Pesti Napló, 1906. február (57. évfolyam, 31-58. szám)
1906-02-01 / 31. szám
Megy a gőzös. Irta: Révész Béla. (Utána román tilos.) Gyula diák elindult az apjával a vonathoz. A harmatos augusztusi hajnalon megcsendültek a püspöki város kicsi és nagy harangjai és csilingelő, bongó hangokon össze-vissza énekelgettek. Gyula diák ballagott az apja oldalán, keresztül a szigeti sétautakon. Rászállott és fogva tartotta a titkos — nagy érzés, megy Pestre tanulni és zsongott a lelkében a sok mindenféle érzés, az elbizakodottság, hirtelen ijedtség, a nehéz utak sejtelme, a jövendő káprázata, kergették, átfonták egymást, de azért hullámaiból büszkén és diadalmasan merült föl Gyula diák előtt, a feladat, mely sütötte, szivárványosan bontogatta képzeletét. A harangok muzsikája elkapta Gyula szivét, melybe ceremóniás hangulat suhant be hirtelen és ünnepélyesen meghatódott, mikor mentek a gesztenyés utakon, a vastag fák koronáin átszakadtak a napfolyók s méla aranyfoltok reszkettek a barna földön. A nagy harang is kongott-kongott s Gyula diák elgondolta, hogy ma ünnepi mise lesz a várban, a fehér karingben kispapok lépegetnek, rubintos palástokban kanonokok alázkodnak, biboros ornátusában áldást szór a püspök s teli tüdővel megszólal az orgona, furulázó, gordonkás hangok hömpölyögnek alá a magasságból, a nők lágyabban, a férfiak ércesebben énekelnek ... és ő ezt ma nem fogja hallani, nem fogja látni. Gyula diák sóhajtgatott, a szigeti kertek illata feléje áramlott s olyan volt a szagossága, mint a bazilika tömjénillata. Gyula diák felült a vonatra és a szeme még könnyes volt a bucsuzkodástól. Az arcán még érezte meleg cirógatással az anyja csókját, a teste borzongott a fájdalmas érzéstől, mikor az apja erős kulcsolással ölelgette, de a lelke már nevetgélt, amikor a testvérkéire gondolt, akik reggeli álmaikból ébredezve csókolgatták őt és sírtak, keservesen. A vonat röpült, Gyula diák mélyen behúzódott a fülke egyik sarkába és kíváncsiskodva figyelte, mint váltogatják egymást, rejtőznek a levegőben odakünn a telegráfdrótok, néha elmerülnek, néha fölrepülnek, néha összefutnak a füstfelhőkben, melyek imbolyogva, szétszakadva egyre úsztak feléje a mozdony tájékáról. Mi minden pereghet le, történhetik játékosan egy harmadik osztályú, durván megépített fülke sarkában? ahol egy diák ül, forró ábrándok, kábulatos reménységek között? vágtatva a délibábos, csaló nagy Budapest felé? Gyula diák gyönyörű hittel a lelkében, ment, röpült bátran az igézetes célok felé, a nagy ködben, mely az útja előtt terjengett, megvillantak a vakmerő, de bizonyosnak érzett garanciák. A „napok“ azok rendben voltak, a búcsúzóestén a család pontosan kijelölte, a Gyula itt fog ebédelni, ott fog vacsoráin, az összes lemenő és fölmenő rokonság, mely Budapesten rejtőzött, mint csalhatatlan térkép rajzolódott ki a familia előtt és Gyulát tanítgatták, itt az út, ott az út, ahol a kenyér kacsintgat a szegény gyerekre. Gyula nem is volt kishitű és valahogy odahaza belénevelődött a babonás érzés, hogy nem szabad félni, csak bízni kell, bízni és ha nagy a baj, minden szakad, megjön a segítség. A kisdiákkal játszottak a sejtelmek, meg-megütögették, furcsaságok felé terelgették a képzeletét, de a zsongó káosz csöndesült, újra és újra fölébe került a nagy bizakodás, hogy minden úgy lesz, ahogy azt a szegény, tanulni akaró gyerekek, akarják és megérdemlik. Egyébként Gyula diák hittől duzzadó filozófiájának, ahogy a derék és szegény emberekről gondolkozott, érthető és exotikus gyökere volt. Egy forró káprázatos történet, mely most, mikor álmodozva suhant Pest felé, elringott előtte és vele együtt csapatosan jöttek a nyomorúságnak nem bántó, izgalmas emlékei. Gyuláék egy évig Budapesten laktak. A nagy fölkerekedés, amikor a familia elhagyta a kicsi várost, úgy történt, hogy Gyula anyja kiadta a jelszót Pestre kell menni élni. Az ő akarata pedig kemény akarat volt, ami ellen a családfő a fürgelábú ügynök, hiába harcolt. A gerinces asszony megállt tervével az urával szemben és viharok, veszekedések után a derék ügynök, mint mindig, most is beadta a derekát és ha sóhajtgatott, szűkölt is a bajoktól, már együtt tervelgette a feleségével a pesti új életet. A nagy sóvárgások közül való volt, ahogy a Gyula anyja Pestről álmodozott. Falun született és nevelkedett és asszony korában is kicsivárosban élt mindig, nyomorgó sorsa id _—....... — I ■■ ■■ ............ . . Budapest, január 31. A fiumei konferencia. Fiuméban február 18-án lesz a koalíció vezérlő bizottságának tanácskozása a horvát ellenzéki képviselőkkel, akik még a konferencia előtt közös akció programmánaki megállapítása céljából érintkezésbe fognak lépni a horvátországi és dalmáciai szerb párttal. A fiumei konferencia két napig fog tartani.