Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)
1894-11-29 / 330. szám
6 Budapest, csütörtök PESTI iiVT*I.6. egy kapus állást szerveznek; a Miskolcon felállítandó Szemere-szoborra 200 forintot, a IX. kerületi Ipar utcában felállítandó kisdedóvó céljaira 30.000 forintot szavaztak meg; végre elfogadták a kórházi tisztviselők fizetésemelésére vonatkozó bizottsági javaslatot, amivel a közgyűlés véget ért. * Óvás a községi képviselőválasztások ellen. Az I. kerületi községi reformpárt elhatározta, hogy az I. kerületi községi választásoknál előfordult szabálytalanságok miatt, kiváltképp a választás titkos jellegének megsértése és kijátszása miatt a törvény által megengedett panaszszal él, amelyben a szabadon választandó fővárosi bizottsági tagokra és a kerületi választmányra nézve a választás megsemmisítését fogja kérni. A virilista képviselőkre nézve e panasz nem terjed. A párt, miután a polgárság egy részét azzal tévesztik meg, mintha a reformpárt a nevénél fogva nem elég jól képviselné a polgárság érdekeit, fölvette a polgári reformpárt nevet, amely a párt programmjának is teljesen megfelel. * Kísérletek a villamos világítással. Az Andrássyúton a Váci-körút és az Oktogon között levő részen karácsonytól kezdve egy hónapon át a főváros tanácsa villamos próbavilágítást rendeztet, annak a megállapítása végett, hogy a végleges világításnál milyen méretű ívlámpákat kell alkalmazni, s minő távolságban kell azokat elhelyezni. A központi vásárcsarnok ügye, Budapest, november 28. A főváros mai közgyűlésén ismét szóba került a központi vásárcsarnok ügye azon a réren, hogy a kereskedelmi miniszter, mint erről annak idejében már megemlékeztünk, kizárólagos engedélyt adott a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaságnak déli gyümölcs-aukció szervezésére és ebből a célból árverési csarnok építésére. A fővárosi tanács ebben az engedélyben sérelmet lát a tervezett központi vásárcsarnokokra nézve. Ez az ügy különben már a képviselőházban is szóba került, ahol a kereskedelmi miniszternek alkalma volt tiltakozni az ellen a felfogás ellen, mintha az engedélyezett árverési csarnokkal sérteni akarta volna a főváros érdekeit, vagy hogy ez a csarnok egyáltalában veszélyeztetné a központi vásárcsarnokok ügyét. A kérdést a fővárosi tanács ma a közgyűlés elébe vitte s a pro és kontra folytatott vita azzal záródott, hogy a főváros küldöttség útján kérni fogja a kereskedelmi minisztert, hogy a részvénytársaságnak adott engedélyt vonja vissza. A közgyűlés tárgyalásának erre az ügyre vonatkozó része a következő: Matuska Alajos, tanácsos ismertette az ügyet és előadása során ismertette a kereskedelmi miniszter által a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaságnak déligyümölcsaukció szervezésére és e célból árverési csarnok építésére adott engedélyt, arra kérte a közgyűlést, kérje fel a belügyminisztert küldöttség útján az adott engedély visszavonására. Utána Heltai Ferenc szólalt fel, kijelentve, hogy a miniszter intézkedésében egyáltalán nem lát veszedelmet a vásárcsarnokokra. A Kereskedelmi Részvénytársaság déli gyümölcs-aukcióüzlete határozott nyereség nemcsak az országra, hanem a fővárosra is, mert a déli gyümölcsszállítást Triesztből Fiumén át Budapestre tereli és a Kelet, valamint Oroszország és Ausztria több tartománya máris Budapestről látja el déli gyümölcsszükségletét.“ Ha a főváros mindamellett félti a maga érdekeit, azt indítványozza, hogy panaszával ne a belügyminiszterhez, hanem közvetetlenül a kereskedelmi miniszterhez forduljon. Fejvessy Adolf és Löw Tivadar felszólalása után Steiger Gyula reflektál azokra az okokra, amelyeket Heltai mondott el a miniszter intézkedése mellett. Heltai többek közt azt is állította, hogy a miniszternek az 1888-ban hozott törvény alapján joga volt a déli gyümölcsárveréstartásra kizárólagos engedélyt adni. A törvény azonban csakis azokra az ingóságokra vonatkozik, amelyeket adó-, vagy magánkövetelések fejében foglaltak le. Árverési csarnokokat tehát egyedül csak ezekre az ingó tárgyakra, nem pedig élelmicikkekre lehet a törvény értelmében fölállítania. Világos ennek következtében, hogy a miniszter az erre a törvényre való hivatkozásánál tévedett. De sérelmet követett el a főváros régi vásártartási jogán is, amelyet eddigelé semmiféle törvény nem semmisített meg. Végre sértve látja minden egyes polgár jogát, amennyiben az aukciók tartása kizárólag egy társaságnál lenne joga. Attól tart, hogy az engedély megadása esetén, a Kereskedelmi Társaság jogosítványa olyan élelmi cikkekre is ki fog terjedni, amelyek nem mondhatók élvezeti cikkeknek, mert a déligyümölcs tág elnevezése alá télen a melegföldről importált babot, borsót, lencsét is sorolják. Szükségesnek tartja tehát, hogy a kereskedelmi miniszterhez, akinek a főváros iránt táplált jóakaratában nem kételkedik, nagyobb küldöttség menjen és csupán azt kérje a minisztertől, hogy a kizárólagosságot ne adja meg a részvénytársaságnak. A közgyűlés ezután elhatározta, hogy a kereskedelmi miniszterhez a felszólalás értelmében felterjesztést intéz, amelyet nagyobb küldöttség élén a polgármester fog átnyújtani a miniszternek. REGÉNY. F U S M U S — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. — Ql (E regény lenyomtatása vagy fordítása törvénybe ütközik.) Most, mióta megvált a diplomáciától, a telet hol Bécsben, hol Pozsonyban tölti, a nyarat pedig vágvölgyi kis birtokán. Kedvelt gyermeke Lolly, kire büszke, ő tudja miért. Miért tűri, Hanzi kétségbeejti, hisz minden évben pár ezer forint adósságát kell kifizetnie. — Eli bien, édes öcsém, mondta Gáborhoz fordulva — örülök, hogy hazajöttél, vártunk. Gyönyörű nevelésben részesültél, egy diplomatának is beválna. Édesatyád európai ember volt, amely típus még a kettős pátriában is ritka. Reményem, mint ilyen, jól fogod magadat közöttünk érezni és gyakran lesz szerencsénk hozzád . . . . Mici és Tomi is észrevették, hogy eddig bizony igen kevéssé voltak udvariasak Gáborral s egyszerre szólalt meg mind a kettő. — Éppen mi is azt gondoltuk Micivel, itthon kell magad nálunk érezned. — Minálunk Európában van az ember, tudod, — tette hozzá Tomi fontoskodó arccal. Gábor meghajtotta magát s eszébe jutott neki Adám mondása, hogy a civilizációt Újváron a water eloseteken kezdték el. A komornyik halkan jelentette, hogy tálalva van. Gábor Lolly mellé került. Midőn már mind ültek, Hanzi rohant be, nagy lármával, flanellingben, rövid, térdig érő nadrágban, egy csikós tennis-kalapot lobogtatva. — Oh pardon, meine Herrschaften, lármázta (*) Kisfaludy-Társaság. A Kisfaludy-Társaság Gyulai Pál elnöklése alatt ma délután öt órakor tartotta meg november havi ülését az Akadémia kistermében. A ködös, csatakos idő nem tudta elriasztani hölgyeinket, akik minden ülőhelyet okkupáltak, sőt az ifjúság számára fentartott helyeken is többen voltak, mint egyébkor. Úgy látszik, az ifjúság nem neheztel többé a Kisfaludy-Társaságra. Beöthy Zsolt főtitkár jelentéseivel nyílt meg az ülés. E jelentésekből kiemeljük, hogy Sréter Pál 500 forintot hagyott végrendeletileg a Kisfaludy-Társaságnak. (Sóhaj a petőfisták felől. Ez a Kisfaludy-Társaság is olyan, mint a gazdag ember, aki minduntalan megüti a főnyereményt.) Hegedűs István képviselte a társaságot a kecskeméti Jornyiki-ünnepen, Hegedűs mindjárt négy oldalas levélben számolt be küldetéséről, Kecskemét hazafiságát szárnyaló hévvel egészen a csillagokig emelve. Kecskemétről ilyen panegirist még nem írtak prózában, de talán még versben sem. Megemlítjük még, hogy Eötvös Lóránt közoktatásügyi miniszter hajlandó szubvencionálni a rendelkezésére álló alapból Bartalus István négy kötetre tervezett népdalgyűjteményét. Dalmady Győző volt az első felolvasó, aki Szabad haza és Előre címmel két hazafias költeményét szavalta. Az első vers refrénje így hangzik: Hazám, mindig szabad valál, Szabad maradj, míg a világ csak áll! A másik költemény a mai erős liberális áramlat nyomait hordja magán. Lelkes szavakkal buzdítja nemzetét a költő, hogy törjön mindig előre, mert azoké a jövendő, akik a kort megértik, széles taglejtéssel. Megcsókolta nővéreit, kezet fogott az urakkal. — Ein capital Wetter, kiáltotta — ma tennisezünk, Lolly, ugye ? ein pyramidal Spiel! Lolly nem figyelt reá, Gábornak beszélt. — Lássa, így élünk napról-napra, azt se tudom, lét-e ez? Mit tegyek, csak úgy kell vegetálnom, mint a többieknek. A papának néha felolvasom a lapokat, szeme gyenge már szegénynek! Különben sport és mindig sport. Tulajdonképp unom. Új után vágyom! — Magán áll, miért nem változtat életén? — Hogyan? Egy leány! — Hát télen olvashatna, dolgozhatna. — Nem lehet, világba kell járnom, mégpedig — mondta keserűen nevetve — nagy szorgalommal és lelkiismeretességgel, nehogy Schmudl-komtesse legyen a nevem. Férjhez menni a hivatásom. — Akárkihez? — Nem, ahoz, akinek én tetszem s aki nekem tetszik. — És magának mi tetszik rajtunk? A sport persze, meg a csiki. — Azt hiszi? — Nem tudom, csak kérdem. — Ha azt hiszi, ám higgje. Aztán Micihez fordult — szomszédom kesernyés, látszik, hogy Niki bácsitól jő, s a sok pávakás megártott neki. — Ah! Ihr kommt vom Alten? ujjéh! saubere mulatság, — rikácsolta Hanzi — a múltkor, amikor ott voltam nála, majd csak hogy az ingemet ott nem hagytam, mindenemet elnyerték ferblin. — Mint már igen sokan, — jegyezte meg élesen Mici. — Madárkám, ne csicseregj, nesze kendermag — tréfált Hanzi, s egy pohár burgundit töltött neki, amelyet a fiatalasszony egy hajtásra kiivott. — Érdekes öreg ember, védelmezte Nikit, tán koráért, Klienigstein. — Az utolsó magyar oligarcha — tette hozzá fontos arccal. — Ugyan hagyd el, petit pére, én nem találom. * A Strauss-ünnep. Strauss János holnap délben érkezik Budapestre a rendelkezésére bocsátott külön szalonkocsin. A vasárnapi koncert programmját már véglegesen megállapították. A közreműködők közt lesz Burger Zsigmond tanár is, (Strauss egyik legjobb barátja) aki Popper magyar ábrándját adja elő. A hangversenyt rendező Budapesti Zeneművészkar fölkéri tagjait, hogy igazolványaik alapján szombaton déli 12 óráig okvetetlenül váltsák ki jegyeiket a Harmónia zeneműkereskedésben, mert attól kezdve a fentartott jegyeket is eladják. A Vigadóban esti 9 órakor a Vigadó termeiben tartandó lakomára 2 forintos részvételi jegyek már kaphatók. A Vígszínház és a nemzeti párt. A nemzeti párt bus politikusai nem hajlandók a tervbe vett Vígszínház ügyét támogatni. Ez tűnt ki legalább a párt ma esti értekezletén, amelyen a Vígszínháznak adandó államkölcsönről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. A párt kimondta, hogy a javaslatot még általánosságban sem szavazza meg. * DF Albert hangversenye: Fényes közönség töltötte meg ma este a Vigadó kistermét, hogy élvezze és bámulja a ma élő zongoraművészek egyik legnagyobbját, D’ Albert Jenőt, aki majd minden évben ellátogat hozzánk, hogy egy-egy zeneestéjével mint üdítő harmat felfrissítse eltikkadt lelkét a mi fővárosunk zeneközönségének is, amely kivált ez idén oly nagy mértékben ki van téve a hogy magyar volna — mondta Mici, piskótát mártogatva egy pohár burgundiba. — H na pas de savoir faire. Ezzel a költséggel háromszor annyit is mutathatna . . . aztán meg kinek ez az egész parádé? A megyebeli hét szilvafásoknak? Ugyan érdemes is ezeknek kipakkolni azt a szép régi ezüstöt, meg a bécsi porcellánt (no ezért irigylem, csak odaadta volna babynak keresztajándékul!) meg a cseh kristályt! Kár ezeknek az az arany villa, meg a kés. Ezek ujjaikkal is megennék a libapecsenyét. Ne nézd le annyira a libapecsenyét, Mici, jó az. Jobb, mint azok a pávák meg gyöngytyúkok, melyekkel néha megtraktál . . . — Lolly ma a libapecsenyét pártolja, mit weidlingauer Erdäpfel saladé! — Igen, Hanzi. Te sokszor ettél libapecsenyét és jól esett, meg én is. A kadétiskolában örültél, ha kaptál valaha egy jó falatot. Én is a Sacré Coeurben. A libapecsenye jobb, mint a saláta, vagy a retek főzelék, amelylyel a nénénk naponta kedveskedett nekünk. — Én szeretem is, szánom is az öreget — kezdte újból a tárgyat Gábor, ki úgy érezte, védelmére kell a Niki bácsinak szállnia, már azért is , amit az éjjel Poldival megbeszéltek. Meg aztán, Niki bácsi is Márfay! úgy érezte, mintha őt támadnák ezek a Nifforok. így ébredt tudtára annak, hogy bizony mégis százados gőg rabja csak úgy, mint a többi. — Aztán kinek is mutatná azokat a régi olasz aranykéseket, hisz nem jár hozzá senki. — Ki ennek az oka? — kérdő ingerült hangon Mici — ő maga. Jaj, de azok a kések nagyon szépek. Ezt is egy Niffor-leány hozta a családotokba . . . — Igen, Mici, az, aki aztán hét uradalmat pazarolt el ilyen csecse-becsékre, — felelt meg neki Gábor. — Hja, öregem, az Ízlés sokba kerül, — vágta vissza Lőrinc idegesen. (Folytatása következik.) Tudomány, irodalom, 1894. november 29. 330. szám. Előre, hős magyar nép, Szemed bátran emeld fel ! ' Ne gondolj a gyávákkal És a kishitüekkel! Vértessy Arnold Sárga rózsa című elbeszélését olvasta föl, majd Hegedűs István mutatott be két költeményt római emlékeiből. A Career Mamertimus címűben azt a börtönt írja le, ahol fogva tartották Jugurthát és Catilina hiveit s ahol később Péter apostol a tömlőc fenekéről fölbugygyant forrás vizével keresztelte meg a rabokat. A másik költemény címe: Vénus és a Centaur. Ebben az idealista lelkületű költő afölött kesereg, hogy ma nem a finom, habszülte Vénus az eszmény, hanem a centaur, az állatember. Művész és költő az állatot rajzolja és csodálja most. A régi eszmény pára, ködalak, és a költő, hogy valónknak rejtekébe lásson, vért, szenvedélyt mutat. Bármily nemes hévvel írta meg és deklamálta el Hegedűs ezt a poémát, túlzásnak és igaztalannak tartjuk az általános vádaskodást. A mai kor analizáló tehetsége és tudása inkább bámulatot, mint gáncsot érdemel és csak holdvilágszürcsölő aggszázi felfogás láthat merényletet abban, ha valaki vért és szenvedélyt mutat műveiben. Hiszen ha ezt nem mutatná, egy hajító fát sem érne. Negyediknek Vargha Gyula olvasott föl egy részletet Sz adó Antal vendég Sah- Name fordításából (Zál és Rudabé) és ugyancsak ő mutatott be részleteket Nasr Eddin persa sah naplójegyzeteiből Kégl Sándor fordításában. Ez volt a mai ülés leghatásosabb száma. Nincs az a humoreszk, amelyiken jobban mulatott volna a közönség. Az Akadémia klasszikus márvány termét néha majd fölvetette a kacagás. A zárt ülésen folyó ügyeket tárgyaltak. Színházi és zene.