Pesti Napló, 1905. május (56. évfolyam, 120-149. szám)
1905-05-21 / 139. szám
139. szám. Budapest, vasárnai PEST, NAPLÓ, 1905. május 2.x II folyam elvégzésére kívánja utalni a gyakornokokat, hogy ilyen után elméleti irányban is helyesen képzett szakembereket kapjon a társadalom. — Katonák Rákóczi ellen. Kecskeméten feltűnést keltett a következő eset: A kecskeméti államilag segélyezett városi zeneiskola május 21-dikén, vasárnap nagy zenekari hangversenyt akart rendezni. A hangverseny igen nagyszabásúnak készült, és miután Kecskeméten nagy zenekar nincsen, katonazene sincs, a zeneiskola a szegedi cs. és kir. 46. számú gyalogezred zenekarát szerződtette ez estére. Szent- Gály Gyula, az iskola igazgatója személyesen volt Szegeden a módozatok megbeszélése végett. Tegnap kínos fordulat történt ez ügyben. Az igazgató értesítést kapott a zenekarra felügyelő kapitánytól, hogy a zenekar, hivatkozással a „Corps-Commandó“ „Befehl“-jére, nem kísérheti a „Rákóczi zászlója“ című melodrámát. Szent-Gály megdöbbenve azt a távirati választ küldte erre, hogy miután a hangversenyre már nagyon sok pénzt költöttek a hangverseny elhalasztása lehetetlen. Erre azt a feleletet kapta, hogy a zenekar csak akkor vehet részt a hangversenyben, ha a Rákóczi-melodráma kimarad a műsorból. A különös értesítésre ez volt a kecskemétiek méltó válasza : „A zenekar nem kell.“ És most, miután a hangverseny már tömérdek kiadással járt, meg fogják tartani az estélyt zenekar nélkül, katonák nélkül, s a műsornak azokat a számait, amelyeket zenekari kísérettel hirdettek, elő fogják adni zongorakísérettel. A legérdekesebb az esetben az, hogy a műsoron a „Rákóczi zászló“ után véletlenül Huber K. „Királyinduló“-ja van kitűzve, ennek a szövege pedig valósággal hemzseg a királyt éltető és dicsőítő kifejezésektől. Ebből is kitűnik, hogy senkinek még esze ágában sem volt, hogy a király ellen tüntessen, mint amit katonáék a „Rákóczi”ból ki akarnak olvasni. Érdemes a megemlítésre, hogy a melodrámát ez év februárjában Szent-Gály személyes vezetése alatt előadták Kassán, ahol ugyancsak katonazene, a 64. számú cs. és kir. gyalogezred zenekara kisérte a hangversenyszámot s a hangversenyen jelen volt a kassai vezénylő tábornok is. — Az öngyilkos nagyváradi ügyész. Megemlékeztünk már arról, hogy Nagyváradon agyonlőtte magát tegnap dr. Nagy Géza, a nagyváradi királyi ügyészség vezetője. A nagy feltűnést keltő öngyilkosságról ma a következő részleteket jelentik Nagyváradról: Dr. Nagy Géza a nagyváradi társaságnak egyik legkedveltebb tagja volt. Javakorabeli, alig negyvenkétéves ember volt és nagy jövő várt rá, mert a legjobban kvalifikált ügyészek egyike volt egész Magyarországon. Szép fiatal feleséget és két leánykát hagyott hátra. Anyagi zavar kergette a halálba, ő kezelte a bűnügyi átalányt, amelynek évi forgalma száz-százötvenezer koronára rúg. Az ügyész ebből az átalányból március óta nagyon zavarosan teljesített fizetést és ezt azzal magyarázta meg, hogy a kormány az ex-lex miatt nem küld elég pénzt, de aztán némi várakozás után mégis mindenki megkapta a pénzét. A számadás megvizsgálására az igazságügyminisztérium Nagyváradra küldte Tol- na miniszteri számvizsgálót. Dr. Nagy tegnap délben érkezett haza feleségével és gyermekeivel Budapestről, ahol néhány napot töltött; azt mondják, hogy Budapesten pénzt keresett, de nem talált. Megérkezése után az ügyészségre ment, ahol Lázár Márton ügyész értésére adta, hogy Tolnay megérkezett és délután rovancsolni fog. Nagy ezután kávéházba ment, ahol pénzemberekkel tárgyalt, de hogy mily kevés eredménynyel, az bizonyítja legjobban, hogy a kávéházból vaskereskedésbe ment, ahol revolvert vásárolt. A kereskedőtől legnagyobb kaliberű revolvert kért s azt mondta, hogy egy barátjának megígérte, hogy ilyet fog neki hozni Budapestről. Dr. Nagy ezután elment az ügyészségre és ott szobájába bezárkózott. A szobából nemsokára durranás hallatszott; a szolgák besiettek és az ügyészt a divánon ülve találták ; jobb halántékából vér ömlött. A golyó azonnal megölte az ügyészt. Néhány perc múlva orvosok jelentek meg, akik azonban már nem segíthettek. Megjelent továbbá a főügyész és a rendőrkapitány, akik az összes iratokat lepecsételték. Az öngyilkos a kártyaszenvedelemnek volt rabja. Nagyváradról még a következőket jelentik : Dr. Nagy Géza öngyilkosságának oka már minden kétséget kizárólag meg van állapítva. Az öngyilkos ügyész ugyanis a kezelése alatt álló bűnügyi átalányból mintegy negyvenezer koronát sikkasztott, amelyet most legutóbb kétségbeesett erőlködéssel pótolni igyekezett, de sikertelenül. Az öngyilkos ügyész családja iránt a részvét városszerte nagy. Millió korona egy íróasztalért. Bécsből jelentik: Metternich Kelemen heceg, a volt birodalmi kancellár hagyatékának egyik legértékesebb tárgya az a rózsafából faragott, aranyvérési íróasztal, mely XIV. Lajos korából való és amit I. Napoleon ajándékozott Metternichnek. Mint a prágai „Politik“ jelenti, egy külföldi amatőr a minap egymillió koronáért megvette az értékes asztalt és a vételárat már letette a prágai Union-banknál. Az asztalért már a múlt esztendőben nyolcszázezer koronát kínáltak a Metternich-családnak. — Párbaj. A Fodor-féle vívóteremben ma délben Münnich Aurél volt képviselő párbajt vívott Lovászy Márton képviselővel. A párbaj oka az volt, hogy Lovászy lapja a minap azt jelentette, hogy Münnich Aurél főkortesét a legutóbbi választáson királyi kegyelemből jogi doktorrá nevezték ki. Münnich erre egy nyilatkozatban azt felelte, hogy a lap közleménye hazugság. Lovászy Hammersberg László és Ihász Aladár útján elégtételt kért Münnichtől, aki a maga részéről Dániel Gábor képviselőt és báró Feinitzsch Artur volt képviselőt nevezte meg segédül. A segédek kardbárbajban állapodtak meg, amely ma déli tizenkét órakor folyt le Barta Gábor tanár és Kovács Aladár jelenlétében. Az első összecsapásnál Münnich Aurél bal arcán könnyű sebet kapott, mire a segédek megszüntették a párbajt. A párbaj után a felek kibékültek. — A fogorvosok mozgalma. Gróf Tisza István miniszterelnök holnap, vasárnap délben fogadja a fogorvosok nagygyűlésének végrehajtóbizottságát. A küldöttséget dr. Antal egyetemi magántanár vezeti. A deputáció memorandumot fog átnyújtani, amelyben azt kívánja a kormányelnöktől, hogy adjon ki pótlólag olyan rendeletet, amelyben világosan kijelenti, hogy a királyi engedélyek, amiket fogtechnikusoknak osztogatott, diploma jellegével nem birnak, fogorvosi cím viselésére nem jogosítanak és semmiben sem különböznek az eddig kiadott foghúzási engedélyektől. Kérik továbbá, hogy saját hatáskörében intézkedjék, hogy jogi megokolás alapján többé semminemű foghúzási engedélyt ne lehessen kiadni. — A bolognai gyilkosság. A Murri-Buonmartini-per e hó 17-iki és 18-iki két tárgyalásáról írja torinoi levelezőnk: Az első napon azokat a szakértőket hallgatják ki, akik a curaróról, arról a titokzatos méregről mondják el véleményüket, amelyet Borghi Tisa vallomása szerint Tullio, Bonetti Róza és Linda segítségével Bumartini bőre alá akart fecskendezni. Secchi doktor maga csak annyit vallott be, hogy ebből a méregből teljesen ártatlan oldatot csinált és átadta Tullionak, aki folyton bosszantotta sürgetésével és kérésével. A szakértőknek már most azt kellett megállapítaniuk, hogy a Secchi lakásában talált oldat mennyiben ártalmas. Az egyik szakértő kis állatokon végzett kísérleteket és megállapította, hogy ezekre kellő mennyiséget véve az oldatból, halálos hatással van. A fecskendőbe azonban, amit Tulliónak használnia kellett, alig tízgrammnyi oldat fér bele és az orvosszakértők megállapították, hogy legalább öt-tíz injekció szükséges ahoz, hogy egy embert megöljenek vele. A második napon ismét tanuk jelennek meg. Először Pincelli, az az ember, aki állítólag egy éjszaka két embert hallott beszélgetni arról, hogy Borghi Tisát felbujtották a vallomására. Majd két más tanút, akik Pincellinek jó barátjai és akiknek vallomásaiból kitűnik, hogy Pincelli idegbeteg. Azután ismét szakértők következnek. Buonmartini sebeiről mondják el véleményüket és a vád szakértői kifejtik, hogy a sebekből és abból a helyzetből, amiben a halottat találták, valószínűtlen, hogy küzdelem előzte volna meg a gyilkosságot, amint a védelem állítja, hanem a grófot, mihelyt hazaérkezett, lesből szivén szúrták és azután még át- meg átszurkálták. A szobában lévő vérfoltokat az egyik gyilkos sebesülése okozta. Ezzel végződik a tárgyalás. — Munkások és rendőrök harca. Győrben — mint onnan jelentik — véres összeütközés volt tegnap munkások és rendőrök között. A győri gyártelepek, szeszgyárak és vagyongyárak munkásai, akik jórészt a közeli falvakban laknak, este munkaidő után rendszerint a vasúti töltés mentén szoktak hazamenni. A munkások ilyenkor száz-százötven főnyi tömegekben szokták ellepni a pályatestet, ami már sok forgalmi zavart okozott. Az Államvasutak főnöksége többször átírt a rendőrséghez, amelyet arra kért, hogy tisztása meg a vasúti pályatestet a munkásoktól. Tegnap este a rendőri közbelépés nagy háborúságnak lett előidézője. A munkások kövekkel megrohanták a kirendelt rendőröket, akik erre karddal védekeztek. A munkások közül többet megsebesítettek, de ők maguk is súlyosan megsebesültek. Ma a gyárakból tizenhét munkást állított elő a rendőrség, akiket nyomban letartóztattak. A nyomozás folyamatban van s egész sereg letartóztatás várható. — Felivás a nyomorgókhoz. Az egyetemten Károlyi-palota előtt tegnap éjjel, mint közöltük, az éhségtől összeroskadt özvegy Windhager Józsefné, aki Timót nevű fiával napok óta hajlék és kenyér nélkül tengődött a fővárosban. A szerencsétlen asszonyt jobb hely híján fiával együtt a toloncházban helyezték el. Ma kibocsátották őket, de előbb megígértette velük a rendőrség, hogy nem tesznek kárt magukban. A szerencsétlen özvegyasszony sorsa meghatott több jószivt emberbarátot, akik adakoztak a segítésére. A rendőrséghez is érkeztek adományok, így gróf Gyürky László földbirtokostól száz, egy budapesti bankháztól ötven korona. A pénz Tóth János rendőrkapitánynál van, akinek hivatala a főkapitányság épületében (n. emelet, 37. ajtó) van. Tóth felszólítja ezen az utón is Windhager Józsefnél hogy jelentkezzék nála az adományok átvétele végett a Gyilkosságtól házasságig. Különös házasságkötés történt a minap a Gsengery utcai elüljárósági épületben. Az egybekelést tragikus szerelmi regény, gyilkosság és hosszú, fegyházban való tartózkodás előzte meg. A férj, Ko ré ny Mihály beleszeretett Kochol Mihály nevű barátjának a nejébe s minthogy Kochol nem egyezett bele a válásba, megölte őt az asszony társaságában. A fegyházban jól viselték magukat s tizenhat év múltán szabadon bocsátották őket így végre egymáséi lehettek miniszteri engedelemmel. Korény Mihály kőmiveslegény huszonhárom esztendős korában a liptó megyei Jamnik községben dolgozott. A faluban tudták, hogy a kőmiveslegény szerelmi viszonyt folytat Kochol Mihály feleségével. Az asszony hűtlenségéről a férj is tudott, mert nem is titkolták a szerelmesek. Kocholné válni akart férjétől, de ez nem egyezett bele a válásba. 1885-ben, karácsony előtt három nappal Kocholék Liptószentmiklósra mentek bevásárlás céljából. Míg a házaspár távol volt, a kőmiveslegény szeretője szobáját meszelte. Kocholék este érkeztek vissza házukhoz, ahol a kőmives még mindig dolgozott. Az aszszony belépésekor barátságosan üdvözölte a kőmivest. A férj ebben boszantást látott s dühösen kezdte szidni a szerelmeseket. Botrányos veszekedést rögtönzött s élesre fent konyhakést emelt a kőművesre. Ez a kést kicsavarta kezéből s — mint ő állítja — önvédelemből leszúrta barátját. A döfés halálos volt. Kocholnét és a gyilkost a rózsahegyi törvényszék életfogytiglani fegyházra ítélte. Az asszony Mária Nosztrára, a férfi Illavára került. Mindketten tizenhat-tizenhat esztendeig sínylődtek a fegyházban. Hivatkozással jó magaviseletükre folyamodtak, hogy feltételesen szabadon bocsássák őket. Persze egyik se tudott a másik sorsáról. Előbb az asszony szabadult ki. 1902. november 19-én hagyta el a női bűnösök fegyházát. Faluját kereste föl. Nagy volt az öröme, mikor megtudta, hogy aki miatta annyit szenvedett, még él. Türelmesen bevárta az ő szabadulását is, ami 1903. január 14-én történt meg. Budapestre jöttek s itt egy Lipót-körúti bérházban házmesteri állást szereztek. Tisztességgel,, kifogástalanul végzik teendőjüket. Boldogan élnek együtt A minap végre törvényesen is egymáséi le-hettek. Megkapták az igazságügy miniszteri engedel-met házasságkötésre, amitől a törvény megfosztja a hitvesgyilkost. Néhány nap előtt keltek egybe a Csengery-utcai elüljáróságon Kozáry anyakönyv- vezető előtt. — A halálraítélt többszörös feleséggyi-lkos. Londonból jelentik: A csikágói esküdtszék teg-nap halálra ítélte Hoch Jánost, aki az Egyesült Államok különböző városaiban harminckilencszer nősült, feleségeit kifosztogatta, aztán faképnél hagyta, és közülük többeket megmérgezett. Az esküdtek sokáig nem tudtak egyhangú verdiktet hozni, pedig az amerikai törvények egyhangú határozatot követelnek. A két esküdt úgy akart szavazni, hogy életfogytig tartó börtönre szóljon az ítélet, de végül mégis létrejött az egyhangú verdikt. Hoci János rémülten hallgatta végig a halálos ítéletet, mert erősen bizakodott benne , hogy sikerült az esküdtekkel elhitetnie azt a védekezését, amire különben védője is építette az egész védelmet, hogy t. i. legutolsó nejét, akit exhumálta; tett a törvényszék és a holtesten arzenikumot találtak a szakértők, nem ő ölte meg, hanem az asszony húga, özvegy Fischer Emilia, aki el akarta magát vétetni Hoch Jánossal. Amikor a halálraítélt fölocsújdott rémületéből, az elnök kérdésére még egyszer erősítgette ártatlanságát. A magyarázó jelenet közben a hallgatóság padjain sok asszony elájult. — Óvadék-sikkasztó ügynök. Lelketlen módon fosztott meg egész sereg szegény embert össze- s kuporgatott vagyonkájától Hajtyár Ferenc, aki már több ízben ült a börtönben csalás és sikkasztás miatt. Hogy legutóbb kiszabadult, az óvadéksikkasztásra adta magát. Apróhirdetéseket tett közé, amelyekben kitűnő feltételek mellett állást ígért, de csak óvadékképes embereknek. Jelentkező persze akadt elég. Hattyár valamennyit zugirodákban helyezte el, , a két-háromszáz forint pénzüket, elvette és a maga céljaira fordította. Tizenegy szegény embert fosztott ki ily módon, akik végre is, amikor rájöttek a turpiságra, följelentést tettek ellene. Hattyár Ferencet ma, a rendőrség letartóztatta.