Pesti Napló, 1884. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1884-10-10 / 280. szám
280. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1884. Péntek, október 10. 86. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a]Pesti Napló] kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, okt. 9. Amióta van magyar protestantizmus, háromszáz esztendő viharai közepett mindig ott szoktuk találni, ahol a nemzetiség és magyarság legszentebb érdekeit kell képviselni. A harertéren és a béke műveiben, az irodalomban és a politikai szószéken ott látjuk ama felekezet fiait, mely speciálisan magyarnak nevezi magát. Ahol egy talpalattnyi tér nyílt a nemzetiség és szabadság szolgálatára, ahol az események vagy a korszellem hatalma csak egy cseppnyi rést ütöttek azokon az intézményeken, melyekben legszentebb állami és nemzeti jogainkat megvédeni lehetett, ott a protestantizmust nem kellett külön felszólítani, hogy foglalja el a tért a nemzeti ügy javára. Megjelent magától s eleget tett hivatásának mindenkor. A ki ismeri a magyar protestánsok múltját, aki azt a dúsgazdag erőt, melyet manapság is képviselnek, mindenütt és minden irányban a haza és a nemzetiség szolgálatába vonva és értékesítve óhajtja látni, az el sem képzelheti a modern szellemben reorganizált felsőházat a magyar protestantizmus képviselői nélkül. Mi is ezek közé tartozunk, r Éppen, mert erős meggyőződésünk, hogy a magyar törvényhozás első kamarájában nagy és speciális hivatás várakozik reá, ott óhajtjuk látni ez egyház képviselőit is, azt a lobogót, azokat a törekvéseket, melyek háromszáz esztendő küzdelmeivel összeforrottak. A magyar művelődés s a nemzeti politika érdekei egyformán megkövetelik, hogy a felsőházban ott üljenek azok utódai, kik a bécsi és a linczi békét kivívták s kik a magyar állam függetlenségének annyi fényes emlékével gazdagították törvénykönyvünket. Kultúrtörekvéseinknek, a nemzeti szellemnek, szóval a magyarságnak erős bástyájává kell tenni a felsőházat. De hogyan váljék azzá, ha e törekvések egyik legkipróbáltabb, hagyományos örököse, a protestantizmus, mint ilyen, nem nyerne benne helyet, vagy nem akarná benne a helyet elfoglalni? És hogyan válnék végre valósággá, hogyan öltene szemmel látható alakot a hitfelekezetek és egyházak egyenjogúsága, ha a prot. felekezetek képviselői az újjáalakított főrendiházból hiányoznának? A törvény és a társadalom százados küzdelmek után végre szentesítette az egyenjogúság nagy elvét. Alkalmazni kell azt ott is, ahol még eddig nem érvényesülhetett. A kath. főpapság mellett már rég ülést és szavazatot szerzett a görögkatholikus és görög-keleti egyházak főpapsága. A törvényhozás egyik házában e jogot tőle megvonni többé nem szabad, mert a reorganizáczió czélja nem lehet jogelvonás az egyházzal szemben. De ha a szerzett jogok nem konfiskálhatók, az egyenlőség eszméjének elutasíthatatlan követelménye kiterjeszteni e jogot a protestantizmusra, mely múltja emlékeiben, százados tevékenységében dús érdemet szerzett arra, hogy a jogegyenlőség gyakorlati valósításakor mellőzésben ne részesüljön. A jogegyenlőséget szintén nagy áldozatok árán vívta ki a magyar nemzet. Csak akkor fogjuk elmondhatni, hogy valósulása ismét nagy lépéssel haladt előre, ha ott találjuk a protestantizmust az új felsőházban, hová a nemzeti eszmék szolgálata is sürgetően szólítja. Minda mellett nem zárkózhatunk el amaz érvek komolysága és nagy hordereje elől, melyekkel Mocsáry Lajos a magyar prot. egyház és politikai élet egyik veteránja Rima-Szombatban, a Tiszán inneni ref. egyházkerület gyűlésén a protestáns püspököknek a főrendiházba tervezett meghívása ellen föllépett. Tiszteletreméltó, igazi puritán önérzet s azon büszke independentizmus nyilatkozik szavaiban, mely egyik ősi örökje a magyar protestantizmusnak s melyet kétszerte jól esik hallanunk ma az opportunitás uralkodásának korszakában. Van e szellemben valami, a mi egy régi világ nemes egyszerűségének és lelki erejének emlékeit idézheti föl olyan nemzedékben, a mely megszokta az önző és kicsinyes megalkuvást a hatalommal s a czélszerüség haszonleső szempontjainak feláldoz minden elvet. Bizonyára fontosak Mocsáry aggodalmai s érvelése egy részétől nem lehet az igazságot megtagadni. Kétségtelen, hogy a protestáns egyházban a pap, sőt a püspök helyzete lényegesen különbözik a kath. püspökétől. Ez utóbbi egyháza illetékes képviselője. A protestánsoknál viszont a papok és világiak csak együttvéve teszik az egyházat. Ott a laikusok is szervezve vannak s igen jelentékeny jogkört és befolyást gyakorolnak. Kétségtelen tehát, hogy a prot. püspök a felsőházban nem képviselné a szó valódi értelmében az egyházat, legalább nem úgy, mint a kath. püspök. A költségek kérdésében is sok részben igazat kell adnunk Mocsáry érvelésének. A prot. egyház nincs megáldva világi javakkal s a prot. püspök a felsőházban megfelelően csak úgy jelenhetnék meg, ha a reprezentáczionális költségekről az állam gondoskodnék. De bárminő formában teszi ezt az állam, a pénzkérdés olyan viszonyba juttatja a püspököt, mely nem méltó az egyházhoz, s esetleg veszélyeztetheti a prot. autonómia féltékenyen őrzött függetlenségét. S végre igaz az is, hogy a prot. egyháznak még sok más orvosolatlan sérelme van, melyek kiegyenlítését a méltányosság s a jogegyenlőség éppen oly sürgetően követeli, mint például a prot püspökök meghívását a felsőházba. Komoly és sokféle akadály, jogosult aggodalom vagy előítélet nehezíti meg tehát a kérdés megoldását. No de semmi sem oly nehéz, hogy kölcsönös jóakarattal és tapintattal megoldható nem volna. A rimaszombati gyűlés azt követelte, hogy e tárgyban a protestánsok is meghallgattassanak. A Nemzet ezt elvi szempontból helyteleníté. Mi a meghallgatásban nem annyira elvi, mint gyakorlati akadályt látunk. Bizonyos t. i., hogy ha a protestánsok most rögtön megkérdeztetnének, azok igen jelentékeny része, t. i. a ref. vallásuak nagy többsége vissza fogná utasítani a főrendűházi meghivatást, míg az ev. vallásnak azt valószinüleg elfogadnák. Ezen az uton tehát rögtön megegyezés aligha létesíthető s inkább ez a szempont, sem mint elvi tekintet gátolhatja a kormányt abban, hogy a protestáns egyházkerületeket e tárgyban megkérdezze. A magánértekezletek útja azonban nyitva van s valószínű, hogy a kormány ezen útra lép. Kölcsönös megbeszélés és kapacitáczió által többféle megoldás létesülhet, így képzelhető, hogy a világi felügyelők is meghivattassanak; képzelhető az is, hogy az illetők egy része ne eo ipso, hanem kir. kinevezés által nyerje a felsőházi tagságot stb.Mi meg vagyunk győződve, hogy ez a kérdés épp olyan sikeresen, éspedig oly értelemben, hogy a protestánsok a felsőházban részt vegyenek, fog megoldatni, mint például a középoktatásról szóló javaslat kérdése, mely jogasabb volt azért, mert jogkorlátozást tartalmazott. A felsőház kérdése jogkiterjesztéssel jár, s ha Mocsáryék meggondolják, hogy minő irányzat az, mely már is örül annak, hogy a protestánsok nem akarnak a felsőházba menni, tán ők is figyelembe veszik, hogy az ügynek más oldala is van, mint az, mely egyedül lebegett szemeik előtt. A PESTI NAPLÓ TÁRCSÁJA. — Okt. 10. — Nagy-Károly. Nagy mozgalom, sürgés-forgás van most a gentry vármegyéjében, Szathmárban. Négylovas fényes fogatok vágtatnak Nagy-Károly felé, rég nem látott magyar úri pompa teszi csillogóvá a város képét. Egész Szathmár megye úri közönsége készül arra, hogy megjelenésével impozánssá, fényessé tegye a trónörökös-pár látogatását a Károlyiaknál. Őszi eső esik, Nagy-Károly kövér, fekete földje nagyon átázhatott, s ha ez a körülmény nem zavarja a közlekedést, s nem ejt homályt a fényes képre, bizonyára oly pompa lesz most Szathmár megye metropolisában, mint tán még soha sem volt ott. A trónörökös-pár most először tesz látogatást egy magyar főúr hajlékában. Jelentőséggel bíró, nagyérdekű mozzanat ez, mely sok tekintetben emlékezetes lesz. És pedig emlékezetes azért is, mert először történik, de remélhetőleg sok ismétlése lesz. Nálunk az ilyesmi ritkaság, Angliában az ellenkező tűnnék fel. Ott mindennapi dolog, hogy a walesi herczeg és neje fölkeresi az arisztokrácziát s különösen a skót felföld büszke úri tanyái évenkint megnyitják vendégszeretetüket az angol trónörökös-pár előtt. Nálunk eddig ez másként volt, a magyar trónörökös Prágában lakik, no de úgy látszik, újabban ez is másként lesz. A Maros völgye, Máramaros és most Nagy Károly képezik jeleit az örvendetes változásnak. A Maros völgye mintegy központja az erdélyi arisztokráczia jelentékeny részének, a kiváló társaság, a vaddús vidék, a rengeteg erdőségek és a hatalmas béretek: mindez oly annyira alkalmas a főúri vadászsportra, hogy különbet ennél képzelni sem lehet. Görgény-Szt.Imre közelében laknak a Telekiek, Kemények, b. Apor stb. Ott a közelben van a Gyulai Pál által megénekelt Gernyeszeg, a Telekiek fészke és Sáromberke, romlatag épületeivel. Erdély arisztokracziájának azon része lakik e vidéken, mely büszke faj mindig féltékenyen megőrizte nemzetiségét és függetlenségét. Nem dúsgazdagok, az idő megtépte kastélyaikat, a parkok kerítésén meglátszik, hogy fényűzésre nem sok telik, de e vidéken, századok óta, ők az urak s közöttük és a köznép között patriarkális szívélyes viszony fejlett ki. Az úri lakok általában bizonyos regényes színezettel bírnak, így például K. Kemény Kálmán orsz. képviselő valóságos várban lakik, bérez tetején, nagy falakkal körülvéve. Az ember szinte várja, hogy kivonuljanak onnan középkori lovagok, vaspánczélban, kopjával s forgóval. De most nincs ott barczi nép, midőn a múltkor arra jártam, aratók via dala hangzott le onnan a völgybe. E szép, vadregényes vidéken töltött most néhány napot a trónörökös-pár, a vadászatnak élve, s oly idilliesen berendezkedve, mint ahogy a mesebeli herczegek szokták egy-egy regényben eltölteni napjaikat. Ezek valóban szingazdag napok voltak; a róluk szóló leírásokon is mintegy megérzik az erdők friss illata. A trónörökös az úri társasággal kora hajnalban kelt, rögtön lóra ült, s mig a reggeli szürkület derengett a láthatáron s a dér csillogott a fűkön és réteken, a rengetegnek lovagolt. A mint az erdőkbe értek, leszálltak a lóról, gyalog megmászták a bérczeket, a legtöbbször vízmosáson, törmeléken járva, mely hegymászást csakis a sportember aczél idegzetű lába győzi.Aztán elhelyezkedtek a sűrűségben s várták a várva-vártatta maczkót, melynek üldözése az erdélyi vadásznak specziális kedvtelését képezi. Mert hát medvére úgy nem tud senki se vadászni, mint az erdélyi ember. Ha erről csak beszél is az erdélyi, felvillog szeme s neki tüzesedik egész arcza. Még báró Kemény Zsigmond is, ki pedig nem volt vadászember, lelkesedetten szólt mindig az ő Marosmenti medvevadászatairól, s nehézkes temperamentuma felvillanyozódott, ha ebbeli kalandjait beszélte el. De hogy is ne ? Hisz a medvevadászat azon nagyon kevés európai vadászatok közzé tartozik, mely valódi életveszéllyel jár. Ez a vadászat a vadásznak nem annyira kezét és szemét próbálja ki, mint lelkét és szivét. Erős lélekjelenlétet tételez fel, bátor szivét és a veszélylyel közvetlenül megbirkózni tudó idegzetet. A medvevadászat igazi királyi mulatság. A trónörökösnek most volt benne része, s a cserlombok, melyeket vadászkalapja mellé tűztek, igazán megérdemlett trófeák voltak. S mig a trónörökös medvét lőtt, a trónörökösné a mezőkön s a faluban járt, virágot szedett, tájképeket festett s elbeszélgetett a falu népével. Amint aztán este lett, a vadászok nagy kürtszóval, harsány énekkel tértek haza, a medvét kitömték a fáklyások csoportja között, a czigány húzta, az egész társaság tánczolt, s a trónörökösné énekelt magyar népdalokat. Mily friss képek ezek olyanok, aminek csak erdők mentén, a szép szabad természetben lehetségesek. A mármarosi vadászkastély is most már egészen elkészült. Ennek a vidéke nemcsak vadregényes, de kissé zordon s elhagyatott. Nincsenek közelében úri kastélyok, várak, mert Mármarosban egyáltalán nincs arisztokráczia. Mármarosszigettől jó két órányira, falvaktól, emberektől távol, az úgynevezett lonkai fensikon emelkedik a három vadászlak, mely a trónörökös és kísérete számára épült. Alatta a Tisza tajtékzik, szemben vele rengeteg fenyves, háta megett a havas. A levegő itt fenn éles, a fű buja, madár éneke nem szól, egy-egy hegyi csorda csengetyűje zavarja meg egyedül az áthatlan mély csöndet. A kastély csak az idén épült, a trónörökös még nem volt itt, s ha ide jön, meg fog élénkülni az egész vidék, s ki tudja, mivé fejlődik e hely, mely ma csak zordonsága által imponál ? Egészen más Nagy-Károly. Ez a modern sport fényűzésének tanyája. A legkitűnőbb magyar sportférfiak egyike, gr. Károlyi Pista rendezte be, és pedig oly fénynyel, mely fejedelmi vagyont képvisel.Nagy-Károly sok mindenfélére büszke. Először is arra, hogy Szathmár megye fővárosa, s e rangját fenn tudja tartani vetélytársával, Szathmár városával szemben. Aztán arra, hogy van szép temploma és szép nagy piacza, igaz, hogy utczái igen sárosak, házai kicsiny földszintesek, no de ezt nem illik meglátni. Aztán büszke Nagy Károly arra, hogy van szép kaszinója, ennek meg szép kertje. Van pompás uj megyeháza s abban hatalmas terem, oly hatalmas, hogy olyan nincs Szathmárban. De a legbüszkébb természetesen arra, hogy itt van a Károlyiak főfészke, itt lakik a tősgyökeres magyar mágnás, gr. Károlyi Pista, szép fiatal feleségével, Gsekonics Margit grófnővel s kis lánykájával, Melindával, ki oly magyar nevelésben részesült, hogy örül az ember lelke, ha látja, hogy mily magyar ez a kis grófnő, s általában az egész grófi kör. A Károlyiak régi kastélya a hatalmas park kellő közepében áll, egyemeletes tágas négyszögletes épület, nagy udvarokkal és oly egyszerű külsővel, a minőt mágnás családaink régi kastélyai felmutatni szoktak. Itt, az ősök szerzeményében, a históriai hagyományok veszik körül a grófi családot, mely Budapesten csak az imént építtetett modern új palotát és pedig oly fényeset, hogy alig van párja. Nagy-Károlyban, a kastélyban, nem a fény urala, hanem a tradiczió. Nem annyira a modern csillogás, mint a régi komfort. Gr. Károlyi Pista budapesti palotájában, a közös ebédlőn és nagy márvány-táncz-termen kívül, három külön lakás van, mindegyik három szobából. A gróf, grófné s a gróf-kisasszony lakosztálya. Mindegyik fürdőszobával, melynek pompája szintúgy, mint a lépcsőház s a tánczterem fénye Budapesten közmondásos. A grófi család e kastélyt most az idei tél folyamában nyitja meg. A nagy károlyi kastély a szobák majdnem végtelen sorából áll. Itt nincsenek külön lakosztályok, de van beláthatatlan, óriási szobasor. Van könyv és van fegyvertár, úgy szintén ősi arczképgyűjtemény. S ha régi zsölyeszékeket, minőkben nagy anyáink ültek, s ódon hatalmas tölgyfabútorokat akarsz látni, minőket most már csak imitálnak, mindezt bőven megtalálod a gr. Károlyiak nagy-károlyi kastélyában. A trónörökös-pár itt tartózkodására tiz szobát újonnan s igen fényesen bebutoroztak. Tán szabad annyit előre is kifecsegni, hogy van egy rózsaszínű selyem boudol, velenczei tükrökkel; oly szép s oly ízléses »joujou«, hogy a trónörökösnének is tán meg fog tetszeni. A hatalmas park is újonnan rendeztetett. A gyönyörű hársfák, mely alatt egykor Károlyi Sándor tanácskozott, most is meg vannak teljes épségükben . Károlyi Sándor a szomszéd faluban levő családi sírboltban porladozik, mely sírbolt kellő közepében áll gr. Károlyi György hatalmas koporsója, s mindegyik koporsón rajta van az illető arczképe. No, de nem erről akarok szólani, hanem egészen másról, ami a trónörökös-pár ideutazásának főczélját képezi. Ez a sport, melynek Nagy-Károlyban gr. Károlyi Pista oly palotasort építtetett, hogy ennek az egész országban nincsen párja. E paloták egész sora a park végében emelkedik. Palotáknak nevezem, pedig másképen kellene neveznem. De hát minek nevezzem, ami csupa márványból van, finom, drága márványból. Ily márványpalotákban »laknak« gr. Károlyi Pista lovai, a legnemesb telivérek, idomított gyönyörű vadászebei s hatalmas berni bikái, melyeket érdemes megnézni. — A hely, melyet e palota-sor elfoglal, egész kis városrész. Mindenütt mintaszerű a rend és a tisztaság. Minden ily palota el van látva vízvezetékkel s oly komforttal, melyben csak kevés embertársunknak lehet része. Aztán van nagyszerű kocsiszín, vagy húsz szebbnél-szebb kocsival. S pompás födött lovarda, szebb és kényelmesebb, mint a gödöllői. A modern sport e telepét fogja megtekinteni a trónörökös-pár, aztán lesznek nagyszerű vadászatok, fényes fogadtatások és ebédek, melyekben Szatmár egész gentryje vesz részt. A közelebbi három napon át a készülődő felirati vitáról nem fognak az emberek annyit beszélni, mint arról, hogy mi történik a szép Nagy Károlyban. Csak ez az őszi eső el ne rontsa nagyon az ünnepélyeket! x. y. z. Budapest, okt. 9. A főrendiház október hó 10-dikén d. u. 1 órakor ülést tart. A főrendiház ez ülésében bemutatja a válaszfelirati bizottság a válaszfelirati tervezetet, melyet Majthényi László báró szerkesztett. Az ág. evangélikusok mai egyetemes gyűlésén több érdekes mozzanat merült fel. A gyűlés elején felolvasták a sok tekintetben tanulságos évi jelentést az evang. tanügyről. A középiskolai törvény folytán több, nem a kor színvonalán álló középiskola szűnt meg. E helyett az illető gyülekezetek, mégpedig helyesen, egész erejüket a népiskoláztatásra akarják fordítani. A népiskolák ügye általában kedvezőnek mondható. Kitűnő eredményt mutathat fel a Karsay Sándor dunántúli szuperintendens kerülete, ahol a tanköteles gyermekek 97.5°0-a járt iskolába. Ez eredmény valóban elismerésre méltón tünteti föl a dunántúli szuperintendens buzgalmát és tevékenységét. A theologiai tankönyvek kérdése sajnálatunkra az egyetemes gyűlésen nem nyert megoldást. Az evangélikusok hittani intézetei jó tankönyvekben szűkölködnek. Ez nagy hátrány, melyen mielőbb segíteni kellene. Elhiszszük ugyan, hogy a tanügyi bizottság buzgón fogja tanulmányozni ez ügyet, de itt, ahol valóban gyors intézkedésre van szükség, a hallgatás nem tanácsos, s intézkedni most is lehetett volna. Az ág. evangélikusok a vallásoktatást szélesebb alapokra kívánják fektetni. E czélból államsegélyt óhajtanak igénybe venni. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy az államsegély megadása folytán az állam csak oly terhet vállal magára, amelyet első kézből amúgy is meg kellene tennie, a kérelmet jogosultnak tartjuk. Legérdekesebb tárgya volt a mai gyűlésnek a tiszai kerület indítványa az anyakönyveknek magyar nyelven vezetése iránt. Az indítványt a teljesen magyar dunántúli egyházkerület föltétlenül pártolta, míg a bányai szuperintendenczia, melynek azonban már nem magyar nyelvű egyházközségeiben is be van hozva az anyakönyveknek magyar nyelvű vezetése, óhajtja ugyan, hogy minden kerületben ugyanez történjék, de határozatilag kötetelezővé tenni nem kívánja. A dunáninneni kerület legutóbbi kerületi gyűlésében három ellenében ött el azt határozta, hogy a tiszai kerület indítványát nem pártolja. Ez az öt szám az esperességeket jelenti, t. i. a kerületben annyi tót esperesség van. Az anyakönyvi kérdés mellett egy másik, az ág. ev. autonómiára nézve igen fontos kérdés is merült fel. Egyes szónokok hangoztatták, hogy már csak azért is határozatot kell hozni ez ügyben, nehogy kétségbe vonhassa valaki az egyetemes gyűlés határozati jogát az ilynemű egyházi belügyekre nézve. Az 1868. évi 54. t.-cz. 14. §-a kimondja ugyanis, hogy az egyházközségeknek joguk van anyakönyveik nyelvét meghatározni, de csak egyházi felsőbbségeik jogainak sérelme nélkül. A törvény e szavaiból a szónokok azt magyarázták ki, hogy a felsőbb egyházi hatóságok e kérdésben kétségtelen beleszólással bírnak.Az indítvány,mely erre nézve tétetett, kiemeli, hogy minden ev. lelkész a legmagasabb egyházi állásra is megválasztható s igy a magyar nyelvet okvetlenül bírnia kell, s az anyakönyvek az állam érdekeire közvetetlen vonatkozással biró közokiratok, tehát azoknak mindenki által érthető nyelven kell vezettetniök, továbbá, hogy ez intézkedés nem sértene semmiféle nemzetiséget. Greduy Lajos, a dunáninneni kerület szuperintendense, kétségbe vonta az egyetemes gyűlés azon jogát, hogy ez ügyben határozzon, midőn kimondta , hogy radikális intézkedésnek csak azt tartja, ha a törvényhozás rendezné a szóban forgó kérdést. Ennek ellenében Földváry Mihály helyesen jegyzi meg, hogy az ág. ev. egyház a közvélemény azon hiedelmével szemben, hogy meghátrál ott, ahol a törvény megadná neki a jogot, ellenszegülni a pánszlávizmus ellenében, itt volna az idő a cselekvésre. Az egyetemes gyűlés tagjai a kérdéssel szemben nagy érdeklődést tanúsítottak. Szólásra összesen tizenketten iratkoztak föl. E tizenkettő közül csak nyolc fejthette ki nézeteit. Ekkor, és csakis ekkor ötlött Prónay Dezső bárónak eszébe, hogy a gyűlés ez ügyben határozatot nem hozhat, mert két egyházkerület az indítvány mellett foglalt ugyan állást, de ellene csak egy volt, a negyedik pedig nem nyilatkozott határozottan s csakis óhajtását fejezte ki. A közgyűlés tagjai az elnöklő bárónak igazat adtak s nem határoztak, de utasították a bányai kerületet, hogy határozott választ adjon. Semmi kifogásunk Prónay fellépése ellen, de meg kell jegyeznünk azt, hogy az ügy elhalasztásához, mint azt a nemes báró maga is elismerte, a pedantériának nagyon sok köze van. Az indítvány mellett 2 kerület nyilatkozott, ellene pedig egy. Az a kerület pedig, mely nem egészen határozottan fejezte ki óhajtását, anyakönyveit már régóta magyarul vezeti. Ezenkívül összesen csak öt esperességről van szó s ezen öt tót esperességgel szemben az egyetemes gyűlés, kimondjuk, meghátrált. A cselekvési térnek ily módon való elhagyása csak igazolni fogja Földváry fennebb idézett szavait, pedig az ág. evangélikus egyháznak sohasem volt jobb alkalma megmutatni azt, hogy kiküszöbölni kívánja kebeléből a pánszlávizmus rákfenéjét, mint most, midőn nem sértve a nemzetiségek jogait, saját autonomikus jogainak is frappáns kifejezést adhatott volna. A művészeti ipar, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter, a művészeti ipar érdekében a következő levelet intézte Széchenyi Pál gróf földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez : »Hosszú ideje már — mert 1838. deczember 22-én volt — hogy én a Társalkodóban a művészet érdekében egy czikket tettem közzé. E czikk így kezdődik: »Hőslelkű hadvezérek s derék státusférfiak nem árasztanak el Görögország történetére több fényt, mint ama lángelméjü művészek, kiknek lélekemelő szüleményei minden időre remek példányokul fognak szolgálni.« — E tónusban megy tovább, — s ebből látni, hogy e czikk írója igen fiatal ember lehetett, s igaz is, mert én akkor 22-ik évemet még nem töltöm be. — De a felszólalás az iró fiatalsága s a frázisok daczára kedvező talajra talált. Mert e felszólalás folytán 1839-ki február 3-án megjelenhetett már a Pesten felállítandó művészeti egyesület programmja tiz név aláírásával, u. m.: Dessewffy Aurél gr., Eckstein Frigyes, Eötvös József b., Grimm Vincze, Jósika Miklós b., Lukács Móricz, Prónay István b., Kupp János, Serényi László gr. és Trefort Ágoston. E programm nem maradott papiroson s életbe lépett az első pesti művészeti egyesület. Bármennyire gyenge volt annak kezdete, de az adta az új korban a képzőművészeteknek hazánkban az első lendületet. Ezen reminiszczencziák bátorítanak fel jelen felszólalásra a művészeti ipar érdekében. A művészeti ipar középen áll a képzőművészet s a kézmű közt — dolgozik nemcsak a fantázia s a kedély számára, hanem a mindennapi élet szükséges kielégítésére, — mert idetartozik az edény s üveg, a bútorzat, az építészet dekoratív része és sok egyéb — s igy a művészeti ipar a közgazdaság egyik tényezője. — Örvendetes, hogy a művészeti ipar hazánkban ma már nem oly parlag tér, mint a minő a képzőművészet volt 1838-ban. Van művészeti ipar múzeumunk, van művészeti ipariskolánk, vannak kitűnő gyárosaink, iparosaink s műhelyeink, s a gyakorlati téren minden törekvés a kereskedelmi miniszter részéről támaszt talál, mint azt a Testőri-vállalat s a herendi gyár legjobban tanúsítják. Csakhogy a létezőt tovább is kell fejleszteni, és pedig többféle irányban. Mindenekelőtt a közönség tudomására kell hozni, mi létezik s mi történik e téren — serkenteni kell a produkcziót minőség s mennyiség tekintetében ; és végre, ami gyakorlati szempontból a fődolog, szoktatni kell a közönséget, hogy itthon vásároljon és tegyen megrendeléseket s rokonszenvezzen a hazai készítménynyel; — mert ha rossz szokásunknál maradunk s mindent rendszeresen lenézünk, a mi itthon készül, úgy Magyarországnak nem lesz soha művészeti ipara s ipara általában. Hogy kell e czélt elérni — arra nekem nincs kész reczipém — s nem is lehet arra nézve egy embernek magának sem kellő ismeretes tapasztalása, sem elég befolyása. Itt a czélt csak különböző társadalmi erők szövetkezése érheti el. Én tehát felkérem mindazont. férfiakat, kik a művészeti ipar jelentőségét felismerik s közgazdasági állapotaink javulását szivükön viselik, hogy velünk kezet fogva, társulatot képezzenek a művészeti ipar ápolására, fejlesztésére s előmozdítására. A czélszerű eszközök keresése és érvényesítése, tehát a részletes programm kidolgozása leend az első összejövetelből kiküldendő bizottság teendője. Én hiszem, ha a szerencse kedvez, s mi ügyesen operálunk, meglesz a siker, s azzal egy nem jelentéktelen lépés közgazdasági állapotaink javulásában. Trefort:« Országos ügyvédértekezlet. Az országos ügyvédértekezlet összehívása tárgyában az e czélra kiküldött végrehajtó bizottság ma dr. Unger Alajos elnöklete alatt ülést tartott, melyben részletes tárgyalás után megállapította az országos értekezlet programmtervezetét. A bizottság alapul elfogadta azt a programmtervezetet, melyet dr. Sík Sándor készített, s annak 25 pontjából tizenegyet némely módosítással elfogadott s az igy megállapított tárgysorozathoz még a dr. Dell’Adami Rezső által készített tervezetnek egy pontját, a közigazgatási bíráskodásról szólót fűzte. A dr. Sík Sándor által szerkesztett s a bizottság által alapul elfogadott tárgysorozat így szól: 1. Országos ügyvédi egyesület alkotása. 2. Tiz tagú bizottság küldendő ki országos ügyvédi nyugdíjalap létesítésének előkészítésére. 3. Tiz tagú bizottság küldendő ki azon megbízással, hogy az ügyvédi kari becsület szabályait ügyvédi kódexbe foglalja. 4. Minden kamara területén ügyvédi becsületbiróság alkotandó, melynek tagjait a kamara rendes évi közgyűlése a kamarai tagokból egy-egy évre választja. 5. Az ügyvédi kamarák elnökeinek diskréczionárius fegyelmi eljárása kiterjesztendő. 6. Az ügyvédi kamarába való felvétel, valamint ... minden ügyvéd-fegyelmi ügy fölött a felsőbb fokon a kir. kúria biráiból és ügyvédekből alkotandó vegyes biróság ítéljen. 7. A széksértés eltörlendő. A biróság megsértése miatti eljárás az ügyvéd ellen a rendes ügyvédfegyelmi útra tartozzék. 8. Fegyelmi ügyben, melyet az ügyvéd ügyvédi sérelem miatt biró ellen indít, legfelsőbb fokon a kir. kúria biráiból és ügyvédekből alkotandó vegyes bíróság ítéljen. Ily fegyelmi ügyekben az illető ügyvédi kamara ügyészének személyében a vádló fél jogaival élhessen. 9. A biró ellen hivatalos eljárása alapján támasztandó kártérítési igény előzetes fegyelmi eljárás nélkül is legyen érvényesíthető. 10. Pénzkövetelésekre irányuló sommás perekben, az ügyvédi munkadíj a törvényhozás által díjtarifában szabályozandó. 11. Csődtömeggondnokul csak azon ügyvéd legyen kinevezhető, kit a kamara kijelöl. A kijelölés oly módon történjék, hogy a kamarai választmány javaslattételére a kamara minden évi rendes közgyűlése a kamara tagjai közül választja azon ügyvédeket, kik az illető év alatt előfordulandó csődökben tömeggondnokai kinevezendők. — A megválasztott ügyvédek névjegyzéke a kamara által a kamara területén létező bíróságokkal s viszont a kinevezett csődtömeggondnokok névjegyzéke minden évben a bíróságok által az illető kamarával köz-