Pesti Napló, esti kiadás, 1876. november (27. évfolyam, 236-262. szám)
1876-10-14 / 247. szám
247. szám. Budapest, Szombat October 14.1876. 27. évfolyam. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3hónapra 6frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különkrdéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések a, Pesti TS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, October 14. A politikai helyzet még mindig nem tisztul s a hatalmak jövendőbeli magatartásáról a legellentétesebb hírek keringenek. A »N. P. J.«-nak Bécsből azt jelentik, hogy az osztrák-maagyar-orosz szövetség már befejezett tény s Oroszország legközelebb megkezdi a háborút, míg Ausztria-Magyarország egyelőre semleges magatartást követ s passiv nézője marad az iszonyú tragoediának. Azt is jelentik, hogy Livadiából tegnap este vártak Bécsbe egy orosz futárt, a ki a czártól újabb levelet hoz Ferencz József császár-királynak. E levél kétségkívül viszonválasz lesz királyunk azon feleletére, melyet Szamarokoff gróf vitt Bécsből Livadiába. Ez újabb levélváltást is azon jelenségek közé számítják, melyekből a bécsi és pétervári udvarok egyetértésére lehet következtetés vonni. Másrészt a félhivatalos »Pol. Corr.c mérvadó franczia részről egy párisi levelet közöl, mely hiteles felvilágosításokat ad Szamarokoff gróf küldetéséről. E levél szerint Anglia és Francziaország nem nyilatkozott ugyan Szamarokoff úr bécsi missiójáról, de ha ez Bosnia, Herczegovina és Bulgária megszállása körül forgott volna, bizonyos, hogy a két kormány — mondja a levél — e tervet nem helyeselte volna. Az a hír pedig teljesen alaptalan, hogy Decazes herczeg azt mondotta volna, hogy a hatalmak a czárnak az osztrák császárhoz intézett levelére támaszkodjanak jövendőbeli elhatározásaikban. Levelező szintén megerősíti, hogy a hajóraj tüntetésben az angol és franczia részt venni nem akart, s hogy e terv ezért ejtetett el. Sumarokoff gróf küldetése után Grorcsakoff herczeg oct. 3-án jegyzéket intézett a külhatalmakhoz, melynek az volt a czélja, hogy a hatalmak felhivassanak, hogy két havi fegyverszünetet rójanak (»imposer« mondá a jegyzék) a portára, s így időt nyerjenek megegyezni a teendő lépésekre nézve. Értekezletről szó sem volt a jegyzékben. Pár órával ezen jegyzék megérkezte után s valószínűleg ennek következtében Derby gróf hasonló lépést ten, de némileg módosította az orosz jegyzék kifejezéseit. Egy táviratban élénk és erélyes lépések tételére hivta föl a kabineteket, hogy a porta legalább négy heti fegyverszünetet adjon, s így a hatalmaknak idejök legyen egymás közt megegyezni s értekezletet alakítani. A conferentia ügye egyébiránt csak a fegyverszünet létrejötte után fog eldöntetni. De az eddigi eszmecseréből is kitűnik, hogy szabályszerű conferentiáról nincs szó, hanem hogy a nagyhatalmak konstantinápolyi követei alakítanák azt oly czélból, hogy a reformok és a garantia kérdéseiben szoros öszhangzatban működjenek egymással s a portával. Ez ügyben az angol és franczia kormányok már közléseket tettek a bécsi kabinetnek. Mint másrészről jelentik, a párisi diplomatia köreiben általános a nézet, hogy az orosztörök háború küszöbön áll. Mint a »Nat. Zig-nak írják, ott egy előkelő diplomata a következőleg nyilatkozott a helyzetről: »Hiszem, hogy orosz-török háború lesz, de nem félek európai háború kitörésétől. E pillanatban senki sem akarja azt, s Oroszország a legkevésbé kívánja. Ha oroszok és törökök egy ideig eldöngették egymást, a hatalmak közvetítése fog beállani és értekezlet vagy congressus fog összeülni, hogy végrehajtásra juttassa a hatalmak mostani programmját.« Ugyancsak a »Nat. Ztg.« az OFOSZ hadi készülődésekről ezeket írja : »Oroszországban a legszélsőbb izgatottsággal készülnek a háborúra, amennyiben a nép hangulatáról van szó. De a hivatalos világban mutatkozó mozgalom is készülődéseket sejtet. Nem tekintve a szárazföldi hadsereg dislocatióit épen most szereltetett föl a »Nagy Péter«, a legnagyobb pánczélos hajók egyike a középtengerre való indulásra. Livadiában 7-dikén megérkezett a trónörökös s ugyanaznap a fekete tengeri hajóraj főparancsnoka is. Reutern pénzügyminiszter Pétervárról szintén oda utazott. A közönségben az izgatottság olyan mérveket öltött, hogy a »Golos« azon panaszkodik, hogy árulással vádolják őt, csak azért, mert nem miden áron sürgeti a háborút.« Az angol kormány egyik tagjának tegnapi esti lapunkban említett azon nyilvános nyilatkozata, hogy Angliának kötelessége szükség esetén anyagi segélylyel is támogatni a portát, joggal igen nagy feltűnést kelt mindenütt. Az a hír azonban, hogy az angoltörök véd- és daczszövetség készülőben van vagy talán már létre is jött, még most korainak látszik. A „Pesti Napló“ tárczája. Barbassa nagybátyám. Irta Mario Uchard. (Francziából.) X. (Folyt.) — Csakugyan két éve volna, hogy egymást nem láttuk ? viszont a nagybátyám. — Nézze meg hajóiratokat, hacsak el nem temették ezeket a barátja mellé. — Bocsásson meg, kedves Eudoxia, de temérdek teendőm volt. — Igen, felelte nagynéném, ismerjük már azokat a nagy teendőket, szép dolgokat hallottam felőlük. Tudja-e, hogy mit mondott nekem lord Clifden Szt-Pétervártt, három hónappal ezelőtt, midőn fekete gyászruhám miatt — mely mellékesen legyen mondva, igen jól illett nekem — bókot mondott ? azt mondotta nekem, hogy önnek világ éltében két felesége volt. — Ez aztán ugyancsak valószínű! kiáltott fel nagybátyám. — Azt mondotta nekem, hogy Madrasban egy csinos fiatal spanyol nővel látta önt együtt, ki egész nyíltan seniora Barbassának nevezte magát. Ön nagyon álnok! És bizony kár volt engem megszöktetni, ha így akart velem bánni. — Lord Clifden ezt csak úgy koholta, kelveresem, rosz tréfa volt tőle. Remélem nem hitt neki. — Ön igazán igen eredeti ember! felelte a néni nevetve. — Hát ön mit művelt ? kezdé nagybátyám, ki egy perezre se vesztette el hidegvérét. Hol járt? — De sokat kellene beszélnem, ha elválásunk napján kezdeném. Most egy éve krimi birtokomon valók, hol öt hónapig unatkoztam; a telet Szt.-Pétervárott, a tavaszt Corfuban töltöm; ez utóbbi helyen módomban volt önt kellőleg siratni. Végül két hónapot Bécsben töltök; itt ma egy hete jószágigazgatómtól megkapom az ön levelét, melyben arról értesít, hogy feltámadt és látni óhajt engem. Hamarjában elbúcsúztam ismerőseimtől és most itt vagyok. Most pedig engedje meg, hogy levethessem utazóruhámat és minden kívánságom teljesítve van. — Elvezetem majd lakosztályába, felelt nagybátyám. — Öcsém, folytatá nagynéném felém fordulva, legyen rá elkészülve, hogy sok mindenféle szeszélyemnek kell majd szolgálnia. E szavak után kimentek és én csak most ocsúdtam fel álmélkodásomból e viszontlátási jelenet felett. Nagynéném fellépte nagy hatást gyakorolt reám az is szerfelett meglepett, hogy nagybátyám egészen új oldalról mutatta be magát. Teljesen megváltozott. Többé nem káromkodott; magaviselete, kifejezési modora a lehető legválogatottabb ; cseppet se látszik rajta, hogy erőltetné magát; a legtermészetesebben mozog, mintha egész világéltében csak salonokban forgolódott volna. Egy pillanatra sem akadt meg. Nyílt udvariasságában semmi affectatio, és az is világos, hogy Eudoxia néném mindig ilyennek ismerte őt. — Nos, hogy tetszik neked a néni ? kérdé, midőn öt percz múlva visszajött hozzám. — El vagyok ragadtatva, oly bájos! — Tán csak nem gondoltad, hogy valami majmot veszek el? kiáltott fel. — No, nem! felelem. De nagynéném lehetett volna nagyon szép, anélkül, hogy oly kiváló ész és jelemmel bírjon, a milyent nála sejtek. — Oh te még mit sem tudsz, mondá a bácsi hanyagul. Majd meglátod később, hogy milyen nő ez ! Nagynénémet csak a reggelinél láttam viszont. Amint belépett, a terem, melyben eddig csak a bácsi és én voltunk, szinte kiderült. Nagybátyám is ilyet gondolhatott, mert felém hajolt és fülembe súgott: — Látod, hogy mit tesz az, ha asszony van a háznál! Nagynéném leült és levetette keztjüit; közben végigjártatta szemeit az asztalon, pohárszekrényen és egyéb bútorokon. — Ferencz, mondá az öreg komornyiknak, küldje el majd kérem a kertészt és a ház mindenesét, akit itt nem látok. — A mindenes, az én vagyok, felelt nagybátyám. — Ezt mindjárt gondoltam volna. Fogadja üdvözletemet. — Azt hiszem elég jól végeztem a dolgomat. Vagy tán nem tetszik önnek ez az uj bútor? — De nagyon szép; látszik, hogy ön valaha műkereskedő volt, de a bútorzatban nincs élet. Kérdem például, mit jelentsenek ezen nagy virágcserepek melyek oly óriási szájakat látnak a por után? — Ezek a mandarinok, mondá nagybátyám. A chinai császártól jönnek. — Hát azt meg mondhatná-e a kapitány úr, férjem uram, hogy minek az üvegházban a sok virág, ha nem legeltetheti rajtok szemeit ? A reggelizés a legpompásabb rendben ment végbe. A néni egyre osztogatta parancsait és gondoskodott a sok apróságról, mire csak egy nő figyelhet; a bácsi, mintha tündérek volnának körülötte, mindent kéznél talált, alig szólalt meg, hogy inni akar, már meg is volt töltve a pohara. A felszolgálás soha sem volt ilyen kitűnő. Ebéd után a néni azt ajánlotta, hogy menjünk sétálni a parkba. Elfogadta karomat és elindultunk. Nem fogom részletesen leírni e sétát, mely alatt jobban megismerkedtem a nénivel. Kitűnő tapintattal tudott kikérdezni , alig vettem észre, már rávitt, hogy elmondtam neki mindent, elejétől végig, mit tanulok, miféle szokásaim vannak, milyen gyermekcsineket követtem el. Természetes hogy a háremről egy kukkot se szóltam. Nagybátyám mellettünk ment, nyugodtan, közönyösen, mintha tegnap mi se történt volna. Végül odaértünk az ösvényhez, mely a török házba visz. — Ah! Itt van az El-Nouzba, menjünk be ! mondá a néni. Aggódó pillantást vetek nagybátyámra, de ő nem jött zavarba. — Nem lehet bemenni, mondá. — Kasre el Nonzha bérbe van adva. — Bérbe adva ? Kinek ? — Egy előkelő konstantinápolyi barátomnak, Mohamed Azisnak ; ön nem ismeri. — Hálátlan, mondá a néni neve; hát így tiszteli ön az én emlékeimet. Tovább nem kérdezősködött. Nagyot lélegzettem. Egy óráig sétáltunk a parkban és ez elég volt arra, hogy Eudoxia néném teljesen meghódítson. Kiváncsi voltam mindenre ami reá vonatkozott, de keveset kérdeztem tőle, nem akartam elárulni, hogy mit se tudtam eddig felőle, ami csakugyan furcsa is volt. Úgy láttam, hogy néném igen hajlandó nekem nyíltan felelgetni és velem bizalmas lábra állni. Hanem legmeglepőbb volt nagybátyám magaviselete, ki mindig csak Cora néniről beszélt nekem. Úgy voltak egymással mint a legjobb házasok, beszélgettek a múltról és én úgy láttam, hogy összeköttetésük soha sem lazult meg nagybátyám polygamicus életmódja daczára sem; ez utóbbiról a néninek nyilván sejtelme se volt, férjét gyakran kisérte ennek tengeri útjaira, két évvel ezelőtt pedig a bácsi lakott nála hat hónapig Corfuban. A bácsi egyébiránt a legártatlanabb arccal beszélgetett; meg vagyok győződve, hogy többi nejeivel is egész rendben van és nem jött volna zavarba, ha Van Cloth néném talál ide vetődni. Midőn visszatértünk a kastélyba, a néni megkért, hogy vitessek néhány levelet a postára. Elmentem hozzá a levelekért. Már vagy egy féltuczatot irt mindenféle országba. Míg ő a leveleket lepecsételte, megnéztem a sok apróságot, melyekkel boudokját díszítette; a vázákban virágok, az asztalon könyvek, albumok, a kandallón néhány arczkép kis aranyozott állványokon; többi közt egy gyöngyörű miniaturekép: egy szép fiatal embert ábrázolt aranynyal hímzett török öltözetben, fején drága kövekkel ékített fel. — Ismeri ezen urat ? kérdé nagy-Beném, midőn e mellkép felé hajoltam. — Hogyan ? kiáltok fel, tán a nagybátyám ? — Testestül, lelkestül, pasai öltözetben; nagy ritkaság, mert neki az a törökös felfogása van, nem akarja magát levétetni. — Az igaz, ez az első arczképe, melyet látok. — Okom van azt hinni, hogy ez az egyedüli, jegyzé meg a néni nevetve; ez a legnagyobb vívmány, melyet nála kieszközöltem. Aztán beszéltünk nagybátyám eredeti sajátságairól és rendkívüli tehetségeiről. A néni elmondott a bácsi életéből egyes részleteket, melyek beillettek volna hősmondáknak. Többi közt elmondta egybekelésük történetét, melyet im itt röviden ismételek. Nagynéném a legelőkelőbb és leggazdagabb görög családok egyikéből való, édesatyjával egy thessaliai kastélyban lakott. A Bairam-ünnepek alatt a törökök mészárlást kezdtek a keresztények közt és folytatták három napon át. Néhány család egy templomba menekült; itt eltorlaszolták magukat és kétségbeesetten védekeztek. A támadók már feltörték az ajtót és mindenkit legyilkolni készültek, midőn egyszerre egy lovas férfi vágtatott a templom felé, csak egy pár katona követte. A templomhoz érve pallosával súlyos csapásokat mért a tömeg közé, eljutott a bejárathoz, lova felágaskodott, rémületet, halált terjesztett. A keresztények megmenekültek. Ez a lovas férfi nagybátyám volt, ki akkor tartományi parancsnok volt. A halál torkából megmenekült szerencsétlenek hozzá sietnek, környezik; a leányok és az asszonyok megölelik térdeit. Nagynéném is a megmentettek közt állott; gyönyörű tizenötéves leány volt; a szép megmentő láttára képzelme egészen felhevült. De nagybátyám is olyan volt, mintha a villám sújtotta volna, midőn e gyönyörű leányt meglátta. A cornalisi kastélyban vett szállást, mert a környéken kellett maradni, hogy megbüntesse a lázadókat. Húsz embert fejeztetett le, azután megkérte Eudoxia kezét, de atyja nem akarja leányát egy török tábornoknak adni. A szerelmesek kétségbe vannak esve, örök hűséget esküsznek egymásnak és elválnak. Elég az hozzá, három hónapi levelezések és titkos összejövetelek után Barbassa pasa megszöktette Cornalis Eudoxia kisasszonyt és nőül vette. A szerelem megtérítette ; a szultán kegyelmét is elvesztette, mert nagyon erélyesen bíráskodott a keresztények mellett; ezen okoknál fogva végleg ellin szultán szolgálatát. Ekkor a Cornalis-csalll békült vele, a pápa a szent birodalmi adományozta neki. Budapest, October 14. (Pest-Plis-Solt-Kis-Kun megye) ma d. e. 10 órakor tartott közgyűlésén, melyen feltűnőleg kevés számú bizottsági tag, — mindössze körülbelül 15—18. — jelent meg, elsősorban a jövő évi költségvetés terjesztetett elő, mely változatlanul elfogadtatott. A kiadások összege 249.755 frt, 200 frttal több, mint a jelen évben. A többletet Kis-Kunmegye hozzácsatolása okozza. Rudnyánszky Ferencz indítványára 1000 frt szavaztatott meg a közigazgatási bizottság dologi kiadásaira és ismét 1000 főt a tanácskozsi terem Átalalkította. Kenacai Sándor indítványa folytán a közgyűlés felterjesztést fog intézni a kormányhoz segédszolgabirói állomás rendszeresítése érdekében. Hosszabb vitát idézett elő az egyesült megye új czimerének megállapítása tekintetében előterjesztett szakértői javaslat, mely a javaslatba hozott egyesített czimert heraldikai és aesthetikai szempontokból elvetendőnek tartja, s Pest megye régi czimerét kívánja új körirattal alkalmaztatni. A volt Kis-Kun megye bizottsági tagjai, különösen Szivák és Balogh Imre felszólaltak e javaslat ellen, s az új megye czimerébe Kis- Kunmegye czimerét is felvétetni kívánták. Ugyanily értelemben szólott Gulner. A közgyűlés a bizottságot felszólíttatni határozta, hogy az egyesítendő czimerre nézve terjeszszen elő javaslatot. (A legújabb fölkelő bosnyák skupstináról) ezeket írják a »Pol. Corr.«-nak October 10-ről : A bosnyákok legnagyobb része erősen sóvárog a béke után, de a fő kolomposok, Boub, Babics, Staranovics stb. még mindig csörgetik a kardot. Legközelebb skupstinát hívtak össze, hogy elhatározzák : váljon a Bosnia javára hivatalosan bejelentett reformokat elfogadják-e vagy pedig folytassák a háborút tovább. A skupstinában Despotovics szerb ezredes is részt vett. Sok szóbeszéd után kimondták, hogy a reformok helyett teljes politikai autonómiát kívánnak. A kisebbség tovább ment s azt erősítette, hogy török uralom alatt Bosnia egyáltalán nem élhet. Végre a következő resolutiókban állapodott meg a híres skupstina : 1. Európa jelentse ki, hogy Bosniában török hivatalnokokat nem tűr! 2. Bosnia teljes autonómiát kér, a török csapatok elkergetendők! 3. A fölkelők küzdeni fognak, míg czéljukat elérik. E határozatot megküldék a nagyhatalmaknak. Látszik, hogy Despotovics úr részt vett a gyűlésen. (Bulgáriából) jelentik oct. 4-ről. A porta komolyan kezd gondolkozni arról, hogy Bulgária élére keresztény kormányzót tegyen. Valóban óhajtandó, hogy a porta ezúttal meg is tegye a mit gondol, még pedig haladéktalanul. Az újabb fölkelés csiráit csak így fojthatja el. A Balkán közepén már újra forrong valami, s idegen emissariusok csatangolnak a nép közt. Álljon a porta radikális reformokkal a mozgalom elé, s minden elcsöndesül. Az ide internált szerb foglyok állapota most már kedvezőbb, mióta a szultán elrendelte, hogy minden fogoly közkatonának naponkint 3 piaszter, tisztnek 2 frank adassék. Különben a török kincstárt nem igen fogja terhelni ez a rendszabály, minthogy a foglyok száma mind a két részen fölötte csekély. (Macedóniából) Írják a »Pol. Corr«-nak okt. 2-ról: Az itt lakó bolgár és görög keresztények, kik hosszú ideig ellenséges lábon állottak egymással, újabban a legföltűnőbb módon közelednek egymáshoz. A bolgár egyházkérdés fölmerülte óta — valami 15 évvel ezelőtt — a török kormány mindent elkövetett, hogy a bolgárok és görögök közt támadt viszálkodást teljes erejéből szítsa s a két keresztény népet távol tartsa egymástól. A politika bizonyos fokig sikerült; a két nép közt uralkodó kölcsönös elkeseredettség nagyon a porta malmára hajtotta a vizet. Ennek lehet tulajdonítani, hogy e vilajet aránylag nyugodt maradt. De most a helyzet változni fog. A görögök és bolgárok közelednek egymáshoz s nem sokára szent lesz a béke köztük. E változás az athéni kormány műve. Macedóniában mindenfelé görög ügynökök és emissáriusok járnak, kik Athénből jönnek. Az orosz kormány is támogatja Athén ebbeli törekvését. A bolgár és görög kolomposok eddig már három conferentiát tartottak. A szegszárai ünnepélyek. (A gazdasági kiállítás. — A leányiskola.) (Saját tudósítónktól.) Cz.eg37.air. net. 11. Ma nyílt meg a »tolnamegyei gazdasági egyesület« által 11—15 rendezett termény, gyümölcs, virág, kézmü és háziipar kiállítás, és ugyancsak mai napon nyittatott meg a polgári s felsőbb leányiskola. Ezen a megyére s Szegszárdra nézve nevezetesen emlékezetes napok ilyeneknek jelezték már az utczák ünnepies földiszitésében, a nyüzsgő sokaság örömteljes hangulatában. 8 óra után tolongott már a néptömeg a vármegyeház felé, melynek udvarán emelt fasátorban, a nagy lépcsőházban és nagy melléktermében vannak elhelyezve a nagy mennyiségben kiállított tárgyak. Pont 10 órakor jelent meg Dőry Dénes kir. tanácsos s alispán díszmagyarban, környezve a kiállítási bizottsági tagok által felmondá elnöki megnyitó beszédét, tömör vonásokban előadva a kiállítás eszméjének létrejöttét, czélját, tekintettel a megyei viszonyokra, hangsúlyozván, hogy népünk tétlenségben csüggetegséggel nem várhatja a jövő baleseseit, hanem a létfenntartás ösztönétől indíttatva a múlton okulva, kell hogy tanulva dolgozzon, takarékos legyen, mert a magyar állam fennmaradásának föltétele a nemzet értelmi tőkéjében s azon productív erőben fekszik, melylyel gazdasági,kereskedelmi s iparérdekek tekintetében önállósítjuk magunkat a külföldtől. A nemzetgazdaság feladatainak helyes megoldásától függ úgy a magán, mint az általános jóllét. Széchenyi eszméje : »dolgozzunk s gazdagodjunk«’ vezérelte a gazdasági egyesületet, midőn e kiállítást létesítette, hogy kiválólag a megyei gazda s iparos e kiállítás eredményében önismeretre jusson. Ez nagyjában a rendkívül sikerült tartalmas beszédnek eszmemenete , hatása a végén fölharsant tapsokban, éljenzésekben nyilvánult. Általánosságban ime magának a kiállításnak leírása : A gályákkal, nemzeti s megyei szinü zászlókkal diszitett fasátor alatt helyezték el a gazdasági gépek, kádármunkák, kocsik. Az udvaron pedig báró Bélán Jánosnak P.Apátiból szeder-, akácz-, körte-, alma- és diófagyűjteménye, a czédulkákról olvassuk, hogy ezen faminőségekből külön-külön tíztízezer darab van készen eladásra. Ugyan e csoportban föltűnik egy akáczfából készült szekér, készítették ugyancsak P.Apatin gazdasági faragó béres s kovács. Belépve a lépcsőházba, szemben diszlik Be- Szédes Géza tolnai tiszttartó által csínnal, s kellemmel kiállított virágszőnyeg — jobbra innen Kajmádról Peszky Antalnak méhészeti kiállítása, balra Fördős Dezső uzdi gazdaságából kiállított faragó béres munkák akáczfűzből. A virágokkal, s diszbokrokkal diszitett lépcsőkön följutunk az előcsarnokba, melynek közepén pompázik le. Bésántól virág obeliszk, Ízléses csoportokban, Paradicsomból Dőry Frigyesnek és Szegszárdról b. Augusz Antalnak virágkiállításai, e között említésre méltó egy »Dracaena Draco« dísznövény, melynek őse Humboldt szerint Tenariffa szigetén 6000 évet ért (a tulajdonos állítja). Belépve a nagyterembe, szemeink előtt föltárul a kiállítás ízléses képe. A falak mentében elhelyezett asztalok rakják megyénk nyers termény és ipar czikkeivel. Képviselve minden válfaj, kiváló említést érdemelnek : gr. Apponyi Károly gabna kiállítása 80—83 kilogram, búzából, 70 kilogr. árpából, 75 kilogr. rozsból, 82 kgr. tengeriből, 52 kgr. zabból, 82 kgr. repetéből; a kerti ipar számtalan nemei, Garay Antalné inycsiklandozó befőttjei, b. Bésán János gazdasági és kertipari, Bezerédy István özvegyének a gazdaság, háziipar, s selyem tenyésztés köréből nagy választékos kiállításai elfoglalják a szemet. A hosszú asztalt elfoglalt borkiállítás megyénknek csak egyes vidékeire terjed, nevesebb bortermő hegyeink terményeikkel mind képviselve nincsenek. Képviselvék a kézművek minden ágazatai, köztük csinos fegyencz munkák; a gyümölcs kiállítás tekintettel az előre haladt idényre s az idei fagyos évszakra is eléggé jól van képviselve. Az egész kiállítás összbenyomásáról számot adandó, az a kezdet nehézségeit számba véve, minden tekintetben kielégítő, sikerültnek mondható, hogy ITlnrlATl TuIpItQQ Ireamttvparoh Og^CEi UZlktGl tCr könnyeikben tartalmasabban nem képviselvék, az egyesek közönyösségének tulajdonítható; mert meg kell említenem, hogy pl. a dombóvári járás alig van képviselve, a hg. Eszterházy féle jószágok bérlői, a szegszárdi s báttaszéki uradalom mit sem állítottak ki; ipar anyagfát csakis gr. Apponyi Sándor lengyeli uradalma állított ki, pedig megyénknek mekkora térfogatát foglalja el az erdő ? A szorosabb értelemben vett háziipar czikkek gyöngén képviselték, pl. tarhonyát is csak Fördős Dezsőné, Garay Antalné állítottak ki; a női munkák is inkább fényűzési czikkekre szoritvák, említendők Dőry Zsigmondné, Szeremley Lajosné díszes hímzéseik; átalános tetszést arat Engelhardt Ida vászon asztalkendő szövése; vászonnemüekből, házi szükségczikkekből kézi munkákban A.Nyék földmives népének női neme van csak képviselve, a fehérnemű varrást 3 hímzett ing mutatja, annál több házi sipka, ágyterítő, vánkos hímzés, borgylás stb. van, melyek bátran elmaradhattak volna. De nem akarok részletek tömkelegébe tévedni, átalános ismertetésemnek czélja ez nem lehet. Ismétlem, hogy a kiállítás az igényeket kielégíti, s némi tekintetben meglepőnek is mondható. Dicséret s üdvözlet az eszme kivitelében fáradozóknak, kik testi lelki fáradságot nem kimélve, létrehozták az eredményt ; ilyenek a lelkes férfiak: Bernrieder József a tolna megyei gazdasági egyesület elnöke, Fördős Dezső a titkára, úgy Dőry Dénes a kiállítási bizottság elnöke, Boda Vilmos a végrehajtó bizottság elnöke, sokáig éljenek s élvezzék a kivívott siker jutalmát. A gazdasági kiállítást első nap máris 600-on fölül látogatták, így az erkölcsi eredménynek megfelelő lesz az anyagi jutalom is, s az új életre ébredt gazdasági egyesület működésével a jövőben háttérben maradni nem fog. A gazdasági kiállítás után kezdődött a polgári és felsőbb leányiskola megnyitása a községi városháznak csínnal diszitett termében melyet Tre for t Á. miniszter úr babérkoszoruzott arczképe ékített s melyet Szegszárd minden rendű s rangú lakosa a zsúfolásig megtöltött. Varasdi tanfelügyelő olvasta föl megnyitó beszédét, alkalmilag igen helyesen hangsúlyozván a polgári s felsőbb leányiskola fontosságát s hasznát, kiemelvén előnyeit szemben a reálgymnáziumokkal; különben meg kell jegyeznem, hogy méltó visszatetszést keltett az olvasott beszédnek azon kitétele, midőn folytonosan némberekről volt szó a megszólításoknál, egy ízben meg némberek,hölgyek is szerepeltek,kár volt meg nem magyarázni a különbséget; a csinosan szerkesztett beszédből pedig kiríttak az olyatén frázisok, hogy a polgári iskolák az alkotmányos szabadság védbástyái; s a leányiskolák fontosságát hangsúlyozva meg igen kitért a megnyitó a világtörténelemben szerepelt nőkre, köztük szerepelt a Nílus vizére bocsátott Mózesi nő, az orleansi szűz, a magyar történelemből meg csak Rozgonyi Czeczilia. A megnyitás után Elman Miklós tartott hatásos szónoklatot, vázolva ezen tanintézet megnyithatására vonatkozó előzményeket. Holnap Trefort miniszter úr érkezik meg. BELFÖLD. N-Várad, oct. 12-én. (Hangverseny, okt. 8-ka, egy derék polgár kitüntetése, — szüret, Időjárás.) Alig távoztak el körünkből a színészek, már megnyíltak a hangversenyterem ajtai. October elsején nagyszámú és díszes közönség gyűlt a »fekete sas« nagy termébe, hol egy idevaló születésű fiatalember, Rosenthal Henrik, a Nagyváradon építendő izr. templom számára, egy oltárfüggöny beszerzésére rendezett hangversenyt. A közreműködők között Grosz Jenny és Berkovics Irén kisasszonyok voltak a legkiválóbbak ; az első jeles műkedvelő Berlioztól játszott szép kettőst a hangversenyzővel; az utóbbi Czuczor G. »Falusi kis leány Pesten« czimű költeményét szavalta kiváló sikerrel. Rosenthal Henrik fiatal ember, ki hegedüjátékával reményekre jogosít ugyan, de ez idő szerint nem áll meg a művészet oly fokán, hol a hallgató közönség tetszését, avagy a bírálat elismerését kivívhatná. Városunkban nem egy műkedvelő van, ki sokkal több gyakorlottsággal és előadási képességgel bir, mint ő. A hangverseny szép összeget jövedelmezett a jótékony czélra s e tekintetből nem is esett oly szigorú bírálat alá, mintha a hangversenyt saját javára rendezte volna. Közreműködtek még: Lederer Dezső, Burger Zsigmond (zongorán), Heppes Kálmán és a »független dalkör.« Oct. 6-át városunkban is kegyelettel ünnepeltük meg. A premontreiek templomában tartatott a gyász isteni tisztelet, a lakosság minden rendű s rangú osztályainak számos részvéte mellett. Főt, Palotay plébános végezte a szertartást. A templom főhajójában felállított s virágokkal borított gyászravatal lélekemelő benyomást tett. Városunkban minden évben megünneplik a haza vértanúinak e gyászos emléknapját ; jele, hogy a szabadság és kegyelet érzelmei lakosságunk szívében folyton élnek. Ugyan esó 8-án egy ritka ünnepélynek voltunk tanúi. Egy érdemekben gazdag, közszeretet- és becsülésben álló polgártársunk, Steiner Lipót e napon vette át a főispán úr kezeiből a Ferencz-Józef rend lovagkeresztjét, melylyel ő Felsége őt kitüntette. Ez alkalommal nagyszámú közönség gyűlt a városház nagy termébe. B. Dőry József kitűnő beszédben emlékezett meg azon polgári erényekről, melyeket a kitüntetés ért s melyek sajnosan napjainkban, midőn mindenki nagy részt csak az élvek