Pesti Napló, 1891. január (42. évfolyam, 1-31. szám)
1891-01-01 / 1. szám
Budapest, 1891. Csütörtök, január 1. 42. évifolyam. 1. szám. Herkesztési iroda:Fererere, Athenaeu m-ép fii A lap szellemi itlete minden közlemény s tetteségben intézendő. Bérmentetteik csak ismert kezektől fogiak «Látok nem -adatnak viasza. Kiadó-hivatal: Fereere, Atienaeu m-épi Alap anyagi rész közlemények (előfizetési ráadás körüli panaszok, ínyek) a kiadó-hivatalkozelítők. Ara 4 kr/n 5 kr. (esti lappal es kr.) Politikai napilap. Havonként 1 írt 50 kr. — 3 hónapra 4 írt 50 kr. — 6 hónapra 9 írt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr. évnegyedenként 1 forint felöl fizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti VSTapló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők. Ára 4 kr. vidéken 5 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Küzdesnapok. Küzdés az éxoldogságot úgy, ha siker koroc érzelmeit. Nem kivárt senkinek tunya téret, hanem a mia áldása legyen hm. A feladat,gy nemzetünkre vár,így, hogy megvetéssel érhető csak zsenyét kívánja a szellemeknek a kankálatában min téren, s mert szónélkül nincs bobulás az életben, a igot kövesse szncse. S midőn előttünk egy nevtes évnek küszöbén, küzdelmeket vink és látunk magun óhajtjuk e kielmeket, keresni faet azzal, hogy lek és hazafias nemesvés legyen butik. Bátran és jó remt indulunk mépzni, tudva, hogy ez sz és hogy jótlekszünk. A dolog tenen fekszik, gy a hosszú tespedés gyarországon, alkotások kora izék. Ha na tekintünk egyebe a konkrét politikai czélokat, áttüzettek, jtt ez is elég arra, mindenki, akiben szellem és hazakik, élénk érdeklődéssel viselte kérdések irát, melyek eldöntetni a legjobb hiteis meggyőződése szerin elvet minenki és foglaljon pártállenki és csiekedjék mindenki. Ezérkednünk ell pártokra osztva, méret nélkü szétforgácsolt erőkkel nem lehet, mi pedig dolgozni akarunk, s dologra kényszeríteni másokakért harczolni, mert azok igazságárólunk győdve s a hazáért való önlak teljes önzetlenségével fogunk hogy elveinket diadalra juttassuk,ok szerint tartjuk boldogithatónak a nemzetet. S mert e nemzet szabadigy még szabadabb legyen, s mert pra hivatott és Magyarország kivetvében még sokkal nagyobb, jelenben, vagy az utolsó századosan, tehát a -etnek mngaói—auyagának nie kell, hyarnak, lenni nemi büszkeség,mersmind nagy kétség, oly ki mely cselekedetet kiván. Tebuzetnek magának bele kell a részt kell venni az alkotmányosben, melyekkel ez uj év köszönt be nem bizhatja azokat az államférfipviselőkre. A nemzet önmagában amaga gondolkozzék, s akaratát ővel érvényesítse: akkor fog birni a férfiakkal, kik a nemzetre támasmzeti pártot, nemzeti politikát ésemzeti alapra emelni Magyarországam épületét nem lehet, ha magat lágy és ingatag. Legyen szilárd, s nem fognak neki iigen politikát oly miniszterek, kik ezet bizalmából és akaratából kormányoznak itt, hanem udvari kegyből felülről nyert utasításoknak engedelmeskedve, a nemzetre való tekintet nélkül. Teszik ezt azért, mert a törvényhozás egyik tényezőjénél a koronánál van minden hatalom, ami a legalkotmányosabb király alatt is baj, mert az állam anyaga a nemzet, s ha ebben nincs önállóság és erély, úgy az államban sem lesz erő s nádpálczává válik a király kezében a jogar. De nagyobb baj a nemzetre, ha saját akarata nincs, mert a koronától való függés alkotmányos ellensúly nélkül üdvös nem lehet a törvényhozásban, s veszedelmes lehet a közszabadságra, ha egy nem alkotmányos érzésű uralkodó következnék. Tehát mindenesetre a nemzetnek magában kell bírnia azon erkölcsi garanciákat, melyekkel az alkotmány felruházza, s tudnia kell gyakorolni a szabadságot. Ébredjen fel tehát a magyar nemzet álmából egészen, hogy jogának és jelentőségének öntudatával vegyen részt a politikában. Szívós kitartással lásson dologhoz és el fogja érni biztosan, amit óhajt. Küzdelem alatt nem értünk heves összetűzést, vagy személyes politikát, pártharczok alatt mi elvi harczokat értünk, nem pedig ármánykodást és gyűlölködést. Előttünk nem a hatalom kincsei, élvezete és hiúsága lebegnek mint czél, hanem a közjó eszközlése, hazánk megszilárdítása és megerősítése és a magyar nemzetnek terjedése, fejlődése s a czivilizáczióban előhaladása. Ezekért küzdünk mi mindazok ellen, kik vagy ellenségeink, vagy Magyarországot visszatartani akarják, hogy ne nőjjön nagyra, vagy tunyák és lelki szegények felfogni, hogy Magyarország nem maradhat, alárendelt és elhanyagolt állapotában, ha veszni nem akar. És birkózunk azokkal, kik maguknak foglalták el, mint hasznos bérletet, Magyarországot s a haza templomának szentélyét vásárrá változtatják. S nem önmagunkért, hanem csak azért ég lelkünk diadalmi vágytól, hogy Magyarország nagyságát megalapíthassuk. Amket a kormány ígért, a törvényjavaslatokra fognak terjesztetni, mert kell hogy beterjesztenének, Ítéletet ezek felett mondani ma nem tudunk, de annyi bizonyos, hogy oly törvények, melyek mó államot egész szervezetében és minden polgárához való viszonyában illetik, izgalom nélkül nem vihetők keresztül. Mert bárminek legyenek ama törvényjavaslatok, azok csak úgy felelhetnek meg czéljuknak, ha gyökeres reformokat tartalmaznak. Ezek pedig maguk után vonják az ellentétes elveknek összeütközését. Személyek és pártok ez elvek körül csoportosulnak, s a személyes vonatkozások háttérbe szoríttatnak általuk. Ha pedig nem tartalmaznának a kormányjavaslatai mélyreható reformokat, úgy nem kisebb, hanem még nagyobb lenne az agitáczió, mert halaszthatatlan életérdekei a nemzetnek követelik a reformokat. Kitérni azok elől sem a jelen kormánynak nem lehet, sem a következőnek, sem a kormánypártnak, sem az ellenzéknek. Oly pozitivitással jönnek ezen reformok, hogy az önálló gondolkozástól elszoktatott szabadelvű pártiak is kell, hogy határozott állást foglaljanak. Az ellenzék pedig, mely egyedül a nemzetben, annak közvéleményében találja létének jogosultságát, mert a nemzetből született és csak a nemzet támogatásával válhatik nagggyá , az ellenzék szükségképpen és belső ösztönének engedve, a nemzeti politika eszméit zászlajára fogja tűzni s lobogóit az országban körül fogja hordani, hogy egyetértése a nemzettel teljes legyen és kétségbevonhatatlan. Hadd tisztuljanak a nézetek s hadd legyen erős közvélemény Magyarországon. Csak oly kormány állhasson meg hazánkban, mely jó magyar politikát csinál. Ezt ha a jelen kormány megteszi s egyszersmind a modern államfejlődés színvonalán áll, jó szolgálatokat tehet hazánknak tisztességesen. Ettől teszszük függővé jövőjét. Maga lássa mit mivel, nem tanácsolunk neki. Az ellenzéknek más feladata van és más ambícziója: birályi a kormányt, erősíteni a nemzetet, új eszmékkel szolgálni és elsősorban ütközni a politikai fórumon a magyar nemzet jogaiért és érdekei mellett. A nemzeti ellenzék meg fog tudni felelni ezen feladatának. Az átalakulás válságos hónapjai lesznek ezek s mi nem a válságoknak, hanem az átalakulásnak örülünk. Tudjuk, hogy meg fog történni. Tudjuk, hogy dicső szerep várja a nemzeti pártot. Tudjuk, hogy a diadal a nemzeté és Magyarország boldogsága lesz küzdelmeink jutalma. Mai számunket van csatolva, A PESTI STÁRCZÁJA. RIMIS. A »Magyarrkesztősége Magyarország kiválóbb fizikai vezéreihez fordult, hogy nyilatliberalizmusról. A beérkezett válaszok kiket az említett folyóirat holnap megjell közölni — adjuk az alábbiakat: A »Magyarkesztője felszólított: írjak pár sort lapjba és pedig a szabadehüségről. , Megígértem,á ldom a dolgot, mit megtevén, arra haamat, hogy a szabadelvüségről nem ír. De hát miér Nem írok beszélnek arról eleget, ami igen szép, de sokat ér. Tetteinket lese a szabadelvüség, úgy a társadalmi politikában, ennek lesz valódi értéke. Én ehhez tar, Tisza Kálmán. Felhaásuk aniatt elkésve vettem és igy csak igen ríhatok; különben itt egyszerű az igazsáért körülírás többnyire hamisítás. A liberalizm tana, az állami lét mellőzhetetlen föltei között; lényege abban áll, hogy sz szabadságát válogatás nélkül - úgy ,adét. is Apponyi Albert. Azt kívánjam, hogy a szabadelvűségről írjak vall Hogy ezt bocsátom, mit értek ezen fogalom alatt Szerintem az a gondolkozás- és cselekvésmód, mel szabadság és jogegyenlőség elveit a politikai, mint a társadalmi életben, viszonyok engedik, megvalósítani igyen meghatárszabadelvűség, a józan demokrácziáv radikálizmustól ellenben, mely az eskülményekre való tekintet nélkül kiv különbözik. Ha ezen megírnás vizsgáljuk hazánt újabb történetégiben vajmi kevés nyomra akadunkat, hogy 1825 óta_____ 1848-ig a haladás szabadelvű irányban folytonos volt s az utóbb említett évben egyszerre óriási lépést tett. Az akkor hozott törvények ismeretesek lévén, nem idézem azokat állításom igazolására, csupán azt említem, hogy a czímek, melyek addig általánosan szokásban voltak, mint varázsütésre eltűntek, a tisztviselőket, beleértve a minisztereket is, mindenki csak hivatali minőségük szerint szólította s a nemességről, habár el nem töröltetett, a lapok mégis csak mint »volt nemesség«-ről szólottak. Kihagyva az osztrák uralom alatti időt, 1867 után, a polgári és büntető törvényhozás terén a jogegyenlőség eszméje érvényesült ugyan, de részben politikai, kiváltképen pedig társadalmi tekintetben visszaesés történt. Politikai tekintetben, amennyiben 1874-ben a választói jog tetemesen megszoríttatott, az általános vallásszabadság, melyet pedig maga az 1868-iki törvény bevezetése közelebbi feladatul tűzött ki s a képviselőház 1869-ben s 1873-ban a polgári házassággal együtt elvben elfogadott, mai napig jámbor óhajtás maradt és ha a főrendiház rendezésénél a kormány nyert is jogot, hogy ötven tagot születésre és vallásra tekintet nélkül neveztethessen ki, a mágnások ülési és szavazati joga, czenzushoz kötve, megmaradt. Társadalmi szempontból pedig a czimzések, nemesi előnevek, a kamarási kulcs, nemesség és rendjelek utáni sóvárgás megint előkerült a lomtárból s az osztályok szerinti elkülönítés hovatovább terjed. Ezen jelenség, mondjuk ki nyíltan, az emberek hiúságán kívül, a sajtó magatartásának is tudható be. Ha egyszer-másszor némely lap kikel is az emberek ezen gyöngesége ellen, rendesen s mintha csak önmagát megcáfolni akarná, tömjénez a nagy uraknak, így mikor valamely nyilvános összejövetelről van szó, ha még oly érdemes más férfiak vagy nők voltak is jelen, a grófok, bárók stb. első helyen említettnek. Mikor valamely mágnás házasodik, nem érik be, hogy egyszerűen »esküvő«-nek nevezzék, »főúri esküvő« czím alatt említik ezt a tényt. S ennek mintájára »főúri gyász«, »főúri vadászat«-ról stb. írnak, s a »nagybirtokos« szó is szokássá vált. Hogy alig nagykorúvá lett, vagy egyébként tudatlan és minden érdem nélküli mágnások egyszerre főispánoknak neveztetnek ki, azt észrevétel nélkül hagyják a mi »szabadelvű« lapjaink, mintha csak maguk is egészen természetesnek találnák, hogy egy ily gazdag »urfi« más tapasztalt és érdemteljes férfiak felett előnyben részesüljön.. Amilyen helytelen lenne pedig csupán azért nem méltányolni a herczegek, grófok és bárok érdemeit, mivel azok épp oly nevetséges, sőt undorító, csak azért tömjénezni nekik, mivel ennyi meg ennyi ágú korona van czímerükben. De azért azok a hírlapírók szabadelvű embereknek, demokratáknak vallják és hiszik magukat, s nem is sejtik, hogy tömjénzésük által mintegy feljogosítják azokat a »nagy urakat«, hogy őket úgy, mint az egész polgári elemet semmibe se vegyék. Aki mást pusztán születésénél fogva maga felett állónak tart, az ne csodálkozzék, ha az meg őt maga alatt levőnek hiszi. A szabadelvűség tehát sok tekintetben hanyatlott nálunk. Ezt azzal mentegetik sokan, hogy a reakezió európaszerte lábra kapott s igy nem csoda, ha minket is érintett. Én azonban ezt a reakeziót, kivéve talán Ausztriában, hiába keresem a nyugati államokban. Francziaország 1870-ben köztársasággá változott át s az általános szavazati jog alapján fentartja és fejleszti a szabad intézményeket. Németország birodalmi gyűlése szintén az általános szavazatjog mellett választozik, Anglia és Olaszország meg rendkívül széles alapra fektette újabb időben a választói jogosultságot. A vallásszabadság a polgári házassággal egyetemben mindezen államokban fennáll, valamint a sajtó-, gyülekezési és egyesületi szabadság. Miben nyilvánult tehát ezen országokban a reakció ? Én csak azt látom, hogy előre mentek; azt, hogy hátráltak volna, nem bírom felfedezni. Magában Ausztriában is — habár a sajtószabadság a közigazgatási hatóságok által korlátoztatik, a czenzus leszállittatott 5 írtra s legalább a szükségbeli polgári házasság fennáll mai napig. S van azonkívül birodalmi és van közigazgatási legfőbb törvényszék, melyek a polgárok politikai jogainak megóvására s a közigazgatási sérelmek orvoslására rendelvék, holott nálunk ezen intézmények is még hiányzanak. Ne takarózzunk tehát az európai reakcióval, hanem szálljunk magunkba s igyekezzünk kipótolni, amit elmulasztottunk. Jusson eszünkbe, mily összeforrasztó hatással birt a nemzettestre az 1848-iki szabadelvű törvényhozás, mely nélkül aligha állhattunk volna ellen a bécsi fondorlatoknak s a reá következett nyílt támadásnak. A felszabadult jobbágy csak oly híven harczolt a hazáért, mint a nemes, a ki előjogairól lemondott. Ha a lengyel nemeség idejekorán úgy cselekszik vala, talán ma is állana Lengyelország. Ne hallgassunk tehát az önzők, a félénkek kis seregére, hanem tartsuk szemünk előtt a nép millióinak érdekét. Ne féljünk a szabadságtól, ne a jogegyenlőségtől, uraim, akiknek azt megadjuk, azok ha kell, meg is védik azt. S ne ruházzuk fel a haladás mezével az állami közigazgatást, amely voltaképen csak a hatalomnak lenne eszköze; a szabadelvűség nem kívánja, hogy a régit mind ujjal felcseréljük, nem különösen, hogy ami a szabadság biztosítékául szolgált, azt, rövidlátó utánzási vágyból, leromboljuk. Lám Anglia is kivette a kinevezett békebirák kezéből a megyei közigazgatást s választott megyei tanácsokra bízta. S mi eldobnék magunktól azt a kipróbált intézményt, mely századokon keresztül védbástyája volt az alkotmánynak, s a mely, ha megtisztítjuk kinövéseitől, a reánk váró második évezredben is a renddel párosult szabadság fellegvára lesz. Irányi Dániel: * Bizonyos körökben, újabb időben ismét divattá lett a liberalizmust szidni, a világ minden baját annak nyakába varrni és kiadni a jelzőt: delendum esse! Ezen az erőlködésen csak mosolyogni lehet, mert akik ilyesmin törik a fejüket, nem is ismerik azt, ami ellen küzdenek, különben ezen kilátás nélküli küzdelmet meg sem indítanák. Mert a liberalizmus nem valami elmélet, amit egy vagy több ember tetszés szerint kigondolt, és amivel aztán más emberek ismét más elméletet állíthatnak szembe, vagy valamely politikai rendszer, mely bizonyos programmpontokba foglalható össze, hanem egyszerű elismerése annak, hogy minden embernek különbség nélkül, vele született joga van a szabadság azon mértékére, mely az ő boldogságára szükséges és azon törekvés, minden embernek ezen jogosult igényét, amennyire ez a társadalom és állam fennállásának veszélyeztetése nélkül lehetséges, kielégíteni és elhárítani mindazt, ami ennek útjában áll. A liberalizmus tehát mindig létezett, amióta emberi társadalom létezik, habár különböző helyeken és különböző időkben más-más alakban nyilvánult, más-más konkrét czélokat tűzött ki maga elé. A középkor liberalizmusa pozitív követeléseire nézve más volt, mint a mai és a mienk ma is más, mint az orosz vagy törökországi. A valódi észszerű liberalizmus mindig a kor szellemének megfelelő utakon és az illető nép egyénisége által megszabott tempóban vezeti előre az embereket, de előre, mindig előre, mindig a nagyobb szabadság elé, ahová már természetszerűen is törekszenek. És én az összes világtörténelemben nem tudok példát arra, hogy valamely népszabadság dolgában valamikor hátra ment volna. Voltak korszakok, amidőn úgy látszott, mintha hátramenetel,, vagy legalább megállapodás történt volna; pedig sem az egyiknek, sem a másiknak nem volt helye, hanem a pillanatra medrében visszaszorított ár a föld alatt már utat fúrt magának és aztán egyszerre elementáris erővel tört ki, jóval előbbre eső ponton, megtette tehát útját, csakhogy nem szokott medrében, hanem alattomosan, feldúlva a talajt és többnyire azoknak területét pusztítva, akik rendes folyását gátolhatni vélték. Csak két példát nézzünk! Ott van Spanyolország és Anglia, amott a reakczió politikai és egyházi téren valóságos orgiákat ült és ime a hajdan oly hatalmas állam meggyengült és elszegényedett, újból megerősítvén azon régi tapasztalást, hogy »egy állam élete olyan, mint a folyam; csak akkor szép, nagyszerű, áldásos, ha mindig előre mozog, mihelyt megáll, vagy jéggé lesz, vagy posványnyá.« De azért szabadság dolgában a spanyol nép nem ment hátra, hanem nagyon is gyors léptekkel előre, úgy hogy — és ez nagyon jellemző — ma ott oly erős republikánus párt van, hogy csakis a királyné rokonszenves személyisége tartja fenn még a monarchiát. Anglia pedig — Macaulay szavai szerint — »Anglia mindig nagy és boldog volt, mert az ő története nem egyéb, mint a kellő időben életbeléptetett reformok sorozatának története.« Magyarország is igy tette: a magyar nemzet is mindenkor érvényre tudta juttatni politikai, egyházi és társadalmi intézményeiben a szabadságnak azon mértékét, melyet nemzeti egyénisége és miveltségi foka igényelt, így lesz ez ezentúl is és — ez erős meggyőződésem — a túlnyomó többség a jövőben is mindenkor a liberális táborban lesz található. Azért nem kell megijedni egy reakczionális lármától; a szokottnál valamivel zajosabb dongása ez néhány — nem nagy számú — éji pillangónak, mely időről-időre egy kis szárnypróbálgatást visz véghez a szabadelvűség lángja körül. Hanem ezek a pillangók rendkívül okos állatok és a legrövidebb idő múlva szép csendesen fognak ismét visszavonulni, mihelyt látják, hogy szárnyaikat megégethetik ugyan, ha éppenséggel kedvük telik benne, hogy azonban a lángot eloltani, vagy akárcsak perezekre is elhomályosítani egyáltalában nem képesek. Dr. Fáik Miksa: * Mi magyarok a szabadelvüséget az elnyomás iskolájában tanultuk, s olyan jól megtanultuk,hogy még a szabadság korában sem felejtettük el. " .1 Jókai Mór. Budapest, decz. 31. Szögyény-Marich László főrendiházi taggá való kineveztetését a hivatalos lap holnapi száma fogja jelenteni, közölvén az alábbi királyi kéziratot: »A főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885. VII. t.-cz. 5. §-a alapján magyar minisztertanácsom előterjesztésére ifjabb Szögyény- Marich Lászlót, személyem körüli magyar miniszteremet élethossziglan a főrendiház tagjává ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1890. évi decz. hó 29. Ferencz József, 3. k. Gr. Szapáry Gyula, s. k. A pénzügyminisztérium is beosztása. A pénzügyminisztériumban holnaptól fogva — mint már jelentettük — új ügybeosztás lép életbe. Ez uj beosztás a következő: Az elnöki osztály vezetője dr. Schmidt József oszt. tan. lesz, ez osztály többi eddigi tagjai ezentúl is megmaradnak. Az I. főosztály vezetője Lukács László min. tan., ez alá tartozik az 1. ügyosztály (pénztár, ügyek) előadója Enyedy Lukács oszt. tan. és a 2. ügyosztály (hitel és vasúti ügyek), előadó Márffy Albin oszt. tan. — A II. főosztály vezetője Gombos Gusztáv min. tan., ide tartoznak: a 3. ügyosztály (adóhivatalok), előadó Borosnyay Oszkár oszt. tan., 4. ügyosztály (adókivetés) előadó dr. Fellegi Viktor oszt. tan. és az 5. ügyosztály (adóbehajtás), előadó Zubkovics Arzén oszt. tan. A ül. főosztály vezetője Toepke Alfréd min. tan., alája tartoznak a 6. ügyosztály (eddigi 6/b. ügyoszt., bélyegjövedék), előadó Lász Károly oszt. tan. és a 7. ügyosztály (jogilletékek), előadó Urbán Géza oszt. tan. A IV. főosztály vezetője Ludwigh János miniszteri tanácsos, ide tartoznak a 8-ik (eddigi 6/a.) ügyosztály (pénzügyi hatóságok), előadó Vöröss Sándor oszt. tan., 9. (eddigi 8 a) ügyosztály (szeszadó, czukor, sörtermelési és ásványolaj adó) előadó Rácz Gerő oszt. tan., 10. (eddigi 8 b) ügyosztály (bor, hus, sörfogyasztási adó, italmérési jövedék) előadó Kovács Gyula oszt. tan. és a 11. ügyosztály (újonnan létesítve) (pénzügyőrség) előadó dr. Hiersch Károly min. titkár. Az V. főosztály vezetője báró Andreánszky István miniszteri tanácsos, ide tartozik a 12. (eddigi 9.) ügyosztály (vámügyek) előadó dr. Szitányi Ödön osztály tanácsos és a 13. (eddigi 10.) ügyosztály (dohányügyek), előadó Ivády Gyula oszt. tan. A VI. főosztály vezetője Belházy János min. tan., ki alá tartoznak a 14. (eddigi 11.) ügyosztály (bánya-ügyek) előadó Szathmáry Béla oszt. tan., a 15. (eddigi 11 /bh.) ügyosztály (bányahatóságok), előadó Tirscher Géza bányakapitány, a 16. (eddigi 1l/v.) ügyosztály (vasművek), előadó Kerpely Antal min. tan. és a 17. (eddig 12.) ügyosztály (sólövedék), előadó Haracsek László min. titkár. A VII. főosztály vezetője Buttykay Emil oszt. tan., ide tartoznak a 18. (eddigi 13.) ügyosztály (államjószágok eladása), előadó Móricz Vincze oszt. tan., 19. (eddig 14.) ügyosztály (államjószágok kezelése), előadó dr. Csernovics Diodor min. titkár, és a 20. (eddig 15.) ügyosztály (jogügyek), előadó dr. Perleberg Arthur oszt. tan. A VIII. főosztály vezetője Kupécz Ödön min. tan., ide tartoznak a 21. (eddig 16.) ügyosztály (állandó kataszter) előadó Sártory Antal oszt. tan., a 22. (eddigi 17.) ügyosztály (földadónyilvántartás) előadó báró Amelin Viktor oszt. tan. és a 23. (eddigi 18.) ügyosztály (horvát-szlavon ügyek), előadó Kuger Miklós min. titkár. — Azon ügyek, melyek az italmérési jog kártalanitására vonatkoznak, addig, mig ezen tárgyalások végleg befejeztetni nem fognak, külön XXIV. ügyosztályi szám alatt kezelendők és azoknak ellátásával — az I. főosztály vezetőjének felülvizsgálása mellett — báró Amelin Viktor osztálytanácsos bizatik meg. A főváros 1890-ben. A főváros tanácsa és törvényhatósági bizottsága az 1890. évben számottevő munkásságot fejtett ki, habár nem egy nagyfontosságú kérdés vár még rendezésre, amelyeknek megoldása sürgős szükséget képez, mégis annak, aki igazságos kritikát kíván a főváros törvényhatóságának működése felett gyakorolni, el kell ismernie, hogy úgy a főváros szépítése, rendezése, valamint a kulturális, közegészségi és közgazdasági érdekek kielégítése érdekében számos üdvös intézkedés történt, a megoldásra váró kérdések előkészítése pedig nem egy irányban haladt előre. A fővárosi törvényhatóság ez évi működésének eredményét főbb vonásaiban a következőkben ismertetjük: Jóllehet a főváros pénzügyei eddig is teljesen rendezettek voltak, mert a költségvetések egyensúlylyal, a zárszámadások pedig rendszerint felesleggel voltak megállapíthatók, mégis a háztartás egyensúlyának a legközelebbi évekre való biztosítása érdekében nemcsak czélszerű, hanem szükséges intézkedés volt a régibb, magasabb kamatú kölcsönöknek ez évben végrehajtott konverziója s e czélra, valamint a legközelebb kivitelre kerülő nagyobb közmunkák költségeire 25 millió frtnyi kölcsönnek a felvétele. E 41/1 százalékos kölcsön felvételének elhatározása által a főváros kettős czélt ért el; egyrészről hogy a régibb kölcsönök tőke- és kamattörlesztési részletei czímén legalább néhány éven át jelentékeny összeget megtakarít s azt hasznos beruházásokra fordíthatja; s másrészről, hogy a nagyobb közmunkák költségeire a legközelebbi években szükséges pénzösszeget a maga részére a mai viszonyok között kedvezőknek mondható feltételek mellett biztosította. A tanügy érdekében a főváros ez évben is nagymérvű áldozatokat hozott. A tanév elején kimondotta, hogy a tandíj meg nem fizetése nem szolgálhat okul arra, hogy az elemi iskolákba való felvétel bárkitől is megtagadtassék; ez év november havában, a jövő évi költségelőirányzat tárgyalása alkalmával pedig kimondotta, hogy jövőre az elemi iskolákban a tandíj fizetése alól mindazok felmentessenek, akik annak fizetésére magukat képtelennek jelentik ki. E határozatával a főváros nagy lépést tett az elemi iskolai ingyenes oktatás behozatala felé. Azonkívül a főváros új iskolaépületek építésére mintegy 600.000 irtot szavazott meg, elrendelvén a II. ker. polgári leányiskola, a Rottenbillerutczai elemi iskola és az iparrajziskola részére új iskolaházak építését és a külső váczi úti elemi iskola kibővítését. Alig csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a főváros mint kegyur az egész országban az első helyet foglalja el. Messzemenő áldozatokat hoz egyházi és vallási czélokra. Ez évben is a lipótvárosi bazilika építésére 206,562 forintot fordított s egyúttal a templomépítési alap részülta 500,000 frtos kölcsön engedélyezése lehetővé tette azt, hogy a bazilika külön építése rövid idő alatt befejezhető legyen. A belvárosi plébánia-templomot 100,000 frtot meghaladó költséggel stílszerűen restauráltatta, a tabáni plébánia-templomot helyreállíttatta s azonkívül a józsefvárosi plébániatemplom jövő évben leendő helyreállítására 90,000 frtot engedélyezett, Kőbányán pedig egy uj róm. kath. templom építésére 200,000 frtot szavazott meg. A közjótékonyság terén is jó példával jár elő a főváros. A »Mayer«-fiárvaházban a növendékek számát 50-ről 75-re emelte fel, a »József«fiárvaházat pedig 30.000 frt költséggel kibővítette. A jótékony intézetek és egyletek segélyezésére a költségvetésben előirányzott 26.000 frton felül a következő segélyezéseket szavazta meg: a poliklinikai egyesület részére 1000 frtot; a hajléktalanok menhelyegyesülete részére 34 évre évi 2500 frtot; a »Mária Dorottya« egylet részére tíz évre évi 1200 frtot; a »Gyermekbarát« egyesület részére 2000 frtot; az orsz. nőiparegylet részére 22 évre évi 1250 frtot; az első budapesti szegénygyermekkert-egylet részére 1500 frtot; a mentőegyesület részére 10.000 frtot, az orsz. tanító egyesület részére 1000 frtot; az országút