Pesti Napló, 1904. augusztus (55. évfolyam, 212-240. szám)
1904-08-04 / 215. szám
6 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ.__________ 1904. augusztus 4. 215. szám Gróf Keller halála. Pétervár, augusztus 3. Tancsöngnél, ahol gróf Keller elesett, az orosz sereg vesztesége 500 halott és sebesült volt. Gróf Keller helyett Bildering tábornok vette át a parancsnokságot, aki ezelőtt a 17 hadtest parancsnoka volt. Gróf Kellernét, aki Pétervárott van, tegnap meglátogatta a cár hadsegéde, hogy részvétét fejezze ki. Berlin, augusztus 3. Gróf Keller tábornok haláláról Parisból a következő részleteket jelentik: Keller tábornok Jakóban mellett a Jancseling-szoros közelében esett el; egy kőrakás jelöli meg azt a helyet, ahol gróf Kellert halálosan találták a japáni golyók. Kuropatkin a második hadosztályt küldte tűzvonalba és Keller személyesen vezette az ütközet. Körülbelül 50 lépésnyire állott az egyik orosz ütegtől, amely egy magaslaton volt elhelyezve és amely délután két óráig határozott előnyben volt, sőt sikerült egyszer-másszor a japáni ágyukat elhallgattatnia. Ekkor a japáni tüzérség erősítést kapott és golyózáporral árasztotta el az pozíciókat. Délután 3 óra volt, mikor gróf Keller áldozatul esett hősiességének. Keller tábornok özvegyet, egy fiút és egy fiatal leányt hagyott hátra. Iia a pétervári nemesi hadapródiskola növendéke. Köztudomású gróf Kellerről, hogy az orosz-török háborúban szakállának jobb oldala egészen megőszült, mig a bal felén a szakálla vörösesbarna maradt. A japániak Inkauban, Berlin, augusztus 3. Pétervárról jelentik a «Lokalanzeiger»-nek . Inkaubal Karbinba érkezett vámhivatalnok azt mondja, hogy július huszonharmadikán délután négy órakor Dasicsaó irányából öt emberből álló japáni járóőrség jelent meg Inkauban egy tiszt vezetésével. A kínaiak zászlókkal és jelvényekkel siettek a japániak elé ; az angolok is rendkívül szívesen fogadták őket és egyenruhában és jelvényekkel mentek elébük. A házak tetejét kiváncsi nézőközönség fogalta el. A járóőrséget azután már japáni lovascsapat és később gyalogság is követte, amely a várost megszállotta. Az orosz lakosság már előzőleg elhagyta a várost. A kínaiak hátrahagyott lakásaikban, amit csak lehetett, pusztítottak és raboltak, sőt még az ablakokat és ajtókat is kitörték. Port-Artúr ostroma, Csifu, augusztus 3. A japániak háromnapos rohama, mely a Port Artúrtól északra és keletre lévő belső erősségek ellen irányul, eredménytelen maradt. Port-Artúrból ideérkezett bárók a következőket jelentik: Július 26 án napfelkelte előtt a japániak Vokauból kezdték a támadást a parti erősségek ellett. Az orosz előőrsüket visszaszorították. Ezzel egyidőben Togo tengernagy nagy távolságból lövöldözte az erősségét. Az erősségek tüze kényszerítette a hajókat bizonyos távolságban maradásra és lehetetlenné tette, hogy a hajók és a szárazföldi csapatok együtt működjenek. Másnap reggel elhagyta az orosz hajóhad a kikötőt az Aranyhegyen lévő ütegek védelme alatt. De nem kezdett a japániakra tűzélni és nemsokára visszavonult a horgonyzó helyre. A támadás Port-Artur északi részében 27-én történt. A japániak bal szárnya Liusijingnél vonult az oroszok ellen, de visszaverték. A bárkák Fort Arturt elhagyva még három napig a város közelében maradtak, de nem halottak több tüzelést. A portarturi orosz kórházak túl vannak zsúfolva. A sebesülteket a kínai üzletekben és lakóházakban helyezték el, kiknek házaikat e célból rendelkezésre kellett bocsátani. London, augusztus 3. Port-Artur körül kemény küzdelem folyik: ez minden, ami onnan hallatszik. Tokióból azt jelentik, hogy a japániak háromnapos harc után elfoglalák a Santajku erősséget, amely egy fontos pont. London, augusztus 3. A Sahtaj ku erősség, amelyet a japániak háromnapos harc után elfoglaltak, északkertre fekszik a főkikötőtől. A kikötőt azonban onnan még sem lehet hatásosan bombázni, mert a C u n g tu Elsülted! japáni cirkáló. Róma, augusztus 3. A «Giornale d’Italia» arról értesül Jokohamából tegnapi kelettel, hogy a «Kasuga» nevű,Olaszországban épült páncélos cirkáló elsülyedt. A Malaccatifity diplomáciai titkaiból. London, augusztus 3. Több helyről Oroszországból érkező jelentések arra vallanak, hogy az orosz önkéntes flotta magatartása miatt fölmerült konfliktus még nincsen végleg elintézve. Az önkéntes flotta nyolc hajója a baltitengeri hadiflottával együtt készül Kelet-Ázsiába. Odesszai tengerészkörökben azt beszélik, hogy gondolni sem lehet arra, hogy Oroszország megengedje, hogy Anglia akerőszabadságában korlátozza. A «Petersburg» és «Szmolenszk» gőzösöknek a Dardanellákon való áthajózása a török hatóságok tudtával történt. Állítólag orosz részről nagy vesztegetés történt, a török hatóságok elnézésének megnyerésére. London, augusztus 3. A «Daily Telegraph» pétervári jelentése szerint az orosz illetékes körök kezdetben nem akartak a Malacca-kérdésben engedni. Alexis nagyherceg elnöklésével ekkor ebben a dologban minisztertanács volt s gróf Lamsdorff ezen a minisztertanácson alig tudott véleményével győzedelmeskedni. Végre csak úgy sikerült neki Anglia számára az elégtételt elérnie, hogy kijelentette, hogy Oroszországnak ebben a dologban nincs igaza. Franciaország kétségtelenül vonakodni fog ebből az ügyből kifolyóag az oroszok mellé állani, ha Angia háborút üzen s Európa egész közvéleménye az oroszok ellen lesz. A baltitengeri hadiflottáról pedig Oroszországnak le kell mondania, ha Angliával háborúba keveredik, erősség az elfoglalt erősség és a kikötő között van. Nagyon nehéz különben is a hegyre ágyút felvontatni. A balti hajóraj parancsnoka. Berlin, augusztus 3. Pétervárról jelentik aVossische Zeitungénak, hogy a Csendes-óceánra küldendő második orosz hajóraj a kronstadti hajógyárban felkészült s parancsnokává Rosestvensky ellentengernagyot nevezték ki. Kenyer nélkül. Róma, augusztus 3. A «Giornale d'Italia» Jaime bourbon hercegnek, Don Karlosz fiának több levelét közli. Az eső Valanguenban kelt július 19-én és az olasz táborokban való szenvedéseket, továbbá a kínaiak folytonos tolvajkodását jellemzi és leírja az élelem- és takarmányhiányt. A másik levél Liapjánból július 18 áról ered. Ez a levél is megemlékezik az élelemhiányról. Harminchat óra alatt a katonák csak kis teát és cukrot kaptak. Erejüket csak a tea és a dohány tartja fenn. Sámsonov tábornok a varankai ütközetekben 13-án, 14-én és 15-én a bátorság Csodáit művelte. A japáni gránátok rendeket döntöttek az oroszok soraiban. Don Jaime a jelzett ütközetekben az elesettek számát 4500—5500 főre becsüli. Az oroszok 17 ágyút is veszítettek. Visszavonulásukkor az oroszok ezer sebesültet vittek magukkal, kik közül útközben sokan meghaltak. Kenyérben folyton hiány van, mert a varankai raktárakat a visszavonulás előtt felgyújtották és az események ilyen torlódására nem készültek. Megyék és városok. (Az Ínség.) Nyitra város képviselőtestülete mai rendkívüli közgyűlésen elhatározta, hogy tekintettel a közelgő ínségre, a belügyminisztertől a vásári szabályrendelet módosítását kéri. Egy bizottsági tagnak azt az indítványát, hogy a város tízezer méter mázsa burgonyát vásároljon, későbbre halasztották. (Magyar iparpártolás.) Csongrádról Írják: A D. M. K. E. csongrádi fiókja Széchenyikor névvel nagy tevékenységet rejt. Legutóbb megkereste a Kereskedelmi Múzeumot, hogy mely hazai gyáraktól lehetne kapni magyar posztót, magyar vásznat és magyar kelmeárukat. A Kereskedelmi Múzeum készséggel megadta a kimentő választ s most társadalmi mozgalmat indítanak az idegen gyártmányok ellen. Az élhetetlen főváros, Budapest háztulajdonosaitól nem vitázható el az a jog, hogy a lakbért a kedvük szerint emeljék. A maga holmiját minden ember úgy vesztegeti, amint kedve tartja, ő tudja legjobban, akad-e vevő vagy se az emelt áru portékára. Ha a kereslet kicsi, majd megcsappan az ár, mivelhogy a kereslet és kínálat közti arány szabja meg az ár magasságát. Ez az arány pedig ma a háztulajdonosok javára billenti a mérleget. Kevés az üres lakás, de sok az olyan ember, aki lakást keres. Ergo bekövetkezett, hogy a háztulajdonosok felverték 10—2Ö°/o-kal a lakbért. Még egyszer mondjuk, joguk volt hozzá. De e joggal szemben áll a főváros törvényhatóságának az a kötelessége, hogy a lakókat megvédelnezze minden olyan támadás ellen, amelyet a főváros háztulajdonosai ok nélkül intéznek a fővárosi nép zsebe ellen. És ezt a védelmet a főváros törvényhatósága elmulasztotta. Hónapok előtt több száz holdas angyalföldi telek parcellázására kértek engedélyt a fővárostól. A kérésre az volt a válasz, hogy a főváros érdeke a belterjes fejlődés, ezzel pedig ellenkezik, hogy a kültelkeken házak épüljenek. Az ily megokolás a mi fővárosi politikánk mellett természetes. Ha az angyalföldi telekre ötszáz ház épült volna, körülbelüli tízezer lakással, a főváros lakói kimenekülhettek volna az angyalföldi lakásokba a háztulajdonosok üldözései elől. Erre különben sor se került volna, mert hiszen ha a háztulajdonosok tudják, hogy a fővárosban vannak olcsó menházak, fékezik a maguk étvágyát s szerényebb hangon tárgyalnak a lakóval. Az a tízezer lakás tehát olyan regulátor-féle lett volna, amely szabályozta volna az árak veszedelmesemelkedését. A terv tehát nem kellett. A belterjes fejlődésen kívül felhozták a rengeteg költségeket, amelyeket a fővárosnak kellene fedezni, ha megadná a parcellázáshoz az engedélyt. E költségek az utcák megnyitásából, csatornázásokból, gáz- és vízvezeték bevezetéséből keletkeznének s mintegy kétmillió koronára rúgnának. Ez pedig sokkal több pénz, mint amennyit a főváros háztartása ma elbír. Elismerjük, hogy a főváros nem arravaló, hogy a maga befektetéseivel emelje az idegen telkek értékét. Mert hiszen bizonyos, hogy a parcellázás következtében az a telek, mely ma négyszögméterenként talán csak öt koronát ér — 25—30 korona értéket képviselne. De tessék okos, demokratikus politikát csinálni. Van annak módja, hogy miképpen kell visszaszerezni a telektulajdonosoktól azt, amit a fővárostól kaptak. Ha a telektulajdonosok a közmunkák révén oly értékhez jutottak, amelyért ők maguk semmit se tettek, vessen ki a főváros ilyen telkekre, vagy házakra magasabb adót. A betterment ma már nem ismeretlen fogalom Magyarországon se. Csak a főváros törvényhatóságának tagjai idegenkedhek attól, hogy e fogalommal barátságot kössenek, mert jól tudják, hogy ők fizetnék meg e barátság árát. A főváros törvényhatóságának a fele virilistákból, tehát jórészben azokból a ház- és telektulajdonosokból áll, akik augusztus elsején a lakások árát felverték. Ezek pedig bajosan szavaznának meg olyan fővárosi törvényt, amely mélyen belenyúl zsebeikbe. Törvényhatósági rendszerünk juttatta a csőd szélére a fővárost. Ha a virilizmust egy, vagy másfél évtized előtt eltörölték volna, ma a főváros pénztára nem állana üresen. A betterment behozatala óriási jövedelmet hajtott volna a fővárosnak azon idő alatt, mely idő alatt Budapest fejlődése végbement. Ez a fejlődés meggazdagította a telekspekulánsokat, a házépítéssel foglalkozó vállalkozókat. Csak éppen a főváros szegényedett le, ami nem is csoda, mert hiszen a saját pénzével, a maga befektetéseivel járult hozzá az idegen ingatlanok értékének emeléséhez. Lesz-e rendszerváltozás, nem tudjuk. Minden kormány ígéri a fővárosi törvény revízióját. De mert ez a revízió csak a népnek válnék javára, ezért egyelőre nem sürgős. A virilisták szállítják a kormánynak a mindenre kész képviselőket, s ezt a szolgálatot illikazzal jutalmazni, hogy nem zavarják őket a nép kiuzsorázásában. • * •. .