Pesti Napló, 1885. január (36. évfolyam, 1-31. szám)
1885-01-13 / 13. szám
36. évi folyam. 13. szám. Budapest, 1885. Kedd, január 13. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athenaeum-épüet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-épixet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülűzetés havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »[Pesti uSTaplót kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, január 12. Az agráriusok mozgalmának rossz hírét költötték, még mielőtt e mozgalom tulajdonképes jellege kitűnt volna. Reakczionárius s feudális törekvések árnya esett e mozgalomra, s kik annak szóvivői, eddig nem törekedtek arra, hogy részletes programja által elejét vegyék a félreértéseknek. Pedig, amint kétségkívüli, hogy az egész ország nagy figyelemmel és érdeklődéssel karol fel minden törekvést, mely a gazdaközönség jogos érdekeit kívánja fejleszteni és előmozdítani, úgy bizonyos az is, hogy éppen a gazdaközönség a leghatározottabban visszautasítana minden oly szárnypróbálgatást, mely az anyagi érdekek előmozdításának czége alatt a szabadság, haladás és jogegyenlőség institucióit ingatná meg, mely újabb szabadalmakra törne s a politikát csempészné be az anyagi kérdések közé. Ily körülmények között nagy volt az érdeklődés gr. Károlyi Sándor mai beszéde iránt. A szónok egyénisége, pártállása egyaránt megérdemelte azt. A beszédet reakczionárius áramlatral nem vádolhatni. De a kik azt várták, s mi is ezek közé tartozunk, hogy az illusztris szónok oly kijelentéseket fog tenni, melyek a nemzet nagy részének törekvéseivel összhangzólag, mind a nemes gróf, mind a mérsékelt ellenzék oppozícziójának elvi jogosultságot fog adni, azok várakozását e beszéd nem elégíthette ki. Elv a Károlyi Sándor beszédében egyáltalában nincs, ami megkülönböztetné őt más pártoktól; ezt a beszédet akár a Tisza-kormány bármely tagja is elmondhatta volna. De hát nem mondta, s nem képzelhető sajtóbb tény a kormányra nézve, hogy még a gr. Károlyi Sándor által hangoztatott követelményeket, mint például a hitelszövetkezeteket, nem valósítja, s gr. Károlyit tisztán utilitárius szempontból ellenzéki állásfoglalásra kényszeríti. A beszéd követeli törvénykezésben a szóbeliséget, ez nyilván liberális posztulátum; követeli az állami közigazgatást a megyékben, ami mindenkor konzervatív politika volt, a Sennyeyé. A gazdasági kérdésekre áttérve, több jövedelmet lehet elérni, ha az amerikai és indiai nyersterményeket piacainkról visszaszorítjuk közös kontinentális védvámok által, mi természetesen igen jó volna, ha Németország, Francziaország, Olaszország és Ausztria-Magyarország e czélra szövetkeznének, mi természetesen nem függ tőlünk, de talán meg lehet kísérteni. Továbbá, ha a talajt javítjuk, a vizeket rétöntözésre használjuk, az állattenyésztést előmozdítjuk, a portiakat észszerűbb gazdálkodásra földmives-iskolákban neveljük. Olcsóbb pénzt lehet szereznünk: ha a közös jegybank több pénzt hoz forgalomba Magyarországon s belőle a földbirtokosoknak is juttat; ha a takarékpénztárak törvény által köteleztetnek nagyobb tartaléktőkéket tartani s kevesebbet spekulálni; ha a falvakon hitelszövetkezetek szerveztetnek, melyek államprotekczió mellett olcsóbb kamatra nyernek hitelt; végre ha az uzsora lehető szigorral büntettetik. Ezen követelmények valósítására pedig Károlyi némely idevágó adminisztratív és legiszlatív intézkedést kíván: állami közigazgatást s megyei közigazgatási bíróságokat, mert a kinevezett hivatalnokok is lehetnek korrumpáltak, restek, pártosak, törvénytaposók; szóbeli törvénykezést a nép könnyebbségére ; a bevándorlás korlátozását, a büntető kódex revízióját a csalások kevesbítésére; a váltók minimumának meghatározását, hogy a falusi köznép kis kölcsönei ne essenek a váltójog szigora alá, s ily módon az uzsora ellen a földmívesek hatékony védelmét politikai hatóságoknál és bíróságoknál. Mindez igen szép dolog és alig tehet bárki ellene kifogást, kivéve a megyei adminisztráczió államosítását, mely legkevésbbé lehet a gentry inyére. Különben sem látjuk be, hogy állami adminisztráczió és független közigazgatási bíráskodás mint függ össze, mert ily bíróságokra szükség van, s azok szervezhetők a megyei kérdéstől, kinevezés, vagy választástól teljesen eltekintve, állami, megyei és községi hivatalnokokra való egyforma illetékességgel. De a vámterületre nézve Károlyi nem nyilatkozott; az ő programmja illik a közös és illik a külön vámterületre. Ez azonban mégis kardinális kérdés a magyar közgazdasági politikában, mely minden tíz évben szükségkép újból felmerül. Most pedig fontosabb, mint valaha, éppen a válság folytán. Mert ha nem létesül az európai gabnavám-konvenció, mint Károlyi tervezi, de Bismarck talán el nem fogadja, akkor így alakul a kérdés: biztosítja nekünk Ausztria a teljes védelmet nyersterményeink számára piacain és a saját belföldünkön az amerikai, orosz, romániai stb. verseny ellen vagy nem? Ha igen, akkor agrárius szempontból van viszonosság abban, hogy mi Ausztria iparczikkeit vámmentesen bebocsátjuk és idegen iparczikkeket magas védvámmal kizárunk, ellenkező esetben nincs. Most ugyanis a vámközösség azt eredményezi, hogy még a hazai belfogyasztásban is idegen nyerstermények versenyeznek a mieinkkel s az osztrák piaczon éppenséggel nagyon , ellenben honi ipart nyersterményeink nagyobb mérvű fogyasztására és feldolgozására nem igen létesíthetünk az osztrák iparnak adott vámmentesség és monopólium miatt. Mi tehát, mezőgazdaságunk duplán károsodik. Ez az önálló vámterület barátainak kardinális kifogása, melyet nem oszlathat el gr. Károlyi beszéde, mert úgy látszik, hogy ő az önálló vámterületet csak úgy perhorreskálja, mint akár a kormánypárt. Károlyi Sándor tartalmas beszéde felvetette a problémát, hogy mit kell tenni? S erre a maga módja szerint, bár hézagosan, meg is felelt. De e kérdésre most már a kormánynak is meg kell felelni, és erre vagyunk mi nagyon kiváncsiak. Budapest, január 12. A mérsékelt ellenzék kedden d. u. 6 órakor értekezletet tart. A költségvetési vita. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnak tárgyalás alatt levő költségvetéséhez szólásra a következő képviselők jegyeztették föl magukat: A javaslat mellett: gr. Keglevich István, Bausznern Guidó, Dobránszky Péter és Zay Adolf; a javaslat ellen: Helfy Ignácz, Hoitsy Pál, Rácz Géza, Ferenczy Miklós, Bernáth Dezső, Becker János, Tors Kálmán, Szalay Imre, Fenyvessy Ferencz, Petrich Ferencz, Szentkirályi Albert és Zimándy Ignácz. A hajósrendtartásról szóló törvényjavaslat megállapítására összegyűlt enquéte osztrák tagjai Batthyány Tivadar gróf hajókapitány kalauzolása mellett ma megjelentek a képviselőházban és az idegenek karzatán hallgatták a tárgyalást. A Gladstone visszalépéséről elterjedt hírek nagy izgatottságot idéztek elő Angliában. E hírek legközelebbi oka Gladstone fiának legújabb beszédében rejlik. Gladstone fia ugyanis egy lakomán, hol távollevő atyját felköszöntötték, így nyilatkozott: Örömmel biztosítom önöket, hogy semmi ok sincs arra a feltevésre, hogy atyám egészsége veszélyeztetve volna. Atyám 50 évig szolgálta királynője és hazája érdekeit, s ily hosszú munkaidő után aligha lehet várni, hogy tényleges politikai pályája még nagyon hosszúra terjedhetne. Mindenki beláthatja, hogy ily hosszú ideig tartó nehéz és odaadó munkásság után joga van a nyugalomra. Bizonyos, hogy míg él, mindig küzdeni fog, bár kevésbbé nehéz, de alkalmasint oly téren, mely a politikával csak közvetve áll összefüggésben. A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délután 6 órakor Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt ülést tartott, melyben tárgyalta a Duna folyam dévény-d maradványi szakaszának szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. Az ülésen a kormány részéről jelen voltak: Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter, Kemény Gábor b. közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Baross Gábor államtitkár és Bodoky Lajos miniszteri tanácsos. Az ülés megnyitása után Lukács Béla előadó behatóan ismerteti a törvényjavaslatot, mely szerint a miniszter felhatalmaztatik, hogy a Duna folyam dévényradványi szakaszának a bemutatott tervek szerint való szabályozását az állam költségén végrehajtsa. Ezen szabályozás 12 év alatt fejezendő be; a költség 17 millió frtot tenne ki, melyből 600,000 frt az 1885. évi költségvetésbe vétetik fel. A Dunának eme tervbe vett szabályozása nemcsak egy rendszeres vizi út előállítása végett, hanem azon okból is az állam legsürgősebb feladata, mert meg kell óvni az ország egy termékeny vidékét az árvizek által leendő végelpusztulástól. A tervezett munkák végrehajtási határideje főleg attól függ, hogy a törvényhozás mily összegeket fog évenként e czélra megszavazni. A miniszter indokolásához hozzájárult a közlekedésügyi bizottság is, mely szerint 6 évnél rövidebb idő alatt mindezen munkákat nem lehetne elvégezni, s viszont 12 éven túl kiterjeszteni a végrehajtást nem volna czélszerű. A tárgyalás megkezdése előtt felszólal Szilágyi Dezső s kérdi, mi az oka, hogy 6 év alatt nem volna czélszerű a végrehajtás? Kérdi továbbá, hogy a czélba vett szabályozással nem fog-e beállani Budapestre nézve az árvízveszély ? Hegedűs Sándor megjegyzi, hogy magára a javaslatra, annak technikai részére nem reflektál, mert nem szakértő. De a dolog érdemét meg kell bírálni. A közlekedési bizottság jelentéséből,de az előadásból sem tud tisztán eligazodni. Azon kérdést intézi, hogy vájjon ezen szabályozás ezen rendszere mellett voltak-e más rendszerek is tárgyalásba véve és megbeszélve ? Mert azt ki kell fejteni az ország előtt, hogy miért alkalmazták a jelenlegi rendszert. Ha a rendszert elhibázva alkalmazzuk, akkor az egész el van rontva. A felosztás szempontjára pozitív nézete van szólónak. Ha a technikai kivitel csak azon rendszer szerint helyes, amelyet a miniszter javasol, akkor a legrosszabb gazdálkodás volna az egész költséget apróbb részekre osztani. Az idő szerinti pénzfelosztást tehát tisztán technikai szempontból kell megítélni. Ha egyszer eme óriási tervbe belemegyünk, az időszaki felosztásnál csakis műszaki szempontok lehetnek irányadók. Szóló egyúttal felemlíti a Duna-gőzhajózási társulatot, melylyel szemben az állam alig követel valamit. Azt hiszi, hogy kötelességünk volna a kiegyezést a társulattal megkezdeni s befolyásunkat érvényesíteni ezen társulatnak forgalmi politikájával szemben. Szilágyi Dezső, mielőtt a miniszter válaszolna, még egy kérdést hoz fel, azt tudniillik, várjon küldött-e ki az európai bizottság szakértőket a Duna különféle részeinek megvizsgálására ? Kemény Gábor b. közmunka- és közlekedésügyi miniszter reflektál az előtte szólók beszédeire. Szilágyi első kérdésére azt válaszolja, hogy magát a munkát lehetne 6 évnél hamarább is eszközölni, de a szakértő nézete volt az, ami szólót a javasolt idő megállapítására késztette. A miniszter részletesen ismerteti a szabályozási terveket a javaslat indokolása alapján. Itt a Dunának hajózás szempontjából való szabályozásáról s nem anynyira árvízvédelem — illetve mentességről van szó. Nem új rendszerről van tehát itt szó, — s ez válaszul szolgál Hegedűs Sándornak, hiszen e rendszer Budapestnél is volt foganatosítva. Budapestet — úgymond a miniszter — nem fogja a szabályozás veszélyeztetni, mert a sebességi viszony nem változik. Hogy tisztán a műszaki szempont lesz a költség felosztásánál irányadó, ez kétségtelen, de mégis tekintetbe kell venni az ország pénzügyi viszonyait. Egyébiránt szóló is a mellett van, hogy mielőbb befejeztessék a szabályozás. Nem tartja helyesnek, hogy az állam magántársulatoknak segélyét igénybe vegye. Végül Szilágyi utolsó kérdésére megjegyzi a miniszter, hogy az említett európai bizottság még meg sem alakult. Bodoky Lajos miniszteri tanácsos röviden ismerteti a szabályozás technikai részét. Szilágyi Dezső kiemeli a dolog pénzügyi oldalát. Gyanúperrel él, hogy a javasolt 17 millió forint nem lesz elég. Azon kérést intézi a kormányhoz, hogy az illetékszedési jogot megnyerjük ; azért, hogy az európai bizottság meg nem alakult, ettől a jogtól megfosztva nem lehetünk. Ily munkálat nemcsak a mi hasznunkra szolgál. Mikor ily nagy dologról van szó, ily tervet közzé kellene tenni, hogy mindenki hozzászólhasson. Szóló meg van arról győződve, hogy egy országban sem teszik azt, hogy ily nagy tervet közzé ne tennének. Midőn Budapesten a vízvezetékről volt szó, az egész terv közzétételét határozták el. Mikor Németországban az Elbát szabályozták, szintén közzétették a terveket. Darányi Ignácz, mint a közlekedésügyi bizottság előadója, felvilágosításokat ad. Felolvassa a közlekedésügyi bizottság jelentésének egyes pontjait, melyekből kitűnik, hogy nem áldoztatott fel semmi azon jogokból, amelyek az államot megilletik. Szilágyi Dezső ismétli, hogy az illetékek szedésének jogát meg kell szerezni. Hogy szedünk-e illetéket, az azután közgazdasági politikai kérdés. Van módunk a nemzetközi szerződések alapján e jogot megszerezni a parti államok beleegyezésével. Kemény K. miniszter kijelenti, hogy neki távolról sem kellene az illetékszedési jog. Ezt — úgymond — csak magunk bánnék meg. Megjegyzi még, hogy ő nem idegenkedik a tervek közzétételétől. Hiszen csak nemrég hívott össze egy európai bizottságot a fiumei építkezési tervek érdekében. Bár nem tagadhatja, hogyha ily óriási tervet közzéteszünk, s felhívjuk rá a szakértők bírálatát, akkor éppen a szakértőken cuiasabba... uauncusabo Lei'-' veket kapnánk. Különben mihelyt kiírjuk a munkát, mindenkinek joga lesz reformokat indítványozni. Erre a bizottság a törvényjavaslatot általánosságban, valamint részleteiben változatlanul elfogadta. Ezzel az ülés este 80 órakor véget ért. A bizottság szerdán délután 6 órakor ismét ülést tart, melyen az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatot fogja tárgyalás alá venni. A képviselőház kérvényt bizottsága ma délután 5 órakor Vizsonyi Gusztáv elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta s Rakovszky Géza előadó javaslatai szerint elintézte az V. sorjegyzékbe foglalandó kérvényeket. Gr. Széchenyi miniszter beszéde. I. A mai ülésben megszólalt Széchenyi Pál gr. földmivelési miniszter is. Tréfálkozott, hogy ő is agrárius annyiban, hogy minden jó eszmét elfogad és keresztülvinni igyekszik, amely a gazdaság emelésére szolgál. Hogy neki magának is volna efféle eszméje, azt éppenséggel nem állítja. Dicsekszik azzal, hogy amit a gazdasági egyesület enquéteje ajánlott : a forgalmi eszközök államosítása, a tarifák mérséklése, állattenyésztés emelése, a csupa magtermelés helyett részben más mezőgazdasági ágak felkarolása stb. — mindezt a kormány többé-kevésbé keresztülvitte, vagy előmozdította. Hanem a hitelszövetkezetekre az enquéte nem készített tervet és a gazdakör vitái sem vezettek eredményre, ennélfogva a miniszternem tudott mit tenni, de érzi, hogy meg kellene oldatni a szövetkezeteket; pályázatot hirdet tehát, hogy mondják meg a miniszternek, mitevő legyen? Hogy is tudhatná, miképen fogja meg a dolgot, mikor még sehol a világon meg nem próbálták! Széchenyi miniszter új elméletet állított föl a nagy árcsökkenésről. Nem a túltermelés az oka az árhanyatlásnak, mert az ipari cikkek ára is leszállott, hanem oka igen is az arany valuta terjedése. Mivelhogy — úgymond — kevesebb az arany készlete, mint a kereslet, amióta az arany pénzértéket több országban behozzák, drágul az arany, és így leszáll az aranypénzben kifejezett ár, így gondolta, — úgy látszik — bár elég világosan nem fejezte ki. Ez a magyarázat nem Széchenyi miniszter találmánya ugyan, de azért elég rossz. Szeretnék tudni, miért csökkent, ha nem a túltermelés folytán, egy év alatt a czukor ára 30 írtról 19-re s a búzáé 10-ről 8-ra, mikor az arany viszonyaiban az utóbbi év óta lényeges változás nem állott be? És akkor miért drágult a szarvasmarha, ellenben olcsóbb lett a sertés ? És az árpa, melyben Amerika nem konkurrál, miért hanyatlott a gabonafélék közt legkevesebbet? Ha az árhanyatlásnak egy és csak egy közös oka volna, akkor a hanyatlás mértéke is ugyanúgy maradna. S ha igaz volna, hogy az arany drágulása miatt lettek kisebbek az aranypénzben kifejezett árak, akkor az ezüstben vagy papírpénzben kifejezett árnak változatlannak kellene maradni. Pedig nemcsak a márkában, frankban, sterling fontban kifejezett ár lett kevesebb, hanem kevesebb papírforintot is adnak nálunk a búzáért, repcéért, sertésért stb. De vártuk a nagy valutarendezési programmot. Szinte azt hittük, hogy Széchenyi miniszternek bizonyára azért nincs nézete a gazdasági hitelszervezésről és beéri azzal, hogy a gazdakongresszusok és az egyesületi enquétek kívánalmait végrehajtsa, mert az egész gazdasági válság legfőbb okának, az aranyvalutának megtörésén fárad szüntelen. Vártuk, hogy az ezüst rehabilitáczióját, a kettős valuta világszerte meghonosítását fogja ajánlani. Sime minő fordulat! Minthogy az aranyérték folytonos kiterjesztése okozza az árhanyatlást a mezőgazdasági s az ipari czikkekben egyaránt, ergo —így konkludál a miniszter — térjünk át minél különbözőbb mivelési ágak gondozására. Ezt nevezik »gazdasági politikának!«. Esti lapunk tudósításában rövid kivonatban ismertettük azon beszédet, melyet Széchenyi Pál gr. földművelés- ipar- és kereskedelmi miniszter a mai ülés végén tartott. A beszéd lényegét a következőkben közöljük: Széchenyi Pál dr. kijelenti, hogy az ülés hátralevő részét arra akarja felhasználni, hogy a hallottakra röviden reflektáljon. Tökéletesen osztozik Horváth Gyula nézetében, mely szerint a mai viszonyaink között mellőzhetlenül szükséges az ipar, kereskedelem és földművelés fejlődésében az egyöntetűséget biztosítani. Viszont azonban határozottan meri állítani azt is, hogy az ipar és kereskedelem fejlődése mindenesetre feltételeztetik mezőgazdasági fejlődésünkről, mert erős, kifejlett gazdasági rendszer nélkül ipart, kereskedelmet várni lehetetlen. (Helyeslés.) És azért — igy folytatá — én tökéletesen jogosultnak látom az agrárizmus azon részét, mely szemmel tartva az ipar és kereskedelem fejlődését, szemmel tartva tehát hazánk összes gazdasági fejlődését, mindenesetre figyelmét kelti fel a gazdáknak gazdaságuk rendszeres kezelésére és ezáltal összes gazdasági fejlődésünket előmozdítja. Ily agrárizmust kívántam űzni azóta, hogy a nyilvánosság terére léptem és fogok űzni, ameddig a nyilvánosság terén leszek és azért magamat ily értelemben ma is agráriusnak vallom és az is fogok maradni. Ily értelemben vévén az agrárizmust, azt bajnak nem tartom, mert ezen agrárizmusnak köszönhetjük azt, hogy az utóbbi időben gazdasági kezelésünk mikéntjére határozottan sokkal nagyobb súlyt fektet gazdaközönségünk és okul azon, amit régen kellett volna elfogadni nemcsak tengerentúli, de szomszédos, versenyző tartományoktól és azok sokkal előrehaladottabb gazdasági viszonyaitól, mint a mieink. Én tehát az agrárizmusban veszélyt nem látok, mert akárminő mozgalmat tekintünk, nálunk vagy másutt, azt kizárni nem lehet, hogy a sok eszme és indítvány közt egyik-másik olyan ne legyen, amely életrevalónak nem bizonyulna, amelyet egyik fél ne fogadna el, a másik fél ne kívánna. Az agrárius eszmecsere közben is sok mindenféle javaslat fog előfordulni, de azt hiszem, hogy épp a tapasztalatban és a viszonyok felismerésében fekszik a kulcs, hogy mindezek közül azok választassanak ki, melyek életképességéről meg vagyunk győződve s melyek hasznosságát előre tudjuk. Károlyi Sándor gr. t. barátom hosszabb felszólalásában a hitelszövetkezeteket is érinti, s azokat úgy állítá oda, hogy miután ő a mostani kormány alatt azok létesítését nem várhatja, azért volt kénytelen a kormánypártból kilépni és más párt kötelékébe beállani. Nagyon sajnálom, hogy t.barátomat a pártváltoztatásban épp ezen indok vezette, mert meg vagyok győződve, hogy bármely párthoz tartozzék is. barátom, ezen czélt, úgy a mint ma kontemplálja, elérni egyhamar nem fogja s nagyon könynyen lehető, hogy kénytelen lesz ismét pártot cserélni (Derültség a jobboldalon), mert valószinűleg azon párt sem fogja keresztülvinni a hitelszövetkezeteket úgy, a mint ő előadta. Emlékezteti Károlyit azon értekezletre, mely a gazdakörben tartatott a hitelszövetkezetek ügyében.Szóló akkor már miniszter volt s azért ment el azon értekezletre, hogy okuljon egy oly tárgy felett, melylyel nem sokat foglalkozott, de melynek szükségességét teljesen belátja, és mert vállalkozott arra, hogy ami lehető és hasznosnak látszik, azt keresztül fogja vinni. Emlékszik t. barátom — így szól — hogy ő és e téren több szakember fejtegette e kérdést az említett gyülekezetben, és t. barátom előadta a hitelszövetkezetek tervét, melynek ma is kifejezést adott és mely abból áll, hogy a községekben létesüljenek hitelszövetkezetek, melyek összeköttetésben állnának egy megyei pénzintézettel s ezek ismét egy budapesti központi pénzintézettel, úgy hogy végre ezek nem lesznek képesek a sok kezelés folytán azt az olcsó hitelt nyújtani, melyre a gazdaközönségnek szüksége van. Az egyik felszólaló már ennélfogva ellenezte, a másik pedig azt a nehézséget találta, hogy végre is a sok pénzintézet nemcsak drágítani fogja a pénzt, hanem ezekhez a bizalom, sem lehet oly nagy, mert a felügyelet és ellenőrzés oly sok intézetnél lehetetlen. Végre is az sült ki, hogy mindenkinek más nézete volt, de egyértelmű nyilatkozat nem történt, és így az ügy későbbre halasztatott és megfontolásra adatott át, Isten tudja, kinek. (Derültség jobb felől.) Megengedi igent, barátom, ily viszonyok közt azután, melyik kormány vagy melyik miniszter lehet az, aki minden úton-módon erőszakolni akarná akár az egyik, akár a másik nézet mellett az ily hitelszövetkezeti rendszer életbe léptetését ? Azt hiszem, arra senki sem fog vállalkozhatni; én legalább, megvallom, nem tartom lehetőnek azt, és míg egy bizonyos úton és alapon nem tudok kiindulni, addig óvakodom az ilyentől. Tudjuk, hogy mily különböző nézetek vannak ezen hitelszövetkezetek megalakítása, azoknak alapszabályai tekintetében, úgyhogy egyszerű összhangzatos kezelés azoktól nem várható. Ugyanazért én az eszmék tisztázását tartom szükségesnek és noha tárcámban nem foglaltatik arra a czélra összeg, mégis pályadíjat tűztem ki egy oly munkára, amely az ilyen hitelszövetkezetek mikénti megoldását és az alapszabályokat részletesen tárgyalná. Több pályamunka érkezett be és ezeknek megbirálására a többek közt Károlyi Sándor gr. t. barátomat is megkértem. Hitrályi Sándor gróf: Engem nem ! Széchenyi Pál gróf földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter: Ha t. barátom talán nem kéretett fel, mindenesetre felkéretnek többen, akik ezen ügy fölöttianácskozásban részt vettek. Ha a megbízálás megtörténik és ki fog tűnni, hogy a beérkezett pályamunkák között van olyan, melyet használni lehetne, akkor én azt mentül nagyobb mértékben terjeszteni fogom, községekre is buzdítólag fog hatni, hogy ily módon alkossák meg a szövetkezeteket. A kormány igenis feladatai közé sorolja ezen kérdéssel foglalkozni, de mielőtt a helyes kiindulási alapot meg nem találtuk, addig — bocsásson meg igent, barátom — nem merek belebocsátkozni ily dolog megindításába. Ami az általános gazdasági válságot illeti, azt már az 1873-iki nagy pénzkrízis után mindenki beláthatta, és hogy ezen gazdasági válság be fog következni, annak — így szól — leginkább tolmácsai voltunk akkor, midőn éppen Károlyi Sándor gr. t. barátommal együtt a gazdasági egyesületben sürgettük egy enquéte összehívását, amely — gondolom — 1879-ben meg is tartatott. Már ezen enquéteben kimondtuk azt, hogy az a konkurrenczia, amely a tengerentúlról jön, nálunk okvetlenül árcsökkenést fog előidézni. Szükséges tehát megvizsgálnunk azon bajokat, melyekben gazdaságunk szenved, és kell találnunk szereket, amelyekkel ezen bajok orvosolhatók. Ezen enquéte-nek eredménye egész könyvekben van összefoglalva, az azon enquéteben működő szakférfiak nyilatkozatai a bizottságok által összegyűjtöttek és ezeknek alapján az országos gazdasági egyesület bizonyos teendőket jelölt ki, és t. barátom az imént kiemelte felszólalásában azt, hogy ezen minisztérium tevékenységével teljesen meg van elégedve éppen azon idő óta,hogy a gazdaközönségben a mozgalom megindult, hogy megkezdődött a fehérvári kiállítás alkalmával, a gazdasági kongresszus nyomán, később a gazdaegyletek részéről tartott enquéteen és a gazdaközönség nyilatkozataiban. Hangoztatva jön az, hogy a gazdasági rendszert meg kell változtatni és a czereáliák termelése mellett az állattenyésztést is fel kell karolni és a tevékenységet a mezőgazdaság más terére is ki kell terjeszteni! A kidolgozott javaslatok közül majd mindegyik teljesedésbe ment. Ilyen a tarifák szabályozása és a forgalmi eszközök államosítása; ilyen az a javaslat, hogy a szarvasmarha-tenyésztésnél azon mód követtessék, mely a lótenyésztésnél hasznosnak bizonyult. A gazdaközönség részéről is sok történt, mert szaporodott az okszerűen gazdálkodók száma, kik sikerrel kultiválják a gazdálkodásnak egyéb ágait. A válság, mely a gazdasági téren beállott, nem lephetett meg senkit, mert azt előre látta mindenki. De e válságnak nemcsak a tengerentúl konkurrenczia és nemcsak a túlprodukció az oka, az árcsökkenés nem csupán a gazdasági termékek terén mutatkozik, hanem minden áruczikk ára csökkent. A bajnak tehát okvetlenül más oka is van és ezt szóló abban találja, hogy az aranyszükséglet sokkal nagyobb, mint az aranykészlet és minél inkább szaporodni fognak azon államok, melyek pénzlábul az aranyat fogadják el, annál nagyobb lesz az aranyszükséglet és annál nagyobb mértékben emelkedik annak értéke és annál inkább száll az áruczikkek értéke. Ebben találja szóló a baj fő okát és ezen bajon úgy fogunk segíteni, ha, amint ezt a gazdasági egyesület javasolta, az olcsóbb produkcióra törekszünk és hogy olcsó árak mellett is haszonnal lehessen megélni. Minden egyes termelő feladata Sajó. Lépessége és ereje szerint ezen orvosszert alkalmazni. A többi megjegyzésre vonatkozólag, — minthogy az idő előrehaladt, — a legközelebbi napokban fog válaszolni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) BELFÖLD. — Pestmegye évnegyedes közgyűlésén, mint már esti lapunkban említve volt, Gullner Gyula indítványa négy szótöbbséggel elfogadtatott. Az indítvány mellett szavaztak: Bagó Mihály, Csávolszky József, Dalmady Győző, Demsics István, Dobos Pál, Farkas Elek, Farkas Sándor, Gullner Gyula, id. Hajós József, Hegedűs Károly, Kemény Gusztáv, Kladek Károly, Kolosváry István, Kocsis István, Komjáthy Béla, Koncsor József, Kovács Gyula, Mihálkovics Béla, B. Molnár Sámuel, Prónay Dezső, Szabely Antal, Szabó István, Stankovics János, Teszári László, Tóth István, Tőkés Gyula, Vörösfalvi István, Fazekas Gábor, Kiss Ignácz, Szabó Kálmán, Viczián Ádám, Zsadányi József. Ellene szavaztak: Beniczky Gábor, Bossányi László, Bódis Ferencz, Darányi Kálmán, Földváry József, Földváry Mihály, Földváry Miklós, Fromm Antal, Gajári Antal, Gohl László, Lőwy Mór, Luppa Szvetozár, Matyók Bencze, Noszlopy Emil, Podmaniczky Géza b., Rudnyánszky Ferencz, Salamon Miklós, Somhegyi József, Szilágyi Lajos, Szivák Imre, Szondy Dénes, Tóth János, Vásárhelyi Géza, Ziska Gábor, Bellaagh Imre, Ilkey János, Lángos Kálmán, Réthy Ignácz, Széles József, Nagy Ferencz. Fővárosi ügyek. A főváros közigazgatási bizottságának ülésén folytatólagosan a féléves jelentések kerültek tárgyalásra. Békey Imre tanfelügyelő jelentése azon új kérdésekkel foglalkozik, melyek az iskolák körüli újításokkal foglalkoznak, s általában megnyugtatólag nyilatkozik a közoktatási viszonyokról a fővárosban. A jelentés szerint van a fővárosban 181 elemi iskola, mintegy 800 osztálylyal 844 tanítóval. Tanköteles gyermek van 52050, ezek közül 45.136 gyermek jár tényleg iskolába. Bökk János kir. ügyész jelenti, hogy miután a Fortuna-épület nem volt elegendő a rabok elhelyezésére, a szomszédos ház is megvásároltatott s abban 80 rab számára rendeztetett be helyiség. Ismét fölvétetett a jelentésbe, hogy a botrányosan rongált kerepesi-uti fogházhelyiség még mindig nem lett eltávolítva. Erre nézve a közigazgatási bizottság kijelenti, hogy ha azon barlangból esetleg járványos betegség fog a környékre kiterjedni, visszahárítja a felelősséget az igazságügyminiszterre, aki a már hatszor hozzá intézett felszólítás után sem intézkedett annak eltávolítása iránt. Hoffmann főmérnök előterjeszti az államépítészeti hivatal jelentését, melyben jelenti, hogy az állami vasúti iskolában mintegy 80 sűtő, mozdonyvezető s más vasúti hivatalnok tett jó sikerű vizsgát. A posta forgalma a jelentés szerint az elmúlt félévben ismét nagy mértékben növekedett, úgy hogy a kezelés körül több újítás hozatott be. Megnyittatott továbbá az év folyamán 6 új fiókpostahivatal, és jövő májusra a kiállítás területére egy kincstári postahivatal fog szerveztetni. Zsák Hugó a kir. folyammérnökség előterjesztéseit olvassa föl, melyek az emelkedő dunai hajóforgalom körüli nyitások és szervezésekkel foglalkozna?. Jelenti, hogy a kotrási munkálatok többször ismételtettek. A promontori Dunaágban a vízszabályozási munkálatok folyamatban vannak s részben már el is készültek s 1885. év végével teljesen be lesznek fejezve. Az árvaszéki elnök benyújtja jelentését, melyben semmi nevezetesebb nincs. Dr. Patrubány Gerő előterjeszti a főorvosi hivatal intézkedéseit, melyben megemlíti, hogy az egészségi viszonyok kedvezőbbek voltak az előbbi félévénél. Az előfordult egészségügyi intézkedések rövid összefoglalását adja és az államegészségügyi és a rendőrorvosi újításokat olvassa fel. A főorvosi hivatal forgalma az utóbbi félévben 14.394 ügydarabra terjedt. A bizottság valamennyi jelentést tudomásul vette, itt-ott élénk helyesléssel üdvözölte a nagyszabású eredményeket, melyek a jelentésekből kitűntek. Holnap délelőtt 10 órakor a havi jelentések kerülnek napirendre s ezenkívül indítványok fognak tárgyaltatni.