Pesti Napló, 1901. március (52. évfolyam, 60-89. szám)

1901-03-15 / 74. szám

74. szám, Budapest, péntek 1901. március 15. 9 — A hirtelen harag áldozatai. Két emberélet esett áldozatul Bicskén a hirtelen haragnak. Sárközi Sándor erdőőrt az fakasztotta éktelen dühre, hogy Fritsche Bódognak, Metternich herceg pusztagyar­­mati főerdészének nyugta nélkül 300 koronát adott át a minap és a főerdész a későbbi elszámolásnál letagadta ez összeg átvételét. Ebből ingerült szóvál­tás támadt, végezetül pedig Sárközi lekapta válláról a puskáját és egy lövéssel halálra terítette a fő­erdészt. Megrémülve tetten, futásnak eredt. A mene­külőt üldözőbe vették és Sárközi látva, hogy nem szabadul, agyonlőtte magát is. Mindkét áldozat fele­­séges, családos ember volt. — Elfogott büntárő. A trieszti rendőrség ké­résére, mint azt megírtuk, a budapesti rendőrség letartóztatta Graul Ottót, ki az egész kontinenst el­árasztotta pornografikus tárgyakkal, képekkel és könyvekkel. A trieszti rendőrségnek most egy újabb megkeresése érkezett a budapesti főkapitánysághoz. Graulnak Budapesten bűntársa van, Pollák Gyulá­nak hívják, mantuai születésű ügynök, ki a múlt év december 15-ikén jött Triesztből a fővárosba. A rendőrség a keresett Pollákot ma letartóztatta. A házkutatás alkalmával nem kevesebb bűnjelet talál­tak nála, mint társánál.­­ Köztudomású, hogy a Zoltán-féle csúz­ és köszvény elleni kenőcsben egy oly kipróbált szert ismernek orvosok és betegek, melytől még azok is, kik­től 20 év óta szenvednek, s fürdőket és kü­lönféle szereket eredménytelenül használtak, néh­ány­­szori bedörzsölés után meggyógyulnak. Üvegje két korona. Zoltán B. gyógytárában, Budapest, V., Sétatér­ utca Szabadság tér sarkán. A kétlelkű kritikus. Annak a kimutatására, hogy mi minden függ a kritikus jóakaratától, leszek bátor a mai népszín­házi előadásról két recenziót kivágni. Az egyik, recenzió. Mikor a kritikus rosszakara,tu, San­toy mai előadására a nézőtér szinültig megtelt. Első emeleti páholyában ült a színház misantropja, akin fodros inget látván, tisztában vol­tam vele, hogy ma Fedák Sári fog nagy diadalt aratni. (Amikor a Küry-párt van soron, a színház misantropja hímzett inget visel. Ő mind a két párttal tart és az ingével mutatja ki érzelmeit.) A misantrop inge nem tévedett, Fedák Sári tüneményes volt és Küry Klárának egyetlen nótáját sem ismételtették meg. Ellenben Fedák Sárinak megismételtették minden táncát. Azt vagyunk bátrak kérdezni az Opera intendánsától: ha Fedák Sári oly kitűnő táncosnő, miért nem szerződteti az Operához ? Talán mert nem tud énekelni ? Akkor azt kérdezzük­ a Népszínház kitűnő igazgatójától: minek tart primadonnául egy hölgyet, aki nem tud énekelni ? A publikum tapsolt és virágot adott neki, a tán­colt és a ruháját lobogtatta a közönség felé. Fedák Sári kitűnő szerpentin­ hölgy. A szabónője minden elismerésre méltó. Ő gyönyörűen táncolt, a ruhája suhogott, szinte énekelt. Mindenesetre precízebbül, mint ő. Az egész előadásra különben jellemző, hogy a színpadon az emberek sokkal vidámabbak voltak, mint a nézőtéren. A másik recenzió. Mikor a kritikus jóakarata. Csodálatos, hogy az olyan sokszor adott operett, mint ő. San­toy, a márciusi langyos időjárás mellett is mennyi publikumot tud a Népszínházba vonzani. De hát San­toy ide, San­toy oda , a publikumnak mindegy, hogy mit adnak, a publikumnak mindegy hogy hogyan adják, a publikum eljön ma Fedák Sári mellett tüntetni, holnap pedig Küry Klári mel­lett. Őszintén szólva, nem is igen hiszünk a két primadonna vetélkedésében, az is a rendezés műve, ahogy a díjbirkózásoknál ki van csinálva, hogy ma Hackenschmidt vágja a földhöz Pierret, holnap pe­dig Pierre vágja a földhöz Hackenschmidtet, hogy mindegyik publikuma örüljön, azonképpen a prima­donnák is felváltva szereznek elégtételt a másiknak. Színházi politikának ez nem is rossz, művészi ön­zetlenségnek meg egyenesen páratlan. Látszott is a mai előadáson, hogy Küry Klára a maga részéről teljesen és irigység nélkül engedte át Fedák Sárit a tapsolóknak. Hogy ez utóbbinak szilaj temperamentuma még jobban kitűnjék, ő ma végtelenül finom és kedves és nyugodt volt. Énekelt és játszott és csicsergett, a tánc számait egészen elhanyagolta. Nagyon szép tőle és számot is tarthat a revanchera Fedák kisasszony részéről, aki viszont olyan tűzzel táncolt, hogy az éneklésre nem is volt szüksége a publikum elbájolására. Boldog az a színház, mely a közösség szimpátiáit két ilyen ragyogó talentum mellett és ellen hívhatja sorompóba, mig• színház ?,s művészet. (*) Opera,. Nagy vál­tozással jelnt meg a kö­zönség ma ez Operában, ahol Prévost Henrik, az eltávozott , visszatért ter­orista Eleséért a,Zsidónő­ből játszotta. Elvesztette-e a hangját vígképp, vagy visszanyerte-e újra, ez vett a kérdés, amelynek izgalmát növelte a nemes orgánuma állapotáról ke­ringő hírek ellentétessége. Az est aztán megoldotta a problémát. A régi eset, r. tézis és ar­fitézisből ki­alakuló szintézis volt mert is a metroidis. Az est meg­mutatta, hogy nem nyptte ugyan vissza a régi ragyo­­gása hős­ tenorját, de hangja most is szélesen t ömlő, a felső hangokat is szépen kiadó bari­­tonális tenor. Épp ezért a mai szerepében oly gyakori szívhangokat nem tudta azzal az uj­jongó vagy zokogó csengé­sel kihozni, amint Eleázár benső, nemes lázban gazdag lényének kitörései meg­kívánják. A hősi, férfiasabb részek azonban kitű­nően sikerültek. Különösen tetszett a második fel­vonásbeli tercettben, míg a negyedik felvonásbeli szólója érzelemszegény kifejezése miatt nem tetszett túlságosan. Mind­e mellett a közönség megelégedett­nek látszott Provostval és sokat tapsolt neki. A’ többiek, Vasquez grófné, mint Recha, Szilágyiné, Bárdossy Ilona, mint Eudoxia s Ney a bíboros sze­repében igen jók voltak. (7.) (*) Gróf Andrássy Tivadar elnök marad. Az Országos Képzőművészeti Társulat március 17-iki, vasárnapi közgyűlésén intézik el a művészek az elnökválság ügyét. A köz­gyűlés, mint értesülünk, sima lefolyású lesz, amennyiben egyhangúlag bizalmat szavaznak gróf Andrássy Tivadar eddigi elnöknek, aki erre újra elfogadja az elnöki tisztet. (*) A Nagymama. Az élet ezüstös alkonyának színpadon legpoétikusabb megtestesülése : Prielle Kornélia játszott ma ismét a Nemzeti Színházban. A Nagymama címszerepében lépett fel. A darabot Csiky Gergely annak idején reája szabta s Prielle Kornélia egyéniségének minden varázsával beara­nyozta ezt az ő szerepét. Aki csak egyszer is látta alakítását, felejthetetlen benyomást visz magával olyan művészi egyéniségről, aminő csak ritkán terem színpadon. Ezzel a nemes, egyszerű, meg­ragadó s igaz művészettel játszott Priel­e Kornélia ma is, a taps és tetszés untalan megújuló nyilvá­­nulását keltve. Mészáros Gizelláról, Csillag Teréznek a Márta szerepében való utódjáról is meg kell emlékeznünk. Fiatalsága, mely e szerepre predesz­tinálja, szorítja egyszersmind békába is pajkos ter­mészetét, melynek pedig helylyel-közzel jobb volna szabadon kitörnie. A Rákosi Szidi meg a Vizváry pár ismert alakítását ezúttal is a rendes elismerés illeti meg. (*) Jászai Mari bucsúfellépte. Március végé­vel válik meg Jászai Mari a Vígszínháztól, mely­nek egy éven át dísze és büszkesége volt. Ismét visszatér a Nemzeti Színházhoz, még pedig mint annak örökös tagja. Bucsúfellépése a Vígszínház­ban március 30-án lesz, valószínűleg Vergának A farkas cím­ű darabjában, melyben olyan fényes sikert aratott, mely még az ő művészi pályáján is számot tesz. Eredetileg azt tervezte a Vígszínház igazgatósága, hogy ebben a hónapban szinte hozza Tolsztojnak A sötétség hatalma című drámáját, melyet Szabó Endre, fordított magyarral, de le kel­lett mondania szándékáról Jászai Mari betegsége miatt. Aközben pedig Ocskay brigadéros nagy és tartós sikere tehetetlenné tette Tolsztoj drámájának szinrehozatalát és Jászai Mari meg fog válni a Vígszínháztól, anélkül, hogy az orosz író, hatalmas drámájában újabb dicsőséget szerzett volna. (*) Bla­ha: Lujza föllépése. Hétfőn, március 18 án lép fel először Lujza asszony a Nép­színházban, betegség okozta hosszabb távolléte után. A Falu rosszában játszsza majd Finum Rózsi sze­repét. (*) Március tizenötödike a színházakban. Az egy Opemház kivételével, melyben nincs elő­adás, valami,a­nnyi budapesti színház megünnepli március tizenötödikét. A Nemzeti Színházban Szig­ligeti Edének 11. Rákó­zzy Ferenc fogsága című történeti színművét adják, melyben a címszerepet Beregi Oszkár játszsza. A Vígszínházban Ocskay bri­­gadérost megelőzőleg Jászai Mari elszavalja Szávay Gyulának Ezer tavasz című költeményét. A Nép­színház feleleveníti új szereposztással Verő György­nek 1848 látványos színművét. Bárdi Gabi fogja játszani azt a szerepet, melyet a régebbi előadáso­kon Blaha Lujza játszott. A Magyar Színházban Rákosi Viktor és Beöthy László Aranylakodalom című­, a szabadságharcot dicsőítő színművét adják elő. Az Urini­-Színházban délután k­, este is színre kerül Mü­aller Lajos 1843 című történeti rajza. FŐVÁROS. * A főváros kölcsöne. A tanács ma foglalkozott a kölcsönügyi bizottság tegnapi határozatával, melyben megállapította a nyil­vános aláírás módozatait. A tanács a feltéte­leket egyhangúlag elfogadta és megtoldotta az­zal, hogy a szubszkripció hivatalos elrendeléséig történt aláírásokat is elfogadja nyilvános alá­írásnak, ha az aláírók az arra kitűzött időben az ötszázalékos biztosítékot a központi pénz­tárnál befizetik. A tanács ezt a megállapodást a szombati közgyűlés elé terjeszti és egyben javasolni fogja, hogy azoknak az uraknak, kik az aláírások dolgában buzgalmat fejtettek ki, mondjon köszönetet. Ma a következő újabb jegyzések történtek: Gi­­rardo Rezső (Bia) 20.900, Beitseher János 10.000, Steiner Ármin és Ferenc 10.000, Gajzánó Kálmán 15.000, Rauchbauer Károly 50.000, Klopfer Mór 5000, Hoffmann Gyula (Mező-Keresztesi 20.000, Neugehaimr Margit 2000, Porga Anna 1000, Hein Lipót 15.000, özvegy Táncos Miklósné 6000, dr. Zilzer Arnold 500, Simkó Róza 2000, Humanitás­ Egyesület 23.000, Szabó György (Jánosháza) 12.000, Hank Gábor (Párád) 20.000, Bereg­munkácsi Taka­rékpénztár 20.000, Toldy Béláné 20.000, Zinback Salamon (Újvidék) 10 000, Adler Matild 4000, Rei­­cer M. Miksa 20.000, Ging Károly 6000, Grosz Zsigmond 100.000, Baranyi Artur 70.000, Braun Vilmos 20.000, Schick Johanna 3000, Kleineisel Jakab 10.000, dr. Prochnow József 1000, Kun Gyu­­láné 2000, Weisz Erzsi (Eger) 25.000, Weisz Mal­vin (Eger) 25.000, Schönfeld Rózsa 25.000, özvegy Schreiner Károlyné 1000, özvegy Giergl Ernőné 20 000, Janecz István 3000, Stekler Henrik 10.000, Hanka Zsigmond 1200, dr. Bauer Lajos 60.000, Schwarcz Ármin és társa 40.000, Gruber Józsefné 6000, File Géza (Kelenföld) 1000, dr. Kern Géza 2000, dr. Gombos Lajos (Cegléd) 25.000, Gönczy Béla 2000, Mihály Béla (Tata) 20.000, Ran Gottlieb 1000, Rainprecht Antal 1000, Engel Sándor (Szé­­kesfejérvár) 12.000, Kubinyi Endre (Ferencfalva) 5000, Szatmári Termény- és Hitelbank 5000, Klein­­berger Ferenc (Páris) 20.000 korona. * A nagylelkű főváros. A reklám atyames­tere , Barnum engedelmet kért a fővárostól, hogy a Tattersallban előadásokat tarthasson. A kérést a Tattersall képviselője közvetítette, ki fölment az il­letékes ügyosztályba s előadta a dolgot, kijelentve, hogy Barnuth tekintélyes összeget fizet az enge­délyért. Az ügyosztályban örömmel fogadták az ajánlatot és nyomban megegyeztek, hogy a Tatter­sall is kapjon valami kis összeget a bérből, ami ellen senki sem tiltakozott, a Tattersall legkevésbbé. A Tattersall aztán beadta a kérelmet, hogy legyen valami hivatalos írás is az engedélyről. Az iktató szignálta az ügydarabot és szépen esküdte vala­­melyik ügyosztálynak, hogy hozzanak rá valamiféle kadenciát. Történetesen nem oda küldte, ahova kel­lett volna, hanem egy egészen más ügyosztályba, ahol semmit sem tudtak a Tattersall és az illetékes ügyosztály előzetes megállapodásáról, de azért el­intézték. Az ügyosztály megadta az engedélyt, de semmiféle bérösszeget nem kötött ki. A tanács is helybenhagyta a határozatot, a Tattersall tehát megkapja a Barnum által fölajánlott egész bér-

Next