Pesti Napló, 1894. február (45. évfolyam, 32-59. szám)
1894-02-01 / 32. szám
lene fordult, sőt a kabinet egy tagja lemondott. Elhallgatta a cikkíró azt, hogy az 1845-ben Izlandban jelentkező éhínség elementáris kényszerűséggel követelte a gabonatörvények teljes megszüntetését s midőn Peel ezt a saját kabinetjében indítványozta, de ott a rendszabály ellenzésre talált, leadta lemondását. Elfeledte felemlíteni azt, hogy erre Russel bizatott meg a kabinetalakítással, kinek Peel ígérte meg, hogy e kérdésben támogatni fogja a whig-minisztériumot. És elhallgatta azt, hogy mikor a Russel-kabinet nem bízva abban, hogy keresztülviszi a reformot, visszalépett, akkor Peel szabad kezet kért és kapott a királynőtől s viszont Russel ígérte meg a tory-kormány támogatását. Szóval, egy nagy gazdasági válság volt az, mely az éhínséget hozta az országba s mely ennélfogva elutasíthatatlan kényszerrel követelte az intézkedést, melynek céljából erre a kérdésre megszületett egy pártkoalíció. Aki erre képes azt mondani, hogy ebben analógia van a Wekerle-kormány mai helyzetével s aki képes azt mondani, hogy mi állunk a nem helyes állásponton, akik egy kisebbséget képező párt kormányának támogatását az ellenzék részéről csak akkor tartjuk parlamentileg megengedettnek, ha egy pártkoalíció biztosítja úgy a törvény megszavazásánál, mint életbeléptetésénél a megoldás kielégítő voltát és sikerét; míg ha ennek feltételei fenn nem forognak, azt tartjuk elvként követendőnek, hogy a kabinetkérdést a létező programja alapján felvető kormányt meg kell buktatni, azzal szemben mi egyszerűen rámutatunk a parlamenti jognak mellettünk tanúskodó erősségeire, s ez a mi egyedüli fegyverünk. Ilyen fegyverrel szeretünk szemben is állani, de szitkokat és durvaságokat argumentumul elfogadni hajlandók nem vagyunk. " BELFÖLD: Wekerle lemondása. Bécsi tudósítónk telefonon a következőket jelenti: Udvari körökben egész határozottsággal arról beszélnek, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök állása a szabadelvű pártban beállott szakadás és zavarok miatt annyira megrendült, hogy az egész kormány lemondása küszöbön van. Wekerle utódjául gróf Khuen-Héderváry Károly horvát bánt emlegetik, akinek kabinetjében Wekerle a pénzügyminiszteri tárcát töltené be. Állítólag a jelenlegi miniszterek legnagyobb része meg fogja tartani tárcáját. Ez a kombináció, lehetséges, hogy bizonyos körökben tetszeni fog, de a szabadelvű pártot, mint ilyent, együtt tartani így sem lesz képes. Gróf Szapáry Gyula a pártonkívüliek klubjában. Gróf Szapáry Gyula, mint előre jeleztük, ma megjelent a pártonkívüli képviselők körének a Vadászkürt fogadóban lévő helyiségeiben. A köztagok, háromnak kivételével, akik betegség okozta távolmaradásukat előzetesen kimentették, valamennyien megjelentek a körben, sőt gróf Almássy Imre egyenesen Kolozsvárról jött ez alkalomra. Gróf Szapáry Gyulát belépésekor élénk éljenzéssel fogadták az egybegyült képviselők. Csakhamar igen élénk diskuszszió fejlődött ki a függő politikai kérdésekről, melyben úgy Szapáry, mint az egyes köztagok részt vettek. Szapáry egy és háromnegyed órát töltött a közhelyiségekben s azután minden egyes tagtól elbúcsúzván, azzal az ígérettel távozott, hogy ezentúl gyakran meg fog jelenni a klubban. Távozásakor ismét megéljenezték a kör tagjai, akik sokáig a legjobb hangulatban maradtak együtt. A függetlenségi és 48-as párt és az egyházpolitika. A függetlenségi és 48-as párt több tagja tegnap este a párt elnökénél, Justh Gyulánál értekezletre gyűlt. Az értekezletről az Egyetértés olyan tudósítást közölt, amely szerint a késő estig tartó értekezlet megállapodott, hogy a függetlenségi és 48-as párt ma esti ülésén fölveti a pártkérdést, vagyis határozott nyilatkozatot követel arra, hogy a párt tagjai a párt programmjához hű állást valljanak az egyházpolitikai reformok kérdésében. Ezt a hírt ma a függetlenségi és 48-as párt hivatalosan megcáfolja. Az értekezletről, amelyet Justh Gyula pártelnök azért hívott össze, hogy az eljárás tekintetében létező véleménykülönbségeket összeegyeztethessék és amelyen Thaly Kálmán, Ugrón Gábor, Bartha Miklós, Polonyi Géza, Helfy Ignác, Haviár Dániel és Kiss Albert voltak jelen, a függetlenségi és 48-as párt közlönye, a Magyarország, a következőket közli: Az értekezlet, amely nem volt hivatva határozatok hozatalára és tisztán bizalmas beszélgetés jellegével bírt, egyhangúlag abban állapodott meg, hogy mindaddig, míg az igazságügy miniszternek a trónöröklés rendjére és a horvát házasságjoggal létesítendő viszonosság kérdésére vonatkozó előterjesztései az igazságügyi bizottság tárgyalásain keresztül nem mentek, az eminenter közjogi pártnak tagjai — még bizalmasmegállapodások előkészítésére sem tartják elérkezettnek az időt. A Magyarország egy másik cikkében a kormánypárti sajtónak azzal a törekvésével foglalkozik, hogy a függetlenségi és 48-as párt egyes nyilatkozatai és a párt tagjainak magatartása között ellentétet fedezzen föl. A kormánypárti lapok e napokban nagy kárörömmel közölték a függetlenségi és 48-as párt 1891-iki válaszfeliratát, és azt hangoztatták, hogy ez a válaszfelirati javaslat a függetlenségi és 48-as párt reverzálisa. A párt közlönye így nyilatkozik erről a leleplezésről: Nagy örömmel veszszük a kormánypárttól, ha a függetlenségi és 48-as párt nagy elveit és céljait megvalósítja, de hogy csak arra használja fel a pártot, hogy annak egyszerűen hátára álljon és magát az elsülyedésből így emelje ki, arra a függetlenségi és 48-as párt eszközül nem fog szolgálni. A közigazgatási bírósági törvényjavaslat tárgyalására kiküldött képviselőházi bizottság Apáthy Péter helyettes elnöklése alatt tartott mai ülésében folytatta a törvényjavaslat részletes tárgyalását. Tárgyalták először is a bíróságok hatásköréről az egyes ügyekben rendelkező, rész első címét, amely a bíróságnak községi ügyekben való hatáskörét szabályozza. A 42. szakasznál Latkóczy előadó a bírósági hatáskörbe utalandónak vél a magánfelek részére községi bizonylatok kiállítását megtagadó községi határozatokat. A bizottság beható tanácskozás után elhatározta, hogy az előadó indítványa értelmében külön szakaszban mondják ki, hogy a közigazgatási bíróság előtt való eljárásnak helye van. A községi (rendezett tanácsú város) képviselőtestületnek vagy elüljáróságnak azon határozata ellen, melylyel a törvény, szabályrendelet vagy jogszokás értelmében általuk kiállítandó bizonylatok kiszolgáltatását megtagadják. A községi ügyekben való bírósági eljárást megállapító további 43—52. szakaszokat változatlanul fogadta el a bizottság. Az 52. szakasz után Issekutz egy új szakaszban kimondatni javasolja, hogy a bíróság előtt való eljárásnak helye van „a belügyminiszternek ama intézkedése (határozata) ellen, melylyel a képviselőtestület feloszlatását kimondja (1886. XXII. törvénycikk 61. §.)“. A bizottság hosszabb tanácskozás után az indítványozott uj szakasz felvételét mellőzte. Ugyancsak Issekutz további új szakaszok felvételét javasolta ezután. A határozatot holnap délután öt órakor tartandó ülésre halasztották. Bizottsági értekezlet. Az igazságügyi bizottság pénteken tizenegyedfél órakor tartja legközelebbi ülését, hogy a házassági jogról szóló törvényjavaslat tárgyalását folytassa. Gróf Károlyi-kabinet? Budapest, január 31. E cím alatt a Pécsi Újság január 30-ai száma, Budapestről, a saját tudósítójának értesülése alapján politikai cikket közöl, mely tele van sértő gyanúsítással és rágalommal gróf Károlyi István ellen. E cikknek, habár vidéki újságban jelent meg, nyomatékot ad az a körülmény, hogy a Pécsi Újság címlapján főszerkesztőnek egy szabadelvűpárti képviselő van megnevezve. Oda jutottunk tehát, hogy közéletünk rákfenéje a rágalom és a gyanúsítás, olyan hozzáférhetetlen férfiú nevét is szájára meri venni, mint gróf Károlyi István, akinek egész nyilvános élete a férfiúi becsület legszigorúbb kódexét ismeri csak, aki a politikában is éppen csak azokat az elveket fogadja el önmagára nézve mérték gyanánt, melyeket a társadalmi tisztesség szab minden gentleman elé. És megjelentek e rágalmak és sértő gyanúsítások gróf Károlyi István ellen egy olyan vidéki lapban, mely a szabadelvű párt és kormány érdekeit szolgálja, ugyanazon szabadelvű pártét, melynek gróf Károlyi István is egyik tagja, s mely csak néhány hét előtt emelte párthatározattá, s éppen gróf Károlyi István indítványára az adott szó szentségét, s annak kötelező megtartását. A Pécsi Újság azzal a méltatlan gyanúsítással illeti gróf Károlyi Istvánt, hogy miután báró Atzél Béla nagy összegben fogadott arra, hogy ez évi március 15-kén már nem lesz szabadelvűpárt, tehát gróf Károlyi István csak azért, hogy báró Atzél Béla a fogadást megnyerhesse, titkos társul szegődött Atzél Bélához, s úgy osztották meg a szerepeket, hogy míg Atzél Béla kívülről bombázza a szabadelvű pártot, addig gróf Károlyi István bent maradván, „odabent helyezi el nagy ügyességgel azokat a bombákat, melyeket a szabadelvű párt szétrobbantására szántak.“ Ilyen előre kiszámított, s e célra szolgáló bomba akart lenni gróf Károlyi István indítványa is az adott szó szentségéről és annak megtartásáról; sőt ilyen bomba akart lenni az az indítvány is, melyet gróf Károlyi István az Ábrányi Kornél mentelmi ügyében benyújtott a képviselőháznak, mert gróf Károlyi István a szabadelvű pártban „mindig akként érvényesítette befolyását, mely a pártvezetőség (mi az ? hát nemcsak pártvezér van, hanem pártvezetőség is?) intencióival merőben ellenkezett.“ Ezekhez hasonló hitványságokat még sohasem olvastunk kinyomtatva. Hogy akadjon valaki, aki le merje írni azt, hogy gróf Károlyi István áruló gondolattal maradt a szabadelvű pártban s hogy még az adott szó szentségét is csak taktikai célokra akarja felhasználni: ez kell, hogy felháborítson minden tisztességes embert, akármelyik párthoz tartozzék is. Politikai inkorrektségggel vádolni gróf Károlyi Istvánt, ez a vád — ha csakugyan a szabadelvű párt köreiből kapta értesítéseit a Pécsi Újság — csak olyan sivár körökből kerülhetett ki, melyek valóban képesek volnának mindarra, amiket gróf Károlyi Istvánról feltételezni vakmerőek. A Pécsi Újság cikkében a rágalmakon és a gyanúsításokon kívülül meg kiáltó hazugságok is vannak. Ilyen hazugság az, hogy gróf Károlyi István többet jár a Poroszok klubjába, mely a Vadászkürtben van, mint a szabadelvű pártba. Gróf Károlyi István még egyetlen egyszer sem volt a Vadászkürtben a pártonkivüliek klubjában. Ilyen hazugság, hogy gróf Károlyi István a Pesti Napló-val „nemcsak szellemi, hanem anyagi összeköttetésben is van, amennyiben tekintélyes részt vett ennek a lapnak ujjáalakításában éppen a poroszok érdekében.“ Hazugság ez, és célzatos rágalom. Gróf Károlyi István se szellemi, se anyagi összeköttetésben nem állt a Pesti Napló vel soha, és nem is áll ma sem. És miért ennek a hazug és rágalmazó cikknek a címe „Gróf Károlyi István kabinet?“ Azért, mert az illetők, akik e cikket sugalmazták, attól félnek, hogy gróf Károlyi István kabinetet fog alakítani Apponyival és Szapáryval, és ennek akarják útját vágni rágalommal és gyanúsítással. Mindebből pedig az következik, hogy a szabadelvű pártban nincsenek klikkek és érdekszövetségek, ellenben gróf Károlyi Istvánnak még politikai barátai és tisztelői sem lehetnek anélkül, hogy rögtön kifogás alá ne eshetnének. És vájjon kik azok, akik gróf Károlyi Istvánról igy gondolkoznak a szabadelvű pártban ? Politika a Nemzeti Kaszinóban. Budapest, január 31. A három napi komor és szenvedélyes izgalom után, mely a Nemzeti Kaszinóban a vasárnapi szavazás óta lefolyt, (ezek közt ádáz suttogások kettősben, versenyszónoklatok nagyobb csoportokban, bizalmas értekezletek intra muros et extra), ma este végre beállott a vidám fordulat és Széchenyi szellemének pathetikus idézése helyett fölhangzott ismét a vidám kacagás, mely rendszerint jó megoldást és győzelmet jelent azoknak, akik tudnak nemcsak utoljára nevetni, hanem másokat nevettetni is. A vasárnapi szavazás eredménye ismeretes. A felháborodás, mely bizonyos körökben visszhangul adatott, természetes. A revanche, melynek a megbántott felek szükségét érezték, még természetesebb. A revanchera, az adott helyzetben, semmi sem lehetett alkalmasabb, mint a vasárnapi szavazást visszavezetni az egyházpolitikára, s egy-két új választmányi tagnak nevét a reakció zászlaja gyanánt mutatni fel, s a választmányból kimaradtakat úgy állítani oda, mint a szabadelvűség vértanúit. Ekkor történt, hogy, amint az egész kormánypárti sajtó ekként mozdult, gróf Esterházy Miklós Móric sietett beadni lemondását. Az ő neve ne adjon jogot, arra a vádra, hogy az egyházpolitikát be akarják vinni a Nemzeti Kaszinóba, mert annak ott csakugyan nincs és nem is volna helye. Erre következett báró Atzél Béla achillesi haragja, ami felett az ellentábor egyszerre mód nélkül gyönyörködni kezdett. Ma már egész nap nem volt egyébről szó a kormánypárti körökben, mint arról, hogy Atzél Béla összeveszett a főrendiházzal, most már ellenük fog dolgozni, mert megsértették, így majd csak könnyű lesz kifogni mind aketten. S a kormánypárti sajtó egyszerire kibékült Esterházy Miklós Móriccal, sőt Zichy Nándorral is.