Pesti Napló esti kiadás, 1892. július (43. évfolyam, 181-210. szám)
1892-07-01 / 181. szám
Budapest, 1892.Péntek, julius 1. 181. szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, julius 1. Az elkeresztelések ügye. A herczegprimásnál tegnap tartott értekezletet vasárnap délután a végső püspöki konferenczia követi, melyre a püspöki kar lehetőleg teljes számban fog feljönni a fővárosba. A tegnapi konferenczián szó volt arról is: váljon a költségvetés általános vitájánál, vagy a kultusz-budget tárgyalásánál szólaljon-e fel Vaszary Kolos herczegprímás a főrendiházban, de ebben az irányban nem történt megállapodás. _Ezzel kapcsolatban egy kőnyomatos tudósító a következőket írja: A herczegprimás a nyilvánosságra máig sem hozott modus vivendit a régi képviselőház ideje s tartamára ajánlotta a kormánynak, tekintettel arra, hogy a régi képviselőházzal, mely a Szivák-féle javaslatot elfogadta, nem lehetett opportunus az elkeresztelési kérdés megoldásának programmra vétele. Az új országgyűlés megalakulása után a herczegprimás többé nem foglalkozott ideiglenes megoldási móddal , s igy a tegnapi konferenczián jelzett s a kormánynak már előterjesztett javaslata nem modus vivendi, hanem végleges megoldásra irányul. Ezt a már régebben beterjesztett javaslatát hozza most a herczeprimás nyilvánosságra, amit a kormány mindeddig nem tett meg. Gladstone beszéde. Az angol ellenzék üggvezére tegnap ismét nagy beszédet tartott, mégpedig Skóczia szép fővárosában, Edinburgban, melyben nagy számmal mindig voltak lelkes hívei. Tegnap is zajos ovácziókkal fogadták s élénk tetszéssel kisérték beszédét, mely egyik részében éles polémia volt Salisbury ellen, másik részében a home-rule megalkotásának szükségét hangsúlyozta. Ami a választásokat illeti, ezek már a jövő hétfőn megkezdődnek s a városokban legkésőbben jul. 8-án, a vidéki kerületekben jul. 18-án bevégződnek. A képviselők hét évre kapják a mandátumot. Maga az angol alsóház 670 tagból áll, kik közül Angliára és Walesre 495 (magára Londonra és környékére 59), Skócziára 72, Írországra 103 esik. Minden kerület egy-egy képviselőt választ, csupán a londoni city s még egy pár városi kerület küld két képviselőt. Ami a választói jogot illeti, az igen alacsony, főleg 1885 óta, midőn a czenzus anynyira leszállittatott, hogy alig van női munkás — a szavazati jog a lakbérösszeggel áll kapcsolatban — ki szavazati joggal nem bírna. Az eddigi alsóház 304 konzervatív, 65 szabadelvű unionista (a kettő együtt a kormánypárt), 215 Gladstone párti és 86 ir tagból állt. 1886- ban a kormány többsége még 117 volt, de az utóbbi időben egész 67-re csökkent s éppen ez a körülmény, az időközi választások kedvező eredménye kelti Gladstoneban és híveiben a reményt, hogy most az ő pártja nyeri meg a többséget. Csakhogy e körülmény maga még nem sokat jelent s az általános választások eredménye még mindig teljesen bizonytalan. Sokan azt hiszik, hogy az új parlamenti többség, akár szabadelvű, akár konzervatív lesz is, csak igen csekély lesz , hogy a mostani választás tulajdonképen nem fog végleges döntést hozni. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése július 1-én. A képviselőház mai ülésén folytatta az italmérési jövedék módosításáról szóló javaslatot és az ellenzék mindhárom árnyalata élénk részt vett a vitában. A kormánypártról ellenben csak az italmérési jövedék módosításáról szóló javaslat folytatólagos tárgyalása. Okolicsányi László teljes mértékben egyetért Horánszky Nándorral. Rosszalja, hogy a kormány a javaslatot ily időben, aratáskor minden ok nélkül keresztülhajszolja. A javaslat nemcsak, a fogyasztási és italmérési adókat egyesíti és a kizárólagos jogot illetőleg tartalmaz rendelkezéseket, de új terheket is ró a polgárokra. A javaslat indokolása is beismeri az adóalap kibővítését. Ez a javaslat is csak oly ellenszenves fogadtatásban fog részesülni, mint a korábbi italmérési törvények. Elégedetlen volt a regálebérlő-osztály, elégedetlen a fogyasztó, a termelő és az marad valamennyi az új javaslat életbelépése után is. A második szakasz, amely a mesterséges bort törvényesíti, a javaslattal semminemű összefüggésben nincs. Hallgatagon megengedetté teszi a műborgyártást és azzal az anomáliával fog járni, hogy az olcsó kotyvalék, a mesterséges bor ugyanannyi adóval termeltetvén mint a drága, nagy költséggel termelt természetes bor, a verseny egyenlőtlenné válik az utóbbi és a magyar gazda rovására. Nem fogadja el a javaslatot, hanem Horánszky határozati javaslatát pártolja. (Helyeslés balról.) Deésy Zoltán, T. képviselőház! Mielőtt beszédem tulajdonképem tárgyára áttérnék, az igen t. pénzügyminiszter úrnak egy tegnap tett holy megjegyzésére kívánok reflektálni, mely tulajdonképen a tárgygyal szorosan véve nem is függ össze. (Halljuk! Halljuk !) Horánszky Nándor t. képviselő úr ugyanis azt mondta tegnap, hogy 1875-től 1890- ig az egyenes adóknál 30 millió emelkedés történt. A t. pénzügyminiszter úr erre azt válaszolta: »Én úgy tudom, hogy 1875 óta az általános jövedelmi pótadót kivéve, egyenes adóink tételeit nem emeltük.« Ezt nem fogadom el, mert Horánszky az 1875- iki zárszámadásokból vette adatait és ott az általános jövedelmi pótadó még egyáltalán nem szerepelt, továbbá a nyereményadó és a hadmentességi adó, továbbá az 1883 : VII. t.-cz. által a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékre kivetett tőkekamatadó, ami kitesz 21.555.055 forintot. Hozzájárul ehhez még a vasúti és gőzhajózási vállalatoktól fizetett adóból körülbelül 1.000.000 frt, mint adóemelés eredménye, tehát a 30 millióból körülbelül 22 millió frt új adó és adóemelés, marad tehát 8 millióért, amit természetszerű növekedésnek lehet tartani. Erre csak azért kívántam reflektálni, mert azt hiszem, hogy a t. miniszter úr nem jól értette Horánszky képviselőtársam állítását. Most röviden rátérek magára a törvényjavaslatra. (Halljuk !) Azok után, amiket Horánszky J. képviselőtársam mondott, nagyon kevés mondanivalóm van. Én kettőt különböztetek meg, egyik a törvényjavaslat célja, mely a bor- és sörtermelés előmozdításában áll. Atörvényjavaslat ezt állítólag, mint az indokolásból látjuk, a szabad kereskedés által akarja elérni. Ez a szabad-kereskedés úgy, amint itt kontemplálva van, furcsa szabadkereskedés. Én úgy képzeltem, hogy ha már éppen a fogyasztási adóra akart a miniszter úr átmenni, hogy egyesíti az italmérési adót a bornál és sörnél a fogyasztási adóval, esetleg még az italmérési illetékből arra eső jutalékot is hozzá veszi és akkor alkalmazva a fogyasztási adók biztosítására és beszedésére nézve fennálló szabályokat, teljesen szabaddá teszi a kereskedést, legfeljebb iparhatósági engedélytől téve függővé a bor és sörkereskedést. Ezzel szemben fentartjuk a kimérések és kismértékben való elárusításokra nézve az italmérési illetékeket, de fentartunk különösen egy más intézkedést. Az 5. §. szerint a bérlők — zárjel közt megjegyzem, hogy ez nézetem szerint nemcsak a szorosan vett bérlőkre vonatkozik, hanem egyáltalában az italmérési adó szedésére jogosítottakra, de különben maradjunk csak a bérlőknél — mondom a bérlők egy vagy két, vagy három kimérésre nyernek engedélyt. A fogyasztási adó alá kerülő bornak körülbelül 2/3 része harmadosztályú községekben fogyasztatik el, tehát az elfogyasztott bor 2/3 része oly községekben fogyasztik, ahol különben is nagy számban korcsmákat állítani nem lehet. Azonkívül a 8. §. azt mondja, hogy a szeszitalmérési adó lehetőleg együttesen biztosítandó a bor és söritalmérési adóval. Mi következik ebből ? A bor és söritalmérési adó sokkal kisebb összeget képvisel, ha tehát együttesen lesz értékesítendő a szeszitalmérési adóval, nem a bor és söritalmérási orló Vwárlmt~ '' x *~x adót, hanem a szeszitalmérési adó bérlői fogják kivenni a bor és söritalmérési adót. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) És miután a borfogyasztás nagyobb része harmadosztályú községekben történik, lesz belőle ha nem is teljes monopólium, de nagyon mérsékelt szabadkereskedés. (Úgy van! balfelől) aminek következménye az lesz, nem mondok egyebet, csak czitálom a megokolás 8-ik lapját, mely szerint, ahol két-három bérlő van, a kincstárral szemben milyen erősek tudnak lenni, de éppen olyan erős tud majd lenni a közönséggel szemben is. (Úgy van! balfelől) és fenn lesz tartva a monopólium ezentúl is. (Úgy van! balfelől.) Nézzük, hogy az egész javaslatból, különösen a megokolásból az előadó úr és a pénzügyminiszter úr beszédéből hogy néz ki a dolog ? Úgy néz ki, hogy e törvénynyel a kincstár nagy áldozatot hoz a bor és sörtermelés érdekében és ezért szükséges, amint mondja, az adóalap némi kibővítése. Tegnap Horánszky Nándor t. képviselőtársam, úgy gondolom, egy-két millióra vette ezen adóalap kibővítésének hatását és nagyon csekély az én tanúságom, de teljesen helyesnek, sőt még kevésnek tartom ezen összeget. Okaim erre nézve a következők : Mint előbb jeleztem, a borfogyasztás a harmadik osztályú községekben történik. Mindazok, akik ily községekben laknak, tudják, hogy ott a borfogyasztási adó beszedése nem az előírt szabályok szerint történik, részint az összeg kicsisége, részint az elöljáróknak arra képtelen volta miatt, hanem egyszerűen mint községi kiadás a községi jövedelemből fedeztetik, és ha nincs fedezet, rovatai útján. Tehát a magánfogyasztás annál a 8,9 száz hektoliternél, melyet a pénzügyminiszter úr ismer, sokkal nagyobb. De beáll az új helyzet, midőn nemcsak a fogyasztási adó, hanem a majdnem háromszorosát tevő italadó is fogja sújtani a magánfogyasztást. A község kénytelen lesz utána járni, az adótörvények szerint vetni ki az adót és a pénzügyminiszter azon kedvező helyzetben lesz, hogy nemcsak a magánfogyasztást fogja italadóval sújtani, de fogyasztási adót fog kapni a magánfogyasztás azon részére, amely eddig a fogyasztási adót kikerülte. (Úgy van! ügy van balfelől.) Ez az egyik okom, amely miatt mondtam, hogy az alap kibővítése sokkal szélesebb, mint ahogyan a miniszter úr állította. De fogadjuk el, hogy a miniszter úr eléri azt a czélt, amelyet a javaslat által elérni akar, hogy t. i. a bor és sörtermelést előmozdítja. Mi ennek első hatása ? Az, hogy azok a szőllősgazdák, akiknek az esetben, ha kiméréssel vagy kismértékben való eladással foglalkoznak, az adómentességet a törvényjavaslat nem adja meg, elsősorban lemondanak a kisebb haszonról a nagyobb jövedelem kedvéért, kérni fogják az engedélyt a kimérésre és a kismértékben való elárusításra, és a magánfogyasztás adó alá kerül. De adótörvényeink körül van egy tapasztalatom, amelynél fogva nemcsak előrelátható, de bizonyosnak tartom, hogy ez a szőlősgazdák részére biztosított kedvezmény nagyon ideiglenes. A dohányjövedéknél 1887-ben megszüntettetett a saját termelésnél és a kincstár részére való termelésnél élvezett engedmény; az 1875. XXVIII. tcz. megszüntette a szőlőczefrénél és a bornál a gazdának adott kedvezményt és elismerem, hogy itt a kezelés nehézsége miatt szükséges lesz a kedvezményt megszüntetni, mert ennek ellenőrzése nem lehetséges. Az adóalap kibővítésébe többször, mint az indokolásban is mondja, belevonatik a szőlőezetre s a mesterséges bor is. Ezek volnának a javaslatban, amelyek az adóalap kibővítésében a plust képezik. A miniszter úr hivatkozott arra, hogy van minus is a bormustnál. Erre csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy egyáltalában igen kevés bormust lesz elárusítva az országban. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Egy tizede a fogyasztásnak! Deésy Zoltán: Csak egyben téved a miniszter úr, mert hivatkozom az erdélyi viszonyokra is, a fó unyon. Di, vl'Agy ülő mértékben való elárusítás útján, hanem igen is kerül nagyban forgalomba, amikor fizet ugyan fogyasztási adót, de semminemű italmérési adó alá nem esik. Ha tehát most az italadó alá vetjük, amely megengedem ugyan, hogy csekélyebb lesz a borénál, de tekintve, hogy a must jelenleg semminemű italmérési adót nem fizet, jövőben pedig fizetni fog szüretkor, a miniszter úr tehát nem fizet rá, hanem nyer rajta.Úgy van ! Úgy van balfelöl.) Beöthy Ákos: Nem akarja megérteni a miniszter ! Deésy Zoltán: A bormust eddig kimérésekben nem árusittatott el, hanem csak nagyban, még pedig legtöbbször ama bizonyos 40 adón felül és igy a bormust egyszerűen fogyasztási adót fizet, a mikor a fogyasztási körzetre bevizetik, de vendéglősök adandó alkalommal megfizetik az italmérési adót, így van ez Erdély nagy részében. Tehát a plus és a minus ez alap kibővítésénél nagyon aránytalan és azt hiszem, hogy az a két millió, ami tegnap említve volt mint bevételi többlet, nagyon szerény összeg. De a t. miniszter úr aggodalmai tulajdonképen nem a bor és sör, hanem a szesz italmérési adójának biztosítására vonatkoznak. Erre nézve Horánszky Nándor t. képviselőtársam azt jegyezte meg tegnap, hogy tulajdonképpen sokkal nagyobb összeget kap a miniszter úr, illetőleg a kincstár, mint amennyit a szeszitalmérési adó után megilletné. A t. miniszter úr kifogásolta Horánszky J. képviselőtársam ez állítását, azt mondván, hogy nem helyes a 15 frtos számítás, mert a likőröket és egyéb finomabb égetett szeszeket nem veszik tekintetbe. Később azonban hivatkozott arra is, hogy czélja mentől nagyobb bevételt csinálni. Itt tehát az a 12.000.000, amit a miniszter úr felállított, vagy megfelel az elárult szeszmennyiségnek és az annak megfelelő adó közötti aránynak, vagy ha nem felel meg és erre nézve a t. miniszter úrnak biztos adatai lehetnek, mert a szeszadóból is meríthetett tapasztalatokat, akkor nagyon egyszerű dolog áll a t. miniszter úr előtt, ha az államháztartás egyensúlyát nem akarja veszélyeztetni. Javaslatot terjeszt elő, hogy a szeszitalmérési adót ennyivel emeli és azután az országgyűlésnek lesz hivatása eldönteni, vájjon szükség van-e ez emelésre. (Élénk helyeslés balfelől.) Horánszky Nándor: Kontingáljuk az egész összeget! Deésy Zoltán: Ennyi volt az, amit ezekre nézve röviden elő akartam adni. (Helyeslés balfelől.) De van más tekintetben is megjegyzésem erre a mondhatnám szerencsétlen javaslatra. (Halljuk ! Halljuk!) Többször volt eddig is említés tárgya és tegnap Horánszky Nándor t. képviselőtársam is hivatkozott arra, hogy a legnagyobb baj adótörvényeink zavartsága és rendezetlenségében áll. E javaslat nézetem szerint e zavartságot és rendezetlenséget még nagyobb mértékben fokozni van hivatva. (Élénk helyeslés balfelől.) Az első §-t ugyanis kombinálva a 4-ikkel, megértjük belőle, hogy ebből az egyesítésből nem oly egyesítés sül ki, mint aminől mi képzeltünk, hogy az italmérési adóra menjünk át. Azt mondja ugyanis az 1. §: »A bor (bormust) és gyümölcsbor után járó italmérési adó (1888: XXXV. t.-cz. 11. §-a és 17. §-ának 1. és 2. pontjai) a borfogyasztási adóval, a sör után járó italmérési adó (1888: XXXV. t.-cz. 11. §-a és 17. §-ának 3-ik pontja) pedig a sörfogyasztási adóval egyesíttetik.« Az egyesített adók »bor-, illetve sör-italadó« elnevezése alatt a jelen törvény kiegészítő részét képező árszabás szerint szedetnek be. A 4. §: »A bor- és sör-italadók fizetése iránti kötelezettségre, ezen adóknak biztosítására és beszedésére, valamint a jövedéki kihágások megbüntetésére nézve az 1875: XXVIII. t.-cz., továbbá az 1881: IV., 1883: V., 1887: XLVII és az 1889: XXVIII. t.-czikkeknek, a bor-, illetőleg a sörfogyasztási adóra vonatkozó, még érvényben lévő határozmányai nyernek megfelelő alkalmazást.« E paragrafusok bizonyítják leginkább azt, amit mi mondtunk, hogy t. i. adótörvényeink rendezetlenek el annyira, hogy laikus ember előtt szinte egyfitt megmondani a mélyen t. miniszter úr, hogy micsoda határozmányai vannak a 87. XLVII. tcz.-nek ide vonatkozólag ? Horánszky Nándor: Semmi sem ! Deésy Zoltán: Hát akkor mit keres itt, tudták, hogy a fogyasztási adóra vonatkozik, hát ide írták. (Élénk helyeslés és derültség a bal- és szélőbaloldalon.) De ha adótörvényhozási szempontból akarunk eljárni, talán szükséges lett volna az adóalap, az adótárgy meghatározása is. De mondjuk, hogy ez mellékes. Van még egy lényegesebb kifogásom és ez az, hogy amikor a két fogyasztási adó egyesíttetik, miért nem egyesíttetnek egyszersmind az erre vonatkozó szabályok, amit nagyon kis fáradsággal meg lehetne tenni, mikor az 1875. XXVIII. t.-cz. által fentartott, bor és hus-fogyasztási adóra vonatkozó adószabályok, és az 1881. IV. és 1883. V. t.-cz 35. §-a által fentartott sörfogyasztási adószabályok határozatai között lényeges eltérések fordulnak elő. Én, aki nagyon kevéssé ismerem e dolgokat, magam is ismerek lényeges eltéréseket e tekintetben. Ha egyszerre adja ki a miniszter úr a bor és A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Az uj Fortunatus herczeg. — Black Williamtól. — 75 Angolból fordította: Szigetyné Szalay Erzsi. — Lám lám — gondolá magában Mangan, mialatt a látogatók elfogadására ment, a közönségben mégis csak van egy kis elismerés s az ismerősök nem olyan nagyon feledékenyek, pedig hát ez is ér valamit. De ki tudja, mi lenne akkor, ha valaki letűnne a társas élet felszínéről, vagyis csökkenne a diadala, nem szerepelne többé, vagy éppen semmivé lesz ? Ha valaki bármiben is kitünteti magát, legyen az az irodalom, művészet, vagy a tudomány, a hírlapok rendesen szentelnek egy-egy czikket a felemlítésre méltó érdőmnek ; vagy ha valamely hírhedt gonosztevő, szédelgő vagy iparlovag tűnik fel, még azt is figyelemre méltatják, de a letűnt csillagra az immár jelentéktelen emberre gondolni, kinek volna ideje ? Lehetséges, hogy itt-ott, hébe-hóba, valamely mélyebben érző szív megdobban érte ... de a nagy tömeg, a sok nagyvilági ismerős... az nem szokott ráérni ilyesmire. »Jónapot, barátom... de nagyon sietek! — ez az, mit legfeljebb várhatunk tőlük. Hanem azért Móricz örült, hogy beszélhetett Lionelnek a sok látogatóról, a küldött virágokról és névjegyekről stb. Aznap, vagyis kedden délután miss Burgoyne is megjelent kérdezősködni, de értesülvén, hogy rokonok érkeztek, nem akart felmenni. Móricz lement tehát, hogy vele beszéljen. — Mi idézhette elő azt a lázat ? — kérdezé a szokottfaggatások után. — Én úgy hiszem, számos különféle ok, — válaszolá Mangan. — A legközvetlenebb ok azonban erős meghűlés volt. — Beszélik, hogy összes pénzét elvesztette volna s egészen eladósodott, — jegyzé meg miss Burgoyne. — Ki mond ilyesmit? — kérdezé Mangan kissé élesen, mert nem szerette azt a nőt. — Ah, hát hallottam, effelelé. — Nos tehát nem igaz. Én nem tudok semmit eladósodásáról, és ha van adóssága, vannak jó barátai is, kik rajta lesznek, hogy minél előbb újra tisztázva legyen. — Óh, úgy jól van, — mondá miss Burgoyne feltűnően megkönnyebbülve, — különben az mind mellékes, ha hangja megmarad. Hangjával könynyen rendezheti ügyeit. De annyi mindenféle mendemonda kering. Köszönöm mr. Mangan, Isten önnel! — Isten önnel, — volt a felesleges, hideg felelet, mert hát minek törődik Marcus Aurelius követője ilyen kicsinyes emberi gyarlóságokkal? Miss Burgoyne az ajtóból még egyszer viszszafordult. — Említse meg kérem, hogy itt voltam, és hogy kettőnk arczképe meg fog jelenni együtt a színházi hetilap legközelebbi számában. — Nagyon jól van. — Jó napot ! Midőn este Ballardyce orvos megjelent szokásos rendes látogatására, azt az észrevételt téve, hogy a láz ugyan még folyton tart és gyötri a meggyengült szervezetet, de a beteg elméje sokkal nyugodtabb. — Valóban azt mondhatnám, — szólt az orvos Móriczhoz, midőn az lekisérte, hogy a delirium csaknem teljesen megszűnt, bár sokat nem akartam még a beteggel beszélni, mert most legszükségesebb neki a nyugalom. Ekkor Móricz elbeszélte a nap eseményeit, megkérdezvén egyszersmind, várjon feltéve, hogy Lionel teljesen visszanyeri helyes érzékét s elméje épségét, tanácsos lesz-e tudatni vele, miszerint Miss Ross a házban van vagy nem kellene-e a fiatal hölgyet felkérni, hogy a beteget meglátogassa. — Véleményem szerint nem, legalább is nem addig, míg aggodalma újra nem nyilvánuland. Jelenlegi nyugodt lelki állapota a legnagyobb szerencse ; nem szeretném hát azt valami újabb kísérlettel kockáztatni. Alkalmasint már azt sem fogja tudni, hogy látta őt. Az ilyen beteg néha lesz valami homályos visszaemlékezéssel, de a legtöbb esetben mindent elfelejt. Várjuk be a láz lefolyását , majd talán, ha lábbadozó lesz. De Móricz az orvos távozása után a saját felelősségére bement a beteg szobájába, de lábujjhegyen, nehogy Lionelt felébreszsze, hanem az nem aludt s egész nyugodtan nézett Manganra. — Móricz, jöjj ide hozzám, — mondá kimerült hangon. — Nem szabad beszélned, Linn, — felelé a jó barát az odavetett gondatlanság ügyes szenvelgésével. — Csupán azért jöttem be, hogy megtudjam, nincsen-e valamire szükséged. Újság semmi sincs. A politikában minden a régiben van. Egy második lyrikus színházról beszélnek , kímélned kell hát a hangodat, Lionel... mert most ugyancsak kapni fognak rajtad édes barátom. Egybet alig tudok. Említést tesznek még a lapok egy tűzvészből megmentett gyermekről is. Olyan üresek a lapok, hogy szinte örülök, hogy nem vagyok fő ember az újságírók között. Mangan felállott, megöntözött néhány szál fehér liliomot, s egyátalán rendezgetni kezdett, mintha valami asszony lenne. — Móricz! — Mondom Linn, hogy nem szabad beszélned ! — Csak egy szóra volna hozzád, — mondá Lionel . Móricz kénytelen volt rá figyelni. — Mi az orvos véleménye felőlem? — Felőled? Állapotod javulni kezd, hanem nyugton kell lenned, és nem szabad izgatni magadat semmivel. — Miféle nap a mai ? — Kedd. Lionel elgondolkozott egy keveset. — Szombati napon betegedtem meg ? Olyan sok mindent elfelejtettem. De édes Móricz, ha mégis valami baj érne, ha meghalnék, a zongorámat adjátok oda Franciénak nászajándékul. Szerettem volna őt valami értékesebbel meglepni, de tudod, hogy nem lehet. Ha pedig Ross Nináról hallanál valamit, keresd fel és kérd meg nevemben, fogadja el tőlem emlékül tartalmát annak a doboznak, mely ott áll a zongorán, hisz úgy is az ő jogos tulajdona az. El kell fogadnia. Ha már nem leszek, talán be fogja látni, hogy nem voltam én annyira méltatlan barátságára, mint azt ő képzelte. Lionel kimerülten hanyatlott vissza ágyába. — Ah, milyen esztelenség ez, édes Linn! — kiáltott fel haragosan Mangan.— Mire való beszéd ez részedről! Eléggé kimerített már ez a betegség, ne izgasd hát magad, hisz neked minél előbb meg kell gyógyulnod! Figyelj most egy kicsit és maradj nyugodtan. Először is Rockminster lord megkapta a 300 fontot... — Arra emlékszem, Móricz,... ez igazán nagyon szép volt te tőled. — Nyugodj meg. Itt van még aztán az az ördöngös 1100 font. Itt semmiféle fohászkodás vagy hiábavaló gond nem segít. Látod-e ezt a papirost ? ez itt egy általam aláírt utalvány 1100 fontra. Még ma el akartam vinni annak a fiatalembernek Brutton streetbeli lakására, hogy elismerőt vegyek át tőle a pénz átvételéről, az talán jobban meg fog téged nyugtatni. De arról értesültem, miszerint Párisban van. De se baj. Itt van az utalvány, azonnal postára adom úgyis, hogy megérkezése után haladéktalanul megkapja... — Móricz, előbb meg kell kérdezned Franciétól. — Azt nem teszem, — sietett válaszolni barátja. — Franciénak csak a saját ügyeire lehet gondja mindaddig, míg törvényes jogot nem nyer az én tetteimnek ellenőrzésére. — Aztán nem is kell ilyen nagy dolgot csinálnod Limm olyan csekélységből. Amint egy mai távsürgöny értesít, egész nyugodtan fedezhetem azt a néhány fontot éretted. El is beszélem neked mindjárt az egész történetet. Alig tíz nappal ezelőtt kaptam az északvidékről egy felszólítást, írnék számukra hetenként egy-egy politikán kívül eső czikket, politika ki legyen zárva, miután sokszorosítani akarják azt a czikket hatvan vagy nyolcvan más vidéki hírlapba is. Ismered lustaságomat az írásban, mostanáig halogattam a dolgot, míg végre tegnap leültem és megsürgönyöztem, hogy ha eddig még mást nem találtak, én vállalkozom a kívánt heti czikkek megírására, ha munkámat jól megfizetik. Íme ma délután megérkezett távsürgönyi válaszuk, melyben kérdést intéznek hozzám, megelégszem-e évi 400 font díjazással? — Móricz, te én miattam vállalkoztál arra a terhes munkára, — szól Lionel tiltakozó hangon. — Elfogadtam azért, hogy restségemből kigyógyítsam magamat. Aztán vedd csak figyelembe, mennyit fogok én ezzel tanulni. Át kell olvasnom minden nevezetes új művet, mert hát ki kell böngésznem a lehető legmodernebb tárgyakat. Végül pedig képzeld csak, milyen tekintély leszek én egyszerre, és hogyan fognak utánam járni. Aztán meg milyen pompás kis jövedelmet biztosít az a 400 font is, kivált mikor nősülési szándékot forgat az ember a fejében. Láthatod most már kedves Linn, milyen jól megy minden, s milyen kecsegtető jövő áll előttem. Most pedig jó éjszakát kívánok neked barátom, habár azért a házat nem hagyom el s bármikor értem küldheted az ápolónét. Aludjál jól! A beteg mormolt valamit magában, aztán elcsendesült, Mangan Móricz restségét emlegette, pedig reggeltől estig dolgozott. Már magában véve a sok levelezés is nagyon elfoglalta. Aztán fogadnia kellett a számos látogatót s orvosokat, utána kellett nézni az ápolónénak is, majd meg megnyugtatni, megvigasztalni az aggódó édesanyát. Az öreg úrnő hallván, miszerint fia aznap magánál van, kérte, engedjék bemenni hozzá, hogy beszélhessen vele; de erről úgy férje, mint Móricz is, iparkodtak lebeszélni. — Lássa, — szólt Móricz, — azt már megszokta, hogy önök valamennyien bejöttek Winsteadból, nagyon megijedve. Jobb lenne bevárni, míg a krízis elmúlik, akkor aztán felválthatja az ápolónőt, amikor tetszik. Kevéssel azután az öregek Franciéval együtt elmentek szállodájukba, Móricznak pedig Ninához kellett visszatérni, kit fenthagytak azemeletben. — Mindent megteszek, amit kivánnak — mondá Nina — ha bármiben segítségükre lehetek, szívesen itt maradok éjjelre is; megelégszem én egy székkel is. Sőt nagyon örülnék, ha megengednék. . . — Nem, nem — sietett felelni Mangan — most e pillanatban még nincs arra szükség, — ki kell magát pihennie otthon a fárasztó utazás után. Az ápolónő azonnal itt lesz. Ha kívánja, hozatok bérkocsit számára, vagy ha tetszik, gyalog mehetünk együtt, míg útközben találunk bérkocsit. Nina az egész nap folyama alatt nem árult el nagy aggodalmat, csupán figyelmesen hallgatott minden szót, leste az arczok kifejezését s a távozó orvosok magatartását. Mangánt csak most kérdezte részletesebben, miután betették az ajtót maguk után, a láz lefolyásáról. De Móricz egy bár igen kényes, de elkerülhetlen kérdést akart mindenekelőtt a fiatal hölgyhöz intézni. — Miss Ross — kezdő — remélem, nem fog engemet tolakodónak tartani. De nem szabad felednie, hogy én jelenleg Lionelt képviselem. Ő pedig bizonyosan megkérdezné, hogy ily hirtelen lévén kénytelen Londonba jönni, el van-e látva a szükséges költséggel.... láthatja, milyen őszintén és bizalmasan beszélek. Én tudom, hogy Lionel megkérdezné ezt öntől s én nem haragudnék meg érte, vegye úgy tehát, mintha én volnék most az ő helyében. (Folyt. köv.) egyetlen felszólalás történt: Láng Lajos államtitkáré. A vitát Okolicsányi László nyitotta meg szakértelemmel és felette rokonszenves előadással. Utána Deésy Zoltán mondott az ellenzék által élénk tetszéssel fogadott beszédet, amelyben bőséges adatokat szolgáltatott annak bizonyítására, hogy a javaslat igen lényeges terhet ró a fogyasztásra. Meglepő volt a fiatal szónok jártassága és biztonsága, amelyért beszéde végén a nemzeti párt részéről gratulácziók is jutalmazták. Nagyon figyelemre méltó és alapos volt Issekutz Győző beszéde is, amely különösen a kizárólagos jog kérdését helyezte élénk világításba. Issekutz alkotmányjogi szempontból is bírálta a javaslatot és sürgette az ármaximum törvénybe foglalását. Holló Lajos beszélt ezután élénk hatással, kiterjeszkedve a regálikártalanítás körül tapasztalt visszaélésekre, a mostani javaslatból eredő új terhekre és az adóreformra. Mindenekelőtt e tárgyban tett észrevételeire reflektált Láng Lajos államtitkár. Majd Horánszky Nándor beszédével foglalkozott. — Láng Lajos ma két irányban foglalt állást Horánszkyval szemben. Nagy elismeréssel adózott kiváló képességeinek és szónoki tehetségének, de elitélte tegnapi beszédét, amelyben előnyt lát a javaslatra. Ezt azonban sehogysem tudta bebizonyítani. Az államtitkár beszéde után Gaál Jenő csoportosította azokat az érveket, amelyek miatt az ellenzék Láng Lajos felszólalása daczára sem fogadhatja el a javaslatot. Ezt a tartalmas és a kérdést alaposan megvilágító beszédet holnap reggel közöljük. A vitát holnap folytatják. Elnök: Báró Bánffy Dezső. Jegyzők: Széll Ákos, gr. Esterházy Kálmán, Szederkényi Nándor. A kormány részéről jelen vannak: Gróf Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, Josipovich Imre. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Ürményi Bernát bemutatja a könyvtári bizottságnak egy könyvkötővel kötött szerződését. Neményi Ambrus a közlekedési bizottság nevében több helyiérdekű vasútról tesz jelentést. Ezután a ház többsége harmadszori felolvasásban is elfogadja a boszniai vasutakról szóló javaslatot. Következik a napirend.