Pesti Napló, 1879. május (30. évfolyam, 106-132. szám)

1879-05-05 / 109. szám

109. szám. Budapest, 1879. hétfő, május 5. 30. évi folyam. fezerk­esztési iroda* Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. vérmentetlen. levelek csak ismert kezektől fogadtatnak és kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-h­ivatal , Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körül: panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételeit Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és úti ki­­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 írt. Az esti kiadás postai kü­lönkiű­déséért felü­lfizetés évnegyedenként 1 fort. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint, előfizetések a Pesti Napló kiadó-h­ivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. — Múlt éjjel érkezett. — Darmstadt, május 4. Battenberg Sándor her­­czeg ideérkezett. Pétervár, május 4. Orenburgban eloltották a tüzet és a hajlék nélkül maradtakat is elhelyezték. Pétervár, május 4. Orenburgban kevés hely kivételével máj. 3-dikán eloltották a tüzet, néhol a hamu alatt most is ég a parázs. A tűz teljes elol­tására erélyes intézkedéseket tettek. A hajléktala­nok legnagyobb részét már elhelyezték. Kenyeret ingyen osztanak szét. A segélyző bizottság öt ke­rületre osztotta a várost, hogy megbízható értesülést szerezhessen a szükséget szenvedők állapotáról.­­ Több bank ismét megkezdette működését. A birodalmi bank tűzmentes szekrényében körülbelül 300.000 pa­piros rubel égett el, az ezüst, arany és az értékpapí­rok nem szenvedtek kárt. Róma, május 4. A pénzügyminiszter törvény­­javaslatot terjesztett a képviselőház elé néhány adó­nem reformját illetőleg, a­melyből 30 millióval re­méli szaporíthatni a jövedelmet, hogy így megszün­tethesse a lisztadót. A pénzügyminiszter a javaslat sürgősségét kívánta kimondatni. — Ma érkezett. — Róma, május 5. Garibaldi tábornok le­vélben felhívja a demokrata ligát, hogy a sajtóval egyesülve azonnal népgyűléseket és legális agitá­­cziót kezdeményezzen az általános szavazatjog ér­dekében. London, május 5. A Reuter-ügynökség jelenti 4-ről SimlábóliJakub khán május 2-án Gunda­­matba ment s az ellenőrzést apjára Mehemed Ibra­himra bízta. Sir Ali legidősb fia váratlanul meghalt. Darmstadt, május­ 4. Battenberg her­­czegen kívül délben ide érkeztek Berlinből H­e­s­s­z­e­­ni Sándor herczeg és neje­s Battenberg Henrik herczeg. Alexandria,máj. 5. A­n­g­l­i­a és F­r­a­nczi­a­­ország angol és franczia miniszterek kinevezését kívánják. A­k­h­i­d­i­v kijelentette, hogy ez indítványt a minisztertanács elé terjeszti. Azt hiszik, hogy az indítvány állandó ellenmondásba fog ütközni. Róma, május 4. (A kamra ülése.) A pénzügy­­miniszter előadja expozéját. Tárgyalva az 1878. év, főleg az aktiv és papirrente eredményeit, áttér az 1879- ki budgetre, mely 12 milliónyi fölösleget mutat. Azután a kiadásokban és bevételekben 1880, 1881, 1882, 1883. évekre előre láthatólag beálló változá­sokra tér át s azon eredményre jut, hogy a fölösleg 1880- ban 10, 1882-ben 12, 1882-ben 281/2, 1883-ban 38 millió lesz. Ez eredményez nem elegendők arra, hogy az általános adóreform az őrlési adó teljes eltörlésével kezdessék meg, mi 1879 második fe­lére 18, 1880—81 és 82-ben 36­1/1 és 1883-ban 751/2 milliónyi apadással járna a bevételekben. Ennek folytán új bevételek szükségesek. Erre a pénzügymi­niszter áttér a néhány adónem átalakítása iránt be­terjesztett javaslatokra, melyektől legalább 30 millió bevételt remél s kimutatja, hogy ez az összeg a bud­get előre látható fölöslegeivel nem csak elég lesz arra, hogy az őrlési adó lassan kinti eltörlésével az egyensúly bevételek és kiadások közt ne zavartassék, hanem hogy ellenkezőleg az öt évi átlag körülbelül 23 millió fölösleget fog hozni. Végül a miniszter az adóreformról, a vámügyről, a kényszerárfolyam meg­szüntetésének szükséges feltételeiről szól s kéri a kamrát, hogy az előterjesztett javaslatokat sürgősök­nek nyilvánítsa. (A képviselőház közigazgtási bi­zottsága) szombaton megalakult s elnökévé Tóth Vilmost, jegyzőjévé Pulay Kornélt válasz­totta meg. Vasárnap d. e. 10 órakor a bizottság első ülé­sét tarta, melyben a Szeged városába kinevezendő királyi biztos hatáskörére vonatkozó tvjavaslatot vette tárgyalás alá. Az ülésen az elnök távollétében Stojkovics Péter mint korelnök elnökölt. A kor­mány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter volt jelen. A­­javaslat általános tárgyalása megkezdettén, G­u­­­n­e­r Gyula helyesli a javaslat azon intézkedé­sét, hogy a kir. biztos mellett biztosi tanács fog mű­ködni, minthogy azonban ez csak konzultatívum vo­­tummal fog bírni, nem tartja helyesnek, hogy annak 12 tagja közül 9-et nevezzen ki a miniszterelnök. Megjegyzi továbbá, hogy a biztos működése kizáró­lag a helyzet által kontemplált ügykörre volna szo­rítandó, a­nélkül,hogy az adminisztráczió más ágaira is kiterjesztetnék. Végül a 6. §-t a 9. §-al kombinálva, azon ellenvetést teszi, hogy a változatlan elfogadás esetében a rendes adminisztráczió költségei is az ál­lam terhére esnének. Tisza Kálmán miniszterelnök mindenekelőtt a költségekre vonatkozólag megjegyzi, hogy az állam által viselendő költségek alatt a rendes adminisztrá­­czió költségei értetnek, s legfeljebb a szükséghez ké­pest előlegezésről lehet szó. A biztosi tanács alakí­tását illetőleg Gutner aggodalmait nem oszthatja, mert kívánatosnak tartja, hogy úgy a tanácsban, mint az albizottságokban is az 5. §-ban felsorolt teen­dők tekintetében, kivált a többség, ne álljon többé- kevésbbé érdekelt szegedvárosiakból; különben is a kir. biztos nem lesz a tanács véleményéhez kötve. A biztosnak az összes közigazgatási teendők teljhatalmú intézésével leendő megbízását illetőleg tud eseteket képzelni, mikor ez feltétlenül szükségessé válik épen Szeged érdekében, miért is ajánlja a tvja­vaslatot elfogadás végett, megjegyezvén még, hogy a biztosi tanács által alakítandó albizottságok egyes apróbb dolgokban határozathozatali joggal is felru­­házandók lennének. Kende Kanut felhozza, hogy a kir. biztosság felállítását épen a szegediek kérték saját jól felfogott érdekükben, miért is indíttatva érzi magát a tvjavas­latot annál inkább elfogadni. Szólották még L­i­p­­­h­a­y Béla dr. és Tisza Lajos, Dőry és Taray Endre, mire a­­javaslat ál­talánosságban elfogadtatott. A részletes tárgyalásnál a czim következőleg módosíttatott: »Törvény­­javaslat szab. kir. Szeged város törvényhatóságába kiküldendő kir. biztos kinevezéséről és annak h­a­t­á­s­k­ö­r­é­r­ő­l.« Az uj czimnek megfelelőleg a »törvényhatósági szó minden szakaszba fel­vétetett. A 3 §. első sorában központból kifejezés helyett létetett »minisztérium kebeléből,« azután következik a kir. biztos rendelkezésére bocsá­tandó stb. Az 5. §. c) pontjából e szótól kezdve vala­mint következő két sor kihagyatott, s helyébe a következő új d) pont vétetett fel: »mindazon munkálatok vezetése, melyek a város belterületének a víztől mielőbb meg­szabadítására szükségesek.« A többi pon­tok e módosításnak megfelelőleg: e) f) g) h) i) uj be­tűk alá foglaltattak. Végül a 9-ik §. első szavai helyébe tétetett: »A kir. biztos kiküldetéséből folyó,« ezután következik: kiadások fedezését stb. Pulay Kornél bizottsági jegyző nagy elfoglalt­sága miatt négy napi szabadságidőt nyervén, a bi­zottság a jelentésnek szerkesztésével és a törvényja­­vaslat előadásával Taray Endre biz. tagot bíz­­ta meg. (A képviselőház zárszámadási bi­zottsága) vasárnap d. e. 11 órakor tartott ülésé­ben tárgyalás alá vette a Nagy Gábor által előadott a Magyarország és Horvát-Slavon or­­szágok között 1875. évi leszámolás ered­mény­é­r­ő­l é­s a­z 1873 -4. évekre vonat­kozó leszámolásokban történt téve­désekről szóló jelentést. Az ülésen a kormány részéről jelen volt Bedekovich Kálmán horv. miniszter; a főszámszék részéről Hosszú József fő- és V­a­v­r­a József számvevőszéki tanácsos. Horvátország a jelentés szerint Magyarország­nak tartozik 1.108.177 írttal, azonban a képviselő­ház 1877-ben márczius 8-án hozott a számszék sze­rint egy téves határozat, melynek következtében a leszámolásnál 288.000 írt volna Horvát-Slavonorszá­­gok javára írandó. Ezen összeg leütése után a kö­­vetelés Horvátország iránt 820.177 irtot tesz ki. A bizottság tagjainak egy része a képviselőház határo­zatának visszavonhatlanságát, mások annak ellenke­­zőjét állíták. Határozat e kérdésben nem hozatott s a tárgyalás folytatása a következő ülésre halasa­tatott. 111/a órakor a közönség zajos éljenzése hir­dette a­irályi pár megérkeztét. Az első, két szürke által vont zárt kocsiban a királyné ő Felsége jött Gizella főherczegnővel, a másik, két sárga által vont nyitott vadászkocsiban a király ő Felsége, a j­o s herczeggel. A király magyar tábornoki ruhát viselt, ki­rályné ő Felsége fekete prémmel szegélyzett s bo­­táig érő sötét szürke, testhez álló felöltőt, G i­z e 1t a f­őherczegnő szintén hosszú bő, világos szürke felöl­tőt. A felséges asszony fején pörge magyar kalap volt, mely alá simult gazdag aranyos haja. — mint magas sugár termetével egy pillanatra megállt a templom lépcsőzetén, fejbólintással fo­gadva a közönség zajos éljenzését s az előre törő napsugár beragyogta fejedelmi alakját, — valóban kir­á­l­y­női jelenség volt. A Felséges asszony toilettejéről még föl kell említenünk, hogy rezében egyszerű sárga legyező volt; ékszert nem viselt. Gizella főlignőn tollas szalmakalap volt. A király ő Felségét nehány szóval Ráth főpolgármes­ter fogadta s bemutatta B a­p p­a­nácsnokot, mint a bizottsági elnököt. Ő Felsége eri t­udakozódott az építés menete felől s azután a lépcsőkön már felha­­adott királyné s Gizella főleg nő után ment. A templom ajtóban a papság megáldá a Felsé­geket, kik keresztet vetettek. A templomban csak a­­ felségek, és a városi kiséret ment be. A főoltár előtt két imazsámoly volt elhelyezve, erre letérdelt a ki­rályné s Gizella főhgnő és imádkoztak. A ki­rály ő Felsége a templom közepén állott. A Felségek mintegy negyed óráig voltak a tem­plomban. Innen kilépve a királyné ő Felsége meg­­szállta a bejárat mellett álló árvalánykákat. Mind­egyiknek nevét kérdezte és megszirógatta az első sorban állókat. Ezután ő Felségeik kiséretökkel a kocsikra ülve, a közönség legzajosb éljenzése között távoztak. * * * 3|«12-kor a Felségeks kiséretek a f óki Al­ifás­i helyre érkeztek az omnibusz-telepre, a száz ház mellé. A kiállítási helyen nagy számú fényes közönség volt együtt, különösen az aristokracziából. A Felségeket fogadák:b. Wenkheim Béla, báró Podmaniczky Géza, Pulay Kornél, ifj. gróf Ráday Gedeon. Ott voltak a Károlyiak,Szapáryak, gr. Almássy, Radvánszky, Simonyi Lajos b., Edels­­heim-Gyulay b., igen sok hölgy a főúri körökből. A városi hatóság részéről jelen volt B­á­t­h főpolgár­mester. ( A Felségek megérkezvén, zajos éljennel fogad­tattak, a czigányzene megszólalt a kiállítás megnyílt. A királyné , Felsége­s Gizella főleg nő a szőnye­gekkel díszített emelvényen foglalt helyet. A király ő Felsége a kiállítók közül többeket megszólított, s a Felségek nagy érdeklődéssel nézték az elővezetett lovakat, melyek között néhány valóban pompás pél­dány akad. Az elővezetés a négyes fogatokkal kezdődött; különösen kitűnt gróf Wenckheim Frigyes 4 sárgája, Rohonczy Gida 4 szürkéja, Baj Géza 1 szürkéje s négy veres derese. A hátas lovak következtek ezután,­lyek között sok kitűnő akadt. A kettős fogatuak sorából kitűnt Rad­vánszky fogata, az egy fogatosak közül a Tisza Lajosé. A Felségek három negyed órán át időztek a kiállításon s azt a közönség zajos éljenzése között hagyták el. De­ Budapest, május 5. (Király ő Felsége) a következő kéziratot bocsátotta ki: Az Általam egybehitt Mária - Terézia-rend­­káptalan, egyhangúlag vagy szótöbbséggel, a követ­kező jelölteknek ítélte oda e rendjelet: a középkeresztet: philippsbergi báró Philippo­­vics József táborszernagynak, prágai parancsnokló tábornoknak; a lovagkeresztet: gróf Szapáry László altábornagy, kassai hadparancsnoknak; báró Jovano­­vics István altábornagynak, a parancsnokló tábornok és tartományi kormány­főnök helyettesének Boszniá­ban és Herczegovinában, és báró Pittel Henrik ezre­desnek, a báró Mollináry nevét viselő 38. sz. gyalog­ezred parancsnokának. A káptalan ezen javaslatát jóváhagyom s ne­vezetteket, középkeresztesül és lovagokul, a rendbe fölveszem. Ama tapintatnál fogva, melylyel vecsei és böröllye­iságfai Vecsey József altábornagy, mint az I. gyaloghadosztály parancsnoka, a Lenkovics-Ban­­din-Odziak melletti fontos ütközetet vezényelte, nevezettet a Mária-Terézia rendbe való fölvételre méltónak találom, s őt ezen rend lovagjává kine­vezem. Minthogy ezzel az Általam egybevitt Mária- Terézia rend káptalan feladata befejeztetett, azt ezen­nel feloszlatom, s az erre vonatkozókat a káptalan elnökéhez és a rend kanczellárjához egyidejűleg ki­bocsátom. Kelt Bécsben, 1879. évi május hó 6-án. Ferencz József, s. k. (Ő Felsége) a következő kéziratot intézte a magyar közoktatási miniszterhez : Kedves miniszter Trefort! Ezüst menyegzőm alkalmából indíttatva érez­tem magamat, katonai nevelő intézetekben állított alapítványi helyek mellett az osztrák-magyar monar­chia tudomány-egyetemein is a négy tudománykar szegény és érdemes hallgatói számára, magánvagyo­­nomból vett tőke felajánlása által negyven ösztön­díjat, egyenkint háromszáz forinttal aranyban alapí­tani. Ez ösztöndíjakból, melyek »Perencz József Er­zsébet arany-ösztöndij* nevet fognak viselni, hét-hét van egyenkint a bécsi és budapesti, öt a prágai és há­rom-három a gráczi, innsbrucki, krakói, lembergi, czernoviczi, kolozsvári és zágrábi egyetemek számára rendeltetve. Az ösztöndíjak adományozását magam­nak tartottam fenn s az adományozás iránti előter­jesztéssel magán- és családi javaim igazgatóságát bíztam meg. A miről önt ezennel értesítem. Kelt Bécsben, 1879. évi april­ie 24-én. Ferencz József, s k. A király és királyné ő Felségeik Budapesten. Ő Felségeik, mint lapunk más helyén el­mondják, tegnap jelen voltak a lóversenyen, ma d. e. meglátogatták az újon épült ferenczvárosi templomot, s ezután a lókiállítást, e­s­t­e meglátogatják a n­e­m­­zeti színházat, hol rendkívüli előadásul a »La­­horei királyi opera kerül színre. Holnap ő F­e­l­s­é­g­e­i­k ismét jelen lesznek a lóversenyen, este pe­­dig a népszínházát látogatják meg. E helyütt első­sorban a királyi párnak a f­e­­renczvárosi templomban tett látogatását akarunk szólani. Már kora reggel zászlókkal kidiszit tettek az utczák, melyeken át ő Felségeik menendők voltak. A soroksári út mentén közönség képezett sorfalat, a ferenczvárosi Bakács-téren különösen nagy számú közönség gyűlt össze. 11 óra után a templom előtti emelvényen megje­lent Trefort miniszter, Ráth főpolgármester, Kamermayer polgármester, Rupp Imre városi tanácsos, mint a templomépítő bizottság elnöke, több városi képviselő és a ferenczvárosi elöljáróság. A templom bejárata mellett mindkét félről árvaleány­kák képeztek sorfalat,az ő Felsége a királyné védnöksége alatt álló Mária-intézet és a Banolder­­intézet növendékei, az illető intézetbeli vezetők, az apáczák felügyelete alatt. A templom-ajtóban a fe­renczvárosi papság állott teljes egyházi díszben. Országgyűlés- A képviselőim ülése május 5-én. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Molnár Aladár, Beöthy Algernon. A kormány részéről, jelen vannak Tisza K., Szapáry Gyula, Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Kemény Gábor b., Szende Béla, Péchy Tamás, Be­dekovics Kálmán b. Elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, be­mutatja a következő előterjesztéseket : Csikmegye közönsége a közigazgatási bírás­kodás mielőbbi behozatala iránt törvényt alkot­tatni kér. Csikmegye közönsége a birtok rendezése és felosztása körüli eljárásnak bélyeg- és illetékmentes­ségét kéri. Bars és Szolnokmegyék közönségei Sopron sz. k. város feliratát pártolván, az 1875. XX. és XXVI. tvczikkelyekkel behozott úgynevezett fényüzési adók eltörlését kérik. Bars megye közönsége Győr megye föliratát pártolván az 1876. XV. t. sz. IV. fejezetének ked­vezményeit a köd által okozott károkra törvény utján kiterjesztetni kéri. Mindezen feliratok a kérvényi bi­zottsághoz tétetnek át. A budapesti kir. törvényszék büntető osztályá­nak felterjesztése, melyben a kir. legfőbb ítélőszék­­nek lázadással vádolt Verhovay Gyula országgyűlési képviselő bűnügyében hozott végzését hiteles alakban megküldé, mely szerint mind a két alsóbb bíróság végzéseinek megváltoztatásával Verhovay Gyula el­len a további büntető eljárás megszüntetendő volt, tudomásul vétetik. Révay Gyula b. Turócz megye szucsányi kerü­letében megválasztott országos képviselő bemutatja megbízó levelét. Az állandó igazoló bizottságnak fog átadatni. Jelenti továbbá, hogy a közigazgatási bizott­ság megalakulván, elnökéül Tóth Vilmost, előadóján Pulay Kornélt választotta meg. Tisza Kálmán miniszterelnök bemutatja postaegyleti szerződés beczikkelyezéséről és Spizza község bekebelezéséről szóló szentesített törvényczik­­keket. Kihirdettetek s a főrendekhez küldetnek át. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház! Azt gondolom, méltóztatnak emlékezni, hogy a háznak egyik határozatára nézve, mely a honvédségnek eset­leg az ország határain kívül alkalmazása folytán ho­zatott, függőben maradt az elintézés, hogy átküldes­­sék-e a határozat a főrendekhez vagy ne ? Némelyek­nek ugyanis aggálya lévén ezen tekintetben, azt mon­dották akkor, hogy vegyünk időt magunknak a dolog megfontolására és azután állapodjunk meg. Azóta igen huzamos idő telt el, úgy­hogy azt gondolom, az ügy megfontolására mindenkinek elég módja volt. Mint méltóztatnak tudni, azon kifejezésnél fogva gondolták többen, hogy ezen határozat nem küldendő át, mely szerint »az ország képviseletének utólag je­lentős teendő.« Én te­hát ezen szavakat hogy »az ország képvi­seletet már akkor is úgy magyaráztam, és ma sem magyarázhatom máskép, minthogy ez alatt a törvény­hozásnak mindkét háza értendő, de különben is maga a dolog természete mutatja, hogy alig lehet másról szó, mert ugyanazon szakasz kimondja, hogy a honvédsé­get kivételesen az ország határain kívül a törvény­­hozás jóváhagyásával lehet alkalmazni, vagy ha az együtt nincs, a király alkalmazza az összes miniszté­rium rendeletére, és erre utólag az ország képvisele­tének jóváhagyása kikérendő. Azt gondolom, a dolog természetében van, hogy ha halaszthatatlan sürgősség esetén kívül, vagy azon eseten kívül, midőn a törvényhozás két háza együtt nincs, a törvényhozásnak kell ebben intézkedni, tehát a törvényhozás mindhárom faktorának befolyásá­val, illetőleg utólagos jóváhagyásával kell történ­nie. Ily esetekben a kirendelés megtörténik egyik faktorának az uralkodónak rendeletére, az összes mi­nisztérium felelőssége mellett. A másik két faktor­nak, a képviselőháznak és főrendiháznak pedig utó­lagos jóváhagyása szükséges ezen intézkedéshez. De különben is a »képviselet* szó a »törvény­hozás* szó helyett 1868-ban más alkalommal is hasz­náltatott. Ott van példa a véderőről szóló törvény, mely megmondja, gondolom a 11. §-ban, mely az újonczok számáról szól, hogy ha ez iránt változás szándékoltatnék létezni, a 9. év végén mindkét fél képviseletének javaslat terjesztendő be. Nem gondo­­om, hogy valaki azt hinné, hogy e felett egyedül a képviselőház és nem a törvényhozás mindkét háza van hivatva határozni. Én tehát azt gondolom, hogy azon idő alatt, mely lefolyt, mindenkinek módjában állott az ügyet megfontolni, s remény­em, hogy azóta azon meggyő­ződés vert gyökeret, miszerint ez oly határozat, me­lyet a főrendekhez is át kell küldeni. Kérem ennélfogva a t. házat, méltóztassék az említett határozatnak a főrendiházhoz való átküldé­sét elrendelni. (Helyeslés jobbfelől.) Molnár Aladár: Nem szándékozom érdemi­leg a t. miniszterelnök úr által tett indítványhoz hozzá­szólni. De azt tisztelettel kérem, ne méltóztas­­sék ezen tárgyat, mely a háznak határozatát igényli most a­nélkül, hogy előlegesen napirendre lett volna tűzve, azonnal eldönteni. (Helyeslés balfelől.) Akkor midőn a t. ház függőben hagyta az elhatározást ezen tárgy felett, természetesen azért tette, hogy a ház minden tagja meggondolja a dolgot és annak idejé­ben hozzá­szólhasson. Most, mint látjuk, a ház padjai üresek s a képviselők nem tudván, hogy ma ezen tárgy szóba kerül, azt hiszem, hogy már távollevő képviselő­társaink iránti tekintetből is kívánatos, hogy ezen tárgy most ne döntessék el, hanem napi­rendre tűzessék (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: A ház azon al­kalommal nem határozta el a napirendre tűzést, tehát szóba hozhattam a dolgot ez alkalommal. Azonban, ha tetszik napirendre tűzni a kérdést, semmi kifogá­som ellene. (Helyeslés.) Elnök: E kérdés napirendre tűzése tekinteté­ben bátor vagyok javaslatba hozni, hogy mivel a tárgy talán nem épen nagyon sürgős, vétessék fe akkor, mikor a már kitűzött napirend ki lesz merítve, azaz ha elvégezzük a magyar nyelv oktatásáról szóló törvényjavaslatot, és az általam már említett négy kisebb jelentését a pénzügyi bizottságnak, továbbá az erdő törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Akkor fog tehát a minisz­terelnök úr által tett indítvány napi­rendre kerülni. Következik a napirend: a magyar nyelvnek az népiskolákban való kötelező tanításáról szóló tör­vényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Kozma Partben a törvényjavaslat ellen nyilat­kozik, melyet a modern hazafiság szüleményének tart. Sajnálja, hogy a törvényhozás a nemzetiségek­kel szemben ezen térre lépett s azt hiszi, hogy ez csak kezdete a nemzetiségek ellen intézendő akc­ió­­nak. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. Másfél órai beszédében részletesen fejti ki ez iránti nézeteit. Fájlalja, hogy a nemzetiségek itt gyanúsításoknak vannak kitéve, pedig a katonaság csak legutóbb is, noha abban sokféle nemzetiség van, hősileg teljesítette Szeged körül kötelességét. Uta Romániára, hol a nemzetiségek iskolái tiszteletben tartatnak, s alaptalannak nyilvánítja Orbánnak azon állítását, hogy ott a csángók iskoláinak tanárai román nyelv tanítására kényszerittetnek. A magyar törvényhozás jelenleg elhagyja azon utat, melyet 67 óta a nemzetiségek irányában köve­tett s azokat magyarosítani akarja, mint egy magyar képviselő mondá, tűzzel vassal; ez által megcsorbitja a nemzetiségek jogait, a felekezetek autonómiáját, ezen it elvégre vallástalanságra vezet. Hogy a kor­mány nem gondol a román nemzetiséggel mutatja az is, hogy a román szövegű törvények nem kaphatók, ily körülmények között talajt nyerhet azon eszme, mely Dakoromia név alatt ismeretes. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. Komjáthy Béla megjegyzi, hogy reá hivat­kozott Cozma Partben, de ő nem élt azon kifejezés­sel, hogy tűzzel-vassal akarja e törvényjavaslat a magyar nyelvet terjeszteni, hanem azt, hogy e tör­vényjavaslatot azért pártolja, mert az a magyar nyelvet lesz hivatva terjeszteni. Orbán Balázs b. személyes kérdésben kér szót s kijelenti, hogy személyes tapasztalásból tudja, hogy a román kormány állami tanítókat nevez ki oly he­lyeken, hol a tanítók a román nyelvet nem értik. Tisza Kálmán miniszterelnök csak néhány szót akar szólani Kozma Parthen megjegyzéseivel szemben. Kozma gyanúsításról szólt, de ha gyanúsí­tásról van szó, nem-e inkább az vádolható azzal, a­ki azt állítja e törvényjavaslat világos határozmányai­­val szemben, hogy azok megtartatni nem fognak, ha­nem ez csak az akc­ió kezdetét jelenti s a­ki azért támadja meg e törvényt, hogy az konfiskálja a fele­kezeti jogokat és vallástalanságra vezet. A népiskolának e törvény szerint kötelező tan­tárgya lesz a magyar nyelv s még ezt is csak enyhe átmeneti intézkedésekhez köti. Nem kényszerittetik rá a gyermek, hogy magyarul tanuljon, hanem alka­lom adatik neki, hogy az állam nyelvét saját érdeké­ben megtanulja. Mindaz tehát, a­mit Parthen mon­dott, nem lesz e törvény következése s az, ki ily dol­gokat tud e törvényjavaslatból következtetni, ne fogja másra, hogy gyanúsít, hanem maga mondja el a mea culpát. (Helyeslés.) A magyar törvényhozás tett ígéreteket a nem­zetiségeknek s ezeket a legszélsőbb határokig teljesí­tette is. Hasztalan hivatkoznak a nemzetiségek Ro­­mániára, vagy Szerbiára. Szóló kötelezi magát, hogy megszerzi ezen államoknak az ott élő többi nemzeti­ségekre vonatkozó összes törvényeit, s azokat, ha az itteni nemzetiségi képviselők óhajtják, behozatni ja­vasolni fogja. Majd meg fogjuk — úgymond — látni, mit fognak ehhez a t. képviselő urak mondani. (De­rültség.) A­mi különösen Romániát illeti, nem lehet feladata egy szomszéd állam belügyéről szólani, de rá már mások által a párhuzam felvettetett, bátran mer hivatkozni arra, hogy Magyarország a szabadság és szabadelvűség tekintetében kiállja a versenyt Ro­­mániával, hol még a vallási egyenjogúság tekintete­in is a legvisszásabb állapotok forognak fenn. Csodálkozik azon, hogy Kozma Parthén a ka­tonaságot hozza fel, mely nemzetiség különbség nél­­kül teljesítette csak legutóbb Szegeden is kötelessé­gét. Szóló nem érti, mi czélja volt Kozma Parthennak azzal, hogy ezt felemlítette, mert hiszen a házban senki sem vádolta, a nem magyar nemzetiségek ha­­zafiságát, hanem az mondatott, hogy vannak egyes izgatók, kik a nemzetiségeket félre akarják vezetni.­­ Magukat a nemzetiségeket tehát senki nem vádolta, í­gy az általa felhozott példának értelme nincs. (He­­veslés.) A­mi azt illeti, hogy a jelenlegi magyar tör­vényhozás új irányt követ a nemzetiségi kérdésben, megjegyzi, hogy ez egyszerűen nem áll. 1867 óta azon államasz­me forgott a magyar törvényhozás előtt, hogy az országban lakó nemzetiségek megtart­va, sőt fejlesztve egyediségüket, a magyar állam hű polgárai legyenek, s megelégedetten mint román ajkú­aú magyar állampolgárok éljenek. Ezen eszmével legkevésbbé sem áll e törvény­­javaslat ellentétben, sőt ez lesz hivatva a nemzetisé­gek műveltségének tovább­fejlesztésére. A törvénytárt illetőleg kijelenti, hogy a kor­­mány kellő gondot fordít arra, hogy a törvények az egyes nemzetiségek nyelvén megjelenjenek s épen azért nem lehetett a törvények kiadását kár nélkül vállalkozókra bízni, mert feltételül tűzte ki a kor­mány, hogy más nyelvekre is,­­ románra, szerbre stb., lefordittassanak s igy adassanak ki. Ily körülmények között a kormány mondhatja meglehetős költséggel lefordíttatta a törvényeket ro­mán nyelvre és kiadta, de a példányok daczára a reá­­juk fordított nagy költségnek, hasznaveletlenül ott he­vernek, mert nem veszik azokat. Végül kijelenti, hogy sem a nemzet, sem a kormány nem félt, nem fél és nem fog félni egy Dakoromániától. (Élénk he­lyeslés.) Máriássy Sándor röviden a törvényjavaslat mellett nyilatkozik. Különfélék. — május 5. (A hivatalos lapból.) Horv­áh György oszto­­páni róm. kath. kántortanitó, 50 évet meghaladó sikeres szol­gálatai elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztet nyerte. — A magyar királyi igazságügyminiszter, Jeszenszky Danó balassa­gyarmati kir. közjegyzőt a bpesti IV. kerületi, dr. Mannheimer Ignácz kecskeméti kir. közjegyzőt a budapesti IX—X. kerületi kir. közjegyzői állomásra helyezte át ; to­vábbá Koczka József tornai kir. j birósági írnokot, ugyanezen kir. járásbirósághoz segédtelekkönyvvezetővé nevezte ki. — A magyar királyi igazságügyminiszter, Lepossa Dániel pá­pai királyi járóbirósági aljegyzőt, a soproni királyi törvény­székhez helyezte át. — A magyar királyi pénzügyminiszter, báró Mah­omes Jeromos zsombolyai kataszteri becslőbiztost ka­taszteri kerületi felügyelővé a szegedi kataszt­ri kerületbe ne­vezte ki. — A m. kir. pénzügyminiszter, Návay Gyula volt rhóníczi m. kir. segédfőnököt, kabalapojánai, és Baliga Gusz­táv m. kir. kohótisztet, fehérpataki m. kir. vasgyár-hivatali főnökké nevezte ki.­­ A beszterczebányai m. kir. pénzügy­igazgatóság, Palecskó Péter számgyakornokot a körmöczbá­­nyai, Launer János kezelési gyakornokot pedig a liptó-szt.­­miklósi adóhivatalhoz ideiglenes minőségű VI. oszt. adótisz­tekké nevezte ki. (Gizella főherczegné és Lajos ba­jor herczeg) tegnap este a népszínházban voltak s az udvari páholyból végig nézték a Vereshajó előadását. Jöttük nem volt bejelentve s Rákosi igaz­gató csak akkor tudta meg a főherczegné jelenlétét, midőn ez a herczeggel már az udvari páholyban ült. A főherczegné nagy figyelemmel nézte a darabot s hallgatta Soldosné szép dalait, ki ezúttal valóban remekelt. Időközben Rákosi az udvari páholyból le­vezető kijárás elé kis sátort rögtönöztetett, hogy a fenséges vendégek a szakadó esőben szárazon jut­hassanak kocsijukba. Előadás után Rákosi röviden megköszönte a kitüntető látogatást, mire a főhűnő és a herczeg a közönség zajos éljenzése közben tá­vozott a színházból. (A megkötött konvenczió után) gr. Zichy Ferencz osztrák-magyar nagykövet és R­o­s­t­y Zsigmond kamarás s nagykövetségi tanácsos Konstantinápolyból, néhány heti szabadsággal, a fővárosba érkeztek. Gr. Zichy vedrődi jószágára uta­zott, Rosty Budapesten marad. (A fővárosi pénzügyi és gazdasági b­i­z­o­tt­s­á­g­ ma d. e. 9 órakor K­a­d­a Mihály el­nöklete alatt tartott ülésén az üllői-ut mellett levő ideiglenes katonai laktanya szerződésének meghosz­­szabitása került szőnyegre. A szerződés 1881. decz. 31-én jár le s a honvédelmi miniszter megkereste a főváros tanácsát, hogy a szerződést még 5—6 év­re meghosszabbitani szíveskednék, mert a balparti állandó katonai kórház építése a mostoha pénzviszo­nyok miatt elhalasztatott. A bizottság a szerződés­nek az eddigi feltételek melletti meghosszabbítását pártolólag terjesztette fel a tanácsnak.­­ Licht Károly a három nyúl laktanyai kantin bérlője azon indokból, hogy a tavalyi mozgósítás által a laktanya üresen maradt, a negyedévi bérlet elengedéséért fo­lyamodott. A bizottság a folyamodó kérelmét pár­tolta. Sütteő és Lemberger a gyömrői­ ut mellett a fővárostól telket bérleltek s folyamodtak ezen telekhez eső részletnek is bérbeadásáért, mit a bizottság szintén pártolt. Más tárgy nem lévén, az ülés eloszlott. (A nemzeti zenedének­ jótékony czélú díszhangversenye közbejött rendkívüli akadály miatt máról szerdára, május 7-ikére halasztatik. (A Dunaszabályozás megvizsgá­lása­ végett alakult főv­­egyleti nagy mozgalmi

Next