Pesti Napló esti kiadás, 1889. február (40. évfolyam, 32-59. szám)
1889-02-01 / 32. szám
hajtását törte le virágában a kérlelhetetlen sorsnak váratlan vihara! Ő vele két állam méltó büszkesége, két állam népeinek éltető reménye száll a sírba le! Veszteségünk véghetetlen, bánatunk megmérhetetlen ! Szivünk elszorul s ajkunk némává lesz az égető fájdalomtól. Fájdalmunknál csak Felségtek iránt táplált alattvalói hódolatunk, hűséges ragaszkodásunk és változhatlan szeretetünk mélyebb. E hódolat, ragaszkodás és szeretet érzelmei szólalnak meg bennünk most is, a midőn a súlyos megpróbáltatásnak nehéz napjaiban Felségtekhez fordulunk, hogy e kimondhatlan veszteség felett érzett legmélyebb fájdalmunk s legőszintébb részvétünk adóját Felségtek legmagasabb trónjának zsámolyánál letegyük. Az Ég megmásithatlan végzete mérte Felségtekre e megrendítő csapást; az ő kifogyhatlan kegyelme adjon Felségteknek erőt, megnyugvást és vigasztalást! A Stefánia főherczegasszonyhoz intézett részvétirat teljes szövege ez : Fenséges Császári és Királyi Főherczegné! Lelkünkben mélyen megrendülve, szívünkben égő fájdalommal fogadtuk a váratlan, a lesújtó hírt, hogy ő császári és királyi Fensége Rudolf trónörökös meghalt. Fenséged szerető hitvestársát, boldogságának zálogát, a magyar nemzet koronája örökösét, jövendő reménységét vesztette el a Megdicsőültben. Élte világában, testi és szellemi erejének teljében, hirtelen ragadta el a halálát, ki a legfényesebb tehetségek és erények birtokában, erős lélekkel és nemes szívvel megáldva, két állam népeinek jövő boldogitására volt hivatva. A pótolhatlan veszteség, a mely Fenségedet érte, a mi veszteségünk is s és azért Fenséged mély gyászában teljes szívvel résztveszünk, megmérhetlen keservében a legőszintébben osztozunk. Özvegyi bánatában mi, kik fájdalomtól megtörtén Fenségeddel együtt sírunk és kesergünk, nem nyújthatunk vigasztalást, mert magunk is vigasztalhatlanok vagyunk, de imánk az ég felé száll s buzgón kérjük az Istent: áraszsza Fenségedre jóságos kegyelmét, s áldja meg Fenségedet hittel, erővel és kitartással, hogy e súlyos megpróbáltatásnak terhét keresztényi megadással viselhesse. A trónörökös a tudományokért. Az 1883 iki bécsi »Nemzetközi villamos kiállítás« a trónörökös védnöksége alatt állt s neki köszönhette, hogy oly nagyszabásúvá lett, hogy a párisi és müncheni hasonnemű kiállításokat, ha nem is múlta felül, de nem is maradt mögöttük. Pedig azok, kik a rendezés élén állottak, eleinte azt is alig merték remélni, hogy e nagy mintaképet csak távolról is megközelítse a kiállítás. Mikor a trónörökös a védnökséget elvállalta, rohamosan növekedett a kiállítók száma, annyira, hogy a rendező bizottság szükségesnek vélte a megnyitás elhalasztását. Ezt tudatták Rudolf trónörökössel is, ki azonnal sietett a kiállítási épületekbe, ahol lázasan folyt a munka. A trónörökösre a hír nagyon kellemetlenül hatott, mert nem szerette volna, ha elhalasztják a megnyitást. A rendezők egyikéhez, aki körútján kísérte, ily kérdést intézett: »Nagyon kínos rám nézve az elhalasztás , de ugyebár, nincs más hátra ? A rendező úr válaszolt: »Tudnék egy eszközt, melylyel el lehetne érni, hogy a kiállítók elkészüljenek a kitűzött időre, de ez Fenségedtől függ.« — »És mi volna ez ?« kérdé a trónörökös mintegy felvillamozva. »Fenségednek a közelebbi napokban néhányszor ismételnie kellene látogatását; az eredményről biztos vagyok.« Mosolyogva mondá a trónörökös: »Jól van, meg fogom kísérteni.« S szavának állt. Másodnapra már újra ott volt a kiállítás területén, s mikor pár nap múlva harmadszor is megjelent, meggyőződött róla, hogy ez idő alatt szinte hihetetlen haladást tettek a készülődések. S a kitűzött időre minden készen volt, s 1883. aug. 16-dikán a kiállítást meg lehetett nyitni. A megnyitó ünnepélyen maga a trónörökös mondott beszédet, melyben magvasan jelezte a kiállítás jelentőségét. * Egy évvel a villamos kiállításra, az első nemzetközi ornithológiai kongresszuson találjuk a trónörököst. Szakemberek közt volt, kik bámulva álltak széleskörű tudományos ismeretei előtt. Fenkölt gondolkozását alig jellemzi valami szebben, mint az a beszéd, melylyel a kongresszust megnyitotta: »A büszkeség és az öröm érzetével látom ma a híres kutatók és szakemberek e körét szülővárosunkban egybegyűlve. A tudományos törekvés és az eszmecsere utáni vágy egyesítette itt önöket; közelből és távolból idesereglettek önök, kik azzal dicsekedhetnek, hogy az emberi tudás egy ágában szaktudósok. Ez az, ami bár némileg elfogulttá tesz, mégis büszkeséggel tölt el, hogy ily kongresszus élén állhatok, mely oly tért ölel fel, amelyen ifjúkorom óta nagy kedvvel működtem, de csak a műkedvelő buzgalmával, aki gyűjt és kutat, azonban mégis sok ismerete hiányzik ahhoz, hogy az önök körébe, uraim, felfogadtassék. Ne feledjük soha, hogy az a tudomány, melynek tiszteletére ma itt összegyűltünk, egyik legszebb és legfontosabb ága a természettudományoknak. A természettudományok azok, melyek világos, reális tételeikkel a természet örök törvényeinek kikutatásával, a természeti erők hasznosításával századunkra sajátos bélyeget nyomtak. A kutatók, az igazi, mert tudományosan megalapított felvilágosodás zászlaja alatt győzelmesen nyomulnak előre, akármely téren működjenek is, akár a csillagdában, a vegyi műhelyben a bonczteremben, a dolgozó szobában ütötték fel hadiszállásukat, akár künn a szabad erdőben lesik meg a természet életének titokteljes mozzanatait. Ez érzések benyomása alatt fejezem ki azt az óhajomat, hogy a kongresszus váljék gyümölcsözővé szaktudományunk számára, és büszke vagyok, hogy azt megnyitottnak nyilváníthatom.« Műkedvelőnek mondta magát, pedig nagymester volt. Hogy az volt, mutatja a következő epizód. A kongresszus sok száz tagja közül egy délelőtt vagy tizet-tizenkettőt meghitt magához, hogy megmutassa nekik természetrajzi gyűjteményét, mely a Burgnak több nagy termét foglalja el. E gyűjtemény páratlan a maga nemében, kevés számú példány kivételével, melyeket ifjúkori barátaitól ajándékul kapott, valamennyi példányt a trónörökös maga gyűjtötte vadászatain. A példányok elhelyezéséről, beosztásáról, katalógusba foglalásáról maga a trónörökös gondoskodott. A gyűjtemény a tudósok egyhangú csodálatát vívta ki, pedig oly kiváló és sokat látott tudósok voltak köztük mint Homeyer, az onithológusok nesztora, aztán a német Blasius és Meyer, a hollandi Pollen, az orosz Schrenck és Radde, a franczia Oustalet, az olasz Giglioli és a svájczi Fatio, egytőlegyig elsőrendű tekintély a madarak tudományában. A társaság a trónörökös kalauzolása mellett szemlélte meg a gyűjteményt. Egyszerre egy ruczafaj, HP'* '■ —----------------------------------------------------------------az Anastoschas egy abnormális példánya felett élénk vita támadt. A trónörökös, ki néhány vendégével előre sietett, visszatért a vitatkozókhoz és látható örömmel hallgatta az érdekes vitát, melybe lassanként valamennyien belevegyültek. Mikor látta, hogy a tudósok nem tudnak egyezségre jutni, kifejtette a példánynak két ruczafaj keresztezéséből való származását s magyarázatát az összes jelenlevők elfogadták. Apró vonások a királyfiról. A trónörökös irodalmi hajlamait ismerte mindenki. Saját nagy munkáján kívül, melyet keleti utazásairól irt, bizonyítja ezt az a nagy vállalat, melynek ő volt megindítója és éltető szelleme. De aktív irodalmi munkássága mellett rendkívül sokat olvasott is. Esténkint, ha színházba nem ment, rendesen elővette kedvencz költőit s azok munkáit olvasgatta, vagy pedig hadtudományi és politikai művek tanulmányozásába merült. Finom ízlésének s egyszersmind gyöngéd gondolkozásának bizonyítéka az a körülmény, hogy felséges anyjának születésnapjára, még legutóbb is, oly meglepetést tudott kigondolni, mely a királynét nagyon megörvendeztette. Párisban ugyanis nagy fáradsággal és nagy költséggel összevásároltatta Heine- nak, a királyné legkedvesebb költőjének harmincz kiadatlan levelét s azokat nyújtotta át édes anyjának születésnapjára. * Nagyon érdeklődött a külügyek iránt, de aktiv részt a politikában sohasem vett. Legjellemzőbb vonásai voltak : jósága, mely kedvenczeivel szemben gyakran gyöngeséggé is változott s végtelen rajongása királyi atyja iránt. Egy ízben igy nyilatkozott a társaságban : »Az ember legnagyobb boldogsága, ha oly atyja van, kire a fiú természetes szeretetén kívül csodálattal és büszkén is tekinthet.« Soha sem tett semmit, anélkül, hogy atyja tanácsát ki ne kérte volna. * Szeretett olykor metafizikai problémákról vitatkozni. A lélek természete s a halhatatlanság gyakran foglalkoztatták. Nemrég beszélgetett egy társaságban s a társaság egy tagja éppen a lélekvándorlás valószínűségét fejtegette. »Mit gondol — kérdezte a királyfi mosolyogva — az én lelkem is csak vándorállomáson van nálam?« — »Meg vagyok róla győződve« — volt a felelet. — »Nos, és váljon kiben élhetett előbb az én lelkem?« A lélekvándorlás apostola igy felelt: »Meg vagyok győződve, hogy fenséged már egyszer élt I. Miksában és II. Józsefben s azt hiszem, hogy fenséged e két uralkodó erényeit egyesíteni fogja magában.« A királyfi elkomolyodva jegyezte meg : »Bár úgy volna, meg volnék elégedve !«. A trónörökös egyik legutolsó levele az »osztrákmagyar monarchia« vállalatra vonatkozott. Megígérte volt, hogy a magyar kiadás részére maga fog írni a gödöllői kastélyról és Weilen szerkesztő figyelmeztette őt ez ígéretére. A királyfi válaszában azt írta, hogy nemsokára megírja czikkét. De e czikkét már nem fejezhette be. Az ellenzéki képviselők, egymás közt történt megállapodás szerint, az országos gyász alkalmából a temetés utánig gyászt viselnek. * A helybeli katonai térparancsnoksághoz a viselendő gyászra vonatkozólag még ez ideig nem érkezett semminemű felső parancs. * A nemzeti kaszinó, gróf Andrássy Gyula igazgatósági tag egybehivására, ma délután négy órakor rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés egyedüli tárgya: ama módozatok megvalósítása, hogy Rudolf trónörökös elhunyta alkalmával mikép fejezze ki részvétét.* A műegyetem polgársága ma délben 12 órakor ülést tartott, melyen megbeszélte a módozatokat, hogy mily formában adjon méltó kifejezést a trónörökös váratlan halála fölött érzett fájdalmának. A fölöttébb népes ülésen Lipay Sándor, a műegyetem rektora is megjelent s az összes jelenvoltakkal együtt állva hallgatta meg Rácskay Gyula előadónak mély megilletődés hangján mondott beszédét, mely egyszersmind indítványt is foglalt magában. Egyhangúlag elhatározta az ülés, hogy a műegyetem polgársága testületileg képviselteti magát a temetésen s e czélból háromtagú küldöttséget választ, melyhez azonban önkényes jelentkezők is csatlakozhatnak. A temetésre indulók megannyian fekete díszmagyarban tartoznak megjelenni. Egyúttal elhatározták, hogy a tudományegyetem polgárságát átiratban keresik meg az együttindulásra, föltéve, hogy az a maga nevében szintén akar küldöttséget meneszteni. Határozatba ment azután, hogy a műegyetemi tanács részvétiratában helyet kérnek az ifjúság részvétszavainak is, amit a jelen volt rektor nyomban helyben hagyott. Végül még kötelezte magát a műegyetem ifjúsága, hogy a temetés napjától számított két héten át mély gyásza jeléül bal karján gyászszalalagot fog viselni s ezután az ülés csöndben és ünnepélyesen szétoszlott.* Az országos iparegyesület, melynek Rudof trónörökös fővédnöke volt, a temetésig rendes üléseit felfüggesztette. Az egyesület házán gyászlobogó leng. A temetésen az iparegyesületet Zichy Jenő gróf vezetése mellett az elnökség fogja képviselni.• A pesti izr. egyházközség az országot ért súlyos veszteség alkalmából elhatározta, hogy a dohány-utczai főtemplomban gyászistentisztelet fog tartatni. A requiem ideje és módozatai tekintetében azonban az egyházközség elöljárósága még most nincs megállapodva. * A Tanári Társalgókör elhalasztja mára kitűzött társas estélyét bizonytalan időre az országos gyász miatt. A magyar lovaregylet tegnap este 10 órára kitűzött közgyűlését gróf Károlyi Gyula elnök indítványára elhalasztották. Az egylet azonban felkérte gróf Károlyi Gyula elnököt, hogy fejezze ki a legfelsőbb helyen az egylet legmélyebb részvétét s egyúttal elhatározta, hogy a trónörökös ravatalára babérkoszorút helyez az egylet színeit (vörös és kék) viselő szalaggal. * Budapest, február 1. A király ő Felsége egészségi állapotára vonatkozólag ma a fővárosban aggasztó hírek terjedtek el, melyek szerencsére minden alapot nélkülöznek. Tisza Kálmán miniszterelnök, ki most, tudvalevőleg Bécsben időzik e híresztelésekre vonatkozólag, a belügyminisztériumból táviratilag tett kérdésre, a következő távirati választ küldte:rra . Felsége hála az isteni Gondviselésnél", daczára azőt ért nagy csapásnak, teljesen jól van, kérem ezt minden ellenkező hírrel szemben mentős szélesebb körökben tudatni. Tisza. » Uj főrendek. A hivatalos lap mai számában olvassuk : »Fenséges Lipót Ferdinánd és fenséges Ferencz Salvator főherczeg urak, mint a magyar főrendiháznak örökös jogú tagjai, a főrendiháznak f. évi január hó 18-án tartott ülésében a főrendek jegyzékébe beiktattatván, a nevezett főherczeg urak ezen fölvétele, az 1885. évi VII. t.-czikk alapján ujonan szervezett főrendiház ezidőszerinti tagjairól készített és a »Budapesti Közlöny« 1887. évi október hó 25-én kiadott 243. számában közölt jegyzéknek kiegészítéséül, ezzennel közzététetik. Megengedem, hogy az ezen előterjesztésben megnevezett fenséges főherczeg urak, mint a magyar főrendiház örökös jogon tagjai, a szokásos szövegben kiállítandó s aláírásom alá terjesztendő királyi levelek által a magyar főrendiházba meghivassanak. Kelt Bécsben, 1888. deczember hó 4-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. A franczia válság. Az a nehéz kormányválság, mely Francziaországban hetek óta lappangva létezett, melyet azonban Boulanger vasárnapi győzelme aktuális kitörésre juttatott, tegnap legalább egyelőre véget ért.A franczia képviselőház 300 szóval 240 ellen kimondotta, hogy bizalommal viseltetik a Floquet-kormány iránt s felkéri, maradjon meg állásában. Ennek folytán Floquet természetesen meg fog maradni s a kabinetben általában nem várhatók változások. Ez a fordulat annál meglepőbb, mert a vasárnapi minisztertanácsban több miniszter kijelentette, hogy a kabinetben mindenesetre nagyobb arányu módosítások eszközlendők. Ha tehát most minden a régiben marad, akkor a boulangizmus veszélyeivel aligha lehet egykönnyen megbirkózni. Mert azokat az intézkedéseket, melyeket Floquet tegnap kilátásba helyezett, valóban komolyan venni sem lehet. A lajstromos szavazás eltörlése, melyre nézve a kormány a javaslatot már tegnap bemutatta, igen nagy fontosságú ugyan, de minden más tervbe vett javaslat egészen gyerekes benyomást tesz. Hogy a kolportaget és a falragaszok kifüggesztését meg akarja nehezíteni,az igen szép ugyan, de ama nagy veszélyekkel szemben, melyek a köztársaságot fenyegetik, az ilyesminek nem lehet komoly jelentősége. A tegnapi ülés végeredménye mindazonáltal Floquet újabb győzelme. A vitában az opportunisták részt sem vettek , ők már úgy látszik teljesen beletörődtek a Floquet-aerába s kísérletet sem tesznek, hogy visszaszerezzék az uralmat s a lapjaikban folyton követelt »erős« kormányt megalakítsák. A tegnapi ülés azonban az opportunisták hallgatása daczára igen viharos volt s bonapartisták és boulangisták versenyezve provokálták a botrányokat. Maga Boulanger azonban nem volt jelen az ülésben. Boulanger a békéről. A tábornok most minden áron oda törekszik, hogy a külföldet is megnyugtassa békés szándékairól. Egymásután járnak nála a küldöttségek, melyek előtt méltatlankodását fejezi ki az ellene szórt rágalmak felett, így legutóbb egy kétszáz tagból álló küldöttség volt nála Páris környékéről, hogy a »nemzeti párt fejét« üdvözölje. A tábornok így szólott hozzájuk egyebek között: »Ellenségeim gyűlölete azt hirdeti, hogy Boulanger, a háborút jelenti. Én felhívom őket, mutassanak egész életem folyamából, akár a politikai, akár a katonai terén egy tettet, egy nyilatkozatot, mely fenyegetést, vagy provokálást foglalna magában? Vagy ha magasan hordjuk fejünket, ez a háborút jelenti? Ha a nemzeti védelem nagy érdekeiről gondoskodunk, az azt jelenti, hogy a háborút akarjuk ? Én mint katona és mint miniszter kötelességemet teljesítettem és lelkismeretem nem vádol sem gyengeséggel, sem oktalansággal. A háború veszélye a mi szomorú parlamenti visszavonásunkban rejlik s ez a visszavonás érezteti a maga hatását a vidéken is. Én egyesíteni akarom a francziák szíveit és ha egyesültünk a köztársaságban és a hazáért, akkor szabadon fellélegzhetünk és számíthatunk tartós békére, mert az erős és egyetértő Francziaországot senki sem támadja meg. Én nem nyugtalanítok semmi külhatalmat, de a világ tiszteletét követelem hazám számára. Az új szerb minisztérium. A »Times« arra értesül, hogy Milán király már a legtöbb kinevezendő miniszterre nézve megadta helybenhagyását. E szerint miniszterelnök és belügyminiszter Grucs Szava tábornok, pénzügyminiszter dr. Vonits, igazságügyminiszter Gyurcsics és külügyminiszter Gyorgyenics lenne. Az új minisztérium tagjai mindannyian a radikális párthoz fognak tartozni. Belgrádban nagy aggodalommal néznek a viszonyokfejlődése elé az új minisztérium alatt, mert főleg külüügyi tekintetben, ha el is hiszik azt, hogy Milán király képes lesz a kellő befolyást gyakorolni a külügyek vezetésére és annak irányát megszabni, azt tartják, ezt legfelebb néhány hétig fogja tehetni . Belgrádban attól félnek, hogy a király a radikális minisztérium kormánya mellett kénytelen lesz rövid idő alatt vagy teljesen a radikális irány hatalmába adni magát, vagy egyszerűen lemondani. Annyi kétségtelen, hogy mint a »Times«-nek jelentik, úgy Ausztria-Magyarország Boszniában, mint Bulgária a szerb határon kénytelenek lesznek a nyugalom fenntartásáról csapaterősítések által gondoskodni, mert ismét meg fognak kezdődni itt ama forrongások, melyeket a radikális politika Szerbiában legalább is ápolt és elnézett. KÜLÖNFÉLÉK. — febr. 1. A hív. lapból. Rendjelviselési engedély. A király megengedte, hogy Sucher B. cs. és kir. alkonzul és a konstantinápolyi ns. és kir. konzulságnál alkalmazásban álló Peresa János irodatiszt az ottomán császári Medjidie-rend IV. osztályát, továbbá Bassaraba László a szerb királyi Takova-rend V. osztályát elfogadhassák és viselhessék. Kinevezések. A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök , Ufavy Sámuel kataszteri irattári kezelő irodatisztet a temesvári adófelügyelő mellé II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá és földadónyilvántartási biztossá, Bajcsy Antal volt kataszteri segédbiztost pedig a beszterczei kir. adófelügyelő mellé kataszteri irattárt kezelő II. oszt. irodatisztté, — Szivy József végzett egyetemi hallgatót a debreczeni pénzügy igazgatósághoz ideiglenes minőségű III. oszt. számtisztté, — Szabó Mihály számgyakornokot a malaczkai adóhivatalhoz ideiglenes minőségű III. oszt. számtisztté, — Pognár János III. oszt. adótisztet dohányraktári kezelővé és Kálmán Elek VI. oszt. adótisztet raktártisztté, — Fabritius Jánost és Lukács Imrét a Budapest fővárosi adófelügyelő mellé ideiglenes minőségű Ilod oszt. állami becsüsökké nevezte ki. A véderőjavaslat ellen Kudlovich Imre képviselőhöz ma a következő távirat érkezett Mezőkövesdről : A minden magyar honpolgár szívét fájdalmasan érintő véderő törvényjavaslattal s a féltett nemzeti kincsünket, magyar nyelvünket, megalázni czért a rendelettel szemben tanúsított hazafias és bátor magatartásáért a mai választó népgyülés pártkülönbség nélkül nagyságodnak, mint képviselőnknek szívből nyilvánítja egyhangú helyeslését s szavazza bizalmát. A népgyülés megbízásából Antony Ágoston elnök, Morvay János jegyző.— A véderőjavaslat ellen Pécsett is volt nagy tüntetés. Az ifjúság a Budapestről visszatért küldöttség tiszteletére bankettet rendezett s este az ifjúság az ellenzék vezéreit éltetve vonult végig az utczákon. Rendőri beavatkozás nem volt szükséges. A feledékeny lelkész. Egy londoni lapban olvassuk a következő mulatságos történetet: A crawleyi lelkész, Smithert nemrég bement a közeli városba, hogy különböző dolgokat megrendeljen, melyekkel ünnepek alkalmával a templom díszét emelhesse. E tárgyak közt volt egy transparens is, melyen bibliai feliratot akart készíttetni. Otthon nejével előre megállapította a feliratot és a transparens méreteit, de mire beért a városba, teljesen elfelejtette. Táviratozott tehát a nejének, hogy tudassa vele a szükséges adatokat. De ki írja le megrökönyödését, mikor élete párjától a következő táviratot kapja válaszul: »Egy gyermeket küldött nekünk az ég, harmadfél láb széles és hat láb hosszú.« Hazafias adomány. Kassáról írják nekünk a következőket: Egy névtelen, kiről csak annyit lehet megtudni, hogy nem tartozik a gazdagok közzé, e napokban a felső magyarországi múzeum új épületének és egy létesítendő iparmúzeumnak alapja javára ezer forintot téteményezett le magyar papírjáradékban. Dessewffy Sándor apátkanonok mint múzeumi elnök kezeihez és amaz óhajtását fejezte ki, ünnepelné meg Kassa a honfoglalás ezer éves jubileumát a két múzeum megnyitásával. Hir szerint mások is készülnek a kettős czélt nagyobb ajándékokkal támogatni. Hamisított bankutalvány. Egy helybeli pénzintézet vakmerő csalás áldozata lett, amely azt negyvenezer forinttal károsította. A bank pénztáránál ugyanis tegnap ismeretlen egyén 40000 írtról szóló utalványt nyújtott be kifizetés végett, mely az intézet oly ügyfelétől eredt, kinek az intézetnél nagy lététe van. Minthogy a papír szabályszerüleg volt kiállítva és nemcsak az aláírást találták azonosnak a könyvekbe foglalt sajátkezű jegyzéssel, hanem a folyószámla vezetője is valódinak ismerte el az utalványt, az összeget haladéktalanul kifizették. Az esténkint szokásos pénztári vizsgálatnál azonban azt tapasztalták, hogy a pénztárinapló a folyószámla vezetőjének előjegyzési könyvével nem egyezik meg és a papír tüzetes megvizsgálása most bebizonyította, hogy hamisítás forog fenn. Nem csak az aláírás volt művészi tökéletességgel utánozva, de hamisítva volt a folyószámla vezetőjének ellenőrző jelzése is. A kereskedelmi bank, amelynek kárára a csalást elkövették, mely a tegnap esti órákban jelentést tett a főkapitányságnál és a rendőrség a legmesszebb menő intézkedéseket tette, hogy a hamisító nyomára jusson. A nyomozás eddigi eredményét titokban tartják, annyi azonban bizonyos, hogy a vakmerő csalónak bűntárssal is kellett bírnia. A rendőrség bűnügyi osztálya a detektívek egész karát mozgósította, de mindeddig letartóztatás nem történt. Több helyen házmotozást tartottak, de eredménytelenül. Rejtélyes eltűnés. Székesfehérvárról érkező hírek szerint Frankl Lajos szerajevói kávés körülbelül három hét előtt elindult a bosnyák fővárosból Csákvár felé, hol Endersch Gottfried uradalmi konyhakertész leányával kellett volna egybekelnie. A vőlegény podgyásza meg is érkezett már régen a bicskei-vasadi állomásra, de a vőlegény maga nyomtalanul eltűnt. Pedig hogy Budapestig eljutott, az kétségtelen, mert itt még a »Magyar király «szállodában vett lakást. Itt azonban nyoma veszett. Az eltűnt kávés édesanyja azt hiszi, hogy fia gyilkosságnak esett áldozatául, mert elindulásakor nagyobb mennyiségű készpénz volt nála. Amerikai történet Louisville amerikai város egyik külső, nagyobbrészt munkásoktól lakott negyedében egy Ross nevű özvegy asszonynak szép kétemeletes kőháza volt. Az asszonynak nemrég örökségi ügyet kellett elintéznie, s házát az öreg házfelügyelő gondjaira bízva, elutazott. Egy-két nappal távozása után a házfelügyelő megbetegedett és beszállították a kórházba, így a ház teljesen őrizetlenül maradt. Most a szomszédság körében nagyon különös akció indult meg. Először az utczai suhanczok tréfából bezúzták a ház ablakait. Rövid idő alatt kiürültek a szobák, lába kelt mindennek, ami csak megmozdítható volt. Azután fogyni kezdett a léczkerítés, úgy, hogy harmadnapra már nyoma sem volt. Egy szép napon a tőszomszédok arra virradtak, hogy az özvegyasszony házának eltűnt a födele. Hasonló sorsra jutottak egymásután az ablakok és ajtók. Ekkor már egész csupaszon álltak a falak.De még ezzel nem volt vége a dolognak. Fogyni kezdtek a falak is, s a szomszédok nagy derültséggel konstatálták minden reggel, hogy éjen át mily rohamosan fogytak a falak. Végre nemcsak teljesen eltűnt a ház, hanem még a talajt is mintegy tizenöt lábnyira felásták az ismeretlen műkedvelők , elhordták a ház alapjait is. Mikor Ross asszony viszszatért, nem talált mást, mint egy nagy gödröt. Az asszony elájult, mikor látta, hogy nem lát semmit A kiadótulajdonos Athenaeusa irodalmi nyomdai r. társulat betűivel. Budapest, barátok tere. Athenaeum-épület azon a helyen, ahol házát hagyta. Magához térve jelentést tett a rendőrségnél. Nyomozni is kezdték a tetteseket, de eredménytelenül. Az özvegy azonban egyre zaklatta a rendőrséget, míg végre a kapitány megunta a dolgot, s azt írta az asszonynak: örüljön, hogy a telkét is el nem lopták, a rendőrséget pedig hagyja békében. Erre az asszony új házat építtetett a réginek helyén, de most már jobban vigyáztak rá, ha eltávozik hazulról. Halálos baleset. Megírtuk, hogy Litzlbergben (Felső-Ausztria) Horváth Antal huszárhadnagy, egy előkelő család sarja, tüzeset alkalmával résztvevőn a mentés munkájában, lováról leesett. Most írják, hogy a boldogtalan ifjú sérülései következtében meghalt. Szülein kivül ifjú menyasszonya gyászolja. Halálozások. Brudermann Rezső lovag, nyugalmazott vezérőrnagy, a Lipót-rend lovagja, a hadi érem és Medsidje rend tulajdonosa tegnap Budán, 79 éves korában meghalt. Az ősz tábornok holttestét a krisztinavárosi, Alkotás-utczai 17. sz. helyőrségi kórház halottas házában helyezték ravatalra. A temetés, melyet a várbeli Entreprise rendez, fényes katonai pompával fog végbe menni. A végtisztességtételre Sanger Vilmos tábornok vezénylete alatt kivonul a 24 ik vadászzászlóalj, a 13-ik huszárezred egy százada, a 4-ik tüzérezred egy ütege négy ágyúval és a 68 gyalogezred zenekara. A temetés holnap február 2-án d. u. 3 órakor lesz az Alkotás utczai halottas házból. Beszentelés után a vízivárosi katonai temetőben helyezik örök nyugalomra a tábornokot, két százados fia és egy leánya (férj. Belányiné) gyászol. Táv ira tok: London, febr. 1. A foglalkozásnélküli munkások tegnap délután gyűlést tartottak, melyen W i 11 i amo, az ismert szoczialista, beszédet akart tartani, de a rendőrség letartóztatta. A tömeg a nagy eső miatt azután szétoszlott. Tipperary, febr. 1. O’Connor John és Condon parnellita képviselőket a kényszertörvény elleni vétség miatt négyhavi fogságra ítélték. Az elitéltek felebbeztek. Páris, febr. 1. (A kamara tegnapi ülésének vége.) Clémenceau megjegyzi, noha Páris alkotmányellenes tüntetésre ragadtatta magát és túlhajtott elégedetlenséget tanúsított, kormányváltozásra nincs ok. Szaló azzal végzi beszédét, hogy meg kell tartani a mostani minisztériumot. Passy egyszerű napirendretérést indítványoz, de a kamara ez indítványt elveti. Erre Mon taud határozati javaslatát, melyhez a kormány is csatlakozott s mely szerint a kamara, bizván a kormány erélyében, napirendre tér át, a ház 300 szavazattal 240 ellenébe elfogadta. Az ülést este 8 óra 35 perczkor zárták be. Karlsruhe, febr. 1. Mária herczegnő eljegyzését az anhalti herczeggel hivatalosan közzétették. Felelős szerkesztő: Ifj. ÁBRÁNYI KORNÉL. KÖZGAZDASÁG. A budapesti gabonatőzsdéről. Búzát ma jól kínáltak, a kínálat sürgetős, a vételkedv jó, de az irányzat lanyha volt, s mintegy 25,000 mm. kelt el finomabb fajtáknál 5, alárendeltebbeknél 10 krral olcsóbb árakon. Más magvak változatlanok. Elkelt: Bnza : tiszavidéki: ICO mm 80 k. 7 írt 50 kr, 100 mm. 80 k. 7 frt 45 kr, 200 mm. 80 k. 7 frt 48 kr, 100 mm. 80 k. 7 frt 45 kr, 8000 mm. 80 k. 7 fit 42Vn kr, 100 mm. 79-5 k. 7 frt 40 kr, 700 mm. 79-3 k. 7 frt 45 kr, 100 n m. 79 k. 7 frt, 85 kr, 600 mm. 79 k. 7 frt 40 kr, 500 mm. 19 k. 7 frt 42'/, kr, időre. Psstv.: 1200 mm. 78-8 k. 7 frt 30 kr, 600 mm. 78 5 k. 7 frt 35 kr, időre. Fehérvári: 600 mm. 78 k 7 frt 30 kr, időre. Bácskai: 3500 mm. 805 k. 7 frt 45 kr, időre. Erdélyi: 100 mm. 78 5 k. 7 frt — kr, 100 mm. 77 3 k. 7 frt — kr, időre. A határidőüzletben gyenge forgalom mellett a jegyzések a következők: Búza tavaszra 1889. 7.23—7.19, őszre 1889. 7.43 —7.39, tengeri máj.—jan.-ra 5.01, zab tavaszra 5.26. A déli tőzsde zárlatai pedig: Búza tavaszra 1889. 7.19 pénz, 7.20 áru; őszre 7 39 pénz, 7.41 áru; tengeri máj.—jan.-ra 1889. 5.03 pénz,, 6.04 áru; zab tavaszra 1889 . 6.24 pénz, 6 26 áru; káposztarepere aug.—szept.-re 1889. 12.— pénz; 12 db áru. A budapesti terménytőzsdéről. Terményekben mérsékelt volt a forgalom. Zsiráry nyugodtabb. Disznózsír, városi áru hordóstul 59.60—59 írttal zárult. Szilva nyugodt. Merkantil áru Fiuméban átvéve zsákokban 5.75, hordókban 6 írttal zárult. Heremagvak közül magyar luezerna zárlata 58.— pénz, 68.— áru ; vörös luezernáé 54. — pénz, 64.— áru. A budapesti értéktőzsdéről. A tőzsde irányzata, daczára a nemzetet Rudolf trónörökös halála által ért gyásznak megszilárdult. A forgalom azonban csak nagyon mérsékelt arányokat ölthetett. Vasúti részvények lanyhultak. A helyi piacon kedvetlenség uralkodott. Valuták és külföldi váltók változatlanok. Hivatalos felszámolási árfolyam : osztr. hitelrészvény: 310.—, magyar aranyjáradék: 100.—. A díjbiztosításoknál: osztr. hitelrészvény holnapra: 2.—2.50,8 napra: 5.50—6.50, egy hóra: 11.------12.— írt. Az árfolyamok következőleg alakultak: Az előtőzsdén nagyon szilárd volt az irányzat. Osztr. hitelrészvény 809.80—810.20 írton, magyar aranyjáradék 100.95—100.97'/« írton, magyar papírjáradék 93—93.17'/» írton került forgalomba. A déli tőzsdén magyar 4 száz. aranyjáradék 100.90—101.05 írton, magy. papirjáradék 93.10—93.15 írton, magyar ált. hitelbank 810.75 írton, magy. jelzáloghitelbank II. kib. id. elism. 141.50 írton, magyar lesz és pénzváltóbank 100 írton, osztr. hitelrészvény 810—810.20 írton, pesti magyar kereskedelmi bank 738 írton, Konkordia-malom 601 írton, Drasche-féle gyár 267 írton, »Jósziv« sorsjegy 8.60 írton köttetett. Mai hivatalos »fiktiv árak: írttól írtig Bumaj bánsági................ 77—81 kig — » » tiszavidéki .... 78-81 » 7.20 7 40 » » pestvidéki .... 78-81 » 7.15 7.86 » » fehérmegyei . . . 78—81 ■* 7.20 7 40 » » bácskai................. 78-81 » 7.20 7 40 » » cszakmagyarorsz. 78—81 » 7.15 7 25 ilosai.................... 70-72 » 6.60 5.70 Aris» » takarmány .... 60—62 » 5.60 5 90 » » égetni való .... 62—64 » 6.20 7.— * » sörfőzdéi . . . . . 64- 66 » 7 86 8 60 Lab ».................................89 41 » 6 25 5 70 Tengeri a bánsági.. 75 » 4 75 4 80 » » másnemfi ..... 78 » 470 4.76 fi éles ».............. — 6.40 5.75