Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)
1894-11-15 / 316. szám
e Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1894. november 15. 316. szám. — Öngyilkos főhadnagy. Stefenelli főhadnagyról, akinek öngyilkossága felől már mai lapunkban megemlékeztünk, utólag még a következőket írják Klagenfurtból: Stefenelli igen szép és elegáns ember volt. Házassága annak idején súlyos akadályokba ütközött, mivel menyaszszonyának, a meráni hercegnőnek, édesapja nem akart beleegyezni a frigykötésbe. A házasság nem volt szerencsés és a főhadnagyot anyagi gondok is keserítették. Néhány nap előtt Spittal an der Drau-ba érkezett, s innen telegrammot küldött gráci borbélyához, hogy azonnal jöjjön is borotválja meg. Spittalból utazott Klagenfurtba, ahol nagy adag ópiumot vett be. Az orvosok már hiába adtak neki ellenszereket, a szerencsétlen főhadnagy a következő éjjelen meghalt. — A brigantaggió. Tegnap éjjel, mint egy Cagliariban feladott telegramm jelenti, 2'orfort-ban Depean Viktor házába fegyveres banda hatolt be, pénzt és értéktárgyakat lopott el és egy Olla nevű szolgát megölt. A Depean család megmenekült. A bandát később megtámadták a csendőrök, akik közül Gina őrvezető és egy másik csendőr súlyosan megsebesültek. A bandának sikerült elmenekülnie, anélkül hogy csak egyet is felismertek volna közülök. — Bosszúálló beteg". Rómában, mint onnan táviratozzék, szörnyű boszút állott egy beteg a volt ápolónőjén, akinek közbenjárására bocsátották el a Szent-Péterkórházból. Megleste az utcán s hat törszúrással megölte. A meggyilkolt ápolónőt, aki huszonhét esztendős volt, pár esztendővel ezelőtt revolverrel már megsebezték. A Safe deposit. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, mint már jeleztük, elhatározta, hogy eddigi ideiglenes berendezései helyébe tűz- és betörésmentes páncélozott helyiségben magánletétpénztárakat rendez be. Ezek a pénztárak már a közönség rendelkezésére állanak. Közelebbi részletek hirdetési rovatunknak erről szóló közleményében találhatók. Hirdető rovatunkat olvasóközönségünk szíves figyelmébe ajánljuk. Főváros. * A községi képviselőválasztások. Az I. kerületben megalakult reformpárt végrehajtó bizottsága széles körű mozgalmat indított, hogy a községi képviselőválasztások tisztaságát biztosítsa. Megfeledbezte a főváros igazolóválasztmányának azt a határozatát, amelylyel az I. kerület választási elnökévé olyan embert delegált, aki maga is választás alá kerül és ekképpen közvetetlenül van érdekelve a választásnál. Az egyesült belvárosi pártnak november 16-án délután 6 órakor az Újvárosháza közgyűlési termében alakuló gyűlése lesz. * Jégtörők szaporítása a Dunán. A budapesti kincstári kikötő zsilipje előtt az idén megszaporítják a jégtörők számát. Három új jégtörőt állítanak, mert a nagyobb jégzajlás idején a meglévő jégtörők elégteleneknek bizonyultak. A főváros közgyűlése. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, november 14. Tizenkét tárgygyal a közgyűlés ma négy óra hoszszat vesződött. Eközütt a tizenkét tárgy között a belvárosi plébániának áthelyezése, a tisztviselők fizetésének REGÉNY. F U r M U S. — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. — on (E regény lenyomtatása vagy az fordítása törvénybe ütközik.) — Tartli ? ha-ha-ha. Hát még nem tudod, hogy minálunk is kiütött az ősi nyavalya. Ferbli az, fiam, ferbli. Látod, körülülik az asztalt. Adelgundának csak annyi a pénze, amennyit napról-napra, nem éjszakáról éjszakára szerez, a tiszttartónak more patria hatvan forint a fizetése, a titkárnak ugyananynyi. A kis pap ... no ez felmehet úgy mindent összevéve vagy ezer forintra egy esztendőben, és tudod, mennyi a partié ? No fiam, ezer forint szokott lenni az alap. A bácsi és Lőrinc bírják ... Gábor odanézett, valóban a Lőrinc is játszott — a többi... ? — S a többi? — No, azok ha nyernek, úgy a bácsi fizet. Ha nem, akkor is. Vagy ha nem fizet... a gazdaság elbírja még ezt is! — De hát akkor minek ez a játszma? — Ez csak azért van, hogy a vendégek el ne unják magukat. Ez így szokás minálunk, a brinza birodalmában. Jere, nézd meg közelebbről, tanulságos nagyon. A kártyaasztalhoz mentek. Ott ültek egy sorban. Az öreg úr mosolygó arccal csak nézi, összeszorítva úgyis keskeny ajkait. A kis pap lila színre pirult, szemei kihültek. A sovány tiszttartó fakó arccal, reszkető ajakkal, mint akár csak a kapzsiság szobra. A titkár közönyösen, mint akinek mindegy akár nyer, akár veszít, hisz nála a kassza kulcsa. Adelgunda oda simulva Niki bácsihoz (ilyenkor simult a legközelebb hozzá) és Lőrinc nagyúri grandezzával, nyugalommal. Az utóbbi vesztett, azt kopasztották. — He... he... Gábor öcsém, hát ezt nem tanultuk meg a sok messzi univerzitáson? — Ezt nem, bátyám, ez hazai tudomány. — Sajnáljuk a hátoskát, sajnáljuk, he? — Gábor nem szokta, bátyám, — szólalt meg Lőrinc. — Hát te szoktad ? kérdezte önkénytelenül Gábor. — Csak úgy néhanapján, a hosszú téli estéken ráfanyalodik az ember. — Na, na, ne beszéljünk annyit. Háladjunk, fráterek. A három leány és Poldi az asztal túloldalán kuporogtak. Ők persze nem játszottak. A vén kutya egyik kezébe temetve állát, szinte az asztal alól sandított fel a játszókra, néha-néha oda hunyorgatva Gáborra. — Hát hogy tetszik a játszma? — kérdezte oda csúszva hozzá halkan. — Kérdheted? — Nos, majd mást mutatok néked ... kárpótlásul, mondta még mindig súgva — csak tessék besétálni, nyitva a panoráma ... az egész világ, meg még azonkívül jó csomó dolog látható az én kis kamera obszkurámban. Na lányok — folytatta hangosan — hát egy kis muzsika nem lészen? A három ifjabb Lizire nézett, ki helybenhagyólag intett fejével s a nagy terem felé indult. Utána húgai, leghátul Gábor meg Poldi. Gábor a nagy terem ajtajánál önkénytelenül megállt. A nagy szájában voltak a Márfay-család trófeái összegyűjtve. Régi zászlók a harc mezejéről, az elhunyt családtagok kardjai, lándzsái, nyergei. Az egyik Márfay-és feleségének, aki Rozgonyi-leány volt, egész gyöngyökkel, aranynyal kihímzett menyasszonyi ruhája üveg alatt. A falakon az egyik oldalon az ősök képei az Árpádok óta, mind büszkén, délcegen. Az egyik vértben, amint harcba megy és fiatal nejétől búcsúzik, amaz biborpiros magyar ruhában, ahogy Mátyás az igazságos udvarába készült. A képsorozat vége felé már egyszerűbb ruhákban, kevesebb ékszerrel, de ahelyett óriás könyvekre támasztott jobbal. A terem baloldalát az ősök nejei, gyermekei foglalják el. Itt az az ősnő, aki három uradalmat kótyavetyélt el arra, hogy ezt a tenger sok ékszert, drágaságot összevásárolja, amely a keblét és ruháit disziti, (ez is Niffor-leány volt, szokta Lizi e kép előtt mondani) mellette kis leánya, akit szintén alig látni a skófiumtól s aki sovány, aszott kezében nagy fehér liliomszálat szorongat. Fiatalon halt meg, ezért az ártatlanság e szimbóluma. Lejebb, a sor végén, fehér parókás úri asszonyok mélyen kivágott ruhaderékban, nem spórolva bájaikkal Egyikmásik keblén a csillagkereszt, a habsburgi éra emlékéül, mellettük egy-egy „alapítványi hölgy“ mind, mind a család oltárára áldozva, mint a négy Márfay hajadon. E szegény lányok a család történetében e képeken kívül jóformán nyomot sem hagytak, egész szereplésük passzivitásukban lévén. A nagy ablakokon keresztültörő holdvilág fakó ezüsttel hintette be mind e rég elhalt, elmúlt fény emlékeit. A terem közepén csak egy füstölgő, pislogó gyertya . . . ennyi maradt itt csak az életből, az is elalvóban, bele-belekap egy szélroham, amely felfellobbantja gyér lángját . . . De Lizi karos gyertyatartókat hoz a másik szobából, amelyek ridegen világítják meg a holdvilág és az egy gyertya fényénél oly misztikusnak látszó avult dicsőséget. Azután Stefi kiszalad a teremből s pár perc múlva a vén komornyikkal tér vissza, aki tüszkölve, horkolva egy szuette hegedűt húz elő tokjából és hangolni kezdi. A két fiú egy hatalmas ódon kanapé két sarkán telepszik le s hallgat. Lizi leül a harmónium elé, húgai mögé állanak, mellette a vén inas hegedűjével, aki egy régirégi dal akkordjait kezdi játszani. A leányok pár pillanatig figyelik, majd dalolni kezdenek, az inas kíséri őket hegedűn. (Folytatása következik.) rendezése és a nemzetközi színház ügye foglalta el legjobban a városatyákat, akik, úgy látszik a küszöbön álló községi képviselőválasztások miatt, majd minden tárgynál beleszóltak a választási ügyekbe és meglehetős erős igazságokat mondogattak egymásnak a választások tisztaságáról. A közgyűlésről a következő tudósításunk szól: A közgyűlést Pláth Károly főpolgármester a szokásos elnöki bejelentésekkel nyitotta meg. Megemlítette, hogy a király legutóbbi itt tartózkodása alkalmából ötezer forintot adott a szegények között leendő szétosztásra. A királyné nevenapján a budavári plébániatemplomban ünnepi istentisztelet lesz, amelyre a törvényhatóságot is meghívták. Megemlékezett továbbá Ilavass Sándor haláláról, akinek a helyébe Fekete József póttagot hívták be. Ezután felolvasták azoknak a neveit, akik bizottsági tagságukról lemondtak. Első volt dr. Jókai Mór, aki az elnökhöz intézett levelében kijelentette, hogy elvesztvén választói jogát, lemond a bizottsági tagságról. A közgyűlés a lemondást sajnálattal vette tudomásul. Helyébe dr. Mandl Pál, továbbá a szintén lemondott Kern F. Ferenc helyébe Ungvári Fülöp, Kann Emánuel helyébe pedig ifjabb Ábrányi Kornél póttagokat hívták be. A külső soroksári-uti iskola ügye után a közgyűlés napirendjére tértek s elfogadták azt a javaslatot, hogy a Hunnia bicikliklubnak az üllői-uti dűlőben hatezer négyszögöl területet adjanak haszonbérbe. A városligeti kioszk bérletére nézve elfogadták a tanács javaslatát. A belvárosi plébánia áthelyezése ügyében elhatározták, hogy a plébániát áthelyezik a városház téri Szapáryházba. Érdekes, hogy ez a dolog azért húzódott másfél esztendeig, mert a plébános csak olyan lakásba akart menni, amelyben tizenhat szoba áll a rendelkezésére. Ezt a gazdálkodási rendszert Steiger Gyula éles szavakkal támadta meg. A lapunkban már ismertetett fizetésemelési javaslatokat a tanács ma terjesztette a közgyűlés elé. A javaslathoz Heltai Ferenc azt a módosítást adta be, hogy a főjegyző a megválasztása után következő öt esztendőben 3000 forint törzsfizetést, 1000 forint lakásbért, a második kvinkvenniumtól kezdve 3500 forint törzsfizetést 1000 forint lakásbért kapjon; a jelenlegi főjegyző a javaslat életbeléptetése után az I. osztályú javadalmazást kapja. A javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezután Csorba Ferencnek lapunkban is közölt arra az indítványára került a sor, hogy a községi képviselőkre ne rikító szinű, hanem egyforma lapokkal történjék a szavazás. Az indítvány fölött rendkívül éles és sok személyes támadás után napirendre tértek. Ezután a színházak ügyére tértek át, amelyről lapunk színházi rovatában szólunk. Tárgyalás alá került Szabó M. Ferencnek a rakodó partok bérletére vonatkozólag beadott indítványa. Szabó azt indítványozta, hogy a pártokat ne adják többé bérbe, hanem megállapítandó kulcs alapján karódíjat szedjenek a hajórakományok nagysága szerint. Az indítványt kiadták a tanácsnak. A kerületi számvevő osztályok szervezéséről szóló és általunk már egész terjedelmében ismertetett tervezetet elfogadták. Az ülés ezzel véget ért, német színház felépítésére kér a várostól engedélyt. De ahhoz már sok szó fér, várjon helyesen cselekedett-e, amikor leszavazta a tervezett nemzetközi színházat, amelyre Hotter Lajos és Benedek Gábor kértek engedélyt, s amelyhez a tanács, nemrég hozott határozatával hozzá is járult. A tanács igen helyes megszorítások mellett szavazta meg az engedélyt az új színháznak, s kikötötte különösen, hogy hatvan magyar előadás és legfeljebb hatvan német előadás legyen esztendőnként, az év többi részét pedig más nyelvű nemzetközi társulatok töltenék be. A közgyűlés — annak dacára, hogy a Népszínház is bármikor megnyithatja kapuit idegen társulatok előtt, — a tervezett nemzetközi színházat tizenkilenc szótöbbséggel leszavazta. A szavazást nagy vita előzte meg, amelyben Kármán Lajos volt első támadója a tanács javaslatának. Nem a türelmetlenség, hanem a hazafiság mondatja vele, hogy nem volna helyes a magyar színházaknak konkurrenciát csinálni. Evva Lajos, a Népszínház igazgatója is ugyanezen a véleményen volt, bár a legmelegebb óhajtását fejezte, egy tisztán magyarnyelvű színház felépítése iránt. Hajlandó volna egy ilyen színházat szubvencióban is részesíteni, sőt minden valószínűség szerint felépíteni is. Sokkal őszintébb okokból tagadta meg az engedélyt az új színháztól Szabó Alajos, aki a német színház becsempészésének törekvését látja a a nemzetközi színház létesítésében. Részt vettek még a vitában dr. Havass Rezső, Wodiáner Béla, Pártos Gyula és közbeszólással Rémi Róbert, a tanács javaslata mellett. Preyer Hugó pedig ellene. Végre negyvenhét szavazattal huszonnyolc ellenében elvetették a tanács javaslatát és a nemzetközi színháztól megtagadták az engedélyt, amivel ismét sikerült a közgyűlésnek gátat vetni Budapest világvárosias fejlődése elébe. * Hangverseny: A Grünfeld-Sebald-Riedl - Novacek — operai tagokból alakult a kamara-zenetársulatnak, ma volt szépen látogatott első estélye a Vigadó kistermében. Grünfeld, mint primárius, már múlt évi társulatával meghódította a fővárosi zeneközönséget, amely az ily klasszikus irányú zeneelőadások iránt érdeklődik. Az idén két új taggal lépett a nyilvánosság elé: Novacekkel, aki a gordonkát s Riedllel aki a mély hegedűt játszotta. Mind akettő kiváló képzettségű művész, aki teljesen beleillik a négyes ensemblejába. A négyes társaság már mai első bemutatáskor arról tett tanúságot, hogy feladata magaslatán áll s a gyakoribb összműködés után bizonyára még tökéletesebb nívóra fog emelkedni. Mai első estélyük műsora a kamarazene terén is már széles tért foglalt s romantikus irányú művek bemutatására szorítkozott. Dvorak F-dur vonósnégyesét és Linding (norvég zeneköltő) zongoraötösét (új s első előadás) mutatták be, amelynél a zongorarészt Gsóczy Rezső ismert zongoraművész játszotta, közben pedig Z.Singhoffer Vilma asszony énekelt német dalokat Mihalovich és Köss H.-től, amelyekkel egyszersmind — úgy látszik — a mi zeneidényeinket kizárólag dominálni szokott német dalirodalomnak az árja is beköszöntött ismét hangversenytermeinkbe. Dvorák négyesét szépen árnyalva s a mű szelleméhez mért poétikus felfogással játszották. A műnek mind a négy tételét előkelő ízlés gondolatai, formai eredetiség, s költői inspiráció jellemzik. Respektábilis műalkotás Linding zongoraötöse is, de távolról sincs oly egységes koncepciója kidolgozása, mint amannak. Vannak erőteljes, lendületes részei, de többnyire a szép plasztika rovására zavarodnak össze, s túlságosan is el vannak nyújtva. Leghatásosabb részei az Andante és az Intermezzo. Vida- Színház és zene. Színházi vita a városházán. Ma újra színházügyeket tárgyalt a városi közgyűlés. Elsősorban egyhangúlag leszavazta, amit nagyon helyesen cselekedett, Schlesinger Ignác nyomdatulajdonos kérvényét, amelyben