Pesti Napló, esti kiadás, 1876. április (27. évfolyam, 76-99. szám)

1876-04-03 / 77. szám

Kiadó-hivatal : ShAm SBHMS IHi ■■j^l » g^As JAv Mi9|BI vJLimB szintúgy mint előfizetések Barátok-tere, Athenaeum-épület, a Jóesti Napló kiadó-hivatalába A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli ESTI KTADÁS Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. alai/an. küldendők. 77. szám._________________________________ Budapest, Hétfő, april 3,1876.____________________27. évi folyam. Szerkesztési iroda : Ellőfizetési feltételek: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. w Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki-A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez "gl' ""W *sss ««sm A adás együtt­ intézendő. | JA ■■ I M M 3 hónapra 6 frt ~ kr‘ ~ 6 hónaPra 12 frfc ~kr' _. H ^3 H M • ■ 15 is H lnk K mWL 33 Jgg f|9 H A* est! kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. EB I WA 9 3 Wk H B H Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár-kéziratok nem adatnak vissza. ■| | | | I W |Jk I | I I mely napján történik fa, mindenkor a hó 0183 napjától azt mi­tatik. Budapest, ápril 3. A kéviselőház jogügyi bizott­sága Horváth B. elnöklete alatt tartott mai ülésében megkezdte a büntető-törvény­javaslat tárgyalását. Elhatározta először is, hogy a szünidők alatt naponkint üléseket fog tartani. Pau­ler előadó hosszabb s jeles be­szédben fejti ki a javaslat alapelveit, melyek alapján elfogadásra ajánlja a javaslatot, az egyes elveknek az illető §§-oknál kérvén be­ható megvitatás alá vételét. A bizottság álta­lánosságban elfogadta a részletes tárgyalás alapjául a javaslatot, az egyes elveket az illető §§-oknál fogván tárgyalás alá venni Erre megkezdetett a részletes tárgyalás. A javaslat első pontja hosszú és élénk vita után, melyről reggeli lapunkban szólunk, kiha­gyatott. A múlt héten a török kormány tizen­két napi fegyverszünetet engedélyezett a lá­zadóknak. Ez eseményt a béke előjelének te­kintik. A külhatalmak és Montenegro egyenlő buzgalommal mozdították elő a pacificatio művét, mely, mióta Szerbiában is megfékezték az anarchikus pártokat, folyton több kilátást nyújt a sikerre. Egyebekben a hét politikai élete nem igen volt zajos, s az egyes államok­ban a parliamentáris tevékenység rendes, de nem igen sok figyelmet keltő folyamat vette. Kiváló fontossága van azon nemzet­közi actiónak, melynek előkészítését leg­újabban jelentik. Néhány héttel ezelőtt tud­valevőleg China és Angolország közt élénk differenciák merültek fel, s háborútól lehetett tartani a két állam közt. Az ügy azonban végre békés megovást nyert, de úgy látszik csak ideiglenesen. Most hír szerint Anglia már nem magá­ban, hanem a többi nagyhatalmak­kal egyesülve készül föllépni Chi­na ellen, melynek vizein a tengeri rablók a nemzetközi kereskedést folyton zavarják és veszélyeztetik. A legújabb hírek szerint Ke­­let-Ázsia partjain az angol, a német és az orosz kormányok hajóhada egyesül s már összesen 36 hajóból 340 ágyúval áll. A franczia kormány is felhivatván a csat­lakozásra, ez is küld néhány hajót s ezenkí­vül egy északamerikai hajóha­dat is várnak úgy, hogy nem sokára China partjain a legelső tengeri hatalmak nagy hajóhada lesz összpontosítva. Hogy ez actiónak tulajdonképeni czélja mi, azt még nem tudják. A tengeri rablók kiir­tására épen nem kellene ily szokatlanul nagy haderőt összegyűjteni; ehhez néhány hajó is elég lett volna. Azt hiszik tehát, hogy a ha­talmak a tengeri­ rablók kiirtásán kívül Chi­­nát arra is kényszeríteni akarják, hogy telje­sítse a régi óhajt, s összes kikötőit nyissa meg a nemzetközi hajózásnak. Ez az actio azért is figyelemreméltó, mert Németország ezúttal szerepel először mint tengeri hatalom, és pe­dig a többek közt Francziaország oldalán. Egy másik nem-európai állam ügye is sok zajt ütött e héten. Ez állam Egyptom. A khedive tudvalevőleg évek óta rettenetes pénzügyi bajokban szenved, s mindenfelé or­vosokat keresett a baj elhárítására. A Suez-csatorna részvényeinek eladása­­ után egészen Anglia karjaiba vetette magát, s mely egy főhivatalnokát, Cave urat küldötte­­ el hozzá a pénzügyi helyzet megvizsgálására.­­ De ezzel nem sokra ment a khedive, ki azután­­ az angol, franczia és olasz kormány megbiz­­­zottaival kezdett alkudozni. De az angol kor-­­­mány semmit sem ten érdekében, sőt inkább egész erejét oda irányozta, hogy terveit meg­akadályozza, így a khedive azon helyzetbe jutott, hogy lehetetlenné vált neki ápril 1-én esedékes váltóit kifizetni. Az utolsó pillanat­ban a franczia kormány segélyéhez folya­modott. Decazes herczeg mártius 31-én kapta meg a khedive táviratát s azonnal miniszter­­tanácsot hivott össze. Erre a párisi banká­rokkal értekezlet tartatott s a szükséges pénz a khedive részére még pénteken elküldetett. Most Párisban azt hiszik, hogy Franczia­ország régi befolyása Egyptomra vissza lesz állítva. A franczia törvényhozás e heti mű­ködése nem igen volt fontos. A kamra na­gyobb részt választási igazolásokkal foglal­kozott, s három bonapartista-választást meg­semmisített. A senatusban szerdán sorsolták ki a választott senatorok azon egyharmadát, kiknek már az első három év után ki kell lépniök. A sors is kedvezett a köztársasági­aknak , a kisorsoltak közt van 53 jobboldali és csak 22 baloldali. Az angol parlament az egyptomi ügyekkel s az indiai czímkérdéssel foglalko­zott. Az olasz kormány előadta új pro­gram­ját, mire a két ház ápril 25-ig elna­polta üléseit. A spanyol cortesben a vá­­laszfelirat megszavazása után új alkotmány­terv jön előterjesztve. A porosz képviselő­ház főleg vasúti dolgokkal foglalkozott. A dán kormány a vele folyton harczban álló képviselőházat feloszlatta. A „Pesti Napló“ tárczája. B e 11 a h. — Regény. — Irta : feuillet Octáv. (Francziából.) L — Folyt. — Bruidoux felocsúdott gondtalan helyzetéből, kö­nyökére támaszkodott, tenyerét ernyőformában sze­mei fölé tartotta és nagy figyelemmel nézte a hajót. — Ha nem csalódom, csónakot eresztenek le; egy óra múlva már beszélünk egymással. — Ezzel ki­verte a pipáját, ismét megtöltötte, ép oly körülmé­nyességgel, mint az imént. — Egy van a dologban, a­mit szívesen fogsz hallani, Colibri, és ez az, hogy ágyúik lőtávolán kívül vagyunk. Lássa, ha ez a part nem volna egy mértföldnyi környékre zátonyokkal kirakva, hanem olyan lenne, minőt másutt láttam, ahol a hajó úgy járhat-kelhet, akár egy nő a salon­­ban, akkor a fregatt emitt balfelől vetett volna hor­gonyt, míg a partra szállított katonák jobbfelül tá­madnak, úgy, hogy szemtül szemben puskatüzet, ol­dalvást pedig bombákat kapunk, ami aztán csakugyan veszedelmes helyzet. Alig hogy az őrmester mindezt elmondta, a fregatt csónakot bocsátott a tengerbe. Ez a körül­mény ismét élénk izgalomba hozta a halászokat és a katonákat. Ezek zavarba jöttek, amazok gúnyosan tekintgettek, hol a tenger felé, hol meg a kis csapat vezérére, ki látcsövön nézte az angol hajó mozdula­tait. Mintegy huszonöt éves lehetett; a nehézkes pa­rancsnoki egyenruhát oly elegantiával viselte, minőt az akkori katonáknál ritkán lehetett észlelni. Szép arczkifejezése, vonásainak tökéletes finomsága, szeme, melyekből öreg főúri hölgyek bizonyára ősi szárma­zásra következtetnek, a fiatal tisztnek igen szíves fo­gadtatást biztosítottak volna Verona bármelyik sa­­lonjában. A nemes homlok, a szelíd, merengő szemek ajkainak erőteljes szabása élénk figyelmet gerjesz-­­ tettek volna bármelyik nő­társaságban.­­ Mögötte, néhány lépéssel hátrább egy alig ti­­zenkilencz éves szőke hajú, pozsgás arczú fiatal em­ber állott könnyű szárnysegédi egyenruhában; ez az ifjú hadnagy Hoche tábornok törzskarában; néhány nap óta a fiatal parancsnokkal együtt a csapat ve­zényletét viszi. — Hervé parancsnok, kiáltott fel egyszerre a fiatal hadnagy, a­mint észrevette, hogy a hullámok már elborítják a sziklát, honnét a parancsnok körül­tekint ; figyelmeztetem önt, hogy a dagály beállott és ön mindjárt térdig vízben fog állani. Hervé szórakozott arczkifejezéssel megfordult és egy tekintetet vetett a szárnysegédre, mintha nem tudná, hogy neki szóltak-e, azután megint folytatta a szemlét. A kis szárnysegéd felkaczagott. — Azt mondtam — ismétlé, kezeiből trombitát csinálva — hogy a tenger árad és ön belesül; hallotta-e: belesül! A parancsnok összerezzent, mintha álomból rántották volna fel; azután álmélkodva nézett kö­röskörül ; midőn észrevette, hogy csizmái már is víz­ben állanak, egy szökéssel a parton termett; elká­­romkodta magát, de oly mérsékelt, discrét szitkott mondott, mely előkelő modorról tanúskodott; a jól nevelt ember még szenvedélytől elkapatott állapotban sem tud oly durva lenni, mint a köznapi egyén. A parancsnok összerakta látcsövét és a fövényen gyors léptekkel járt fel- s alá, nyilván azért, hogy nagy izgatottsága lecsillapodjék. A nyugtalankodó katonák feszült figyelemmel kisérték vezérek minden mozdulatát. — Fogadni mernék —jegyzé meg Colibri han­gosan, hogy Bruidoux is meghallja, bár a szó nem volt egyenesen hozzá intézve, fogadni mernék, a pa­rancsnok megbánta, hogy nem hozta ide egész zászlóalját. (Bruidoux keleties flegmával tovább pi­­pázgatott. Colibri neki bátorodik.) A tábornok nyil­ván hamisan volt értesítve az ellenség számáról, kü­lönben maga jött volna két-három ágyúval . . . — Már miért nem mindjárt az egész hadosz­tállyal táborkarostul, zenekarostul ? vágott közbe dörgő hangon az őrmester. Tán legjobb volna, ha Francziaország valamennyi sans-culotteja és a nava­rai úri nép felkerekednének, nehogy Colibri polgár­­tásunk pozsgás arcza valamiképen elhalaványodjék. A tábornokot mondod, te pelyhező veréb ! Te akar­nál okoskodni a tábornok eszméi felett! Mostan ? Hát tagja vagy a haditanácsnak ? Hiszen a legegy­szerűbb katona-regulát se tudod ; így pl. nem fér a fejedbe, hogy milyen pompás hatást gyakorol az a puszta gondolat, hogy ötven gránátost állítanak szembe ezer urinéppel. . . Hogy egytől-egyig felkon­­czolnak bennünket, azt én úgy látom, mint te, de er­kölcsi hatása mégis lesz, hadd lássa az úrinép, meny­nyire kicsinyeljük. Úgy látom, hogy bátorságod kissé a lábad felé szállong; hát előre mondom:majd ha szemtül a golyók jönnek és ugyanakkor puska agyat éreznél a hátadon, ne fogjon el holmi megle­petés, mert személyesen ismerem a kérdéses puska­agy tulajdonosát . . . Bruidoux épen azt akarta vizsgálni, hogy be­széde milyen hatást tesz a fiúra, de környezet álmél­­kodó felkiáltásai a tenger felé terelték figyelmét, itt csodálkozva vette észre, hogy a hajótól csak egy csó­nak indult el és ez sebesen a part felé evez; a hajó maga, az ott maradt, vagy egy mértföldre a parttól. — Alkudozni akarnak, folytatá az őrmester ; ezt nevezem aztán okos magaviseletnek, hogy többet ne mondjak. De Colibri, neked jó éles szemed van, légy oly szives, mondd meg, mit látsz a csónakban. — Ha meg nem bántom őrmester úr, hát hisz én ott egy féltuczat szoknyát látok. — Akkor hát skótok, mondá Bruidoux, mert tudtommal a világ egy hadseregében se viselnek szok­nyát, csak a skótoknál. — Őrmester úr, felesé Colibri; hát főkötőt is viselnek a skótok ? — Főkötőt ? azt nem hinném. Tán turbánt akarsz mondani. — Az bizonyos, hogy legalább is egy főkötőt látok, őrmester úr. Nem is annyira skótok azok, mint inkább skót nők. — Az is meglehet, felelé az őrmester és egész nyugodtan leheveredett, de ha már asszonyok ava­­koznak a dolgunkba, no akkor jó éjszakát! Míg ezek így tanakodtak, a parancsnok szótla­nul ült egy felfordított bárka tetején, kardhüvelye he­gyével mindenféle cabalistikus figurákat rajzolt a ho­mokba, tétovázó szemei mintha láthatatlan szavakat olvasnának az emlékek vagy remények ködös világá­ban. Egyszerre valaki kezét a vállára téve és felri­­asztó merengéseiből, csengő, majdnem gyermekes hang szólalt meg háta megött. — No, Pelven, ön most boldog órát ért ! — Boldog órát, felelé a fiatal ember méla mo­­solylyal, nem mondhatnám. Annyit már tapasztal­tam, kedves Francis, hogy boldognak vagy boldog­talannak csak azt az órát mondhatjuk, a­mely már lejárt. -- Hogyan? folytatá Francis és szeretetteljes tekintetet vetett barátja méla arczára, az a bárka nem-e hozza karjaidba kedves nővéredet, ki után már két éve sopánkodol ? — Mit tudom én, hogy olyannak találom-e nő­véremet, a­milyennek ismertem és remélem. Hisz ő annyi ideig élt ellenségeim közt! Akik csak körü­lötte vannak, mind gyűlöletre tanítják az egyenruha ellen, melyet viselek. — Nem addig van! kiáltott fel az ifjú, oly hév­vel, hogy maga is elpirult. Aki tudja róla, amit ön nekem beszélt és leveleiből megmutatott, abban ily méltatlan gyanú nem kelhet. — Azután meg nővérem nem is jön egyedül, folytatá Hervé, elmosolyodva az ifjú lovagias felhe­­vülésén. Több személy kíséri, akikről tudom, hogy nem szeretnek és képzelheti, mily kínosan esik hideg, ellenséges érzületet látni az egykor oly barátságos, bizalmas arcrokon. — Nem követek el nagy indiscretiót, ha meg­kérem sorolná fel a csónak nőutasait ? — Manapság, midőn az udvariasság oly ritka, mint a fehér holló, nem állhatom meg, hogy ki ne elégítsem az ily illedelmesen kifejezett kívánságot. Nem szólok semmit nővéremről, Pelven Andrée kisasszonyról, azt hiszem már nagyon is sokat beszélek felőle — Francis ismét elpirult. — De a fivérnek elnézheti e gyöngeséget. — A töb­biek közt, kiket ama csónak felénk hoz, ott lát­hatja Kergant Eleonora asszonyt; gyámatyámnak, Kergant marquisnak nővérét; nem ismerek senkit, ki oly elkeseredett ellensége volna a franczia köztár­saságnak, ki ez idő szerint nagyobb hive volna az etiquette-nek, a felsőbb köri divatoknak, a királyné hajporának .......... Mögötte tiszteletteljes távolban egy fiatal bre­­tagnei nő ül; a legszebb nő, ki valaha embert elbű­völt. Alixnak hívják. Leánya Radó polgártársnak, ama szálas vezetőnek, ki a lovakat vezette. Mellesleg megjegyzem, hogy ezen ember, lengő fürteivel és széles kalapjával, XIV. Lajos korabeli öltözetében a maga nemében igen szép typus. Alix, ki egészen atyára ter­mett, a kastélyban nevelkedett, hol sajátságos állást foglal el; nem kisasszony, de nem is komorna. Kezei fehérek, tud a helyesíráshoz. — Még tiszteletteljesb távolban lát egy angol, skót vagy nem tudom miféle komornát; ez miss Mac­Gregor, kinek ősei d­ánok voltak, de akit a balsors rabságra juttatott. Az öreg­asszony nem rég fogadta magához; azelőtt nem is­mertem , de ha úgy akarja, leírhatom: ügyetlen, rőt, hajú nő, ki tubákolni is szokott. Nos, meg van-e már elégedve, Francis ? — Még nem vagyok, parancsnok úr, mert ha jól látok, hat nő van a csónakban, ön pedig csak né­gyet nevezett meg. (Folyt. köv.) Budapest, ápril 3. (A lapok a kereskedele­m-p­o­l­i­t­i­k­a­i tárgyalásokról.) Tegnap számos bécsi és bu­dapesti lap szólt a Bécsben forgó tárgyalásokról. A bécsi lapok közül a »N. Fr. Presse« és a »F­remdenblatt« ismét variálták azt a té­telt, hogy a statusquo sértetlenül fenntartandó, a »T­a­g­e­s p­r­e­s­s­e« ellenben figyelemreméltó czikk­­ben a mindkét részről tanúsítandó méltányosság szük­­ségét hangoztatta. A budapesti lapok közül a »H­o­n« azt akarta bizonyítani, hogy a »közvélemény« nem nyilatkozott a külön vámterület mellett, bár »a kö­zös vámterület« mellett egyetlenegy törvényhatósági nyilatkozatot sem tud felsorolni. Az »Ellenőr« e négy pontot állítja fel: »Független magyar nemzeti bank; fogyasztási adónk megtérítése; a vám­restitutiók igazságos megosztása, a vámtételek méltányos kijavítása.« — »E négy pont elintézése (de milyen elintézése ?) nélkül nincs siker, — úgymond laptársunk — »e négy pont el­játszása szégyenletes abdicátio, a lét­ezés megóvása nélkül.« A »P. Lloyd« azt írja, hogy még néhány nappal ezelőtt a tárgyalások közelebb állottak a megszakításhoz, mint a transactióhoz. Hogy a tizen­kettedik órában kedvezőbb fordulat állott-e be, ezt nem tudjuk — úgymond a »P. Lt.« — de ez már nem függ a magyar kormánytól. A »Pol. Corr.«-nek Budapestről azt írják,hogy a miniszterek a fennforgó összes három alap­kérdést ezúttal megoldásra juttatják s ebben megerősít­­ettek az ő Felsége által adott audientia folyamában is. Először is a tiszta vámügyi kérdés kerül megoldásra, és pedig azért is, mert a bankügy kizárólag magyar belügynek tekintetik és nem vi­tatható kedd előtt, mert csak akkor tér vissza Bécsbe a Budapesten időzött le. Wodianer, ki e tár­gyalásoknál az egyik főszerepet játsza. A budapesti »Pest. Corr.« a következő irány­­zatos bécsi levelet közli, tegnapi kelet alatt: A miniszterek formális, ünnepélyes módon sza­vukat adták egymásnak, hogy a tárgyalásokat min­denki irányában egyelőre a legmélyebb titokban tar­ják, s e szavukat, hogy ne mondjuk, fogadalmukat oly szigorún megtartják, hogy a magas­ szakhivatalno­kok, sőt miniszteri kollegáik is a részletekről semmit sem tudnak. Természetesen ez csak »egyelőre« van így, vagy­is addig, a­míg az elvi megállapodások oly szolid alakot öltenek, hogy a részleteknek a szakhiva­talnokok vagy a lapok általi fejtegetése nem okoz­hat lényeges kárt, illetőleg nehezen áthidalható kü­­lönbözetet. Az excellentiás urak »legabsolutabb begom­­boltsága« daczára annyi azonban mégis kiszivárgott, hogy a tárgyalások menete felett mindkét részről (?) meg vannak elégedve, s hogy az eddigi 3 confe­­rentia alatt semmi indok sem merült fel, mely a fe­lek bármelyikét arra bírhatta volna, hogy a »non possumus« álláspontját foglalja el, melyet néhány lap magyar és osztrák részről egyaránt ajánlott. A conferáló miniszterek a meggyőződéssel határos re­ménynyel bírnak arra, hogy az új vámszövetséget lé­tesítik a­nélkül, hogy az egyik vagy másik kabinet­­nek a lemondással, mint ultima ratióval kelljen fel­lépnie. Tisza miniszterelnök tegnap, vasárnap, láto­gatást tett Albrecht és R­a­j­n­e­r főherczegeknél s a legszivélyesebben fogadtatott. Nehogy e látoga­tást összeköttetésbe hozzák az állítólagos kaszárnya­­építések hírével, — e hírt a »P. C.« teljesen alapta­lannak nyilvánítja. (Az országgyűlés második ülés­szakának­ legelső teendőjét, mint a »Budap. Corr.« írja, az 1872. és 73. évi zárszámadásokra, to­vábbá a 30 és 54 milliós kölcsönre vonatkozó bizottsá­gi jelentések tárgyalása képezi."Eltekintve a bizottság­nak a hitelmaradványokra és az átruházási jog meg nem tartására vonatkozó határozati javaslataitól, me­lyeket annak idejében közöltünk, ez alkalommal egy másik fontos kérdés fölött lesz hivatva a képviselő­ház határozni. E kérdés az, váljon a különböző vas­­utaknak és kölcsönöknek ezüstben biztosított kama­tai arányban fizettessenek-e? Ezen úgy, mint az Ausztriában legközelebb történtek tanúsítják, az ál­lami és az általános hitel szempontjából kiváló fon­tosságú, mely ugyan a jelen évre az 1876-ki költség­­vetés megállapításakor Wahrmann Mór indítvá­nyának elfogadása által akkér intéztetett el, hogy a szelvények aranynyal váltassanak be, de az kétségte­len, hogy e tekintetben szükséges lesz általános elvi megállapodásra jutni, annyival inkább, mert a zár­­számadási bizottság néhány tagja e kérdésre nézve azon véleményét nyilvánította, hogy az állam a szerződések világos értelménél fogva csupán ezüstben köteles fizetni. Ennek ellenében azonban felhozatott, hogy az országgyűlés annak idejében az ezüstértéket azon véleményben és feltevésben fogadta el, hogy az akkori viszonyoknak megfelelőleg a nemzetközi forgalom­ban ezen érték fogja a kereskedelem pénz­alapját képezni. Minthogy pedig jelenleg az aranyérték lé­pett az ezüst helyébe, a törvényhozás intenzóinak az aranyban való fizetés felel meg. Ezen nézetben volt a zárszámadási bizottság többsége s ezen álláspontot foglalta el a pénzügyi bizottság. Kérdés, váljon az országgyűlés magáévá fogja-e tenni e nézetet, de e tekintetben törvényhozási megállapodás annyival in­kább szükséges, mert az arányban történő fizetések jelentékeny kiadási többletet eredményeznek. Hogy ezen egész kérdés a valuta helyreállítása folytán el fog esni, az kétségtelen, csakhogy a valuta helyreál­lításának ügye egészen más természetű kérdés, s ma nem áll az ország érdekében, hogy az arany va­lutáról ábrándozzunk. (A hadi párt törekvései Herczego­­v­i­n­á­b­a­n.) Mint Ragusából jelentik, a herczegovi­­nai hadi párt minden áron oda törekszik, hogy a bé­ke létrejöttét megakadályozza. E párt, czéljainak el­érésére minden lehető eszközt felhasznál. Ragusában épúgy, mint Herczegovinában nagy erélylyel foly­tatja üzelmeit. Sürgönyöket köröztetnek, melyekből kitűnik, hogy a külhatalmak, ha békítési kísérlete­ket tesznek is a Herczegovinában, Törökországot másrészről folyton kétes helyzetben tartják. Bosz­niából diadalhíreket közölnek; azt mondják, hogy Golub Babich felkelővezér Unacnál csúful meg­verte a törököket, s ennek következtében Grahovo felé irányozta seregeit. Londoni sürgönyöket muto­gatnak, melyek szerint John Russel és Lewis Farley angol körökben kölcsönt iparkodnak sze­rezni a felkelők részére, és melyek szerint Derby lord igen rokonszenvesen nyilatkozott a felkelők ügye mellett. Sokat beszélnek a manchesteri püspök­nek egy szaváról, melyeket az a török uralom alatt élő keresztények érdekében ejtett, helyeselvén azok törekvéseit. Kétségtelen, hogy mindez arra van szá­mítva, hogy a békepárt igyekezete lehetetlenné té­tessék. R o d i c h b. táborszernagy Boccha di Catta­­roba utazik. (Az osztrák nemzeti bank) mart. havi kimutatása : Érczalap 136,596,594 frt 87 kr Érczben fizetendő váltók 11,245,649 frt 88 kr Leszámítolt váltók és értékek : Bécsben 33,066,777 frt 80 kr. az osztrák fiókokban 39,576,566 frt 14 kr. a magyar fiókoknál 25,682.284 frt 29 kr. Mindössze 98,325.628 frt 23 kr. Kölcsönök kézi­zálogra: Bécsben 11,778.900 frt — kr az osztrák fiókokban 10,373.800 frt — kr. a magyar fiókokban 7,668.400 frt — kr. Mindössze: 29,821.100 frt — kr A bank tulajdonát képező államjegyek 3115426 frt — kr A bankszabadalom tartamára az államnak adott kölcsön 80000000 frt — kr. Jelzálogkölcsönök 97545321 frt 97 kr. Börzeszerűen vásárolt nemzeti bank-záloglevelek 5527052 frt 5 kr. A tartalékalap értékei jun. 30-ki árfolyam szerint 17021613 frt 26 kr. A nyugdíjalap értékei jun. 31-ki árfolyam szerint 2483324 frt — kr. Épületek Bécsben és Budapesten összes beruházásokkal 3190475 frt 87 kr. Kiadások 749874 frt 70 kr. Folyó­számlák 5420982 frt 24 kr. Összesen: 491.052.043 frt 85 kr Passiva, IS nyugdijalap 2483324 frt — kr Áthozatal a múlt félévről és zá­loglevelek kamatozására be­folyt összegek, folyó jövedelmek 6166367 frt 75 kr. Összesen : 491052043 frt — kr. Bankalap 90000000 frt — kr. Tartalékalap ♦ 18019576 frt 75 kr. Bankjegyforgalom 273699150 frt — kr. Ki nem vett tőkevisszafizetések 76140 frt — kr. Beváltandó bankutalványok 552378 frt 71 kr. Forgatmányi követelések 2190488 frt 17 kr. Ki nem vett osztalékok 196381 frt 30 kr. Forgalomban levő záloglevelek 97381380 frt — kr. Kisorsolt, de még be nem vál­tott záloglevelek 198000 frt — kr. Ki nem vett záloglevélkamatok 88856 frt 39 kr. ........«■Ilii III— Ul I — ■■■A—— — MAII— ül Ilii P IBWAMAAAMAMWAA——WIIBIWIiWW— W—— WHHW—1 US li W Hi II I — II I — ■■■■■■■—— Iliin 'Ilii ——■---------1---------F WWW az üzleteknek már hetek óta folytonosan tartó teljes szünetelése nem csak a vállalatok fennállását komo­lyan veszélyezteti, de ezerekre menő munkásoknak keresetét is elnyeli. Ily körülmények között az el­öntött terület érdekeltjei szombaton, i. é. ápril 1-én testületileg kérelmeztek a városi tanácsnál egy rész­ről az elszakadt Victoria-gátnak bezárásáért, más részről a víznek kiszivattyúztatásáért, fölajánlván egyúttal 1500 frtnyi járulékot az általuk körülbelül 4.000 forintra számított kiszivattyúzási költségek­hez és számos ingyen fuvart a gáz betöltéséhez. A fővárosi tanács ezen kérelem fontosságát felismervén a helyszínen vizsgálatot rendelt el, mely még azon napon, szombaton délután megtartatott. A vizsgáló bizottság tagjai, Gerlóczy Károly alpolgármester ve­zetése alatt dr. Patrubány Jenő tiszti főorvos, Incze György főmérnök, Heuffel Adolf és Haris Döme vá­rosi mérnökök, Bodoky Lajos és Klosz Márton Du­­naszabályozási főfelügyelők, Treutner József és Vogler József fővárosi bizottsági tagok voltak. A bizottság a helyszínen az összes érdekelteknek meg­hallgatása után egyhangúlag abban állapodott meg, hogy a Viktória-gátat 20 m magasságra haladéktalan el kell zárni, és a terület vízmentesítését szivattyúzás által eszközölni. Az elzárás annál sürgősebb, mert fájdalom az utóbbi napokban a Duna, apadás helyett, áradásban van. A bizottság megállapodása alapján elrendeltetett, hogy a munka hétfőn reggel tettlege­sen megkezdessék. A szivattyúzási költségek tekinte­tében azonban a bizottmány nem tartotta elfogadha­tónak a folyamodók ajánlatát, és hosszas tanácsko­zás és az érdekeltek megnyugtatása után tekintettel főleg arra, hogy az ármentesítés első­sorban a vál­lalatok érdekében van azt határozta, hogy e költsé­gekhez 1500 írttal fog a fővárosi házi pénztár járul­ni azon kikötés mellett, hogy a szivattyúzás a városi mérnöki hivatal felügyelete alatt és utasításai szerint a műszaki és közegészségi igényeknek megfelelőleg haladéktalanul megkezdessék. A­mennyiben a költ­ségek 3000 írtra nem rúgnának a fővárosi járulék csak a tettleges kiadások felére szoríttatik. Ezen a felső Dunasori iparvállalatokra nézve életbe vágó kérdésnek a fennebbi módon történt gyors és ki­elégítő elintézését az érdeklettek köszönettel fo­gadták. A budapesti árvíz kiszivatyúzása: — ápril 3. A felső Dunasoron lévő számos üzlettelep a Duna vizének folytonos magas állása miatt valóban aggasztó helyzetben sinlődik. Nem számítva azon nagy károsodást, melyet az árvíz a telepeken okozott. " Különfélék.­ ­ ápril 3. (Kinevezések.) Az igazságügyminiszter a sel­­mecz­bányai kir. tszékhez irod­atisztté Stoczek Károly igaz­ságügyminiszteri számtisztet; a pesti pénzügyigazgatóság Kun Sándor és Szkender János pesti VI. oszt. adóhivatali tisz­teket, V. osztályú tisztekké ; a szatmári pénzügyigazgatóság Bersényi Antal rendelkezés alatti pénzügyi fogalmazót iroda­vezetővé nevezte ki. (Albrecht félg) Triestből tegnap Bécsbe érkezett. (A­n­d­r­á­s­s­y Gyula gróf) külügyminister Terebesről Bécsbe utazott. (Hg Eszterházy Pálné), kinek hirtelen halálát jelentettük, 1847. ápril 21-én született s 1868. oct. 21-dike óta volt férjnél. Egy fiúgyermeket hagyott hátra. A hűné néhány nap óta rosszul volt, a­nélkül azonban, hogy rosszulléte aggodalomra okot adott volna. (A t­a­v­a­s­z.) A tegnapi verőfényes tavaszi na­pon megnépesültek a fővárosi kiránduló­helyek, a fővárosba meg beköszöntött a por és pedig oly mérték­ben a minőhez rendesen a nyár derekán van szeren­csénk. A városligetet egy kevéssé már öntözik, kár, hogy a sugárúthoz vezető utak el vannak hanyagolva, melyeken már­is tömérdek nép jár. A budai lóvonatú vasút megnyitotta tegnap zugligeti vonalát, sokan rándultak ki azon is. A corso kioszkja is megnyílt. Csak a Margitsziget van — közsajnálkozásra — el­zárva a fővárosi közönség előtt s ki tudja, mikor gyö­nyörködhetünk ismét e bűbájos helyen ? (Nemzetközi közegészségi con­gress­u­s.) Mint tudva van, a folyó évben Brüsselben nemzetközi közegészségi congressus fog tartatni, mely különféle életmentő eszközök és szerek kiállításával és közegészségügyi intézmények ismertetésével lesz egybekötve. A kiállításon Magyarország is kellőleg lesz képviselve, és ebben Budapestről többen, közöt­tük a fővárosi munic­­ium is részt veendnek. A fővá- Egy birk­enyező keservei. (Genrekép versekben.) Felolvastatott a Vizváry Gyula által az írói és művészi kör estélyén. Hej ! Jancsi, hamar a divánt alám ! Csak nem ülök a fejemre talán ? Oda vagyok ! Két napja szüntelen Hasznát csak a két lábamnak veszem. Feljártam hívogatva a belvárost, A Lipótvárost, meg a Ferenczvárost, A Józsefvárost, meg a Terézvárost, Várat, Tabánt, Óbudát, Vízivárost, Újpestet, Vizafogót és Ráczvárost. Eveztem bérkocsin, hajtattam sarkán. Száz hordárt futtattam az utczák sarkán, írtam négyszáztizennyolcz meghivót, Hozattam két zongorahangolót, Programmot kellett semmiből teremtni Műkedvelőket kínnal összeszedni, Padlót fényesíttetni, téríttetni, Kapitányságnál a bált bejelentni,

Next