Pesti Napló, 1901. május (52. évfolyam, 119-147. szám)
1901-05-29 / 145. szám
f 145. szám, Budapest, szerda _______FESTI NAPLÓ, "Milol. május 29. " * ténynek mondja ez a kőnyomatos is azt, hogy Egan kormánybiztos és helyettese, Paris Frigyes között a rutén akció némely részletében a kivitelre vonatkozólag nézeteltérés merült fel, ez azonban semmiképpen sem hozható kapcsolatba Egan visszahívásával, mert a két kormánybiztos külön benyújtott javaslatai felett Darányi Ignác miniszter fog dönteni. A delegációk. . Budapest, május 28. A delegációk négy napos pünkösdi vakáció után folytatják az abbanhagyott munkát. Az osztrák delegáció költségvetési albizottsága már ma ülésezett és a hadügyi költségvetést tárgyalta. A magyar delegáció hadügyi albizottsága holnap délelőtt 10 órakor ül össze Szilágyi Dezső elnöklésével s meglehet, hogy egy ülésben letárgyalja a hadügyi költségvetést. Előreláthatólag az összes albizottságok még e hónapban elkészülnek teendőikkel. Június első hetében, körülbelül 3-án, vagy 4-én kezdődnek azután a plenáris tárgyalások. Csak a külügyi budget tárgyalásánál várható érdemleges vita, mert úgy hallszik, hogy Ugron Gábor meg akarja ismételni azokat a támadásokat, melyeket a hármas szövetség ellen tavaly intézett. Föltehető, hogy az osztrák delegáció nem fogja hátráltatni a magyar delegációt és június 12-ikére, mikor a magyar képviselőháznak ülése lesz, a magyar delegátusok már dolguk végeztével idehaza lesznek. Az osztrák delegációból. Bécs, május 28. Az osztrák delegáció költségvetési bizottsága ma délelőtt Baernruther elnöklete alatt tárgyalás alá vette a hadügyi költségvetés rendes kiadásait. Walten Strohen előadó jelentése után felszólalt Herald (ifjú-cseh) és azon panaszkodott, hogy a hadseregben animozitás van a cseh nemzetiség iránt. Utal a zde-kérdésre, amelynek némi körültekintéssel elejét lehetett volna venni. Kívánja, hogy a hadseregnél minden nemzetiségi sértést, különösen oly gyalázó kifejezések alkalmazását, melyek a nemzetiségre vonatkoznak, szigorúan büntessenek. Sürgette egy új katonai büntetőtörvény és büntető perrendtartás behozatalát Popovszki sajnálja, hogy a vacsora kérdése még nincs teljesen megoldva és azt óhajtja, hogy évről-évre történjék e kérdésben előrehaladás, ha még oly csekély is. Hangsúlyozza a katonai büntetőtörvény és eljárás reformjának, valamint a mezőgazda-lakosság kedvezményezésének szükségét. A véderőtörvény 31. §-át, mely szerint a lelkészjelöltek, ameddig a szemináriumban maradnak, tanulmányaikat zavartalanul folytathatják, módosítani kívánja, mert jelenleg ez a kedvezmény nem alkalmaztatik az összes szeminaristákra. Épp úgy, mint a német birodalomban, nálunk is lehetne a hadsereg szükségletének kétharmad részét egyenesen a termelőknél fedezni. Ugyanez kívánatos volna a levásárlásoknál is. Barvinszki panaszkodik, hogy a görög-katolikus katonai káplánokat háttérbe szorítják. Sürgeti a katonai büntetőtörvényt és eljárást, a mezőgazdáknak aratás idején való szabadságolását és a hadgyakorlatok által okozott károk megtérítésének gyorsabb elintézését. Dr. Pommer tiltakozik Herold fejtegetései ellen, hogy a hadseregben állítólag háttérbe szorítanák a cseh nyelvet. Kifogásolja, hogy a kisiparosokat ez idén sem részesítették nagyobb mértékben a hadsereg szállításaiban. Üdvözli, hogy az ipari szállítások ügyében most már a kereskedelmi miniszter kezébe jutott a döntés. Azután a két évi szolgálati idő kérdésével foglalkozik és felemlíti indítványát, hogy az algimnáziumot vagy alreáliskolát, vagy ezekkel hasonfokú intézetet végzett egyéneknek tegyék lehetővé a két évi szolgálati időt, ami Németországban bevált. A szónok azután behatóan foglalkozott a katonák bántalmazásával és a Zihlak-esettel és azt mondja, hogy a tisztre kimért 14 napi szobafogság nagyon is enyhe büntetés. Hangsúlyozza egy új és modern katonai büntetőtörvény behozatalának szükségét. Sürgeti a katonai nyugdíjasok helyzetének javítását és az özvegyek és árvák ellátását. "Wolf a két évi szolgálati időt követeli. Herolddal szemben megjegyzi, hogy a német hadseregnyelv elvétől való eltérés Ausztria szétbomlását jelentené. Ezután az ülést kat órára félbeszakították. Az ülés újból való megnyitása után Kramar pártja megbízásából panaszkodik a szövetkezeteknek a hadsereg-szállításoknál való mellőzése miatt. Az az állítás, hogy Ausztria csak a német nyelvnek, mint hadsereg-nyelvnek elismerése és a német nyelvnek, mint egységes államnyelvnek érvényesülése által tartható fenn, a birodalom életképességének kisebbítése, amely ellen az ifjú-csehek tiltakoznak. Axmann a két évi szolgálati idő szükségéről beszél és a mezőgazdalakosságnak a hadgyakorlatoknál való figyelembe vételét kívánja. A szónok utalással a Tacoti-Ledochovszki esetre azt kívánja, hogy a párbaj kérdésében számoljanak a lakosság többségének felfogásával. Kozlovszki dicséri a hadsereg szervezeti reformjait és reméli, hogy azok törvényhozási és adminisztratív téren is lépést fognak tartani a többi hadseregekkel. Tiltakozik az ellen, hogy a hadsereg harcképességének érdekében álló egységes szolgálati nyelvet összefüggésbe hozzák az államnyelv kérdésével és a párbajok csökkentése, valamint a hadsereg szállításai tekintetében terjeszt elő óhajokat. Baogaehem indítványára a vitát berekesztették. A legközelebbi szónok Pergelt, aki a kétéves szolgálati idő mellett foglalt állást és tekintetbe vehető esetekben a fegyvergyakorlati kötelezettség megkönnyítését kívánja. Ezután Herold szólal fel és határozottan visszautasítja Pommer megjegyzését, hogy a csehek az egyenjogúságot úgy magyarázzák, hogy ők akarnak uralkodni; azt mondja, hogy Prága épp úgy cseh város, mint ahogy Grác német. Wolffal szemben a szónok abban a véleményben van, hogy Ausztriának erős hadseregre csak a maga részére és saját védelmére van szüksége, tekintet nélkül a hármasszövetségre és azon kívül is. Kérdi ő, igaz-e, hogy új ágyukat akarnak beszerezni , milyen stádiumban van ez az ügy és mennyire tehető a költség ? Báró Krieghammer lovassági tábornok közös hadügyminiszter elsősorban a nyugalmazott tisztek egyesületéről kíván beszélni, mert azt a vádat emelték, hogy a miniszter ebben a dologban megsértette az állami alaptörvényeket. A sokat emlegetett rendeletet azzal a célzattal adta ki, hogy az alatta álló hatóságokat kitanítsa, hogy mily visszahatásokkal volna a politikai agitációnak a hadseregre való átragadása. A községekkel azok nyelvén való írásbeli érintkezést illetőleg a miniszter közli, hogy ennek az óhajnak már tekintettel a monarkia lakosainak soknyelvűségére sem lehet megfelelni. Az alantasak bántalmazásának előfordult eseteit a miniszter sajnálja. Kijelenti, hogy minden egyes, tudomására jutott esetet mindenkor a legpontosabban megvizsgált és a vétkeseket a legszigorúbban megbünteti. Ami a legénység vacsoráját illeti, a hadügyi kormányzat mindenkor teljes figyelmét fordította erre a kérdésre. A közös hadügyminiszternek további fejtegetései után a hadsereg rendes és rendkívüli költségvetéseit kilenc órai vita után változatlanul elfogadják. Az új polgári perrendtartás. — Ankét az igazságügyminisztériumban. — Budapest, május 28. A polgári perrendtartás tárgyában az igazságügyminisztériumba összehitt szaktanácskozmány ma délután 5 órakor folytatta tárgyalását Plósz Sándor igazságügyminiszter elnöklésével. Elsősorban a harmadik kérdésről indult meg a vita, amelynek első pontja a múlt pénteken is több felszólalásra szolgáltatott alkalmat. A III. kérdés egészében a következőképp szól: III. Az érték kiszámítása az elsőbírósági és a felebbezési hatáskörök megállapítása szempontjából. 1. Helyesek-e a tervezet 10. §-ának az érték kiszámítására vonatkozó intézkedései az első bírósági hatáskör megállapításánál? 2. Helyes-e, hogy a tervezet 497. §-ának utolsó bekezdése és 543. §-a a 10. §. intézkedéseit a felebbvitel megengedhetőségének (497., 543. §§.) és a felülvizsgálat vagy felfolyamodás eldöntésére hivatott bíróságnak (548., 575. §§.) megállapítására is kiterjesztik? Vagy pedig nem volna-e célszerűbb itt — különös tekintettel a bíróság egyesítési és elkülönítési jogára — más és minő szabályokat felállítani ? A vita mind a két pontot összefoglalta, de megindulása előtt Plósz Sándor igazságügyminiszter megjegyzi, hogy a szövegben a «le nem járt» szavakat «meg nem ítélt» szavakkal fogja kicserélni. Polónyi Géza azt hiszi ugyan, hogy ez az intézkedés nem zárja ki az illetékességnek infrandem legis kierőszakolását, de minthogy kellő kautélákat nem tud, megnyugszik benne. Dr. Gottl Ágost a jelenlegi praxist ecseteli. A Kúria kimondta, hogy az összkövetelés irányadó, miáltal bagatell-követelések is kerülnek néha a Kúriára. Viszontkereseteknél a nagyobb összegnek kellene mértékadónak lennie. A kereset ab ovo megvizsgálandó és a kereset meg nem állapítása esetén azonnal visszautasítandó. Dr. Baumgarten Károly felveti a kérdést, hogy a megállapítási kereset értékhatára hogy lenne megszabva; a miniszter erre megadja a szükséges felvilágosítást. . Szabó Albert szerint ha már a bifurkációt alkalmazzuk, nem tartja helyesnek a 10. §. kiterjesztését. Vavrik Antal legcélszerűbbnek tartja, hogy a viszontkereset és a kereseti összeg összeadatik és a hatáskör aszerint állapíttatik meg. Polónyi Géza Gottl nézetét pártolja. Plósz Sándor igazságügyminiszter megjegyzi,, hogy a viszkeresetnek csak a beszámításon felüli része vétetnék tekintetbe. Az ítélet részben való felebbezése esetén is az egész ítélet felebbezettnek tekintendő, mert meg van adva a csatlakozás joga. Ezután a IV. kérdés következett, mely a könyvvitel és a teljesítés helyének illetékességét tárgyalja. Plósz Sándor miniszter megjegyzi, hogy a tervezet általánosságban oda irányul, hogy senki se vonassák el illetékes bíróságától és hogy puszta állítások alapján ne állapíttassák meg az illetékesség. A 32. és 34. §-ok szűkebbre szabják a kivételes illetékesség határait. Balsai Lajos kereskedelmi miniszteri osztálytanácsos : A megrendelések gyűjtését szabályozó törvény következése lesz az is, hogy az alperes is nem messze fekvő városba, hanem a közeli bíróság elé fog idéztetni. Figyelembe veendő továbbá egy speciis magyar jelenség, hogy a kereskedők és iparosok követelésének legalább 70 százaléka nincs váltóval fedezve és e tetemes tartozás behajtásában az itt tervezett intézkedés által nagyban gátoltatnának. A mostani javaslat favorizálja a be nem jegyzett kereskedőt és így útjában áll a bejegyzési kényszer keresztülvitelének. Mindezen mozzanatok a mai állapot fentartását teszik indokolttá azzal a változtatással, hogy a bizonyítási határidő kevesebbre tétessék a jelenlegi tíz évnél. Gottl Ágost helyesli a 32. §. intézkedését, de a 34. §. szerinte már túlmegy a méltányosság határán, minthogy azáltal kedvezőtlenebb lesz a mi kereskedőink helyzete a külföldiekével szemben ; azért indítványozza, hogy az osztrák perrendtartás 88. §-ának 2. bekezdését vegyük át a törvénybe. Polónyi Géza támogatja a miniszter által hangoztatott elvet. Chorin Ferenc szintén elejtené a bejegyzett kereskedőkre a megszorítást, nemcsak a felperesekre hanem az alperesekre is. Azt hiszi, hogy elég len, ha a biztosítási határidőt egy évre szorítanák. Vavrik Antalnak aggályai vannak a 32. §. ellent nem tudja, szükséges-e az írásbeli kikötés, amely kereskedelmi ügyletek lebonyolítását könnyen béníthatja. Baumgarten Károly a régi állapot mellet nyilatkozik, éppúgy Papp József is, aki különösen a budapesti ügyvédi kamara határozataira utal, továbbá. Stáler Mór és Volf Vilmos, végül még társadalmi előkelőség Magyarországra jött, biztos, hogy volt ajánlólevele Wohl Jankához s az ő szalonjának ajtaján át lépett be hazánkba. Oh ha tudnák, az ő rajongó lelke milyen hű magyar cicerone-je volt ezeknek az idegeneknek ! . .. És ha most úgy visszagondolok arra az elmúlt kilenc évre, amióta ismertem, szalonjának mennyi érdekes és nagy alakja vonul el szemeim előtt ! Sokan elköltöztek volt már az ő barátai közül is és az utóbbi években nagyon magányosan érezte magát. Az utolsók közt ott látom a nagybeteg Munkácsy alakját, kinek szemében olyan megható lázzal csillant fel az élet még egyszer a Hubay Jenő játékára. .. Aztán azokra a felejthetetlenül kedves estékre gondolok, melyeket azzal a másik nagy idealistával töltöttem a Janka társaságában , Justh Zsigmonddal. Szegény barátom, kinek evangéliumi tisztaságú lelkét és nemes idealizmusát olyan közönynyel fogadta a világ, ő hamarabb hagyott el bennünket, de Janka azzal a hűséggel, mely az ő barátságát jellemezte, hű maradt a mi szenttornyai apostolunk emlékéhez mindvégig. Az ő szalonja volt az utolsó kör, ahol még élt a Justh nevével kapcsolatos tiszta művészi lelkesedés. És most, hogy e szalon ajtai becsukódtak, úgy érzem, a Szépnek egy oltárral kevesebbje van körülöttem . . . Búcsúzzunk tőle. Ha egész életen át küzdött is ez a szegény leány, ha soha nem ismerte is a boldogságot, — én boldognak nevezem őt mégis. Mert halála percéig lelkesedni tudott, vagyis mindvégig fiatal maradt. ... És ahogy most leteszem a tollat, szinte zavartan nézek fel, úgy érzem, ő maga áll mellettem s pillant le kéziratomba. A fejét peóválja s igy szól meghatottan:— Édes Pekár, minek beszél annyit rólam? Inkább Stefániáról írt volna valamit...