Pesti Napló, 1907. november (58. évfolyam, 259-284. szám)

1907-11-07 / 264. szám

I­6 Budapest, csütörtök __________PESTI NAPLÓ, T107. november 7. 264. szám I Egész küzdelmem odairányult, hogy bebizonyítsam,­­ hogy ilyen dolgoknak politikai kiaknázása botorság. Az elnök: Ezért nem volt szükséges a kancel­lárt megtámadni. Vagy azt akarja mondani, hogy a azok érdekében, akik önnel hasonlóan gondolkoz­nak indított kampányt a kancellár ellen. A vádlott Bülowot homoszexuálisnak tartja, bár nem hiszi, hogy a kancellár hajlama tettleg is­­ nyilvánult. Szerinte Bülow kezdeményezte a liebenbergiek ellen megindult intrikát, ő állt Har­den és Hirschfeld mögött. Vádlott azt akarta a r­öpíratban jelezni, hogy Bülow személyes boszút akart állni Eulenburg hercegen. Megtámadta Bülowot, aki homoszexuális ember létére a homo­­szexualitást mások ellen kihasználja. Ha Bülow herceget kíméli a törvény, akkor ugyanez a kímé­let jár ki Eulenburg hercegnek is. Végül kijelenti, hogy a bizonyítási eljárásba nem akar hálószoba­­titkokat belevonni. Az elnök a bizonyítási eljárást megnyitja. Bülow vallomása. Elsőnek Bülow herceg birodalmi kancellár áll a törvényszék elé, 58 éves, lutheránus, így kezdi vallomását ! . — Eskü alatt kijelentem, h­ogy nemcsak ellen­szenvesnek, utálatosnak, de hihetetlennek is tartom a hom­oszexualitást, a perverzitást és egyébb termé­szetellenes hajlamokat. Eskü alatt vallom, hogy sohasem vétettem a 175. szakasz ellen és hogy a homoszexualitás, vagy ahoz hasonló bármiféle haj­lam bármilyen formában és mértékben teljesen érthetetlen előttem, a vád tehát, amelylyel illettek, képtelen és hazug. A kancellár ezután elmondta, hogy a kancellári hivatal legfontosabb irodai aktáit Scheefer titkos tanácsos és Seeband titkos udvari tanácsos végzik, őnekik mondja a kancellár tollba távíratait, ren­deleteit, leveleit, ők regisztrálják az iratokat, ün­nepségekre ők küldik szét a meghívókat és a tele­fonszolgálatot is ellátják. Reggel 9 órától késő estig tart terhes és fontos szolgálatuk, a nap min­den percében rendelkezésre állnak és feltétlen meg­bízhatóságot követelnek tőlük. A kancellár köte­lességének tartotta, hogy ezeket a hivatalnokokat megerőltető, szolgálatukért megfelelő fizetéssel és előléptetéssel rekompenzálja. Alárendeltjeimnek mindig jóakaró és igazságos főnöke voltam — mondja a kancellár. — Nem va­gyok gőgös, de familiaritásról köztem és hivatal­nokaim közt — különösen Scheefer és Seeband ta­nácsosok közt­­— sem itt, sem római szolgálati időm alatt szó sem lehetett Seeband, aki nős ember, nem lakik a kancellária épületében, Scheefer ugyan ott lakik, de csak azért, hogy sürgős teendő esetén mindig rendelkezésre álljon. Scheefer talán évente háromszor-négyszer volt asztali vendégem, ő felsége a császár vagy feleségem születése napján. Sohsent sétáltam, lovagoltam vagy kocsiztam vele, sem itt, sem­­ Norderneyben, sem Rómában vagy akárhol másutt. . További kérdésekre Bülow herceg kijelenti, hogy nem igaz, mintha őt homosexuális dolgokkal való vonatkozásban valaha is megzsarolták volna, vagy akarták volna megzsarolni. A röpirat azzal is vádolja a herceget, hogy ő áll a Zukunft esmer­retes támadásai mögött. Ez nem igaz. Végül el­mondja a herceg, hogy 1903-ban mint nagykövet került Rómába, ahol 1907. őszéig tartózkodott. A francia nagykövetet ismeri, de nem volt vele együtt Rómában. Scheefer Ferenc mostani titkos kor­mánytanácsost Rómában mint irodatisztet ismerte meg és rendkívüli szorgalma miatt Berlinbe vitte. Az elnök, úgy látszik, ez a körülmény, hogy egy férfi olyan nagy karriert csinált, tűnt fel gya­núsnak. Azt állítják, hogy főméltóságos férfiakkal érintkezett, akik homosexuális hajlamokkal bírtak és ilyen helyeken ön Sch­eeferrel szokott megje­lenni. Itt állítólag meleg kézszoritások és csákó­­lódlások is szoktak előfordulni. Bülow herceg: Tudtommal sohasem jelentem meg Sch­eeferrel együtt társaságban. Azokról a kézszoritásokról és egyebekről, azt hiszem, teljesen felesleges, hogy nyilatkozzam. Lynar grófot nem is­­merem, ellenben nagyon jól ismerem Eulenburgot és Hohenaut. Magam is hallottam azokról a vádakról, amelyekkel gyanúsították őket, de nem tettem e tekintetben ellenük semmiféle hivatalos lépéseket, sőt nem is beszéltem velük volna ilyen dolgokról. Az elnök: Vádlott azt állítja, hogy hercegsé­ged Eulenburg herceggel gyakran beszélt a homo­sexualitásról. Bülow herceg: Tudtommal sohsem beszéltem Eulenburg herceggel homosexuális vagy azzal ösz­szefüggő dolgokról. A férfinem iránt nem érzek abnormális hajlamokat és még kevésbbé érzek el­­lenszenvet a női nem iránt. Nem emlékszem, hogy ily dolgok Eulenburg herceg és köztem valaha szóba kerültek volna. Az elnök: Talán a 175-ik szakasz eltörlésének kérdése szóba került önök közt. Bülow herceg: Eskü alatt vallom, hogy Eulen­­burg herceggel sohsem beszéltem a 170-ik szakasz eltörléséről. Hivatalból sohsem foglaltam állást ennek a szakasznak a tekintetében. Ami a vádlott által idézett római tanúkat­­illeti, azokat vagy csak hírből ismerem, vagy egyáltalán nem is isme­rem őket A kancellárt ezután kívánságára ideiglenesen elbocsátják a tárgyalási teremből, miután kijelenti, hogy bármely pillanatban a törvényszék rendelke­zésére áll. Eulenburg herceg tanúvallomása. Ezután Eulenburg herceg kihallgatása kö­vetkezik. Eulenburg herceget, akit mint tanút hallgat­nak ki, két szolga vezeti be a terembe. A herceg nagynehezen előremegy s leül egy székre, amelyen ülve, meglepően szilárd hangon teszi le az esküt s mondja el vallomását. Az elnök: A vádlott azt mondja, h­ogy Bülow herceg homosexualitással terhelt és hogy ő önnel sokat érintkezett. Beszélgetés közben homosexuális dolgokról is többször szó esett, még pedig magasz­­talólag. Ez alkalommal a férfinem iránt való von­zalmuk s a nők iránti ellenszenvük is nyilvánva­lóvá lett. Eulenburg herceg: Minderről abszolúte sem­mit sem tudok. Bülow herceggel én gyermekkorom óta jó barátságban vagyok és föltétlenül tudom, hogy azokról a dolgokról, amelyeket a vádlott föl­említ, soha sem beszélgettünk. Elejétől végig va­lótlanság, amit a vádlott állít. Kérem az elnök urat, hogy ez alkalommal, amikor mint tanú állok itt, én aki állítólag homosexuális vagyok, néhány szót szólhassak magamról. Az elnök: Nem szívesen kalandoznék arra a területre, anélkül, hogy valamely­ik ezt szüksé­gessé tenné. Arra törekszem, hogy a tárgyalást a panasz tárgyára korlátozzam. Talán a vádlott kér­dései majd alkalmat nyújtanak a tanúnak arra, hogy kijelentéseit megtehesse. Eulenburg herceg: Kijelentéseimben rövid le­szek és rendkívül hálás lennék, ha a jelen alkalom­mal néhány szót mondhatnék, annál is inkább, mert az utóbbi per alkalmával súlyos betegség akadályo­zott a megjelenésben és a törvényszék nem adott más alkalmat kijelentéseim megtételére. Ezennel határozottan kijelentem, hogy soha életemben el nem követtem olyan büntetendő cselekményt, amely a 175. szakaszba ütköznék. Ami a Hirschfeld dr.­­nak a másik perben tett kijelentéseit illeti, azok vitatásába most nem bocsátkozom, mert mindaz a finom árnyalat, amelylyel rendszerét igazolni akar­ja, végül is arra vezetne, hogy egyetlenegy ember sem érezhetné magát biztonságban ama gyanú elle­nében, vájjon homosexuálisnak tekintik-e vagy sem? Ifjúságomban tü lelkesedő barát voltam. Ezután Bülow Bernátot, a birodalmi kancellár unokaöcscsét hallgatták ki. Gróf Bülow Bernát, a kancellár jogszigorló unokaöcscse azt vallja, hogy fogalma sincs olyan té­nyekről, amelyeknek alapján Bülow herceget homo­­sexualitással lehetne vádolni. Ő maga sem az. Ez­után a tárgyalást délutánra halasztották. Eulenburg Fülöp herceg után Scheeffer titkos tanácsost, majd a kancellár házmesterét hallgatták ki, akik mindenben megerősítették Bülow herceg vallomását. Utolsónak Gehlson Joachim ismert pamfletista kihallgatására került a sor, aki több cikkben ha­sonló vádakkal illette a kancellárt, mint Brand­ Gehlsen azt állítja, hogy adatait gróf Schulenburg­­tól és dr. Hirschfeld Magnustól kapta. Scheeffer­­ről sohasem hallott semmit és nem is írt semmit. Elnök a tárgyalást egy órára felfüggeszti. A délutáni tárgyalás: Berlin, november 6. "(Saját tudósítónktól.) Délután harmadfél óra­­kor kezdődött ismét a bizonyítási eljárás. Még csak" Treschkow rendőrbiztos tett némi jelentéktelenebb vallomást, aztán az elnök átadta a szót dr. Arnau védőnek, aki kijelentette, hogy a tárgyalás magát a vádlottat is meggyőzte vádjainak alaptalanságai­ről, de mivel Brand be akarja bizonyítani jóhisze­­műségét, arra kérte a védőt, hogy indítványozza a tárgyalás elhalasztását és gróf Schulenburg meg­­idézését, igazolandó, hogy információit a gróftól kapta. A törvényszék rövid tanácskozás után vissza­utasította a védő előterjesztését s ezzel a bizonyí­tási eljárás bevégződütt. A plaidoyerkre került a sor. Dr. Preuss főügyész másfélévi fogházat indít­ványozott és kérte a vádlott rögtönös letartóz­tatását. Dr.­­Arnau védő a 193. szakasz alkalmazását ajánlotta, mert a bona fides kétségtelen,,­g­v Brand védekezése. u­r Berlin, november 6. (Saját tudósítónktól.) Brand Adolf a maga védelmére felhozta, hogy jóhiszeműen járt el, meg akarta állapítani a törvényszék elődt, várjon, volt-e morális alapja annak, hogy a császár legszűkebb környezetének egynémely tagját kivégezték. Erre más eszköz nem állott rendelkezésére, mint az, amelyhez folyamodott. Szavahihető információk alapján megvádolta a kancellárt és ha egyebet nem is ért el, az is eredmény, hogy Eulenburg herceg nyíltan bevallotta, hogy barátait odaadóan szerette. •— Végzetes rám nézve — úgymond — hogy legtöbb tanú cserben hagyott. Ha már el kell ítél­tetnem, kérem enyhítő körülményül betudni, hogy 10 év óta szívem vérét áldoztam a 175. szakasz kiküszöbölése ellen megindított küzdelemért. Sike­rült bebizonyítanom, hogy Bülow herceg címen olyan rajongó szeretettel viseltetett barátai irányá­ban, mint Eulenburg herceg, tehát homosexuális. Kérem, legyenek tekintettel öreg szüleimre az ítélethozatalnál. Az ítélet. ..! X törvényszék vizszavon­ulte ési rövid ta­nácskozás után kihirdette t az ítéletet: Brand. Adolf vádlottat egy évi és hat hónapi fogház-­­zal sújtja a törvényszék. A törvényszék az elitélt szökésétől tartva, azonnal letartóz­tatását rendelte el.­ ­ Megyék és városok. — (A közigazgatási tanfolyamok.) A bel­ügyminiszter az 1907—908. tanév tartamára a köz­ségi közigazgatási tanfolyamok igazgatói és előadói teendőinek ellátásával megbízott­ tanerőket kije­lölte. Összesen nyolc közigazgatási tanfolyam fog működni az idén és pedig a következő városokban: Budapest, Debrecen, Kassa, Kolozsvár, Marosvásár­hely, N­agybecskerek, Pécs és Szombathely. A buda­pesti községi közigazgatási tanfolyamnál igazgató dr. Bochkor Károly egyetemi nyilvános rendes ta­nár, igazgató-helyettes dr. Melh­ár Kálmán hon­védelmi min. tanácsos, egyetemi rk. tanár, előadók az igazgatón és mz igazgatóhelyettesen kívül Aga­­rasztó Tivadar vármegyei főjegyző, dr. Balás Ele­mér kir. ügyész, dr. Bartha Richard törvényszéki bíró, Csóka József kereskedelemügyi miniszteri osztálytanácsos, dr. Donáth Gyula ügyvéd, dr. Er­­nyei Pál p. ü. segédtitkár, dr. Gerlóczy Gyula p. ü. titkár, Gyalokay Lajos rendőrtanácsos, dr. Hampel Antal földmivelésügyi min. titkár, dr. Harrer Fe­­renc székesfővárosi tanársjegyző, Koller Lajos min. osztálytanácsos, dr. Papp József ügyvéd, egyetemi rk. tanár, dr. Petrovics Elek belügyminiszteri fő­titkár, Szegedy Albert községi jegyző, dr. Szladits Károly kir. törvényszéki bíró és dr. Wolff Nándor vallás- és közoktatásügyi min. segédtitkár. A debreceni tanfolyam igazgatója dr. Czeglédy Mihály vármegyei tiszti ügyész, igazgatóhelyettes Oláh Károly Városi tanácsnok. A kassai tanfolyam igazgatója dr. Puky En­dre vármegyei alispán, igazgatóhelyettes Ferdinándy Gyula vármegyei főjegyző. A kolozsvári tanfolyam igazgatója Dózsa Endre vármegyei alispán, igazgatóhelyettes Csiszár, Gyula vármegyei főjegyző.

Next