Pesti Napló, 1888. december (39. évfolyam, 332-360. szám)
1888-12-30 / 359. szám
Melléklet a »Pesti Napló« 359. számához. A vasúti személyszállítás reformja. A vasutak a nemzeti jólét tápláló csatornáivá hivatásuk mérve szerint csak akkor válhatnak, ha díjtételeik a közforgalom minden faktora számára hozzáférhetőkké teszik őket. Mert kétségtelen, hogy a gazdasági élet nem amaz utasokból és teherszállításokból nyerheti föllendülését, amelyek a túlcsigázott díjtételeket is megbírják, hanem a közlekedés anyagát képező oly elemekből, amelyek az olcsó viteldíjakat megkövetelik. Az előbbiek jellege fényűzés és kényelem, az utóbbiaké pedig kereskedés, amelyet előmozdítani és mentül szélesebb körre vinni sokkal inkább fő feladatuk a vasutaknak, semmint tisztán a kényelmi szempont előmozdítása. Nálunk a tarifa ez irányban rendkívül sok kívánnivalót hagy fenn és nem is említve a teheráru-közlekedés nagy drágaságát, a személyforgalmi tarifa is oly magas, hogy nem képzelhető, miként éppen az az osztály, amelynek vállaira a közforgalom táplálása nehezedik, a gazdasági emporiumokkal való sűrű érintkezés által feladatát és egyszersmind érdekét kielégítse. A viteldíj ugyanis oly szerfölött magas, hogy a vállalkozó, iparos, kereskedő, gazda, csak az esetben határozza el magát a távolabb fekvő kereskedelmi góczpontok és különösen a főváros felkeresésére, ha útja nagyon is gyümölcsözőnek ígérkezik. És hogy e körülmény a személyforgalmat és a főváros látogatottságát minimumra redukálja, az épp oly biztos, mint amilyen káros. Őszinte örömmel látjuk tehát, hogy a kedvezőtlen tarifától eredő sokszerű anomáliák megszüntetése végett Baross Gábor közlekedési miniszter oly terv valósításával foglalkozik, mely a személyszállítási viteldíjakat egységes alapokra fektetvén és lényegesen csökkentvén, a jutányosság útján emelni akarja a vidékközi közlekedést és az ország legtávolabbi pontjainak a fővárossal való forgalmát egyaránt. Röviden a személyporta rendszeresítéséről van szó. Az eszme egyáltalán nem új és első gyökerét a postai penni porta létesítésében bírja. És bár a pennirendszer a levélforgalom föllendülésében teljes mértékben, sőt azon túl is valósította a hozzá fűződött várakozásokat, mégis nem sikerült ez elvet a vasutakra is transzferálni. És ha most a közlekedési miniszter az egységdíj mérhetetlen előnyeit és a jelenlegi személytarifa óriási hátrányait látva, a többszörösen felmerült és ugyanannyiszor elejtett idea valósításával foglalatoskodik, az a szándék épp oly dicséretes, mint amilyen kívánatos, hogy meg is testesüljön egyszersmind. Meglehetősen szűkkörűek azok az információk, amelyek a terv részletei felől ez ideig rendelkezésre állanak. És ha szavahihető az a forrás, amely arról adott hírt, hogy Budapest mint központ körül három zóna fog létesíttetni, a helyi, a városról városra menő és a távoli pontok forgalmának közvetítésére, akkor a magyar királyi államvasút mentén három viteldij fog fönállani a jelzett három forgalmi irány igényeihez képest. Mindenik viteldij azután ismét három alosztályra oszolnék a vasúti kocsik osztályszáma szerint. Milyen lesz már most a viteldíj összege: egyelőre ismeretlen, de amennyiben éppen a drágaság okozta bajokat akarja orvosolni, joggal tételezhető fel, hogy oly alacsony kulcs szerint fog megszabatni, amely alkalmas arra, hogy a reform czélját valósítsa. Azonban a kulcs meghatározásának két sarkpontja van. Az egyik az, hogy a viteldíjnak mennél nagyobb mérvben való csökkentése által a forgalmat oly arányban fokozza fel, hogy az olcsóbb tarifa következtében beálló hiányt teljesen pótolja, a másik pedig, hogy jövedelme elégséges legyen arra is, hogy rekompenzáljon ama befektetési szükségletért, amely beáll azonnal, mihelyt a növekvő forgalom következtében a szállítási eszközöket szaporítani kell. A miniszter a kocsipark gyarapításának szükségére egyelőre nem számít, mi nagyban elősegíti tervének valósíthatását. Mi azonban tettünk egy számítást, amely nem dönti meg ugyan teljesen ezt a kombinácziót, de nagyon szomorú szint vet arra, mily eredménynyel járt ez ideig a szállítási tételek túlfeszített drágasága. A magyar birodalom vasúti hálózata 1846 óta 1887 végéig fölemelkedett 35 kilométerről 512.505 kilométerre. A múlt év végén a magyar vasutak személykocsijainak száma 2665 re rúgott, az 1887-ben szállított személyek száma pedig 13.406.092-őt tett. Minden kocsi tehát évenként 5000 személyt, azaz naponként 14 személyt szállított. Ez az itt felsorolt adatok kifejtett eredménye. Nagyon természetes tehát, hogy amikor minden kocsit naponként átlagban csak 14 utas foglal el, akkor semmi szükség nincs a kocsiparknak egyelőre való gyarapítására. De ez eltévesztett és eredménytelen volna az egész reform, hogyha rövid idő múltán nem eredményezne oly mérvű forgalmi gyarapodást, amely a jelzett kocsi állományt elégtelenné tenné. És ez okból az alaptételek megszabásánál a várható beruházások egyáltalán nem hagyhatók kombináczión kívül. Hisszük és reméljük, hogy a közlekedési minisztert alapos megfontolás fogja vezérelni a zónák beosztásában és az egységdíjak megállapításában egyaránt. Ha azután a kiváló jelentőségű kérdés helyes alapokon nyer megoldást, akkor a benne rejlő előnyök valóban kiszámíthatatlanok. Emelkedni fog eddig nem sejtett mértékben a főváros lokális forgalma és javulni fognak a lakásviszonyok azáltal, hogy a munkásosztály a minimális viteldíj következtében nagy könnyűséggel lakhat a közel vidéken is. Gyarapodni fog a városok egymás közt való forgalma kereskedésük és fejlődésük nagy előnyére. És végül Budapest naponként az ország legtávolabbi vidékeinek lakóit, kereskedőit és magánutasait fogja nagy tömegekben falai közt láthatni. Az érdekjelek személyes érintkezése sűrűbb lesz. A mostani kereseti ágak jobban ki fognak használtatni, újak fognak keletkezhetni és amaz idegen tömeg következtében, melyet a sűrü sorban érkezendő vasutak terelnének a fővárosba, az ország vágányhálózata valóban lüktető erővé válhatnék hazánk és a főváros gazdasági életének. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Deczember 29. — Irodalmunk 1888-ban. Irta : SZANA TAMÁS. Sokat és sokszor jogosan is panaszkodunk irodalmi bajainkról, azt azonban, ha viszonyainkat kissé higgadtabban szemléljük, be kell vallanunk, hogy a szellemi élet terén az utóbbi években oly élénk pezsgés észlelhető, a minőről régebben talán még álmodozni sem merészeltünk volna. És ez a lendület főként akkor mutatkozik teljes erejében, ha nem egyes, külön szakított nyilatkozataiban, hanem tartósabb lánczolatában vizsgáljuk. Míg az ötvenes évek vége felé a jó Greguss Ágostot, e lapok irodalmi rovatának akkori vezetőjét, zavarba hozta, ha egyszerre három új magyar könyv jelent meg recenzensi asztalán s a három könyvről három egymásután következő napon tett jelentést, hogy mindig legyen megbeszélni való s az elnyomatás napjaiban a magyar szellem folytonos éberségéről tehessen tanúságot : a magyar irodalmi élet ma már oly élénk, hogy mindig akad valami följegyezni való, sőt krónikása könnyen zavarba jöhet, ha évi jelenségeiről egy tárcza szűkebb keretében akar nyújtani tájékoztató képet. Anyag van bőven s a térrel még akkor is gazdálkodnia kell, ha elhatározza, hogy szemléjében csakis a jelentősebb mozzanatok kiemelésére szorítkozik. Főleg a tudományos irodalom térfoglalása szembeszökő. Komolyabb irányú és törekvésű társulataink nagyon megszaporodtak s tevékenységük nem csupán felolvasások tartására szorítkozik. Csaknem mindegyiknek van könyvkiadó-vállalata s a tagok folytonos szaporodása következtében abban napvilágot láthatnak olyan tudományos művek is, melyek közrebocsátására magánkiadó aligha vállalkozhatnék. A természettudományi, történelmi, archaeologiai, heraldikai, filológiai és más társaságok — örömmel látjuk — már eddig is nagyon sok becses mű számára nyitottak utat a magyar közönséghez. Irodalmunk évi szemléjében sem sorolhatjuk elő mindezeket a kiadványokat. Mi csakis azokkal foglalkozhatunk, melyek nem egy szűkebb kör, hanem a tágabb értelemben nem olvasóközönség szükségleteinek fedezésére szolgálnak. Mellőzzük tehát a természettudományi, orvosi és jogi szakmunkákat s áttérünk ama művekre, melyek minden valamire való családi könyvtárnak kiegészítő részét képezik, s nélkülözhetetlen forrásai, segédeszközei a közművelődésnek. Még ezekről is csak futólagosan emlékezhetünk meg, a legtöbbször nem adván most csupán könyvczímeket. Tudományos irodalmunkban örvendetes mozzanat a magyar történetírás gazdagodása. Az akadémia buzgalma a forrásművek közrebocsátása körül — egyes tévedések daczára is — elismerésre méltó. A későbbi idők történetírója megbecsülhetetlen anyagot fog találni az általa kiadott vagy segélyezett izmos kötetekben. Maga az »Erdélyi országgyűlési emlékek« gyűjteménye egész kis könyvtár. Most már a XIII-ik kötet fekszik előttünk, három év (1661—1664) érdekes okmányait tartalmazva. Buzgó tudósunk, Szilágyi Sándor szerkeszti, ki tartalmas bevezetést csatol minden kötethez. — Az akadémia támogatása mellett láttak napvilágot. Marczali Henrik :Magyarország története II. József korában« czímű nagy tanulmányának harmadik (befejező) kötete; Pesty Frigyes műve: »Magyarország helynevei, történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben«, mely sok tekintetben úttörő dolgozatnak tekinthető; Szádeczky Lajos monográfiája: »Izabella és János Zsigmond Lengyelországban 1552—1556.», s végül dr. Acsády Ignácz nagyérdekű tanulmánya: »Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt«, mely harmincznyolcz esztendőre terjedő időszakból (1526 — 64.) rajzolja a magyar államháztartás képét érdekesen és alaposan. Az akadémia támogatja a »Történeti életrajzok« czimü szép vállalatot, mely egykorú képek, kéziratok művészi másolataival igyekszik még érdekesebbé tenni a gondosan megválogatott szöveget. Ez a kiadvány példányszerű a maga nemében s hivatva van arra, hogy nálunk amateuröket neveljen. Jakab Elek Kolozsvár történetének befejező izmos kötetét bocsátotta közre, Károly János »Az őskeresztény irodalom monográfiájá«-nak első részét küldte szét, Giesswein Sándor pedig »Mizrai és Assur tanúsága« czímű nagy tanulmányának második kötetét, mely első kísérlet arra nézve, hogy teológiai czélokra használják föl az Egyiptom, Asszíria és Babylonia földjén tett régészeti kutatások eredményeit. Szabadságharczunk történetével Geich Rikhárd tábornok !s Görgey István terjedelmes munkái foglalkoznak, az ezt közvetlenül megelőző időket pedig Grünwald Béla nagy szenzácziót keltett tanulmánya a »Régi Magyarország« ismerteti, melyre ez év végén szintén hosszabb tanulmányban Mocsáry Lajos válaszolt. Lovcsányi Gyula a mohácsi vész előtti magyar-lengyel érintkezés történetéhez nyújtott adalékokat, míg Bar1 ag Géza »A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig« czimmel tett közzé vaskos kötetet, mely a politikusokat és irodalombuvárokat egyenlő mértékben érdekelheti. Éble Gábor kötete: »Gróf Károlyi Sándor verses búcsúztatója 1744-ből« nyelvészeti és genealógiai szempontból egyaránt érdekes. Ebben az évben jelent meg a »Magyar nemzetiségi zsebkönyv« első része is, mely a főrangú családok ismertetésével foglalkozik. Összeállítása körül főként dr. Fejérpataky László buzgólkodott. Memoire-szerű műveket B. Podmaniczky Frigyes, Yachott Sándorné és K Ormós Zsigmond nyújtottak. B. Podmaniczky naplótöredékeiben főleg a politikai és társadalmi viszonyokat rajzolja, míg Yachott Sándorné »Rajzok a múltból« czímű könyvében a negyvenes és ötvenes évek irodalmi férfiai közt időzik legörömestebb, Ormós Zsigmond pedig gazdag gyűjteményének ismertetésében közérdekű műtörténelmi adatokat is sorol elő. A irodalomtörténet szintén érdekes munkákkal gazdagodott. Ferenczy József gr. Dessewffy József hátrahagyott munkáinak harmadik kötetét bocsátotta közre, mely irodalmunk újraébredésének korszakát a fontos adalékokat tartalmazó levelek egész hosszú sorával illusztrálja. Koltai Virgil és Findura Imre önálló tanulmányokban Fáy András életét és műveit tették vizsgálódásuk tárgyává. Vári Béla előbb Kuthy Lajosról, az egykor nagyon népszerű novellistáról, majd Kelemen Lászlóról, az első magyar színigazgatóról írt egy-egy vékonyabb kötetet. Mátray Lajos Fazekas Mihályt, a »Ludas Matyi« népszerű szerzőjét ismertette, több eddigi ismeretlen költeményét is közölve, Székely György Bürger hatását fejtegette Csokonai költészetére, Domanovszky Endre Daniel, mint politikai írót méltányolta, Palágyi Menyhért pedig egy vékony füzetben Petőfi Sándor költészetét és hatásának titkait jellemezte. Fontos társadalmi és közművelődési kérdések fejtegetését találjuk Trefort Ágost »Beszédek és levelek« czímű kötetében s Karacs Teréza veterán írónő, »A régi magyar színészetről« nyújtott érdekes képeket, közben-közben régibb irodalmunk egyegy nevezetesebb alakjáról is megemlékezve. A szépészeti és kritikai irodalom igazi gazdagodását Salamon Ferencz tanulmányai képezik. A két kötetre terjedő gyűjtemény legtartalmasabb czikkei Arany Jánosról, Petőfiről és Csokonairól szólanak. Valóságos speczialitás a maga nemében a Kolozsvárit megindított »Petőfi-múzeum«, mely a legnagyobb magyar költő életrajzi adatainak tisztázását tekinti feladatául. A folyóirat eddig megjelent füzetei gondos és tapintatos szerkesztésről tanúskodnak. A műtörténetet Szaba Tamás »Magyar Művészek« czímű díszműve képviseli. Csak az élő művészekre terjeszkedik ki, életrajzi adataikat s jelentősebb műveiknek, kézirajzaiknak gondos kivitelű másolatait közölve, Írói névtárakat Zetfiger Alajos és Récsei Viktor bocsátottak közre. Az első az esztergomvármegyei, az utóbbi a vasmegyei írókat ismerteti, bővebben szólva különösen azon írókról, akiknek életrajzi adatai ezideig ismeretlenek valának. Id. Szinnyei József terjedelmes névtára még mindig kéziratban várakozik a kiadásra. A nyelvtudományok művelése körül, hivatásához méltólag, szintén az akadémia buzgólkodik elsősorban. A »Régi magyar nyelvemlékek« gyűjteményéből ez évben három kötetet adott ki : az érsekújvári, Winkler- és Jordánszky-kódexeket. Mind a három kötet már évek óta készen áll s újdonságoknak csakis azért mondhatók, mert Vof György irt hozzájuk bevezetéseket és fölvilágosító jegyzeteket. Nagy fontosságú kiadvány József főherczeg önálló tanulmányokon nyugvó, terjedelmes »Czigány nyelvtan« a, melyből most vannak sajtó alatt a német és franczia kiadások. Szintén ez évben indult meg Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond szerkesztésében a »Nyelvtörténeti Szótár.« Eddig megjelent három füzete régi nyelvkincsünkből máris számos alig ismert kifejezést mentett meg az utókor számára. A szép vállalat czélja, hogy a magyar nyelv minden szavát összeállítsa, mely írott emlékeinkben előfordul, egész a nyelvújítás korszakáig. A bibliográfiai irodalomnak két újdonsága volt: a »Magyar könyvszemle« XII-dik kötete és Szana Tamás tanulmánya: »A könyv régen és most.« A magvasabb irodalmi művek olcsó áron való terjesztése körül Gyulai Pál tapintatosan szerkesztett »Olcsó könyvtár«-a s a dr. Ferenczy József által megindított »Egyetemes könyvtár« buzgólkodtak. Mindkettőben kiváló, jeles műveket kaptunk : az utóbbiban Katona »Bánk-bán«-ját is tíz krajczárért, tehát valósággal mesésen olcsó áron. A szépirodalmi termelés nem volt valami gazdag, de azért meddőség felől sem panaszkodhatunk. Legértékesebb részét Arany János hátrahagyott munkái képezik, melyekből a harmadik kötetet most küldte szét Ráth Mór, az ambicziózus kiadó. Szintén nála jelentek meg Tóth Kálmán összes költeményei is, két izmos kötetben, a »Kinizsi Pál« czímű költői elbeszélést s azokat a verseket is tartalmazva, melyeket maga a költő nem vett föl utolsó gyűjteményébe. Ez a két kötet igazi gazdagodását képezi irodalmunknak, s a Petőfi utáni korszak egyik legnépszerűbb költőjét mutatja be a közönségnek. Újabb költőink közül Ábrányi Emil »Szabadság-Haza« czímmel erősebb lángolású hazafias és politikai dalokat, Seress Imre apróbb, nagyobbára humoros színezetű verseket, Dömötör Pál a házi tűzhely és családi élet dicsőítésére szánt költeményeket bocsátottak közre. Költemény-füzéreket kaptunk még Hajnalkától, Sujánszky Antaltól, Szuhay Benedektől, Kozma Andortól és Temérdektől. A vallásos költészetet Kiss József és Rudnyánszky Gyula művelték, az első »Ünnepnapok« czímű pazar kiállítású kötetében, az utóbbi a »Mária-dalok és legendák«-ban. Az elbeszélő költészetet még mindig Jókai Mór képviseli legnagyobb munkakedvvel s a tehetség legtöbb fényével. Öt kötetes regénye: a »Lélekidomár«, humoros rajza: »Lenczi fráter» s »Utazás egy sírdomb körül« czímet viselő úti rajzai tanúskodnak fantáziájának ritka tevékenységéről, s humorának bámulatos gazdagságáról. Jókai mellett a régibb gárdából Lauka Gusztáv és P. Szathmáry Károly szerepelnek. Egy kötetes regényt írtak mindketten, az első »A szivvilág titkaiból«, az utóbbi »A legszebb herczegnő« czím alatt. Beniczkyné Bajza Lenke összes munkáinak gyűjteményéből folyvást jelennek meg újabb füzetek s ugyancsak tőle uj regényt is kaptunk : a »Gyöngysor«-t, melyről nagy elismeréssel szólt a bírálat. Mikszáth Kálmán összegyűjtött munkáinak kiadására a Révai-testvérek vállalkoztak ; a népszerű iró nevét újabb köteten nem találjuk. Tóvölgyi Titusz »Uj világ« czimü két kötetes regényében azokat a változásokat rajzolja, melyeket a kommunizmus elveinek diadalra jutása vonna maga után . Jakab Ödön »A pusztulás útjá«-ban a magyar középosztály életéből ad megrázó képet, Csiky Gergely »Az elvált asszony«nyal erős elbeszélő tehetségről tesz tanúságot, míg Justh Zsigmond a »Művészszerelem«-ben a franczia naturalista írók tanítványának mutatja magát. A humoros elbeszélés terén Szabó Endre szerepel »Szusz« czímű regényével. Prém József »Cseress Gábor«-jával keltett figyelmet. A két kötetes regény az újabb magyar elbeszélő irodalom ambicziózusabb termékei közé sorozható. Beszélyköteteket bocsátottak közre: Kazár Emil (Lég és föld. Kitörült évek.), Wohl Stefanie, Bródy Sándor és Bársony István. Vértesi Arnold, a ritka termékenységű jeles novella-író ez idén írta meg ezredik elbeszélését s indította meg összes munkáinak füzetes kiadását. Ebből mostanáig három kötet jutott a könyvpiaczra. Színműveket Bartók Lajos, Csiky Gergely és Mérai Horváth Károly adtak ki nyomtatásban. Bartók Lajos »Thurán Anná«-ja és Csiky Gergely »Vasember«-e a színpadon is nagy sikereket arattak. A fordított művek közül először is S h a k sp e re illusztrált kiadását kell fölemlítenünk. A nagy vállalat gyorsan közeleg befejezéséhez: most már harmadik kötete forog a közönség kezei közt, a brit óriás víg és regényes színműveit tartalmazva. Szász Károly az újabb angol irodalom egyik legnevezetesebb könyvével, Tennyson Alfréd »Király idylljei«-vel ajándékozta meg a magyar olvasókat. Szép fordításához tartalmas bevezetés nyújt magyarázatokat. A gazdag orosz elbeszélő-irodalom híres termékei: Dosz toje vszkij »Raszkolnikov«-ját Szabó Endre ültette át nyelvünkre s ugyancsak Dosztojevszkijtől ma már a »Fehér éjszakák «-at is olvashatjuk magyar fordításban. Ez utóbbi az »Egyetemes regénytár« ban jelent meg, mely ez idei évfolyamában a külföldi írók közül Cherbulieztől, Ohnet-től és Vida-tól közölt elbeszélő műveket. Szládkovics híres »Marina«-ját Podhradszky Lajos fordította magyarra, Göthe »Faustjának átültetésével pedig Szabó Mihály tett kísérletet. Ez már a negyedik magyar fordítása Göthe világhírű művének. Az ötödik a Dóczi újabb fordítása lesz. Óhajtjuk, hogy jövő évi szemlénkben már erről is megemlékezhessünk. A főváros a lefolyt évben. — Visszapillantás. — A lakosság számának szaporodása, a szükségletek körének állandó kiterjedése következtében a főváros önkormányzati és közigazgatási teendői az 1888. évben is jelentékeny mértékben emelkedtek, mely teendőknek ellátása nemcsak az elöljáróságokra, a különféle hivatalokra és a tanácsra, hanem egyúttal a közgyűlésre is újabb meg újabb feladatokat ró. Nagyobb, maradandóbb alkotásokra az elmúlt évben nem lehet ugyan rámutatnunk, de számos közműnek a létesítése jön ez évben előkészítve s azonkívül számos oly intézkedés jön végrehajtva, amelyek mindenesetre jótékony hatással lesznek a főváros fejlődésére. Magának a közigazgatási szervezetnek javítása érdekében gyökeresebb reformok nem lettek életbe léptetve, sőt a tanácsnak azon törekvése, hogy egyelőre legalább a kerületi adminisztráció kirívóbb bajait orvosolja, a közgyűlés ellenzésén hajótörést szenvedett. Mindamellett két irányban mégis történt említésre méltó intézkedés. Az egyik az, hogy ez évben jön az új pénztári és számviteli rendszer életbe léptetve, s ámbár az új rendszer végrehajtása, főleg a személyzet gyakorlatlansága miatt, sok nehézséggel járt, remélhető, hogy a fenforgó nehézségek célszerű intézkedésekkel megszüntethetők lesznek. A másik, amire utalni kívánunk, a tanácsi ügyosztályok munköjének helyesebb beosztása, s ekként a teendőknek az ügyosztályok közötti arányosabb megosztása, mely intézkedés az ügyek gyorsabb és alaposabb elintézését mindenesetre elősegítette. A városrendezési ügyek terén felemlíthetjük a kerepesi út külső részének kiszélesítését, ami kapcsolatban a népszínház utczának a jövő év elején végrehajtandó rendezésével jelentékenyen elő fogja segíteni a kerepesi út külső részén évek óta tapasztalható forgalmi nehézségek megszüntetését. Felemlíthetjük továbbá a csömöri út belső részének kiszélesítését, a Lehel-, Bajnok-, Podmaniczky-utczák és még több kisebb utcza rendezését, a füvészkert melletti tér rendezését. Ez évben határozta el a főváros a nagyobb forgalmi utaknak, úgymint: a csömöri utnak, külső kerepesi útnak, a kőbányai útnak, a külső soroksári útnak, a dohány utczának stb. követését s e czélra 2 millió kölcsön felvételét, mely határozat végrehajtása azonban, miután erre nézve a belügyminiszter jóváhagyása még nem érkezett le, ezideig megkezdhető nem volt. Ami a középítkezéseket illeti, a mérnöki hivatal ez évben szorgalmasan dolgozott az általános csatornahálózat részletes kiviteli terveinek elkészítésén, úgy hogy az általános csatornázás munkálatai a jövő évben remélhetőleg teljes erővel megkezdhetők lesznek. Tárgyalások folytak és folynak még ma is a dunabalparti ideiglenes vízvezeték kiterjesztése s a végleges vízvezeték létesítése kérdésében, és itt lehetetlen sajnálatunkat ki nem fejeznünk a tárgyalásoknak különösen a végleges vízvezeték kérdésében mód nélkül való elhúzódása fölött, ámbár másrészről el kell ismernünk, hogy a vád e részben nem annyira a fővárost illeti, amely már másfél évvel ezelőtt határozott az ügyben, hanem inkább a közmunkák tanácsát, amely úgyszólván már a kivitel stádiumában új tervezgetésekkel állt elő, s így a kérdés végleges megoldását jó időre megakasztotta. A vasúti ügyek igen sok idejét vették igénybe a törvényhatósági bizottságnak. Úgyszólván alig volt közgyűlés, amelyen valamely vasúti ügy tárgyalása szőnyegen ne lett volna. Végleges megoldást nyertek: a Podmaniczky-utczai és a Stáczió-utczai villamos vasutak, a kőbányai vontató iparvasút, a külső csömöri úton és Hermina uton építendő közúti vasút ügyei, nemkülönben a terézkörúti vasút és a svábhegyi fogaskerekű vasút meghosszabbításának kérdése. Tárgyalások folytak azonkívül a köztemetői vasút s a lipótmezei vasút kiépítése, továbbá a közúti vasútnak a déli vasút pályaházáig való meghosszabbítása érdekében, de e tárgyalások ez évben véglegesen nem voltak befejezhetők. A közgazdasági téren ez évben két igen nevezetes intézkedés történt. Az egyik a közraktárak és elevátor kiegészítéséül ideiglenes gabonaraktárak létesítése, s a másik a marhavásártéren istállók építése. Mindkét intézkedés igen alkalmas arra, hogy a főváros forgalmát és kereskedelmét emelje. A közegészségi adminisztráció terén a főváros ez évben is folytatta a pinczelakások megszüntetése iránt két évvel ezelőtt megkezdett intézkedéseket. Hosszas tárgyalásokat folytatott a Rókus-kórházban elhelyezett elmebeteg-osztályon fenforgott türhetlen állapotok megszüntetése érdekében s e tárgyalások eredményekép az elmebeteg-osztály részére Budán, a Rókus-utczában egy házat vett bérbe, azt e czélra külön berendezte, úgy hogy az elmebeteg-osztály új helyiségét ez év utolsó napján el is fogja foglalni. A Rókus-kórház igazgatójának előterjesztésére megindultak a tárgyalások a Rókus-kórház eltávolítása kérdésében is, s valószínű, hogy e mindenesetre kiváló fontosságú kérdés a jövő év első felében eldöntésre fog kerülni. Egyéb a közegészségügyet illet kérdésekben is serény tevékenységet fejtett ki a főváros. E fontos tényezője a főváros jólétének egyre nagyobb méltánylást talált s ezen az uton kitartóan tovább haladva van remény rá, hogy a főváros már a közel jövőben kiszorul az egészségtelen városok statisztikájából. Ez évben a főváros szabályrendeleteket alkotott: a terhes szekerekkel való közlekedésről , a szoptatásra és dajkálásra kiadott gyermekek ápolásáról, a kávéházi és kávémérési ipar gyakorlásáról, a húskimérés szabályozásáról,a pálinkamérési üzleteknek a nagyobb forgalmú utczákból való eltávolításáról; végre megalkotta az új vízvezetéki díj- és rendszabályt. A főváros nagylelkűsége a közjótékonyság és közművelődés terén az elmúlt évben is fényesen nyilvánult. Azon jelentékeny összegen felül, amelyet a jótékonysági és közművelődési intézetek segélyezésére költségvetésébe felvett, az árvízkárosultak részére 10.000 frt, a nemzeti zenede részére 4000 frt, az I. budapesti szegény gyermekkertegylet részére 1500 frt, a mentőegyesület részére 10.000 frt, a »Gyermekbarát« egyesület részére 2000 frt, az ev. tót egyház részére 5000 frt, az óbudai izr. hitközség részére 1000 forint, az országos iparegyesület részére 800 frt, a gyermekmenhely egylet részére 10.000 frt segélyt szavazott meg. Azonkívül a »hajléktalanok menhelye« czímű egylet részére 76.000 frtnyi kamatnélküli kölcsönt engedélyezett, a hírlapírók nyugdíjintézete részére pedig egy 43.000 frt értékű telket adományozott. A törvényhatósági bizottságot ez évben súlyos veszteségek érték. Elhaltak: Neuwelt Ármin, Kontur Alajos, Reich Ármin, dr. Ladányi István, Weisz B. Ferencz, dr. Halász Géza, Rökk Szilárd, Miksits Károly, Dobos Ferencz, dr. Reinitz József, dr. Hunfalvy János és Fuchs Gusztáv, kik mindannyian kiváló buzgalommal szolgálták a főváros érdekeit s közülök nem egy majdnem kizárólag a főváros javának szentelte minden idejét. KÖZGAZDASÁG. A földhitelügy reformja. Tisza Kálmán miniszterelnök elnöklete alatt ma délután a közlekedésügyi minisztérium helyiségeiben a vízszabályozási és talajjavítási szükségletek fedezésére felveendő kölcsönök lehetővé tétele és az ilyen kölcsönök alapján kiadandó külön jelzálogkötvények kiadhatása tárgyában tanácskozás tartazott, amelyen Baross Gábor miniszter, a pénzügyminisztérium részéről: Wekerle Sándor és Márffy államtitkárok, Fejér Miklós min. tanácsos; a kereskedelmi minisztérium részéről: Kvassay Jenő oszt. tanácsos; a tiszai központi bizottság részéről: Károlyi Sándor gróf, Dániel Ernő, Darányi Ignácz, Károlyi Tibor gróf, Lipthay Béla báró, Majláth József gróf, Szapáry Gyula gróf, Szapáry István gróf és Wahrmann Mór, a magyar földhitelintézet részéről: Dessewffy Aurél gróf, Lukács Antal és Arany László és Fosster igazgatók vettek részt. A tanácskozás tárgyát a pénzügyminisztérium által a magyar földhitelintézet által engedélyezendő szabályozási és talajjavítási kölcsönök ügyében kidolgozott törvényjavaslat képezte s miután a szaktanácskozmány csak véleményadásra volt meghiva, konkrét határozatok nem hozattak. Már a vizjogról szóló 1885 : XXIII. t.-cz. értelmében a vízrendezésre és vízhasználatra alakult társulatok fel vannak jogosítva akár szabályozás, akár öntözésre, alagcsövezésre, lecsapolásra és sankolásra szükséges kölcsönök felvételére, ha ehhez az első esetben a közlekedésügyi minisztérium és a többi esetben a kereskedelemügyi minisztérium hozzájárul és a törvény 121-edik és 141-edik §§-ai értelmében ezen társulatok által kivetett járulékok, tehát a felvett kölcsön kamatjának és törlesztési járulékának az egyes birtokra eső részletei is, az illető birtokon fekvő oly terhet képeznek, mely az elsőbbséggel bíró egyenes adók természetével bír és minden, még a telekkönyvileg bejegyzett követelés előtt elégítendő ki. Ezen alapon indul a kormány által előterjesztett törvényjavaslat is, csakhogy még ki van bővítve azon fontos intézkedéssel, hogy a magyar földhitelintézet az ily módon adott kölcsönök alapján 4°/0-ás, 50 év alatt törlesztendő szabályozási és talajjavítási zálogleveleket lesz jogosítva kiadni, melyeknek készpénzzé tételét, illetve értékesítését bármely az intézet javára eshető nyeremény mellőzésével, önmagának tarthatja fenn, miután e kölcsönök is bírni fognak a fent említett elsőbbségi fedezettel. A kölcsönök után az utólagos részletekben fizetendő évi járadék, melyben a kamat a tőketörlesztés és a kezelési költségjárulék is bennfoglaltatik, 48/i°/0-ban állapíttatik meg. Az ezen összegbe már betudott kezelési költségjárulék 1/g°/o-nál nagyobb nem lehet s míg kedvező pénzpiaczi viszonyoknál ezen járadék aránylagosan még leszállítandó, addig a költségjárulék akkor sem lehet nagyobb, mint 1/8°/o. Az összes kölcsönműveleteknél mindennemű okirat és beadvány bélyeg- és illetékmentes, a kibocsátandó záloglevelek, azoknak kamatszelvényei teljesen adó-, bélyeg- és illetékmentesek s ezen mentesség a jövőre nézve is biztosittatik. A földhitelintézet a kölcsönműveletekre vonatkozólag portamentességet nyer és az óvadékképes záloglevelek számára 10°/0-nyi tartalékalapot köteles visszatartani. A földhitelintézet kívánságára a járulékok az előterjesztett törvényjavaslat szerint adott kölcsön járadékainak az egyenes adók módjára az erre hivatott államközegek által való behajtást követelheti. Patakszabályozás, vízmosások megszüntetése, a lecsapolás, a mederkiszárítás, alagcsövezés, sankolás és öntözés költségeinek fedezésére az országos kultúrmérnöki hivatal vezetése alatt készült terv és költségvetés alapján és eme hivatal szoros felügyelete és ellenőrzése alatt az e czélra alakult társulatok is igénybe vehetik az e törvényjavaslatban tárgyalt kölcsönöket.