Pesti napló, 1894. december (45. évfolyam, 332-360. szám)
1894-12-15 / 346. szám
k reggel! (a eati Haditeg)8tt, (Oaterre isidre lludapesten «8 alilék»«. Egdre évre ... 1-1 írt — ke. Félévre _ ... „ _ n Negyedévre — ._ 3 „ 50 „ Egy hónapra 1 „ 20 „ Egy szám óra Budapesten: Reggeli kiadás_______ 4 kr. Eati kiadás -- ____3 „ Szerkesztőség: 8. fiúk tin 3. itr.1 isias éfint 346. sz. Negyvenötödik évfolyam. JE^TX KIADÁS:___________ Budapest, szombat, december 15. krtggril és etil kiadás kiiA* killeu házhoz tagi postán kiUt» ttutbi csba és a fidékea: Egész évre — — 18 tVt — félévre — — 0 „ — „ Negyedévre — — 4 ,, 50 „ Egy hónapra — 1 » 60 „ Egy szám árt • vidéken: Reggeli kiadás-------— 5kt. Esti kiadás—------— kiadóhivatal: ff* FiftOctU Ifire 4. u.. I. sasiét 1894. ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, december 15. Harmadik olvasásban is elfogadták azt a törvényjavaslatot, amely felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy birákat kodifikácionális munkálatokra behívhasson. Wekerle Sándor miniszterelnök beterjesztette a szőlődézsmaválsági tartozások lerovására adandó újabb állami kedvezményekről szóló törvényjavaslatot. Neményi Ambrus előadó bemutatta a pénzügyi és közoktatásügyi bizottságok jelentését a székely vasutakról szóló törvényjavaslat tárgyában. Gróf Esterházy Kálmán jegyző bejelentette, hogy Makfalvay Géza az ülés végén dohányügyben meg akarja interpellálni a pénzügyminisztert. A Ház minden vita nélkül felfüggesztette Drakulics Pál, gróf Gyürky Ábrahám és Rohonczy Gedeon mentelmi jogát, ellenben megtagadta a Hock János és Vermes Béla mentelmi jogának felfüggesztését. Természetesen a sok mentelmi ügy között ezúttal is ott volt a Sima Ferencé, aki ilyen alkalmakkor sohasem hiányzik, s akinek érdekében ma elvbarátai egy kis vitát is provokáltak, amennyiben Olay Lajos, Ugron Gábor (ismert haragos modorában) és Madarász József zaklatás esetét látván fenforogni, Sima Ferencet nem akarták kiszolgáltatni. Krajcsic Ferenc előadó azonban kimutatta, hogy Sima Ferenc valósággal rendszert akart csinálni a köteles vám megtagadásából, s ez a kihágás megtorlatlanul nem hagyható. A Ház többsége tehát felfüggesztette Sima Ferenc mentelmi jogát is. Ezenfelül vita nélkül elfogadták a közlekedésügyi bizottság jelentéseit a szentlőrinc—szlatina—nasici, a baja—zombor—újvidéki, az esztergom—almásfüzitői, a temesvár—nagyszentmiklósi és az erdőszáda—nagysomkuti helyiérdekű vasutak engedélyezéséről. Mindez tizenhárom pontja volt a mai napirendnek, s a Ház nem egészen húsz perc alatt átesett valamennyien. Azután pedig a megszokott, unalmas tempóban folytatódott a földmivelési tárca költségvetésének tárgyalása. Bujanovich Sándor volt az első szónok. Nagy megelégedéssel tekintett vissza a hosszú vitára, amely szerinte az ország nagyobb érdeklődésének volt bizonyítéka. És megjegyezte, hogy a mai bajoknak alighanem elejét vehették volna, ha a mezőgazdaság ügyét már korábban is ilyen behatóan pertraktálják. De az utolsó időkben átsiklottunk a mezőgazdaság bajain s ma már a puszta megbeszéléssel nem segíthetünk a helyzeten. Mert ma a válság már túl nagy. Az adóterhek emelkedése, az új szeszadótörvény folytán megdrágult szesz, amely a munkabér kiegészítő része lévén, a gazdára nézve a munkabér emelkedését jelenti, a munkáskérdés fölmerülése mind hozzájárul ahhoz, hogy a termelést megdrágítsa, s minthogy másrészt a termények ára rettenetesen megcsappant, érthető, hogy a mezőgazdaság a legnagyobb válságba sodortatott. Ezzel szemben a földmivelési kormány megtett, vagy csak tervezett intézkedései elégtelenek, mert a földmivelési miniszter az általános gazdasági érdekek jelszava mögé bújva, a mezőgazdaság szükségeit nem is akarja észrevenni, s akik hangos szóval akarják figyelmét felhívni, dorgatóriumnak teszik ki magukat. Mert nemcsak a kereskedelmi miniszter, de még a földmivelési miniszter is azt veti szemükre, hogy egyoldalú osztályérdekek harcosai. Pedig ahogy a kereskedelmi miniszter síkra száll a kereskedelem és ipar érdekeiért, azonképpen kellene a földmivelési miniszternek a kabinetben a mezőgazdaság érdekeit képviselnie. Ehelyett a miniszter jelszavakat propagál és intenzivitást emleget. Pedig a magyar gazda nem azért termel elsősorban búzát, mintha szerelmes volna bele, hanem azért, mert a magyar talaj ezért fizet legjobban. Ellenben az intenzivitás olcsó hitel, s a termények értékesítésének biztosítása nélküli jelszónál nem egyéb. Befejezte beszédét, s ekkor a Ház legnagyobb embere, az öreg Kedecky Jenő előbb meggratulálta Bujanovichot, aztán levette selyemsapkáját és beszélt. Nagyon különös képpel kezdte: — Az államtitkár úr pezsgős palackban bemutatta azt az egyiptomi sötétséget, amely a kormánypárton uralkodik . . . Ez kétségtelenül gyönyörű kép, csakhogy az egyiptomi sötétség — úgy látszik — kiugrott a pezsgős palackból és elborította a Nevecky gyönyörű képét. A honatyák egymásra néztek és nem tudták megérteni, hogy mit akart az öreg szónok mondani. Ő pedig minden felvilágosítást megtagadott s tovább is olyan különösen, olyan érthetetlenül beszélt, hogy az elkábult Ház előtt utoljára már víziók jelentkeztek s a szónok hosszu, karcsú alakját pezsgős üvegnek nézte, amelyből pezsgő helyett egyiptomi sötétség árad ki. Ebből a sötétségből pedig kiragyogott még egy fényes kép, így hangzott: Amíg az egész föld kerekségén a gazdasági válság elhárításán fáradoznak, Magyarország két év óta az egyházpolitika vad táncát járja, amelyhez a zenét a mezőgazdák jajszavának sirokkószerü vihara fújja . . . Ebbe a képbe a szónok is kifáradt s miután kijelentette, hogy a költségvetést nem fogadja el, kimerülten ült le s visszatette fejére a selyemsapkát, mint ahogy a pezsgős palackot letakarják, hogy ki ne csorduljon belőle a drága nedű . . . Bolgár Ferenc következett. A szentesítés nyilván elvette a hangját, mert olyan halkan beszélt, hogy egy szavát sem lehetett megérteni. Molnár Antal odafenn a jegyzői széken hiába akart egy-két szót a beszédből elfogni, utóljára csöndesen jegyezte meg: — Aztán csodálkoznak, hogy a mezőgazdák panaszát senki sem hallja meg. Hiszen néma gyereknek anyja sem érti a szavát . . . A fekete táblán már csak Herman Ottó neve volt feljegyezve, s a tudós szélbali ennélfogva a sereghajtóhoz hasonlította magát. Pedig a végzet és Eötvös Károly nem neki szánta ezt a szép szerepet. Eötvös Károly ugyanis az utolsó pillanatban feliratkozott és mialatt Herman Ottó arról beszélt, hogy a Vág völgyében a bűnös erdőirtások miatt egyre öregbedik a nyomor, Eötvös Károly már szorongatta a gróf Károlyi Sándor beszédét, amelyet a folyosókon már napok óta cáfolgatott. Herman Ottó azonban kissé hoszszadalmasan okolta meg azt a tételét, hogy Magyarországon rendezett viszonyok nem is képzelhetők, amig vám és pénz tekintetében függetlenek nem leszünk s igy Eötvös Károlyra meglehetősen későn került sor. Rövidre fogta tehát beszédét s csakugyan eleve kijelentette, hogy csak gróf Károlyi Sándor beszédével akar foglalkozni. Gróf Károlyi ugyanis a kecskeméti szőlőtelepítésről kedvezőtlenül nyilatkozott s ezenközben olyanokat állított, amik — Eötvös szerint — nem felelnek meg a valóságnak. Kimutatta, hogy az a telep nem részvénytársaságé, hanem közbirtokosságé; vincellérei csupa elszegényedett emberek, akik különben kénytelenek lettek volna kivándorolni s akiket a közbirtokosság emberségesen fizet és lát el; ezek a kecskeméti vincellérek legalább kétszer akkora fizetést kapnak, mint Károlyi földi vincellérei s azonfelül harminc év után ingyen száll reájuk a telep egy-egy megfelelő része. Erről gróf Károlyi Sándor meggyőződhetik a földmivelési minisztériumban vagy Kecskemét városánál, ahol az adatok megtalálhatók. Az egész telepalapítás példát akart adni arra, hogyan lehet az elszegényedett magyarságot megmenteni és a mezei munkáskérdést megoldani. Gróf Károlyi Sándortól tehát elvárható, hogy a valóságnak meg nem felelő állításait a Házban ki fogja korrigálni. Eötvös beszéde alatt Méreg Lajos is feliratkozott, hogy a vitát a világ minden kincséért se lehessen még ma berekeszteni. S minden eshetőségre Péchy Tamás is jelentkezett. A vita tehát még a jövő hétbe is átnyúlik ... Az ülés végén báró Eötvös Lóránt kultuszminiszter válaszolt gróf Zichy Jenő és Serbán Miklós interpellációira. BELFÖLD: A szőlődézsmaváltsági tartozások. Wekerle Sándor, a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök, a képviselőház mai ülésében törvényjavaslatot terjesztett be a szőlődézsmaváltsági tartozások lerovására nézve adandó újabb állami kedvezményekről. A törvényjavaslat, amelyhez terjedelmes megokolás van csatolva, így hangzik: 1. §. Az 1883. évi XI. törvénycikk 3. §-ának a) pontja hatályon kívül helyeztetvén, helyébe rendeltetik. A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a szőlődézsmaváltsági tartozásnak esedékessé vált részleteiből az 1893. év végéig felszaporodott hátralékot oly esetekben, amidőn az elemi csapások, vagy a filloxera vastatrix rovar pusztítása miatt a szőlő jövedelméből be nem hajtható s annak behajtása csakis az ingatlanra vezetendő végrehajtás utján volna lehetséges, töröltethesse. • 2. §. Azon volt szőlőterületek után, amelyek más mivelési ágban használtatnak és amelyeknek szőlődézsmaváltság tartozása a kataszteri tiszta jövedelem arányában az 1891. évi I. törvénycikk 6. §-ának c) pontja alapján Négy oldal. leszállittatik, az eképp leszállított szőlődézsmaváltság tartozásra évenkint teljesítendő fizetés címén 1895. évtől kezdve azt, ingatlanra az új mivelési ágnak megfelelően kivetett földadó kétszeresét meghaladó összeg nem követelhető, ha ekként az egész fennálló tartozás 20 éven belül törleszthető. Abban az esetben, ha e kedvezmény igénybe vétele mellett az egész fennálló tartozás 20 éven belül nem törleszthető, a szőlődézsmaváltság tarozás egy évi járuléka fejében a még fennálló tartozás része fizetendő. 3. §. Az 1891. évi I. törvénycikk 6.^ak d) pontja oda módosittatik, hogy azok után a szőlőterületek után, amelyeket birtokosaikat fillozera vastatrix rovar pusztítása, vagy más elemi csapás következtében kiirtottak és szőlővesszővel újból beültettek, a még fennálló szőlődézsmaválság tartozás egész összege irandó le. Ez a kedvezmény kiterjed mindazokra a szőlőterületekre, amelyek a jelen szakaszban említett okokból ki* irtatván, 1883. év január 1-től kezdve szőlővesszővel uj* ból ültettettek be. 4. §. Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Budapest, 1894. december hó 15-én. Dr. Wekerle Sándor, s. k. a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök. Püspöki konferencia. Vaszary Kolos hercegprímás, mint már említettük, a püspöki konferenciát e hónap 18-ára tűzte ki, de tekintettel arra, hogy ezen a napon lesz a koronaőr választása, a hercegprímás a püspöki konferenciát, mint megbízható forrásból értesülünk, e hónap 10-ére halasztotta, amiről tegnap ment szét az értesítés az episziopátus tagjaihoz. A sajtó köréből. Az Egyetértés mai száma Kossuth Ferencnek, mint e lap főmunkatársának böszöntőjét közli. Mi a magunk részéről szívesen üdvözöljük Kossuth Ferencet a magyar politikai napisajtó munkásai között. Szívesen, legfőképp azért, mert ezentúl gondolatai fognak csak körutazni az országban, nem pedig ő maga, ami mindenesetre hasznára leszen a köznyugalomnak s magának Kossuth Ferencnek sem válhatik ártalmára. Egyébként a beköszöntő politikailag nyugodt hangjával tűnik ki; az új főmunkatárs az Egyetértés régi programjával azonosítva magát, kijelenti, hogy a függetlenségi párt alapján a szabadságért és a szabadelvű haladásért fog küzdeni. Ez lojális cél, s annak a lapnak tradíciói, amelynek hasábjain ez a fogadalom megjelent, némi megnyugvást is nyújtanak aziránt, hogy Kossuth Ferenc legalább, mint az Egyetértés főmunkatársa, e lojális célokért lojális fegyverekkel fog küzdeni. Ami egyébiránt Kossuth Ferenc publicisztikai fegyverét, a tollat illeti, a főmunkatársi beköszöntő ismét csak abban a tévedésben leledzik, hogy Kossuth Ferenc az apai névvel az apai tollat is örökül kapta, így kezdi ugyanis cikkelyét: „Felveszem tollamat, amelyet kezeim közt szentté lett ereklyének kell tekintenem. E tollat teremtő atyám az uj magyar hazát, e tollal korbácsolá fel stb... Megmondtuk már, hogy a forradalomnak, s most hozzáteszszük, hogy az irodalomnak nincs legitimizmusa. Petőfi Sándor fia, Petőfi Zoltán, ha versírásra szánja magát s poézisa számára az apai toll, a kezében szentté lett ereklye jogcímén kér elismerést, egyszerűen humoros alakká válik. Arany János fia, Arany László nem az apai toll címén, de a maga pennája műveivel szerzett igényt költői sikerekre, s tudtunkkal soha nem fájt neki, hogy talentumát sokkal kisebbnek becsülték az apjáénál. Disztingváljunk tehát. A Kossuth Lajos tollához minden magyar embernek van annyi köze, mint Kossuth Ferencnek. A Kossuth Ferenc tolla pedig nem ugyanaz, amelylyel atyja az új magyar hazát megteremtette. Egyáltalán nagy mértékben tisztázná Kossuth Ferenc nyilvános állását, ha lemondana arról a balhitről, mintha ő atyjától a nevén kívül bármi egyebet is örökölt volna. Államférfi, hivatás, publicisztikai tehetség nem olyan dolgok, amelyeket végrendeletileg lehetne az örökösökre hagyományozni. Sőt a természet rendje éppen ellenkezőleg az, hogy nagyapák fiai szűken vannak megáldva azokkal a lelki tulajdonságokkal, amelyek amazok nagyságának forrásai valának. Ami a világhistóriában e törvény alól kevés kivétel van, az éppen csak arra elég, hogy a szabályt megerősítse. Kossuth Ferencnek arra van igénye, hogy őt a maga tehetségei, a maga szándékai és a maga tettei szerint bírálja el a nemzet. Ezt az igényét az egész