Pesti Napló, 1878. február (29. évfolyam, 30-53. szám)
1878-02-23 / 49. szám
49. szám. Budapest, szombat, február 23.1878. Szerkesztési iroda, Barátéle, Athenaeum-épület. A lap szettenirészét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: 29. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti VS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1874-diki, 29-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Évnegyedre............................................6 frt Félévre......................................................12 » Egy hónapra..............................................2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pesti Napló kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala, Budapest, február 22. A bankügyi bizottság holnap tárgyalja azon indítványt, hogy a 80 milliós bankadósságról szóló törvényjavaslat tétessék át a quotaküldöttséghez a végből, hogy ez amaz adósságról is egyezkedjék az osztrák deputatióval. Rendszerint nagyon csekély jelentőségű, vájjon az egyik vagy másik bizottsághoz utasíttatik valamely javaslat, de már csupán arra, hogy egy javaslat elvonassék természetes előkészítő fórumától, mint ez esetben a bankadóssági ügy a bankbizottságtól és áttétessék egy egészen más hivatású fórumhoz, amilyen ez esetben a quotaküldöttség, már erre nézve —mondjuk — figyelemre méltó, alapos oknak kell fennforognia. És hogy ilyen nem alaki, hanem fontos érdemleges célzat van a jelzett indítványnyal kapcsolatban, az kitünhetik azon tényből is, hogy a reichsrath jónak látta külön törvényt alkotni, melyben az osztrák quotaküldöttség felhatalmazást nyer, hogy eredeti missióján túl a bankadósság ügyével is foglalkozhassék. Nyílt titok, hogy a delegatiók minapi ülésszaka folyamán a két quota-deputatio kiválóbb tagjai arról értekeztek, hogy mikép lehetne a quotára, restitutióra s bankadósságra nézve fennforgó különbözeteket comprehensive kiegyenlíteni, és hogy már akkor szóba hozatott, hogy a két quotaküldöttség intézze el a differentiákat. A reichsrath bizonyára nem határozta volna el magát azon föntebb említett külön törvénynek megalkotására, ha az osztrák kormány a magyartól és az osztrák deputatio főbb tagjai a magyar küldöttségnek kormánypárti vezértagjaitól azon biztosítást nem nyerik, hogy compromissumra hajlandók a 80 millió kérdésénél a quota és restitutio ügyében nyerendő engedmények fejében. A compensationális politika elharapóznék tehát ezen összekapcsolás folytán egy újabb térre, mihelyt a quotaküldöttségek a quota, a restitutio s a bankadósság ügyét egyetemben tárgyalnák. Az 1867. XII. törvényczikk és az ugyanazon évi magyar quota-küldöttségnek példája határozottan ellenzik ezen összekapcsolást. Az emlitett törvény 19. és 20-ik szakasza a quotadeputatiók kiküldéséről rendelkezik nemcsak az első esetre 1867-ben, hanem minden következő esetre, midőn új quotát kellene megállapítani. E küldöttség nem foglalkozhatik rendszerint mással, mint a hozzájárulásiarányról teendő javaslattal. 1867-ben egy országos határozat alapján megbizatott egyszersmind előleges értekezéssé az államadósságok iránt, de olyként, hogy a javaslatot nem a két deputatió, hanem a két kormány viszi a törvényhozás elé. Az osztrák deputatió első nunziumában erősen sürgette, hogy az államadósságok és a quota kérdései együttesen tárgyaltassanak, de a magyar küldöttség határozottan visszautasította, és a 13-ik ülésében kelt üzenetében hosszasabban kifejti, hogy e két kérdés közt nincs semmi belső összefüggés, hogy a törvény és országos határozat értelmében nem is tárgyalhatók együtt, hogy haladéktalanul a quota ügyét kell megoldani s legfölebb az fogadható el, hogy valamennyi kérdésre nézve egy zárjegyzőkönyvbe foglaltassanak a megállapodások. Ezen utóbbi pont ellen Grhyczy Kálmán és Podmaniczky Frigyes b. eltérő különvéleményt nyújtottak be. Most épen az ellenkező célzat lebeg azok előtt, kik a bankadósság ügyét a quotadeputatiók elé akarják vinni. Most a két rendbeli heterogén ügy: a restitutió s a 80 milliós adósság egymással kapcsolatba fog hozatni. Észreveszszük ezt nálunk kivált azon jelenségből, hogy a quotaküldöttségnek épen azon tagjai, kik fennen hangoztatják, hogy a restitutió kérdésében semmikép sem engedünk, portálják leginkább a bankadósság ügyének a deputatiók elé vitelét. Nekik szinte személyes ambitiójuk, hogy a visszatérítés kérdése úgy oldassék meg, mint a két kormánynyal egyértelemben a magyar quota deputatio követeli. De észreveszszük a két ügy compensatiójára irányult tervet másfelől Bécsben is, egyebek közt azon kecsegtető számításokból, melyekkel nekünk megmagyarázzák, hogy mennyit nyerünk még mindig, ha a jobb restitutió fejében elvállaljuk a bankadósság 30 százalékát. Megteszik ugyanis azt a gyengébbeknek szánt calculust, hogy ha mi nyerünk a jobb restitutió folytán évenkint átlag egy milliót, és fizetünk ennek fejében a bankadósságra évenkint vagy 300.000 forintot, nyerünk még mindig 700.000 forintot. És a bécsi urakháza még kedvezőbbik készül fordítani a számítást, mert ha, mint bizottsága tervezi és a bank is kívánja, a két kincstár részesülése csak a banknak hét százaléknyi osztalékán túl kezdődik, akkor a bécsi arithmetika szerint, kevesebb lévén a magyar kincstár jövedelme a bankból, még több lenne a nyereségünk az új restitutió elfogadása- s a 24 milliónyi bankadósság elvállalásából. De mi hajlandók vagyunk eltekinteni mindezen célzatoktól és a compensatiók káros esélyeitől, melyeket végre is a quotaküldöttségek alkuja ellenében a törvényhozás — habár nagyon nehezen — képes helyreütni. Vannak azonban igen nyomós törvényes okok, melyek a bankadósság kérdésének a quotaküldöttségekhez való utasítását tiltják, és ez okokat már nem lehet figyelem nélkül hagyni. A kormány törvényjavaslatot nyújt a képviselőház elé a 80 milliós bankadósságról. A ház a szabályok értelmében nem tagadhatja meg a bizottsági tárgyalást a kormány semmiféle javaslatáról. Ha a bizottság a ház elé hozza ama javaslatot és a többség elfogadja és illetőleg, ha a javaslat szentesítést nyer, akkor az 1867. XV. t. ez., mely az államadósságokról szól, módosul; ha a képvisőház a javaslatot elveti, akkor a kormány által előterjesztett javaslat nyom nélkül eltűnt és az 1867. XV. t. ez. érintetlenül marad. Nem így áll a positió, ha a magyar országgyűlés és a reichsrat, ami a két ház országos határozata, ők a Lajtkán-túl külön törvény alapján —a quota-küldöttségekhez utasítják a két kormány javaslatát a bankadósságról. Nálunk az ily országos határozat nyíltan az ismételve emlitett 1867. XV. t. cz.-be ütközik, mely arra nézve, hogy mi nem tartozunk többé semmiféle államadóssági terhet vállalni, minden kétséget kizár. Hogyan bízhatná meg tehát az országgyűlés két háza, világos törvény ellenében, egyszerű határozattal akármely közegét, hogy a reichsrath valamely közegével a felett alkudozzék, hogy tartozunk-e még valamivel államadósságok czimén? 1867-ben másként állott a helyzet a quotaküldöttségek megbízását illetőleg. Akkor az ország az 1867. XII. t.-czikkben kimondotta, hogy hajlandó az államadósságok terhéből egy részt elvállalni s kimondotta ama t.-cz. 55. §-ában, hogy kész ez iránt »előleges értekezés folytán ő Felségének többi országaival is egyezkedésbe bocsátkozni.« Ezen előleges értekezést jónak látta akkoriban a két törvényhozás a quotadeputatiókra bízni annyival inkább, mert az államadósságokra is — egy praecipuum leütésével — a quota kulcsa volt alkalmazandó. De ma, eltekintve attól, hogy a részesedés quotája nem lehet vitás, a törvény épen ellenkezőleg azt mondja, hogy nem vállalunk többé semmi államadóssági terhet. Addig tehát, mig az 1867. XV. t.-czikket a törvényhozás meg nem változtatja, vagy ha ő végre külön törvényt nem alkot, nem is bízhatja meg a quptaküldöttséget a bankadósságok fölötti egyezkedéssel. A 80 milliós bankadósságról előterjesztett kormányavaslat megkerüli a törvény eme nehézségeit, mert annak értelmében az államadóssági törvény valódi értelme előbb kérdésbe vonatik, mielőtt a bankadósság elvállalása fölötti alkudozásra törvény alapján deputátiók kiküldetnének. És mert meg vagyunk győződve, hogy a képviselőház, ha a fölött kell döntenie, mit a kormány törvényjavaslata első kérdésül föltesz, hogy t. i. kétes-e az államadóssági 1867-iki törvény 1 §-ának értelme? tagadólag felel; míg a deputatiók, ha a kérdés már most reájuk bizatik, nyakunkba compensálják a 24 milliót, azt kell kívánnunk, hogy minden alkudozás mellőztével ítéljen a képviselőház a kormány által benyújtott bankadóssági törvényjavaslat fölött Az országgyűlési szabadelvű párt folyó hó 24-dikén, vasárnap délután 6 órakor értekezletet tart. A Pesti Napló tárczája. A magyar emigratio a keleten. Irta : X. Y. Oy n p. (Az Olympia. — A hegyi ut. — Wesselényi és lova. — A kilátás. — A huszár gyalog.) Rómában járni s a pápát nem látni,megbocsátható-e? De hát mi ez Jupiterhez és szép isten-aszszonyaihoz képest, és ha a mai költőietlen kor elűzte is őket trónjukról, mint sok más földi nagy fejedelmeket , ki állhatná meg, hogy meg ne nézze legalább az üres trónt? Tudtuk ugyan, hogy ott már legfeljebb a Jupiter elbusult saskeselyüjét s a villámszóró helyett szurtos kecskepásztorokat találunk; de mi magyar ifjak valánk, kik éltük legszebb idejét idegen mesék, rég letűnt népek volt háládatlan nyelve s ezek meseszerü történelmeinek tanulására pazarolták, kiket megtanítottak, soha nem élt hősök tettein lelkesülni, a világon költői piros üvegen át nézni; míg hatalmas szomszédainkkal beszélni sem tudunk, saját hazánk legtanulságosabb történelmét csonkítva és ferdítve tanultuk, Erdély viszontagságos történetét még hírből sem hallottuk; égtünk tehát a vágytól, színről-szinte látni az annyit emlegetett, annyit dicsőített isteni Olymposz. Avagy nem mászkálnak-e például az angolok is olyan hegyekre, melyeken soha az istenek nem mulatoztak, nem tördelik-e nyakukat az Alpeseken csupa hiúságból, hogy elmondhassák egykor: voltam a Monte-Rosén, vagy Mont-Blancon : miért ne kísértenék meg mi is, ez úgyis csak vagy 8—9000 lábnyi híres hegy megmászását ? Eldöntetlen ugyan, melyik volt kedvesebb az ősisteneknek: a thessaliai-e, mely Kataluzzo barátom méretei szerint csak 6112 p.láb, vagy emez, az úgynevezett bithyniai ? — annak eldöntését hagyjuk a görögökre, vagy bölcs tanárainkra. Alkalmasint amaz volt a téli, ez a nyári szállás ; nekünk elég volt tudni, hogy ezt is Olympnak hivták hajdan, míg a prózai török »Kecse- Dag«-nak — Kecskés hegynek — keresztelte, ezért elhatároztuk, hogy megmászszuk. Julius 10-én mi hatank: Rózsafi, Ruska, Várady, Velics, Wesselényi és én megfogadván két vezetőt, délelőtti 9—10 óra tájban megindultunk határozatunk végrehajtására. Elláttuk magunkat egy napi eleséggel, egy pár fegyverrel, messzelátóval, s téli ruháinkat sem feledtük el nyergünk mögé felkötözni. Pár nappal ezelőtt esős-szeles idő volt, bizonyosan lehetett tehát rá számítani, hogy jó időnk leend, mi nagyszerű kilátással kecsegtettük magunkat. Öszvéreken és apró hegyi, ezen utat már sokszor megjárt lovakon mentünk. Az út igen sok helyt meredek, de mindamellett járható, mert a hegy alját boritó erdőség fáját ezen utakon szállítják le, noha nem kocsin, hanem részint csak vontatva, részint apró darabokba szamarakra s öszvérekre kötözve. Aszőlőhegyeket elhagyva tölgy-, gesztenye- és dió erdő között vezetett utunk; — lassankint elmaradoztak a gesztenyék s helyüket bükk fák válták fel; utóbb a tölgy maradt el, s a rengeteg bükkök között egy-egy sugár fenyő is kezdett mutatkozni. A völgybeli forróság kellemes tavaszi meleggé enyhült, utunk meg oly járt volt, hogy mindenütt mehettünk bátran lóháton felfelé. Most egy nagy csörgő kúthoz értünk, mely itató váluval van ellátva, — itt egy félórát pihentettünk, s erősen szuszogó karmainkat megitattuk. — Ezt mindenikünk maga végezte — kivévén Wesselényit, ő leszállt öszvéréről s a helyett, hogy zabláját kicsapolván ő maga megitassa, oda kötötte egy fához, csak később itatta meg egy hajcsár. Midőn Wesselényi aztán ismét fel akart ülni, öszvére elkezdett makacskodni, két ízben is hozzá rúgott, azon perezben, midőn elvégre is ura lett és felült rá, hirtelen hátra fordult és térdét megharapta. Az egész után mindenütt mutatta ezen öszvér, hogy gazdájára haragszik s alattomos boszu álló módra viselte magát irányában. Innen a komor fenyvesek régiójába jutunk. Utunk éles begyormokon s itt-ott lejtős hegyoldalakon vezetett kigyózgatva egy meredek hegyhátnak hol külső, hol belső oldalán. Némely pontról gyönyörű visszapillantás esett az alant terülő hrusszai völgyre, más felől be a belső meredek völgyek s ágas-bogas mély hegyszakadások zugó vízesései s fekete erdei közé szinte borzadva tévedezett szemünk! Mig alant vidám madárzene törté be a jéget, itt csend uralgott s állati hang nem vegyült a távol mormogó patak s a vén erdő csendes ünnepélyes zúgásába. Némely helyt, mintha egy ház tetején járnánk, nagy lapos rézsútos kőtáblákon másztunk felfelé, melyekbe a mindig egy helybe lépő öszvérek patkói lépcsőzetszerü feljárást véstek be. E helyek igen veszélyesek; nem elég, hogy e kőlapok felette simák és lejtősek, — még azonfelül egész felszinökön folytonosan viz folydogál s a kövek felületét sikos vékony agyaggal vonja be, mely a feltárást — e századok óta koptatott lépcsőzetek nélkül csaknem lehetetlenné tenné; szerencsére e helyek ritkák. — Végre törpülni kezdtek a fák, s midőn a nap leáldozott, már csak két-három lábnyi magas fenyő cserjék mutatkoztak szanaszét — Még egy félórányit haladtunk felfelé — meglehetősen vizirányos — kevéssé emelkedő fensikon s elértük éjjeli szállásunkat, egy rozzant — tetőnélküli — durva kövekből, mész nélkül összerakott kis házacskát, a fa zónájának véghatára mellett. Ez elpusztult, leégett hajléknak semmi hasznát nem vehettük, s a szabad ég alatt kénytelenittetünk az éjét tölteni. — Semmi se okozhat kedvetlenebb érzést, mint nyár közepén egy deczemberi éj sivitó, fagylaló szele. Magunkra szedtük minden ruháinkat, igyekeztünk törpe gályákból egy kis tüzet is éleszteni, de mind a mellett reggelig dideregtünk. S hogy a kellemetlenség teljes legyen, még elvesztettük enni valónkat és borunkat, mit csak másnap hazatértünkben leltünk meg ismét, s éhenszomjan fogvaczogva hallgattuk a sakálok siró orditozását s a fagylaló hideg szél zúgását egész éjen át. A nap feljöttének szépségeit nem élvezhettük, homályos köd közepében valánk, melyből ujnyi vas- tag dér és zúzmara rakodott le ránk s a gyér növényzetre, de hajcsáraink biztosították, hogy szép tiszta napos időnk leend. Az elvesztett s most megtalált eleségből reggelizve, s a jó idő reményétől kecsegtetve új erővel indulunk tovább. Egy órányira haladtunk még lóháton, akkor elértünk az Olymp legmagasabb kúpja tövébe, itt le kellett szállani, a ló tovább nem mehet. Oly közel látszott a tető, hogy azt hittük, egy negyed óra alatt ott leszünk, de beletelt két óra is. A mászás rendkívül nehéz. Nincsenek ugyan sem oly szűk sziklautak, sem mély vízmosások, sem jégmezők s tátongó mélységek, mint a Mont-Blancon vagy a lomniczi csúcson, ellenkezőleg az egész alakzat s a láva féle kőzet mutatja, hogy egy kihalt tűzhányó kúpja oldalán vagyunk, melyen a felmenetel nem annyira veszélyes, mint az egyforma meredek emelkedés miatt rendkívül fárasztó. Az egész oldalt sűrü serteszerü fű borítja, mely félig-meddig mohához hasonlít, s oly tömötten lepi el a talajt, hogy a láb követ, földet nem is érez; tömegben ruganyos puha, de hajcsárunk állítása szerint a juh sem eszi meg; itt-ott szép sötét kék, ujnyi vastag, de földönülő harangvirágokat, foltonkint haragos zöld levélkéjű, igen szép Leander alakú és szinü virág bokrokat, fehéres és testszín sárga gyapárt, s egy piszkos szürkehátu, fehérhasu kis madarat, a havasi pacsirtát találtuk mint e zord vidék állandó lakóit. Kétségkívül a ritka levegő is okozza, hogy az ember nem bir száz lépést haladni megállapodás, pihenés nélkül, s különösen hogy még a pihenés sem üdítő, úgy hogy erős elhatározottság s lélekerő kell hozzá, hogy az ember innen vissza ne forduljon. Végre mégis reggeli fél tízkor fenn valánk a tetőn. A kilátás nagyszerű. Alant köröskörül a hegyek törpe föld hullámoknak látszanak, melyek közül meg sem lehet különböztetni, melyik kisebb, melyik magasabb A brüsszai széles völgy mintegy zöld szalag húzódik keresztül a jobbról-balról kerítő barnább hegyek között. — A Márványtenger nagy része oly tisztán kivehető, mint egy nagy földabroszon, — kékes, zavaros köd, melyen keresztül egyes fehér, fénylő pontocskák csillognak, mutatja a távol Konstantinápolyt. Nikodemia nem látszik, de jóval beljebb jobbra egy fehér fénylő esik a nagy nikodemiai tó tükrét tünteti fel délibábként. Keletre és délre az egész vidék csupa hegy és erdő s különös, hogy míg a legközelebbiek törpék s laposaknak látszanak, a legtávoliabbak megtartják azon alakjukat, minőknek őket alant tekintve ismerjük. Itt fenn is az a pázsitszerü növényzet van, a köveket laposan terjedő moha fedi s a hasadékokból finom fűszálak és virágocskák nőnek ki, pedig alattunk a naptól ritkán látogatott mélyedésekben jégkemény hó csillog úgy összesürüdve, hogy a tetemes magasból rá dobott bomba nagyságú kövek csendülve pattannak fel róla, s mint sima jégtáblán nyom nélkül zuhognak alá a mélységbe. Törpe mutatványai ezek a félelmes gletsereknek. Ezek itt a brüszszaiaknak természetes jégvermei, hetenkint felső egyegy karaván 20—30 szamárkával s jéggel terhelve tér meg. Lemenetelünk sokkal nehezebb volt, mig az ember felfelé haladt, közel van szemei előtt a szilárd talaj, de lefelé hajmeresztő meredekeknek tetszenek az utak, s a jobbról-balról tátongó feneketlen völgyek szédítő borzalommal töltik el; mindnyájan gyalog jöttünk le, kivéven Várady Józsefet, ki azt mondá, hogy ő huszár volt, ő nem jár gyalog, mig lova van, és ha a nyaka törik is, megmutatja, hogy ahol egy ló le bir jönni, ő is el bir rajta ülni. Bámulatos is e lovak ügyessége és vigyázása, a legsimább sikos kőlapokon erősen megmeresztették lábaikat s csúszva mentek le néha 2—3 ölnyi darabot botlás nélkül; a keskeny utakon pedig a veszedelem teljes tudatában, vigyázva lépdeltek apró patáikkal egymás nyomdokába s öntudatosan kissé a hegy felé dőlve. Este szerencsésen hazaértünk, Váradynak se lett semmi baja. Budapest, február 22 (Az országyűlési szabadelvű párt) mai értekezletét Go ro v e elnök megnyitván, tárgyalás alá vétetett a vámszövetségi javaslat 22. czikke. Az értekezlet két tagja aggodalmát fejezvén ki az 5 éves felmondási záradék kihagyása miatt. — Tisza miniszterelnök, Teleszky, Máriássy, Várady, Szlávy hosszabb nagy hatást keltett s az egész kiegyezésre kiterjeszkedő beszéde, valamint Falk, Wahrmann és Jókai beható nyomós érveléseik után az értekezlet a czikket változatlanul elfogadta. A tárgyalás folytatása a jövő vasárnap tartandó értekezletre halasztatott. (A független szabadelvű párt mai értekezletén utasításul adta a képviselőház bankügyi bizottságába beválasztott tagjainak, hogy ellenezzék azt, miként a 80 milliós bankadósság iránti tvjavaslatnak az országos quota-deputatióhoz, vagy bármely más bizottsághoz való áttétele a bizottság által javaslatba hozassák, miután az 1867. XV. t. czikk Magyarország hozzájárulását, az államadóssági teherhez egyszer mindenkorra, változhatlanul megszabta, s így e tekintetben semmiféle további intézkedésnek helye nem lehet. Ha a kérdéses törvényjavaslatnak a quota deputatióhoz való áttétele mégis elhatároztatnék, a párt tagjai e bizottsági határozat ellen különvéleményt fognak benyújtani. (A képviselőház erdőügyi bizottsága) tegnapi ülésében letárgyalta az erdő tvjavaslat 109—164 §§-ait. Vitára szolgáltatott alkalmat főleg a tvjavaslat 110-ik §-a, mely szerint az erdőégés oltása körül a közigazgatási tisztviselő által elkövetett mulasztás mint kihágás büntetendő, továbbá a 119-ik §. azon határozata, hogy a másodfokú bíróság elnöki tisztje az alispánra és nem a főispánra bizatik; valamint a 163-ik §-nál felmerült azon indítvány is, hogy az erdőkihágás iránt hozott ítéletben a károsult javára megállapított kártérítés is hivatalból hajtassák fel. A bizottság e kérdések iránti határozatát legközelebbi ülésére halasztotta. A 115-ik §-ban foglalt kivételes intézkedésekre nézve kimondatott, hogy ezen intézkedések iránt ne kizárólag a belügyminiszter határozzon, hanem első fokúlag a közigazgatási bizottság, s csak másod fokúlag a miniszter. — A 122-ik, 156-ik és 157-ik §§-okban a kir. ügyészeknek a másod fokú bíróság üléseiben való jelenléte tekintetében mutatkozó ellenmondások az emlitett szakaszok egyértelmű szövegezése által egyenlittettek ki. — A letárgyalt többi szakaszokat lényeges módosítások nélkül elfogadta a bizottság. (Az elenzékhez tartozó őrsz. képviselők különösen figyelmeztetnek a képv. ház holnapi, szombati ülésére, melyben előreláthatólag megtörténik a szavazás a Bittó István képv. által ma benyújtott módosítvány felett. E módosítvány, mely az 5 évi felmondásról szól, a vám- s kereső.szerződés egyik sarkpontját illeti s elfogadásával azt lehetne elérni, hogy a jelenlegi kiegyezés csak 6 esztendőre kötelezze az országot. A módosítványt számos kormánypárti képv iselyeselvén, ha az ellenzéki képviselők mind megjelennek azülésen, alapos a remény, hogy a módosítvány elfogadtatik. (Az új pápa.) XIII. Leo, a Nat. Zrg római távirata szerint, 62 szavazat közül negyvenhéttel választatott meg. Az eredményről a távirat így nyilatkozik : Pecci bibornok megválasztatása aránylag a legjobb. A választás nem jelent kiengesztelést Olaszországgal, de jelenti a fanatismus féken tartását. Az eredmény hatása a politikai körökre kedvezőnek mondható. Ugyan e lapnak Párisból azt sürgönyözik, hogy ottani illetékes körök nézete szerint az új pápa idővel talán alkudozásokba is fog Olaszországgal bocsátkozni, de a jelen állapot bajait szaporítani semmi esetre sem fogja. (A conferentia vagy congressus ügye, Derby lord biztatásai daczára, a mai hírek szerint meglehetős rész lábon áll. A félhivatalos Fremdenblatt már szükségesnek tartja azon kérdést fölvetni, mi történik akkor, ha az értekezlet nem jön létre ? A lap e kérdésre így felel: »Ha a béke az értekezlet útján meg nem állapítható s nem szentesíthető, úgy valóban nem ismerünk más eszközt a nehézségek elhárítására s az egyes hatalmak jogos érdekeinek illő érvényesítésére, mint a háborút, a kiterjedésében és következményeiben beláthatatlan háborút, ha csak Európa önkényt abdicálni nem akar s ellenállást meg sem kisértve, le nem rakja a fegyvert a törökök legyőzője előtt.« (Bismarck herczeg nyilatkozatairól) a Köln. mrg ma érkezett számának vezérczikke csak tartózkodva mond ítéletet. Nem annyira a cancellár, mint inkább a különböző képviselők beszédeiről szól. Kiemeli, hogy a békepontokra nézve Bismarck olyan orosz szellemben szólt, mint állásánál fogva csak tehette. Annál nagyobb örömmel üdvözli a Köln, míg az összes képviselők felszólalásaiban Ausztria-Magyarország iránt nyilatkozó rokonszenvet, valamint azon óhajt, hogy Oroszország túlzott követelései által monarchiánk érdekei kárt ne szenvedjenek. Pétervárott — írja a lap — remélhetőleg nem fogják félreismerni, hogy Bismarck herczeg oly barátságos szellemben nyilatkozott Oroszország mellett, amint csak tehette, míg a parliament tárgyalásai azt mutatták ki, hogy a ház összes pártjai északi szomszédunktól valamivel távolabb, déli szomszédunkhoz pedig valamivel közelebb állanak. Országgyűlés. 1. A parliamentáris vereségek sorában a kormányt és nevezetesen a kormányelnököt ma csak erkölcsi megaláztatás érte. Bittó István, az utolsó Deák-párti miniszterelnök, kelt fel és mondott egy igen mérsékelt beszédet, mely a volt ellenzéki pártvezér fejét, mint tüzes parázs égetheté. A beszéd rövid és teljesen tárgyilagos volt; kormánypárti szónoklatnak is beillett volna, oly simán indokolta az öt évi felmondási záradék beigtatását. De ezen mérsékletben volt bizonyos nemes boszu volt sok komolyság, mely nem tévesztette el hatását sem a házra, sem a kormányra. És Bittó után szót emelt Somssich Pál, hogy a rajta Tisza Kálmán által elkövetett sértést megtorolja és mondott oly éles philippikát Tisza Kálmánra, melynél sajtóbbat alig lehetett ellene zuditani. A kormányelnök és pártja haragudott, az ellenzék örült neki, Tisza felelt egyet-mást, de a miniszterelnök, bár a ház legkitűnőbb debattere, már el van lankadva és el van csüggedve. A vita e tárgyban holnap folytattatik. A szavazásra kiváncsiak vagyunk. Ma is, mikor a Lloyd-szerződésre vonatkozó szakasz kihagyása vagy elhalasztása felett folyt a szavazás, Dániel László és Vadár Ervin szabadelvűek az ellenzékkel szavaztak, Házman és Wahrmann urak pedig ülve maradtak. Mégis az ellenzék hanyagsága folytán, amely nem tartja öszsze hiveit, migten a kormány frakkereken szedi össze pártosait a szavazásra — a kormánynak ma harmincz többsége maradt. Már ismét száznegyvenkét képviselő volt távol. A vita különben egészen a részletes tárgyalás jellegével bírt s inkább felszólalásokban, mint beszédekben bővelkedett. Csak a végén, mikor Bittó felkelt, jön ismét feszült figyelem a házban. Ha holnap a kormány a tíz évi cyclust felmondás nélkül keresztülviszi, akkor szerencsésen befejezte a vámegyezségről szóló törvényjavaslatot és következik a vámtarifa. A főrendiházban a büntetőtörvényjavaslat tárgyalása gyorsabban kezd haladni. A nemzetiségi izgatásokra vonatkozó indítványt, melyet Radvánszky tegnap terjesztett elő, a főrendek elvetették, elfogadták