri állás méltósága, s a kormány ereje egyaránt köve­teli, hogy a miniszterek a képviselőházban ne csak üléssel, ne csak felszólalási joggal, de szavazattal is bírjanak. Nem is említve azon szoros kapcsot, mely a parlamentáris kormányzati rendszer mellett a kép­viselőház és a kormány között szükségképen fenn áll, sem azon közvetítő szerepet, melyet a kormány­tól, szemben a koronával,­­ezen rendszer megkíván, a bizottság csak azon gyakorlati nehézségeket emeli ki, a­melyek a kizárás folytán múlhatlanul bekövet­keznének. Ha t. i. a miniszteri állás a képviselői állással összeférhetlennek jelentetnék ki, a lelépett miniszter mindaddig, míg valamely esetleg megürült helyre meg nem választatnék, nem lenne azon hely­zetben, hogy magát és viselt dolgait a parlamentben védhesse, habár azt a közérdek, a pártállás vagy az egyéni becsület igényelné is; minis­zteri válság esetén pedig azon párt, a­melyhez a lelépő összes minisz­térium tartozott, épen nem kiváló erők támogatásá­tól fosztatnék meg, a­melyek az új kormány ellen­őrzésére vagy a többség által elejtett politikai irány védelmére leginkább hivatvak. Összeférő állást foglalnak el a bizottság nézete szerint. Az államtitkárok. A parlamenti kormányzat természetéből folyik, hogy az államtitkárnak mindig azon politikai irányt keell követnie az állami közigazgatás vezetésében, a­melyet a szakminiszter magáénak vall. Az öröklött és az új miniszterrel ellentétes irányban haladó államtitkár könnyen meghiúsíthatná a vezetése alatt álló fegyelmezett gépezettel, az ügyek hagyományos ellátásában még nem eléggé jártas miniszter törekvéseit. E szempontnál fogva az államtitkár, s esetleg a helyettes államtitkár egy­szerű hivatalnoknak nem tekintethetvén,azon kiváló klitikai állásnál fogva, melyet általában és szemben a tárc­aminiszterrel elfoglal, részesíteni kívánja a bizottság az államtitkárokat és helyetteseit is a mi­nisztereknek biztosított azon előnyben, hogy képvi­selők lehessenek. A képviselőház függetlenségének szempontjából czélszerű a hivatalnok képviselők nagy számát korlátozni, de nem válnék hasznára a törvényhozásnak, ha kizáratnának abból mindazon egyének, akik a központi igazgatás, az állami ad­­minisztració igényeivel leginkább ismeretesek. Összeférő állást foglalnak el a bizottság nézete szerint: a budapesti országos intézetek (múzeum, színház, képtár, zenede stb) igazgatói; a fővárosi közmunkatanács elnöke, vagy alelnöke s kinevezett tagjai; a közoktatási és egészségügyi tanács tagjai; a budapesti egyetem és műegyetem tanárai. Ez intézetek tagjai nem állanak a kormány­nyal közvetlen és folytonos érintkezésben, nem álla­nak annak discretionális hatalma alatt, s a reájuk váró feladat természeténél fogva azon kedvező hely­zetben vannak, hogy helyes beosztás mellett kettős kötelességüket pontosan teljesíthetik. A bizottság úgy vélekedik, hogy a képviselő­­ház nem örömest nélkülözné azon szellemi erőt, mely ez intézetek tagjaiban esetleg rendelkezésére állhat. E szempontból a bizottság a Felállított vezérelvek sérelme nélkül megengedhetőnek, sőt kívánatosnak tartja, hogy a felsorolt intézetek tagjai, ha a közbiza­lom feléjük fordul,a képviselőháznak jövőre is tagjai lehessenek. Összeférő állást foglalnak el a bizottság néze­te szerint a biztosok, kiküldöttek, a­mennyiben a kormánytól nyert megbízás ideiglenes jellegű, rend­szeres fizetéssel összekötve nincs, s egy évnél hosz­­szabb időre nem terjed. A bizottság azt hiszi, hogy nem lenne tanácsos olyan helyzetbe juttatni az ország kormányát, hogy akkor, a­mikor az állam érdeke kivételes intézkedést követe , épen azon honpolgárok közbenjárását nél­külözze, a­kik befolyásuknál és kimagasló állásuk­nál fogva a feladat teljesítésére talán leginkább al­kalmasak. A megbízás ideiglenes és kivételes termé­szete­s azon körülmény, hogy fizetéssel összekötve nincs, kizárja azon feltevést, hogy a megbízott kép­­viselő magát a kormány különös lekötelezettjének tekinthesse. A bizottság a felállított vezérelvek szempont­jából kizárandónak tartja a képviselőházból­­ a véd­erőnek (hadsereg, haditengerészet, honvédség) tény­leges szolgálatban álló tagjait. A véderő tényleges szolgálatban álló tagjai azon feladatnál fogva, a­melyet teljesítniök kell, és azon fegyelemnél fogva, mely alatt állanak, a képviselői kötelesség teljesítésére minősítve nin­csenek. Kizárandókna­k tartja a bizottság, az állami, a kormány kezelése alatt álló alapítványi javak, ja­vadalmak, jövedékek bérlőit. A bérlői viszony természete hozza magával, hogy a kormány a bérlő irányában, a szerződés kor­látai között, vagy túl azokon elnézést vagy kedvezést tanúsíthat. E körülmény nem zavarja meg a szilárd jelle­met, de függővé teszi és esetleg megtántoríthatja azon képviselőt, a­ki székét azon hitben foglalta el, hogy törvényhozói kötelességének és saját anyagi érde­keinek egyaránt hű szolgája lehet. A bizottság az általános szabály alól csak a ki­sebb bérlőket veszi ki. Ezekre nézve, a bérlet cse­kélysége miatt, az esetleges elnézés vagy kedvezés vagy épen nem, vagy csak jelentéktelen mérvben érvényesülhet. Kizárandóknak tartja a bizottság­ a kormány­nyal szerződési viszonyban álló vállalkozókat,ameny­­nyiben a vállalat esetleges nyereséggel vagy veszte­séggel van összekötve. A bizottság a vállalkozók­­kizárásánál ugyan azon szempontból indult ki, a­melyeket a bérlőknél röviden jelzett. A vállalat, mely esetleges nyereség­gel vagy veszteséggel van összekötve, rendszerint utólagos elszámolással jár, vagy kölcsönös beszámí­tástól függ, ezen felül — és erre helyezi a bizottság a legfőbb súlyt — a kormány az elvállalt kötelezett­ség teljesítésénél itt is, mint amott elnézést, kedve­zést vagy túlszigort tanúsíthat. A bizottság ezélzatosan választotta a »vállal­kozó,« »vállalat« műkifejezést. E kifejezések fogal­mát megállapította már az üzlet­világ, a gyakorlati élet, nem fogja jó­hiszemmel senki a törvény meg­szorító intézkedését a megállapított fogalom elle­nére az adás-vevés egyes eseteire alkalmazni, vál­lalkozóknak tekintvén a termesztőt,ha kész termeszt­­ményét, a gyárost, kereskedőt, ha kész áruit a kor­mánynak vagy közegeinek eladni; az iparost, ha megrendelésre egy bizonyos munkát, egy bizonyos árért, egy bizonyos idő alatt teljesít, vagy kész ipar­­czikket elad; a honpolgárt ,ha a kormánytól szabad kézből vagy közárverésen ingót, vagy ingatlan va­gyont vesz, vagy az államnak elad, kizárni mind­ezeket csupán azért, mert a kormánynyal széles értelemben vett szerződési viszonyba jutottak, annyit tenne, mint megbénítani a közforgalmat, vagy szük­ség nélkül apasztani azon egészséges elemeket, a­melyekből a képviselőház koronként erőt merít. A vállalatot megelőzőleg, vagy attól függetle­nül alakult és bejegyzett társulatok, intézetek rész­vényeseit, s a királyi értékkel (pretium regale) ter­helt postaállomások birtokosait nem tekinti a bizott­ság kizárandó vállalkozóknak. Az ilyen részvé­nyes tudtán kivül vonatik be a vállalatba, a nyere­ségben vagy veszteségben csak közvetve, csak rész­vénye arányában s a vállalattól függetlenül megal­kotott alapszabályok értelmében van érdekelve s a kormánynyal összeköttetésben nem áll; a posta állomások birtokosait mind a mellett, hogy a posta­üzemre nézve a kormánynyal szerződési viszonyban állanak, a dolog természeténél fogva nem lehet, olyan vállalkozóknak tekinteni, a­kikre a kormány jogosulatlan nyomást gyakorolhat. Ezen birtokosok a postaállomásnak feltételes tulajdonosai a a posta­­szolgálat igényeinek közvetve, t. i. kiadók által is eleget tehetnek. Kizárandóknak tartja a bizottság a k­o­r­­mánynyal szerződés alapján ál­landó vagy tartós üzleti viszony­ban álló pénzintézetek, vagy a kormánynyal olyan vállalatra nézve, mely esetleges nyereség­gel vagy veszteséggel van össze­kötve, szerződési viszonyban álló társulatok igazgatóit, igazgató- és jogtanácsosait. A bizottság nem tartaná üdvösnek, ha kizá­ratnának a képviselőházból azon pénzintézetek kép­viselői, a­melyek egy bizonyos idő alatt kibonyolít­­ható pénzügyi műveletre nézve esetleg a kormány­nyal üzleti viszonyba jutnak. Egy banknak, hitelin­tézetnek, vagy takarékpénztárnak, mely esetleg ál­­lamkölcsönt közvetít, vagy arra aláír, a kormánynak előleget ad, vagy attól kamatozó betétet fogad el, nem állhat érdekében, hogy közegeitől, ha azok or­szágos képviselők, törvényhozó kötelességeik rová­sára követeljen jó szolgálatokat. Csak olyan pénzin­tézeteknek lehet érdekében az, hogy a kormánynak lekötelező szolgálatokat tegyenek, a­melyek a kor­mánynyal állandó vagy huzamos szerződési viszony­ba jutván, a jövendő esélyeket is számításba veszik, vagy azon társulatoknak, a­melyek a kormánynyal olyan vállalatra nézve állanak szerződési viszony­ban, a­mely vállalat esetleges nyereséggel vagy veszteséggel van összekötve ; az ilyen pénzintéze­tek, az ilyen társulatok képviselői jöhetnek azon visszás helyzetbe, hogy választaniok kell az általuk képviselt nép és az általuk képviselt intézet és tár­sulat érdekei között. És minthogy nem tartozhatik a lehetetlenségek sorába, hogy a válságos pillanatban nem a társulat vagy intézet, de a nép érdeke esnék áldozatul, a bizottság az ilyen intézet és társulat képviselőit kizárandóknak tartja a képviselőházból, kivételt csak az országos magyar földhitelintézetre nézve engedvén meg, a­mely intézet kiváltságos ál­lást foglal el, s nem tartozik a nyereségre alapított, intézetek közé. Kizárandóknak tartja a bizottság : az állam által segélyezett vasutak és csatornák engedélyeseit, elnökeit, alelnökeit, igazgató- és jog­tanácsosait, míg a vasút és csatorna építése be nem fejeztetett, a forgalomnak a maga teljességében át nem adatott, s egyfelől a felülvizsgálatból, másfelől a túlépítésből folyó követelések végleg el nem in­téztettek. Az állam által segélyezett vasutak és csator­nák ugyanazon szempontok alá esnek, a­melyek a haszonhajtó vállalatokra nézve fönnebb elmondattak. A bizottság e szempontoknál fogva nem habozott ezen vállalatok engedélyeseit és képviselőit is kizárni a képviselőházból. Azonban valamint amott, úgy itt sem tartja a bizottság üdvösnek a végleteket. Az engedélyest az engedély egész tartamára (legtöbb esetben 90 évre) kizárni a képviselőházból, annyit tenne, mint sok honpolgárt végleg kizárni abból. Ez a közgazdászati érdekek rovására megbé­nítaná a vállalkozási szellemet, s megfosztaná a kép­viselőházat jóravaló tehetségektől. Az sem állhat az állam jól felfogott érdeké­­­ben, hogy a segélyezett vasutak és csatornák képvi­selői általában, tehát akkor sem lehetnek képviselők a­mikor a vállalatból folyó követelések már teljesen lebonyolíttattak. Közgazdászati szempontok követelik, hogy a közlekedési vállalatok élén oly honfiak álljanak,akik érzékkel bírnak, vagy erkölcsileg kötelezték arra, hogy a vállalat anyagi érdekeit az ország anyagi érdekeivel üdvösen összeegyeztessék. Ezenfelül, mihelyt a vállalat teljesen befejeztetett, s a követelé­sek kölcsönösen és végleg kiegyenlítettek, a társu­lat függő állása azonnal megszűnt, s a kormány csak a főfelügyelet gyakorlására van utalva a törvény , az engedélyokmány korlátai között. A­mit a társu­lat, a kölcsönös követelések lebonyolítása után, a vállalat érdekében netalán még elérni óhajt, az már nem a kormány, de a törvényhozás akaratától függ. A házszabályok feladata korlátozni az olyan kép­viselőnek a tárgyalásokban és szavazásban való részvétét, a­ki valamely kérdésre nézve érde­kelve van. A bizottság kiveszi az általános szabály alól azon engedélyeseket, a­kik az engedélyt a megalko­tandó törvény életbeléptetése előtt eszközölték ki. Ellenkeznék az osztó igazsággal kizárni a képviselő­házból azon honpolgárokat, akik az összeférhetlen­­ségi törvény megalkotásáról s annak az e pont alatt körülírt intézkedéséről, az engedély kieszközlésekor még csak sejtelemmel sem bírtak. Önként folyik a dolog természetéből, hogy ha ezen engedélyesek egy­szersmind a társulat elnökei, alelnökei, igazgatói, igazgató- és jogtanácsosai, a kedvezményben nem ré-­ szesülhetnek. A­ társulat képviseletétől bármikor meg­válhatnak, az engedélytől megválniuk nem lehet. Kizárandóknak tartja a bizottság, a korona vagy az állam kegydíj­azásait. A kegydíj az adományozás tetszésétől függ, többé-kevésbé lekötelezetté teszi azt, a­ki elfogadja. E szempontból a bizottság a kegydí­jasokat kivétel nélkül kizárandónak véli a képviselőházból, míg a nyugdíjasokra nézve, a­kik a nyugdíjt a törvény és szabályrendeletek alapján és értelmében élvezik s attól a kormány egyoldalú intézkedése által meg nem fosztathatnak,­­ a képviselői állást nyitva tartja. Kizárandónak tartja az albizottság , a törvényhatósági községi tisztviselőket és hivatalnokokat, oda értve a polgári iskolák taná­rait, s az elemi és felsőbb községi népiskolák ta­nítóit. A törvényhatósági és községi tisztviselők és hivatalnokok nemcsak a törvényhatóság és község szoros értelemben vett belügyeit látják el, de egy­szersmind végrehajtó közegei is az állami közigazga­tásnak. A feladat, mely ez irányban reájuk nehezül, nem kevésbé fontos azon feladatnál, mely az orszá­gos képviselőnek osztályrészül jut. Csak kiváló te­hetségek, és ezek is csak bizonyos esetekben lehet­nek képesek hűen megfelelni a kettős feladatnak. A bizottság már nem­ megjegyezte, hogy nem tanácsos feláldozni a­­közigazgatás érdekeit a törvényhozás érdekeinek. És minthogy nem bírnak a törvényha­tóságok és községek ez idő szerint azon joggal, hogy egyes tisztviselőket, a törvényben körülírt eseteken kívül, másokkal helyettesítsenek, a bizottság az ösz­­szeférhetlenség elvét ezúttal a törvényhatósági és községi tisztviselőkre és hivatalnokokra s a községi közeg jellegével bíró községi tanárok és tanítókra is kiterj­esztendőnek véleményezi. Kizárandóknak tartja végül a bizottság. A szerzetes rendek tagjait. A szerzetes rendek tagjait föltétlen fogadalom köti, és a bizottság úgy vélekedik,hogy e kötött állapot esetleg akadályul szolgálhat a képviselői kötelesség hit teljesítésében. Áttérve a többi §§-ok indokolására, megjegyzi a bizottság a­mint következik . Azon viszony, mely a kormány és egyes hon­polgárok között esetleg létre­jő a kötött szerződés feltételei szerint oly különböző természetű, hogy a casuistikát teljesen és szabatosan kimerítő törvény megalkotása kívül esik a lehetőség határain. E kö­rülmény folytán a bizottság az egyes cathegóriák megállapításánál csak általános szabályokat állapított fel. Ez általános szabályok alkalmasak arra,­­hogy kifejezzék a törvény intenzióját, de a concret esetek megbírálásánál eltűrik a magyarázatot. Különösen az 1. §. g) pontja, s a 2. §. c), d), e) pontja az, mely­re nézve egyes esetekben kétség merülhet fel; e lehe­tőség szükségessé teszi annak megállapítását, hogy a képviselőház, miként járjon el kétség esetében. A kínálkozó módok közül leggyakorlatiabbnak látszik azon mód, mely a 4. §-ban formulázva van, t. i. hogy azt: várjon a megbízás, a viszony, a vállalat alá esik-e a törvény rendeletének, ne a ház, de a háznak e végre választott állandó bizottsága döntse el. Csak így lehet a felmerült kérdést alaposan megbírálni, s a sok idővel járó vitákat a házban kikerülni. Az összeférhetlenségről szóló törvény nem fog­­lalkozhatik a passiv választói jog meghatározásával. Azt, hogy a honpolgár minő feltételek alatt lehet országos képviselő, mily esetben érvényes, mily esetben semmis a választás, a választási törvény ha­tározza meg. Az összeférhetlenségi törvény csak ar­ról intézkedhetik, hogy a választási törvény értel­mében szabályszerűleg megválasztott képviselő mily feltételek alatt tarthatja meg, vagy veszti el képvi-,­­selői helyét Ebből folyólag a bizottság úgy véleke­dik, hogy csak akkor kötelezhető a képviselő arra, hogy bizonyos határidő alatt, a képviselőséggel össze nem férő állásról köszönjön le, a­mikor már végleg igazoltatott. A végleges igazolás előtt kötelezni erre a képviselőt nem tenne kevesebbet, mint tért nyitni azon eshetőségre, hogy elüttessék mindkét állásától. A bizottság e tekintetben is hódolni kíván a méltá­nyosság igényeinek, de másfelől az ilyen képviselő­től megvonandónak tartja azon jogot, hogy a ház tárgyalásaiban részt vehessen és szavazattal bírjon. Önként következik ez intézkedés azon álláspontból, melyet a bizottság az összeférhetlenség kérdésében elfoglal. Míg a gátló akadály el nem háru­latott, a képviselő csak azon magas érdekek nyilvános sérel­mével gyakorolhatná a képviselői jogokat, a­melyek védelmeit az összeférhetlenségi törvény megal­kottatott. A már igazolt képviselőre nézve, a­ki időköz­ben foglal el oly állást, mely a képviselőséggel össze nem fér, a fenn jelzett körülmények nem forog­nak fenn. Tudva a törvény rendeletét, s a hivatalba lé­pés vagy állásfoglalás következményeit, ha mégis hivatalba lép, vagy állást foglal el, már megbarát­kozott azon gondolattal, hogy képviselői székét el kell hagynia. Az ily képviselőnek, szemben a k­p­­viselőházzal csak egy a feladata, t. i. hogy képvi­selői állásáról azonnal mondjon le. A 7. §. törvényre emeli és szabályozza az 1867 óta tényleg fennállt gyakorlatot. A bizottság kiterjeszti az általános szabályt azon képviselőkre is, a­kik a k­épviselőséggel össze­férő egyik állásról időközben egy másik, de jobban javadalmazott állásra neveztetnek ki. Megváltozván ez esetben is a választáskor fennállott qualificatió, a bizottság azt hiszi, hogy alkalmat kell nyújtani ez esetben is arra, hogy a választók újból szabadon gyakorolhassák alkotmányos jogaikat. A 8. §. a törvény végrehajtásának biztosítékait szabályozza azon nem remélt esetben, ha a képviselő megfeledkeznék kötelességéről. De a képviselőház­nak óvatosan kell eljárni a kirekesztő határozatnál. Szükség, hogy állandó bizottságának indokolt jelen­téséből meggyőződést merített legyen arról, hogy a gátló akadály el nem háríttatott, vagy a­mennyiben a kormánynyal kötött szerződés egyoldalúlag fel nem bontathatik, el sem hárítható. Meg kell győződ­nie arról is, hogy a képviselő tudva követte el a mu­lasztást. Nem tartozik ugyanis a lehetetlenségek so­rába, hogy tudtán kívül vagy akarata ellenére ne­veztetik ki a képviselő valamely állásra vagy hivatal­ra, vagy távolléte miatt a kineveztetésről nem érte­sülhetett. A 9. §. rendelete a dolog természetéből folyván, indokolást nem igényel. A bírói hatalomról szóló 1869: IV., az állam­számszékről 1870: XVI., a magyar leszámítoló és kereskedelmi bankról szóló 1873: XXVI. és a kir. közjegyzőkről szóló, ez év folyamain szentesítendő törvény az összeférhetlenségről már kivételesen in­tézkedvén, egyes­ rendeletei a törvényjavaslatba föl nem vetettek, és így érintetlenül hagyattak. A 11. §. rendelete ezen elv folyománya, hogy a törvény visszaható erővel nem bírhat, de ellenkez­nék is a méltányossággal, ha azon képviselők, a­kik az összeférhetlenségi törvény megalkotásáról, s an­nak szelleméről és egyes intézkedéséről a választás alkalmával sejtelemmel se bírhattak, azon kényszer­helyzetbe hozatnának, hogy egyik vagy másik állo­másról, s a­mennyiben a gátló akadály el nem hárít­ható, a képviselőségről azonnal mondjanak le.­­ Ezek azon indokok, a­melyek a bizottságot a tvjavaslat kidolgozásánál vezették. Ha a törvényhozás minden új hivatal és állás rendszeresítésekor egyszersmind azt is törvénybe iktatja, hogy a rendszeresített állás és hivatal össze­fér-e vagy nem a képviselőséggel, az összeférhetlen­ségi törvény novelláris pótlására nem igen lesz szükség. Kelt Budapesten május 30-án 1874. G o r o v e I., s. k. H o r v á t h L, s. k. a bizottság elnöke, a bizottság jegyzője. Különfélék Budapest, jun. 2. (K­i­t­ü­n­t­e­t­é­s.) A mai hivatalos lap egy királyi kéziratot közöl, melylyel ő felsége N­e­y Fe­­rencznek, a pestvárosi főreáltanoda igazgatójának, negyven évi szolgálati ideje alatt a tanügy és iroda­lom terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozza. (A magyar tud. Akadémiában­ jövő hétfőn Szilágyi Ferencz akad.­tag fog felolva­sást tartani idősb Wesselényi Ferenczről, kinek po­litikai és hazafias tevékenysége kortársai tiszteletét s bámulatát kelté fel, de ki egy tettével József csá­szár haragját az igazságtalanságig magára vonta. Az ősz tudor a család zsibói levéltárában a bécsi ál­lami és budai kanczelláriai levéltárakban feltalált gazdag adatokból összeállttá a két Wesselényi élet­rajzát, kiket mindkettőt személyesen is ismert s e felolvasás az uj és nem ismert adatokban rendkívül gazdag monographiának idősb Wesselényire vonat­kozó részét fogja tárgyalni. Úgy tudjuk, hogy e munka még ez év folytán sajtó alá fog menni. (Magyar Tudományos Akadé­mia) Miután a gr. L­ó­n­y a­y jutalomért pályá­zott II. számú »Experientia« stb. jeligés, továbbá az V. számú Excusez du peu« jeligés, különösen pedig a IV. számú »Olga« jeligés pályamunkákat az akadémia dicsérettel tüntette ki és (a szerzők általi) kiadásra méltóknak ítélte : azok ismeretlen szerzői nyilatkozatra hivatnak fel 1. évi június hó végéig az iránt, kivánják-e, hogy nevök köztudomásra jus­son; ha igen, akkor a julius 1-én tartandó összes akad. ülésben jeligés levelük fel fog bontatni; ellen­kező esetben ugyanakkor megsemmisittetik. Kelt Budapesten, a M. T. Akadémia 1874. május 27-én tartott nagygyűléséből. Arany János főtitkár. (Liptómegye alispán­j­á­v­á) a f. hó 1-én tartott közgyűlésen K­i­s­z­e­l­y Árpád vá­lasztatott meg. (A fiumei m. kir. tengerészeti hatóság) a kereskedelmi tengerészethez a kö­vetkezőket nevezte ki : hajókapitányokká : Duimich Felixet, Costreiából; Premuda Miksát, Lussinpicco­­lóból; Tomassich Venczel, Voloscából; hajóhadna­gyokká : Bachich Benedeket, Pogliánból; Calcogno Jánost, Lussinpiccolóból; Chirinich Miksát, Lussin­­piccolóból; Matkovich Ferenczet, Tersátóról; Ran­­dich Józsefet, Costronából. (Rendkívüli előadáso­k.) Kautz Gyula, a pénzügy­tanból azon hallgatóinak, kik ka­tonai szolgálatokat teljesítvén, célelőtti előadásain jelen nem lehetnek, e fontos tárgyból — bokros te­endői daczára — rendkivüli előadásokat rendez d. u. 6 — 7 közt. Oly tett, mely valóban elismerésre méltó, — csak az kár, hogy az önkéntesek, legjobb akara­­ratuk mellett is, ez érdekes előadásokon sem lehet­nek mindég mindnyájan jelen, mert jelenleg két ez­red távollévén, őket is egyre-másra küldözgetik őr- és egyéb szolgálatokra. (Pest Pilis és Solt t. o. me­gyék) tankerületi iskolatanácsa évnegyedes ren­des közgyűlését f. évi június hó 9-én a megyei évne­gyedes rendes közgyűlés első napján délután 4 óra­kor tartja meg a megyeház tanácstermében. (A baromfikiállítás) e hó 4-én, ünnepnapon, délben nyittatik meg. (»K­öz­jegyzői iratmintatár«) czímű könyv legközelebb jelen meg az Athenaeum kiadásában dr. Grubicy László igazságügyminisz­teri titkártól. Szerző e művében feladatául tű­zte ki a hazánkban meghonosítandó közjegyzői intézmény érdekében oda hatni, hogy a közjegyzők eljárása és irataik szerkezete egyöntetű legyen és így a ná­lunk még megteremtendő közjegyzői praxisra biztos Útmutatást nyújt. E könyvben a közjegyző teendői­nek minden ágára nézve törvényszerű fogalmazvá­­nyi mintákat találand és igy az neki kényelmes »vademecum«-ja leend. Szerzőnek jelen hivatalos állásában előnyösen ismert működése és korábbi ügyvédi, udvari ügynöki és közjegyzői gyakorlata kezeskedik arról, hogy műve czéljának teljesen megfelelend, a minthogy szakférfiak, kiknek alkal­muk volt a kéziratot átolvasni, azt meglepően vilá­gos, kiválóa­n gyakorlati műnek ismerik el. (Az országos nőiparegylet két bálja), melyet ipartanodája és munkabazárja ja­vára rendez, holnap, június 3-án és holnapután 4-én lesz a császárfürdőben. Jegyek a meghívó elő­muta­tása mellett válthatók : Cserhalmai Ferenczné egy­leti alelnökné lakásán naponként d. u. 2 órától esti 6-ig (Redout-épület); az egylet tanodájában (Üllői ut­l­só szám), a bál estéjén a csiszárfürdői pénz­tárnál. (Az »összeférhetlenségről« szóló törvényjavaslatba,­ melyet la­punk tegnapi száma közlött, nemcsak nálunk, de minden lapban, a javaslat leírói hibája folytán, érte­lemzavaró hibák csúsztak be, és­pedig: a 2-ik §. a) pontjában e szó helyett »tagjai« e szó teendő »tagja«, a 2-ik §. c) pontjában e szó helyett »befejeztetett«, e szó teendő »bejegyeztetett«, a 9-ik §-ban e szó helyett »képviselői illetménybe­n«, e szó teendő »képviselői lakbér illet­ménybe­n.« (őrült nő.) Nagy-Szebenből írják, hogy ott május 20-ika éjjelén egy őrült nőt találtak a sétaté­ren, a­ki gyilokkal több egyént megsebesített. Kö­rülbelül éjfélkor két kétes jellemű nő haladt a séta­téren, midőn az egyik padon egy magános leányt láttak ülni. A két nő azt hívtn, hogy az illető idegen, faggatni kezdték a leányt, hogy miként mer egyedül járni éjszaka. A kérdezett erre őrültként felugrott helyéről, gyilkot húzott ki övéből, s megsebesítő fe­jén mindkét nőt, kik jajgatva szaladtak el. A nagy zaj fölkeltette a környék lakóit, s egy czipészinas a két szorongatott nő segítségére is sietett, de az őrült ezt is megsebesítette mellén, és csak az eközben megérkezett rendőrök foghatták meg a leányt és vit­ték egyenesen a tébolydába. (Az udvarhelyi dalárda zász­lószenteléséről) a »Kel. «-ben a következő leírást olvassuk : A zászlószentelés napján, május 25-én már kora reggel hullámzott a nép az utczákon s várta az ünnepély kezdetét, melyet taraczktö­­rések jeleztek. A zászlószentelés ünnepélye 11 óra­kor vette kezdetét; a dús fenyőlombokkal diszi­­tett téren csinos sátor emelkedett, mely körül Lázár Mihály főispán s szeretetreméltó neje, a koszorú­­leányok s a város katonai és polgári előkelőségei helyet foglalván, hatalmas taraczklövések s az ud­varhelyi dalárda lélekemelő dallamai között a hely­beli katholikus főpap fényes segélyszemélyzettel a szent­mise után a lobogót felszentelte. Ezt követő­­leg a megjelent dalárdák együttesen Hahn Márton, a kolozsvári dalkör karnagyának vezetése alatt Liszt »lelkesedés dalá«-t énekelték el nagy hatással. A zászló­anya lelkes szavakkal átadván a zászlót a dalárdának, Zajzon udvarhelyi ev. lelkész észhez

Next