Pesti Napló, 1879. május (30. évfolyam, 106-132. szám)
1879-05-01 / 106. szám
Budapest, 1879. csütörtök, május 30. évi folyam. 106. szám. Szerkesztési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁSElőfizetési feltételeiet Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ét eat ki*adás együtt: 1 hónapra 2 írt. — 8 hónapra 6 frt. — 8 hónapra 12 írt. Az esti kiadás postai különkiadáséért felülfizetés év edenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek has mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik* ^ Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-haivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Bécs, május 1. (B. C.) Tisza és Szapáry miniszterek ma reggel ide érkeztek és délben az ő Felsége elnöklete alatt tartandó közös miniszterértekezletre mentek. Tisza, Szapáry és Wenckheim miniszterek ma este visszautaznak Budapestre. Bécs, május 1. (B. C.) Ő Felsége szombaton Budapestre utazik, nyolcz napi tartózkodásra ; ünnepélyek azonban Budapesten nem tartatnak. (Ered. sürg.) Kalocsa, május 1. Tegnap 11 órai szakadatlan eső volt viharszerű éjszaki széllel 3 fok meleg mellett. Ma virradóra fél fok meleg, erős dér és éjszaki szél. A repczében, gyümölcsben és szőlőben sok kár esett. London, május 1. A konzervatív egylet bankettjén Midlesexben Salisbury marquis a reá mondott felköszöntőre felelve azon meggyőződését fejezte ki,hogy az összes hatalmak végre akarják hajtani a berlini szerződést Keletrumélia tárgyában. Salisbury így nyilatkozott: Ha a lakosság legálisan elfogadja a berlini szerződést, irigylésre méltó szabadságot fog élvezni. Ha ellenben elveti az engedélyezett szabadelvű intézményeket, elkerülhetlenül represszív rendszabályok fognak következni. Salisbury melegen megdicsérte a szultán fenkölt lelkét és Khereddin nagyvezér és Karatheodory pasa külügyminiszter erélyét s azon reményének adott kifejezést, hogy sikerülene nekik befejezni a reformművet. A török birodalom bukásának Európára iszonyatos következményei lennének. A Morning Post arról értesül, hogy az összes aláíró hatalmak jóváhagyták a javaslatot Kelet-Rumélia orosz okkupácziójának aug. 3-ig való meghosszabbítása tárgyában, csak Ausztria és Anglia nem hagyták azt jóvá. Tirnova, apr. 40. Dondukoff herczeg az öszszes orosz hatóságok helyére bolgár tisztviselőket nevezett ki. A nemzetgyűlés Battenberg herczeg megérkeztéig elnapolta magát. Dondukoff herczeg Londonba utazik. Bécs, május 1. Az 1860-kisorsjegyek húzása: sorozatszám nyeremény 534 20 300.000 itot 12732 3 50.000 » 7292 6 25.000 » 9546 8 10.000 . (Az osztrák alkotmánypárt körébe 1.) Az osztrák alkotmánypárt azon része, mely ellenzi az okkupáczió politikáját, tudvalevőleg már régen bizottságot küldött ki, melynek tagjai Herbst, Sturm, Walterskirchen és mások. A bizottság tegnap este ülést tartott, hogy a küszöbön álló képviselőválasztások alkalmából a párt számára programmot készítsen. Elhatározta, hogy a Raudnitz képviselő által kidolgozott s a cseh bizalmi férfiak által elfogadott programmjavaslatot fogja a tárgyalásra elfogadni. A tanácskozások holnap érnek véget. Minden alkotmányhű képviselőnek szabadságában állandóz új programmot aláírni. Budapest, május 1. (Suvaloff gróf) csak tegnap este utazott el Bécsből és pedig Párison át közvetitül Londonba a nélkül, hogy Berlint útba ejtette volna. Ebből azt következtetik, hogy Németország közvetitésére nincs szüksége . Bécsben a főkérdésre nézve megegyezés létesült, mely Suvaloff közvetítésével valószínűleg Londonban is el fog fogadtatni. A többi hatalmak beleegyezését magától értetődőnek tartják. Bécsi officziózus hírek szerint nem igaz, hogy Kelet-Rumeliában élénk izgatás folynék Aleko pasa ellen. Ellenkezőleg áll a dolog s épen az ellenzéki izgatások kezdenek tért veszteni. (Garibaldi és az albánok.) Konstantinápolyból írják ápril 25-ről a Pol. Corr.-nak : Az olasz postával egy igen érdekes levél érkezett Abdul bey és Mehemed Ali bey albán delegátusoktól, kik Olaszországba utaztak, hogy ott bazájuk ügyét képviseljék s Epirusnak görög kézbe juttatása ellen tiltakozzanak. Török kormánykörökben nem jó szemmel nézik az albán-olasz barátkozást. Habár — így okoskodnak a törökök — Olaszország még most nem is gondolhat Albánia annexiójára, minden esetre szívesen elvállalná a protektorátust a független Albánia felett, mely biztosítaná számára Alessio, Durazzo és Adona stb. kikötőit. Konstantinápolyban tudják, hogy a janiai olasz konzul már hat hóval ezelőtt sok pénzt osztogatott szét Albánia pénzszerető bégjei közt. Midőn a fennt említett albán delegátusok Rómába utaztak, összesen csak 260 török lirájuk volt, de azt ígérték nekik, hogy olasz részről összes költségeiket fedezni fogják. A delegátusok fent jelzett levele szerint az olaszok a legnagylelkűbben váltották be az ígéretet. Egyszersmind jelentik, hogy mérvadó olasz kormányférfi következőleg szólt hozzátok: »Nyíltan mit sem tehetünk értetek, de nem tagadjuk meg tőletek szolgálatainkat ; azért azt ajánlom, látogassátok meg Garibaldit.« A két albán delegátus követte a tanácsot , elment Garibaldihoz. A tábornok — mint előadják — meghallgatva óhajaikat, azt felelte nekik,hogy az ő legveszélyesebb ellenségük most Ausztria- Magyarország. Ez ellenségtől kell mindenek előtt óvakodniok s ellenében készen kell állaniok. Abdulbay erre azt felelte, hogy ők epirusiak s jelenleg Görögországot tartják ellenségüknek s ezzel szemben kérik támogatását. Garibaldi azt mondta, hogy szívesen védelmébe fogadja őket, hogy az iránt már beszélt mérvadó emberekkel, hogy az albánok 30.000 hátultöltőt s megfelelő lőszert fognak kapni, csakhogy ezért arra kell magukat kötelezniük, hogy ama napon, melyen ő és pártja jelt adnak nekik, ottan fogják erejöket és fegyverüket latba vetni, ahol az olasz akczió-párt elrendeli. A delegátusok megadták a kívánt ígéretet. De most attól tartanak, hogy nagyon messzire mentek s az egész dolgot megírták a török kormányköröknek. A Pol. Corr. római officziózusa ellenben az olaszalbán fondorlatokkal azt írja, hogy Depretis olasz miniszterelnök minden alkalommal »a fennálló szerződések tiszteletben tartását s a berlini szerződés lelkiismeretes végrehajtását« hangsúlyozza. A miniszterelnök, levelező szerint, az albán delegátusoknak ezt felelte : »Iszonyatos lenne annak felelőssége, ki a berlini szerződés határozatait megsérteni, azok végrehajtását gátolni, vagy az ellene valamely részről nyilatkozó ellenállást támogatni merészelné.« Országgyűlés. A Képviselőház ülése május 1-én. Elnök: Várady Gábor. Jegyzők: Antal Gyula, Horváth Gyula, Molnár Aladár. , A kormány részéről jelen vannak: Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Remény Gábor b., Szende Béla, Bedekovics Kálmán b. Az ülés kezdődik d. e. 10*/* órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Hunyadmegye feliratát a közigazgatási bíráskodás életbeléptetése iránt. Szabólesmegye feliratát a közmunka és közlekedési miniszter által a főúti biztosi állomás eltörlése által sértett jogainak érdekében. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Ezután bemutatja elnöki előterjesztését az elintézetlenül maradt tárgyakról. Letétetik a ház irodájába. Puay Kornél Komárom város újonnan megválasztott országos képviselő bemutatta megbízó levelét. Kiadatik az állandó igazoló bizottsághoz. Napirenden van a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Orbán Balázs b. örömmel üdvözli a törvényjavaslatot a magyar államiság érdekében. Az egyes nemzetiségeket saját érdekük csatolja a magyar államhoz s a törvény megalkotása is az ő érdekékben van. Ami különösen a szászokat illeti, ő reájuk nézve főleg kívánatos, hogy a magyar történelmet magyar nyelven tanulhassák, mert a német művekből, melyek számukra készültek, csak gyűlöletet meríthetnek. Áttér ezután az egyes szónokok beszédeire. A miniszter úr — úgymond — Molnár Aladár azon figyelmeztetésére, hogy itt az egyetemen nem figyel arra, hogy a törvény tiszteletben tartassék, a miniszter úr azon merész enczgilikát kockáztatta, hogy a katholika egyház érdekeivel nem tartja összeegyeztethetőnek, hogy a szemináriumokban a magyar nyelv alkalmaztassák, miután a latin nyelv azon egyháznak egyetemleges nyelve. T. ház! A katholika egyháznak ezen tosmopolitikus irányát, mely mindig az illető nemzetek érdekeinek rovására történik, nem akarom most kárhoztatni , de bátor vagyok a miniszter urat figyelmeztetni, hogy a magyar kultusminiszternek nem az a hivatása, hogy konfratert önmegadással védje a szemináriumok törvényellenes ügyrendét, (Derültség.) hanem az, hogy a törvényt mindenki, hatalmas és szegény, pap és polgár által megtartassa. (Helyeslés balfelől.) A törvény határozottan rendeli, hogy a budapesti egyetemen a tannyelv a magyar; respektáltassa ezt a szeminárium korifeusai által is, mert nekünk papjaink nevelésénél nem az a czélunk, hogy világpolgárokat, hanem hogy jó hazafiakat, a népek hű pásztorait neveljük. Márpedig én, t. ház, valóban megdöbbentő példáit észleltem a szemináriumi nevelésnek ; például sok oly magyar községet tudok, melyeket pánszláv papjai pár évtized alatt tótokká alakítottak át. A jelen törvénynek csak úgy lesz üdvös hatása, ha a magyarul tudó tanító mellé a szemináriumok magyarul érző és szóló papot adnak. (Helyeslés a szélső balon.) De, t. hát, ez nem is ellenkezik a katholikus egyház szokásaival és erkölcseivel, mert való az, hogy a katholikus papnak a liturgiák végett tudni kell a latin nyelvet, azt mint külön tantárgyat oktathatják is a szemináriumokban, de ez nem zárja ki, hogy a törvény rendeletének értelmében a tannyelv magyar legyen. Hogy ez nem ütközik össze az egyház érdekeivel, azt mutatják más tisztán katholikus államok példái is, mert Olasz-, Franczia- és Spanyolországban a papnövendékek oktattatnak ugyan latin nyelvre is, de a tannyelv mindenütt az anyanyelv. Ne legyen tehát a miniszter úr katholikusabb a pápánál, ki ama par excellence katholikus államok szemináriumaiban az anyanyelv jogosultságát soha se tagadta meg, miként miniszter úr tegnap itt törvénytsértőleg tette. Különben a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Szabovljevics Mihály nem fogadja el a törvényjavaslatot, mely a nemzetiségek nyelvét és önálló fejlődési képességét támadja meg. Utal II. József germanizáló törekvéseire, melyek a magyar nemzetiség ellen irányultak s melyek ellen a magyarok oly igen tiltakoztak; utal az elnyomatás, az abszolutizmus korszakára, mely ellen oly hévvel küzdöttek a magyarok s midőn az alkotmányt kivívták, akkor ők fordultak a többi nemzetiségek ellen. Ennek egyik bizonyítéka a jelen törvényjavaslat, melylyel elveszik még azt is, mit a nemzetiségeknek a nemzetiségi törvény meghagyott. — Az állameszme, melyet valamely poliglott államban az uralkodó népfaj a többi nemzetiségekre erőszakolni akar, a hatalom, az erőszak kérdésévé válik s mint ilyen egy ideig fenn is állhat. De a legnépszerűbb állami eszme sem képes még magában államokat és népeket boldogítani, mert annak bölcs kivitelétől és alkalmazásától függ a népek boldogsága. Minthogy ezen elvekkel ellenkezik a törvényjavaslat, azt nem fogadja el. Trefort Ágoston vallás és közoktatási miniszter : T. ház! Szándékom volt a szőnyegen fekvő törvényjavaslat általános tárgyalásának végével röviden felszólalni, minthogy azonban annyi sajátságos felszólalásokat hallottam ezen törvényjavaslat ellen, idején valónak látom most tenni megjegyzéseimet, főleg azon czélból, hogy a napirenden levő kérdést igazi értékére szorítsam le és ezen tárgyalás prozaikus természetét konstatáljam, mert én legalább ezúttal nem érzek magamban semmiféle ünnepélyes hangulatot, és a házban sem tapasztalom az ünnepélyes hangulatnak bármely jelét sem. (Igaz! Ügy van!) Jól tudom én, hogy hasztalanul írunk és beszélünk mi azok ellen, akiket szenvedélyesség, előítélet vagy szereplési vágy vezérel. (Élénk helyeslés.) Ezek e törvényjavaslatba olyan irányzatokat tesznek bele, amelyek absolute nincsenek benne. ők úgy szerepelnek mint rémlátók és igazi Don Quichotteok, amenynyiben szélmalmi harczot vívnak ezen törvényjavaslat ellen. Érveiket azonban mégsem lehet ignorálni. Ezek a következőkben pontosulnak össze. Mindenekelőtt azt állítják, hogy e törvényjavaslat harcrot involvál a nemzetiségek és a nem magyarajkú néptörzsek ellenében, hogy továbbá megtámadja az egyházak és felekezetek autonómiáját és szabadságát, hogy paedagogiai szempontból nem czélszeríti végre, hogy szakít a magyar politika tradícióival. De hogy ezen törvényjavaslatban a nemzetiségek elleni ellenszenvnek vagy épen barcznak nyoma sincsen, azt legjobban bizonyítja ezen törvényjavaslat genesise. Nemcsak számos törvényhatóság kérvényezett az országgyűléshez a magyar nyelvnek az elemi iskolákba való behozatala mellett, mint itt többször említtetett, de tanfelügyelők, egyházi hatóságok útján biztos tudomásomra jutott, hiven az ország különféle részeiben nagyon számos község kívánja, hogy a magyar nyelv tanítása az elemi iskolákban behozassék. (Igaz! Úgy van!) A kormány tehát csak ezen kívánalmaknak és követeléseknek tett eleget, midőn ezen törvényjavaslatot készítette. (Helyeslés.) Én és az összes kormány ezen ügyet pusztán az érdek szempontjából tekintettük, mert csakugyan a nem magyarajkú honpolgárok érdekében fekszik, hogy megtanuljanak magyarul, valamint az államnak szintén érdekében fekszik, hogy nekik mód és alkalom nyúttassék arra, hogy e nyelvet megtanulják. E tvjavaslatnak tehát semmi más tendencziája nincs. Nincs itt szó assimiláczióról, mert annyit rólunk feltehetnek, hogy mi is tudjuk, hogy ennek az uton való elérése ma már elkésett dolog. (Helyeslés.) De természetes, hogy mi a hangosan nyilvánuló követeléseknek eleget tenni akarván, csakis egy általános törvényt alkothattunk és nem csinálhattunk kivételeket sem Poltt, sem Szabovljevics J. képviselő urak választókerületei számára. (Tetszés.) Mert ha így cselekszünk, akkor visszaesnénk oda, ahol Európa 5—6 század előtt volt, midőn, amint Savigny római jogtörténetéből tudjuk, az egyik ember élt secundum jus romanum, a másik ember élt lege franconum seu visigothorum. Ha az említett 1. képviselő urak Magyarországot ebbe a korba kívánják visszataszítani, mi ezen kívánságuknak nem vagyunk képesek eleget tenni. (Élénk helyeslés és tetszés.) Az előadottak után tehát — megvallom — igen nagy bámulattal hallottam Gebbel J. képviselő úrnak beszédét és benne kifejezett félelmét a nyelvi és nemzetiségi szolgaság iránt. A másik érv, melylyel a törvényjavaslat ostromoltatik, hogy t. i. tönkre fogja tenni a hitfelekezetek autonómiáját, épen oly kevéssé áll mint az első. Sajátságos, hogy midőn egyik részről azt mondják, hogy a kormány s különösen én a hitfelekezetek autonómiáját megtámadjuk, más részről meg azzal vádolnak engem, hogy rendkívül engedékeny vagyok sőt valaki azt is mondta, hogy ultramontán vagyok. (Elénk derültség.) Megvallom, hogy a szerves összeköttetést a magyar nyelv tanulása közt az elemi iskolákban, és az egyházak autonómiája közt nem látom (Tetszés). Ez ellenvetés csak az eredeti törvényjavaslat 8. §-ára vonatkozhatik, mely bizonyos ellenőrzést kíván a kormánynak vindikálni e törvény végrehajtására nézve. Nos, uraim, ha ezt ellenzik, akkor egy kissé elkéstek, mert az 1791-ik és az 1868: 33. népoktatási törvény, valamint az iskolai hatóságokról szóló később alkotott törvény bizonyos jogot ad a kormánynak arra nézve, hogy a felekezeti iskolákat is ellenőrizhesse, és ha e törvények a jogot nem biztosítanák a kormánynak kötelessége volna e jogot, az állam érdekében a maga számára kérni. (Élénk helyeslés.) Hiszen ha a kormánynak ilyen joga nem lenne, akkor az állam lemondana saját létezhetéséről. (Élénk helyeslés.) Megtámadtatik e javaslat paedagogiai szempontból is és azt mondják, hogy e törvényjavaslat egyáltalában czélhoz nem fog vezetni. Hiszen, ha nem vezet czélhoz, ugyan miért támadják meg önök oly élesen ? (Derültség) Egyébiránt a paedagogok nézetei e tárgyra nézve nagyon különbözők. Azok a paedagogok, akikkel én szoktam tanácskozni, egészen más nézetben vannak, mint Polit t. képviselő úr paedagogjai. (Derültség.) Az élet és a gyakorlat azonban a legbölcsebb paedagog és az élet és gyakorlat e kérdést már eldöntötte, nemcsak a nyugati, hanem a keleti országokban, de még nálunk is. Nálunk sok iskola van, ahol két nyelv sikerrel taníttatik. Felemlíttetett itt a határőrvidék, ahol az elemi iskolákban a német nyelv taníttatott. És ime sem a szerb orthodox egyház, sem a szerb nyelv és nemzetiség nem ment tönkre, hanem a német nyelv tanításának eredménye az lett, hogy a határőrvidék szerb fiai oly befolyásra jutottak az osztrák monarchiában, mely őket számarányuknál fogva meg nem illetné. (Élénk helyeslés.) A határőrvidékre nézve különben appellfeliratok saját tapasztalatomra. 1873-ban a volt magyar határőrvidék azon részében, mely ma Szörény megyét képezi, sok községben voltam, ahol az előtt az elemi iskolában a német nyelv taníttatott. És nem tapasztaltam, hogy azon községek megszűntek volna román községek lenni, vagy egyházi tekintetben valami sérelmet szenvedtek volna, hanem igenis tapasztaltam azt, hogy minden községben volt 5—10 polgár, aki nekem s a velem járt Scudher tábornoknak képes volt panaszaikat s kívánságaikat német nyelven előadni. Ez volt a német nyelv tanításának eredménye és én óhajtom, hogy a törvénynek legalább is ennyi eredménye legyen. (Élénk helyeslés.) Lesz-e mélyebb kulturális befolyása a magyar nyelv tanulásának ? az attól függ, minő aparátussal fog a kormány működhetni és függ a magyar kultúra magasabb fejlődésétől, mi csak az összes társadalom közreműködésének lehet eredménye. Végre — megengedem, — ez egy bizonyos mértékben föl van tételezve a közoktatási politikától is. — Nekem is vannak fogalmaim a közoktatási politikáról és talán szabad magamról hinnem, hogy az én fogalmaim helyesebbek, mint azoknak fogalmai, akik minden közoktatási kérdésben mint antagonisták ellenem föllépnek. De egyébként a helyes közoktatási politikának is teljes sikere nem tisztán a közoktatási minisztertől függ. Mielőtt tovább mennék, reflektálnom kell Gebbel Károly t. képviselő úrnak tegnapi beszédére, ki azt mondta, hogy a magyar nyelvnek az elemi iskolákban való tanítása az illető nép, tehát náluk a német vagy szász nép műveltségének rovására lesz és ezáltal a magyar ajkú ifjak már eo ipso fölényben lesznek amazokkal szemben. Nagyon rosznak kellene lenni a mi tantervünknek, hogy a német ajkú ifjak e veszélynek lehetnének kitéve. Én ellenkezőleg azt tartom, hogy épen a magyar nyelvtanítása által lesz alkalom adva a német ajkú ifjaknak, hogy a magyar ajkúak fölött fölényben legyenek, mert két nyelv tudása a gyakorlati életben nagyon hasznos, de azonfölül maga a nyelvtanulás is paedagogiai és szellemi tekintetből hatályosan előmozdítja az elme fejlesztését. Az mondatott, hogy mi szakítottunk a magyar politika tradícióival, midőn e törvényjavaslatot beterjesztettük. Ezen állítás meg lett czáfolva már tegnap. Magam is elhoztam azon érdekes könyvet, a ratio educationis-t, melynek sok lapja a magyar nyelv tanításáról szól, de minthogy ez itt már felhozatott, nem akarok ismétlésekbe esni. (Halljuk!) Csak annyit mondok, hogy mi nem szakítottunk a magyar politika tradiczióival, mi folytatjuk e tradíciókat. De nem is kortesfogásból terjesztettük be törvényjavaslatot; erre nekünk nincs szükségünk. Beterjesztettük azt a parlamentáris eszmék és szokások következtében, minthogy láttuk, hogy az országnak és a képviselőháznak túlnyomó nagy része kívánja e törvényjavaslat benyújtását és láttuk, hogy e kérdés megérett a megoldásra. (Élénk helyeslés.) Ha mi e megoldást másoknak engedtük volna át, és leszavaztattuk volna magunkat, ez nagyon naiv eljárás lett volna. Ha más tekintetben naiv emberek vagyunk is, de ilyen naivitásra már meg sem vagyunk képesek. (Derültség és tetszés ) De egyébiránt a t. ház nagyon jól tudja, hogy e törvényjavaslat benyújtásával politikánk és nézeteink sem a bel- sem a külügyekre nézve nem változtak. Nem akarunk mi valami új politikai aerát inaugurálni e törvény életbe léptetésével. Gebbel képviselő úrnak Tisza miniszterelnök úr beszédeiből s az én beszédeimből fölhozott idézetei ma követett eljárásunkkal abszolúte nincsenek ellentétben. Amikor mi azt akarjuk, hogy a magyar nyelv az elemi iskolában taníttassák,vájjon akarjuk-e ezzel a nemzetiségeket elnyomni ? Amint nem volt eszünk ágában, úgy ma sincs az, hogy a nem magyar tannyelvű iskolákat bezárjuk, vagy a magyar nyelvet, mint tannyelvet rájuk kényszerítsük. Ami pedig az egyházak és vallások szabadságát illeti, valósággal elferdítése a tényeknek, ha Tisza Kálmán miniszterelnökről és rólam azt állítják hogy az egyházak autonómiáján és a felekezetek szabadságán akarunk csorbát ejteni. Azon erős meggyőződésben, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban nincs semmi, mi akár a nemzetiségeket, akár az egyházakat és felekezeteket; sértené, kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Hosszas élénk tetszés.) Helfy Ignácz Zay beszédével foglalkozik. (Egy hang: Czay!) Addig, mig Zay Zaynak írja nevét, magyarosan fogja kiejteni. Ha Zay magyar hangzású neve miatt kompromittálva véli magát, ne sajnálja az 5 forintot, germanizálja nevét s nevezze magát Herr von Lärmmachernak, vagy Schreiernak; addig azonban, mig Zaynak írja nevét, azt magyarosan kel kiejteni. Ha Zay azt mondja, hogy ő idegennek érzi magát, midőn a magyar nemzet családi ünnepet ül szél, csak Zayt sajnálja és nem a családot, mert család meg fog élni nélküle is; de az nagy kérdés, hogy ő fog-e találni családot, melyben megélhessen Különben a maga részéről szükségesnek tartja a törvényjavaslatot, s azért azt elfogadja. Mihályi Péter megjegyzi, hogy ő a népiskolák hivatásául el nem ismerheti azt, hogy az anyanyelven kívül más nyelvet is tanítsanak, s miután attól tart, hogy a nem magyar nyelvű népiskoláknál a rendszer életrevalósága még inkább csökkentetnék, a beterjesztett törvényjavaslatot el nem fogadja. Ha a kormány és a törvényhozás csakugyan gondoskodni kíván a nemzetiségekről, amin különben nem is kételkedik, akkor kéri, hogy e gondoskodást a fennálló törvények keretében érvényesítsék. Tudósításunk befejezésekor Miehl Jakab szólal fel s a katholikus szemmináriumokat veszi pártfogása alá Molnár Aladárral szemben; e szemmináriumok a legklasszikusabb műveket ültetik át a magyar nyelvbe s igy azzal nem vádolhatók, hogy a latin nyelv ápolása mellett is nem viseltetnek, kellő gondossággal a magyar nyelv iránt. Molnár Aladár kijelenti, hogy oly szemináriumokat értett, mint pl. a nyitrai, de távolról sem vádolta az összes kath. szemináriumokat. Román Miron a törvényjavaslat ellen beszél. Az ülés tovább foly. Az erdélyi birtokviszonyok rendezése ügyében tanácskozó enquete ápril 30-án tartotta második ülését. Kemény Gábor b. kereskedelmi miniszter az ülést megnyitván, a következő II. kérdést tűzi ki tárgyalásul: »Mennyiben okai ennek (a birtokrendezési ügyek lassú menetének) a még függőben levő egyes telkek és telekrészek természete, meg- és visszaválthatása iránti perek ?« E kérdés megvitatásában részt vettek Tisza László, K. Bánffy Desző, Tibád Antal és Bokros Elek értekezleti tagok, és különbség nélkül azon meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a birtokrendezési ügyek lassú menetének a függőben levő úrbéri perek egyltalában nem okai, mivel némely vidéken ezen perek száma oly elenyészőleg csekély, hogy mint ilynemű akadály, számításba nem vehető, sőt épen ellenkezőleg ott, hol ily nemű úrbéri perek nagyobb számban voltak, és úrbéri kérdések rendezése a tagosítással szoros kapcsolatban volt, ott a birtokrendezés és tagosítás ügye aránylag a leggyorsabban és legsikeresebben volt keresztülvihető. Elnek konstatálván, hogy a nézetek teljesen megegyeznek abban, hogy a függőben lévő úrbéri perek egyátalán nem akadályai a birtokrendezésnek, tárgyalásra kitűzi a következő harmadik kérdést: »Sorozható-e ezen okok közé, hogy a rendezés, tagosítás, arányítás, gyakorlatilag véve egy eljárás tárgyává tétetett?« Elekes György a kitűzöttek közül ezen kérdés ehető czélszerű megoldását tartja a jelen értekezlet egfontosabb feladatának. Nézete szerint a hiba ott rejlik, hogy a különböző természetű ügyek egységes eljárás tárgyává tétettek. A bajok orvoslására szükségesnek tartja, hogy a törvénynek ide vonatkozó intézkedései módosítást szenvedvén ott, hol a helyi viszonyok és a rendezés gyorsítása követeli, az eljárások egymásutánra rendeltessék meg a következő fokozatos menettel: a) az erdők elkülönítése, b) erdők, ősi legelők elkülönítése, c) a dülőnkénti parczellaösszesítés, d) a tagosítás. Az erdő elkülönítésnél akadály jelenleg az ártéresnek 1112 holdtól 16 holdig meghatározott illetménye, minthogy a bíró nem tudja, hogy az osztályt mily elvek szerint vegye. A biró tájékozására hasisul ajánlja az 1847 iki marhaállomány összesítését. Az erdők és erdőközi legelő, illetőleg a hol ilyenek nem léteznek, a legelők elkülönítése jövőre hivatalból lenne eszközlendő. Tisza László nézete szerint az 1871. Lil. t.cz. 46. § a rendkívül komplikálja a kérdést és ezen §-t mindenesetre a módositandók sorába kérné fölvétetni. Dévány Henrik: A vitatott §. szerkesztése alkalmával azon intenczió volt irányadó, hogy lehetővé tétetvén a különböző peres kérdéseknek egy keresetbe leendő összevonása, — ez által az eljárás egyszerűsittessék és gyorsittassék. Bokros Elek. A föltett kérdésen a gyakorlat már túlesett,minthogy az arányosítási és birtokrendezési keresetek többnyire beadattak, ezeknek most már együttesen kell megoldást nyerniük. Ha saját meggyőződését emelhetné törvénynyé, az esetben a formalitásokat teljesen mellőzné, sőt a tagosítás megindítását formaszerű keresetek beadásától sem tenné függővé, és épen azért osztozik azon fölfogásban, mely szerint a bírónak lehetővé tétetnék, hogy a birtokrendezés és tagosításra vonatkozó egyes fontos elvkérdéseket külön elvi ítéletekkel, az egész ügyet pedig egy a végrehajtás alapjául szolgáló végítélettel oldhassa meg. Hilibi Gaál János is ezen nézeten van. A hiba az, hogy oly szabályok, melyek Magyarországban a birtokviszonyok rendezésénél irányadók voltak, minden módosítás nélkül kiterjesztettek Erdélyre is, habár ott a viszonyok sokkal komplikáltabb jogi kérdésekkel vannak kapcsolatban. Az arány meghatározása kizárólag jogi természetű kérdés, míg az illetményeknek kiutalása gazdasági, ennélfogva az utóbbi legczélszerűbben lokális ambulatórius komissiók feladatát képezhetné. Lészay Lajos véleménye szerint a törvény ezen rendelkezése egészen helyes, s az együttes tárgyalás a leginkább czélravezető. Szabó József Lészay állításával szemben megjegyzi, hogy a törvénynek azon intézkedése, amely szerint az arányosítási és birtokrendezési perek zárhatáridő alatt folyamatba teendők, csupán szmlegesen hajtatott végre, minélfogva a törvényszékek utasítandók lennének, hogy a megindított perek keresztülvitelét — a felmerült kérdések fokozatos megoldásával is — mielőbb eszközöljék. Bánffy b. elfogadja Lészay álláspontját s kijelenti, hogy nem tartozik azok közé, kik az eljárás gyökeres elkülönítését kívánatosnak tartják. Nézete az, hogy nem szükséges itt teljesen önálló bíróság, hanem elegendők gazdasági segédközegek, mert nem az a czél, hogy gyorsan, hanem hogy czélszerűen rendezzünk. Schweinitz gróf csaknem lehetetlennek tartja oly különféle változó birtokviszonyok között átalános szabályok felállítását. A tagosítás és birtokrendezés oly rokon természetű ügyek, hogy csakis egy hatóság által intézhetők el; miután azonban vannak községek, hol a tagosítás keresztülvitele gazda szempontból hátrányos, ennélfogva ily községeknél eleve meghatározandó, hogy ott a tagosítás egyátalán megengedhető-e ? Elnek konstatálván, hogy ez érdekes eszmecsere által a kérdés teljesen kimeritettnek tekinthető, az a fölötti vitát berekeszti s folytatólag a következő negyedik kérdést tűzi ki tárgyalásra: »Nem vehető-e ki egyeshavasi, erdei, különös művelésű, az 1871. LV. t. ez. 21. §-ában nem érintett és ott említettekhez hasonló) területek az átalános határtagosítás alól ? Nem tehetők-e ezek külön rendezés és tagosítás tárgyává?« Tisza László szerint a kérdéses szakasz akként módosítandó, hogy az ott megnevezettekhez nagyobb havasok és havasi legelők is hozzá számíttassanak és a havasok közt fekvő nagyobb művelt területek is külön tagosítás tárgyává tétessenek. Gr. Bethlen András az előtte szólók által felhozottakhoz még hozzáadandóknak tartja a havasi területeken levő bizonyos falvakat, hol a tagosítás keresztülvitele épen nem czélszerű, ha ezek ki nem vétetnek, előállhat azon eset, hogy a községre rész akaratból is rá oktrojálhatja a tagosítást. Gr. Schweinitz szerint a 21. §. nem elég bő, nem foglalja magában mindazokat, mik kiveendők, illetőleg leszállítandók volnának és ez okból ezen szakaszt teljesen elhagyandónak véleményezvén,ajánlja helyette az érd. gazd. egyesület által a birtokszabályozás, tagosítás és mezei utak szabályozása körül követendő eljárás tárgyában kidolgozott törvényjavaslat II. szakaszát. A havasoknál birtokszabályozás szükséges, de tagosítás nem és még az is kimondandó a törvényben, hogy az egyes parcellák az illető tulajdonra nézve hozzáférhetők legyenek. Hiliki Gaál szerint átalános szabály nem vezethet czélhoz, hanem a helyszíni meghatározások szerinti külön tagosítást óhajtja. Elnök ezután az ötödik kérdésre irányozza az értekezlet tagjainak figyelmét: »Szükséges-e a tagosítás megengedését az 11t rész kimutatásától föltételezni és ha igen, mely területek számítandók ebbe ?« Gr. Schweinitz rendkívüli fontosságúnak tartja ezen kérdést, mivel ennek helyes eldöntésétől függ az általános birtokrendezés ügye. Azon elv, minél fogva a többség határoz, csakis intelligens birtokossággal szemben lehetne érvényesíthető. Sajnos, mindamellett ki kell mondania, még Erdélyben nem vagyunk annyira, hogy ezen elv felállítható lenne. Az intelligencia Erdélyben még kisebbségben van