Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-22 / 292. szám
292. szám. Budapest, hétfő _____________PMESTI NAPLÓ.___________ 1894. október 22. — TJJ plébános. A sátoralja-ujhelyi római katolikus hitközség uj plébánosának, Lengyel Pálnak mai ünnepies installációján, mint levelezőnk írja, nagy közönség jelent meg. A beiktatást Bubics Zsigmond kassai püspök megbízásából Szekerük Kálmán sárospataki plébános végezte. Délben kétszáz teritoriü banker volt, amelyen számos felköszöntőt mondottak. — Őskori telep. Erdős Miksa érmihályfalvai tanító, mint levelezőnk Írja, a minap prehisztorikus telepitvényre bukkant, az úgynevezett deréki kuti vályogvető helyén. A telep rétege közel tíz méter vastag és százötven méter hosszú. A fölfedezett réteg tiszta hamu, amelyben egész sereg cserépedény, valamint sok elszenesedett ember- és állatcsont látható. — Egy királyi istállómester balesete. Mint San Sebastianból írják, tegnapelőtt este, amikor a királyi család egy kirándulásból az igueldói hegyháton hazafelé igyekezett, a királyi istállómestert, Escomrát, veszedelmes baleset érte. A keskeny utón ökrös szekér jött vele szembe és ezért, bár rendesen a királyi hintó baloldalán lovagolt, kissé hátramaradt. Mikor a szekér elhaladt, megsarkantyúzta lovát, hogy előbbi helyére visszatérjen. A ló a sarkantyúzásra felágaskodott, félreugrott és lezuhant a tízméteres mélységbe. Az udvarhölgyek az udvari zsandárokat azonnal a mélységbe küldötték, ahol azok hamar megtalálták a lovat és a lovast. Mind akettő egy hatalmas borókabokorban akadt fel. A ló összezúzta magát, míg a lovas csodálatosképpen csak kisebb horzsolásokat szenvedett. Újra lóra akart ülni, de a régens királynő ezt nem engedte meg neki, így Besson kormányzó kocsiján folytatta útját. A kis király San Sebastianban kényezve gratulált szerencsés megmeneküléséhez. — Milliomos örökség. Nagy az öröm, mint levelezőnk írja, Sopron megye kismartoni járásának néhány községében. A sérci, feketevárosi, szentgyörgyi és fehéregyházai békés németek és horvátok nappallá tették az éjjeli és megsárgult okmányokból családfákat állítottak össze, hogy kitudódjék, kinek van joga azokhoz a milliókhoz, amelyeket báró Stiglitz Sándor hagyott magyarországi rokonaira. Stiglitz Sándor szegény fiú volt, amikor e század elején Kismartonból Hamburgba ment és onnan meg Szent-Pétervárra. Ott gazdagodott meg; gyárai és bankháza volt; bárói címet kapott; több templomot is építtetett oroszországi jószágain, amelyek negyven millió rubelt értek, amikor meghalt. Végrendeletében gyámleányának hagyta vagyonát. De kikötötte, hogy az a gyámleányának elhalálozása után magyarországi rokonaira szálljon. A leány meghalt s erről értesítették Sopron megye közönségét. A nagy örökség zavarta meg az említett községek lakóinak nyugalmát. Egy szentpétervári ügyvéd és egy orosz császári tanácsos ugyanis azt írták, hogy huszonöt százalékért megszerzik az örökséget, ha megkapják a hivatalos írást, amely bizonyítja, hogy Stiglitznek vannak rokonai. Számszerint ötvenhatan állítottak be tegnap a soproni közjegyző irodájába, ahol hitelesítették aláírásaikat, amelyekkel két félszerfalvi polgár azonnal útnak indult Szent- Pétervárra, hogy elhozzák a milliókat — rubelekben! — Öngyilkos szerelmes pár. A Kerepesi-úton levő Hattyú fogadóban az elmúlt éjszaka egy Kapelles nevű huszonegyesztendős, nőtlen szénkereskedő és Szende Eszter harmincesztendős varrónő közös akarattal öngyilkosságot követtek el. Tegnap délután vettek fel szobát a fogadóban s az éjszakát beszélgetéssel töltötték el. Reggel hat órakor a portás lövéseket hallott az emeletről. Rögtön a fiatal párra gondolt, amelynek szobáját felnyittatta. Felöltözötten ott hevertek a padlón s több sebből vérzettek. Egy papirosszeleten ez volt irva: „Közös akarattal halunk meg. József, Eszter.“ A hatlövetű revolverből öt töltés hiányzott. A mentők haldokolva vitték be az öngyilkosokat a dologházi kórházba. A rendőrorvos konstatálta, hogy a fiatalember előbb kétszer a leányra lőtt s azután háromszor magára. A leány egy óra múlva meghalt s a kedvese sem épül fel. Kiderült, hogy Kapeller József Veszprém megyéből való, most kellett volna a katonasághoz bevonulnia: jómódú szülei nem engedték meg, hogy a nálánál idősebb szegény leányt feleségül vegye. — Ragadós betegségek Fiuméban. Fiumei levezőnk Írja: A ragadós betegségek, amelyek különösen a gyermekek köréből szedik áldozataikat, most már nemcsak Fiuméban, hanem a környékén is elterjedtek, így Hreljin községben a himlőjárvány dühöng nagy mértékben, Fiume egyik alsó községében, Drenovában, pedig olyan erővel lépett fel a difteritisz, hogy dr. Pillepich fiumei városi orvos szükségesnek látta az ottani fiú- és leányiskola, valamint a vasárnapi ismétlő iskola bezárásáta Rablógyilkos cigányok. Megírtuk, hogy egy Temesvár közelében letelepedett cigány karavántól a napokban szép, szőkebajú fiúcska szökött be a városba és elbeszélte, hogy a cigányok évekkel ezelőtt elrabolták szüleitől. Azóta velük kóborolt és a nyáron több rablógyilkosságnak tanúja volt, amelyet a karaván vezetői Radnán, Lugoson és Nagy-Szeben vidékén követtek el. Mint levelezőnk most írja, a fiúcska elbeszélése nyomán a csendőrség nyomozni kezdett, a cigánykaravánból négy embert letartóztatott s ezeket elvitte Mária-Radnára, a hires bucsujáró helyre, ahol kutatásának meglepő eredménye volt. A gyermek elbeszélése és egyéb nyomok alapján ugyanis kiderítették, hogy a cigányok ez év julius havában egy szegedi bucsujáró asszonyt, Mért Zsuzsannát meggyilkolták és kirabolták. Cinkostársuk egy vén cigányasszony volt, aki mint kártyavető behízelegte magát és megtudta az asszonytól, hogy valahányszor búcsút jár, pénzét és értékpapírjait magával viszi. Ez az asszony csalta ki Mérynét a Marospart egy félreeső helyére, ahol a cigányok lesték és megfojtották. A gyilkosok csakhamar bevallották bűnös cselekedetüket és azt is elmondották, hogy áldozatuk holttestét a Marosba dobták. A csendőrség most a többi eset kinyomozásán fáradozik. — Gyilkosság az utcán. Compó István gyári munkás és Szűcs Gábor szombat este békésen ballagtak hazafelé a Külső Baross utcában, amikor hirtelen három csavargó megállította őket. Szűcs Gábor gyorsan elszaladt, Compó azonban ott maradt. Mikor Szűcs később visszament, hogy megnézze, mi történt a barátjával, az már halva feküdt a kövezeten. A csavargók a szívébe nagy kést szúrtak, amelynek csak markolatja állott ki a testéből. A rendőrség megindította a vizsgálatot s a tegnapi napon letartóztatta Szancsik Gábor tűzmestert, Kiss Károly és Liebe Mátyás kocsisokat, mert valószínüleg ők a gyilkosok. A corpus delictiként visszamaradt kés ugyanis Kiss Károly tulajdona. — Gyilkosság egy pipáért. Margittán, mint levelezőnk táviratozza, gyilkosság történt. Labancoi István kéci lakos, Papp Péter, Kozma Demeter, Stakucs és Karácson nevű társaival egy krajcáros pipán összeveszett, miközben kést rántott és megkéselte őket. Papp és Kozma belehaltak sebeikbe. — A brünni szocialisták cédulái. Brünnből táviratozzák. Tegnap éjjel a szocialista munkások az épületekre és a fákra nyomtatott cédulákat ragasztottak fel ezzel a fölirással: Flő az általános választói joggal A rendőrség hétezer cédulát kobozott el és huszonhárom embert tartóztattak le, akiket rajtakaptak a cédulák kiragasztásán. Ostrauban és Przivostban is ugyanolyan cédulákat ragasztottak ki. — Gombamérgezés. Sztepán Tódor pankotai földmívesnek három kis gyermeke a napokban gombát szedett a mezőn. A gyermekek a gombát haza vitték, anyjuk engedelmével megsütötték és megették. Mint aradi levelezőnk jelenti, mind a három gyermek csakhamar rosszul lett és az orvosi segítség dacára gombamérgezés következtében meg is halt. — Dráma a kútnál. Zsuzsuc Mariska, jómódú szülők gyermeke, mint aradmegyei levelezőnk írja, szerelmes volt Huj Mitruba, Pojanar község legdélcegebb legényébe, aki neki házasságot is ígért. A fiatal leány azonban nemrég észrevette, hogy a kedvese elhidegült iránta. Mindjárt megsejtette, hogy ennek újabb szerelmi viszony az oka. Kutatni kezdett és rájött arra, hogy a kedvese Valgyó Líviának udvarol. Azonnal elhatározta, hogy szerencsés vetélytársnőjét elcsittítja és a község kutjánál rá leselkedett. Tegnap ott érte a kutnál, megrohanta, földre teperte, szép hoszszú fekete haját tövig levágta, majd pedig dulakodás közben leharatta az orrát. Ezután menekülni akart, de amikor meglátta Valgyó Lívia szörnyen eltorzított arcát, megijedt és félelmében a kútba ugrott. A megnyomorított leány jajveszéklésére odasietett emberek azonban kimentették a kútból és átadták a bíróságnak. A Szigeti Lajos szíj-nyereggyártó és bőründösnél Budapest, Vili. Múzeum-körút 10. igen elegáns, szolid kivitelű bőröndök, utazókellék-táskák, kisebb-nagyobb kézi-kofferek a legjutányosabb árakon kaphatók. Az aninai bányarobbanás. — A Pesti Napló kiküldött tudósítójától. — Anina, október 22. Szomorú vasárnapja volt tegnap az aninai bányatelepnek. A munkások nem azért húzták fel a fekete bársony bányászzubbonyt, hogy a korcsmában vidám táncot járjanak; temetésre mentek valamenynyien. A szombati robbanás áldozatait temették. Egyszerű fakorporsókban feküdtek a megszenesedett, széttépett holttestek, huszonöt munkás holtteste. Siralomház volt az egész telep, egyetlen hangos szó volt a kis kápolna harangjának bánatos zúgása. A szomorúság e helyéről a robbanásról és a mentőmunkálatokról a következőket jelenthettem: A vizsgálóbizottság, amely Papp Áron bányakapitányból, Mozsidlovszky Ernő főszolgabíróból és a társulat főbb tisztviselőiből áll, már megállapította a szerencsétlenség okát. A robbanást nem a bányalég okozta, hanem a vajutakról lehullott szénpor. Valószínüleg valamely bányász dinamit-patronnal robbantott a mélyen fekvő szirtben s a robbanástól meggyuladt a szénpor. A mély horizontban szigorúan tilos a robbantás, a bányászok azonban gyakran megszegik ezt a tilalmat, mert a robbantás által több szenet fejthetnek s.így több a keresetük is. A Roma-tárna, amelynek mélyében a robbanás történt, Magyarország egyik legmélyebben fekvő s legszebben berendezett kőszén-aknája. Négyszázharminckét méter mély és végig kövekkel van kirakva s a hozzávaló gépekkel együtt több mint egy millió forintba került. A szerencsétlenség napján reggel hátszáz munkás szállott le az aknába. Ezek közül nyolcvan dolgozott abban a horizontban, ahol a robbanás történt. Ezek majdnem mind megsebesültek, s huszonöt meg is halt közülök. Alig szállottak le, megszólaltak az önműködő veszedelemjelzők, 8 robbanást, majd tárnatüzet jeleztek. A vészjelzés után a hivatalnokok közül Reich igazgató jelent meg legelőször a szerencsétlenség helyén, ahol akkor már négyével-ötével hozták fel a tárnakosarak azokat a bányászokat, akiknek még elég idejük volt a főaknához menekülni. Mindjárt az első kosár szállítmánya sejttette a katasztrófa nagyságát. Három munkás ugyanis nem törődve a veszedelemmel, útközben vállukra emelték egyik szerencsétlen társuknak szétroncsolt holttestét, amelyet a robbanás száz méternyire dobott s magukkal hozták a kosárban. Tegnap reggel Willigens vezérigazgató Resicáról Kocsin Aninára érkezett. A mentő munkálatok tovább folynak, bár egyelőre szó sem lehet arról, hogy a szerencsétlenség helyére hatolhassanak. Ma még tizenhárom bányász hiányzik. Kétségtelen, hogy a tűz ezeket is megölte. A tűz terjedésének megakadályozása végett a tárnát befalazták. A bányászok nagyon példásan viselik magukat , a hatóság azon fárad, hogy a bányászok közt a hangulatot fentartsa. Különben az Osztrák-Magyar Államvasúttársaság, akié az egész telep, igen bőkezűen szokott gondoskodni a bányászok hátramaradottjairól, így 1884-ben azaikor a Romna-akna közelében levő Gusztáv- és Kolonia-aknákban negyvennyolc munkás vesztette életét, minden telepen gyűjtést rendezett s a rendesnél nagyobb nyugdíjat adott a szerencsétlenül járt bányászok hátrahagyottjainak. A mostani robbanás érdekes természettani megfigyelésre is adott alkalmat. Ámbár a Roma-akna horizontjai, nagy mélységük következtében sohasem gázmentesek, mégis ugyanazt észlelték ott, amit a darwini nagy bánya, robbanásnál. Itt is megvolt ugyanis a robbanás és a légnyomás depressziója közt az összefüggés. A robbanást megelőző napon délután Branicán és környékén nagy zivatar volt, valóságos nyáriasan enyhe időben. Ezen a napon fordult meg az időjárás, mert pár nappal ezelőtt már novemberi hideg szél fújt, sőt Stájerlakon és a hegyek között hó is esett. Főváros. * Budapest jelene és jövője. Ez alatt a cím alatt dr. Havass Rezső törvényhatósági bizottsági tag érdekes kis füzetben foglalkozik a főváros adminisztrációjának kérdésével. A főváros adminisztrációja ellen emelt vádakat azzal az argumentummal, hogy az adminisztráció működését megbénítja a főváros szervezetéről szóló 1872-ik évi XXXVI-ik törvénycikk, amely lehetetlenné teszi a gyors és összevágó közigazgatást. Mentegeti a városatyákat is ugyanezzel az argumentummal, kifogásolván azt az alárendeltséget, amely a törvényhatóság kezét mindenben megköti. Egyben azonban elismeri, hogy nincs minden, rendben, a közmunkák végrehajtása késik, az adminisztráció ellen egészében és részleteiben sok a kifogás és a főváros anyagi és szellemi fejlődésének érdekében mielőbb reformálni kell az egész adminisztrációt. Színház és zene. * Elhalasztott Sardou-premiere. Mint Párisból írják, Sardou új darabjának, a Dismondának bemutató előadását elhalasztották. A drámaírót ugyanis súlyos csapás érte, éppen darabjának próbáján vette a szomorú hírt, hogy apja Nizzában meghalt. Mint utólag kiderült, egészen alaptalan volt Rhangabe Leónak az állítása, hogy a Gismonda meséje azonos az ő Asztén hercegnője című darabjának cselekményével. Sardou történeti darabja ugyanis 1350-ben, amíg Rhangabéé száz évvel később játszik, 5 Liszt-hangverseny. Az Országos Magyar Zeneakadémián kegyelettel ünnepelték meg tegnap Liszt Ferenc születésnapjának évfordulóját. Ez alkalomból a mester munkáiból álló programmal hangversenyt rendeztek az intézet dísztermében. Grosz Gizella a Tannhäuser-uvertár átiratát zongorázta, Grünbaum Ilona pedig két darabot játszott el zongorán; Danckay Sarolta a Loreley-dalt énekelte; König Regina az Erzsébet oratóriumból énekelt. A programm legkiemelkedőbb pontja Székely Irén éneke volt. Pompásan adta elő Liszt, Jeanne d'Arc című drámai jelenetét. A programmot a Rákóci induló fejezte be, amelyet Hiermayer Sarolta, Kiss Jenő, Malomhegyi Margit és Möldner Lujza adtak elő precízen nyolc kézre. Közoktatás. (A Moképző-egyesület iskolájának jubileuma.) Az Országos Nőképző-egyesület iskolájának huszonötesztendős jubileumát az iskola volt növendékei tegnap ünnepelték meg. Az intézet zöldfa-utcai palotájának dísztermében a volt növendékek százai kerültek össze s élvezték a viszontlátás örömeit. Nagyrészük ma már a fővárosnak ismert, szereplő alakjai. A vendégek között volt mély gyászban Ruttkayne-Alesswh Lujza, aki érdeklődéssel hallgatta végig az ünnepség programmját. Az intézet jelenlegi nö,vendékei nyitották meg az ünnepet a Himnusz éneklésével, majd Bogisich Mihály apátplébános, az intézet volt tanára mondott hatásos megnyitó-beszédet, amelyben áldást kért az intézet alapítóira. Csiky Kálmán egyetemi tanár az intézet történetét olvasta fel. 1869-ben, a Zrinyi-ház második emeletén nyitották meg az intézetet egy osztály-