Pesti Napló, 1903. október (54. évfolyam, 268-298. szám)
1903-10-07 / 274. szám
8 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ.____________ 1903. október 7. 274. szám hrat. A megtorlást elvégezte és elvégzi az isteni igazságszolgáltatás. Ezután R. Maróthy Margit elszavalta Gulyás Istvánnak «Október 6.» című költeményét, majd Rákosi Viktor országgyűlési képviselő mondott hatásos ünnepi beszédet. Ez a nap— úgymond — immár nem a fájdalom, hanem a diadal napja. A kereszténység a Golgotán született meg a világ számára, Magyarországot az aradi Golgota tette örök életűvé. A magyar ügynem akkor győzött, mikor honvédeink a zászlót kitűzték Budavár rommá lőtt fokára, hanem mikor a vértanuk a bitófa lépcsőjére fölhágtak. A diadalt el lehet feledni, a sors kedvezése elhízottá, a szerencse gőgössé, fenhéjázóvá tesz egyeseket és nemzeteket egyaránt, de az elnyomás, üldözés, rablánc, szenvedés, vértanú és halál megtermékenyítik, megerősítik a lelket, nagy tettekre, elszántságra serkentik a nemzetet. Azt hitték, Aradon porig aláztak bennünket és a megaláztatásból lett a fölemelkedés. Akkor jegyezte föl a történelem az ő nagy, igazságos könyvébe: Ez a nemzet megérdemli szabadságát, mert fiai meg tudtak halni érte. Végül fölolvasta a kivégzés jeleneteinek leírását, amely meghatotta a közönséget. Az ünnepi beszéd után Török Irma, a Nemzeti Színház művésznője szavalta el Kiss Etelka és Hazslinszky Gusztáv «Az álom» című melodrámáját, a szerző zongorakíséretével. Végül az ifjúság nevében Kovács J. István megemlékezve a a nemzet vértanúiról. Beszéde után a közönség az ifjúsággal együtt elénekelte a Kossuth-nótát, majd a szózatot s ezzel az ünnep véget ért. Délután gróf Batthyány Lajos, Magyarország vértanúhalált halt első miniszterelnökének mauzóleumához vonult az ifjúság az Egyetemi Kör díszes zászlaja alatt. A menet fél öt órakor érkezett a mauzóleumhoz, amely körül akkor már nagy közönség csoportosult. Az ifjak levett kalappal vonultak föl a mauzóleum lépcsőin s ott körbe állva, elénekelték a Himnuszt. Azután Kálnoky Viktor joghallgató szavalta el hazafias tűzzel és nagy hatással Rákosi Jenőnek «A tizenhárom vértanú» című költeményét. Az ünnepi beszédet Mészáros János, az állatorvosi főiskola hallgatója mondotta. Beszéde végeztével letette az ifjúság koszorúját a sírra. Ezután elénekelték a Kossuth-nóta első versszakát. Ezután Mihályi Lajos bölcsészethallgató Palágyi Lajosnak «Október 6.» címü költeményét, Moha Armánd pedig Ábrányi Emil «Batthyány Lajos»című költeményét szavalta el. Az ünnepséget a Himnusz rekesztette be. '■ * A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete nagyszabású emlékünnepet tartott az aradi gyásznap emlékére, mely alkalomból Visontai Soma országgyűlési képviselő tartott emlékbeszédet. Aradról táviratozták . A vértanuk ünnepét hazafias kegyelettel ülte meg ma Arad városa. Ez alkalommal sok idegen érkezett a városba, közöttük az egyetemi ifjúság küldöttei. A házakon fekete lobogók lengenek. Kilenc órakor a minoriták templomában dr. Csák Alajos Cirjék rendfőnök fényes gyászmisét mondott, mely után a hatóságok és a hivatalok fejei és a testületek, valamint óriási közönség zarándokolt a vértanuk szobrához és a kivégzési helyhez, hol hazafias beszédek és dalok között megkoszorúzták az emlékeket. Az egyetemi ifjak közül Hoffman Ottó, Gyökössy Endre, More 11 Ferenc beszéltek, Polgár Jenő és Szedlacsek Rezső szavaltak. Ezenkívül ünnepi beszédet mondott Benedek Árpád szerkesztő. Szavaltak még: Gazdy Aranka, Harmath Ferenc és mások, kisérte a határig, ami ökölcsapás volt a civilizáció szemébe s a külföld előtt is nevetségessé tett bennünket. Ha a bécsi rendőrfőnök kiutasította Dzsevetet, azon nem csodálkozik, de hogy egy autonóm tanács olyan szolgai módon engedett a felsőbb nyomásnak, az szomorú. Mi történhetett volna a pozsonyi tanáccsal, ha ellenkezőleg ítélkezik ? Ő pedig új, végtelenül szigorú pofontarifa megalapítására vállalkozott. A polgármester helyett Kumlik helyettes polgármester válaszolt az interpellációra, mondván : Mikor a Dzsevet-féle eset történt, abban az emlékezetes tanácsülésben a polgármester távolléte miatt neki kellett elnökölni. Ha rigorózusan fogná föl a dolgot, egyáltalában nem válaszolna Zalkainak, mert a tanács ítéletének megbírálására a közgyűlés nem hivatott. De a bizottság iránt való tiszteletből kijelentheti, miként a tanács az eléje terjesztett akták és peranyag beható tanulmányozása után, hivatalos esküjéhez ragaszkodva másként nem cselekedhetett. A közgyűlés tudomásul vette a választ. (Fegyelmi vizsgálat egy rendőrkapitány ellen.) Beregszász város rendőrkapitánya, Balázs János ellen többrendbeli panasz következtében Bereg vármegye alispánja fegyelmi vizsgálatot rendelt el. Az alispán intézkedését a beadott felebbezés elutasításával a vármegye közigazgatási bizottsága is jóváhagyta. * * Megyék és városok. " — (Liptói Magyar Szövetség.) Liptó megye köztörvényhatósági ülésén Turánszky Zoltán azt az indítványt nyújtotta be, hogy intézzen a megye feliratot a belügyminiszterhez, hogy a nemzetiségi vidékeken a nép nyelvén, hazafias szellemben újságot szerkeszszenek, amelyet ingyen oszszanak szét a nép között. Az indítványt, bár Rusák képviselő, dr. Bodola és még több nemzetiségi bizottsági tag hevesen ellenezték, a köztörvényhatóság elfogadta. Kérni fogják ezenkívül, hogy az állami kisdedóvók és iskolák minél nagyobb számban állíttassanak fel, valamint azt is, hogy a nemzetiségi pénzintézeteket különös éber ellenőrzés alá helyezzék. — DA Dzsevet-ügy Pozsony közgyűlésén,) Pozsonyból jelentik, hogy a város tegnapi közgyűlésén szóba került dr. Dzsevet Abdulla török orvos kiutasításának ismeretes ügye. Zakai Alajos interpellációt intézett a polgármesterhez ez ügyben. Szeretné ismerni — úgymond — azokat az okokat, amelyek a pozsonyi tanácsot a dr. Dzsevet Abdulla kiutasítását elrendelő főkapitányi határozatnak jóváhagyására birták. Magyarország szabad állam s a török követségi orvossal, aki diffamáló bűnt nem követett el, mégis úgy bántak el Pozsonyban, mint egy közönséges betörővel. Rendőr A hatodik hid. Al-JUi I I * j. i L i Bocsásson meg a nemes vármegye, amiért a főváros hídjai közé sorozom az újpest-óbudai hidat is. Hiszen maholnap Újpest amúgy is budapesti városrész lesz, Ó-Buda már is az, de még az a híd éppen a pesti határ szélén kúszik át a Duna másik partjára. Ezzel az annektált hiddal éppen hat hidunk van. Vidéki, vagy idegen nem érti meg, hogy ebben mi nagy dolog van, de a pesti ember, még ha nem is öreg, hanem csak éppen tegnapra emlékszik, nagy büszkeséget érez a Duna-hidak sokaságán. Hiszen tegnap volt, hogy még a második híd építésében se mertünk túlságosan reménykedni, ma pedig már a hetedik hidat tervezzük s a nyolcadiknak a helyén alagutat akarunk furatni a Duna feneke alá. Bécsnek több hídja van, Paksban még annál is több a hid, de Bécsben a Duna csak csatorna, Párisban pedig a Duna csak Szajna, könnyű az olyan keskeny vizen hidat verni. Nálunk azonban a Duna hatalmas folyam s a híd nagy technikai alkotás. Azonkívül pedig nagy pénzügyi alkotás is. Egy-egy híd ugyanis sok millióba kerül. Kivált azóta, hogy a forintból korona lett! Most kétszer akkora a milliók száma, amelyeket hid építésre költünk: a szám-mámor, a rage du nombre minden újabb hiddal újabb gyönyörűségbe ringat. A mi hidaink különben is drágábbak, mint más városok nagy hídjai. Mert nálunk a híd nemcsak híd, hanem másféle technikai erőműveletre való alkalom is. A Lánchíd szükségessé tette, hogy a várhegyet keresztülfúrják, a Ferenc József-híd, hogy a Gellért-hegy jókora darabját lebontsák, a Margithíd, hogy a Margit-szigetet megtoldják és Buda jórészét emeletnyire feltöltsék. De egyik se okozott akkora felfordulást, mint ez a mostani híd, az új Erzsébet-híd. A kedvéért lebontották a fél Belvárost, ezt a mára maradt tegnapot, le fogják bontani a belvárosi plébániatemplomot, szétszedték a Gellért-hegy nagy darabját és cifra kőrakássá, színpadi kerti sziklacsoporttá formálták a megmaradt hegyet. Ennek az új hídnak a kedvéért ráfogták a görbére, hogy egyenes, az egyenesre, hogy lehetetlenség, és alaposan elrontották a Belváros szabályozásának tervét. Ne búsuljunk rajta, minden szabályozást rosszul végzünk, minden házat, templomot, hidat rossz helyre építünk. Azért teszszük, hogy valami specialitásunkat emlegethessék. Hadd jöhessenek ide az idegenek azt is megtanulni, hogy mit ne csináljanak, mit másképp végezzenek. Csak valahogy rá ne fogják ennek a mindennek elrontására, hogy az a híres magyar stílus. Az eskütéri híd is olyan helyütt mehetett volna át a Dunán, ahol nem a hegyet szorítja rá a hátrábbvonulásra, hanem a völgyet kapcsolja össze Pesttel és ahol nem kellett volna kiforgatni tengelyéből a Belvárost. Maga a híd szép alkotás. Már tudniillik a technikusnak szép, de a formák és vonalak embere nem igen gyönyörködik benne. Azt tartja róla, hogy otromba. Brutálisan sok vassal tehénkedik rá a két partra. Megváltoztatja a város képét, a festői sziklák tövében a vas erőszakos hatalmát hirdeti. A vastartókba, láncvonalakba fogott erők meghódolását az emberi akarat előtt. A Lánchídon is ugyanakkora az a statikai tudás, mint ezen az új hídon, hanem ott a mérnöki energia szelíden szólal meg: a művészettel tolmácsoltatja magát. Az új híd építői nem sokat teketóriáznak: nyers őszin- teséggel proklamálják a vas uralmát. Valami kis cifraságot ugyan ráraktak a láncot tartó kapustornyokra, hanem ez csak olyan, mint amikor az óriás, erős ember kecsesen kacérkodik. Azok a tornyok nagyok is, vasból is vannak, rászolgáltak tehát valami nagyvonalú architektúrára, nem pedig a kecses cifraságra. A vashíd, az egynyílású óriás lánchíd, mindenképpen modern alkotás. Mert nem próbálkoztak meg a díszítői a modern építészet nagy ritmusú vonalaival? A legenyhébb lelkületű ember se foghatja rá az uj hídra, hogy szép. De hát nem is szépnek kell lennie az olyan nagy vasszerkezetnek, amilyen ez az új lánchíd. Legyen erős, biztos és célszerű. A vassal való építés különben sem jutott el még odáig, ahol a szép kezdődik. A tartókkal, rácsokkal még nem bit meg az építőművészet. Hát még a vasnak és kőnek egybekapcsolásával! Csak éppen a Lánchídon sikerült a vasnak és kőnek ez az összeboronálása. A rideg angol mérnök meleg lelkületű művész volt, a láncvonalról megérezte, hogy művészi vonal is. Micsoda nemes, széparányú, finom ritmusú építmény az a Lánchíd! Máig is a legkülömb hídnak tartom, noha technikai híressége alaposan megcsappant. Valamikor azt híreszteltük róla, hogy hetedik világcsoda, ma már tudjuk róla, hogy nem az. De azt is tudjuk róla, hogy elsőrangú művészi alkotás. A mi fővárosunkban valami sok párja nem akad. Dicsérjük az új hidat, már azért is, mert rettenetes rossz hírét költötték. Ráfogták, hogy leszakad, és szidták érte a kormányt, ami természetes, mert hiszen a kormány arra való, hogy szidják. De szidták érte a magyar technikai tudást is," ami már nem természetes, mert ez a tudás nem arra való, hogy szidják, hanem arra való, hogy istápolják. Vannak már bőven az olyan magyar mérnökök, akik kiváló technikusok. Hídépítő is akad köztük. Már nem szorultunk angolra, franciára, ha hidat akarunk építeni. Csak még a jó híd szép voltát nem lestük el az idegentől. A Margithíd francia építmény, a Lánchíd angol, mind a kettő szép híd. Az egyik finom, elegáns formájú, a másik nemesen egyszerű, művészin világos De a vasúti összekötőhíd valóságos vasraktár, a Ferenc Józsefhídon s az új eskütéri hídon is nyersen, durván parancsol a vas.. Nem baj, a tizedik hídnál majd beletanulunk a művészi vasépítésbe is, örüljünk neki, hogy a jeles vasszerkesztésbe már a hatodiknál beletanultunk. Ez a híd technikai látványosság. Talán nem is baj, hogy több az ilyen látványosságunk, mint a művészi alkotásunk. Idegen földön is tudják-- a technikusok, hogy, Budapesten van mit látni, van min tanulni. Azon a föntebb említettem specialitáson kívül is. A hídjainkat büszkén mutogatjuk nekik. Mégse ismerjük a hídépítőink nevét. Már tudniillik mi, a tisztelt közvélemény, amely olyan sok inci-finci ember nevét tudja és olyan sok ember inci-finci voltát olyan nagyra becsüli. Vájjon ki ismeri például a, Feketeházy mérnök hírét? A Ferenc József-, híd és" sok más híd tervezőjének nevét. Aki nemcsak kitűnő mérnök, hanem tragikus alak is volt. Talán még most is él, meg is érdemli, hogy az Isten sokáig éltesse. A Ferenc József-hidat megtervezte, a tervét elfogadták, és tárgyúrták. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy az a híd ne csak az ő hídja legyen. De már a híd építőterületére nem bocsátották az öreg urat. Messziről nézte, kényes szemmel nézte, hogy hogyan építik az ő hídját. A minisztériumbeli urak nem szerették, ki tudja, hogy miért? Valamelyik másik hídjával éppen úgy járt: még a nevét se vésték be a híd emléktáblájába. És attól félt az öreg úr, hogy a Ferenc József-híd táblájára se kerül rá a neve. Engem a panasza megrendített. A technikus szívével éreztem át a keserűségét. Talán az apáéval is, hiszen a gyermekét, szelleme gyermekét reklamálta az öreg mester. Nos, a neve rákerült valamilyen formában a vámháztéri híd vastáblájára.