Pesti Napló, 1878. október (29. évfolyam, 237-264. szám)

1878-10-01 / 237. szám

életre valót alkotott volna, vagy hogy a rendszer helyébe, melynek megölte lelkét, más rendszert tett volna, melynek van lelke. Ezen politika nem elégített ki senkit, csak magát a minisztert, aki törvényét meg­hozva, rögtön neki kezdett hatalmaskodni Magyarországon s hatalmaskodik mind e mai napig. Ezen rendszer további folyománya azon fegyelmi bíráskodás, mely ép úgy ütközik a megyei autonómiába, mint a­hogy ellenkezik minden jogi fogalommal. Midőn ugyanis a megyei tisztviselők felett ítélni egy bizottsá­got rendel, mely a közigazgatási bizottság­nak kifolyása, ép oly komplikált, mint amaz, ép úgy csak arra való, hogy a miniszternek föltétlenül döntő hatalmat szerezzen s minde­­nekfelett alkalmatos, hogy az egész rendszert ad absurdum vezesse. Előttünk fekszik a konkrét példa. A főispán, tehát a minisztérium kép­viselője és közege és két kineve­zett állami hivatalnok, kik a mi­nisztériumtól feltétlenül függnek és kiknek sem jogi képzettségük, sem bírói qualificatiój­uk nincs, bírósági feladatot végeznek poli­tikai kérdésben egy e végre külö­nösen szervezett törvényszéken, melyben a minisztérium a vádló és melyben a minisztériumnak eleve biztosított többsége van: ezen törvényszék ítél az autonóm­nak mondott vármegye választott tisztviselője felett, ki eljárását a törvényre alapította és kinek magatartását a közgyűlés helye­selte és magáévá tette; a törvény­­hatóságnak pedig ezen törvény­székben csak két bizalmi férfia ül, vagyis örökös kisebbségre van kárhoztatva. Ily törvényt alkotott Tisza Kálmán. Az eljárás, mely abban foglaltatik, már magában véve olyan, hogy mindenki bizalmatlanul tekint ama testületre, mely fontos elvi kérdé­sekben törvény magyarázatot igénylő kérdé­seknél politikai confliktusok esetében jeles férfiaknak becsülete, vagyona, vagy hivatala fölött dönteni van hivatva. A bírák, akik ott ülnek nem tesznek esküt, hogy igazság szerint fognak ítélni, hivatalnokok, kik megszokták közegeknek tekinteni magukat, s a miniszté­rium utasításait teljesíteni; maguk és család­juk állása a miniszter szeszélyétől függ, nem mint az elmozdu­hatlan rendes bí­­ráké, s jövőjük előmenetele biztosítva van, ha lekötelező szolgálatokat tehettek a kor­mánynak. Ilyen bíróságot nem fundálhatott ki más, csak az, kinek nincs sem fogalma, sem érzéke a modern igazságszolgáltatás iránt, vagy ki nem szereti a szabadságot, de a ha­talom túlterjeszkedését keresi s mindenkit alávetni óhajt akaratának. Ez csak egyik fele az igazságügyi non­sensnek, mely a törvény­­hatóságok fegyelmi bizottságainak rendszeré­ben rejlik; a nagyobb non sens a felebbe­­z­é­s módjában fekszik. Ha még bizonyítás kell, hogy Tisza Kálmán a megyerendszernek nem barátja többé s egész törekvése oda irányul, azt tel­jesen a belügyminiszternek alávetni, úgy megadatik ezen bizonyság abban, a­hogy a fegyelmi kereset alá vont megyei tisztviselők ítéleteinek felebbezését berendezte. Az ő többsége döntött az első fokú bíró­ságnál. Ha vagy a főispán, vagy az alperes az ítéletben meg nem nyugszik, a feleb­­bezés a belügyminiszterhez törté­nik. Nem többé kollégium, nem is bíró, h­a miniszter egyedül, maga a kormány ítél a saját ügyében végérvényesen, az autonóm megye tisztviselője és az ember felett. Hol van ilyen igazságszolgáltatás valahol a világon ? Íme a jelen eset: a minisztérium találtam. Eközben leültünk reggelihez — hisz ön is ott volt Dumas! Egyszer egy falemezt veszek észre egy bútoron. Nézem, két férfialak. Ah, egy tanul­mány ! mondja Meisonnier. Tudja mit, adja el nekem l­egalább nem tettem hiába ezt a hosszú utat. (Mes­­onnier künn lakik a boulevard Malesherbes-en) Hisz a szemét! — Hogy adja a szemetet? — 10 ezer tank, — kiállhatatlan tolakodó! — Itt van a pénz! A reggeli végén Petit hóna alá veszi a képet s tá­vozni akar. Hé, Petit, nem kivánja, hogy egy kis '­felhőt fessek a képre ? — Oh, ha ön oly szives vol­na ! — Meg egy kis földet is ez emberek talpai alá ? — Ön a művészek legjobbika! — Meg aztán az ala­kokat is retouchirozom — mind­ez, felhő, a föld stb. — 15 ezer franc ... — Itt van a pénz! — Még a körtémet is alig ettem meg — téve hozzá Dumas — s már megvolt a kép, s az asztalon hevert a 15 darab ezeres. Páros vagy páratlan ? kérdé tőlem Messon­nier. Oktondi, hisz tudom, hogy 15 !.. . így él Meissonnier. Keresete évenként 5—600 ezer franc. Tessék megnézni azt a 20 képet, mely a világkiállításban, a franczia osztályban egymás mel­lett függ : közel 1 millió az értékük. De van is Meisonniernek Párisban két oly palotája, a­minőt kevés herczeg mutathat fel a világon. Egyáltal­án a franczia nagy művészek s szerzők keresete hihetetlen összegekre rúg a mostani idők­ben. Augier az utolsó darabjával, a »Fourcham­­bouk«-kal többet vett már eddig be 120 ezer franknál. Zola »Rougon-család« czímű regénye — 6 külön kötet — összesen 400-nál több kiadásban jelent meg ! — Hiába a művészet s a szellem hazája Páris,­­ ezen nagy dijak az egész világ adóját képezik franczia szellemi­ felsőbbségnek! * * * Végül egy »mot«, a tenger mellől: — U­r. Ez a hal nem oly jó, mint az volt, a­melyet a múlt héten ettem ! — Pinczér. Istenem, mire nem vezethet va­lakit a képzelődés, — hisz ez ugyanannak a halnak a másik fele! Coffrefort: lépett föl mint vádló, a miniszté­rium közegei marasztalták el első fokon Pest megye alispánját poli­tikai controvers kérdésben; az alispán felebbezett a miniszter­hez, s most a vádló fog ítélni a vádlotton. A vádló egyszersmind bíró. Tegyük fel, hogy az elsőfokú bíróság lelkiismeretében meggyőződve az alispán igaz­ságáról, őt felmenti : ezzel a minisztérium alantas közegei elítélik a minisztériumot, az­az feljebbvalóikat; tegyük fel, hogy a mi­niszter megváltoztatja az elmarasztaló ítéle­tet , ezzel compromittálja a főispánt, compro­­mittálja vádló minisztertársát, ha, mint a je­len esetben is, nem a belügyminiszter, de a kabinetnek más tagja indította a pert. Ha a miniszter az ítéletet enyhíti, vagy büntelen­­séget talál, a kegyelemosztogatás színében tűnik fel, holott kegyelmezési joga nincs, s­a erősebb büntetést szab, ódiumot vesz magára. De ha vádló nem a miniszter, hanem a tör­vényhatóság, akkor a miniszter kiveszi a vádlottat annak kezeiből, ki municipális fo­galmak szerint annak illetékes birája, mert mandátumadója, s ha pártját fogja vádlott­nak, ítéletével helyesel egy eljárást, melyet a megye közönsége megrovott s rátukmál a megyére egy tisztviselőt, kit a megye hiva­talvesztésre érdemesnek tart s ki hivatalát nem az államtól birja, hanem a vármegyétől. Az inconvenientiák, melyeket ily rendszer hord magával, kiszámithatlanok. Ily rendszer csakis Tisza Kálmán fejében születhetett. Nem is lesz ezen bajokon segítve mind­addig, mig rendes közigazgatási bíróságok nem állíttatnak, s a fegyelmi eljárás az állami tevékenység minden körében rendes bírói el­járásnak nem adatik át. Tisza Kálmán elítéltette Földváry Mi­hályt, a főispán megdorgálta az alispánt. Az alispán nem tette zsebre a dorgálást, s egyfe­lől felebbezett, másfelől a közgyűlés elé fogja terjeszteni dolgát. Neki is két fóruma van: a miniszter és a közgyűlés­ egyik ellene, másik mellette ítél. Előre láthatólag a közgyűlés sorakozni fog alispánja mellett, minthogy már­is kimondotta helyeslését. Hogy fog ezen zűrzavar, a konfliktusoknak ezen egész cso­mója megoldatni ? Tisza Kálmán megmutathatja Magyar­­ország valamennyi alispánjának, mekkora az ő Budavárban. Az exemplum statuere politi­kája virágzik, sokan félhetnek tőle ijedelem­mel, de Földváry Mihály nem. Pest megye al­ispánja független ember, állásra és gondol­kozásra. Ám ítélje el őt Tisza Kálmán szivének indulatja szerint. Földváry Mihályt, ha leteszi, ha megtartja tisztét, Pest vármegye és Ma­gyarország absolválja. Livno megszállása. Livnoból, sept. 30-tól távirják a P. L.-nak. Württemberg herczeg táborszernagy törzskará­val a Gorica-kolostorban ütötte fel főhadiszállását. János főherczeg vezérőrnagy Livno városa parancs­nokává neveztetett ki. A herczegnél szept. 28 ikán fényes diszebéd tartatott, melyen a herczeg a hős he­tedik hadosztályért emelt poharat. Másnap a kolos­tori templomban ünnepélyes hálaisteni tisztelet tar­tatott, melyen az összes tábornoki kar, a törzskar, a szolgálatmentes tisztek s az egyes csapatosztályok képviselői teljes díszben vettek részt. A város keresz­tény közönsége is nagy számmal jelent meg a tem­plomban, mely minden zugában megtelt. A templom előtt magas zászló árboczok voltak felállítva, melye­ken zászlók lobogtak e felírással: »Hoch unser Kö­nig Franz József.« A livnói felkelők Mohamed Kurbacs bey Bu­sal­ja és egy másik fanatikus török, Cismik aga ve­zetése alatt állottak. E két ember borzasztó terroriz­­must gyakorolt a nizamokon és a török lakosságon. A­ki nem akart harczolni, azt legyilkolták. Cismik aga sajátkezűleg ölte meg az ellenszegülőket; az átvonuló keresztényeket még az utolsó éjjelen kira­boltatta és meggyilkoltatta. Szeptember 26-ikán személyesen tartott kémszemlét; ekkor egy lövés hangzott s az aga súlyosan megsebesülve hullott le a lóról. Csak nagy bajjal menekült meg. A keresztények között nagy elkeseredés uralt a törökök kegyetlenségei folytán s a keresztényeket csapataink csak nagy bajjal voltak képesek visszatar­tani, hogy ki ne fosszák a törökök házait. Csa­pataink 14 ágyút foglaltak el, ezek között egy Krupp-félét. Egy egész arab nizam zászlóalj elfoga­tott. Livno capitulatiója után két órával a távirdai összeköttetés megvolt. 26-ikán Resch táborkari szá­zados és A n­d r­á­s­s y gr. huszár hadnagy parancs­­őrtiszt egy dzsidás­ szakasz élén bejárták a város kör­nyékét, hogy a Csikós-féle dandárral feltalálják az érintkezést. E közben egy ízben reások lőttek, de a lövés nem talált. Occupatio és annexio. A vidékről, sept. 26. A bajban benne vagyunk! Hogyan fog abból nemzetünk kivergődni, nehéz volna megjósolni. Csak azt látjuk és tudjuk, hogy gr. Andrássy Gyula kül­ügyi politikájában elszámította magát. Ezen különben még nagyon nem töprengenénk, csak az ő arithmeticai tévesztésének az árát vérünk­kel és pénzünkkel ne kellene fizetnünk. De midőn egy ember tévedéséért a nemzet lakói, akkor nem könnyű dolog a tévedő számára mentséget s a nemzet számára megnyugtatást találni. Bosznia occupatiójával Andrássy külügyi poli­tikájába vetett bizalmunk megszűnt; a dicsfény, melylyel a közhiedelem az ő halántékát körülvevő, immár eltűnt, mert ő nemcsak népszerűtlen, de a mindinkább bizonyosságra emelkedő meggyőződés szerint, egyszersmind vészthozó, káros ügyben vette igénybe a nemzet pénz- és véráldozatát. Bosznia occupatiója gyász és csapás nemze­tünkre , annak csak a szlávok, főleg a szerbek és montenegróiak örvendhetnek, látván, hogy hadsere­günk mint teszi tönkre a népet, mely terjeszkedési vágyaiknak oly erős gátat vetett, és a mely létérde­kénél fogva természetes szövetségesünk gyanánt vala tekinthető. Az occupatio műve, valószínűleg rövid időn végrehajtva lesz. A hivatalos közegek bizonyosan hosannát fognak majd kiáltani, de a hosanna-kiáltás ha túl fogja is hangozni az occupatio által felfakasz­tott jajokat: kérdés, fog-e kelteni meggyőződést az occupationak, ha nem is jogos, legalább előnyös volta felől? A minisztérium hallgat, midőn a nemzet meg­nyugtatása végett — ha ugyan­ezt tehetné! — szól­nia kellene. Bosznia occupatiója mint egy talány van a nemzet elé odagördítve. Törjék rajta fejeket a ha­zafiak ! A minisztérium nem szól, de sejteti teljes bizonyossággal, hogy az occupatio csupán átmeneti czél, eszköz, út és lépcső az annexióra; tehát hogy ezen occupationak saját képein czélja Bosznia és Her­­czegovina annectálása. Az annexio szüksége felőli nézet fekete hollója a felsőbb körök bárkájából, irányadóul, úgy látszik, már régebben kiröpíttetett. Mert hallani lehetett katonai bizalmas­ társaságokban már még a szerb­török háború előtt, hogy birodalmunknak szüksége van Hinterlandra, hogy a nélkül veszélyeztetve van Dalmátia birtoka, és hogy a mely birodalom terjesz­kedni nem képes, az előbb-utóbb csak másoknak zsákmányává lesz. Ily sugalmazással, megengedem, hogy Bosznia occupatiójára könnyű volt a döntő katonai köröket megnyerni, de az egészen más kérdés, hogy ez az Andrássy-féle H­i­n­t­e­r­l­a­n­d-p­o­l­i­t­i­k­a javára lesz e a monarchiának és hogy az oly könnyen keresztül­­vihető-e, mint gondolják? Andrássy vélekedhetik úgy, hogy ha az occupa­tio műve befejezve lesz, az annexio aztán magától következik, és hogy majd az annexio által minden expiálva lesz, a­miért őt most kárhoztatják. Ezen vélekedésben azonban egyáltalán nem osztoz­hatunk. Az annectált Bosznia és Herczegovina veszé­lyes voltát nemzetünkre és birodalmunkra nézve éslapok is már sokszor s kimerítőleg tárgyalták és kimutatták, ennek fejtegetését tehát itt mellőzöm; annak fejtege­tésébe sem bocsátkozom ezúttal, hogy míg a birodal­mak jövője és biztonsága a terjeszkedési képességről föltételeztetik, addig földrészünk békéjének állandó­ságáról és a nemzeteknek jólétben virágzó állapotá­ról álmodozni sem lehet, csupán annak kimutatására szorítkozom itt, hogy az occupatióból még nem olyan könnyen folyik az annexio bizonyossága, mint megtelt forrásból a patak. Ha Andrássynak már az occupatio is egy né­mely vérmes reményét légbe röpítette, ha az a könnyű szerrel megejthetni vélt occupatio is annyi nehézség­gel járt: el lehet rá készülve a külügyminiszter, hogy az annedtálás eszközlése majd annak idejében még több nehézségbe fog ütközni, és hogy az annectálás végrehajtásakor fog leginkább s kézzel foghatólag kitűnni a Hinterland-politikának szánandó s eléggé nem expiálható tévedezése. Az occupatiótól az annexióig még egy jó nagy állomás van hátra; a kettőt egymástól széles és mély árok választja el. És midőn majd külügyi politikánk sportsman-jei ez árkot keresztül akarják ugrani, hogy nem fognak-e abba szépségesen belezuhanni s nem fogják-e magukkal­ a monarchiát is a mélységbe le­rántani, ezt az idő fogja ugyan megmutatni; de an­nak eshetőségét több, mint valószínűnek tarthatjuk. Az occupatióra kapott monarchiánk Berlinben európai mandátumot, de az annexióra nem. Ugyan­azért most az occupatió vajúdásait az európai diplo­­matia csak összetett kezekkel tétlenül szemléli s leg­­fölebb gyönyörködik a látványban, mely neki egy fillérébe s egy csöpp vérébe sem kerül, de ha majd a mandátumon túl kíván menni Andrássy, vagy a­ki épen akkor külügyminiszter lesz, ha majd Bosznia áldástalan sziklás bérczein az annexio zászlója tűze­tik ki, akkor, még ha a szövetséges császárok hall­gatnának is, Anglia és Olaszország bizonyosan közbe szólnak, hogy arra már nincs mandátum, Európa mindegyik országának szabad keze lesz, csak a mi kezünk lesz kötve a Hinterland-politika s az annexio előlegezése által. És ki tudja, mitől óvjon Isten! Bosznia annectálni akarásából nem fejlődhetnek-e ki oly válságok, hogy tőlünk fognak mások annectálni ? Az occupatio és annexio két külön do­log nemcsak a logikában, de a diplomatia szótárában is. És midőn annectálni akarunk, vigyázzunk, hogy a meseirónak ezen szavai be ne teljesedjenek rajtunk: Etquem tenebatore, dimisticibum, Nec quem petebat, potuit attingere. F. L. A fővárosi közmunkák tanácsából. September 26. Báró Podmaniczky Frigyes alelnök az ülést megnyitván, Hofhauser Lajos és Ribáry József taná­csosokat kéri fel a jegyzőkönyv hitelesítésére. A fővárosi hatóság által a külső Nádor-utcza és nagystáczió-utcza átkövezésére vonatkozó tervek és költségvetések, tekintettel arra, hogy ezen munkála­tok csak ideiglenesek és a lejtszini méreteket nem vál­toztatják, helybenhagyatnak. Úgyszintén jóváhagyatnak a "VIII. kerületi Magdolna- és VII. kerületbeli Miksa-utczák átköve­zésére vonatkozó tervek és költségvetések, ez utóbbi­ra nézve azonban oly megjegyzéssel, hogy annak a kerepesi-út és dohány-utczák közti részében a gya­logjárda a már véglegesen megállapított lejtszini magasságban fektettessék. A pesti hazai takarékpénztár által a Kálvin té­ren felállítani szándékolt szökőkút helyének meg­állapítására nézve két tervezet került tárgyalás alá. Az egyik, a fővárosi hatóság által előterjesztett ter­vezet szerint a szökőkút a kecskeméti utcza tenge­lyén, körülbelül 30 méter távolságra a Németh-féle háztól lenne felállítandó. Tekintettel arra, hogy ezen pont sem a múzeum körút felé, sem a vámház irányá­ban látványi szempontból nem kedvező, s a szabad közlekedésre is hátrányos,a közmunkatanács műszaki osztálya által egy másik terv készíttetett, mely sze­rint az említett kút felállítási helye a múzeum körút és kecskeméti­ utcza tengelyére terveztetik. A tanács szótöbbséggel ez utóbbi tervet fogadta el, minthogy e szerint nemcsak a szemnek előnyösebb látvány nyuj­­tatik, hanem főleg mert ez­által az igen sűrű közle­kedés legkevésbbé akadályoztatik. Tárgyalás alá került a m. kir. Curia felfolya­modása a városi hatóságnak azon határozata ellen, melyben a barátok­ terén lévő ház, udvari és mellék­részein egy emeletnek leendő ráépítése megtagadta­tok. Ezen felebbezésnek csak azon határozott kikö­tés mellett lett hely adva, hogy ezen ideiglenes építés által támadó 8500 frtnyi értékemelkedésért az álta­lános szabályozás keresztülvitele esetére semmiféle kártalanítás ne követeltessék, mivel a Curia részéről egy jogilag érvényes nyilatkozat lesz kiállítandó. A Miskolcz és Eger városokba az ottani árvi­zek okainak és lefolyásának tanulmányozása végett kiküldve volt Wohlfarth és Schmidt főmérnökök ál­tal beadott előleges jelentés tudomásul vétetik és elhatároztatik az azok által legközelebb beadandó kimerítő jelentésnek autográfiai utón való kinyo­­matása. Következő építési engedélyek akadálytalanul adattak ki: Stolcz-Apáthy Arankának, II. ker. Lipótmezőn, 376. sz. a. erkélyre ; Hegyes­ M.-nek, I. ker. Zugligetben, 453. sz. a. kertiházra; Magyarevits Jeremiásnak, I. ker. Tabán, temp­lom­ téren, plébánia házra ; Luksche Fábry Gizellának, I. ker. Lipótmezőn 7709. sz. a. pótépités ; Schwebis S. VIII.ker. sár­kány -utcza 7223. sz. a. pótépités ; Saxleauer A., I. kér. Lágy­mányoson, gépház ; Prezzi A., Hl. k. ujvilág-utcza 99. szám pótépités; Unger Ignácz, I. kér. kültelek 9587 sz. lakház, Grünwald és társa, III. ker. szent-endrei út, kapusház ; Ugyanannak, III. ker. szent-endrei utcn leégett szeszgyárának újbóli felépítése ; Bchulek Frigyesnek az I. ker. Mátyás temp­lom keleti részének átépítése ; Karpeles Albertnek, VI. ker. sugárút és gyár-utcza sarkán 3 emeletes ház épités ; Burghardt F.-nek, VII. ker. erdősor és János-utcza sarkán színkör építésre. Különfélék. — sept. 30. (Andrássy Gyula gr. külügyminisz­ter) beteg lévén, ő Felsége tegnap meglátogatta a grófot s két órán át értekezett vele. (Személyi hírek.) Békey Imre osztály tanácsos budapesti tanfelügyelővé neveztetvén ki,ma tette le a vallás és közoktatási miniszter ellőtt a hi­vatalos esküt, s holnap lép új hivatalába. — K­a­d­a Mihály alpolgármester a szüretelés alkalmából 10 napi szabadságidőt kapott, melynek tartama alatt Havas Pál főv. tanácsos fogja az alpolgármesteri teendőket végezni. — A tanügyi osztály vezetése Békey Imre főv. tanácsos kilépése miatt ideiglenesen Kövér Kálmán jegyzőre bízatott. (A közoktatási miniszterhez) fel­­terjesztések intéztetvén az iránt, hogy a néptanítói országos nyugdíj­ alapba való évi járulék­fizetés alól mentessenek fel oly szegényebb prot. egyházközsé­gek, melyek nem képesek önálló iskolát tartani, ha­nem lelkész által taníttatják a tanköteles gyermeke­ket : a miniszter megtagadta e kérés teljesítését, köz­­rendeletileg kijelentvén, hogy a kérdéses felmen­tést egyelőre nem adhatja meg, miután az illető egyházközségek lelkészeinek tanítói működését csu­pán csak ideiglenesnek, illetőleg az e részbeni meg­bízást a rendszeres tanítói állomás szabályszerű betölthetéséig­­tett ideiglenes intézkedésnek kell te­kinteni. (Trefort Ágoston) közoktatási miniszter ma Kárffy Titusz miniszteri tanácsos és Sztoczek József, tanárképezdei igazgató kíséretében a képez­­dei gyakorló iskolát (egyetemi könyvtárépületben) meglátogatta s ott Bartal Antal igazgató vezetése mellett a helyiségeket s a berendezést megszemlélte, valamint az oktatást is az egyes osztályokban igen nagy érdekkel kisérte. Hosszabb időzés után az őszinte megelégedés kifejezésével távozott. (A pancsovai magyar-német egy-­­ e t.) Pancsováról megkerestettünk a következő so­rok közlésére: Becses lapjának September 26-iki 232-ik számában megjelent a napi hírek közt egy közlemény, a­mely szerint a belügyminisztérium a helybeli német olvasó egylet abbeli kérelmét, hogy az alapszabályokban előforduló czím megváltoztas­sák, állítólag a magyar­ellenes városi tanács és Stan­­csich György főispán úr roszakarata és téves infor­­mációja következtében megtagadta. Ezen körülmény a valódi tényállás czélirányzatos elferdítésén alap­szik. Ugyanis nem az egylet folyamodott a czím meg­változtatása iránt, sőt ellenkezőleg az egylet választ­mányának ez irányban tett indítványa a közgyűlés által visszautasíttatván, és ennek következtében a hazafias elemek nagy része az egyletből kilépvén, az egylet választmánya a közgyűlés mellőzésével köz­vetlenül a minisztériumhoz folyamodott a czím vál­toztatása iránt, mely kérelmet a minisztérium 50561 ex 1877 számú következő rendeletével: A »deutscher Lese- und Geselligkeitsverein in Pancsova« czimü egylet elöljáróságának azon folyamodványa ügyében, melyben az egyleti alapszabályok 25. §-ának hatályon kívül tételével megengedtetni kéri, hogy egy az alap­szabályok módosítására egybehívandó közgyűlésen a megjelenők a 19. §. értelmében a módosítás iránt is egyszerű többséggel érvényes határozatot hozhassa­nak, a város közönségét a folyó évi november hó 26-án 6861 szám alatt kelt tanácsi jelentésre vonat­kozva értesítem, miszerint tekintve, hogy a kérelem nem az egyleti közgyűlésből terjesztetett fel hozzám, s az sem igazoltatott, hogy a kérdéses 25. §-nak ha­tályon kívül tétele az egyleti tagok többségének kí­vánatéval egyezik, ezen kérelmet teljesíthetőnek nem találtam. Miről folyamodó egyleti elöljáróság a csa­tolmányok kézbesítése mellett értesítendő, — megta­gadtatok. (Az elbeszélt tény ez előadás szerint is való. Az egylet választmánya a czimből ki akarta hagyni a »német« szót, s ez — mindenesetre forma okokból — a kormány által megtagadtatok.) (A Magyar Történelmi Társulat) okt. 4-én d. u. 5 órakor a Kisfaludy teremben r. vál. ülést tart, melynek tárgyai: 1. Aspelin J.­ Reinhold finn régész útja az áltai népek őshazájában, irta Barna Ferdinánd. 2. Folyó ügyek. (Sepsi-Szt-Györgyről) írják nekünk : Háromszékmegye közönségének rendkívüli közgyű­lése volt, melynek a gazdasági legfontosabb foglalko­zások idejére összehívását a gyámügyi szabályokra vonatkozó belügyminiszteri rendelet tette szüksé­gessé. Ezenkívül tárgyaltattak némely kebli ügyek, csekély számú bizottsági tagok jelenlétében, tapinta­tos főispánunk vezetése alatt higgadt tárgyilagos­sággal délután 2 óráig, mialatt, a jelenlevőknek is nagy része, azon feltevésben, hogy a gyűlés folytatása holnapra tűzetik, eltávozott. Ekkor az egyetlen közér­dekű tárgy, a bosznia-herczegovinai occupatió beszün­tetésének eszközléséért a képviselőházhoz intézendő kérelem érdekében. Székely Gergelynek 24 órával előre írásban beadott indítványa tűzetett tárgyalás alá. Indítványozó azonban úgy nyilatkozott, hogy indítványa tárgyát a magyar nemzet létérdekében oly nagy horderejűnek tekinti, hogy ebben a megye közönség valódi többségének közérzülete kifejezését óhajtaná eszközölni s azért, látva azt, hogy ez alka­lommal a megyei bizottság tagjainak alig huszad része­ van jelen, s ámbár meg van győződve arról, hogy a jelenlevők többségének helyeslésével talál­koznék, de azon okból, hogy még gyanú se kelhessen, mintha csak mesterkélt többség és nem a megye kö­zönség valódi közérzülete nyilatkoznék , ez alkalom­mal fenntartja jogát, hogy legközelebbről várható népesebb közgyűlésen ismét benyújthassa indítvá­nyát s azt jelenleg visszaveszi. Erre a gyűlés, többek­nek az indítvány vissz­a vonatása feletti sajnálkozása mellett eloszlott. (Selmeczb­ányáról) Írják nekünk: Vá­rosunkban Kachelmann Károlyné és Ocsovszky Mária urhölgyek elnöklete alatt segélyegylet alakult, mely a bosnyák harcztéren megsebesült harczosaink és a mozgósítottak családjai javára gyűjtést rendez. Az egylet bizottmánya, melyhez Farbaky Piroska, Pöschl Helena, Marschalkó Gyuláné, Kostyenszky Adolfné, Vankovics Lajosné, Pauer Irén úrhölgyek is tartoznak, 20 tagból áll s tevékenységét azonnal megkezdette. Az eredmény a várakozásnak teljesen megfelel. Nincs városunkban család, melynek ne volna gyermeke, rokona, vagy ismerőse a harcztéren, ezért mindenki a legnagyobb készséggel siet emberi, haza­­fiúi és honleányi kötelességét teljesíteni. (Halálozás.) Özv. Szalay Jánosné, szül. Horváth Gizella szomorodott szívvel jelenti a maga és gyermekei nevében, szeretett leányának, illetőleg kedves testvérüknek Szalay Gizellának, Bu­dapesten f. évi sept. 30-án élete 18 évében tüdő-gümő­­kórban történt gyászos elhunytat. Béke poraival­ (Dr. Hofmeister) a városligeti Fischoff­­féle hidegvizgyógyintézet vezetésétől visszalépett, s egyedül a Valero utczai intézetében fogja, mint orvos a vizgyógyászatot s gyógytornázást alkalmazni. (Olaszországban) a jövő évben Florencz­­ben és Rómában nők számára egyetemet állíta­nak fel. (Magyar fürdők) látogatóinak száma az ez idényre kiadott utolsó kimutatása szerint: Bala­­tonfüreden 1683, Mehádiában 5664, Krapina-Töpli­­czen 1532, Lipikben 675, Pöstyénben 2387, Tren­­csén-Töpliczben 2018 és Varasd-Töpliczben 3797. Gyűjtéseink. A következő lépés adományokat vettük a sebesültek javára­­.Kürthy Istvánná szül. Bekény Mária egy csomag tépés és sebkötő. Losonczy Vilma Budapest 1 csomag té­pés. — Trájber Margit Szegszárd 981 gr. — Oltványi Pannika s Malvin Bács, 1 kilo 140 gr. — K­o­m­lósy Julia Török-Kanizsa 1 kilo 800 gr. — Czeiner Székely Ma­riska Beregszász 1 kilo 400 gr. —Hoffmann Irma Kő­patak 2 kilo 200 gr. — R­a­d­ó Lajosné Répczelak 5 kilo 200 gr. — Sulyok Gizella Hédervár 1 kilo 700 gr. — Soltész Emilné Kis-Várda 4 kilo. Helyi hirek. (A főváros kijelölő­ bizottsága ma esti ülésén ejtette meg a kijelölést a II­od 6. tanácsjegy­zői és II. osztályú árvaszéki jegyzői állomásokra, és pedig a II. osztályú tanácsjegyző állásra az alábbi sorrendben kijelöltettek: Matuska Alajos, Kövér Kálmán, Belgrádi Miklós, Pohl Ferencz, Gunszt József, Márkus József, Horváth Gyula; a II. osztályú árvaszéki jegyzői állásra: Stan­­kovics György, Unger Jenő, ifj. Morlin Imre. Egy III. osztályú árvaszéki jegyzői állás is üresedésben van, hanem előbb ezen választás eredményét kell bevárni, a kandidálás csak akkor történik. A szerdai közgyűlésen az elnökség a fenti kijelöléseket beje­lenti, s a választás az október 16-iki közgyűlésen történik. (A fővárosi egylet) okt. hó 1-én azaz : Kedden délután 5 órakor a régi városház tanácster­mében értekezletet tart, miről az egylet tagjai érte­­síttetnek. Az elnökség­ (A soroksári Dunaágnak) kikötővé leendő átalakítása a közlekedési miniszter részéről már régóta terveztetik, a terv kivitelének azonban pénzügyi nehézségek állanak útjában. Az átalakítás nevezetesen jelentékeny költséggel jár, s ekként az, tekintettel az állam jelenlegi pénzügyi viszonyaira, csak oly feltétellel lenne keresztülvihető, ha az állam a kikötőben telelő hajóktól megfelelő díjat szedhet­ne. Minthogy azonban a hajók után a főváros is je­lentékeny partdíjat szed, a kettős díjfizetést pedig a hajótulajdonosok alig bíznák meg, ennélfogva a közlekedési miniszter a terv kivitelére csak azon esetben hajlandó, ha a főváros a soroksári Dunaág­­ban partdíjszedési jogáról lemond. A miniszter, mint értesülünk, mai napon meg is kereste a főváros kö­zönségét, miszerint tekintettel arra, hogy a tervezett kikötő kiépítése legelső­sorban a főváros érdekében történik, s annak előnyeit is legnagyobb részben a fővárosi kereskedelem élvezi, mielőbb határozzon az iránt, nem lenne-e hajlandó a közczél érdekében a kikötőben telelő hajók utáni partdíjat elengedni. (Az újoncz szökevények­ ma délelőtt vétettek az üllői laktanyában pótsorozás alá. Össze­sen 47-en jelentek meg s a szolgálatra alkalmasakat rögtön visszatartották a laktanyában. Októberben egy később meghatározandó napon ismét lesz pót­sorozás. (Egy helybeli nyomda tulajdonos) D. Y. asszony gőzgépet állított fel oly helyiségben, mely fölött lakások vannak. Egy hírlap nyomda ez, pinczelakásban. A hatóság kétszer felszólította már a tulajdonost a gőzkazánnak onnan való eltávolítá­sára, az építkezési szabályok értelmében. A felhívás eredménytelen maradt, miért is a fővárosi magánépí­­tési bizottság a tulajdonos 200 frt bírságra ítélteté­­sét, s a gőzgép működésének betiltását indítványozza. Színház és művészet. (Népszínház.) Ma este lépett fel a népszín­házban utoljára a »Kornevilli harangok«-ban Szig­ligeti Pálmai Ilka asszony. A színház zsúfolásig megtelt s a jelenlévők a távozó művésznőt nemcsak tapsaikkal, hanem két gyönyörű koszorúval és több csokorral tüntették ki. A koszorúk egyike zöld volt fehér és piros virágokkal diszitve, másika pedig fe­hér. Az előbbinek szalagján »Ne menj el, maradj itt; Majd meglátod jobb lesz itt.« az utóbbién : »Ölében a kikeletnek : Gólya-fecske visszajönnek. Te nem jöhetsz , te ott maradsz Oh ! de kár, hogy magunkra hagysz. Te menni fogsz, — mi maradunk. Fáj a­z ivünk, nem sírhatunk. Mint a madár késő őszszel Szomorúan, búsan megy el.« emlék vers volt olvasható. (Herczegné Dancz Nina asszony), ki egy év előtt megvált a népszínháztól, okt. 1-től is­mét tagja lesz ez intézetnek, s működését holnap kedden kezdi meg Bátki Tercsi szerepével A falu rosszá­ban. Rózsit Soldosné, Göndört pedig Ta­­mássy fogja ez alkalommal játszani. — Szerdán K­a­­sza Jutka adatik. (A műcsarnokban) most rendezik az e hó elején megnyitandó nagy őszi kiállítást. Ez is nemzetközi tárlat, de ezúttal a magyar művészek jelentékenyebb számmal lesznek képviselve. Mint az eddig bejelentett és nagyrészt már megérkezett mű­vek mutatják, ezúttal számos nagyérdekű s több ritka szép és becses mű fogja díszíteni a sugárúti palota fényes termeit. Mindenekelőtt Zichy Mi­hálynak oly gyorsan Európa szerte híressé vált nagy compositiója, melynek tárgya az utóbbi évek po­­litkai forrongásából van merítve, s e miatt a párisi világtárlat közönsége csak a festő műter­mében láthatta, — most a műcsarnokban kerül először kiállításra, mielőtt nagy körútját a konti­nens többi városaiba megkezdi. — Maga e mű is nagy vonzerőt képes kölcsönözni egy tárlatnak. A magyarok közül képviselve lesznek még Ligeti Antal három nagyobb tájképe által, továbbá L­o­t­z Károly, ki ezúttal egész sorát állítja ki újabb táj- és állatképeinek. Egy nagyobb szabású festvénye: »A hajóvontatók« különösen szép. Részt vesznek még e tárlatban Pállik Béla, több igen szép képpel, Than Mór, V­a­s­t­a­g­h György, S­z­é­k­e­ly Ber­talan, Szoldatits Ferencz, Aggházy Gyula, Molnár József, Brodszky Sándor, Tölgyes­­sy Arthur,Feszty Árpád, Kacziányi Ödön, Kern Armin, Vermes Ágost, ifj. S­t­e­r­n Ferencz, Baditz Ottos mások. A külföldi művészek közül Br­a­a­s hírneves állatfestő öt fösvényt állít ki. Ezek közt három életnagyságú képet, mely gr. Pálffy János tulajdono­s telivér paripákat ábrázol. R­u­s­s Robert, Horst-Hacker Friedländer, Russ Ferencz, Fux József, Ruben F. L., Hagen L., Hell­­­­rath Emil, Máli Keresztély, Ebert A., Bel-

Next