Pesti Napló, 1900. szeptember (51. évfolyam, 239-268. szám)

1900-09-12 / 250. szám

6 Budapest, szerk*. felESTI NAPLÓ, 1900. szeptember 12. 250. szám. a törvényszabta kihirdetés nem történt meg. Ma te­hát elrendelték ezt és ez az egyetlen célja a ma megtörtént közhirrétételnek. — A komáromi plébánia. Molnár János kép­viselő tudvalévően lemondott a komáromi plébániá­ról. Vaszary Kolos, hercegprímás az állás betölté­sére a pályázatot már kiirta s a kérvények beadá­sának határidejét október 20-ikára tűzte ki. — Tábornok és főhadnagy. Prágából távira­tozzék nekünk. Több cseh lap értesülése szerint Budweisban a király születése napján olyan eset fordult elő, mely sokban hasonlít az Aulich ezredes és a braganzai herceg között Nagyváradon a na­pokban lefolyt katonai afférhoz. A király születése­napján tartani szokott díszszemle alkalmával ugyanis a szomszédos községekből is nagyobb számú kato­naság érkezett Budweisba. Ezek között volt a Win­­dischgr­­tz-herceg nevét viselő dragonyos-ezred egy svadronja is, mely a szemle után a katonaság fel­vonulásában is részt vett. A svadront Windischgrätz herceg főhadnagy vezényelte. Mikor a herceg svad­ronjával Regenspursky vezérőrnagy előtt elhaladt, meghallotta, hogy a vezérőrnagy a többi törzstiszt­hez fordulva kedvezőtlenül nyilatkozott róla és a főhadnagy tartását kifogásolta. Sőt a vezérőrnagy olyan nyilatkozatot is tett volna, mely a herceget sértette. A szemle után a herceg a vezérőrnagyhoz lovagolt és felvilágosítást kért tőle, miközben kettő­jük között heves jelenet következett, melynek a tisz­tek közbelépése vetett véget. Azt nem lehet tudni, hogy az összeszólalkozásból lett-e párbaj, csak azt tárgyalják erősen, hogy a vezérőrnagy az eset után hosszabb időre elutazott. — A Mollináry-bakák elutazása. A 88. gya­logezredet, a híres Mollináry-bakákat, kik hosszú idő óta vannak helyőrségen Budapesten, áthelyezték Boszniába. Ma délelőtt 11 órakor utaztak el a jó­zsefvárosi teherpályaudvarról kü­lönvonaton. Élénk, tarka képet mutatott a pályaudvar a bucsúzáskor. Háziezredünknek, a Mária Terézia-ezrednek egy zászlóalja diszkiséretül kivonult a búcsúzó ezreddel a pályaudvarra s mikor a Mollináryak felszálltak a vonatra, a zenekar a Rákóczi-indulót zendítette meg, a közönség pedig, mely nagy számban sereg­lett össze, zajosan éljenzett. A hatvan kocsiból álló óriási vonaton útnak induló ezredet Gáli ezredes vezényelte. — Magyarfaló-sport Bécsben. Azelőtt is di­vatja volt a magyarfalásnak Bécsben, de mióta Lueger a polgármester, azóta valóságos sporttá lett ez a mulatság az osztrák fővárosban. Ma ismét a magyargyűlöletnek egy megnyilvánulásáról értesít bennünket tudósítónk. Bécs harmadik kerületének legutóbb tartott képviselőtestületi ülésében Schack, a kerületi képviselőtestület egyik tagja indít­­ványnyal állott elő, kérjék fel a községtanácsot, illetve Bécs város tanácsát, hogy magyarországi származású egyéneknek ne adjon ki többé enge­­delmet a házalásra. Indítványát azzal okolta meg, hogy Budapest tanácsa hasonló eljárást követ. Az indítványozó arra is utalt beszédében, hogy az osztrák egyetemen diplomát nyert orvosok e képe­sítés alapján Magyarországon orvosi gyakorlatot nem folytathatnak és hogy ezt Ausztriában is be kellene hozni. Az első javaslatot a kerület képviselő­testülete elfogadta. — Zarándoklat Lorettón át Siómába. Az országos eukarisztikus kongresszus folytatásaként szeptember 19-én, a jövő héten eukarisztikus za­rándoklat indul Lorettón át Rómába. A zarándok­latot Kanter Károly, a budai királyi várpalota apát­plébánosa és Varga Mihály csongrádmegyei plé­bános rendezi. — A Vezúv háborog. A Vezúv, mint Nápoly­ból jelentik, újból nyugtalanítja a lakosságot. Teg­nap újból kitört, nyolc nyílásából ömlött a láva. Éjszaka a Vezúv csúcsa lángban égett. A lakosság félelme nagy, ünnepi körmenetekben könyörögnek, hogy a Gondviselés hárítsa el a nagy veszedel­met, melylyel a tűzokádó életüket és vagyonukat fenyegeti. — A menyasszony halála. Megrendítő sze­rencsétlenség hírét jelentik Bécsből. Egy huszonhat esztendős leány, Erdlicska leopoldina, tegnap a városi gőzvasuton Floridsdorfba ment, hogy meg­látogassa vőlegényét. Menetközben meglátta az utcán sétáló fiatal­embert. Rákiáltott, mikor pedig vőlegénye nem vette észre, leugrott a robogó kocsi­ról. Szerencsétlenségére a kerekek alá került, me­lyek szétzúzták mind a két lábát. A vőlegény észre­vette a katasztrófát, de sejtelme sem volt róla, hogy az ő menyasszonya az áldozat, s ezért nyu­godtan folytatta útját. A szerencsétlenül járt leányt a kórházba vitték, ahol egy óra múlva leszenvedett. Amikor a vőlegény kevéssel utóbb megjelent a kór­házban, már halva találta menyasszonyát. — Március 15. és október 6. A szegedi bel­városi függetlenségi kör elhatározta, hogy március 15-ikét és október 6-ikát minden évben mint álta­lános nemzeti ünnepet minden külön határozat nélkül meg fogja tartani és megkéri Polczner Jenő képviselőt, a szegedi függetlenségi párt elnökét, hogy lépjen föl kezdően e határozat általánossá tétele érdekében. — Aradiak a velencei zarándoklatban. Bessewffy Sándor Csanádi püspök tudvalévően Szent Gellértnek, az első Csanádi püspöknek hamvaihoz, Velencébe zarándoklatot rendez. A zarándoklaton résztvevő aradiak vezetésére Arad város legutóbbi közgyűlése dr. Csák Cirjék minorita rendfőnököt kérte föl. Mint most Aradról jelentik, a rendfőnök a holnapi városi közgyűlés elé azt az indítványt terjeszti, hogy a város bízza meg négy törvényható­sági tagját, hogy a zarándoklaton, díszmagyarba öltözve, a várost képviseljék. Dr. Barabás Béla országgyűlési képviselő már kijelentette, hogy dísz­ruhában vesz részt a zarándoklaton. — Hivatalos csöndháborítás. Nappal, ha a tűzoltóság gyakorlatra jár, feliratos fehér tábla nyugtatja meg a közönséget, hogy nincs haj, aztán az a rémes trombitaszó se hallatszik, mitől csak nem rég lett halálos beteg egy úrinő fent a budai várban. Miért van az tehát, hogy a főváros szabály­­rendeletben engedi meg a mi derék tűzoltóságunk főparancsnokának, hogy éjszakának idején a szé­kes­főváros mind a tíz kerületének lakosságát föl­verhesse a trombita elrémítő hangjává], hogy a fentlevőket megijeszsze a szélsebességgel iramodó lovak patkócsattogása és a fáklyák kísérteties fénye. Mert ma éjjel az történt, hogy Budapest fő közle­kedési útjain egyszerre mindenfelől félelmes vágta­­tással robogtak a Lipót­ körút felé a tűzoltóőrségek, s trombitáik éles szava megrémítette még a hide­­gebb vérűeket is. — Ég a Lipót-körut egyik palotája! •— terjedt el csakhamar a hír a közönség között s az emberek százával tódultak arra felé. Pedig csak az történt, hogy a tűzoltóság egyik legfőbb tisztje besétált a Lipót­­köruton a Vígszínház-kávéházba és onnan telefonon alarmírozta, Budapest összes tűzoltóságát. Tüzet jelzett a Lipót­ körúton, még­pedig az összes őrsé­geknek, így esett, hogy ma úgyszólván a legtöbb koránfekvő embert kizavarták első álmából. Miután ez az ok nélküli éjjeli csen­dháborútás szerencsésen sikerült, az alarmirozó tiszt elővette jegyzőkönyvét és beleírta, hogy melyik őrség mikor érkezett. Aztán megelégedéssel elbocsátotta őket haza. A nyugati pályaudvar előtti térség az alatt tele lett kiváncsi és ijedező emberekkel, kik mind azt hitték, hogy valami nagy tűz lehet, ha ilyen nagy készenlét vo­nul ki. Az éjjeli mulatókban pláne az volt a hír, hogy ég a pályaudvar. Mikor aztán értesültek arról, hogy csak éjjeli koncertre vonultak ki a tűzoltók, megnyugodva ugyan, de fejcsóválva tértek ismét nyugalomra. Azon gondolkozott mindenki, vájjon magánkedvtelés volt-e ez a mai kivonulás vagy pe­dig a fővárosi tanács adott ahhoz engedelmet vala­mely szabályrendeletében. És senki sem tudta helyesnek találni, hogy hivatalosan a csöndháborí­­tás is szabad. — A Megváltó szobra a hegytetőé, Ivreából táviratozzák, hogy ott tegnap szentelték be a to­rinói, vercellii, fossanoi, ivreai, susai, pineroloi, aostai, albai, carfarnaoi és tiberladei püspökök, va­lamint rengeteg nép jelenlétében azt a hatalmas Megváltó-szobrot, melyet a 2374 méter magas Mombarone hegycsúcson fognak felállítani. — Gyászrovat. Özvegy Nagy Máthé Zsig­­mondné, született marhonyai Soltész Amália 74 esztendős korában Jászkarajenőn meghalt. Kiss Antal nyugalmazott adótárnok 68 eszten­dős korában Tokajban meghalt. — Letartóztatott járásbiró. Ily címen egy esti lap nyomán megírtuk tegnap, hogy Lészay An­dor székelyudvarhelyi járásbírót sikkasztás miatt letartóztatták. Mint ma az O. É.-nek Székely-Udvar­helyről táviratilag jelentik, Lészay letartóztatásának híréből egy szó sem igaz. Lészay még el sem fog­lalta állását és most Bindos községben, Szolnok- Dobokavá­rm­egyében tartózkodik. — Házasság. Rátray János Nyíregyházáról eljegyezte özv. Londesz Frigyesné leányát, Emmát, Londesz Elek hirlapiró nőtestvérét Debrecenben. — Egy város pusztulása. Hirt adtunk ma arról a párját ritkító szélviharról, mely elpusztította Galveston texasi várost és háromezer lakosát. Újabb new-yorki táviratokból és a texasi kormányzó jelen­téséből kitűnik, hogy a katasztrófa nemcsak Gal­veston városát, hanem az egész galvestoni kerületet érte, ahol tízezernél több ember vesztette életét. A kárt ötvenmillió dollárra becsülik. Galveston, melynek negyvenezer lakosa volt, most romban hever és teljesen elpusztult. A város harminc mérföld hosszú szigeten feküdt, mely alig egy-két lábbal emelkedett ki a tengerből. A sziget körül a tenger is nagyon sekély és csak néhol mé­lyebb. Az orkán szombaton, későn délután kezdő­dött és egyszerre háznyi magasságú hullámok tó­dultak a város felé, úgy hogy a part közelében levők nem is gondolhattak életük megmentésére. A vihar a kikötőben levő hajókat úgy hányta-vezette, mintha játéktárgyak lettek volna. Az orkán a­ tengerbe sodort és izzó-porrá tört hét nagy gőz­hajót, közte három nagy angol teherszállító hajót, továbbá százötven nagy vitorlás hajót. A szigetet a szárazfölddel összekötő vasúti híd elpusztult, a vízvezeték hasznavehetetlen, a légszeszgyár meg­semmisült. A város annyira el van vágva a világ­tól, hogy még eddig segítséget sem küldhettek. A menekültek azt beszélik, hogy a holttestek százá­val fekszenek egymáson. Az életben levők is két­ségbe vannak esve, mert este, meg éjszaka nincs világosságuk, s ivóvízben is nagy a hiány. Egy liter víz ára egy dollár. A szélvihar teljesen­­tönkre­tette az idei pamutaratást s e miatt a pamut ára a­ new-yorki tőzsdén tegnap tíz centtel emelkedett.­­ Ne­w-Yorkból táviratozzák, hogy az odavaló me­teorológiai intézet "felár néhány nappal ezelőtt jelezte a tropikus vihar közeledését és csak abban téve­dett, hogy a szélvész egészen váratlanul más irányba csapott, mint aminet a new-yorki intézet kiszámí­tott. Eféle katasztrófát már régen megjövendöltek a szerencsétlen városnak, amely egészen mgy fekszik, mint Indianola parti város, amelyet 1886-ban a szélvihar végképpen elsöpört. Galveston 6—8 láb­­nyira emelkedett a tenger színe fölött. A sziget egész partvidéke az örökös orkánok miatt folytono­san változtatja alakját. Mint Dalazból (Texas) jelen­tik, Virginia Ponstban, Dicksonban, Eltcockban, Seabroockban, Alvinban és a tengerpart több más helységében 700 holttestet találtak. Néhány százat valószínűleg a tenger is elragadott. A katasztrófa idején a galvestoni kórházban levő száz beteg kö­zül csak nyolcat mentettek meg. A hadügyminiszter elrendelte, hogy Galvestonba 10.000 sátrat és 50.000 ember részére való élelmiszert küldjenek. Londonból táviratozzák nekünk, hogy a texasi ciklonra vonatkozóan még a következő részleteket jelentik: A ciklon körülbelül ezer falut pusztított el. Szétdúlt a vihar még három kisebb várost is. Az összes kárt, amit a rettenetes nagy vihar okozott, kétszázmillió koronára becsülik. Csak magában a gyapottermésben ötvenmillió korona kárt okozott a vihar. Galvestonban és a város környékén eddig ezer ember holttestét sikerült kihúzni a romok kö­zül. A vihar több ezer családra mért fájdalmas csapást. A szélvész erejéről még azt a részletet közüik, hogy a kórházakban levő betegeket kidobta ágyukból, úgy hogy a vízbe fúltak. A veszedelmet tetőzi az, hogy Galvestonban a csőcselék, felhasz­nálva a zavart, fosztogatni kezd. Az összes amerikai városokban nagyarányú mozgalom indult meg a szerencsétlenül jártak segítésére nézve. — Késő éj­jel táviratozzák, hogy azt a kárt, melyet Galveston szenvedett, aligha lehet jóvá tenni. A várost a la­kosság valószínen végleg elhagyja. — Gyilkos kadét. Grácból táviratozzák. A húsz éves Lamperc János, a bécsi hadapródiskola növendéke, aki itt tölti szabadságidejét, tegnap este Rottemann kiránduló helyen kihívóan szlovén dalo­kat énekelt. A vendégek rendreutasították a had­­apródot, aki társával lakására sietett a szuronyáért, azután visszament a vendéglőbe s ott egy Zimmers­mann nevű cipészlegényt hasbaszurt. A szerencsét­len ember belehalt sebébe. A rendőrök csak nagy­­nehezen tudták a megvadult hadapródot a meglin­­cseléstől megoltalmazni. — Életunt szabómester. Újpesten ma délután öngyilkos lett Kömlödi Jakab szabó, az oktogon-téri Kömlődi Jakab és fia-cég tulajdonosa. Az ötvenéves öreg úr, ki még délelőtt bent volt az üzletben és vidáman beszélgetett alkalmazottaival, délben haza­ment újpesti lakására és fölakasztotta magát. A szerencsétlen embert, ki semmiféle írást nem ha­gyott hátra, melylyel elhatározását megmagyarázná, már holtan találták hozzátartozói.

Next