Pesti Napló, 1905. május (56. évfolyam, 120-149. szám)

1905-05-21 / 139. szám

139. szám. Budapest, vasárnai PEST, NAPLÓ, 1905. május 2.x II folyam elvégzésére kívánja utalni a gyakornokokat, hogy ilyen után elméleti irányban is helyesen kép­zett szakembereket kapjon a társadalom. — Katonák Rákóczi ellen. Kecskeméten fel­tűnést keltett a következő eset: A kecskeméti álla­milag segélyezett városi zeneiskola május 21-dikén, vasárnap nagy zenekari hangversenyt akart rendezni. A hangverseny igen nagyszabásúnak készült, és mi­után Kecskeméten nagy zenekar nincsen, katonazene sincs, a zeneiskola a szegedi cs. és kir. 46. számú gyalogezred zenekarát szerződtette ez estére. Szent- Gály Gyula, az iskola igazgatója személyesen volt Szegeden a módozatok megbeszélése végett. Tegnap kínos fordulat történt ez ügyben. Az igazgató érte­sítést kapott a zenekarra felügyelő kapitánytól, hogy a zenekar, hivatkozással a „Corps-Commandó“ „Befehl“-jére, nem kísérheti a „Rákóczi zászlója“ című melodrámát. Szent-Gály megdöbbenve azt a távirati választ küldte erre, hogy miután a hangversenyre már nagyon sok pénzt köl­töttek a hangverseny elhalasztása lehetetlen. Erre azt a feleletet kapta, hogy a zenekar csak akkor vehet részt a hangversenyben, ha a Rákóczi-melo­­dráma kimarad a műsorból. A különös értesítésre ez volt a kecskemétiek méltó válasza : „A zenekar nem kell.“ És most, miután a hangverseny már tömérdek kiadással járt, meg fogják tartani az estélyt zenekar nélkül, katonák nélkül, s a műsornak azokat a szá­mait, amelyeket zenekari kísérettel hirdettek, elő fogják adni zongorakísérettel. A legérdekesebb az esetben az, hogy a műsoron a „Rákóczi zászló­­“ után véletlenül Huber K. „Királyinduló“-ja van ki­tűzve, ennek a szövege pedig valósággal hemzseg a királyt éltető és dicsőítő kifejezésektől. Ebből is ki­tűnik, hogy senkinek még esze­ ágában sem volt, hogy a király ellen tüntessen, mint amit katonáék a „Rákóczi”ból ki akarnak olvasni. Érdemes a meg­említésre, hogy a melodrámát ez év februárjában Szent-Gály személyes vezetése alatt előadták Kassán, ahol ugyancsak katonazene, a 64. számú cs. és kir. gyalogezred zenekara kisérte a hangversenyszámot s a hangversenyen jelen volt a kassai vezénylő tábor­nok is. — Az öngyilkos nagyváradi ügyész. Meg­emlékeztünk már arról, hogy Nagyváradon agyon­lőtte magát tegnap dr. Nagy Géza, a nagyváradi királyi ügyészség vezetője. A nagy feltűnést keltő öngyilkosságról ma a következő részleteket jelentik Nagyváradról: Dr. Nagy Géza a nagyváradi társaságnak egyik legkedveltebb tagja volt. Javakorabeli, alig negyven­kétéves ember volt és nagy jövő várt rá, mert a leg­jobban kvalifikált ügyészek egyike volt egész Ma­gyarországon. Szép fiatal feleséget és két leánykát hagyott hátra. Anyagi zavar kergette a halálba, ő kezelte a bűnügyi átalányt, amelynek évi forgalma száz-százötvenezer koronára rúg. Az ügyész ebből az átalányból március óta nagyon zavarosan teljesí­tett fizetést és ezt azzal magyarázta meg, hogy a kormány az ex-lex miatt nem küld elég pénzt, de aztán némi várakozás után mégis mindenki meg­kapta a pénzét. A számadás megvizsgálására az igazságügyminisztérium Nagyváradra küldte T­o­l- n­a­­ miniszteri számvizsgálót. Dr. Nagy teg­nap délben érkezett haza feleségével és gyerme­keivel Budapestről, ahol néhány napot töltött; azt mondják, hogy Budapesten pénzt keresett, de nem talált. Megérkezése után az ügyészségre ment, ahol Lázár Márton ügyész értésére adta, hogy Tolnay megérkezett és délután rovancsolni fog. Nagy ezután kávéházba ment, ahol pénzemberekkel tárgyalt, de hogy mily kevés eredménynyel, az bizonyítja leg­jobban, hogy a kávéházból vaskereskedésbe ment, ahol revolvert vásárolt. A kereskedőtől legnagyobb kali­berű revolvert kért s azt mondta, hogy egy barátjá­nak megígérte, hogy ilyet fog neki hozni Buda­pestről. Dr. Nagy ezután elment az ügyészségre és ott szobájába bezárkózott. A szobából nemsokára durranás hallatszott; a szolgák besiettek és az ügyészt a divánon ülve találták ; jobb halántékából vér öm­lött. A golyó azonnal megölte az ügyészt. Néhány perc múlva orvosok jelentek meg, akik azonban már nem segíthettek. Megjelent továbbá a főügyész és a rendőrkapitány, akik az összes iratokat lepe­csételték. Az öngyilkos a kártyaszenvedelemnek volt rabja. Nagyváradról még a következőket jelentik : Dr. Nagy Géza öngyilkosságának oka már minden kétsé­get kizárólag meg van állapítva. Az öngyilkos ügyész ugyanis a kezelése alatt álló bűnügyi átalányból mintegy negyvenezer koronát sikkasztott, amelyet most legutóbb kétségbeesett erőlködéssel pótolni igyekezett, de sikertelenül. Az öngyilkos ügyész csa­ládja iránt a részvét városszerte nagy.­­ Millió korona eg­y íróasztalért. Bécsből jelentik: Metternich Kelemen h­eceg, a volt birodalmi kancellár hagyatékának egyik legértékesebb tárgya az a rózsafából faragott, aranyvéré­si író­asztal, mely XIV. Lajos korából való és amit I. Napoleon ajándékozott Metternichnek. Mint a prágai „Politik“ jelenti, egy külföldi amatőr a minap egy­millió koronáért megvette az értékes asztalt és a vételárat már letette a prágai Union-banknál. Az asztalért már a múlt esztendőben nyolcszázezer ko­ronát kínáltak a Metternich-családnak. — Párbaj. A Fodor-féle vívóteremben ma dél­ben Münnich Aurél volt képviselő párbajt vívott L­o­v­á­s­z­y Márton képviselővel. A párbaj oka az volt, hogy L­o­v­á­s­z­y lapja a minap azt jelentette, hogy Münnich Aurél főkortesét a legutóbbi választá­son királyi kegyelemből jogi doktorrá nevezték ki. Münnich erre egy nyilatkozatban azt felelte, hogy a lap közleménye hazugság. Lovászy Hammersberg László és Ihász Aladár útján elégtételt kért Münnichtől, aki a maga részéről Dániel Gábor képviselőt és báró F­e­i­n­i­t­z­s­c­h Artur volt képvi­selőt nevezte meg segédül. A segédek kardbárbajban állapodtak meg, amely ma déli tizenkét órakor folyt le B­a­r­t­a Gábor tanár és Kovács Aladár jelenlétében. Az első összecsapásnál Münnich Aurél bal arcán könn­yű sebet kapott, mire a segédek megszüntették a párbajt. A párbaj után a felek ki­békültek. — A fogorvosok mozgalma. Gróf Tisza István miniszterelnök holnap, vasárnap délben fo­gadja a fogorvosok nagygyűlésének végrehajtóbizott­ságát. A küldöttséget dr. Antal egyetemi magán­tanár vezeti. A deputáció memorandumot fog átnyúj­tani, amelyben azt kívánja a kormányelnöktől, hogy adjon ki pótlólag olyan rendeletet, amelyben világo­san kijelenti, hogy a királyi engedélyek, amiket fog­­technikusoknak osztogatott, diploma jellegével nem birnak, fogorvosi cím viselésére nem jogosítanak és semmiben sem különböznek az eddig kiadott fog­húzási engedélyektől. Kérik továbbá, hogy saját ha­táskörében intézkedjék, hogy jogi megokolás alapján többé semminemű foghúzási engedélyt ne lehessen kiadni. — A bolognai gyilkosság. A Murri-Buonmar­­tini-per e hó 17-iki és 18-iki két tárgyalásáról írja torinoi levelezőnk: Az első napon azokat a szak­értőket hallgatják ki, akik a curaróról, arról a titokzatos méregről mondják el véleményüket, amelyet Borghi Tisa vallomása szerint Tullio, Bonetti Róza és Linda segítségével Bumartini­ bőre alá akart fecskendezni. Secchi doktor maga csak annyit vallott be, hogy ebből a méregből teljesen ártatlan oldatot csinált és átadta Tullionak, aki folyton bosszantotta sürgetésével és kérésével. A szakértők­nek már most azt kellett megállapítaniuk, hogy a Secchi lakásában talált oldat mennyiben ártalmas. Az egyik szakértő kis állatokon végzett kísérleteket és megállapította, hogy ezekre kellő mennyiséget véve az oldatból, halálos hatással van. A fecskendőbe azonban, amit Tulliónak használnia kellett, alig tízgrammnyi oldat fér bele és az orvos­szakértők megállapították, hogy legalább öt-tíz in­jekció szükséges ahoz, hogy­ egy embert megölje­nek vele.­­ A második napon ismét tanuk jelen­nek meg. Először Pincelli, az az ember, aki állítólag egy éjszaka két embert hallott beszélgetni arról, hogy Borghi Tisát felbujtották a vallomására. Majd két más tanút, akik Pincellinek jó barátjai és akik­nek vallomásaiból kitűnik, hogy Pincelli idegbeteg.­­ Azután ismét szakértők következnek. Buonmar­­tini sebeiről mondják el véleményüket és a vád szakértői kifejtik, hogy a sebekből és abból a hely­zetből, amiben a halottat találták, valószínűtlen, hogy küzdelem előzte volna meg a gyilkosságot, amint a védelem állítja, hanem a grófot, mihelyt hazaérke­zett, lesből szivén szúrták és azután még át- meg át­­szurkálták. A szobában lévő vérfoltokat az egyik gyilkos sebesülése okozta. Ezzel végződik a tár­gyalás. — Munkások és rendőrök harca. Győrben — mint onnan jelentik — véres összeütközés volt tegnap munkások és rendőrök között. A győri gyár­telepek, szeszgyárak és vagyongyárak munkásai, akik jórészt a közeli falvakban laknak, este munkaidő után rendszerint a vasúti töltés mentén szoktak hazamenni. A munkások ilyenkor száz-százötven főnyi tömegekben szokták ellepni a pályatestet, ami már sok forgalmi zavart okozott. Az Államvasutak főnöksége többször átírt a rendőrséghez, amelyet arra kért, hogy­ tisztása meg a vasúti pályatestet a mun­kásoktól. Tegnap este a rendőri közbelépés nagy háborúságnak lett előidézője. A munkások kövekkel megrohanták a kirendelt rendőröket, akik erre kard­dal védekeztek. A munkások közül többet megsebe­sítettek, de ők maguk is súlyosan megsebesültek. Ma a gyárakból tizenhét munkást állított elő a rend­őrség, akiket nyomban letartóztattak. A nyomozás folyamatban van s egész sereg letartóztatás várható. — Fe­l­ivás a nyomorgókhoz. Az egyetem­­ten Károlyi-palota előtt tegnap éjjel, mint közöltük, az éhségtől összerosk­adt özvegy Windhager Jó­­zsefné, aki Timót nevű fiával napok óta hajlék és kenyér nélkül tengődött a fővárosban. A szerencsét­len asszonyt jobb hely híján fiával együtt a­ tolonc­­házban helyezték el. Ma kibocsátották őket, de előbb megígértette velük a rendőrség, hogy nem tesznek kárt magukban. A szerencsétlen özvegyasszony sorsa meghatott több jósziv­t emberbarátot, akik adakoztak­ a segítésére. A rendőrséghez is érkeztek adományok, így gróf Gyürky László földbirtokostól száz, egy budapesti bankháztól ötven korona. A pénz Tóth János rendőrkapitánynál van, akinek hivatala a fő­­kapitányság épületében (n. emelet, 37. ajtó) van. Tóth felszólítja ezen az utón is Windhager József­nél hogy­ jelentkezzék nála az adományok átvétele végett a Gyilkosságtól házasságig. Különös há­zasságkötés történt a minap a Gsengery­ utcai elüljá­­rósági épületben. Az egybekelést tragikus szerelmi regény, gyilkosság és hosszú, fegyházban való tartóz­kodás előzte meg. A férj, K­o r­é n­y Mihály belesze­retett K­o­c­h­o­l Mihály nevű barátjának a nejébe s minthogy Kochol nem egyezett bele a válásba, meg­ölte őt az asszony társaságában. A fegyházban jól viselték magukat s tizenhat év múltán szabadon bo­csátották őket így végre egymáséi lehettek minisz­teri engedelemmel. Korény Mihály kőmiveslegény huszonhárom esztendős korában a liptó megyei Jamnik község­ben dolgozott. A faluban tudták, hogy a kőmivesle­­gény szerelmi viszonyt folytat Kochol Mihály fe­leségével. Az asszony hűtlenségéről a férj is tudott, mert nem is titkolták a szerelmesek. Kocholné válni akart férjétől, de ez nem egyezett bele a válásba. 1885-ben, karácsony előtt három nappal Kocholék Liptószentmiklósra mentek bevásárlás céljából. Míg a házaspár távol volt, a kőmiveslegény szeretője szo­báját meszelte. Kocholék este érkeztek vissza házuk­hoz, ahol a kőmives még mindig dolgozott. Az asz­­szony belépésekor barátságosan üdvözölte a kőmi­­vest. A férj ebben boszantást látott s dühösen kezdte szidni a szerelmeseket. Botrányos veszekedést rög­tönzött s élesre fent konyhakést emelt a kőművesre. Ez a kést kicsavarta kezéből s — mint ő állítja — önvédelemből leszúrta barátját. A döfés halá­los volt. Kocholnét és a gyilkost a rózsahe­­gyi törvényszék életfogytiglani fegyházra ítélte. Az asszony Mária Nosztrára, a férfi Illavára került. Mindketten tizenhat-tizenhat esztendeig sínylődtek a fegyházban. Hivatkozással jó magaviseletükre folya­modtak, hogy feltételesen szabadon bocsássák őket. Persze egyik se tudott a másik sorsáról. Előbb az­ asszony szabadult ki. 1902. november 19-én hagyta­ el a női bűnösök fegyházát. Faluját kereste föl. Nagy volt az öröme, mikor megtudta, hogy aki­ miatta annyit szenvedett, még él. Türelmesen bevárta az ő szabadulását is, ami 1903. január 14-én tör­tént meg. Budapestre jöttek s itt egy Lipót-körúti bérházban házmesteri állást szereztek. Tisztességgel,, kifogástalanul végzik teendőjüket. Boldogan élnek együtt A minap végre törvényesen is egymáséi le-­­hettek. Megkapták az igazságügy miniszteri engedel-­­met házasságkötésre, amitől a törvény megfosztja a hitvesgyilkost. Néhány nap előtt keltek egybe a­ Csengery-utcai elüljáróságon K­o­z­á­r­y anyakönyv-­­ vezető előtt. — A halálraítélt többszörös feleséggyi-l­kos. Londonból jelentik: A csikágói esküdtszék teg-­­nap halálra ítélte Hoch Jánost, aki az Egyesült­ Államok különböző városaiban harminckilencszer nő­sült, feleségeit kifosztogatta, aztán faképnél hagyta, és közülük többeket megmérgezett. Az esküdtek so­­­káig nem tudtak egyhangú verdiktet hozni, pedig az­­ amerikai törvények egyhangú határozatot követelnek. A két esküdt úgy akart szavazni, hogy életfogytig tartó börtönre szóljon az ítélet, de végül mégis létrejött­­ az egyhangú verdikt. Hoci János rémülten hallgatta­ végig a halálos ítéletet, mert erősen bizakodott benne , hogy sikerült az esküdtekkel elhitetnie azt a véde­kezését, amire különben védője is építette az egész­­ védelmet, hogy t. i. legutolsó nejét, akit exhumálta­; tett a törvényszék és a holtesten arzenikumot talál­­­tak a szakértők, nem ő ölte meg, hanem az asszony­­ húga, özvegy Fischer Emilia, aki el akarta magát­­ vétetni Hoch Jánossal. Amikor a halálraítélt fölocsú­­j­dott rémületéből, az elnök kérdésére még egyszer­­ erősítgette ártatlanságát. A magyarázó jelenet közben­­ a hallgatóság padjain sok asszony elájult. — Óvadék­-sikkasztó ügynök. Lelketlen mó­don fosztott meg egész sereg szegény embert össze- s kuporgatott vagyonkájától H­a­jt­y­á­r Ferenc, aki­­ már több ízben ült a börtönben csalás és sikkasztás miatt. Hogy legutóbb kiszabadult, az óvadéksikkasz­tásra adta magát. Apróhirdetéseket tett közé, ame­lyekben kitűnő feltételek mellett állást ígért, de csak óvadékképes embereknek. Jelentkező persze akadt elég. Hattyár valamennyit zugirodákban helyezte el, , a két-háromszáz forint pénzüket, elvette és a­ maga céljaira fordította. Tizenegy szegény embert fosztott ki ily módon, akik végre is, amikor rájöttek a tur­­piságra, följelentést tettek ellene. Hattyár Ferencet ma, a rendőrség letartóztatta.

Next