Pesti Napló, 1894. július (45. évfolyam, 180-210. szám)

1894-07-26 / 205. szám

, Budapest, csütörtök 205. szám. ____________FESTI NAPLÓ.____________ vagyis azon a téren, amelyen az én antipurizmusom mo­zog, azon a téren éppen én hirdetek" valamiféle rendszert,­­ nem pedig a purizmus. És az a csúnya Sincerus mégis ki akar engem rágalmazni, mikor azt mondja, hogy én rendszertelenséget tanítok. Én, aki egész életemben tisz­teltem az özvegyeket, és hű voltam a rendszerekhez, mind­addig, míg csak a közerkölcsökbe nem ütköztek a rend­szerek. Úgy hiszem, hogy már eddig is diszkreditáltam Sin­­cerust, — de még egyre akarok felelni, arra a fogas kér­désre, amit levélben hozzám intéz. Hogy én, ha olyan nagy híve vagyok a történeti helyesírásnak, hát akkor miért nem írom Imrét Imrék­nek, Bécset Béts­nek? Hát hogy miért nem? Csak azért nem, tiszteletreméltó Sincerus,­­ mert nem arról van szó, hogy a száz év előtti ortográfiához térjünk vissza. Pusztán arról van szó, hogy a jelenlegit megtartsuk. Tartsuk tehát azt meg, tartsuk meg,—­dacára a kellemetlen Monkakszi-nak. Mert vagy sokat emlegetik a magyar ember nevét a franciák, vagy keveset emlegetik. Ha keveset emlegetik, akkor úgyis mindegy, ha sokat emlegetik, akkor megörül­jön neki az illető celebritás, akárhogy mondják is ki a ne­vét és örömében nézze el nekik a culpa levist, hogy rosz­­szul mondják ki Én legalább nem bánnám, ha Monasti-nek ejtenék is Párisban Monachu­s-t. Főváros. * A lebontandó kaszárnyák. A lebontandó régi kaszárnyák helyett tudvalevőleg a kormány újakat köteles építeni. Az idő rövidsége miatt az új kaszárnyák építésére a kormány nem hirdetett nyílt árlejtést, hanem maga szó­lított fel több előkelő vállalkozó céget a pályázatra, amely e hónap végén jár le. A benyújtott ajánlatok fölött a ma­gyar kormány a közös hadügyminiszterrel együttesen dönt. Az új kaszárnyák a feltételek szerint a főváros külső ré­szeiben építendők s mihelyest elkészülnek, a régieket azonnal lebontják, úgy hogy a kaszárnyakérdést a millen­niumra teljesen megoldják. * A községi választók névjegyzéke. A fővá­ros választmánya, mint annak idején megírtuk, meghozta határozatát a községi választók névjegyzéke ellen beadott felszólalásokra. A határozatok ellen, amelyeket Mérő János elnök hirdetett ki, nyolc nap alatt lehet feledkezni a bíváló választmányhoz, amelynek Bath Károly főpolgár­mester az elnöke. * Az új Dunahidak. A Vámház­ téren építendő híd pilléreinek és hídfőinek munkálatára eddig két pályá­zat van, az egyik 500,200, a másik 705,000 forint körti. Az ajánlatok fölött a kereskedelmi miniszter a napokban dönt. Az eskü­téri híd építésére legközelebb szintén kiír­ják az árlejtést. * Új evangélikus templom Budán. A honvé­delmi miniszteri palotát nemsokára kibővítik s a Disz-térre néző részen díszes, új homlokzatot kap.. A kibővítés miatt kisajátították a palota mögött levő evangélikus templomot és iskolát, amelynek helyébe az evangélikus egyház új templomot, iskolát és paplakot építtet a Bécsi kapu-téren. A templom homlokzatát a térre es6 oldalon építik. Az épület nagy része már elkészült, nemsokára tető alá kerül és lehet, hogy új esztendőre felszentelhető lesz. REGÉNY. Egy anyós emlékiratai. Irta: George R. Sims. 46 TIZENÖTÖDIK EMLÉK A Frank anyósa, Frank Tressider meg a felesége, a,­mint már mondom, most Ausztráliában vannak. Ezt már emlí­tettem, mielőtt egyáltalában elbeszéltem róluk vala­mit. Ha most is Angliában volnának, akkor nem be­szélhetnék róluk olyan nyíltan, amint kívánná az igazságszeretetem, amely jellememnek mindig egyik legkidomborodóbb vonása volt. Nem szeretnék valami bántó dolgot mondani Frank fiamról. Milyen sokszor vágyakozott utána anyai szívem és hányszor telt meg a szemem köny­­nyel, ha karácsonykor szétnéztem és láttam azt a hézagot, melyet az ő távolléte a mi bizalmas kis családi körünkben támasztott. A „kis“ családi kör talán nem is megfelelő kifejezés, mert most, hogy a gyermekek már elég nagyok ahhoz, hogy mindnyájan az asztalnál üljenek, a családi kör igen népes lett, és sokszor meg vagyunk akadva a székek miatt Egy szolgálónk el is ment amiatt, hogy — mint mondom — nagyon sok tányért kell mosogatni s ő nem vendég­lőbe, hanem családhoz szegődött. A cselédek igazán nagyon kiállhatatlanok már és némely családban ők válnak az igazi urakká — ámbátor az enyémben nem, mert én inkább koldulni megyek, semhogy megszabassam magamnak, hogy a tulajdon házamban mit tegyek. Azokat a kérdéseket, amikre némely leány ve­temedik, mikor hely felől tudakozódik, bizonyára még az inkvizíció is alig tette volna fel. Képzelhetni, hogyan éreztem magamat, mikor egyszer egy finom kis kalapot viselő nőszemély azt kérdezte tőlem, hogy jár-e hozzám sok vendég. Végig néztem egy pillanatig a szemtelen te­remtésen s aztán azt mondtam: — Oh nem, senki sem jár. Az úr maga lubic­­kolja a csizmáját s van egy kerekes székünk is a szobaleány kizárólagos rendelkezésére. Adj’ isten! A leány elvörösödött, felállott és azt mondta: — Kérem hát a kocsipénzemet. — A micsodáját ? — A kocsipénzemet. Meg volt ígérve, hogy megkapom hazafelé a kocsipénzt, ha bejövök. — Igaz, meg volt ígérve, de én abban a véle­ményben voltam, hogy maga cseléd, aki helyet keres. De úgy látszik, hogy valami fiatal dámával van dolgom, aki csak úgy véletlenül tévedt ide. — Már­pedig a kocsipénzemet meg kell hogy adja a nagysága. Én Islingtonban lakom és nem kí­vánhatja tőlem, hogy a magam zsebéből fizessem az útiköltséget. — Oh, semmiesetre, viszonzom. — Ha lesz olyan szíves lefáradni a földszintre és ott a szalon­ban egy kicsit várakozni, helyet foglalni, talál ott egy albumot, amiben megláthatja az egész családnak az arcképeit. Azzal eltölth­eti az időt, amíg én be­fogatok. — Nem kell nekem a nagysága kocsija. Én a kocsipénzemet kérem, viszonza a leány. — Vagy a kocsit, vagy semmit. Pénzt tőlem nem kap, mondom határozottan. — Akkor bepanasztom a nagyságát. Mérget vehet rá, hogy megteszem. — El fogja veszíteni a pőrét. A legnagyobb készséggel küldöm haza magát a kocsimban, de egye­bet nem követelhet. A pénz, amit ígértem, az omni­buszra szólott, s ha most a tulajdon kocsimmal kíná­­lom, akkor csak nem kell megfizetnem az omnibuszt. Tegyen különben úgy, ahogy magának tetszik. A leány látta, hogy asszonyára akadt. Dühös pillantással és azzal a kijelentéssel, hogy nem va­gyok tisztességes úrasszony, vitorlázott ki a szobá­ból s lefelé a lépcsőn, úgy csapva be maga után az ajtót, hogy csak úgy rengett bele a ház. De ha abba akarnék belekezdeni, hogy leírjam a cselédekkel való tapasztalataimat, akkor nem egy­könnyen érnék a végére. Nem mint anya és házi­asszony, hanem mint anyós iparkodom én ezeken a lapokon a társadalom iránt való kötelességemet tel­jesíteni. De mivel már cselédekről beszélek, egy tapasz­­talatomat mégis megírom. Volt egyszer egy legényünk — de csakis egyszer. Az uram eszméje volt ez; úgy vélekedett, hogy jobb lenne, ha legényt tartanánk, aki ajtót nyit, mikor csöngetnek, s azonkívül cipót meg evőeszközt is takaríthatna a kocsis helyett, aki emiatt mindig dohogott — s persze Mr. Tressider, mint afféle férfi­ember, mindig a kocsis pártjára állott. Egy körülménynél fogva beleegyeztem a do­logba, tudniillik azért, mert akkor a kocsis nem jön be olyan sűrűn a házba. Kocsist, lovászt nem szere­tek a lakásban. Nagyon sokat fecsegnek a nőcselé­dekkel, s abból keletkezik a szomszédi pletykáknak a fele. Ha időm lesz rá, megirom egyszer a szomszéd­ság történetét, amint a cselédek elbeszélik. Azt hi­szem a szomszédság ugyancsak nagy szemeket me­resztene erre. Azt, hogy mi mindent fecsegnek s mi­lyen hihetetlen históriák járnak szájról-szájra, a ko­­mornám által tudom, aki már sok esztendő óta van nálam és néha elmulattat azzal, amit a konyhában meg falun — ahol az egészségi állapotom miatt gyakran tartózkodom — a fogadói cselédházban hal­lott. (Szerencsétlenségemre igen sűrűn kell így ha­zulról távol lennem, kivált télen, mert a tél London­ban az évek szaporodtával egyre tűrhetetlenebb. Mai napság egyébiránt igazán nehéz megmondani, hogy Londonban melyik évszak elviselhető, mert egy­formán rossz valamennyi. Kísérletet tettünk hát egy legénynyel. Egészen kellemes külsejű fiú volt — de én édes istenem, so­hasem bizonyult még valóbbnak az a közmondás, hogy a látszat csal. (Folytatása következik.) Színház­ és zene.­­ Blaháné Jótékonysága. Mint balatonfüredi le­velezőnk táviratozza, Blaháné tegnapi fellépésének tiszte­letdíját, százötven forintot ma átküldötte Fehér Ipoly fő­apáthoz, a Balatoni Kultur Egyesület céljaira. * Anarkieta operaénekes. Rómából írják lapunk­nak, hogy Corradetti anarkista megszökött a fogházból és Dél-Amerikába menekült. Corradetti, akinek kitűnő hangja van, új hazájában mint operaénekes szerepel és az ameri­kaiak rajongnak érte. Corradettin kivü­l egy másik olasz forradalmár, Ulisse Barbieri arat nagy sikereket, mint népszínműiró. * Krecsányi színigazgató ünneplése. Krecsányi Ignácnak, a Budai Színkör igazgatójának tiszteletére a budai polgárság holnap, csütörtökön este a krisztinavárosi sörcsarnokban lakomát rendez, amelyre vendégeket is szívesen látnak. Az ünneplésre az adott alkalmat, hogy Krecsányi nagy áldozatokkal és sikerrel hozta színre az Ember tragédiáját. Képzőművészet. ** Művészeink az antwerpeni kiállításon. A magyar képzőművészet sikerrel megállta helyét az antwer­peni kiállításon is. A nemzetközi jury befejezte működését s a kiállításon képviselt magyar művészek legtöbbjét kitüntetésben részesítette. A képzőművészeti társulathoz már meg is érkezett a hivatalos levél, amely a kitüntetett művészek névsorát közli. piszémet (médaille d’honneur) Benczúr Gyula kapott, a bolgár fejedelem arcképével. Első­rendű éremmel tüntették ki Csók Istvánt, Zala Györgyöt, Ferraris Artúrt, Halmi Artúrt és Doby Jenőt, az­­utóbbit rézmetszeteiért. Másodrendű éremmel Róna Józsefet, Rapp Henriket és Teltsch Henriket. Abry Leon, a hírneves belga művész, a magyar osztály választott képviselője, érdekes megjegyzésekkel kíséri az eredmény közlését. Azt következteti belőle, hogy a magyar iskola mindent nyerhet ez idő szerint, ha minél gyakoribb kiállítás útján, minél jobban megismerteti magát a külfölddel. Az amatő­rök s az antwerpeni közönség fennen hirdetik, hogy a ma­gyarosztály a kiállításon egyike a legkomolyabbaknak, melynek minden egyes műdarabja reális művészeti értékkel bír. Egyike azoknak az osztályoknak, amelyek legtöbb tet­szésben részesülnek, mert a magyar művészek alkotási módja mindig egyéni, változatos és a technika szempont­jából is érdekes; kiállított műveik között egy sincs, mely a pusztán beszínezett vászonnál magasabban ne állana, amelyikben egy-egy érzés, egy-egy gondolat ne jutna ki­fejezésre. Szép hazájuk Művészetének — így fejezi be le­velét — biztos a jövendője. Honvédelem. + Telefon a katonaságnál. Érdekes katonai gyakorlatok vannak néhány nap óta Berlin és Potsdam között. Azt próbálják ki, hogy az ügető lovasság tud-e telefonhálózatot felállítani. E célból egy-egy lovascsapat indult el mind a két városból, mindenik magával vitt egy egész telefonfelszerelést és egy nagy gombolyag drótot. A vezetéket mindenütt a fák ágaira dobálták. Minden kilo­méter után a sodronyt a készülékhez illesztették és ki­próbálták a rögtönzött vonalat. A két csapat Teltowml találkozott, ahol összekapcsolták a drótokat. A kísérlet nagyon jól sikerült. A harminc kilométernyi útra négy óra alatt állították fel a vezetéket. Köz,oktatás. Iskolai értesítők. — Nyolcadik közlemény. — Budapest, július 25. 41. A pécsi állami főreáliskola. Összeállította Iri­scha Győző igazgató. Bevezetés gyanánt Kosztka Győző a könyvtár teljes címlajstromát tette közzé. Az ilyen reális értékű példát követhetnék azok az intézetek is, amelyek évről-évre olyan értekezést szoktak szállítani, amiből első­sorban azt tanulja meg az olvasó, hogy a szerző még a rendelkezésére álló könyvtár anyagát sem ismeri. A két paralel­ osztálylyal bővített intézetben összesen 28 tanár tanított, akik közt irodalmilag Derecze Péter, Hekinger István, Kálmán Miksa, Kiss József, Körösi Henrik, Loewei Lipót, Maksay Zsigmond, Requinyi Géza és Szirtes Ignác működött, a beíratott tanulók száma 455 volt és pedig: 197 katolikus, 1 görög egyesült, 3 görög nemegyesült, 7 református, 12 evangélikus, 174 zsidó, 345 magyar, 43 német, 1 oláh, 4 szerb és 1 olasz. Jeles bizonyítványt kapott Pfeiffer Károly, Stark Zsigmond, Visnya Aladár, Valek Károly­, Grünhut Béla, Schwarz Béla, Naschitz Ármin, Pauszig Aladár, Kornis Ödön, Sasvári Géza, Pauszig Andor, Schlesinger Ferenc, Oebauer Ernő, Grünhut Jenő, Steiner Sándor, Strasser Béla, Hevesi Lajos, Glass Mór és Engel Róbert. Az érettségi vizsgát mind a 7 jelentkező letette, köztük 4 jeles eredménynyel. Az Eötvös-ünképzőkör 191 tagja 13-szor ülésezett. A kör pályadíjait Stark Lajos, Hónig József, Greiner József, Visnya Aladár, Berger De­zső, Fabriczky László, Irinyi Sándor, Knippl Ferenc és Niszányi Vilmos nyerte el. Ösztöndíjat 19 növendék ka­pott. A segítő egyesület összesen 184 forintot adott ki. A be­iratás szeptember 1.,3. és 4én lesz.A beiratás 5 forint, a tandíj 24 forint és a katolikusok énekdíjra fizetnek még 1 forintot. 42. A pápai református főiskola. A legrégibb pro­testáns intézet értesítőjét Német István akadémiai és Szi­lágyi József gimnáziumi igazgató adta ki. A tudomány mai színvonalán álló és a középiskolai oktatás körébe vágó programmértekezést Barcsi József írta a Fauszt-monda keletkezéséről és legrégibb prózai feldolgozásairól. A teo­lógiai akadémián 6 professzor tanított és 24 papnövendék tanult, akik közt sorrendben elsők voltak: Balogh Dénes, Mészáros Lajos, Borsos Károly és Osváld Kálmán. Az önképző­kör 23 ülést tartott. A kör pály­adíjait Osváld Kál­mán, Balogh Dénes, Borsos Károly és Barthalos Mór nyerte el. Konviktusi segélyben 21 papnövendék részesült. A gim­náziumban 16 tanár tanított és 305 növendék tanult, aki mind magyar volt, vallására nézve pedig a következő arányban oszlott meg: 160 református, 37 evangélikus, 37 katolikus és 71 zsidó. Jeles bizonyítványt kapott: Halász Zoltán, Lam­pérth Géza, Weltner Sándor, Wallenstein La­jos, Csomóss Dezső, Varga Kálmán, Krausz Sándor, Heim­­ler József, Steiner Pál, Rácz Gyula, Német Lajos, Kosz­tolányi Zoltán, Hirsch Viktor, Lázár Andor, Borsi Károly, Zerghi Mihály, Schor Ernő, Steiner Lajos, Stern Elek, Takácsi Dániel és Szabó Sándor. Érettségire jelentkezett 18, az írás­belit letette 11, szóbelire ment 17, eredménynyel vizsgázott 14, akik közül 2 jeles bizonyítványt kapott. Az akadémiával közös régi Önképző-körnek, mely Petőfit, és Jókait nevelte, a lefolyt évben 154 tagja, 35 ülése és két díszelőadása volt. A kör pályadíjait Lam­pérth Géza, Osváld Kálmán, Weltner Sándor, Vörös János, Csomóss Dezső és Krausz Sándor nyerte el. A gyorsiró-körnek 45, a férfi-énekkarnak 44, a gyermekkarnak 57 tagja volt. Konviktusi segélyben 32, tandíj elengedésben 20 növendék részesült, 39 pedig nagyobb ösztöndíjat kapott. A segítő-egyesület 32 növen­déknek könyvet, 15-nek pénzsegélyt adott. A beiratás szep­tember 3—5-ig lesz. A beiratás 2 és 1 forint, a tandíj 10­—15 forint. Ebéd és vacsora 60 forint. 43. A Selmecbányai evangélikus líceum. Közzéteszi Jezsovics Károly igazgatótanár. A rövid Értesítőt Macsinay

Next