Pesti Napló, 1888. október (39. évfolyam, 271-301. szám)
1888-10-28 / 298. szám
Melléklet a Pesti Napló 298-dik számához. Előléptetések a honvédségnél. — okt. 27. A közös hadseregbeli novemberi előléptetéseket esti lapunkban már közöltük. Értesülésünk szerint a »Budapesti Közlöny« holnapi száma közzéteszi a honvédség előléptetésére vonatkozó legfelsőbb elhatározásokat. Ezek szerint a király ő Felsége október 25-én, ez évi november hónap elsejével jelenlegi alkalmazásukban való meghagyás mellett kinevezte . Altábornagygyá, koronvári Jerentsik Vincze vezérőrnagyot, az V. honvéd kerület parancsnokát ; vezérőrnaggyá, Say Győző ezredest s a 76. honv. gyal.-dand. parancsnokát. A tettleges állományban: I. a gyalogságnál, ezredesekké a következő alezredeseket: revisnyei Reviczky Károlyt a 15., Lehoczky Györgyöt a 10- ik és Kránitz Jánost a 6-ik honv-gyalog fél-dand. parancsnokát, valamennyit jelen szolgálati állásukban való meghagyás mellett; alezredesekké a következő őrnagyokat: Védő Jenőt a 3. honv. gyal. féldand. 2. zászlóaljának parancsnokát, Dits Nándort a 27. honv. gyal .-fél dand. ideigl. parancsnokát; Fürdők Istvánt a 4. honv. gyal.-féldand. 1-ső; Hegyi Gyulát a 4. honv. gyal.féldand. 2. zászlóaljának parancsnokát és Bihar Ferenczet a honv. minisztérium I. ügyosztálya vezetőjét, valamennyit ezen szolgálati alkalmazásukban való meghagyás mellett ;őrnagyokká a következő I. oszt. századosokat: Brandtner Ferenczet, a 7. honvéd gyalog-féldandár 2. zászlóaljának ideiglenes parancsnokát, egyúttal ezen zászlóaljnak valóságos parancsnokává ; Nemich Sándort a 25. honv. gyal.-féldand. 1-ső, Kossanovic Mihályt a 28. honv. gyal.-féldand. 1-ső, lovag Zubovic Mihályt a 25. honv. gyal. féldand. 3-ik, Belleville Emilt a 26. honv. gyal.-féldand. 3-ik, Ruttner Kálmánt a 3. honv. gyal.-féldand. 3-ik, Suchy József a 2. honvéd gyalog féldandár 1-ie, Habrovszky Józsefet a 15. honv. gyal.-féldand. 3-ik, Vidovich Menyhértet a 2. honv. gyal.-féldand. 2-ik, nagypestyényi Alsó Sándort a 11. honv. gyal.féldand. 1-ső zászlóaljának parancsnokát, Schreiner Imrét a Vl-ik, Körmendy Lajost az I-ső honv. ker. parancsnokság segédtisztjét, valamennyit jelen szolgálati állásukban való meghagyás mellett és Csalány Gézát a IV-ik honv. ker. parancsnokság ideigl. segédtisztjét, egyúttal ezen kér. parancsnokság valós. segédtisztjévé; Wisner Mihályt a 16. honv. gyal.-féldand. 2. zászlóaljának parancsnokává és Comensoli Hermannt a 17. honv. gyal.-féldand 3 zászlóaljának parancsnokát, zászlóalj parancsnokokká a következő I. oszt. századosokat: Thallac Istvánt a 7. honv. gyal.-féldand, 3- ik, Hoffmann Gézát a 8. honv. gyal.-féldand, 3-ik, hadosfalvi Ludmann Gyulát a 9. honv. gyal.-féldand, 4- ik, Balogh Ferenczet a 23. honv. gyal.-féldand I-ső, Püspök Józsefet a 16. honv. gyal.-féldand, 3-ik, Butykay Ádámot a 13. honv. gyal.-féldand, 4-ik és Wéber Gyulát a 24. honv. gyal.-féldand, 2-ik zászlóaljánál. II. a lovasságnál ezredesekké a következő alezredeseket: Palkovics Józsefet a 6-ik, szentgyörgyi Jablánczy Sándort a 3-ik és szenttornyai Bodoy Györgyöt a 2. honvéd huszárezred parancsnokát, valamennyit jelen szolgálati alkalmazásukban való meghagyás mellett, alezredesekké a következő őrnagyokat: báró Cordon Gyulát az 1-ső honv. huszárezres-ső és dévaványai Halassy Pált a 8. honvéd huszárezred 11- ik osztályának parancsnokát mindkettőt jelen szolgálati alkalmazásukban való meghagyás mellett. I. A tettleges állományban a gyalogságnál I. oszt. századosokká a következő tettleges állománybeli II. oszt. századosokat: Mihutz Györgyöt a 24-ik, Aczél Istvánt az 5-ik, Hanner Sebestyént a 23-ik, Tamásy Bélát a 13-ik, Horváth Gézát a 15-ik, szécsi Sztricskó Jánost a 12-ik, Kuharik Jánost a 10-ik és Zay Jenőt a 4-ik honvéd gyal.-féldand. állományában . II. oszt. századosokká a következő tetd. állománybeli főhadnagyokat: Zalánfi Istvánt, Rédly Mihályt, Bartha Lajost, Szathmáry Rezsőt, Balzam Győzőt a Ludovika-akadémia, Dancs Zsigmondot, Váray Károlyt, Tresznicsek Istvánt, Guttman Ferenczet, Haupt Pált, Foltz Lajost, Czibur Lászlót, jelen szolgálati alkalmazásukban, főhadnagyokká . Medveczky János szabadságolt állományú főhadnagyot és a következő tetti. állo- I mánybeli hadnagyokat: Purjesz Ignáczot, Udvardy , Sándort Görbe Sámuelt, Csontos Györgyöt, Grünfeld Gyulát, Vezics Ottokárt, Krausz Henriket, Trolli Lajost, Hadházy Józsefet, Daubner Samut, Bisconti Pétert, Rácz Gábort jelen szolgálati alkalmazásukba való meghagyás mellett; hadnagyokká: Marosy Dezső hadapródtiszthelyettest, Vony Károly szabadságolt állományú hadnagyot és a következő hadapród-tiszthelyetteseket: Ludig Vilmost, Koós Miklóst, Láng Gyulát, Szabó Imrét, Vajda Ssgmondot, Németh Lajost, Mayer Pált, Klasánt...., last, Budaházy Zoltánt, Nedeczky Rezsőt, Székely Kázmért, Mihalik Imrét, Orosz Árpádot, Barthos Istvánt, Báthory Lászlót, Németh Bélát, Goszthonyi Istvánt, Jankó Györgyöt, Kovács Lázárt, Molnár Eleket, Milosevits Jenőt, Buday Jenőt, Kollarik Emilt, Horváth Jánost, Petőcz Kálmánt, Bodó Pált; a lovasságnál I-ső osztályú századosokká a következő tettleges állományt. II. oszt. századosokat : Gabron Gyulát, Rácz Bélát, Tomasevic Márkot és gróf Normann Károlyt; II-od oszt. századosokká a következő tetti. állománybeli főhadnagyokat: Kiss Dénest, Sier Frigyest, Tóth Istvánt; főhadnagyokká a következő hadnagyokat: Gyenes Pált, Petrovics Jánost, Vas Sándort, Ketta Évert; hadnagyokká a következő hadapród-tiszhelyetteseket: Strelecz Gyulát, Csigó Kálmánt, Lossonczy Károlyt, Sivó Gyulát, Szemere Kálmánt, Bogyai Bélát; a helyi alkalmazásbeliek állományában 1-ső osztályú századossá Ljubicic Antal II. oszt. századost; II. a szabadságolt állományban a gyalogságnál II. oszt. századosokká a következő szabads. állománybeli főhadnagyokat: Vetzák Ferenczet Jeszenszki Andrást; főhadnagyokká a következő hadnagyokat : Faith Mátyást, Ottó Emilt, Hofmann Győzőt, Pyber Károlyt; hadnagyokká a következő hadapród-tiszthelyetteseket: Romsits Imrét, Vinczlér Istvánt, Kuricza Jánost, Rátonyi Sándort, Mássa Gyulát; a lovasságnál I. oszt. századosokká a következő II. oszt. századosokat: Beniczky Gábort, Nagy Lajost; főhadnagyokká a következő hadnagyokat: Széky Pétert, gróf Majláth Józsefet, Cseh Marczelt, Antos Istvánt, dr. Tóth Ernőt, Szikszay Gyulát, Mülhens Tivadart; Ill. a kezelőtisztek állománycsoportjában a tettleges állományban I. oszt. százados-kezelőtisztté: Levendovszky Ferencz II. oszt. századoskezelőtisztet, II. oszt. százados-kezelőtisztekké a következő főhadnagy-kezelőtiszteket: Geiger Ferenczet, Szaday Gyulát; főhadnagy-kezelőtisztekké a következő hadnagy-kezelőtiszteket: Veres Sándort, Pauer Edét, Braier Mórt, Cuckovic Jánost, Dőri Lajost; hadnagy-kezelőtisztekké: Nóga Bálint szabad, állam, hadnagy-kezelő tisztet, továbbá a következő törzsőrmestereket: Perger Istvánt, Bohus Ignáczot, Szabó Eleket; a szabadságolt állományban hadnagy-kezelőtisztekké a következő altiszteket: Szentpétery Zoltánt, Bobuschek Gusztávot; a honvédhadbirói tisztikarban I. a tetd. állományban I. oszt. százados hadbíróvá: Miskolczy Kálmán II. oszt. száz. hadbírót; II. oszt. száz. hadbíróvá: Hreljanovic Guidó főhadnagy hadbirót; főhadnagy-hadbirókká a következő hadbirógyakornokokat: dr. Királyi Jánost, Gerő Gyulát, Weöreös Dezsőt; II. a szabads. állományban főhadnagy-hadbiróvá: dr. Nyeviczkey Antal kir. táblai fogalmazót ; a honvéd orvosi tisztikarban I. a tetd. állományban törzsorvossá dr. Nusz József I. oszt. ezredorvost; I.oszt. ezredorvosokká a következő II. oszt. ezredorvosokat: dr. Hovaniczky Sándort, Klein A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Október 27. — Keresd a férjet! — Regény. — (13) Irta: Sziklay János. VI. Dezsőt fellobbantotta ez a makacsság. Férfiúi daczossága felébredt benne. Ez csak szeszélyes makranczosság, nem igazi harag. És mért sir ? Nincs kiállhatatlanabb a sírásnál. Ha azt hiszi felesége, hogy pityergéssel fogja kivivni az uralmat felette csalódik. Ott akarta hagyni, hadd sírja ki magát. Makranczos gyermek, akit úgy lehet észre téríteni, ha magára hagyjuk. Ha látja, hogy nem esnek meg rajta, akkor beleun és elhallgat. De nem mert tovamozdulni. Egy eleven, maró üszék esett a lelkébe, melyet nem birt büszke önérzete eloltani. Fülében egyre zúgott egy hang: Te vagy az oka! Te sajtoltad ki azokból a vidám szemekből a könnyet. Te rontottad meg boldogságát, te zúztad össze ez álmok közt élőnek egyetlen valósulható álmát. Térdelj le, kérj bocsánatot! Add vissza roncsát az álomnak, ha magát már nem is adhatod vissza teljes gyönyörűségében! Odalépett Blankához, elvonta arczáról a kezét, megszorította hosszan, megcsókolta melegen. — Nem akar megbocsátani ? kérdé halkan. Blanka nem felelt. Balkezével szemére szokta kendőjét, de nem sírt többé. — Ez már nem harag többé. — mondá férje reszketve. Blanka még most sem szólt, csak hátraveté fejét s kinézett a kertbe, hogy ne kelljen Dezső szemével találkozni. — Bocsásson meg, kedves Blanka, de — Blanka hirtelen felugrott. — De ? mit jelentsen az a de ? — kiáltá szikrázó szemmel. — De! Van önnek joga rá? De? Van önnek oka rá, hogy reszkessen a hangja, hacsak nem a szégyentől ? Szégyelje magát! Szégyelje gyöngeségét, vagy talán gyöngédtelenségét! — Édes Blanka! — Hagyjon el! — De hadd magyarázzam ki magamat. — Hivattam önt tegnap, vagy nem ? — Hivatott. — És miért nem jött ? — Elismerem, hogy hibáztam. — Elismerem... Ezzel nem békít meg. Ezzel nem feledteti azt a szégyent, amit rajtam tett, azt a fájdalmat, melyet okozott. — Bocsásson meg hát! — Azt hiszi, olyan könnyű a bocsánat az ilyen megvető bánásmód után ? — Én megvetem ? Istenemre —— Mit tett egyebet ? Egy könnyű sértő szóért önök készek nyomban vérét ontani egymásnak. A hitves megsértését pedig jóvá hihetik tenni egyetlen semmitmondó szóval. Bocsánat! Elhajigálják azt a szót úton-útfélen, az utczán, bálteremben, ha meglökik egymást, elég ez az egy szó, bocsánat. És most sem tud többet mondani ennél ? Menjen, menjen.... Engedjen időt, hogy feledhessek, hogy megbocsáthassak. . .Menjen, kérem! — Nem megyek, míg meg nem ígéri — — Most nem ígérek semmit, vágott közbe Blanka ingerülten. Majd később. Majd aztán. Menjen sétálni a kertbe. Hiszen még most sem tud egyenesen állani. Menjen, menjen! Blanka visszafordult s egy pillanat alatt benn termett a szobában, becsapva az ajtót maga mögött. Dezső megrázta fejét s ment a kertbe. Már azért is, hogy kifújja mérgét. Ekkora megaláztatást még sem érdemelt meg ez egy tévedése. No de hozzászokott a türelemhez annyi éven át annál a másik leánynál. Valóságos rabja volt. Csak hogy az nem sírt, hanem parancsolt. Oly ellenállhatatlan varázserővel, oly hatalommal, hogy nem állhatott neki ellen. De jó , elnyeli ezt is, majd kibékíti másnap, mikor haza érkeznek. Az ő domíniumába, ahol ő az úr. Itt még Blanka az asszony. Kitilthatja a szobájából; ott meg kell nyitnia az ajtót az ő akarom szavára. A kertész ebédelni ment; a kert egészen néptelenné vált. Bajomi órájára tekintett. Annyi idő volna már ? Az óra megállt; elfelejtette az éjjel felhúzni. Nemsokára azonban megszólalt a déli harang. Tehát még egy órája van ebédig. Addig nem fogják őket háborgatni, de ebéd előtt eljönnek értük. Hogy fognak majd oda állani az öregek elé ? Mit fognak nekik beszélni a nagy boldogságukról, vagy mért lesz majd olyan fanyar a hallgatásuk, mely rögtön el fogja árulni a meghasonlást ? El-elnézte egy bodopács-csapat játszását. A piros erű bogarak kéjesen sütkéreztek egy bevetetlen virágágy meleg homokján. Egyik czibálta a másikat: elváltak, összecsimpajkodtak szerelmesen.... Bohó állatok. Egyszerre csak Kögyesdiné hangját hallotta háta mögött. Blankával együtt jöttek a pavillontól vezető kígyós után. Már megtörtént, sohajtá Dezső. Az első bomba. De Blanka mosolygott s némán karját nyujtá férjének. Arczán inkább bágyadtság, mint harag vagy szomorúság volt látható. Nos, ezt a bágyadtságot nem magyarázhatja rosszra az anya. Természetes dolog. A tegnapi nagy izgalom után ! Csoda, hogy még ennyire friss. Blanka tehát semmit sem árult el. Okosan tette. És most sem mutat semmit sem a reggeli nagy haragból. Ellobbanó indulatosság ez, vagy kaczérság. Okosság. Nem akarja kompromittálni házas életét, kivált mindjárt, az első nap. Női furfang , de neki most kapóra jött, egy nagy tehertől szabadul meg vele. Karonfogva mentek az ebédlőig. Nem szóltak egy szót sem , elvégezte most a beszédet helyettük az anya. Elmondta, mit mindent készített össze, utasítást adott nekik a háztartásról, közben-közben egy pár jó tanácsot a házas életről, az asszony tisztelje urát, a férj becsülje meg nejét, bánjék jól vele, ha távozik hazulról, el ne felejtse megcsókolni, ez a legjobb óvás a viszály ellen. Ha összezörrennek, egy csók útját vágja a félreértés elmérgesedésének. Mert a legtöbb viszály csak félreértésből támad. A haragot nem szabad egy napos koráig fölnevelni. Meg kell ölni egy csókkal este. — De nini! Hiszen ti nem is csókolóztak gyermekeim. Dezső lesütötte szemét, Blanka meg elpirult. — Oh! — De... — Na, ne szégyeljétek magatokat. Gyermekek! Hiszen szabad. — Persze, hogy igen. — sóhajtá az egyik. — Persze, hogy szabad, fohászkodik a másik. — Máris ráuntatok volna ? Nem válnék javatokra . — szólt Kögyesdiné. — Ah, dehogy! — Ah, dehogy! — Tehát hamar, egy-kettő! Meg kellett egymást csókolniok. — Olyan nehezen teszik, mintha most próbálnák először, zsörtölődött magában az asszony. Nem tudta, hogy csakugyan most próbálják, mint férj és feleség. Hanem a csók valóban megöli a haragot. Vagy hogy nem mutatták a többiek előtt az ebédnél. Mert ott volt Béla meg Csele Pista is. Öszszebeszélték, hogy elkísérik az ifjú párt a vasútra, azután az állomásról visszatérnek, hogy folytassák a környékbeliek vendégszeretetének élvezését. Az ifjú pár már az esküvő előtt úgy tervezte, hogy nem áll meg a fővárosban, hanem tovább utazik a férj jószágára. Ezen terven most még kevésbbé akart volna Blanka változtatni. Menjenek csak mentői előbb az új otthonba. Az ittlétet ingerültté tette már. Alig győzte várni, hogy fogjanak, az ebédnél szüntelen nézte a nagy órát, szüntelen kérdezte, nem késnek-e el. A férfiak nagyon rendjén valónak találták ezt a türelmetlenséget. Otthon akar lenni, a magányban. Most minden kiváncsi ismerősnek az orra bántja; mindegyiknek szeméből egy kérdést vél kiolvashatni, s ilyenkor boszantó a kérdezősködés, még a néma kérdezősködés is. Megfosztja a szerelem óráit a titokzatosság bűvös leplétől. De Kögyesdiné nem így magyarázta leánya viseletét. Feltűnt a kertben is már az ifjú pár némasága, a nagy szemérmesség, hogy ő előtte nem akarták egymást megcsókolni. Márkakorukban nem voltak olyan szégyenlősek. Valaminek kellett történnie. Jónak nem. Ebéd után, amíg leányát öltöztette, kiküldte a a szobaleányt s megkérdező Blankát egész titokban: — Nem történt semmi különös köztetek ? — Micsoda különösség történhetett volna ? válaszolt a menyecske. — Valami félreértés. — Oh dehogy! — Talán udvariatlan volt a férjed ? — Oh dehogy mama, semmi sem történt. Mért kérded ? — Olyan különösen viselitek magatokat. — Oh dehogy mama... csak olyan izgatott vagyok,igen... És egyszerre hangosan zokogva, oda omlott anyja vállára, egyhangú, siró hangon panaszkodva: — Eszembe jutott, hogy el kell mennem... igen... itt hagyom édes anyámat. .. tudja mennyire szeretem. .. igen. .. mégis csak nehezére esik az ember lelkének. . . egész gyermekkorom itt múlt el.. szép volt, olyan szép... oh édes anyám hát hogy ne volnék izgatott, hogy ne sírnék... oh, oh, oh — Anyja megsimogatta a fejét s rászólt szelíden : — Na, na.. Ne légy gyermek! Ez a mi hivatásunk. Neked még könnyebb a sorsod, mert megszoktad t falut. De nekem a fővárosból kellett ide jönnöm. És mégsem keseredtem el. Te bohó! Na! Majd meglátogatlak két-három hét múlva, csak addig hagylak magadra. Ne sírj, nem szeretik a sírószemet a férfiak. Neked nem is áll jól. Aztán az urad jó ember. — Az, igen, motyogá Blanka. — Hát csak ennyi, a mi bánt ? kérdé ismét anyja. — Nem elég ez ? felelt Blanka. Hanem ekkor már letörte könnyeit. Megígérte anyjának, hogy nem fog sírni az utón. Csak a búcsúzást ne nyújtsák sokára. Hanem Kögyesdiné még mindig nem elégedett meg ezzel a magyarázattal. Mielőtt búcsúztak volna, behívta magához Bajomit. — Fiam uram, bízom az őszinteségében. Mondja meg, nem történt semmi köztük ? — Mi köztünk ? Micsoda ? — Valami félreértés. — Fájdalom, nem tagadhatom. Kögyesdiné megszeppent — Csakugyan? Jól sejtettem. Leányom nem volt őszinte, ez nem tetszik. Eltagadta. — Ne bántsa őt anyám. A nemeslelküsége tette. Hálával vagyok iránta s kérem, feddés helyett csókolja meg helyettem is. — Mi történt hát ? — Az én hibám. Befogtak tegnap azok a bolond fiúk, búcsúztattak a legénységemtől, s tisztesség nélkül mondva, bizony eláztam. Sajnálom, biz isten sajnálom. Bocsánatot kértem délelőtt Blankától; kezdetben ugyan nem engesztelhettem meg, de látom, hogy haragja már múlik. Kögyesdiné megfenyegette Bajomit. — Vigyázzon magára, kérem, nagyon kérem. Blanka még gyermek, olyan mint a viasz. Az lesz belőle, amivé ön teszi. Öntől függ egyedül, hogy jó asszony legyen. Érti, mit tesz ez ? Bajomi szomorúan felelt rá: — Értem. Igyekezni fogok helyre hozni hibámat. — Elvárom magától! Igazán, Blanka nemes lélek és szereti ezt az embert, gondolá Kögyesdiné, mikor visszatért az ebédlőbe, ahol már felkészülve álltak mind az útra. És aggodalmasan töprengett: várjon Bajomi ugyanolyan szerelemmel lesz-e iránta ? Az eljegyzés alatt, a menyegzőnél nem jutott eszébe ez a kételkedő gondolat. Még arról is megfeledkezett, hogy vejének egy erőszakkal megszakított hosszú ideig tartó szerelmi viszonya volt s hogy csak nem rég hagyta el kedvesét. De most újra megfordult ez emlékezetében. A fájdalom, a kétkedés szülte félelem összeszoríta szívét, mikor a tornáczról utána nézett a tova gördülő hintónak. Blanka kék fátyola még sokáig libegett feje fölött, a kocsi után szálló vastag porfelhőből is kilátszott még jó ideig, mint a kék égszelet a szürkés fehér felhők közül. Legyen örökké mosolygó ég az ő élete is. A nagy jegenyesor eltakarta a kocsit az anya szeme elől. Kögyesdiné visszament szobájába, leült a pamlagra és elmerült tétlen merengésébe. A múlt és jövő képei gyorsan czikáztak egymásba szeme előtt, nem tudta kiválasztani közölük a szebbet, a jobbat. Kiörvendezte-e már magát, vagy csak ezentúl fog örvendeni, vagy most fogja megpróbálni az élet sanyarúságát, amiből eddig alig jutott ki neki valami. Talán csak nem szükséges okvetlenül, hogy minden embernek legyen szenvedése ?! Vagy ha szükséges, az a pillanat-e a szenvedés szülő pillanata, melyet a legnagyobb öröm szerzőjének szeretnénk tekinteni ? (Folyt. köv.) Simont, Lázár Albertet, Mátrai Jakabot, Csáp Miklóst; II. oszt. ezredorvosokká: Kosztka Emil szabads. állom, főorvost és a következő tetl. állom, főorvosokat: Fuchs Ignáczot, Góy Bélát, Bruck Bélát, Szászy Istvánt, Illés út. főorvosokká: Keresztes Jenőt, Theodorovits Dömét, Koronka Bélát, Biró Edét, Chalaupek József szab. áll. segédorvost; II. a szabadságolt állományban I-ső oszt. ezredorvossá Sági Samu II. oszt. ezredorvost, II. oszt. ezredorvosokká a következő főorvosokat: Téry Ödönt, Rózsahegyi Aladárt, Renel Jánost, Szatmáry-Király Bélát, Arokai Antalt, Jordán Ferenczet; főorvosokká a következő segédorvosokat: Bakó Gyulát, Markovits Sándort, Ceusian (Csávási) Sándort, Giczei Kálmánt, Karafiáth Máriust, Kenessey Károlyt, Ryll Ferenczet, Frankl Józsefet, Horváth Károlyt, Danis Lajost, Sugár Bertalant, Veszperényi Józsefet, Bornemisza-Szalay Bélát, Schwartz Fülöpöt, Löwy Gézát, Weil Adolfot, Verzár Jánost; a honvéd hadbiztosság tettl. állományában alhadbiztossá Wagner Dániel tettl. állam. főhadnagy-kezelőtisztet, a honvédelmi minisztérium szakszámvevőségének állományában számtanácsossá Thold Béla I. oszt. honv. számtisztet, a m. kir. csendőrségnél ezredesekké : Lenser Nándor alezredest, Patay András alezredest ; őrnagygyá: Lukács Mózes I. oszt. századost. Előléptetés nélkül az alezredesek illetményét kapja Stesser György őrnagy ; az őrnagyok illetményét kapja Reinle Gábor I. oszt. százados. Kineveztettek végül: I. oszt. századosokká: Kostka Pál és Korcska Vilmos II. oszt. századosok ; II. oszt. századosokká: Panaioth József és Nagy Gábor főhadnagyok ; főhadnagyokká: Kálló Antal, Serédy Géza és Angyal József hadnagyok ; hadnagyokká : Molnár József, Dumbovics Emil, Tisoczky László, Kéri Gyula, Szanyi Árpád, Romay Béla, Molnos Kálmán és Százvárosi István hadapródtiszthelyettesek. Fővárosi ügyek. A levéltárban őrzött végrendeletek ügyében — mint értesülünk — az az eljárás, hogy a végrendeleteket csak az illető végrendelkezőknek adják ki; ha az örökösök jelentkeznek, ezeket a törvényszékhez utasítják, ahol kérvényükre a végrendeletet kihirdetik. Mindkét esetben azonban a főváros minden végrendeletért 5 frt őrzési díjat szed. A hadmérnökkari igazgatóság megkeresést intézett a fővároshoz, hogy a városi út, mely a Ferencz József laktanya mögött levő élelmezési raktárhoz visz, igen rossz karban van és nagy esőzés vagy havazás esetén teljesen használhatlanná válhatnék. Minthogy a közlekedés az élelmezési raktárhoz kérdésessé válhatnék és az élelmezés fennakadása kellemetlen következményekkel járhatna, kéri az igazgatóság a fővárost, hogy még a hideg időjárás beállta előtt állíttassa helyre az utat. A népszínház helyárainak fölemelése. Erva Lajos, a népszínház igazgatója folyamodott a népszínházi bizottsághoz, engedje meg a színház némely helyárainak fölemelését. A bizottság a kérvényt legközelebb fogja tárgyalni. Aszfaltburkolat az iskolák előtt. Általános és jogos panasz az iskolák igazgatóságai részéről, hogy a kocsizörgés felette zavarja a tanítást A fővárosi tanács a VI. k. szivutczai iskolaigazgatónak tett előterjesztése folytán közelebb hozott végzésében kimondotta, hogy jövő évben, a sziv utczai szakasz rendezése alkalmával, az iskola előtti utczarész aszfalt-burkolattal fog elláttatni. Uj honpolgárok. A polgármester kezébe ma a következő külföldi illetőségű budapesti lakosok tették le a honpolgári esküt: Czekkauer Károly kalapos, Tauber Antal vendéglős és háztulajdonos, Vonderschmidt Károly építőmester. Iskola a tisztviselők telepén. Minthogy a tisztviselők telepének lakossága s így természetesen az iskolaköteles gyermekek száma napról napra szaporodik, a tanács utasította a mérnöki hivatalt, hogy a telepen alkalmas telket szemeljen ki, hogy ott, mihelyt szükségessé válik , iskolát lehessen építeni. A főváros népesedése. A lefolyt héten a fővárosban élve született 297 gyermek, elhalt 209 személy, a születések tehát 88 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szülöttek között volt 205 törvényes, 92 törvénytelen, nemre nézve: 144 fiú, 153 leány. Halva született 16 gyermek, köztük 10 törvényes, 6 törvénytelen. A halottak közt volt 121 finemű, 88 nőnemű. Egy éven aluli gyermekek száma 41. Korra nézve az elhaltak voltak: 1 évig 41, 5 évig 37, 20 évig 19, 30 évig 21, 40 évig 16, 60 évig 40, 80 évig 32, 80 éven túl 3. A főváros jelenlegi lakossága, beleszámítva az itt állomásozó katonaságot is, összesen 442.777 lelket számít. Ingatlanok forgalma. A múlt héten következő ingatlanok írattak át uj tulajdonosaikra u. m. Budapest főváros közönségének a Gyár-utczai dűlőben levő telek része 150 írtért Algyay Jenőre. Szalóky Johanna x/4 részbirtoka Csepel rakpart 14. sz. a 17,500 írtért Feledy Miksára. Neviel József része a Kőris-utczai 23. sz. a. házból, örökösödés utján Neviel testvérekre. Budapest főváros közönségének gyárdülőben lévő telkéből egy rész 132 frt 90 krért Bibó János és nejére. — Uugyanannak ugyanottani birtokrésze 94 frt 87 krért Vicenik Antalra. Őrgróf Csáky Pallavicini Zsigmondnak Király-utcza 99. sz. a. háza, 61,500 írtért Polonyi Gézára. Blankenberg Lipót Ó-hegyen lévő birtoka 662 írtért Farkas József és nejére. Budapest főváros közönségének a gyárdülőbeni birtokrésze 146 frt 35 krért Varga Sámuel és Németh Nándorra. Ugyanannak ugyanott lévő birtokrésze 133 forint 61 krajczárért özv. Szabó Menyhértnére. Uugyanannak, ugyanott lévő birtokrésze 135 frtért Szász Róbertre. Ugyanannak ugyanottani birtokrésze 137 frt 79 krért Budinszky Károly és nejére. Ismét annak ugyanott levő birtokrésze 94 frt 87 krért Stuchlich Andrásra. Ebner testvérek erdőtelki birtoka 1176 frt 22 krért Balázs Mihály és nejére. Huber Pál Illés-utczai 11. számú háza 16.000 írtért Berger Samu és nejére. Bodendorfer A. M. Dohány-utcza 80. sz. a. háza 204.000 írtért Heinzelman bányatársulatra. Jahm József Aradi-utcza 13. sz. a. háza 54.000 forintért Gottschlik József és nejére. Adamek Nándor Herminamezőn levő telke 3000 írtért. Bugyi Ferencz József és nejére. Janda József és neje Herminamezőn levő telke 5000 írtért Burger Györgyre. Schneider Ágost és társai Bezerédi utczai 11. sz. a. háza 10.627 írtért Hudecz Antalra. A fővárosi közmunkatanács János utcza 26. sz. a. háza 3888 írtért Bugin Leóra. Budapest főváros gyárdüllői birtokrésze 138 forint 49 krért Stylli Gyula és nejére. Ugyanannak ottani birtokrésze 184 forint 17 krért Szűcs Emil és nejére. Ismét annak ottani birtokrésze 91 forint 98 frért Benke Ferenczre. Langer Julianna Harkály-utcza 5-ik szám alatti háza öröködés utján Weisz Paulina és Máriára. Schwarczmayer István és nejének virányosi dűlőben levő telke 750 írtért Varga Pál és nejére. Bemitt Antal Várfok-utcza 5. sz. a. háza 6400 írtért Tamiczky Károlyra. Wimmer József és nejére Knosz Borbála Lajos utczai 13. sz. háza 5800 írtért. Nasztvogel Nándor 1/i része a kerékutczai 16. sz. házból özv. Nasztvogel Nándorné nevére örökösödés utján. Dirnberg József 1/2 része a kútvölgyi dűlőben lévő telekből 325 forintért Schneider Erzsébetre. Seeger Lőrincznek ó budai kültelki telke 1000 forintért Hauthaller Györgyre. Kunz Pál és neje Péterhegyi telke 350 írtért özv. Lencz Frigyesnére. Kosutil Antalnak Gellérthegyi telke 900 írtért Hiebel Mátyásra. Gömöri (illO Brávnfvli Atilla utceai Lilitcu "1200 fitíi 0 Dcuhailt szül. Kopp Magdolnára. A magyar hivatalnokok intézete Farkasvölgyi 412 forint 27 ktért Olay Szilárdra. Schlosszer József és Róza Majláth utczai telke 475 írtért Thaller szül. Zeller Magdolnára. Sevessy Magdolna németvölgyi telke 300 írtért Lubik Miklós és nejére. Csőszy Istvánnak, Szírt Ede és nejére orbánhegyi telke 1000 írtért. Hofbauer Gyulának 1/4 része a Margit-utczai 13. sz. házból 2125 írtért Giliczer Albertnéra. Strobl Lipótnak Orbánhegyi telke 375 írtért Krausz Ferdinand és nejére. Munkácsy Dezső és Gizellának Istvánhegyi telke 700 írtért Ziska József és nejére. Tudomány, irodalom. A Magyar Salon novemberi füzete érdekes tartalommal jelent meg. A füzetet Csáky miniszter arczképe nyitja meg s hozzá szöveget Berzeviczy Albert irt. Még két arczkép van a füzetben: Bartók Lajosé, kinek irodalmi érdemeit ifj. Ábrányi Kornél méltatja és Vértesi Arnoldé, kiről Szana Tamás ír. Költeményeket írtak a füzetbe: Temérdek és Bartók Lajos. Acsády Ignácz az országos levéltárról közöl tanulmányt, Tábori Róbert pedig érdekes novellát: »Korona és szerelem« ez. alatt. Vonzó olvasmány Justh Zsigmondnak »Sarah Bernhardtnál« cz. közleménye. A füzetben csak egy folytatásos közlemény van : Jókai »Csatavér« Regénye. A sikerült illusztrácziók közül megemlítjük a Náday Ferenczet különböző szerepekben ábrázoló képeket. A füzetet tarka egyveleg-rovat zárja be. Kolozsvár története. Kolozsvár szabad királyi város tanácsától most vettük a város történetének befejező köteteit, melyek áldozatkészségének élénk bizonyítékai. Jakab Elek az ismert történész még a hatvanas években megkezdte a város monográfiájának megírását. Az első kötet egy kötet okmánynyal s egy füzet rajzzal még 1870-ben megjelentek. Immár a nagy munka egészen kész s most jelent meg a pályadíjnyertes monográfia II. és befejező III. kötete, továbbá a mellékleteit képező II. kötet oklevéltár és a II. rajzgyüjtemény. A monográfia megírására a kezdeményezést néhai Simon Elek a város egykori polgármestere tette meg azáltal, hogy a mű megiraása czéljából kitűzendő pályadijra még 1863-ban, várasd szónoki fizetéséből 1000 frtot ajánlott fel, melyet később 1881-ben a polgármesteri állásról történt visszalépése a nyakmával a városi pénztárból végkielégítésképen kapott 2000 írttal 3000 írtra egészített ki. Ez összegből aztán, vallamint időközi kamatjaiból, továbbá Sigmond Dezső, Kolozs.hv egyik országgyűlési képviselője e czélra felajánlott 5o6 frtnyi adományából s végül a városi pénztárból megszavazott 2500 írtból a szerző a monográfia megírásáért összesen 7055 frt 20 írral jutalmaztatott s ezen kívül a 600 példányban kinyomatott műből 500 példánya a szerző szabad rendelkezésére bocsáttatott. A nyomdai kiállítás költségeit, melyek 13.823 frtot tesznek, szintén a város fedezte. A nagybecsű munkát behatóan is ismertetni fogjuk. A most megjelent három kötet és egy füzet szerzőnél (Budapest, Tabán Döbrentei-utcza 6 sz.) 15 írton megszerezhető. Csendélet, beszélyek irta Újlaki Antal, Budapest, Schmidt Sándor könyvnyomdája, 1888. E kötet elbeszélést és rajzot egy fiatal nyomdász irta. Már ez a körülmény egymagában elég volna, hogy a könyvet érdekkel vegyük kezünkbe s a komoly törekvés iránt való elismeréssel tegyük le, még ha az elbeszélésekben nem nyilatkoznék is oly figyelemreméltó tehetség a tollforgatásra, mint a minő tényleg nyilatkozik bennük. Mert ezek az igénytelen történetek ügyesen, eleven tollal, meleg kedélylyel vannak írva, s az életnek nem egy finoman ellesett jellemző vonását tárják elénk. A kötet ára 1 frt 20 kr. Parádi emlékek czimü költeménykötet jelent meg Hamy Gyulától Miskolczon. A fiatal iró, mint egyes költeményei mutatják, nincs tehetség hiján s különösen a természetből vett mozzanatokat nem ritkán szerencsésen fejezi ki. De az a baja, hogy sokat ir, többet, mint a mennyire érzései és élményei anyagot adtak neki. Zengő bokor, költemények, irta Szalay Benedek. A szerzőnek itt-ott sikerül egy-egy gondolatot vagy hangulatot találóan kifejezni s formaérzéke is elég fejlett, de feltűnő erősen megérzik költeményein olvasmányainak hatása, mely alól csak ritkán tudja foloDcvlaachiliiVörjuh gA4. A yukui slkül 111 Qcldl) 63100? verseket alkot. A kötet Miskolczon jelent meg s egy forint az ára. Magyar művészek. Uj sorozat, szerkeszti Szana Tamás, 12. és 13 füzet. Budapest 1888. Hornyánszky Viktor kiadása. Az uj füzetek Feszty Árpád, Karlovszky Bertalan és Pátfk Béla legkiválóbb műveit mutatják be. Mindegyiket a gyönyörűen sikerült illusztrácziók egész tömege díszíti. Különösen szép és önálló fénymetszet Feszty Árpád szép képével, a Golgothával. A ritka szép vállalatot, melynek nyomdai kiállítása is teljes dicséretet érdemel, ajánljuk olvasóink figyelmébe. Egy füzet ára 80 kr. II. Rákóczy György felelete az Innocentia Transylvaniae-re. A fejedelem megbízásából. Irta B a s ir e Izsák. A durbanni káptalan levéltárából közli Kropf Lajos. Budapest, az Athenaeum r. társ. könyvnyomdája, 1888.