Pesti Napló, 1888. december (39. évfolyam, 332-360. szám)

1888-12-30 / 359. szám

Melléklet a »Pesti Napló« 359. számához. A vasúti személyszállítás reformja. A vasutak a nemzeti jólét tápláló csator­náivá hivatásuk mérve szerint csak akkor válhatnak, ha díjtételeik a közforgalom min­den faktora számára hozzáférhetőkké teszik őket. Mert kétségtelen, hogy a gazdasági élet nem amaz utasokból és teherszállításokból nyerheti föllendülését, a­melyek a túlcsigá­­zott díjtételeket is megbírják, hanem a közlekedés anyagát képező oly elemekből, a­melyek az olcsó viteldíjakat megköve­telik. Az előbbiek jellege fényűzés és kénye­lem, az utóbbiaké pedig kereskedés, a­melyet előmozdítani és mentül szélesebb körre vinni sokkal inkább fő feladatuk a vasutaknak, sem­mint tisztán a kényelmi szempont előmozdí­tása. Nálunk a tarifa ez irányban rendkívül sok kívánni­valót hagy fenn és nem is említ­­ve a teheráru-közlekedés nagy drágaságát, a személyforgalmi tarifa is oly magas, hogy nem képzelhető, miként éppen az az osztály, a­melynek vállaira a közforgalom táplálása nehezedik, a gazdasági emporiumok­­kal való sűrű érintkezés által feladatát és egyszersmind érdekét kielégítse. A viteldíj ugyanis oly szerfölött magas, hogy a vállal­kozó, iparos, kereskedő, gazda, csak az eset­ben határozza el magát a távolabb fekvő ke­reskedelmi góczpontok és különösen a fővá­ros felkeresésére, ha útja nagyon is gyümöl­csözőnek ígérkezik. És hogy e körülmény a személyfor­galmat és a főváros látogatottságát mini­mumra redukálja, az épp oly biztos, mint a­milyen káros. Őszinte örömmel látjuk tehát, hogy a kedvezőtlen tarifától eredő sokszerű anomá­liák megszüntetése végett Baross Gábor közlekedési miniszter oly terv valósításával foglalkozik, mely a személyszállítási viteldí­jakat egységes alapokra fektetvén és lénye­gesen csökkentvén, a jutányosság útján emel­ni akarja a vidékközi közlekedést és az ország legtávolabbi pontjainak a fővárossal való forgalmát egyaránt. Röviden a személyporta rendszeresítéséről van szó. Az eszme egyálta­lán nem új és első gyökerét a postai penni porta létesítésében bírja. És bár a pennirend­­szer a levélforgalom föllendülésében teljes mértékben, sőt azon túl is valósította a hozzá fűződött várakozásokat, mégis nem sikerült ez elvet a vasutakra is transzferálni. És ha most a közlekedési miniszter az egységdíj mérhetetlen előnyeit és a jelenlegi személy­tarifa óriási hátrányait látva, a többszörösen felmerült és ugyanannyiszor elejtett idea valósításával foglalatoskodik, az a szándék épp oly dicséretes, mint a­milyen kívánatos, hogy meg is testesüljön egyszersmind. Meglehetősen szűkkörűek azok az infor­­mác­iók, a­melyek a terv részletei felől ez ideig rendelkezésre állanak. És ha szavahihető az a forrás, a­mely arról adott hírt, hogy Budapest mint központ körül három zóna fog létesíttetni, a helyi, a városról város­ra menő és a távoli pontok forgalmá­nak közvetítésére, akkor a magyar királyi államvasút mentén három viteldij fog fön­­állani a jelzett három forgalmi irány igé­nyeihez képest. Mindenik viteldij azután is­mét három alosztályra oszolnék a vasúti ko­csik osztályszáma szerint. Milyen lesz már most a viteldíj összege: egyelőre ismeretlen, de a­mennyiben éppen a drágaság okozta ba­jokat akarja orvosolni, joggal tételezhető fel, hogy oly alacsony kulcs szerint fog meg­­szabatni, a­mely alkalmas arra, hogy a re­form czélját valósítsa. Azonban a kulcs meghatározásának két sarkpontja van. Az egyik az, hogy a viteldíjnak mennél nagyobb mérvben való csökkentése által a forgalmat oly arány­ban fokozza fel, hogy az olcsóbb tarifa kö­vetkeztében beálló hiányt teljesen pótolja, a másik pedig, hogy jövedelme elégséges legyen arra is, hogy rekompenzáljon ama befektetési szükségletért, a­mely beáll azonnal, mihelyt a növekvő for­galom következtében a szállítási eszközöket szaporítani kell. A miniszter a kocsipark gyarapításá­nak szükségére egyelőre nem számít, mi nagyban elősegíti tervének valósíthatását. Mi azonban tettünk egy számítást, a­mely nem dönti meg ugyan teljesen ezt a kombi­­nácziót, de nagyon szomorú szint vet arra, mily eredménynyel járt ez ideig a szállítási tételek túlfeszített drágasága. A magyar bi­rodalom vasúti hálózata 1846 óta 1887 vé­géig fölemelkedett 35 kilométerről 512.505 kilométerre. A múlt év végén a magyar vas­utak személykocsijainak száma 2665 re rúgott, az 1887-ben szállított személyek száma pedig 13.406.092-őt tett. Minden kocsi tehát éven­ként 5000 személyt, azaz naponként 14 sze­mélyt szállított. Ez az itt felsorolt adatok ki­fejtett eredménye. Nagyon természetes tehát, hogy a­mikor minden kocsit naponként átlag­ban csak 14 utas foglal el, akkor semmi szükség nincs a kocsiparknak egyelőre való gyarapítására. De ez eltévesztett és eredménytelen volna az egész reform, hogyha rövid idő múltán nem eredményezne oly mérvű for­galmi gyarapodást, a­mely a jelzett koc­si állományt elé­g­­t­e­l­e­n­n­é tenné. És ez okból az alap­tételek megszabásánál a várható beru­házások egyáltalán nem hagyhatók kom­­bináczión kívül. Hisszük és reméljük, hogy a közlekedési minisztert alapos megfontolás fogja vezérelni a zónák beosztásában és az egységdíjak meg­állapításában egyaránt. Ha azután a kiváló jelentőségű kérdés helyes alapokon nyer megoldást, akkor a benne rejlő előnyök való­ban kiszámíthatatlanok. Emelkedni fog eddig nem sejtett mértékben a főváros lokális forgalma és javulni fognak a lakásviszonyok az­által, hogy a munkásosztály a minimális viteldíj következtében nagy könnyűséggel lakhat a közel vidéken is. Gyarapodni fog a városok egymás közt való forgalma kereske­désük és fejlődésük nagy előnyére. És végül Budapest naponként az ország legtávolabbi vidékeinek lakóit, kereskedőit és magánuta­sait fogja nagy tömegekben falai közt láthat­ni. Az érdekjelek személyes érintkezése sű­rűbb lesz. A mostani kereseti ágak jobban ki fognak használtatni, újak fognak keletkez­hetni és amaz idegen tömeg következtében, melyet a sűrü sorban érkezendő vasutak te­relnének a fővárosba, az ország vágányháló­­zata valóban lüktető erővé válhatnék hazánk és a főváros gazdasági életének. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Deczember 29. — Irodalmunk 1888-ban. Irta : SZANA TAMÁS. Sokat és sokszor jogosan is panaszkodunk iro­dalmi bajainkról, azt azonban, ha viszonyainkat kissé higgadtabban szemléljük, be kell vallanunk, hogy a szellemi élet terén az utóbbi években oly élénk pezsgés észlelhető, a minőről régebben talán még álmodozni sem merészeltünk volna. És ez a lendület főként akkor mutatkozik teljes erejében, ha nem egyes, külön szakított nyilatkozataiban, hanem tartó­­sabb lánczolatában vizsgáljuk. Míg az ötvenes évek vége felé a jó Greguss Ágostot, e lapok irodalmi rovatának akkori vezetőjét, zavarba hozta, ha egy­szerre három új magyar könyv jelent meg rec­en­­zensi asztalán s a három könyvről három egymásután következő napon tett jelentést, hogy mindig legyen megbeszélni való s az elnyomatás napjaiban a ma­gyar szellem folytonos éberségéről tehessen tanúsá­got : a magyar irodalmi élet ma már oly élénk, hogy mindig akad valami följegyezni való, sőt krónikása könnyen zavarba jöhet, ha évi jelenségeiről egy tár­­cza szűkebb keretében akar nyújtani tájékoztató ké­pet. Anyag van bőven s a térrel még akkor is gazdál­kodnia kell, ha elhatározza, hogy szemléjében csakis a jelentősebb mozzanatok kiemelésére szorítkozik. Főleg a tudományos irodalom térfoglalása szembeszökő. Komolyabb irányú és törekvésű társu­lataink nagyon megszaporodtak s tevékenységük nem csupán felolvasások tartására szorítkozik. Csaknem mindegyiknek van könyvkiadó-vállalata s a tagok folytonos szaporodása következtében abban napvilá­got láthatnak olyan tudományos művek is, melyek közrebocsátására magánkiadó aligha vállalkozhatnék. A természettudományi, történelmi, archaeologiai, he­raldikai, filológiai és más társaságok — örömmel látjuk — már eddig is nagyon sok becses mű szá­mára nyitottak utat a magyar közönséghez. Irodalmunk évi szemléjében sem sorolhatjuk elő mindezeket a kiadványokat. Mi csakis azokkal foglalkozhatunk, melyek nem egy szűkebb kör, hanem a tágabb értelemben nem olvasó­közönség szükség­leteinek fedezésére szolgálnak. Mellőzzük tehát a ter­mészettudományi, orvosi és jogi szakmunkákat s áttérünk ama művekre, melyek minden valamire való családi könyvtárnak kiegészítő részét képezik, s nél­külözhetetlen forrásai, segédeszközei a közművelődés­nek. Még ezekről is csak futólagosan emlékezhetünk meg, a legtöbbször nem adván most csupán könyv­czímeket. Tudományos irodalmunkban örvendetes mozza­nat a magyar történetírás gazdagodása. Az akadémia buzgalma a forrásművek közrebocsátása körül — egyes tévedések daczára is — elismerésre méltó. A későbbi idők történetírója megbecsülhetetlen anyagot fog találni az általa kiadott vagy segélyezett izmos kötetekben. Maga az »Erdélyi országgyűlési emlékek« gyűjteménye egész kis könyvtár. Most már a XIII-ik kötet fekszik előttünk, három év (1661—1664) érde­kes okmányait tartalmazva. Buzgó tudósunk, Szilágyi Sándor szerkeszti, ki tartalmas bevezetést csatol minden kötethez. — Az akadémia támogatása mel­lett láttak napvilágot. Marczali Henrik :Ma­gyarország története II. József korában« czímű nagy tanulmányának harmadik (befejező) kötete; P­e­s­t­y Frigyes műve: »Magyarország helynevei, tör­téneti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben«, mely sok tekintetben úttörő dolgozatnak tekinthető; Szá­­deczky Lajos monográfiája: »Izabella és János Zsigmond Lengyelországban 1552—1556.», s végül dr. Acsády Ignácz nagyérdekű tanulmánya: »Ma­gyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt«, mely harmincznyolcz esztendőre terjedő időszakból (1526 — 64.) rajzolja a magyar államháztartás képét érdekesen és alaposan. Az akadémia támogatja a »Történeti életrajzok« czimü szép vállalatot, mely egykorú képek, kéziratok művészi másolataival igyek­szik még érdekesebbé tenni a gondosan megválogatott szöveget. Ez a kiadvány példányszerű a maga nemében s hivatva van arra, hogy nálunk amateuröket neveljen. Jakab Elek Kolozsvár történetének befejező iz­mos kötetét bocsátotta közre, Károly János »Az ős­keresztény irodalom monográfiájá«-nak első részét küldte szét, Giesswein Sándor pedig »Mizrai­ és Assur tanúsága« czímű nagy tanulmányának máso­dik kötetét, mely első kísérlet arra nézve, hogy teo­lógiai czélokra használják föl az Egyiptom, Asszíria és Babylonia földjén tett régészeti kutatások eredmé­nyeit. Szabadságharczunk történetével G­e­­­i­c­h Rikhárd tábornok !­s Görgey István terjedelmes munkái foglalkoznak, az ezt közvetlenül megelőző idő­ket pedig Grünwald Béla nagy szenzácziót kel­tett tanulmánya a »Régi Magyarország« ismerteti, melyre ez év végén szintén hosszabb tanulmányban M­ocsáry Lajos válaszolt. Lovcsányi Gyula a mohácsi vész előtti magyar-lengyel érintkezés törté­netéhez nyújtott adalékokat, míg B­a­r1 a­g­­ Géza »A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig« czim­­mel tett közzé vaskos kötetet, mely a politi­kusokat és irodalombuvárokat egyenlő mértékben érdekelheti. Éble Gábor kötete: »Gróf Károlyi Sándor verses búcsúztatója 1744-ből« nyelvészeti és genealógiai szempontból egyaránt érdekes. Ebben az évben jelent meg a »Magyar nemzetiségi zseb­könyv« első része is, mely a főrangú családok ismer­tetésével foglalkozik. Összeállítása körül főként dr. Fejérpataky László buzgólkodott. Memoire-szerű műveket B. Podmaniczky Frigyes, Y­a­c­h­o­tt Sándorné és K O­r­m­ó­s Zsigmond nyújtottak. B. Podmaniczky naplótöredékeiben főleg a politikai és társadalmi viszonyokat rajzolja, míg Yachott Sándorné »Rajzok a múltból« czímű könyvében a negyvenes és ötvenes évek irodalmi férfiai közt időzik legörömestebb, Ormós Zsigmond pedig gazdag gyűjteményének ismertetésében közér­dekű műtörténelmi adatokat is sorol elő. A irodalomtörténet szintén érdekes munkákkal gazdagodott. F­e­r­e­n­c­z­y József gr. Dessewffy Jó­zsef hátrahagyott munkáinak harmadik kötetét bo­csátotta közre, mely irodalmunk újraébredésének kor­szakát a fontos adalékokat tartalmazó levelek egész hosszú sorával illusztrálja. K­o­lt­a­i Virgil és F­i­n­­dura Imre önálló tanulmányokban Fáy András életét és műveit tették vizsgálódásuk tárgyává. V­á­r­i Béla előbb Kuthy Lajosról, az egykor nagyon nép­szerű novellistáról, majd Kelemen Lászlóról, az első magyar színigazgatóról írt egy-egy vékonyabb kö­tetet. Mátray Lajos Fazekas Mihályt, a »Ludas Matyi« népszerű szerzőjét ismertette, több eddigi ismeretlen költeményét is közölve, Székely György Bürger hatását fejtegette Csokonai költészetére, Do­­manovszky Endre Daniel, mint politikai írót méltányolta, P­a­l­á­g­y­i Menyhért pedig egy vékony füzetben Petőfi Sándor költészetét és hatásának titkait jellemezte. Fontos társadalmi és közművelődési kérdések fejtegetését találjuk T­r­e­f­o­r­t Ágost »Beszédek és levelek« czímű kötetében s K­a­r­a­c­s Teréz­a vete­rán írónő, »A régi magyar színészetről« nyújtott ér­dekes képeket, közben-közben régibb irodalmunk egy­­egy nevezetesebb alakjáról is megemlékezve. A szépészeti és kritikai irodalom igazi gazda­godását Salamon Ferencz tanulmányai képezik. A két kötetre terjedő gyűjtemény legtartalmasabb czikkei Arany Jánosról, Petőfiről és Csokonairól szólanak. Valóságos speczialitás a maga nemében a Ko­lozsvárit megindított »Petőfi-múzeum«, mely a leg­nagyobb magyar költő életrajzi adatainak tisztázását tekinti feladatául. A folyóirat eddig megjelent füze­tei gondos és tapintatos szerkesztésről tanúskodnak. A műtörténetet S­z­a­b­a Tamás »Magyar Mű­vészek« czímű díszműve képviseli. Csak az élő művé­szekre terjeszkedik ki, életrajzi adataikat s jelentő­sebb műveiknek, kézirajzaiknak gondos kivitelű má­solatait közölve, Írói névtárakat Z­e­tf­i­g­e­r Alajos és R­é­c­s­e­i Viktor bocsátottak közre. Az első az esztergomvármegyei, az utóbbi a vasmegyei írókat ismerteti, bővebben szólva különösen azon írókról, a­kiknek életrajzi adatai ezideig ismeretlenek valának. Id. Szinnyei József terjedelmes névtára még mindig kéziratban várakozik a kiadásra. A nyelvtudományok művelése körül, hivatásá­hoz méltólag, szintén az akadémia buzgólkodik első­sorban. A »Régi magyar nyelvemlékek« gyűjtemé­nyéből ez évben három kötetet adott ki : az érsek­­újvári, Winkler- és Jordánszky-kódexeket. Mind a három kötet már évek óta készen áll s újdonságoknak csakis azért mondhatók, mert V­o­­­f György irt hoz­zájuk bevezetéseket és fölvilágosító jegyzeteket. Nagy fontosságú kiadvány József főherczeg önálló tanulmányokon nyugvó, terjedelmes »Czigány nyelv­tan­« a, melyből most vannak sajtó alatt a német és franczia kiadások. Szintén ez évben indult meg Szarvas Gábor és S­i­m­o­n­y­i Zsigmond szer­kesztésében a »Nyelvtörténeti Szótár.« Eddig meg­jelent három füzete régi nyelvkincsünkből máris szá­mos alig ismert kifejezést mentett meg az utókor szá­mára. A szép vállalat czélja, hogy a magyar nyelv minden szavát összeállítsa, mely írott emlékeinkben előfordul, egész a nyelvújítás korszakáig. A bibliográfiai irodalomnak két újdonsága volt: a »Magyar könyvszemle« XII-dik kötete és S­z­a­n­a Tamás tanulmánya: »A könyv régen és most.« A magvasabb irodalmi művek olcsó áron való terjesztése körül Gyulai Pál tapintatosan szerkesz­tett »Olcsó könyvtár«-a s a dr. Ferenc­zy József által megindított »Egyetemes könyvtár« buzgólkod­­tak. Mindkettőben kiváló, jeles műveket kaptunk : az utóbbiban Katona »Bánk-bán«-ját is tíz krajczárért, tehát valósággal mesésen olcsó áron. A szépirodalmi termelés nem volt valami gaz­dag, de azért meddőség felől sem panaszkodhatunk. Legértékesebb részét Arany János hátrahagyott munkái képezik, melyekből a harmadik kötetet most küldte szét Ráth Mór, az ambicziózus kiadó. Szintén nála jelentek meg Tót­h­ Kálmán összes költeményei is, két izmos kötetben, a »Kinizsi Pál« czímű költői elbe­szélést s azokat a verseket is tartalmazva, melyeket maga a költő nem vett föl utolsó gyűjteményébe. Ez a két kötet igazi gazdagodását képezi irodalmunk­nak, s a Petőfi utáni korszak egyik legnépszerűbb költőjét mutatja be a közönségnek. Újabb költőink közül Ábrányi Emil »Szabadság-Haza« czímmel erősebb lángolású hazafias és politikai dalokat, S­e­r­e­s­s Imre apróbb, nagyobbára humoros színezetű verseket, Dömötör Pál a házi tűzhely és családi élet dicsőítésére szánt költeményeket bocsátottak közre. Költemény-füzéreket kaptunk még Hajnal­kától, Sujánszky Antaltól, Szuhay Benedek­től, Kozma Andortól és Temérdektől. A vallásos költészetet Kiss József és R­udnyánszky Gyula művelték, az első »Ünnepnapok« czímű pazar kiállítású kötetében, az utóbbi a »Mária-dalok és legendák«-ban. Az elbeszélő költészetet még mindig Jókai Mór képviseli legnagyobb munkakedvvel s a tehetség legtöbb fényével. Öt kötetes regénye: a »Lélekido­­már«, humoros rajza: »Lenczi fráter» s »Utazás egy sírdomb körül« czímet viselő úti rajzai tanúskodnak fantáziájának ritka tevékenységéről, s humorának bámulatos gazdagságáról. Jókai mellett a régibb gár­dából Lauka Gusztáv és P. Szathmáry Károly szerepelnek. Egy kötetes regényt írtak mindketten, az első »A szivvilág titkaiból«, az utóbbi »A legszebb herczegnő« czím alatt. Beniczkyné Bajza Lenke összes munkáinak gyűjteményéből folyvást jelennek meg újabb füzetek s ugyancsak­­ tőle uj regényt is kaptunk : a »Gyöngysor«-t, melyről nagy elismerés­sel szólt a bírálat. Mikszáth Kálmán összegyűj­tött munkáinak kiadására a Révai-testvérek vállal­koztak ; a népszerű iró nevét újabb köteten nem ta­láljuk. Tóvölgyi Titusz »Uj világ« czimü két kötetes regényében azokat a változásokat rajzolja, melyeket a kommunizmus elveinek diadalra ju­tása vonna maga után . Jakab Ödön »A pusz­tulás útjá«-ban a magyar középosztály életéből ad megrázó képet, Csiky Gergely »Az elvált asszony«­­nyal erős elbeszélő tehetségről tesz tanúságot, míg J­u­s­t­h Zsigmond a »Művészszerelem«-ben a fran­czia naturalista írók tanítványának mutatja ma­gát. A humoros elbeszélés terén Szabó Endre sze­repel »Szusz« czímű regényével. Prém József »Cse­ress Gábor«-jával keltett figyelmet. A két kötetes re­gény az újabb magyar elbeszélő irodalom ambiczió­­zusabb termékei közé sorozható. Beszélyköteteket bocsátottak közre: Kazár Emil (Lég és föld. Ki­törült évek.), Wohl Stefanie, B­r­ó­d­y Sándor és Bársony István. Vértesi Arnold, a ritka termékenységű jeles novella-író ez idén írta meg ezredik elbeszélését s indította meg összes munkáinak füzetes kiadását. Ebből mostanáig három kötet jutott a könyvpiaczra. Színműveket Bartók Lajos, Csiky Ger­gely és Mérai Horváth Károly adtak ki nyomta­tásban. Bartók Lajos »Thurán Anná«-ja és Csiky Gergely »Vasember«-e a színpadon is nagy sikereket arattak. A fordított művek közül először is S h a k s­­p e r­e illusztrált kiadását kell fölemlítenünk. A nagy vállalat gyorsan közeleg befejezéséhez: most már har­madik kötete forog a közönség kezei közt, a brit óriás víg és regényes színműveit tartalmazva. Szász Károly az újabb angol irodalom egyik legnevezetesebb könyvével, Tennyson Alfréd »Király­ idylljei«-vel ajándékozta meg a magyar olvasókat. Szép fordításá­hoz tartalmas bevezetés nyújt magyarázatokat. A gaz­dag orosz elbeszélő-irodalom híres termékei: Do­sz to­je v­s­z­k­i­j »Raszkolnikov«-ját Szabó Endre ültette át nyelvünkre s ugyancsak Dosztojevszkijtől ma már a »Fehér éj­szakák «-at is olvashatjuk magyar fordítás­ban. Ez utóbbi az »Egyetemes regénytár« ban jelent meg, mely ez idei évfolyamában a külföldi írók közül Cherbulieztől, Ohnet-től és Vida-tól közölt elbe­szélő műveket. Szládkovics híres »Marina«-ját Pod­­hradszky Lajos fordította magyarra, Göthe »Faust­jának átültetésével pedig Szabó Mihály tett kísérle­tet. Ez már a negyedik magyar fordítása Göthe vi­lághírű művének. Az ötödik a Dóczi újabb fordítása lesz. Óhajtjuk, hogy jövő évi szemlénkben már erről is megemlékezhessünk. A főváros a lefolyt évben. — Visszapillantás. — A lakosság számának szaporodása, a szükségle­tek körének állandó kiterjedése következtében a főváros önkormányzati és közigazgatási teendői az 1888. év­ben is jelentékeny mértékben emelkedtek, mely teen­dőknek ellátása nemcsak az elöljáróságokra, a külön­féle hivatalokra és a tanácsra, hanem egyúttal a közgyűlésre is újabb meg újabb feladatokat ró. Nagyobb, maradandóbb alkotásokra az elmúlt évben nem lehet ugyan rámutatnunk, de számos közműnek a létesítése jön ez évben előkészítve s azonkívül szá­mos oly intézkedés jön végrehajtva, a­melyek min­denesetre jótékony hatással lesznek a főváros fejlő­désére. Magának a közigazgatási szervezet­nek javítása érdekében gyökeresebb reformok nem lettek életbe léptetve, sőt a tanácsnak azon törekvése, hogy egyelőre legalább a kerületi adminisztrác­ió kirívóbb bajait orvosolja, a közgyűlés ellenzésén hajó­törést szenvedett. Mindamellett két irányban mégis történt emlí­tésre méltó intézkedés. Az egyik az, hogy ez évben jön az új pénztári és számviteli rendszer életbe lép­tetve, s ámbár az új rendszer végrehajtása, főleg a személyzet gyakorlatlansága miatt, sok nehézséggel járt, remélhető, hogy a fenforgó nehézségek c­élszerű intézkedésekkel megszüntethetők lesznek. A másik, amire utalni kívánunk, a tanácsi ügyosztályok mun­­köjének helyesebb beosztása, s ekként a teendőknek az ügyosztályok közötti arányosabb megosztása, mely intézkedés az ügyek gyorsabb és alaposabb elintézé­sét minden­esetre elősegítette. A városrendezési ügyek terén felem­líthetjük a kerepesi út külső részének kiszélesítését, ami kapcsolatban a népszínház utczának a jövő év elején végrehajtandó rendezésével jelentékenyen elő fogja segíteni a kerepesi út külső részén évek óta ta­pasztalható forgalmi nehézségek­ megszüntetését. Fel­említhetjük továbbá a csömöri út belső részének ki­szélesítését, a Lehel-, Bajnok-, Podmaniczky-utczák és még több kisebb utcza rendezését, a füvészkert melletti tér rendezését. Ez évben határozta el a fő­város a nagyobb forgalmi utaknak, úgymint: a csö­­möri­ utnak, külső kerepesi­ útnak, a kőbányai­ útnak, a külső soroksári útnak, a dohány­ utczának stb. kö­vetését s e czélra 2 millió kölcsön felvételét, mely ha­tározat végrehajtása azonban, miután erre nézve a belügyminiszter jóváhagyása még nem érkezett le, ezideig megkezdhető nem volt. A­mi a középítkezéseket illeti, a mér­nöki hivatal ez évben szorgalmasan dolgozott az ál­talános csatornahálózat részletes kiviteli terveinek elkészítésén, úgy hogy az általános csatornázás mun­kálatai a jövő évben remélhetőleg teljes erővel meg­kezdhetők lesznek. Tárgyalások folytak és folynak még ma is a dunabalparti ideiglenes vízvezeték ki­­terjesztése s a végleges vízvezeték létesítése kérdésé­ben, és itt lehetetlen sajnálatunkat ki nem fejeznünk a tárgyalásoknak különösen a végleges vízveze­ték kérdésében mód nélkül való elhúzódása fö­lött, ámbár másrészről el kell ismernünk, hogy a vád e részben nem annyira a fővárost illeti, a­mely már másfél évvel ezelőtt határozott az ügy­ben, hanem inkább a közmunkák tanácsát, a­mely úgyszólván már a kivitel stádiumában új tervezgetések­­kel állt elő, s így a kérdés végleges megoldását jó időre megakasztotta. A vasúti ügyek igen sok idejét vették igénybe a törvényhatósági bizottságnak. Úgyszólván alig volt közgyűlés, a­melyen valamely vasúti ügy tár­gyalása szőnyegen ne lett volna. Végleges megoldást nyertek: a Podmaniczky-utczai és a Stáczió-utczai villamos vasutak, a kőbányai vontató iparvasút, a külső csömöri úton és Hermina­ uton építendő közúti vasút ügyei, nemkülönben a terézkörúti vasút és a svábhegyi fogaskerekű vasút meghosszabbításának kérdése. Tárgyalások folytak azonkívül a köztemetői vasút s a lipótmezei vasút kiépítése, továbbá a közúti vasútnak a déli vasút pályaházáig való meghosszab­bítása érdekében, de e tárgyalások ez évben véglege­sen nem voltak befejezhetők. A közgazdasági téren ez évben két igen nevezetes intézkedés történt. Az egyik a közraktá­rak és elevátor kiegészítéséül ideiglenes gabonarak­tárak létesítése, s a másik a marhavásártéren istállók építése. Mindkét intézkedés igen alkalmas arra, hogy a főváros forgalmát és kereskedelmét emelje. A közegészségi adminisztrác­ió te­rén a főváros ez évben is folytatta a pinczelakások megszüntetése iránt két évvel ezelőtt megkezdett in­tézkedéseket. Hosszas tárgyalásokat folytatott a Rókus-kór­­házban elhelyezett elmebeteg-osztályon fenforgott türhetlen állapotok megszüntetése érdekében s e tárgyalások eredményekép az elmebeteg-osztály ré­szére Budán, a Rókus-utczában egy házat vett bérbe, azt e czélra külön berendezte, úgy hogy az elme­beteg-osztály új helyiségét ez év utolsó napján el is fogja foglalni. A Rókus-kórház igazgatójának előter­jesztésére megindultak a tárgyalások a Rókus-kórház eltávolítása kérdésében is, s valószínű, hogy e min­denesetre kiváló fontosságú kérdés a jövő év első fe­lében eldöntésre fog kerülni. Egyéb a közegészségügyet illet kérdésekben is serény tevékenységet fejtett ki a főváros. E fontos tényezője a főváros jólétének egyre nagyobb méltány­lást talált s ezen az uton kitartóan tovább haladva van remény rá, hogy a főváros már a közel jövőben kiszorul az egészségtelen városok statisztikájából. Ez évben a főváros szabályrendelete­ket alkotott: a terhes szekerekkel való közle­kedésről , a szoptatásra és dajkálásra kiadott gyermekek ápolásáról, a kávéházi és kávémérési ipar gyakorlásáról, a húskimérés szabályozásáról,a pálinka­mérési üzleteknek a nagyobb forgalmú utczákból való eltávolításáról; végre megalkotta az új vízvezetéki díj- és rendszabályt. A főváros nagylelkűsége a közjótékony­ság és közművelődés terén az elmúlt évben is fényesen nyilvánult. Azon jelentékeny összegen felül, a­melyet a jótékonysági és közművelődési inté­zetek segélyezésére költségvetésébe felvett, az árvíz­károsultak részére 10.000 frt, a nemzeti zenede ré­szére 4000 frt, az I. budapesti szegény gyermekkert­­egylet részére 1500 frt, a mentőegyesület részére 10.000 frt, a »Gyermekbarát« egyesület részére 2000 frt, az ev. tót egyház részére 5000 frt, az óbudai izr. hit­község részére 1000 forint, az országos ipar­egyesület részére 800 frt, a gyermekmenhely egylet részére 10.000 frt segélyt szavazott meg. Azonkívül a »hajléktalanok menhelye« czímű egylet részére 76.000 frtnyi kamatnélküli kölcsönt engedélyezett, a hírlapírók nyugdíjintézete részére pedig egy 43.000 frt értékű telket adományozott. A törvényhatósági bizottságot ez évben sú­lyos veszteségek érték. Elhaltak: Neu­­welt Ármin, Kontur Alajos, Reich Ármin, dr. Ladányi István, Weisz B. Ferencz, dr. Halász Géza, Rökk Szilárd, Miksits Károly, Dobos Ferencz, dr. Reinitz József, dr. Hunfalvy János és Fuchs Gusz­táv, kik mindannyian kiváló buzgalommal szolgálták a főváros érdekeit s közülök nem egy majdnem kizá­rólag a főváros javának szentelte minden idejét. KÖZGAZDASÁG. A földhitelügy reformja. Tisza Kálmán miniszterelnök elnöklete alatt ma délután a közlekedésügyi minisztérium helyisé­geiben a vízszabály­ozási és tala­j­j­aví­tási szükségletek fedezésére felveendő köl­csönök lehetővé tétele és az ilyen köl­csönök alapján kiadandó külön jelzá­logkötvények kiadhatása tárgyában tanácskozás tartazott, amelyen Baross Gábor mi­niszter, a pénzügyminisztérium részéről: W­e­k­e­r­l­e Sándor és Már­ff­y államtitkárok, Fejér Miklós min. tanácsos; a kereskedelmi minisztérium részéről: Kvassay Jenő oszt. tanácsos; a tiszai központi bizottság részéről: Károlyi Sándor gróf, Dá­niel Ernő, Darányi Ignácz, Károlyi Tibor gróf, Lipthay Béla báró, Majláth József gróf, S­z­a­p­á­r­y Gyula gróf, S­z­a­p­á­r­y István gróf és Wahrmann Mór, a magyar földhitelinté­zet részéről: Dessewffy Aurél gróf, L­u­­k­á­c­s Antal és Arany László és F­o­s­­ster igazgatók vettek részt. A tanácskozás tár­gyát a pénzügyminisztérium által a magyar föld­hitelintézet által engedélyezendő szabályozási és talajjavítási kölcsönök ügyében ki­dolgozott törvényjavaslat képezte s miután a szak­­tanácskozmány csak véleményadásra volt meghiva, konkrét határozatok nem hozattak. Már a vizjogról szóló 1885 : XXIII. t.-cz. értel­mében a vízrendezésre és vízhasználatra alakult tár­sulatok fel vannak jogosítva akár szabályozás, akár öntözésre, alagcsövezésre, lecsapolásra és sankolásra szükséges kölcsönök felvételére, ha ehhez az első eset­ben a közlekedésügyi minisztérium és a többi esetben a kereskedelemügyi minisztérium hozzájárul és a törvény 121-edik és 141-edik §§-ai értelmében ezen társulatok által kivetett járulékok, tehát a fel­vett kölcsön kamatjának és törlesztési járulékának az egyes birtokra eső részletei is, az illető birtokon fekvő oly terhet képeznek, mely az elsőbbséggel bíró egyenes adók természetével bír és minden, még a telekkönyvileg bejegyzett követelés előtt elégítendő ki. Ezen alapon indul a kormány által előterjesztett törvényjavaslat is, csakhogy még ki van bővítve azon fontos intézkedéssel, hogy a magyar földhitelintézet az ily módon adott kölcsönök alapján 4°/0-ás, 50 év alatt törlesztendő szabályozási és talajjavítási zálog­leveleket lesz jogosítva kiadni, melyeknek készpénzzé tételét, illetve értékesítését bármely az intézet javára eshető nyeremény mellőzésével, önmagának tarthatja fenn, miután e kölcsönök is bírni fognak a fent emlí­­tett elsőbbségi fedezettel. A kölcsönök után az utólagos részletekben fize­tendő évi járadék, melyben a kamat a tőketörlesztés és a kezelési költségjárulék is bennfoglaltatik, 48/i°/0-ban állapíttatik meg. Az ezen összegbe már betudott kezelési költségjárulék 1/g°/o-nál nagyobb nem lehet s míg kedvező pénzpiaczi viszonyoknál ezen járadék aránylagosan még leszállítandó, addig a költségjárulék akkor sem lehet nagyobb, mint 1/8°/o. Az összes kölcsönműveleteknél mindennemű okirat és beadvány bélyeg- és illetékmentes, a kibocsátandó záloglevelek, azoknak kamatszelvényei teljesen adó-, bélyeg- és illetékmentesek s ezen mentesség a jövőre nézve is biztosittatik. A földhitelintézet a kölcsön­­műveletekre vonatkozólag portamentességet nyer és az óvadékképes záloglevelek számára 10°/0-nyi tar­talékalapot köteles visszatartani. A földhitelintézet kívánságára a járulékok az előterjesztett törvényjavaslat szerint adott köl­csön járadékainak az egyenes adók módjára az erre hivatott államköze­gek által való behajtást követelheti. Patakszabályozás, vízmosások megszüntetése, a le­­csapolás, a mederkiszárítás, alagcsövezés, sankolás és öntözés költségeinek fedezésére az országos kultúr­mérnöki hivatal vezetése alatt készült terv és költ­ségvetés alapján és eme hivatal szoros felügyelete és ellenőrzése alatt az e czélra alakult társulatok is igénybe vehetik az e törvényjavaslatban tárgyalt kölcsönöket.

Next