Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-20 / 290. szám
8 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1894. október 20. 290. szám ban nagy merészség a budgetben szerepeltetni, miután a kormány egyiket sem hagyta jóvá s igy még papiroson sem maradhat meg bevételképpen. A tervezetből, a múlt esztendő előirányzatával összehasonlítva, a következő több tételeket emeljük ki: a többlet 1895. évre; 1894. évre; 1895-re I. A kiadások mérlege: Rendes kiadás . . . . 11,483.881 10,371.390 1,112.491 Rendkívüli kiadás. . . 982.504 677.016 305.488 Vagyonváltozások (ingatlanok eladásából) , , 168.780 168.780 —• Kölcsönpénzek (tehertételek) . . . . ■ . . 9,573.700 5,313.950 4,259.750 Összesen . . 22,208.865 16,531.136 5,677.729 II. A bevételek mérlege: Rendes bevétel . . . . 11,760.272 10,987.506 772.766 Rendkívüli bevétel . . 35.560 60.900 ■— Vagyonváltozások (ingatlanok eladásából) . . 168.780 168.780 — Kölcsönpénzekből (előnyös .•.* tételek) . . . . . 2,190.120 5,313.950 — Összesen . . 14,154.732 16,531.136 772.766Az 1894-ik évi bevételeknél az 5,313.950 forintos tételt mint tehertételt leszámítva, az arány ekképpen áll: Bevételek 1895-re 14,154.732 forint ; 1894-re 11,217.186 forint, a többlet tehát 1895-re: 2,937.546 forint. A kiadások között a tisztviselők fizetésébe csak az új kerületi elüljáróságok életbeléptetésével beállott 637.320 forintot vettek fel, holott ebbe a rovatba beveendő a fizetésemeléssel járó többlet is, amely a belügyminiszternek már megtörtént jóváhagyása után: 517,000 forint. Ez a tétel a tényleges hiányt is növeszti s a bevétel és kiadás 1895-re a következő lesz: Kiadás •••••■» 22.208,865 forint. Bevétel....................... . 14.154,732 „ Hiány......... 8.054,133 Ehhez adva a fizetésemelés többletét 517.000 forint. Budapest fővárosának tehát a budgettervezet kimutatása szerint az 1895. évi deficitje nyolc millió ötszázhetvenegy ezer százharminchárom forint. A kiadások nagy emelkedése a tervezet szerint azokból a nélkülözhetetlen közmunka-költségekből ered, amelyeknek nagyobb része már az előző években is szerepelt a költségvetésben, s amelyeket esztendőről-esztendőre halasztottak, amíg ma összehalmozódtak, óriás összeget igényelnek és halaszthatatlanok. A kiadási többletnek a budgetben kimutatott összege azonban még csak egy hányada azoknak a szükségleteknek, amelyek ma nincsenek ugyan beillesztve a tulajdonképpeni budgetbe, de máris mint végrehajtandó közmunkák fel vannak véve az előirányzatba. Ezeknek a szükségleteknek az összege 58.338.650 forint. Olyan közmunkaköltségek ezek, amelyeket egy-két esztendeig elodázni lehet, de veszedelem nélkül tovább nem. A fővárosnak, ha meg akar felelni a kötelezettségeinek, nagyon is rendbe kell szednie a háztartását, nehogy az állam vegye át a háztartása rendezését. „ REGÉNY. FAIMUS. — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. — 7 (E regény lenyomtatása vagy fordítása törvénybe ütközik.) 14. Lőrinc felkisérte őket az emeletig, majd a nagy ajtónál elvált tőlük, magukra hagyva őket. Gábor a grófnőt karonfogva, végig vezette a kedves, nyájas, régi divatu termeken, amelyeknek levendulaszagú, régies tarka virágos szövettel beborított bútorai a negyvenes évek ízlésére emlékeztettek. A sarokszoba fala, melyet irókabinetnek használt az özvegy, családja fényképeivel volt borítva. Itt töltötte napjait nagy elvonultságban a kétszeres özvegy. Ideérve, az anya és fia megálltak. Niffor-Márfay Anna átölelte a fia fejét s csókokkal halmozta el, aztán leült az ablak mellett álló nagy karosszékbe, hol annyit hímzett a dániai templom számára, kezeit térdére ejtve, hosszan elmerengett, majd reszkető hangon megszólalt: — Egy fiam, haza jöttél. Látod, itt vagy a jó helyen, vártunk, mindig vártunk. Szükségünk van reád, nékem is, Lőrincnek is. úgy érzem, atyád jött vissza mellém, hogy öreg napjaimra megvédelmezzen, oldalamon legyen . . . — Oldaladon leszek mindig, soha el nem hagylak benneteket! — Tudom, számítok is reád. Hisz most jönnek majd a nehéz évek! Te jobban ismered az életet, mint ő, te mindig a magad lábán álltál, hála édesatyád bölcs, de amellett oly kegyetlen végrendeletének ... de nézd, nézd, Gábor — folytatta Nifforné, derült hangra csapva át — a tűzoltóság. A dániai tűzoltók vonultak fel. A hazatért Gábornak akartak tisztelegni. Ott vonultak fel mind, egymás mellett, tarka, veres-hajtókás barna ruháikban, csillogva, villogva a tavaszi napfénynél. Élükön a cigánybanda valami ujjongó új bécsi marsot játszott. Nifforné és Gábor kimentek az erkélyre. Lőrinc a ház előtt állott már, tűzoltó-főparancsnoki ruhában, katonás méltósággal fogadva a tisztelgőket. — Akárcsak egy kis főherceg,! — monda tréfásan Gábor, minden gúny nélkül. Édesanyja meglegyintette zsebkendőjével az arcát, azután az érintett helyen össze-vissza csókolta fiát. 15. Gábor első látogatását gyámjánál és rokonánál, Czobor Ádámnál tette. Ádám pár órányira lakott Pesttől, valahol Cegléd és Szolnok között, ott, ahol az alföldi rónaság kezdődik. Szolnoktól még vagy egy jó órányira, a Tisza partján feküdt az Ádámék lakása. Délután négy felé érkezett Szolnokra. Mily jól esett neki megint a magyar szó ! Gábor végtelenül szerette az Alföldet. A kedves, széles utcák, akácfákkal szegélyzett alacsony fehér házak, a lobogó ingű, gatyájú helyrelegények, az ingvállas, bodros viganójú menyecskék, a házak előtt guggoló öregek, a zöld vetések között keresztül vezető országút, a gólyák, darvak a jégben, a síkságot pettyező fehér tanyák, a gólyák távolról idehallatszó kolompja, a Tiszapart hamvaszöld füzesei, a messzi falvakból idehallatszó távoli harangszó édes nyugalommal töltötte be lelkét, úgy érezte, hogy édes hazájának kapui tárultak fel előtte. Most érezte csak igazán, hogy hazajött. Hisz ez a darab föld, ez a végtelen síkság, ez az otthona, ez a hazája; ebben bízik, erre épít. Ez a föld adja azokat az istenáldotta termékeket, ennek a népnek szivében fakad a magyar nóta, ennek a népnek acélos karjai vittak meg annyiszor a hazáért, ez őrizte meg drága kincsünket, a magyar nyelvünket. Erre építsünk, ebbe bizzunk! Hazatérve, amoda a tótvilág közepébe, úgy érezte, mint oltalmazó jött, ide más érzések hozták. Itt egy élet folyamán csak védelmet talált, ide tanácsért jött akkor, ha megingott alatta a talaj; idetért, midőn fáradtnak érezte magát, pihenni; ide, midőn elszorult a szive, a vigasztalásért; ide gyámjához, leghívebb emberéhez, Czobor Ádámhoz. A kis falu fehér házai között végig robogott a kocsi, most elhaladt egy kő Szent János mellett, aztán befordult egy kis ház platánoktól, akácoktól beárnyalt udvarára. A ház előtt már Czobor Ádám várja, kezet nyújt neki. Mily megnyugtató volt a kézszorítása, mily jótékony szürke szemeinek kifejezése. Czobor Ádám vagy ötven éves ember lehetett, azonban sokkal fiatalabbnak látszott. Magas, izmos ember volt, piros arcbőrrel, amelyet alig szakított meg itt-ott egy ránc. Hosszú, szürkülő fekete bajusza, rövidre nyírt szakálla fiatalos kinézést kölcsönöztek neki. Pedig komoly, sokak által komornak rágalmazott ember volt. És tán épp magába zárkózottsága őrizte meg őt ilyen tisztán. Távol az emberektől, csak a tudományoknak s leánya, Erzsébet nevelésének élt s igy amennyire mélységes mély lett a szive, olyan tiszta is maradt. Az élet nem szennyezhette be, mert hisz alig élt. Egyéniségre csak úgy, mint gondolkodásra különbözött a többi szoboroktól. Édesanyja, született Bélváry Erzsébet vére volt, ki régi magyar alföldi nemes családból származott. Tőle örökölte elszántságát, mély szivét, lelki egyensúlyát; a felvidékiekhez csak a filozófálásra való hajlandósága húzott. Leánya, Erzsébet — aki e percben lépett ki a házból — reá ütött. Magas, karcsú fiatal leány volt, összenőtt szemöldökkel, fekete, simára lefésült hajjal, hajlott fasorral, piciny piros szájjal. Volt, valami, hogy úgy mondjam hősies a megjelenésében, ami csodálatosan ütött el piciny ajkának finom mosolyától, szürke szemeinek gyermekded kifejezésétől. (Folytatása következik.) Színház és zene, I. Bianchi első fellépése. A holnapra kitűzött Rigolettoban Gilda szerepét Maleckyné fogja énekelni, mert Bianchi kisasszony hirtelen indiszpoziciója miatt a szerepet nem énekelheti s igy szabadságideje után való első fellépése a jövő hétre marad. * Uj énekművésznő. Énekművész előadás volt a minap Liechtenstein Lajosnak, a Pester Correspondenz szerkesztőjének házában. Liechtenstein Dóra kisasszony adta a hangversenyt, mely, mint a Zenelap írja, fényesen sikerült, s nagy jövővel biztatja a fiatal művésznőt, aki most hosszabb időre eltávozik Magyarországból. Legközelebb Edinburgba megy s ott mint hangverseny-énekesnő fog szerepelni, Aradról Budapestre. A arad-nagyváradi színtársulat január elsejével egyik legtehetségesebb tagját veszti el Fenyvesi Emilben, kit budapesti vendégszereplésének nagy sikere után a Nemzeti Színház szerződtetett. Januártól virágvasárnapig még játszik Fenyvesi Aradon, amennyire a Nemzeti Színház műsora megengedi, azután pedig Bálla szegedi bonvivant-nal fogják helyettesítetni. * Vidéki színészet. Cegléden szép sikerrel működik Pesti-Ihász Lajos társulata. A társulat a napokban Katona: Bánk bánját adta; a címszerepet Hollósy Béla, Gertrudot Hudrík Anna játszotta, aki a szerepben szép sikert aratott. Tudomány, irodalom. (*) Római mozaik. Ez lesz a címe Milkó Izidor legújabb művének, amely december 20-ára jelenik meg tizenöt ívnyi tartalommal. Milkó Izidor régi ismerőse a magyar publikumnak és különösen népszerű, kedves írója a Festi Napló olvasóközönségének. A Római Mozaik több darabja is lapunkban jelent meg először. Különös ajánlatra nincs tehát szüksége a jeles írónak, akinek hosszú hallgatás után ez lesz megint az első könyve. A Római Mozaik egy példányának két forint az ára, s az előfizető díjat a szerző nevére kell küldeni Szabadkára. Közoktatás. (Katolikus egyetem Esztergomban.) Az esztergomi egyházkerület egy katolikus egyetem felállítása érdekében már huzamosabb idő előtt mozgalmat indított. Mint levelezőnk írja, Esztergomban nem tartják lehetetlennek, hogy az új egyetemet ott állítják föl, annál is inkább, minthogy Esztergom a magyar katolikus világ középpontja. Egyházi körökben úgy vélekednek, hogy a katolikus egyetemre csakugyan szükség van, minthogy — természetesen az ő véleményük szerint — a budapesti egyetem liberális irányzatával messze eltért az első alapitók intenciójától. Ezek alapítványai kiválasztandók volnának a pesti egyetem alapjából, s a magyar papság, elsősorban pedig a hercegprímás alapítványával együtt volna a szükséges összeg, amely az esztergomi egyetem megalapításához szükséges. Azt maguk a tervezők sem tudják még tisztán, milyen volna az új egyetem szervezete, egyszerre szervezzék-e? Annyi azonban előre is bizonyos, hogy az egyetem par excellence katolikus szellemű lenne. (Tanítók közgyűlése.) Az Országos Izraelita Tanító Egyesület északkeleti fiókköre tegnap tartotta Miskolcon első rendes közgyűlését. Baumgarten elnök beszéde után az egybegyűltek távirati után üdvözölték báró Eötvös Lóránt kultuszminisztert, aki ugyancsak táviratilag köszönte meg a figyelmet. Ezután többen tartottak érdekes felolvasásokat, majd bankerre gyűltek össze a Lloydfogadó éttermében. (Szabad Líceum.) A Szabad Líceum igazgató választmánya tegnapi ülésén végleg megállapította 1894 —95-iki téli szezonjának programmját. Az előadásokat november 5-én kezdik meg. Az idén osztálytanítást is szerveznek azok számára, akik valamely tudományágban nagyobb jártasságot akarnak szerezni. Erre a szezonra a következő tantárgyakból lesz osztálytanítás: 1. Magyarország történelmének újabb kora, előadja Varga Ottó. 2. A görög irodalom, előadja Csengery János. 2. A művészetek történelme, előadja Rosenberg Auguszta. 4. Florisztikai előadások, előadó dr. Istvánffy Gyula. 5. Matematikai előadások, előadó dr. Beke Manó. 6. Könyvvitel gyakorlatokkal, előadják Novák Sándor és Trautmann Henrik. A háztartásból szervezett tanfolyamot még az őszszel megnyitják. Az elnök bejelentette, hogy Röser János a társaság céljaira kétszáz forintot adományozott. (Kitiltott tankönyv.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter újabban ismét kitiltott egy oláh tankönyvet az ország összes iskoláiból, minthogy az országos közoktatásügyi tanács bírálata szerint ez a könyv a magyar államiság szempontjából kifogás alá esik. A kitiltott könyv: J. Manliu Gramatica romanájának második és ötödik kiadása. *** A Dunántúli Közművelődési Egyesület ülése. A Dunántúli Közművelődési Egyesület választmányának Széll Kálmán elnöklete alatt ülése volt, amelyen az elnök indítványára Fenyvessy Ferencet választották meg a megüresedett alelnöki székbe. Azután Porzsolt Kálmán bemutatta jelentését az egyesület kisdedóvóiról és Franciaországban tett tanulmányútjáról megemlékezve, ismertette a vándorkönyvtárakat, amilyeneknek szervezését az egyesületnek is indítványozta. Rákosi Jenő az indítvány érdekében szólott. Őt és az indítványozót bízták meg azután a könyvtárak programmjának megfogalmazásával- Szóba került az ülésen a kivándorlás kérdése. A megyék alispánjainak hivatalos kimutatása szerint a kivándorlás — a vagyonosabb osztály köréből is — óriás mértékben terjed. Az elnök azt az érdekes körülményt is megemlítette, hogy míg a felföldre Amerikából csupán a Leszámítoló és Pénzváltóbank útján egy esztendőben három millió forintot küldöttek haza, addig a Dunántúlról kivándorlottak nem igen jönnek vissza s pénzt sem küldenek. Az ülésen végül elhatározták, hogy az egyesület közgyűlése december közepén lesz Budapesten, majd Porzsolt Kálmán titkárnak buzgóságáért és fáradozásaiért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a választmány. *** Kereskedelmi egyesület. Ezzel az elnevezéssel új egyesületet készülnek alakítani a főváros kereskedelmi alkalmazottai. A szervezőbizottság minap tartott ülésén az alapszabályokat kezdték tárgyalni és szóba hozták az összes szakbeli kereskedelmi alkalmazottak egyesülését is. A bizottság szombaton este kilenc órakor újra ülést tart. *** A műkedvelő fényképészek köre október 20-ikán, szombaton este nyolc órakor a Kerepesi-úti Metropole-fogadó földszinti termében összejövetelt rendez.