Pesti Napló esti kiadás, 1892. december (43. évfolyam, 332-371. szám)
1892-12-10 / 341. szám
Budapest, 18 .) 2. A PEST! NAPLÓ ESTI LAPJA. Szombat, deczember 10. 341. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, deczember 10. A czár és a hármasszövetség. Azokra a hírekre vonatkozólag, melyek az utóbbi időben a hármasszövetség megrendülését és különösen a monarchiánk és a szt.-pétervári udvar között létrejött barátságos viszonyt illetőleg forgalomba jöttek, a »Times« legújabb száma így nyilatkozik: Időnként meg szokott történni, hogy bizonyos kontinentális hatalmak, melyek nem tagjai a hármasszövetségnek, ennek a nemzetközi kötésnek szervezetében gyengeségi tüneteket fedeznek fel. Ezek külföldi képviselőikhez ilyenkor egyre-másra küldik a sürgönyöket, hogy használjanak fel minden hatalmukban álló eszközt annak megtudására, nem állott-e be hidegség a hármasszövetségnek legalább két tagja között, és nincs- e közeli kilátásban e szövetségnek szétrobbanása. Ez ismételten megtörtént a szövetség első ízben történt megkötése óta. Az a csekély közeledés, mely az utóbbi időben egyrészről Pétervár, másrészről Bécs és Berlin között történt, ezúttal ismét felkeltette a kételyeket a szövetség tartóssága iránt. Ez nem annyira a sajtóban vehető észre, mely nagyon sok más dologgal van elfoglalva, de a diplomácziai érintkezésekben nagyon is szembe tűnik. Pedig az, ami Ausztria- Magyarországnak és Németországnak Oroszországhoz való viszonyában történt, nagyon is világosan jelentkezik. Nem történt Semmi egyéb, mint hogy a barátságos érintkezés ismét felújult a két szövetséges udvar és Pétervár között. Minden jel oda mutat, hogy a kezdeményezés az utóbbi részről indult ki és annak konstatálása, hogy a czár nem tetszését nyilvánította a legutóbbi franciaországi események fölött, a tényállásnak mindenben megfelel. A párisi anarchisták működése megdöbbentette a czárt és a carmauxi sztrájkkal kapcsolatos események szintén mély benyomást gyakoroltak reá. Ehhez járultak a Panama-ügyben felmerült inczidensek, melyek éppen nem voltak alkalmasak a czárnak ezt a kedvetlenségét eltüntetni. E pillanatban — lehet mondani -- a czár éppen nem valami nagy rokonszenvvel gondol a francziákra. Igaz ugyan, hogy ez a beállott változás nem a kormánypolitikában, hanem a czár érzelmeiben történt, de ez utóbbi dolog Oroszországban annyi, mintha a politikában történt volna változás. A létrejött baráti kapocs csak az illető udvarok közötti udvariasságokban nyilvánul ugyan, és bár nem lehet tudni, hogy ez meddig tart, de maga az a tény, hogy Ausztria-Magyarország és Oroszország között visszaállottak azok a viszonyok, melyek akkor léteztek, midőn az orosz és az osztrákmagyar érdekek a Balkánon nem jöttek összeütközésbe, elég nagy jelentőséggel bír. És nincs elfogadható ok arra nézve, hogy e viszony megváltozzék, míg a status quo a Balkánon megmarad. Az olasz szenátus. Az olasz szenátorok egy idő óta hadilábon állnak a kormánynyal. Bántja őket az,hogy a törvényhozási tárgyalások folyamában kevés figyelmet fordítanak a szenátusra. A képviselőházból rendesen elkésve érkeznek a szenátushoz a törvényjavaslatok s ott a kormány azt kívánja, hogy gyorsan intéztessenek el, úgy hogy a szenátus tagjainak még a javaslatok tanulmányozására sincs idejük. Ehhez járul az, hogy a legutóbbi kormányalakítások alkalmával a szenátust nem igen vették tekintetbe s a miniszteri kinevezéseknél a szenátorok következetesen mellőztélnek. Elégületlenségre tehát elég ok volt s ez régóta forrott a szenátus kebelében.Végre azonban az vihar kitört. A kormány legutóbb két sorozatban nyolczvan uj szenátort neveztetett ki Umberto király által, hogy saját magának biztosítsa a többséget. Ez több volt a soknál. A szenátus meg is a PESTI NAPLÓ TÁRCZAJA. (I 8 e li Dani. — Elbeszélés. — Irta: S e n e x (6) A fiú éppen az nap késő este ért haza. Otthon az anya elmondott neki mindent, a mi azóta történt. Nem volt annak aztán se óra, se minuta ; fölugrott, hogy ő megy egyenest az apjához. Az anya váltig igyekezett őt erről lebeszélni; hiába is menne a házához, úgy se találná otthon , mert az ilyenkor ott mulat a Galamb korcsmában. A gyerek csak annál inkább ment. Látni akarta azt a hihetetlenséget. Hiába kérte rimánkodva az édesanyja, hogy ne menjen most, lesz még erre idő, meg kell ezt a dolgot beszélni, nem ért semmit. A fiú elrohant. Az anyja utána. Éppen akkor ért oda, mikor az apa a fiára emelte a súlyos üveget. És berohant a vesztére. — Hála a jó istennek, hogy mégis nem lett nagyobb baja a szegény jó asszonynak. A kirurgus, aki gyógyítja, azt mondta, hogy szépen begyógyul a seb, de a helye örökre ott marad. Az öreg János szemrehányó tekintetet vetett gazdájára, aki lesütötte a szemeit. Ez másnap este volt a korcsmai patália után. Utána való délelőtt pedig Cseh Dániel »pöcsétöt« kapott a városházáról; az állott benne, hogy holnap reggel kilencz órára jelenjen meg a kapitányi hivatalban. Ebből az idézésből keletkeztek azok a nagy sorok, amiket Cseh Daninak elintézni kellett, ha ki akart kerülni egy nagy csúfságot. Haczuka János szaporán meghozta a hírt a városházáról, hogy a Galamb-korcsmárosné meg a czigányok bepanaszolták a Cseh Jóskát verekedés miatt és nagy somma kártérítést meg fájdalompénzt követelnek rajta. A korcsmárosné kártérítést kíván a tömérdek összetört üvegedényért és székért, azonfelül fájdalom pénzt a Bábi leányáért, aki nem bírja az egyik karját, meg még büntetést is azért, meg a korcsmájában elkövetett istentelen garázdálkodásért. A banda is nagy kárt vallott : a czimbalom összetört, a kisbőgőnek beszakadt az oldala, a brácsás meg, ahogy menekült kifelé a többivel, a sötétben nekiszaladt az udvaron az eperfának s mivelhogy az eperfa nem tért ki előle, hát bele is ütközött teljes erővel s úgy vágódott a földhöz, hogy a bal keze a teste alá csavarodott. ami még nem lett volna baj, de a nevetlen ujja kiment a helyéből; most gyógyittatni kell és a jó isten tudja, mikor kereshet azzal a kézzel kenyeret albánbeli rajkóknak. Üvegpusztulást, Bábi karját, czigány ujját, bőgőhorpadást mind a Cseh Dani flastromjának kellett begyógyítani. A czifra almárjom pénzesfiókja vagy háromszáz váltóforinttal lett könyyebb. Még két kaszakapakerülőnek is jutott a bankóflastromból, akik szintén viselték a Cseh Jóska öklének a kékjét. Ezek a derék mulató czimborák nem azért fogyasztották hétről-hétre a Cseh Daniborát, hogy ököllel fizessenek érte. Mikor meghallották, hogy az öreg pénzzel tömi be a panaszosok száját, rámentek, hogy nekik is fizessen fájdalompénzt, mert máskülönben nem hagyják annyiba a dolgot. Ő érette szenvedtek ők meg úgy is. És derekasan megpióczázták a mestert. Nagyot lélegzett Cseh Dani, mikor ezeken a sommás dolgokon túlesett. Estefelé aztán ő maga nógatta Jánost, hogy nézzen már el az asszonyához, aztán hozzon hírt felőle. János most is jó hírrel tért vissza. Éva asszony már föl is kelt az ágyból, a Jóska gyereknek meg éppenséggel kutya baja, még a deákom-flastromot is levette már arról a karczolásról, ami az arczán esett. Csakhogy nagyon szomorú mind a kettő. Úgy kell belőlük kiásni a szót szegényekből. Cseh Dani, ahogy az asztalra könyökölt, a két tenyerébe hajtotta a fejét és csak annyit mondott : »Jó éjszakád, János!« Másnap reggel nagyot nézett János, mikor a gazdája azt mondta neki, hogy nem nézne-e át a Jerikóba ? Hiszen jól tudta ugyan, hogy az öreg legény váltig ragaszkodik az asszonyához, de azt is tudta, hogy napközben soha sem szokta elhagyni a műhelyt, csak esténként szokott oda eljárogatni. János szemében az öröm fénye villant meg. — Megmondhatom nekik, hogy mester uram küldött ? Az öreg zavarba jött és habozott a felelettel, de aztán csak kinyögte a szót: — Meg ! János sarkon fordult s úgy loholt ki az utczára, mint a kit puskából lőttek ki. Kis félóra múlva már vissza is került. Hanem most nem sietett ám , olyan lassan, nehezen lépdelt a kapun befelé, mintha egy-egy ólomdarab lett volna kötve a lábaira. A feje lehorgasztva, az arcza olyan szomorú, mintha búbánatot evett volna fölöstökömre : a gazdája ott lesett rá az ablakban. — Baj van ? kiáltott rá, amint belépett a szobába. — Baj bizony, nagy baj! Nagyot sóhajtott az öreg legény s kérges kezével a szemeit törülgette. Cseh Dániel olyan sápadt lett, mint a halott. — Mi ... mi ez ? — Nem találtam őket a házban. Elmentek, eltűntek ! A vén legény hangos zokogásban tört ki. — Elmentek ? Hova mentek ? — Nem tudom, senki se tudja. Ma hajnalban utaztak el. A lakónő csak annyit tud, hogy az éjjel két kocsira rakták a holmijukat, — ő is segített neki és hajnal felé az ajtókat becsukták a kulcsokat átadták neki és elhajtattak. Az öreg aszszony sírva mondta ezt el. Van is oka rá szegénynek, mert Éva asszony sok jóval volt hozzá. Cseh Dániel sokáig úgy állt ott, mint a sóbálvány. Azután hörgésszerű sóhajt hallatott, szó nélkül megfordult és lassú, roskatag léptekkel bement a másik szobába. Nem is jött ki onnan sem ebédre, sem vacsorára. Haczuka János, aki már azt remélte, hogy az öregeket összeboronálja és vége lesz a gazdája csúfondáros életének, kétségbe volt esve ezen a nem várt fordulaton. De azért nem adta föl a reményt és nem tette ölbe a kezeit, hanem egyre látott-futott a városban. Újra fölkereste az öreg lakóasszonyt és vallatóra fogta. De csak nem tudott az semmi útbaigazítást adni. Magával vitte a gazdájához is, hátha annak megvallaná, ha mégis tudna valamit. De ketten sem mentek vele többre. Megesküdött a menybéli üdvösségére, hogy nem tudja, hova mentek. Összejárta aztán János a hetipiaczokat is, tudakozódott tanyai emberektől, vidékiektől, ismerősöktől, ismeretlenektől: nem járt-e feléjök ilyen és ilyen két kocsi egy asszonynyal meg egy fiatal, öles termetű legénynyel? Nem tudott róluk senki. Egy hét múlva is csak ott volt, ahol az első napon, amikor végigjárta a kapukat és megtudott annyit, hogy két bútoros kocsi pitymahatkor a szabadkai kapun ment ki. Majd kocsira ült. Oda volt négy napig. Kutatott Horgoson. Szabadkán meg még egynehény bácskai községben. A nyomukra sem talált sehol. Az öreg János, végkép elszomorodva tért vissza, de nem lógatta a fejét, hanem neki fogott a munkának, amely feledteti a bajt és erősíti a lelket. Cseh Dani pedig ... A boldogtalan Cseh Dani! Világos, hogy lelkének homálya amaz éjszaka óta megtisztult. Mint ahogy a tébolyodott emberen megesik, hogy az agya megszabadul az őrület boszorkánynyomásától valami rendkívüli esemény hatása alatt. Szívében fölébredt az apai szeretet és a fiú mellé odaállította a szenvedő aszszony alakját, akinek egy hosszú élethűséges szeretetéért oly gonoszul fizetett. És odaállította melléjük őt magát is, a Cseh Dánielből lett Cseh Danit, akiben fölismerte a nagy bűnöst, az utálatos, rossz embert. Megborzadt tőle, önmagától. Perczről-perczre jobban tisztult a lelke, amint lehámlottak róla a reá tapadt salakok a magába szállás tisztító fuvallatától. Mármár készen volt arra, hogy visszaforduljon a kárhozat ösvényéről és rálépjen arra a puha pázsitos útra, amely visszavezérli a bátorul elhagyott családi fészekbe. Ott megtalálja a megbocsátó Istent, meg a régi, csöndes boldogságot. Csak két kéz kellett volna, amely a forduló útjában vezesse, támogassa. De hát az a két kéz nem volt sehol, sehol! A szerencsétlen Cseh Dani azzal a boros üveggel, amit a felesége homlokához vágott, önmagát ütötte agyon ... A korcsmáros Bábi kétszer is szent már hozzá. Szépen kérette, hogy ne haragudjon ő reá, hiszen ő nem tehet róla, hogy az anyja bepanaszolta a fiát; ő váltig igyekezett őt erről lebeszélni, de nem használt a könyörgése, sírása. — Kérette, hogy ne tudja be neki az anyja hibáját, ne vesse meg ezért őket is és látogasson el egy kicsit hozzájuk. Egy vén pokolküszöb volt a követ. (Hiszen az ördög is vén asszonyt küld oda, ahova maga nem mehet.) — Cseh Dani ellentállott a csábításnak, amíg reménysége volt, hogy visszatérhet az övéihez, azokhoz, akikhez eskü és vér köti. Több is : szeretet. Érezte ezt... Csakhogy ez a reménység nagyon vékony sugárból állott, ez is napról-napra fogyott, úgy nőtt lelkében az a fekete csira, amelyből a kétségbeesés fakad. Megpróbálta elaltatni ezt a gonosz rémet munkával. Előkereste a rég heverő bőrkötét, bement a műhelybe és munkába fogott. Nem ment. Ami hosszú életének áldása volt, a munka szeretete elpártolt attól, aki hűtlenné lett hozzá. Fél óra múlva már abbanhagyta. Emésztő nyugtalanság vett rajta erőt. — Nem találta helyét sehol. Szeretett volna kifutni a városból, elbujdosni, elvándorolni messze, ki a világba. De hova ? Ah! tudta volna , hova, oda ahol ők vannak. De hol az út, amelyik oda vezet? Ki mondja meg? Senki, senki. • — Az isten sem akarja! kiáltott föl dühösen, nagyot dobbantva a lábával, hogy szinte rengett bele a szoba. Aztán zokogva borult az asztalra. Haragjában, fájdalmában sírt, mint egy tehetetlen gyermek. Kívül az utczáról jókedvű legények danája hangzott be. A Cseh Dani nótáját dalolták, amint arra az esthomályban elvonultak. Az öreg fölütötte a fejét. A nóta távolodott, aztán elhalt. De akiről szólt, jól hallotta az utolsó, elhaló szavakat is: Öleli babáját Kedves Bábikáját . . . Hát mért ne is ölelné ? Fölugrott az asztaltól, kitörülte szemeiből a keserű nedvet és sebesen járkált föl-alá. Eléje lebbenti a Bábi,a szép korcsmárosleány. Halvány, szomorú volt az arcza. A szemeit, mintha kisírta volna ... Nem, nem a. Hiszen mosolyog. Micsoda mosolygás az! Ember legyen, aki meg nem szédül benne. És néz, mélységes mélyen néz rá azokkal a fekete, parázsszemeivel. Micsoda nézés az! Sziklakő legyen, amelyik meg nem olvad tőle... A karjait, azokat a puha, patyolat karjait, ölelésre tárja... Cseh Dani járása egyre hevesebb, a lábai dobogása egyre hangosabb. A karjai előre nyúlnak, a melle zihál. Az ajtón kopogtak. Nem hallotta. Talán lépteinek zajától, talán szivének heves dobogásától? Az ajtó félig kinyílt s egy rémes arcz kukkant be rajta. Aztán kinyílt egészen és belépett az ördög küldöttje... Mikor félóra múlva vacsorára keresték a mester urat, nem találták sehol. Mikor pedig Haczuka János, aki ész nélkül elszaladt utána, odaért a Galamb-korcsmához, akkor már vígan szólt belül a muzsika. A szomszéd ház előtt két asszony állott. — Megint járja már a fityerefárét az a vén Dani ! Ha éles kést szúrtak volna a szegény János oldalába, nem fájt volna neki jobban, mint ez a szó. Ha az esze meg nem magyarázta volna, a szíve megsúgta neki, hogy most már vége mindennek. Nem is ment utána a korcsmába. Minek is ment volna. Úgy is tudta, hogy hasztalan. Cseh Dani csakugyan ott volt megint a Galamb korcsmában, az ő siralomházában. A szétvert bandának egy szál híja sem volt — sem az igények, sem a borozók asztalánál. Patikában nem készül olyan áldott flastrom, mint amilyen a Cseh Danié volt: begyógyult tőle minden seb, a czimbalom meg a kisbőgő egészséges lett újra, a brácsásnak is helyreállott a kiment ujja. Vígan szólt a muzsika, csakúgy, mint azelőtt. Folyt a bor, szólt a nóta, mint azelőtt. Cseh Dani folytatta ott, ahol vagy tizenkét napja elhagyta. Nagy pauza volt, igyekezett kipótolni az elmulasztottakat. Cseh Dani újra mulatott... A gördülő kő átugorta az utolsó akadályt, nem állt az útjában többé semmi! (Folyt, köv.) ragadta az alkalmat, hogy haragját súlyosan éreztesse a kormánynyal. Az olasz alkotmány azt a jogot biztosítja a szenátusnak is, hogy tagjait , igazolja. Ez az igazoló bizottság jelentése alapján teljes ülésben történik. Midőn a legutolsó ülésben a bizottság Zuccaro - Floresta volt sziciliai képviselőnek igazolását indítványozta, aki szenátorrá neveztetett ki, a szenátus 72 szavazattal 59 ellenében megtagadta az igazolást s igy Zuccaro-Floresta, aki egyébként a csendőrség kapitánya volt a Bourbonok alatt, daczára annak, hogy a királyi kinevezés a zsebében van, nem foglalhatja el helyét a szenátusban. A helyzet, annál kínosabb, mert a szenátus csak a kormányt akarta megfenyegetni, de határozata egyenesen a királyi prerogativákba ütközik. A kormány nem fog tehetni egyebet, mint hogy jövőre jobban respektálja a szenátus alkotmányos jogait. Károly román királyról egy bukaresti lap azt a hírt közli, hogy nemsokára le fog a trónörökös javára mondani. Ezt valószínűleg azért teszi, mert Ferdinánd román trónörökös csak ily feltétel mellett kapja meg Viktória angol királynő unokájának kezét. Károly királynak tudvalevőleg Erzsébet királynéval való házasságából nincsenek gyermekei s ezért fogadta fiává Ferdinánd herczeget. Csakhogy Erzsébet román királyné régóta beteg szárait,am kell nem sokára bekövetkező halálára. Akkor azonban Károly király újra megnősülhet, új nejétől pedig gyermekei születhetnek, mely esetben Ferdinánd herczeg elesnek a trónörökösi jogtól. Minthogy tehát ezen joga ez idő szerint nagyon bizonytalan alapokon nyugszik, Viktória angol királynő csak úgy akarja hozzá adni unokáját, ha Károly király már most lemond javára a koronáról. Károly király a bukaresti lap szerint ezt meg is ígérte s román kormánykörökben már foglalkoznak a trónváltozás eshetőségével. A tények azonban éppen az ellenkezőt mutatják. Az a körülmény, hogy a kormány éppen most nagyobb évdíjat szavaztatott meg Ferdinánd herczegnek, mint trónörökösnek, azt bizonyítja, hogy a román kormány arra számít, hogy jó sokáig lesz még trónörökös. Ha Károly király vissza akarna lépni javára, akkor nem Ferdinánd herczeg, hanem a lemondó király évdíját rendezték volna. A képviselőház bizottságai ma alakultak meg a képviselőház második ülésszakára. A megalakulás a következő eredménynyel történt: Igazságügyi bizottság: elnök Bokros Elek, jegyző Matuska Péter; közigazgatási bizottság: elnök Perczel Dezső, jegyző Belicska Béni; közgazdasági bizottság: elnök gr. Andrássy Tivadar, jegyző Miklós Ödön; közoktatási bizottság: elnök Schwarcz Gyula, jegyző Kammerer Ernő; véderő-bizottság: elnök Tisza László, jegyző Münnich Aurél; zárszámadási bizottság: elnök Rakovszky István, jegyző Pálffy Elemér. — Vízügyi bizottság: elnök gr. Károlyi István, jegyző Terényi Lajos; mentelmi bizottság : elnök Chorin Ferencz, jegyző Beöthy László; közlekedési bizottság: elnök dr. Nikolics Fedor, jegyző gr. Bethlen Balázs. — A könyvtári és gazdasági bizottságoknak elnöke a házszabályok értelmében a ház elnöke, jegyzőnek megválasztotta:a könyvtári bizottság Ürményi Bernátot, a gazdasági bizottság Fáy Gyulát. A ház pénzügyi és kérvényi bizottságai a hétfői országgyűlés után alakulnak meg. Fővárosi ügyek. A káposztásmegyeri kutak vize. A »Budapesti Hírlap« ma reggeli számában olyan értelmű közlemény jelent meg, mely szerint az országos közegészségügyi tanács is foglalkozott a káposztásmegyeri ideiglenes vizmű ügyével s a legközelebbi ülésen azt a fölfedezést tették, hogy a káposztásmegyeri kutak közül a második számúnak a vize egészségügyi szempontból komoly kifogás alá esik. A városi vegyész khemiai jelentése szerint ugyanis,— s ezt a dr. Than Károly egyetemi vegyészeti intézetében tett vizsgálat is megerősítette — ennek a víznek a jó ivóvíznél megengedett maximális vastartalomnál sokkal nagyobb vastartalma van, sőt, ami még ennél is fontosabb, a megengedettnél sokkal több baktérium is fordul elő benne. A tanács tagjai — úgymond a közlemény — meglepetten vették ezt tudomásul és ez ügyben fölterjesztést fognak tenni a belügyminiszterhez. Mindezekre vonatkozólag illetékes helyről azt az értesítést veszszük, hogy a közleményben említett káposztásmegyeri 2. sz. próbakut sem az ideiglenes, sem a végleges vízvezetéki tervbe nincs bevéve, főleg azért, mert a többi kutaktól csaknem három kilométernyi távolságra esik. A most engedélyezett ideiglenes vízműre a három próbakut közül csak az 1. és 3. számuakat fogják fölhasználni s a végleges vízműhöz még két új kutat létesítenek. Különben a 2 számú póbakut vize is — a többiekével vegyítve — fölhasználható lenne, minden egészségi ártalom nélkül s ezt az évek óta folyó próbák igazolták; de erre — a mondott oknál fogva, tudniillik, mert nagyon távol esik — szükség nincs. Megjegyzendő különben, hogy a 2. sz. próbakutat nem is abból a czélból ásták, hogy annak a vize fölhasználtassák, hanem azért, mert Salbach azt akarta bizonyítani, hogy az e területen nyerendő víz talajvíz. A 2. sz. k ut vizének minősége tehát senkire nézve sem képezhetett meglepetést, mert azt már régóta elemezték s ismerték s használatba vétele kezdettől fogva nem volt tervbe véve. Értekezlet. A Budapest IV. kerületi (belvárosi) törvényhatósági bizottsági tagok f. hó 10-én, szombaton, délután 5 órakor a régi városház tanácstermében értekezletet tartanak. Tárgy: 1. Az igazoló választmányba egy tag kijelölése. 2. A közigazgatási bizottságba választandó tagok ajánlása. 3. Egy fizetéktelen árvaszéki ülnök kijelölése. KÜLÖNFÉLÉK. — decz. 10. A hiv. lapból. Névmagyarosítások. Buxbaum Ábrahám (Duna-Almás) és kiskorú gyermekei: Ernő, Sándzor és Miklós, valamint Lebstein Gyula mostoha fia »Barczá«-ra változtatták nevüket. Jóváhagyott alapszabályok. A hatvani első magyar asztaltársaság és az újpesti exiemanevelő egyesület alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta. Posta- és távirdahivatal: Moson vármegyébe Bruck - Ujfalu pályaudvaron az ottani postahivatalnál, azzal egyesített állami távirdahivatal létesíttetett. A király adománya. A király Pinnyéd községnek, árvíz által károsult lakosai segélyezésére 500 irtot adományozott magánpénztárából. József főherczeg és Vaszary Kolos. Vaszary Kolos herczegprimás megígérte volt Thewrewk Istvánnak, hogy »József főherczeg« czimű műve részére megküldi a József főherczeggel való ismeretségének adatait. A herczegprimás úgy ígérte, hogy ha csak ideje engedi, ezeket az adatokat maga írja meg, de rendkivüli elfoglaltsága e szándékában meggátolta s ezért az adatokat Vaszary tudósításai után titkárja , Kohl Medárd irta és küldötte meg Thewrewknek, ki azokat most sajtó alatt levő művében fölhasználta. Estei Ferencz Ferdinánd föherczeg néhány nap óta gyöngélkedik, de állapota nem súlyos, sőt anynyira javult, hogy a föherczeg bátran ehetik és szivarozhatik is, ámbár a szobát most még nem hagyhatja el. Az újabb hírek szerint a főherczeg nem a vadászatokon, hanem a vonaton halt meg. Kocsija nagyon be volt sütve s a főherczeg nem tűrhetvén a nagy meleget, kinyitotta az ablakokat.. A jéghideg levegő azután megártott neki. Ma este érkezett hirek szerint a főherczeg állapotában olyan örvendetes javulás állott be, hogy egy-két nap alatt teljesen helyreálló szobáját elhagyhatja. Állásától felmentett főispán. A hivatalos lap mai száma közli gróf Mailáth György esztergommegyei főispánnak állásától való felmentését. Az ügyre, vonatkozó legfelsőbb kézirat igy szól: »Magyar belügyminiszterem előterjesztésére, gróf Mailáth György Esztergom vármegye főispánját, ezen állásától, buzgó szolgálatai elismerése mellett, saját kérelmére felmentem. A vasúti közlekedés még mindig több-kevesebb akadálylyal küzd. A keleti pályaudvarból, a ruttkai és predeáli vonalakat kivéve, tegnap már teljes volt a közlekedés, a nyugatiból Marcheggig fölfelé teljes, lefelé csak Szegedig. A déli vasút összes vonatai indultak és érkeztek; a lajosmizsei helyi vasút forgalma szünetel. Ludvigh elnökigazgató ma délután 2 órakor indult a keleti pályaudvarból a tegnap fölszabadult budapest — túra—hatvani vonal megtekintésére a hírlapok meghívott tudósítói kíséretében. A m. kir. államvasutak igazgatóságától éppen most vett értesítés szerint a hófúvási akadályokat már a rákos-ujszászi és budapest-lajosmizsei vonalakon is elhárították s a személyforgalom ma reggel e vonalakon is megnyílt. A Hatvan-Apcr- Szántó közt fennállott akadály ma délelőtt 11 órakor szintén megszűnt s a budapest-ruttkai vonal is felszabadult, mely irányban ma délután az összes személyszállító vonatok közlekedni fognak. Az oláh memorandum utókövetkezményei. Herbai Gyula és Racu Száva aradi tartalékos honvédtiszteket, akik aláírták az ismert oláh memorandumot és azzal Bécsben is jártak, megfosztották tiszti rangjuktól, de nem a hazaárulásért, hanem azért, mert nem kértek elégtételt Cs. Endes Dánieltől, az »Arad és vidéke« munkatársától, aki gazembereknek nevezte őket. A honvédparancsnokság előtt azzal védekezett a két úr, hogy Tisza Kálmánt is nem egyszer illették ily czímmel. A parancsnokság a jegyzőkönyveket áttette a szegedi ezredparancsnoksághoz, mely november 3-án tartott tiszti gyűlésén Herbai Gyula és Kaicu Száva honvédhadnagyokat tiszti rangjuk elvesztésére ítélte. A budapesti főparancsnokság ezt az ítéletet jóváhagyta. Herczegnő esküvője. Parisból írják, hogy Dampierre városkában e hó 6-án vezette oltárhoz d’Ayen herczeg Luynes Jolán herczegnőt. Luynes herczegnő menyegzője a magyar arisztokrácziában is érdeket kelt, mert a herczeg sok magyar főúri családdal rokonságban van. A herczegnő anyja, ki született Polignac herczegné, múlt évi májusban néhány hétig Budapesten is időzött itteni rokonaival. Luynes herczegnő tiszteletére a főúri körökben fényes estélyeket adtak. Az estélyek sorát gróf Festetich Tasziló és neje szül. Hamilton herczegnő estélye nyitotta meg, majd gróf Károlyi Alajos és gróf Károlyi István fényes estélye s a nemzeti kaszinó piknikje következett. Luynes herczegné akkor falura is kirándult, özv. J Vay Lajos grófné meglátogatására. Luynes Jolán herczeg kisasszony keresztnevéből is kitűnik, hogy a magyarokkal összeköttetésben áll. A herczegnő huszonhét éves, férje, d’Ayen herczeg egy évvel idősebb. Honnan üdvözlik Kronawettert? Kronawetter Ferdinándot az osztrák reichsrathban elmondott beszédéért a torzsai kaszinó is táviratban üdvözölte. Kronawetter a következő levélben válaszolt a torzsai kaszinó üdvözletére : »Igen tisztelt uraim! Fogadják szíves elismerésükért legőszintébb köszönetemet. Örvendek, hogy az osztrák-magyar monarchia szabadon gondolkozó és hazafias elemei a szabadság érdekében elmondott szavaimat oly lelkesen fogadták. Maradtam nagyrabecsülésem őszinte kifejezésével igaz hívők, Kronawetter Ferdinánd.« Kronawetter levelét a kaszinó közgyűlése lelkes éljenzés mellett vette tudomásul. Hóba temetett püspök Váczról jelentik: Schuster Konstantin váczi püspök e hó 6-án az innen délután 3 órakor induló vonattal Budapestre akart utazni. El is indult, de Szöd és Göd között a vonat nyilt pályán a hóban elakadt, úgy hogy sem előre, sem hátra nem mehetett és másnap reggelig kénytelen volt összes utasaival a vonalon vesztegelni, a hó közé temetve. A püspök egy ideig a saját kupéjában maradt egyedül, de mert az első- és másodosztályú kocsikat a lokomotív füti s a kazán tüze kialudt, a püspök csakhamar kegyetlenül fázni kezdett. Ekkor átszállott a harmadik osztályba, hol inasa ült s a hol még meleg volt, mert ott kályha van. A vonat személyzetének volt is arra gondja, hogy az ősz főpap meg ne fázzék, fütöttek, míg a szén tartott, de reggel felé elfogyott és a harmadik osztályú kocsik kéményei nem füstölögtek többé. Ekkor a bizonytalan várakozás még kínosabbá vált, mert a hideg orkán, mely erősen zörgette egész éjjel az ablakokat, ajtókat, csakhamar megdermesztette az utasok tagjait. Reggel 4 óra után végre érkezett egy lokomotív munkásokkal Váczról és a hóból alig kilátszó vonatot visszavontatta. A püspök, ki most 74 éves, minden baj nélkül érkezett haza és nem lett semmi baja a viszontagságos éjszaka után. Ősrégi temetőre bukkantak a minap Csongrádban egy domb lehordása közben. A csontvázak régi magyar szokás szerint fejjel keletnek feküdtek, számos lőcsntvázat is találtak a sírokban. Azonkívül igen sok gyűrűt és fülbevalókat ástak ki. A temető meglelése azért is érdekes, mert Pusztaszer közelében fekszik. Rejtélyes eltűnés megoldása. A hatvanas években Vlacsáról egy vagyonos telkes tűnt el. Nős volt és két gyermeknek atyja, midőn egy ottani leányba beleszeretett, ki nemsokára eltűnése után Amerikába ment s azóta hírét sem vették. Malán a nyomozások eredményre nem vezettek, a telkest bolttá nyilvánította a bíróság s a vagyon gyermekeire szállott; neje már előbb halt meg. A két fiúból önálló gazda lett, de nem szűntek meg apjukról megemlékezni. Tavaly azt kezdték beszélni az Amerikából visszatérő emberek, hogy a 30 év előtt eltűnt telkest Clevelandban látták. Ehir folytán a fiuk egyike Amerikába indult, hogy apját kikutassa. És buzgalmának csakugyan sikerült az évek során át eltűnt, holttá nyilvánított apára akadni. Szigetrázó jelenet fejlődött ki az apa és fia között. Az apa csak annyit mondott: »Ne szaggassátok fel újra a régi sebeket! Vagyont hagytam reátok, nem nélkülöztetek soha s minden lépéseteket tudtam ? Hagyjatok magamra. A most már ősz apa eltűnését az uj család, a melyet a szeretett leánynyal, ki őt követte, alapított, magyarázza meg. — A leány szegény volt, szülei egy vagyonosat tukmáltak reá, de hű maradt szivében régi szeretőjéhez s itt hagyván vagyonát és családját, Amerikában kelt össze imádottjával.