Pesti Napló, 1875. december (26. évfolyam, 275-299. szám)
1875-12-03 / 277. szám
277. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Budapest, Péntek, deczember 3.1875. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . . 12 » — » Az esti kizdis postai ktdfink küldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első papjától számittatik. 26. évi folyam. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési felhívás a „PESTI MPLÓ«-ra. Előfizetési árak: reggeli és estikiadás, t'/z legnagyobb tv és közgazdasági melléklet.) Egész évre.........................24 frt. Fél évre .........................12 frt Negyed évre .... 0 frt. Egy hónapra .... 2 frt. bV Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő A »Pesti Napló« szerk. s kiadó hivatala. Budapest, decz. 2. Bécsből értesült ma a magyar közönség azon nagyfontosságú hírről, hogy a magyar járadékkölcsön megköttetett Az alkudozások a magyar kormány és a Rothschildcsoport képviselői között sikerrel befejeztettek, s a bécsi börzén a Credit-Anstalt hivatalos hirdetménye tudatta, hogy ez intézet, mint a Rotschild bankárcsoportjának egyik tagja, a magyar kormánynyal megkötötte az új kölcsönt, mire a börzén szilárdabb hangulat következett be. A budapesti politikai körökben ez eseményről alig tudtak valamit. A miniszterek az újságok híre folytán hozzájuk forduló pártfeleikhez igen szűk szavúlag csak azt felelték, hogy az esemény valóban végbement. Amely részletek e pillanatban még ezenfelül megtudhatók, azokat alábbi bécsi levelünk tartalmazza, mely ez ügyben értesült helyről eredt. Kölcsönpénzre van szükségünk, adósságot csinálunk, s igy ebben a puszta tényben bizonyára nincs semmi örvendetes. De ha magától a ténytől eltekintünk, s bizonyos, nem lényegtelen mellékkörülményekre helyezünk súlyt, okunk van, ha t. i. föltevéseink valók, ez eseményt kedvezőleg fogadni. Kölcsönnél először is szóba kerül annak jellege, s ezzel szoros kapcsolatban a kölcsön ára. Ami a kölcsön jellegét illeti, azt részünkről föltétlenül, örömmel üdvözöljük. E lapok olvasói emlékezhetnek, hogy már évekkel ezelőtt sürgettük a szakítást a zálogokra való kölcsönvevés szégyenletes rendszerével; a zilált gazdasági és politikai viszonyok azonban lehetetlenné tették az óhaj valósulását. Grhyczynek oly helyzettel kellett megküzdeni, mely közel állott az örvényhez. Gazdasági viszonyaink ma sem javultak, de a pártok közötti fusió folytán derültebb jön a politikai situatio, s a külföldi pénzpiaczok bízni kezdenek állami életünk consolidatiojába. Ez tette lehetővé a járadékkölcsönök rendszerét, melynek életbeléptetésével mindenesetre hatalmas segélyeszközt nyertünk hitelviszonyaink összekuszáltságából való menekülésre és reményt arra is, hogy állami jószágaink felett visszanyerhetjük a szabad rendelkezést. Ami a kölcsön árát illeti, a felett ma még alig mondhatunk ítéletet. A rendelkezésünkre álló kütforrásokból csak megközelítő tájékozást nyerhetünk. Ha jól számítunk, a kölcsön az országnak mintegy 71/2°/o-jába kerül, s úgy látszik, hogy az átvételi ár fokozatos, vagyis hogy, mint a legutóbbi kölcsönnél, későbbi sorozatok kedvezőbb feltételek alatt fognak átvétetni. A felett ellentmondók ma még a hírek, hogy a kölcsön mily összegről szól. Úgy látszik, egyelőre kisebb részletekről van a szó , de reméljük, hogy a 153 millió államadósság conversiója e művelet útján komolyan czélba vétetik, ami ha nem történnék, az egész ügynek más, kedvezőtlenebb szint adna. Államunk ezúttal ismét egy hatalmas bankárcsoporttal jelen meg a világ pénzpiaczán, s így a művelet sikere biztosítva látszik. Ez ügyről a további tudnivalókat következő bécsi levelünk adja elő: Bécs, decz. 2. A magyar rentekölcsön első része iránt végre megtörtént az egyezség a magyar pénzügyminiszter és a Rotschildconsortium közt. Teljesen megbízható forrásból úgy értesülök, hogy a művelet minden feltétele meg van már állapítva, és hogy péntek délutánra ide váratik Budapestről Széll Kálmán pénzügyminiszter Leeb és Köffinger tanácsosaival és Weninger, Berlinből pedig Hansemann a disconto-bank igazgatója. A szerződés pénteken fog a magyar pénzügyminiszter és a consortium képviselői által aláíratni. A consortium ugyanazon tagokból áll, akik a 153 milliós kölcsönt és a keleti vasút másodsorozatú prioritásait átvették. A magyar pénzügyminiszternek az elfogadott ajánlaton kívül még két részről ajánlottak fel kölcsönt. Az egyik egy gyenge csoport volt, melylyel nagyobb hitelműveletet megindítani bajos lett volna; a másik csoport jelentékeny franczia pénzerőkből állott, és a kölcsönön kívül vasúti tervek iránt is tett ajánlatot. Mindkét ajánlat kevésbé előnyös volt, mint a Rothschild-csoporté. Az üzlet ezúttal oly összegre terjed, mely a pénzügyminiszternek cassa-dotatióját biztosítja s módot nyújt neki megkezdeni a 153 és 54 milliós kölcsönök visszaváltását. A consortium fix veszi át a kölcsön ezen részét és emissiójáról egyhamar nem is lesz szó. A rente-kötvények 6 százalékosak, aranyra szólnak és adómentesek. A mostani részlet átvételi ára megfelel az első 76 ,5 millió szintén 6 °/o -os és aranyra szóló, de öt év múlva esedékes kincstári jegyeknek. A kölcsön többi s pedig nagyobb részére Széll Kálmán szabad kezet tartott fönn magának és esik az opciót ajánlotta föl a Rothschild-consortiumnak. A pénzügyminiszter, úgy értesülök, legközelebb elő fogja terjeszteni az országgyűlésnek az e hitelműveletről szóló törvényjavaslatot. A „Pesti Napló” tárczája. A költő halála. Az amerikai nép ez évi october 28-án rótta le tiszteletadóját legnagyobb költője Poe Edgar iránt, ki már huszonhat éve porladozott a sírban, anélkül, hogy pihenő helyét csak egy kereszt, vagy egy kő jelezte volna. Philadelphiai tanárok, élükön Childs nevű hírlapíró gyűjtést indítottak az emlékkő költségeire. Poe Edgar végnapjairól mindeddig kevés ember tudott hiteleset, politikai ellenségei azt híresztelték felőle, hogy mértéktelen pálinkaivás áldozata lett. De az emlékkő felavatása alkalmával — a baltimorei temetőben történt — nyilvánosságra jutott a washingtoni kórház azon orvosának jegyzőkönyve, ki a költő végperczeinek tanúja volt. Az érdekes okmány így hangzik : — Poe A. Edgar 1849. október 7-én kocsin a Washington-kórházba hozatott. A Lightstreet rakparton egy kereskedő háza előtt találták egy padon fekve. Teljesen kábult állapotban volt, hanem azt nem lehetett mindjárt megtudni, váljon szesztől-e, avagy altató ópiumtól. Több ember volt ott összegyülekezve a padon elterülő férfiú körül, kit virradóra találtak meg. Egy arra menő odalépett, és ráismert a költőre. Egy rendőr kocsit hozatott és a költőt elvitette a kórházba, melynek igazgatója vagyok. Ez reggel tíz órakor történt. Poe Edgárt külön szobába tették, levetkőztették, gondosan megvizsgálták, semmi előzetes tudomásom se volt szokásairól, életmódjáról, anyagi helyzetéről. Szesz szagot nem észleltem sem ruháin sem lélegzetén. Nem tapasztaltam sem deliriumot, sem izgatottságot. Testbőre sárgás, a torokból nesz tört fel; nyilván aludt. Comaticus állapotban volt; langyos borogatásokat alkalmaztak, lábaira, combjaira, gyomrára mustártapaszt tettek, fejére jeget. Leeresztettem a redőnyöket, oly állásba igyekeztem helyezni, mely állapotának legjobban felelt meg. A párnához ápolót állítottam és meghagytam neki, hogy mihelyt a beteg mozdul, bijjon. Körülbelül fél óra múlva az ápoló beszólitott; épen akkor léptem a szobába, mikor a költő levetette melléről a takarót, kinyitotta szemeit s igy szólt: — Hol vagyok ? Széket tettem ágyához, megfogtam a kezét, félresimitottam gyönyörű fekete fürtéit és megkérdeztem, hogy érzi magát ? — Nagyon feszül, feleje. — Szenved-e ? — Nem. — Gyomorfájást érez ? — Igen. — Szomjas ? — Nem. — Fáj-e a feje ? — Igen. — Mióta betegeskedik ? — Nem tudom. — Hol lakik. — Egy platt-streeti fogadóban, szemközt az indóházzal. — Van-e málhája, bőröndje, vagy egyebe, amit elhozatni szeretne. — Igen, van egy táskám, ott vannak papírjaim, kézirataim. — Ha kívánja, elhozatom. Ő köszönetet mondott, és megkért, mondanám meg neki, hol van, doctornak szólított. — Ön barátoknál van. — Az volna legjobb barátom, aki pisztolyt fogna rám és főbe lőne. — Igyekezzék csak lecsilapodni, Poe úr, elkövetünk minden lehetőt, hogy kényelemben részesítsük, szenvedéseit lecsilapítsuk. — Oh, bel nyomorult vagyok! Uram, ha meglátom sülyedésemet, tönkrejutásomat, ha rágondolok, mennyit szenvedtem és vesztettem, mily nyomorba juttattam családomat, akkor szeretnék érvénybe tűnni, letaszítva isten és ember által, mint a társadalom söpredéke. Istenem! Mily borzasztó helyzet! Hát annak a halhatatlan léleknek nincs váltsága ? — Poe úr, legyen nyugodt, fogja ezen italt, az lecsilapítja, erőt ad. Poe kinyújtotta kezét a pohár után , az ápoló tartotta fejét. Mikor ivott, behunyta szemét, mintha aludni akarna. Mellette maradtam, figyeltem lélegzetére, hogy megtehessem a diagnosist. Azok, akik a rakparton leltek, azt mondták nekem, hogy Poe chronicus alcoholismusban szenved, de nem tudtam, mikor ihatta a szeszt, a mostani tünetek meg nem szóltak ily feltevés mellett. Ideges reszketést nem tapasztaltam rajta, ujjai nyugodtak, minden kérdésemre okosan felelt. Arcza sárgás, szemeit nem futotta el a vér, érvelése kemény, sebes, így maradt vagy egy óráig, aztán kinyitotta szemeit. Megkérdeztem, nem kiván-e pálinkát; meg akartam tudni, hogy e kérdésre nem fog-e benne az iszákossági ösztön felébredni. De ő kitárta szemeit és oly mereven nézett reám, hogy kénytelen voltam elfordulni. — Uram, mondá — ha tudnám, hogy ez az ital menten az Elysiumba visz, mégsem innám meg, mégsem nyúlnék hozzá! Nem tudja ön, hogy mennyi kint okoz ez ital. — Akkor mákonyos italt kell adnom, hogy álomra, nyugalomra tegyen szert. — Ezek a pokol és a kárhozat fogatát viszik. — Poe úr, önnek okvetlen csendesen kell maradnia, nem szabad izgalomba jönnie, nagyon válságos állapotban van, minden felhevülés közelebb viszi a halálhoz. S3 — Orvos úr, beteg vagyok ? Nincs többé remény. — Minden eshetőség ön ellen van. — Oh mondja meg, mennyi idő múlva látom meg kedves Virginiámat! Kedves Eleonórám, látni akarom a kedvest! — Elküldök azon személyekért, akiket látni szeretne. Nem tudtam családjáról semmit és megkérdeztem. — Van-e családja ? — Nincs, nem az én kedves Virginiám meghalt, de anyósom él. Oh! hogy vérzik érte a szívem! A halál fekete angyala megtette a magáét. Oda vagyok dobva a viharnak, iránytű és világító torony nélkül. .. Orvos úr, írjon az anyósomnak, Clemm Máriának. Írja meg, hogy Eddieje itt van. Nem, késő, késő! Fel kell lebbentenem a fátyolt, meg kell mondanom a titkot, mely égeti szívemet, tőr gyanánt furdalja lelkemet. Tíz nap múlva meg kellett volna es-küdnöm. (Itt zokogás fojtotta el szavát.) — Felkerestessem óráját ? Kérdezem, azt hívén, hogy a városban lakik. — Késő! késő! — Oh nem, felelém; rögtön elküldöm a kocsit. — Nem, írjon mind a kettőnek, értesítse őket betegségemről és halálomról. — Mondja meg a czímüket. — Shelton asszony Norfolkban, Virginia és Clemm Mária, Lowellben, Massachusett. Arczszine e pillanatban megelevenedett, halán- s tokain kidagadtak az erek, szemei lázasan forogtak, s feje előre hajlott, fris jégborogatásokat alkalmaztattam. Kis csilapitó italt adtam innia, aztán észrevettem, hogy jelenlétem felizgatja, térdre álltam, hogy ne lásson. Elküldtem valami Poe Nelson nevű egyénért, kiről megtudtam, hogy a költő rokona, azután Reynoldt nevű családért, mely a kórház közelében lakik. Meghívásom folytán Poe Nelson és Reynoldt úrnők el is jöttek. Poe Edgar körülbelül egy óráig maradt a kábult állapotban, érlüktetését nagyon gyengének találtam, szabálytalan volt, perczenkint 120-at olvastam. Lázhajtó szert akartam neki adni. Poe kissé feléledett és reám szegte szemeit. Melléje ültem, a tünetek komolyabbak lettek, úgy láttam, hogy a lélek elköltözőben van. Húslevest adtam neki, néhány csepp ammóniákkal. E pillanatban belépett Monkur John orvos , mihelyt a költőt megpillantotta, így szólt hozzám. — Orvos, a beteg haldoklik. — Igen, azt hiszem, hogy vége van. Monkur gondosan megvizsgálta, és mikor felsoroltam neki a reggel óta tapasztalt tüneteket, ő is csatlakozott azon nézetemhez, hogy Poe Edgar szűkölködések által előidézett idegbetegségben halt meg, melynek tudományos neve encaphalitis. Kartársam bort, húslevest és jégborogatásokat ajánlott. Poe több ízben szájához emelte kezét, mint ha inni akarna. Kis jeget adtak neki, aztán egy pohár vizet, melyet csak nehezen nyelt le, hanem aztán a levest minden nehézség nélkül ette. E pillanatban észre tért, kinyitotta szemeit. Úgy látszott, hogy a beszélés nehezére esik. — Orvos úr, végem van, írja, hogy »Eddie nincs többé.« — Eddienek nevezte őt anyósa, Clemm asszony. — Poe úr, engedje tudtára adnom, hogy ön közel van a halálhoz. Van-e még valami végső óhaja. Poe suttogott valamit: — Isten velünk örökre. — Gondoljon a Megváltóra, felelem, irgalmaz önnek úgy, mint az egész emberiségnek, mert irgalma végnélküli. — Az égboltozat rám szakad, folytatá, bocsásson tova. Isten minden ember homlokára ráírta olvasható rendeleteit. A démonok testet öltenek; börtöneik a fekete kétségbeesés örvényei. — Reméljen és bízzék benne. — Én, ki magam gyilkosa vagyok, az örvényen túl ott látom a kikötőt. Hol a mentő bárka? A hajó tűzből, a tenger rézből van! Mindenütt nyugatt látok, de partot sehol 2 Budapest, decz. 2. (A jogügyi bizottság) ma vette tárgyalás alá az igazságügyminiszternek a bíróságoknál alkalmazandó fizetési fokozatokról szóló törvényjavaslatát. A törvényjavaslat általános tárgyalása igen élénk vitára szolgáltatott alkalmat. Horváth Boldizsár, Hodossy, Szilágyi, D., Horánszky és mások elfogadása ellen nyilatkoztak a törvényjavaslatnak, melyet az igazságügyminiszteren kívül főleg Horváth Lajos, Teleszky és Hammersberg ajánlott elfogadásra. A bizottság végül a törvényjavaslatot általánosságban elvetette, s e határozatának előadójául titkos szavazással Horánszkyt választa. (A közigazgatási bizottság mai ülésében először is hitelesíti aközigazgatási bizottjágról szóló tvjavaslat tárgyában a képviselőház elé terjesztendő jelentését. A jelentés Gy 11ner Gyula előadó által holnap a ház elé fog terjesztetni. A jelentés hitelesítése kapcsában a bizottság tárgyalás alá vette Győr város kérvényét is, mely alkalomból a bizottság nem tarta szükségesnek a tvjavaslat újabb módosításába bocsátkozni. Ezután tárgyalás alá vétetett a törvényhatósági fegyelmi eljárás módosításáról szóló tvjavaslat. A tvjavaslat általánosságban minden vita nélkül elfogadtatván, megkezdetett annak részletes tárgyalása. Az 1-ső §. alkalmából elhatároztatott, hogy érvényben tartassék a megyerendezési törvény 81-ik §-a, mely szerint törvény teljesítéséért egy tisztviselő sem helyezhető fegyelmi eljárás alá. A 2-ik §-ban kifejeztetett, hogy az egyes szakminiszterek csak a főispán meghallgatásával rendelhessék el a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot. A 3—6-ik §§-ok változatlanul elfogadtattak. A 7-ik §. megtoldatott azzal, hogy a vizsgálat befejezése után a tiszti ügyész, ha a fegyelmi eljárás abbanhagyását indítványozza, az iratokat a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányához terjeszti be. — Az összes vizsgálati iratokat a bepanasztott tisztviselő megtekintheti, s azokra 8 nap alatt írásban megteheti észrevételeit. A 8—21. §§-ok változatlanul elfogadtattak, kimondatván, hogy az ügyek, melyek iránt a tiszti kereset már el van rendelve, a törvény életbe léptekor az eddigi eljárás szerint lefolytatandó. Ezzel az ülés véget ért. (Az erdélyi képviselők ma értekezletet tartottak a kolozsvári bányaigazgatóságnak a pénzügyminiszter által czélbavett megszüntetése tárgyában. Általános volt a megütközés a felett, hogy a pénzügyminiszter egy oly igazgatóságot készül megszüntetni, mely a költségvetésben, mint jövőre is fenntartandó volt felvéve; meglepetést okozott az is, hogy ez irányban a tegnapi hivatalos lap már kinevezéseket is hozott. Általános volt a nézet, hogy az igazgatóság megszüntetése az állam közgazdászati érdekeit súlyosan sértené, s az erdélyi bányászat czélszerű administratióját lehetlenné tenné. Egyelőre abban történt megállapodás, hogy mielőtt az értekezlet a további teendők felett határozna, szereztessék biztos értesülés azon álláspont iránt, melyet a kormány ezen ügyben ez idő szerint elfoglalni kíván. (A miniszterelnök válasza) Horánszky interpellációjára, vagyis inkább az ezen válaszról tegnap megjelent czikkünkre ma a »Pester Lloyd« némi észrevételeket tesz, amelyeket nem hagyhatunk szó nélkül. Először is — úgymond — nem osztozhatik azon nézetünkben, hogy méltányosság szerint is csak akkor egyezhetik az egyik kormány a másiknak azon kívánságba, hogy valamely nemzetközi kereskedelmi szerződés felmondassék, ha ugyanakkor az osztrák-magyar vámszövetség szintén felmondható. A »P. Lt.« elhallgatja itt a mi felfogásunk egynémely lényeges momentumát. Mi a szóban forgó, valamint az e kérdésről irt egyik korábbi czikkünkben kifejtettük, hogy a két kormánynak meg kell előre egyezni a felmondandó nemzetközi szerződés megújításának módozatairól, mielőtt a felmondással élnek , de eltekinthetnnk a megújítás feltételeitől akkor, ha a két állam közti vámszövetség ugyanazon időszakban felmondható. Abban áll épen köztünk a nézetbeli különbség, hogy a »P. Lt.« egy lejárásához közelgő nemzetközi szerződésnek felmondását tisztán negatív lépésnek tekinti, mely semmi pozitív rendelkezésnek nem praejudicál, holott a mi felfogásunk szerint egy vámszerződésnek felmondása, ha annak megújítása iránt legalább az osztrák és magyar kormány már előre meg nem egyeztek, határozottan pozitív intézkedés. Mert ha például az angol szerződés a vám(A városok a közigazgatási bizottság ellen.) A mai napig kilencz város intézett feliratot a képv.házhoz Tisza Kálmán min. elnök törvényjavaslatának a városokra való alkalmazása ellen. E városok: Budapest, Pozsony, Kassa, Temesvár, Arad, Győr, Sz.-Fehérvár, Fehértemplom és Késmárk. — Reméljük, hogy nemsokára nemes Debreczen városa is hallatja szavát. Temesvár városának a képr. házhoz intézett feliratából a következőket idézzük: »Bárha a törvényjavaslat 12-ik §-át, ennek szó szerinti tartalma szerint, úgy kellene értelmeznünk, hogy a közigazgatási bizottság hatásköre a városi vagyon feletti intézkedésre is kiterjed, mégis inkább hajlandók vagyunk azok felfogását osztani, kik a városi vagyon kezelését a törvényjavaslat szerint is a törvényhatósági bizottságnak hiszik fenntartódnak, mert az első értelmezés feltevése alatt a törvényhatóságokat egyszerűen megszüntetteknek kellene tekintenünk. Ha pedig a városi vagyon kezelése a közgyűlésnek maradt fenntartva, akkor a szőnyegen forgó törvényjavaslat nemcsak hogy nem egyszerűsíti a városok közigazgatási gépezetét, hanem ellenkezőleg komplicáltabbá teszi azt, amennyiben e gépezetbe egy új nagy apparátust illeszt bele, mely nélkül functióit amúgyis szabatosan végezhette volna. Az új hatóság daczára tehát az eddig szükséges volt közgyűlések ezentúl is ugyanazon számban lesznek megtartandók, hogy a városi vagyont, gazdászatot, bérviszonyokat stb. érdeklő intézkedések megtétessenek; ezen határozatból folyó részletesebb rendelkezések és intézkedések megtétele, nem különben az iparügyek másodfokú ellátása végett, továbbá a tanácsi hatóság gyakorlása szintén szükséges lesz. Márpedig ha e két, folyton működő hatóság mellé szövetség első öt évén belül lett volna felmondható s a magyar kormány az osztrák kormány kívánságára egyszerűen Ausztria iránti méltányosságból beleegyezett volna a felmondásba a nélkül, hogy az osztrák kormánynyal egyetértőleg előre megállapították volna a monarchiánk részéről kívánandó módosításokat, akkor megeshetett volna, hogy a felmondás megtörténte után a magyar és osztrák kormány közt nem jött volna létre a megújítás módozataira nézve a megegyezés, és az osztrák kormány elérte volna azon czélját, hogy Angliával csak kereskedelmi szerződés köttessék a legtöbb kedvezmény elausulásával, és hogy az előbbi alacsony behozatali vámok helyébe a más államokkal fennálló vámszerződések, vagy esetleg az általános vámtarifa magasabb tételei léptek volna hatályba. Ebből világos, hogy egy nemzetközi kereskedelmi szerződés felmondása nem csupán negatív lépés, hanem lehet következményeiben nagyon is pozitív intézkedés. Azért a mi felfogásunk szerint a fölvett példa esetében a magyar kormánynak, ha vele az osztrák minisztérium a felmondandó angol szerződés megújításáról meg nem tudott volna egyezni, meg kellett volna tagadni a felmondáshoz való járulását és az angol szerződés évről-évre hatályban maradt volna mindaddig, míg a vámszövetség első öt éve letelik. Ekkor aztán hozzájárulhat a felmondáshoz, ha a két kormány nem is tud előzetesen a megújítás módozatairól megegyezni, mert a magyar kormánynak hatalmában áll a vámszövetség felmondása által védekezni azon igenis pozitív következmények ellen, melyek az angol szerződés meg nem újítása esetében netalán Magyarországra súlyosodnának. A »Pester Lloyd« czikkünk egy másik részére nézve is ellenkező nézetet, helyesebben mondva : sejtelmet nyilvánít. Mi magyarázatot kerestünk a miniszterelnök azon mértéktelen buzgalmára, melylyel a vámközösség mellett és az önálló vámterület ellen nyilatkozik. Mi azt hiszszük, hogy Tisza Kálmán ért annyira a tacticához, hogy figyelmét el nem kerülheti, miszerint nem nagyon használ positiónknak Ausztriával szemben, ha oly kirívólag hirdeti a vámközösség előnyeit és az önállóság árnyoldalait. Följegyeztük, hogy az a hit kezd egynémely körökben gerjedezni, miszerint ezen, különben meg nem érthető magatartást oly tactica irányozza, melynek rugói első tekintetre föl nem ismerhetők. Ez a hit, megengedjük, téves lehet; de a »P. Lt.« azon magyarázata, amiért Tisza Kálmánnak félre kell tenni minden tartalékot, szintén csak sejtelem, és hogy a kettő közt melyik járt közelebb a valósághoz, annak majd csak a jövendő lesz bírája, a roppant hatáskörrel ellátott közigazgatási bizottság is lép, nem képzelhető, hogy a hatóság tanácskozmányaiban részt venni tartozó városi közegeknek sajátabb munkájuk teljesítésére idejük maradjon, és nem képzelhető, hogy a városi tisztviselők egyáltalában a törvényjavaslat szerint ok nélkül szaporítandó írásbeli munkák folytán, melyek között a közigazgatás állásáról, stb. minduntalan le- és felfelé előterjesztendő kimerítő jelentéseket említjük, (15., 16., 37—67, 73. §§. stb.) feladatuknak megfelni képesek legyenek. Példával fogjuk állításunk helyességét beigazolni. — A szükségleteink szerint minden hónapban tartandó közgyűlést a szakbizottságok ülései előzik meg, melyek rendesen 2, de sokszor több napot is vesznek igénybe. — Következik a közgyűlés. A közgyűlést követendik a sok időt igénybe vevő, mert a közigazgatás valamennyi ágaira kiterjeszkedő közigazgatási bizottság ülései. Következnék egy tanácsülés, mely a törvényhatósági vagy a közigazgatási bizottságok egy-egy rendkívüli ülése által felváltatnék. Hozzájárulnak az igazolási, bíráló- és egyéb választmányok ülései és a küldöttségi eljárások, melyek a törvényjavaslat által nevezetesen szaporíttatnának (4, 37, 38 stb .§.)majd a legtöbb adót fizető bizottsági tagok lajstromának kiigazításával, majd a törvényhatósági bizottságokból, majd a közigazgatási bizottságból való kilépések, illetve belépésekkel járó ülések stb. Ezek bevégeztével a városi törvényhatóság kiválóbb tisztviselői: a polgármester, főjegyző, tanácsnokok, főszámvevő, kik valamennyi ülésekben vagy azok nagyobb részében jelen vannak stb. észreveszik, hogy a hónap nagyobb része lejárt anélkül, hogy a polgárnagy saját bő hatáskörének megfelelhetett volna, anélkül hogy a főjegyző a tömérdek ülések jegyzőkönyveinek, felterjesztéseknek elkészítéséhez akár csak hozzáfoghatott volna, anélkül hogy a főszámvevő, kit időközben az árvaszék hetenkinti ülései, a pénztárak revisiója stb. igénybe vettek, a város lelkével, t. i. saját hivatala, a számvevőséggel érintkezésbe jöhetett volna. A törvényjavaslati körig, bizottságok a városokra való kiterjesztése által a közigazgatási rendszer tehát sokkal komplicáltabbá tétetnék, és csak az alaki munkakörök nélkül a megbízhatlanságig szaporíttatnék. A közigazgatási reform. (V.) A közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatnak, különösen a bizottság közigazgatási teendői közül, nem erős oldala a luciditas. Ennek okát nemcsak közigazgatási codificatiónk fejletlenségében, hanem főleg abban keressük, hogy méltán tartjuk kétségesnek azt, hogy, ha szintén lehetséges volna, czélszerű e a közigazgatást áttörhetlen merev szabályokhoz kötni? A 12. § a. pontja szerint a közigazgatási bizottság »a törvények korlátai között vezeti a közigazgatást minden ágaiban,« s miután az 1870. 42. t. sz. 58. §-a szerint az alispánnak, mint végrehajtó közegnek, első teendője, hogy : »vezeti a törvényhatóság nevében a közigazgatást«, a városokon pedig a 63 §. értelmében a kormányrendeletek végrehajtása, s így az állami közigazgatás közve-títése a polgármester teendője, természetesnek találjuk, hogy a »vezeti« szó, féltékenységet keltett aziránt, hogy a közigazgatási bizottság mint végrehajtó közeg fogná vezetni az egész közigazgatást és absorbeálni fogná az egész önálló hatáskört, melyet a megyében az alispánok s városokon a polgármester és tanács gyakorolnak. A közigazg. bizottságnak a végrehajtás körül ily hatáskört adni czélszerű nem volna, de nem czélozta azt maga a törvényjavaslat sem, és alkalmasint a felfogás vezette a képviselőház közigazgatási bizottságát és a minisztert arra, hogy az ominosus »vezeti« szó, kihagyásával a 12. §. a) pontja