Pesti Napló, 1874. december (25. évfolyam, 276-299. szám)
1874-12-03 / 278. szám
278. szám. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület, A lap Szellemi részét illető mindao közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Hiarto-Mvaiai Barátok tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Csütörtök deczember 3.1874 REGGELI KIADÁS. Möffisetéd feltételeség Postán küldve, vagy Budapesten káhot hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 0 ■ 0 . 6 frt — kff. 6 hónapra 0 . 12 . — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1orint. Az előfizetés az év folytán* minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 20. évi folyam. Hirdetését szintúgy mint’előfizetés is a KIADÓHIVATALBA, barátok-teres Athenaeum-éplik küldendők Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra Előfizetési árak : Egész évre..................24 frt. Kél évre......................12 firt Negyed évre . . . 16 frt. Egy hóra..................2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó-hivatalának (Perencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. A ..P. Napló" szerkesztő- és kialó-ivatala. Budapest, decz. 2. Tisztelt szerkesztő úr! Becses lapjában a napokban egy közlemény foglaltatott, mely a zárszámadási bizottság egyik üléséről tévén jelentést, elmondta, hogy a bizottság illető ülésében nagy vita folyt. A vitára okot Lónyay Menyhértnek az 1867-ik évi pénzkezelésről beterjesztett 328. szám alatt ismeretes kimutatása adott. A bizottság minden tagja elismerte — úgymond a hírlapi jelentés tovább — hogy a kimutatás felette hiányos, sőt a bizottság egyik tagja odanyilatkozott, miszerint vétket követett el Lónyay, hogy a kimutatást előterjesztette. A nagy vita eredménye a nevezett közlés szerint az lett, hogy a kisebbség a Lónyay kimutatásainak a legfőbb számszék részére megküldött eredeti részletes kimutatásokkal meg nem egyező voltát kívánta kijelentetni, ellenben a többség (hat jobboldali, három baloldali ellen) kijelentette, hogy mindaddig, amíg az osztrák és magyar minisztériumok közt »a közös természetű ügyek« véglegesen tisztába nem hozatnak, az 1867-ik évről rendes és biztos számadást öszszeállítani nem lehet. Jogom van e közlemény félre nem ismerhető tendentiositásánál fogva föltenni, hogy nem kifogástalan forrásból eredt. De a közlemény nemcsak rosz szándékot árul el, hanem bizonyítja azt is, hogy a közlő nem is ismerte a tárgyat, melyről irt.*) Tévedéseivel és ignorantiáival foglalkozni azonban nem az én feladatom. Engem a kérdés érdekel, mely egyáltalán nem uj; 1869. év végével e tárgyról, u. m. az 1867. évi kezelési kimutatásokról és az 1868. évi zárszámadásokról élénk vita folyt a képviselőházban és az 1848. III. t. ez. 37. §-a, az ugyanazon évi IV. t. ez. 6. §-a és az 1870. évi X. t. ez. értelme szerint a képviselőház az 1869-ki országgyűlés 158. ülésében hozott határozatában kimondta, hogy »azon eltérések, melyek az előirányzat és a zárszámadások által kitüntetett tényleges kezelési eredmények közt fennforognak, részint az eltérés szüksége, részint későbbi törvények által igazolva vannak.« Az országgyűlés e határozata tovább) A közlemény a lapok számára szerkesztett kőnyomatot Országgyűlési Értesítődből vétetett át lapunkba, mely az összes budapesti lapokat a képviselőház bizottságaiban történtekről tudósítja. A szerk. bár jóváhagyja a minisztérium két évi kezelését, megszavazza az eltérésekre nézve a felmentést és csupán a számtételek helyességének megvizsgálása végett a kimutatást a felállítandó államszámvevőszékhez áttétetni határozta.« A magyar államszámvevőszék pedig ezen számtani vizsgálatot befejezte és az arról tett jelentésében kimondja, hogy »az említett számviteli kimutatások tüzetes megvizsgálása után . . . arról győződött meg az államszámvevőszék, hogy az eredeti számadások eredményei a főbb összegekre nézve teljesen, a tételenkénti részletekre nézve némi, azonban az összegre nézve károsan be nem folyó eltérések kivételével... amennyiben t. i. az egyes tételek vagy kezelési ágak, vagy rovataik, vagy pót- és folyó kezelések közt lettek felcserélve, a zárszámadás illető tételeinek valósággal megfelelnek, továbbá hogy hosszabb tanulmányozás után rájön a vizsgáló, hogy a kimutatott tételek csakugyan a zárszámadás szerint használtattak fel, és hogy az összegek végeredménye tökéletesen megegyez az 1868. zárszámadásban felvett összegekkel. Nemcsak ezeket kellett volna tudnia a bizottság azon tagjainak, kik hivatvák ily kényes természetű ügyek fölött határozni, hanem azt is, hogy egy »kezelési kimutatás « a kezelési eredményt számolja el, tekintet nélkül arra, hogy a folyó, vagy múlt évi költségvetés terhére vagy javára történtek-e a kiadások és bevételek, és ennélfogva a dolog természete szerint nem is egyezhetik a zárszámadás tételeivel, mivel a zárszámadás már nem az évi kezelésnek kimutatása, hanem kimutatása az azon évi államháztartásnak, melynél már elkülönítve fordulnak elő az előző év hitelére történt, úgy a jövő évben a számadási év javára, vagy terhére előforduló fizetések. De tudniok kellett volna a bizottság illető tagjainak azt is, hogy különböznie kellett a Bécsben székelő államszámvevőszék által készült zárszámadásnak az általam egy évvel előbb a képviselőház elé terjesztett kezelési kimutatástól a különböző álláspontnál fogva is, mely köztem és a bécsi számvevőszék közt létezett, a mennyiben a bécsi legfőbb számvevőszék az 1866. deczember végén az akkori osztrák pénzügyminiszter által előterjesztett költségvetés czimei szerint számolt el, és igy a belügyi kiadások a »magyar és horvát cancellária« czim alatt fordulnak elő, holott ellenben én, ki 1867. márczius havában vettem át a pénzügyi kezelést, az alkotmányos formák és törvények értelmében a kiadásokat az életre hívott egyes minisztériumok szerint számoltam el ; sőt különböznie kellett már azért is, mert több kiadás fordult elő 1867-ben (mint a koronázási, országgyűlési kiadások stb.), melyek az 1866. évi előirányzatban, mely szerint a bécsi számvevőszék könyvelt, elő se fordultak. A magyar minisztérium az országgyűlés határozatainak alapján könyvezte bevételeit és kiadásait a minisztérium tényleges címén, az osztrák főszámvevőszék pedig, a maga régi budget-rovatai alatt könyvelt. De nem fogadhattam el a bécsi legfőbb számvevőszék könyvezési modorát a közös kiadásokra nézve is, mert az ország hátrányára lett volna. Feleslegesnek tartom ez iránt részletekbe bocsátkozni, csak azokra hivatkozom, miket ez ügyben az országgyűlési tárgyalások alkalmával 1869. évben részletesen és indokolva elmondottam. A legkevesebb, mit oly bizottság tagjaitól, mely hivatva van ily kényes természetű ügyekben határozni, a közönség úgy, mint egyesek megvárhattak volna, az, hogy e bizottság minden tagja illő komolysággal és a fennforgó tárgy minden körülményének alapos ismeretével fogjon fontos feladatához. Sajnos jelenségnek kell venni, hogy vannak, kik a zárszámadási bizottságban részt vesznek, vitatkoznak, vádolnak és határoznak oly kérdések fölött, melyeknek előzményeit fejleményeit és történetét nem is ismerik, noha ezek is a házban bőven megvitattalak. E megjegyzést, melylyel soraimat bezárom, a számadási bizottság azon tisztelt tagjának ajánlom figyelmébe, ki oly könnyedén vélte vétkemül felróhatni azt a tettemet, amelylyel csak kötelességemet teljesítem, és a ki jogosítva érezte magát ítéletet mondani e tárgyban anélkül, hogy komolyan tanulmányozta volna. Gróf LÓNYAY MENYHÉRT: A „Pesti Napló“ tárczája. A »mennyei birodaloméból- Peking, aug. 15. Peking, a Peicho folyamtól délnyugati irányban 10—12 angol mértföldre fekszik homokos síkságon, csaknem egyenlő vonalban, a szélességi és hosszúsági fokokat tekintve, Madriddal és Nápolylyal. Mint chinai történészek állítják, Peking a »Yán»-ok uralma alatt, tehát már Kr. e. 250-ben mint China fővárosa szerepelt, de bennszülött császárok alatt az udvar folyton Nankingben tartózkodott, míg Kr. u. 1421-ben a Ming dynastiából származó Yung -to császár udvarával együtt újra Pekingbe költözködött, s ez időtől kezdve Peking állandóan China fővárosául tekintetett. Sajátságos, hogy bennszülöttek a chinai fővárost »Petyin«-nek ejtik ki, sőt chinai földabroszokon »ching-schih« névvel jelöltetik. Midőn a mancsuk császárja a chinai trónra lépett, Peking két részre osztatott fel. Az északi rész, hol a császári palota fekszik, »Tartár«-nak neveztetett el, annak jelzésére, hogy ott mancsu eredetű családok laknak, míg a leginkább chinaiak által lakott déli részt chinai városinak neveztetik. Mind a két város szilárdan épült kőfallal van körülvéve. A tartár-város tizenkét négyszög angol mérföldet foglal magában . Peking déli részétől el van különítve; falai sokkal szilárdabbak, de sok helyütt nagyon egyenetlenül vannak építve. — A falak magassága átlag 50— 60 láb, vastagságuk 40 láb. — Külső részük függélyesen emelkedik ki a földből ; belső felük éles szögben ereszkedik le a talajra. A kapuk fölött magas vizsgálótornyok épitvék, melyeknek apró ablakain faágyuk kandikálnak ki. A falakon gyönyörű sétatér van, ahonnan nemcsak az egész várost be lehet látni, hanem nagyszerű kilátás nyílik a várost körülvevő erdőségekre, hegyekre és nyári lakókra. Maga a város legkevésbé sem képes meglepni az idegent. Egy fényes múlt nagyszerűségének romba dőlt maradványaival találkozunk itt. Minden romban hever, s a kormánynak egy nem rég kelt rendelete a félig beomlott házak lerontását, melyet többen megkezdettek, szigorúan eltiltotta. Az utczák oly szélesek és egyenesek, hogy »sugárút«-nak is beillenének, de a hajdan épült hírneves földalatti csatornák fel vannak szaggatva és sötét tátongó üregeik félelmességével borzongatják az idegen házát. Mindemellett láthatók még ma is nagyszerű és meglepően gazdag épületek, minők : a Buddha, Láma, és Confutius tiszteletére emelt templomok és más középületek. A császári palota, vagyis a »tiltott város« a tartár városnak egy harmadrészét foglalja el. A palota kétsorosan épült magas kőfalakkal van a külvilágtól elzárva. A külső falon nekem is sikerült átjutnom, de a belsőket még csak megközelíteni sem lehet, mivel azokat vízzel telt széles árok veszi körül s a falakból csak egy két palota csúcsa magaslik ki, melyek sárga szinű s napfénynél messze elragyogó porczellán táblákkal vannak befedve. A tiltott városba négy kapu vezet, melyek mindegyikét őrök őrzik, hogy ne jusson szentségtelen láb a »Dragon-trón« közelébe. A chinaiak elbeszélése szerint a falakon belül meglepően szép s a belföldi építészetet messze túlszárnyaló modorban épült paloták vannak. A falakon belül minden arany és ezüst, a pagodák oszlopai, a vázák, a bútorok, stb. Peking a falakon kívül sem látszik valami nagyszerű városnak; nincsenek a falakon kimagasló épületei, s általában oly hatást gyakorol az idegenre, mint egy óriási falakkal körülvett börtön. Semmi sem árulja el, hogy a nagy chinai birodalom hatalmas fővárosa terül el előttünk. Peking nevezeteségei közül különösen kiemelendők: a csillagvizsgáló torony, Láma temploma, Mohamed Mossueja és a pekingi nagy harang. A csillagvizsgáló torony a jelenleg uralkodó mancsu császári családnak trónra jutása kezdetén, körülbelül 250 évvel ezelőtt épült. A tartár város délkeleti részén fekszik, hol a kőfallal összeépítették. Eredetét illetőleg sok mindenfélét beszélnek a bennszülöttek. Legvalószínűbb, hogy »Kang-shi« császár uralkodása alatt (amidőn a jezsuitáknak nemcsak Pekingbe bejutniok sikerült, hanem annyira behízelegték magukat a hatalmas császárnál, hogy nagyon sok fontos ügy vezetése a jezsuiták kezére bízatott,) bizonyos Ricci nevű olasz jezsuita felügyelete alatt építtetett az oly sokat emlegetett pekingi csillagvizsgáló torony. A torony két emeletből áll, melyek közöl ma már csak a felső használtatik. Itt vannak elhelyezve a planispherák, sextansok s egyéb csillagászati eszközök, melyek mindegyike valóságos műremek. — E szereket bronzból öntött dragonok — sárkányok — őrzik. Itt van elhelyezve azon hírneves égi globus, mely a pekingi szélességen létező főbb csillagokat tünteti fel, s melynek hire még Európába is eljutott. Sajnos, hogy a telescopok, és más apróságok lassanként eltünedeznek, vagy világot járó urak által elvontatnak. E körülménynek tulajdonítható, hogy a Tsungli-gamen (a chinai külügyminisztérium) bezáratá a csillagda kapuit, s abba többé idegen be nem bocsáttatik. Láma temploma a város északkeleti részén fekszik, s 725-ben építtetett Yung-Cheng császár parancsa folytán, midőn a thabeti, nagy láma hatalma Chinában is kezdett terjedni. Építészeti tekintetben e templom ritkítja párját egész Chinában. A templom tágas udvarán több bronzból készült óriási sárkány és oroszlán van elhelyezve, melyek mindegyike valóságos műremeket képez. Az épület sárga szinü porczelánnal van fedve. Midőn e templomot először meglátogattam, az udvaron sárga selyem kaftánba öltözött, borotvált fejű papok jöttek elém, kiknek mindegyike mély főhajtással válaszolt európaias üdvözletemre és egyikök azon kérdést intézte hozzám, mily nemzetbeli vagyok? »Matyakon« (magyar) volt válaszom, mire a papok fejüket csóválva néztek egymásra, bizonyára a sohasem hallott nemzet fölötti csodálkozásukban. Különben nagy tisztelettel vezettek végig a templomokon, sőt Buddha istennek óriási magas (60 láb) bálványát is megmutatták. A szobor bronzból öntve látszik lenni; mint mondák, fából van, s csak bronzszinű festékkel van művészileg befestve. Confutius temploma Lámáéhoz nagyon közel fekszik. Az igazat megvallva, nagy érdekkel léptem ez egyszerű templomba, ahol chinai betűkkel födött fatáblákon kívül nem igen lehet egyebet látni. A fatáblákon a bölcsnek neve olvasható. Ezen kívül apró márványtáblák vannak a falakon elhelyezve, melyeken tudós chinaiak nevei vannak feljegyezve. A templom udvarán sürü lombú fák állanak, melyek, mint vezetőm mondá, az 500 évvel ezelőtt uralkodó mongol dynastia idejében lettek ültetve, sőt találkoznak oly merész chinaiak is, kik e fákat 2000 évnél is idősebbeknek állítják. Imádságok és egyéb szertartások itt nem tartatnak, kivéve évenkint egy napot, a midőn a chinaiak nagy prófétájuk tiszteletére áldozatokat nyújtanak be. Létezik Pekingben Mohamed tiszteletére emelt Mosfué is, mely »Chien-lung« császár uralkodása alatt ugyan ennek rendelete folytán építtetett. E templomról a következő történetét beszélik : Körülbelül egy évszázaddal ezelőtt, mikor Turkesztán China hatalma alatt állott, egyike az arab herczegeknek egy fiatal rabnőt mint ajándékot küldött Chien-lung császárnak. A napnak fia és a holdnak nagybátyja csakhamar annyira megkedvelte a szép arab leányt, hogy kérelmére, mely szerint egy Allahnak szentelt templomot építtetne a császári palota falai előtt, nem tudott ellentállni és több arab eredetű családot Samarkandból papjaikkal együtt Pekingben telepített le, kik a számukra kijelölt helyen egy mosdét építettek és házi tűzhelyeiket a templom körül helyezték el. Noha az évek folytán a chinai szokásokat el is sajátították, és a férfiak fejüket chinai, vagyis inkább mancsuka módra elül borotválják, hátul lelógó hajfonattal látják el, szokásaikat és fajukat egész a mai napig sértetlenül megőrizték. Rég óhajtottam ezen arab családot meglátogatni, míg egyszer csak óhajom, idő és alkalom kínálkozván reá,tetté vált. Egy pekingi fiakeren két órai döczögés után a császári város délnyugati sarkára érkeztem. Itt emelkednek a Mohamednek szentelt falak, közel a végromláshoz. A templomnak az utczára néző homlokzata, mely fehér márványból készült és telve van arab feliratokkal, tekintélyes kinézést kölcsönöz a templomnak, de belseje nagyon szegény. Míg a mesebének az utczára néző homlokzatát néztem, szolgám felkereste az öreg papot, ki kulcscsal kezében, családjának számos apró tagja által kísérve örömmel jött felém, hogy megmutassa a templom minden zugát. A templomban meztelen falak bámulják az idegent. A jószivü öreg pappal chinai nyelven társalogtam, melyet ő folyékonyan beszél; de mivel kiváncsi voltam tudni, várjon beszéli-e még anyanyelvét, felkértem őt, olvasná el a falakon levő hihe- sőleg a Koránból vett feliratokat, mit ő kész örömmel teljesített is. Tengeri utazásom közben elsajátítottam néhány arab szót, melynek ismétlése könyeket csalt szemeibe, s bizalmasabb kezdett irányomban lenni. Elmondotta, hogy néhány év előtt folyamodott a chinai kormányhoz pénzsegélyért, melylyel templomát felépíthette volna; de kérelmével elutasittatott, s míg a mosdé teljesen romba dől, ő és sorsosai kénytelenek a chinaiakkal űzött kereskedés által fenntartani nyomorult életüket. A chinai nagy harang temploma a város északi részétől mintegy három angol mértföldnyire fekszik. Hozzá igen poros út vezet, melyen szeles időben a por miatt lehetetlen járni. Egy virgoncz öszvéren futottam be a három mérföldet s megérkezvén oda, rögtön bebocsátottak a templomba. A »Ta-Csung-szu» (nagy harang) papjai igen szívesek és előzékenyek voltak irányomban, a menynyiben még pénzt sem akartak elfogadni s a számos egymás mellé épített templom kapuját nagy előzékenységgel nyitogatták fel. Elbámultam a harang megpillantásakor, mely a legnagyszerűbb s a legcsodálatosabb tárgy, amit eddig még Chinában láttam. A harang magassága 20 láb, átmérője 15 láb, súlya, mint a papok álliták, 115.000 fontnál több. Külseje, valamint belseje igen szépen dolgozott chinai és mancsu betűkkel van ékítve. A feliratok a Buddha vallás szent könyveinek 87 szakaszát tartalmazzák. A harang, mely földünkön a legnagyobbnak mondatik, »Yung-lo« chinai császár uralma alatt készült, ki egyike volt a Ming dynasztiából származott császároknak, kiknek legutolsó ivadéka Kr. u. 1643-ban halt meg. A nagy harang az eső istenének tiszteletére öntetett, s mint a papok szent komolysággal beszélték, mihelyt e harang megmozdittatik, az Isten azonnal esővel áztatja a földet. Vannak ezeken kívül Pekingben a nap, hold, föld, az ég és a földművelés tiszteletére épült fényes templomok, melyekben a chinaiak, mongolok és mancsuk császárja évenként többször személyesen nyújt be áldozatokat. De ezekről máskor. Faragó Ödön, Budapest decz. 2. (Közjogi vita a pénzügyi bizottságban.) A képviselőház pénzügyi bizottságában ma egy nagyon fölösleges közjogi vita folyt. A delegatiók által megszavazott 1872-diki póthitel fedezéséről lévén szó, Péchy Tamás fölvete a kérdést, vájjon a delegatiók jogosultak-e az ily póthitelek megszavazására. Péchy azt hiszi, hogy a delegatiók csak a közösügyi költségvetések megszavazására jogosultak, de nem a póthitelekre. Simonyi Ernő kijelenté, hogy ő nem akar tudni semmit a delegatiókról, s nem vesz föl az orsz. költségvetésbe egy tételt sem, melyet a delegatiók megszavaztak. Különben helyesli Péchy okoskodását. Péchy nézetét helyesli — közcsodálkodásra — , s erdényi is. Széll Kálmán, Wahrmann, s különösen Ghy czy a kiegyezési törvényből magyarázták meg, hogy e kifogás mennyire alaptalan. A delegatiók szavazzák meg a közösügyi költségvetést, a delegatióknak felelősek a közös miniszterek, a delegatiók vizsgálják a közös zárszámadásokat, mindezekből világosan kitűnik, hogy a delegatiókat illeti a póthitelek ügye is. E kérdést különben a magyar országgyűlés már eldönti, már háromszor beállítván az ily póthitelek fedezését (melyeket a delegatiók szavaztak meg), az orsz. költségvetésbe. A pénzügyi bizottság többsége is ily értelemben határozott. (A román egyházi congressus.) Esti lapunkban, Nagy-Szebenből vett hírek alapján, azon gyanításunkat fejeztük ki, hogy a román congressuson, a metropolita-választás alkalmával, »meglepetés« készül. E pillanatban Nagy-Szebenből vett sürgönyünk megerősíti e föltevésünket. A román metropolita választása, mely ma történt meg, nem vezetett eredményre, összesen 88 congressusi képviselő szavazott. Ezek közül 43 szavazatot Román Miron aradi püspök nyert, 45 szavazójegy pedig üres volt, és így, minthogy senki sem nyert általános többséget, holnap új választás lesz. Tudósítónk arról is értesít, hogy a 45 tag, ki üres szavazójegyet nyújtott be, Popea-párti demonstrátióból szavazott így. Alapos remény van azonban ahhoz, hogy a második,illetőleg most már harmadik, választás eredményre vezet, és pedig valószínű, hogy Román Miron nyeri meg az általános többséget. (A kataszteri képv. házi bi-zottság ma délután 5 órakor tartott ülésében az előadó által beterjesztett jelentés hitelesíttetvén, az legközelebb a ház elé fog terjesztetni. (Az igazságügyi képv. házi bizottság ma d. u. 5 órakor tartott ülésében Teleszky István előadó előterjesztő jelentését a polgári perrendtartás tárgyában, mely felett érdekes vita fejlődött ki az iránt, vájjon ezen jelentés alapján belemenjen-e a bizottság a perrendtartás részletes tárgyalásába. Szóltak e tárgyban Fauler igazságügyminiszter, Horváth L., Horánszky Nándor. Tudósításunk zártakor a vita még nem ért véget. (A tanulmányi alap jogi természetének megvizsgálására kiküldött képv. házi albizottság ma d. e. ülést tartott, melyben megállapodásra jutott hosszabb tárgyalás után kimondván, hogy a tanulmányi alap országos vagyis közalap, annak jövedelmei országos tan- és közművelődési czélok előmozdítására fordítandók, ebből kifolyólag kimondatott az, hogy a kormány felhívandó, hogy mind az alapot, mind pedig az alapból fenntartott intézeteket az országos költségvetésbe vegye be. A motivatió szerkesztésével Horánszky Nándor bízatott meg; Apponyi Albert gróf különvéleményt jelentett be. (A delegátiók jövő ülésszakának idejét, mint a »N. Er. Presse« értesül, a közös miniszterek már megállapították. A delegátiók 1875. mártius elejére fognak összehivatni. Az ülések ezúttal Bécsben tartatnak; a tanácskozások tartama alig lesz több négy hétnél. A közös minisztériumokban már folyik a budgetösszeállítás munkája, noha az előirányzatok még sehol sem készültek el, s így azon hírek, hogy a közös kormány ismét nagyobb szükséglettel fog előállani, legalább is koraiak. Ellenkezőleg, az idézett lap szerint, a közös miniszterek abban állapodtak meg, hogy az előirányzat készítésénél a monarchia pénzügyi helyzetét kellően tekintetbe veszik. (Az egyetemi építkezések ügyében a közoktatási miniszter költségkimutatást terjesztett a pénzügyi bizottság elé, mely annak idején ezen tétel tárgyalását függőben hagyta volt. E kimutatásból a következő adatokat közöljük: Az orvosi kar czéljaira s a természettudományi intézethez szükségelt telkek árára 616.000 frt jön megszavazva. Ez összeg évi kamata és törlesztése 43.120 frtot igényel. Az egyetemi könyvtárra 1873. és 1874-ben 410.000 frt, az élettani intézetre 224.000 ft, az egyetemi főépületre 359.581 frt, összesen 993.581 frt jön megszavazva, melynek kamatai és törlesztése 69.550 frtot igényel. 1875-re az itt megnevezett három építkezésre 480.734 ft van előirányozva, melynek kamata és törlesztése 33.652 frtot s igy az összes eddig megszavazott s a jövő évre praeliminált építkezési költség 2.090.315 ftot, az évi kamat és törlesztési hányad 146.322 ftot tesz. Az építési költségek az előleges számítások szerint 1.058.219 forintban állapíttattak meg és pedig az egyetemi könyvtár 474.638, az élettani intézet 224.000, a központi épület 359.581 forintra. Tényleg azonban az építkezés ez 1.178.172 fton, vagyis az előirányzatnál 119.953 fttal többet tettek. Minthogy pedig a czélokra eddig csak 993.581 frt jön megszavazva, még 184.591 frt kell az építkezés befejezéséhez. Ez összeghez járulnak a felszerelési költségek, és pedig a könyvtárnál 109.300, az élettani intézetnél 33.710, a központi épületnél 61.200, összesen 204.210 frt, továbbá hozzájárulnak a Beleznay-telek árának fedezésére, mely kisajátítás utján 201.633 fton vetetett meg, de melyre csak 125.000 frt jön megszavazva, 176.633 ft, végül a papnöveldétől megvett telek ára 15.300, úgy hogy az összes egyetemi építkezésekre még 480.734 frt szükségeltetik. Budapest, decz. 2. Már egyszer szóltunk az úgynevezett erdélyi magyar nemzeti pártról. Körülbelül akkor is azt hittük, amit ma is hiszünk,hogy a vajúdások eredményeként vagy külön párt fog születni, mely azonban sem magyar, sem nemzeti nem leend, vagy szövetkezni fognak a magyar és nemzeti elemek, de csak úgy, mint a nagy nemzeti pártok alkatrészei s egyáltalán nem külön czélra, külön zászló és külön jelszó alatt. Hitünkben az azóta bekövetkezett események csak megerősitettek. Már eddig is unni kezdi maga az uj párt a nevet, melyre magát elkeresztelni jónak látta. Az ország központján mind a job, mind a baloldal elutasitá az uj párttal való solidaritás eszméjét. — Az erdélyi részekben egyik vidéki tanácskozmány a másikat éri s minél közelebb jutnak az emberek az uj párt alakulásának s törekvéseinek ismeretéhez , annyival inkább kezdik belátni, hogy az, a mi távolból magas béretek s erdőkoszoruzta hegységek képét tünteté fel, voltaképen nem egyéb, mint alkonyi felhők rétegzete, mely nem volt látható, mikor még a nap fennállott s nem lesz látható, mikor az már nyugvóra száll. A tordai deákpárti értekezlet legújabban szintén a külön nemzeti párttal foglalkozott. Nem szent neki formaszerű háborút. Nem indított ellene rendszeres hadjáratot. Nem ítélte el az uj párt tagjait. Még csak nem is szakított velük. Mindezt fölöslegesnek tartá. Elégnek vélte, hogy higgadtan, szenvedélytelenül, a biztos positióra alapított önérzettel kimutassa, mint egykor Voltaire egy új compositióról kimutatá, hogy az uj párt sok újra és sok jóra törekszik ugyan, hanem a mi benne jó, az egyáltalán nem uj, a mi pedig benne uj, az egyáltalán nem jó. A mi más szóval, — mint legidősb gr. Tee ky Domokos atyafiságos jó indulattal kifejté — azt teszi , hogy minden életrevaló törekvés, melyet az uj párt zászlójára felirt, a Deákpártnak is törekvése s ennek keretén belől sokkal biztosabban czélra vezethető, mint különben. A tordai értekezlet általában kellemes látványt nyújt mai zilált politikai viszonyok s örökké hullámzó véleményáradatok közepette. Kimondd, hogy azért, mert sok a baj s mert a bajokat kormány és parliament gyorsan leküzdeni nem képes, kormányt és parliamentet elitélni, ellenükben a hazafiatlanság vádját hangoztatni s a különben is csüggeteg közvéleményt megmételyezni segélynek nem segély, politikának veszélyes politika, magyar