Pesti napló, 1894. december (45. évfolyam, 332-360. szám)

1894-12-15 / 346. szám

k reggel! (a eati Hadit­eg)8tt, (Oaterre isidre lludapesten «8 a­­­lilék»«. Egdre évre ... 1-1 írt — ke. Félévre­ _ ... „ _ n Negyedévre — ._ 3 „ 50 „ Egy hónapra 1 „ 20 „ Egy szám óra Budapesten: Reggeli kiadás_______ 4 kr. Eati kiadás -- ____3 „ Szerkesztőség: 8. fi­úk tin 3. itr.1 isias­ éfin­t 346. sz. Negyvenötödik évfolyam. JE^TX KIADÁS:___________ Budapest, szombat, december 15. k­rtggril és etil kiadás kiiA* killeu házhoz tagi postán kiUt» ttutbi­ csb­a és a fidé­kea: Egész évre — — 18 tVt — f­élévre — — 0 „ — „ Negyedévre — — 4 ,, 50 „ Egy hónapra — 1 » 60 „ Egy szám árt • vidéken: Reggeli kiadás-------— 5kt. Esti kiadás—------— kiadóhivatal: ff* FiftOctU Ifire 4. u.. I. sasiét 1894. ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, december 15. Harmadik olvasásban is elfogadták azt a tör­vényjavaslatot, amely felhatalmazza az igazságügy­­minisztert, hogy birákat kodifikácionális munkálatokra behívhasson. Wekerle Sándor miniszterelnök beter­jesztette a szőlődézsmaválsági tartozások lerovására adandó újabb állami kedvezményekről szóló törvény­­javaslatot. Neményi Ambrus előadó bemutatta a pénz­ügyi és közoktatásügyi bizottságok jelentését a szé­­kely vasutakról szóló törvényjavaslat tárgyában. Gróf Esterházy Kálmán jegyző bejelentette, hogy Mak­­falvay Géza az ülés végén dohány­ügyben meg akarja interpellálni a pénzügyminisztert. A Ház minden vita nélkül felfüggesztette Drakulics Pál, gróf Gyürky Ábrah­ám és Rohonczy Gedeon mentelmi jogát, ellen­ben megtagadta a Hock János és Vermes Béla men­telmi jogának felfüggesztését. Természetesen a sok mentelmi ügy között ezúttal is ott volt a Sima Fe­rencé, aki ilyen alkalmakkor sohasem hiányzik, s akinek érdekében ma elvbarátai egy kis vitát is provokáltak, amennyiben Olay Lajos, Ugron Gábor (ismert haragos modorában) és Madarász József zaklatás esetét látván fenforogni, Sima Ferencet nem akarták kiszolgáltatni. Krajcsi­c Fe­renc előadó azonban kimutatta, hogy Sima Ferenc valósággal rendszert akart csinálni a köteles vám megtagadásából, s ez a kihágás megtorlatlanul nem hagyható. A Ház többsége tehát felfüggesztette Sima Ferenc mentelmi jogát is. Ezenfelül vita nélkül el­fogadták a közlekedésügyi bizottság jelentéseit a szentlőrinc—szlatina—nasici, a baja—zombor—újvi­déki, az esztergom—almásfüzitői, a temesvár—nagy­­szentmiklósi és az erdőszáda—nagysomkuti helyi­érdekű vasutak engedélyezéséről. Mindez tizenhárom pontja volt a mai napirend­nek, s a Ház nem egészen húsz perc alatt átesett valamennyien. Azután pedig a megszokott, unalmas tempóban folytatódott a földmivelési tárca költség­­vetésének tárgyalása. Bujanovich Sándor volt az első szónok. Nagy megelégedéssel tekintett vissza a hosszú vitára, amely szerinte az ország nagyobb érdeklődésének volt bizo­nyítéka. És megjegyezte, hogy a mai bajoknak alighanem elejét vehették volna, ha a mező­­gazdaság ügyét már korábban is ilyen behatóan pert­raktálják. De az utolsó időkben átsiklottunk a mezőgazdaság bajain s ma már a puszta megbeszé­léssel nem segíthetünk a helyzeten. Mert ma a vál­ság már túl nagy. Az adóterhek emelkedése, az új szeszadótörvény folytán megdrágult szesz, amely a munkabér kiegészítő része lévén, a gazdára nézve a mun­kabér emelkedését jelenti, a munkáskérdés fölmerülése­ mind hozzájárul ahhoz, hogy a termelést megdrágítsa, s minthogy másrészt a termények ára rettenetesen megcsappant, érthető, hogy a mezőgazdaság a leg­nagyobb válságba sodortatott. Ezzel szemben a föld­mivelési kormány megtett, vagy csak tervezett in­tézkedései elégtelenek, mert a földmivelési miniszter az általános gazdasági érdekek jelszava mögé bújva, a mezőgazdaság szükségeit nem is akarja észrevenni, s akik hangos szóval akarják figyelmét felhívni, dor­­gatóriumnak teszik ki magukat. Mert nemcsak a ke­reskedelmi miniszter, de még a földmivelési miniszter is azt veti szemükre, hogy egyoldalú osztályérdekek harcosai. Pedig ahogy a kereskedelmi miniszter síkra száll a kereskedelem és ipar érdekeiért, azonképpen kellene a földmivelési miniszternek a kabinetben a mezőgazdaság érdekeit képviselnie. Ehelyett a minisz­ter jelszavakat propagál és intenzivitást emleget. Pedig a magyar gazda nem azért termel első­sorban búzát, mintha szerelmes volna bele, hanem azért, mert a magyar talaj ezért fizet legjobban. Ellenben az intenzivitás olcsó hitel, s a termények értékesítésének biztosítása nélkül­i jelszónál nem egyéb. Befejezte beszédét, s ekkor a Ház legnagyobb embere, az öreg Kedecky Jenő előbb meggratulálta Buja­­novichot, aztán levette selyemsapkáját és beszélt. Nagyon különös képpel kezdte: — Az államtitkár úr pezsgős palackban bemu­tatta azt az egyiptomi sötétséget, amely a kormány­párton uralkodik . . . Ez kétségtelenül gyönyörű kép, csakhogy az egyiptomi sötétség — úgy látszik — kiugrott a pezsgős palackból és elborította a Nevecky gyönyörű képét. A honatyák egymásra néztek és nem tudták megérteni, hogy mit akart az öreg szónok mondani. Ő pedig minden felvilágosítást megtagadott s tovább is olyan különösen, olyan érthetetlenül beszélt, hogy az elkábult Ház előtt utoljára már víziók jelentkez­tek s a szónok h­osszu, karcsú alakját pezsgős üveg­nek nézte, amelyből pezsgő helyett egyiptomi sötét­ség árad ki. Ebből a sötétségből pedig kiragyogott még egy fényes kép, így hangzott: Amíg az egész föld kerekségén a gazdasági válság elhárításán fára­doznak, Magyarország két év óta az egyházpolitika vad táncát járja, amelyhez a zenét a mezőgazdák jajszavának sirokkószerü vihara fújja . . . Ebbe a képbe a szónok is kifáradt s miután kijelentette, hogy a költségvetést nem fogadja el, kimerülten ült le s visszatette fejére a selyemsapkát, mint ahogy a pezsgős palackot letakarják, hogy ki ne csorduljon belőle a drága nedű . . . Bolgár Ferenc következett. A szentesítés nyil­ván elvette a hangját, mert olyan halkan beszélt, hogy egy szavát sem lehetett megérteni. Molnár Antal odafenn a jegyzői széken hiába akart egy-két szót a beszédből elfogni, utóljára csöndesen je­gyezte meg: — Aztán csodálkoznak, hogy a mezőgazdák panaszát senki sem hallja meg. Hiszen néma gye­reknek anyja sem érti a szavát . . . A fekete táblán már csak Herman Ottó neve volt feljegyezve, s a tudós szélbali ennélfogva a sereg­hajtóhoz hasonlította magát. Pedig a végzet és Eötvös Károly nem neki szánta ezt a szép szerepet. Eötvös Károly ugyanis az utolsó pillanatban feliratkozott és mialatt Herman Ottó arról beszélt, hogy a Vág völ­gyében a bűnös erdőirtások miatt egyre öregbedik a nyomor, Eötvös Károly már szorongatta a gróf Ká­rolyi Sándor beszédét, amelyet a folyosókon már na­pok óta cáfolgatott. Herman Ottó azonban kissé hosz­­szadalmasan okolta meg azt a tételét, hogy Magyar­­országon rendezett viszonyok nem is képzelhetők, amig vám és pénz tekintetében függetlenek nem leszünk s igy Eötvös Károlyra meglehetősen későn került sor. Rövidre fogta tehát beszédét s csak­ugyan eleve kijelentette, hogy csak gróf Károlyi Sándor beszédével akar foglalkozni. Gróf Káro­lyi ugyanis a kecskeméti szőlőtelepítésről kedve­zőtlenül nyilatkozott s ezenközben olyanokat állított, amik — Eötvös szerint — nem felelnek meg a valóságnak. Kimutatta, hogy az a telep nem rész­vénytársaságé, hanem közbirtokosságé; vincellérei csupa elszegényedett emberek, akik különben kényte­lenek lettek volna kivándorolni s akiket a közbirto­kosság emberségesen fizet és lát el; ezek a kecske­méti vincellérek legalább kétszer akkora fizetést kap­nak, mint Károlyi földi vincellérei s azonfelül har­minc év után ingyen száll reájuk a telep egy-egy megfelelő része. Erről gróf Károlyi Sándor meggyő­ződhetik a földmivelési minisztériumban vagy Kecs­kemét városánál, ahol az adatok megtalálhatók. Az egész telepalapítás példát akart adni arra, hogyan lehet az elszegényedett magyarságot megmenteni és a mezei munkáskérdést megoldani. Gróf Károlyi Sándor­tól tehát elvárható, hogy a valóságnak meg nem felelő állításait a Házban ki fogja korrigálni. Eötvös beszéde alatt Méreg Lajos is feliratko­zott, hogy a vitát­­ a világ minden kincséért se lehessen még ma berekeszteni. S minden eshetőségre Péch­y Tamás is jelentkezett. A vita tehát még a jövő hétbe is átnyúlik ... Az ülés végén báró Eötvös Lóránt kultuszminisz­ter válaszolt gróf Zichy Jenő és Serbán Miklós inter­pellációira. BELFÖLD: A szőlődézsmaváltsági tartozások. Wekerle Sándor, a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök, a képviselőház mai ülésében törvény­­javaslatot terjesztett be a szőlődézsmaváltsági tarto­zások lerovására nézve adandó újabb állami kedvez­ményekről. A törvényjavaslat, amelyhez terjedelmes megokolás van csatolva, így hangzik: 1. §. Az 1883. évi XI. törvénycikk 3. §-ának a) pontja hatályon kívül helyeztetvén, helyébe rendeltetik. A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a szőlő­­dézsmaváltsági tartozásnak esedékessé vált részleteiből az 1893. év végéig felszaporodott hátralékot oly esetekben, amidőn az elemi csapások, vagy a filloxera vastatrix rovar pusztítása miatt a szőlő jövedelméből be nem hajtható s annak behajtása csakis az ingatlanra vezetendő végrehajtás utján volna lehetséges, töröltethesse. • 2. §. Azon volt szőlőterületek után, amelyek más mivelési ágban használtatnak és amelyeknek szőlődézsma­­váltság tartozása a kataszteri tiszta jövedelem arányában az 1891. évi I. törvénycikk 6. §-ának c) pontja alapján Négy oldal. leszállittatik, az eképp leszállított szőlődézsmaváltság tar­­tozásra évenkint teljesítendő fizetés címén 1895. évtől kezdve azt, ingatlanra az új mivelési ágnak megfele­lően kivetett földadó kétszeresét meghaladó összeg nem követelhető, ha ekként az egész fennálló tartozás 20 éven belül törleszthető. Abban az esetben, ha e kedvezmény igénybe vétele mellett az egész fennálló tartozás 20 éven belül nem törleszthető, a szőlődézsmaváltság tarozás egy évi járuléka fejében a még fennálló tartozás­­ része fizetendő. 3. §. Az 1891. évi I. törvénycikk 6.^­ak d) pontja oda módosittatik, hogy azok után a szőlőterületek után, amelyeket birtokosaik­at fillozera vastatrix rovar pusztí­tása, vagy más elemi csapás következtében kiirtottak és szőlővesszővel újból beültettek, a még fennálló szőlő­­dézsmaválság tartozás egész összege irandó le. Ez a kedvezmény kiterjed mindazokra a szőlőterü­letekre, amelyek a jelen szakaszban említett okokból ki* irtatván, 1883. év január 1-től kezdve szőlővesszővel uj* ból ültettettek be. 4. §. Jelen törvény végrehajtásával a pénzügymi­niszter bizatik meg. Budapest, 1894. december hó 15-én. Dr. Wekerle Sándor, s. k. a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök. Püspöki konferencia. Vaszary Kolos her­cegprímás, mint már említettük, a püspöki konfe­renciát e hónap 18-ára tűzte ki, de tekintettel arra, hogy ezen a napon lesz a koronaőr választása, a hercegprímás a püspöki konferenciát, mint megbíz­ható forrásból értesülünk, e hónap 10-ére halasztotta, amiről tegnap ment szét az értesítés az episz­iopátus tagjaihoz. A sajtó köréből. Az Egyetértés mai száma Kossuth Ferencnek, mint e lap főm­unkat­ársának bö­­szöntőjét közli. Mi a magunk részéről szívesen üdvö­zöljük Kossuth Ferencet a magyar politikai napisajtó munkásai között. Szívesen, legfőképp azért, mert ezentúl gondolatai fognak csak körutazni az ország­ban, nem pedig ő maga, ami mindenesetre hasznára leszen a köznyugalomnak s magának Kossuth Ferenc­nek sem válh­atik ártalmára. Egyébként a beköszöntő politikailag nyugodt hangjával tűnik ki; az új fő­munkatárs az Egyetértés régi progra­­m­jával azono­sítva magát, kijelenti, hogy a függetlenségi párt alapján a szabadságért és a szabadelvű hala­dásért fog küzdeni. Ez lojális cél, s annak a lapnak tradíciói, amelynek hasábjain ez a foga­dalom megjelent, némi megnyugvást is nyújtanak aziránt, hogy Kossuth Ferenc legalább, mint az Egyetértés főmunkatársa, e lojális célokért lojális fegyverekkel fog küzdeni. Ami egyébiránt Kossuth Ferenc publicisztikai fegyverét, a tollat illeti, a fő­­munkatársi beköszöntő ismét csak abban a tévedés­ben leledzik, hogy Kossuth Ferenc az apai névvel az apai tollat is örökül kapta, így kezdi ugyanis cikkelyét: „Felveszem tollamat, amelyet kezeim közt szentté lett ereklyének kell tekintenem. E tollat teremtő atyám az uj magyar hazát, e tollal korbácsolá fel stb... Megmondtuk már, hogy a forradalomnak, s most hozzáteszszük, hogy az irodalomnak nincs legitimiz­musa. Petőfi Sándor fia, Petőfi Zoltán, ha versírásra szánja magát s poézisa számára az apai toll, a kezé­ben szentté lett ereklye jogcímén kér elismerést, egyszerűen humoros alakká válik. Arany János fia, Arany László nem az apai toll címén, de a maga pennája műveivel szerzett igényt költői sikerekre, s tudtunkkal soha nem fájt neki, hogy talentumát sokkal kisebbnek becsülték az apjáénál. Disztingvál­­junk tehát. A Kossuth Lajos tollához minden magyar embernek van annyi köze, mint Kossuth Ferencnek. A Kossuth Ferenc tolla pedig nem ugyanaz, amelylyel atyja az új magyar hazát megteremtette. Egyáltalán nagy mértékben tisztázná Kossuth Ferenc nyilvános állását, ha lemondana arról a balhitről, mintha ő atyjától­­ a nevén kívül bármi egyebet is örökölt volna. Államférfi, hivatás, publicisztikai tehetség nem olyan dolgok, amelyeket végrendeletileg lehetne az örökösökre hagyományozni. Sőt a természet rendje éppen ellenkezőleg az, hogy nagy­apák fiai szűken vannak megáldva azokkal a lelki tulajdonságokkal, amelyek amazok nagyságának forrásai valának. Ami a világhistóriában e törvény alól kevés kivétel van, az éppen csak arra elég, hogy a szabályt megerő­sítse. Kossuth Ferencnek arra van igénye, hogy őt a maga tehetségei, a maga szándékai és a maga tettei szerint bírálja el a nemzet. Ezt az igényét az egész

Next