Pesti Napló, 1908. szeptember (59. évfolyam, 209–234. szám)
1908-09-06 / 214. szám
14 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1900.szeptember 6. 214. szám nem tudok másképp aludni. Azután újra átszólt, hogy rövid neki a dívány, engedjem meg, hogy szobámban töltse az éjszakát. Ebbe nem mentem bele s inkább én akartam a díványon hálni. Fáradt voltam és elszanderültem. Hirtelen hotel szorulását éreztem a nyakamon. Halálra rémülten ugrottam föl- Nem tudtam kiáltani, csak a falat veregettem, hogy a szomszédban lakó Moltke bárónő fölébredjen. Kezemet a kötél alá szoritottem és Kragujevicset el akartam lökni. Percek téltével, míg a bárónő fölébredt és segítségért kiáltott az utcára. Ekkor sikerült meglazítanom a kötélkel, és ellöktem a merénylőt, aki megtántorodott. Erre a vizesüveget a fejéhez vágtam. Ő vérzett, de még mindig nem bocsátott el. Élethalálharc volt ez. Végre elébem vetette magát és sírt, könyörött, hogy ne bántsam, nem tudja, mit cselekedett. Átkarolta térdeimet, rimánkodott, hogyne bántsam, ő vőlegény, a budapesti polgármester leánya a ancy asszonya, ha nem bocsátom el, leugrik a negyedik emeletről. Ellágyultam. Negyven koronát adtam neki, erre kitározott. Hat héttel ezelőtt betörtek hozzám, gyűrűimet, ékszereimet, roháimat ellopták. Csak Kragujevics lehet a betörő. Reitz Edének nagyon zavaros a vallomása. Más oldal, és így beszélik el az esetet: Amikor a ház portása " bárónő segílykiúljár.-.it meghallotta, rendőrért ment s azzal együtt tért vissza a lakáson. Reiz az ágyon feküdt, Kragujevics pedig a díványon. Reitz, aki nagyon izgatott volt, elbeszélte, hogy a barátja ki akart ugrani az ablakon, mert részeg. Hogy kijózanítsa, hozzávágta a vizes üveget. Az üveg eltört és aszilánkok megsebezték. A rendőr most odament Krigujevicshez, akinek a fején bérem véres folt volt. A két fiatal ember most egyértellűleg azt mondotta, hogy a sebesülés a széthattant vizesüveg szilánkjaitól ered így áll váll a dolog, a rendőr nem tartotta szükségesnek a beleavatkozást és a portással együtt eltáveszolt. Két órával később azonban Reitz odaszaladt a portáshoz és azt mondotta neki, hogy az, amit előbb elbeszélt, nem igaz, mert a barátja az ágyban meg akarta őt fojtani. Aztán el besízélte neki, miképpen történt a merénylet (címelonyó ereje." Tegnap este megjelent Reitz lakásán egy szolga, aki levelet hozott a könyvelőnek. A levelet Kragujevics írta. Bocsánatot kér benne azért, amit Reitz ellen cselekedett, de ő maga sem tudja, mit csinált. Köszönet azért, hogy megbocsátott, neki és rém jelenlétindül, egész életén keresztül hálás lesz érte. Egyúttal arra kéri, kölcsönözzön neki husz koronát, hogy el tudjon utazni. A pénzt adja át a levelet vevő szolgának, az majd eljuttatja hozzá. Reitz édesanyja — akinek dohánytőzsdéje vn a rinterstrasse-n, — a levelet rögtön bevitte a bécsi rendőrségre. Hetek tévéket küldtek ki a kávéházba, ahol Kragujevics tartózkodott, de ott aolt a felvilágosítást kapták, hogy Kragujevics már elment. (Kragujevics Budapesten ) Ma délelőtt Kragujevics apázó önként jelentkezetta budapesti főkapitányságon. Az ügyvédje kíséretében jött féltizengy órakor. Vallomása igen zavaros s a rendőrség azt hiszi, hogy Kragujevics és Reitz között természetellenes barátság állott fönn. A jogszigorló elmondotta, hogy két esztendővel ezelőtt ismerkedett meg Reitz Edével Bécsben, a Belbánia-pincében. Reitz könyvelőnek adta ki magát. Együtt mulattak s az ismeretséget akkor is föntartották, amikor ő elutazott Bécsből. Távolléte alatt leveleztek. Kragujevics a nyáron körutazást tett. Legutóbb Kopenhágában járt és onnan értesítette Reitz Edét, hogy szeptember 3-án Bécsbe érkezik. Reitz a pályaudvaron várta s fölajánlotta neki lakását a Schleifmüklgasse 6.67. házában. Együtt vacsoráztak, azután hazatértek. Otthon Beitz egyik szobában az ágyba, Kragujevics a másikban a pamlagra feküdt. Éjjel tizenegy óra tájban a jogszigorló arra riadt föl, hogy valaki a ruhája között kutatgat, aztán hirtelen kifut a szobából. Mivel tudta, hogy Reitznek nincs pénze, már hazafelé a villamoson is kéri tőle kölcsön, meggyanúsította a lopással. Eölkelt, átvizsgálta zsebeit s azt tapasztalta, hogy az erszénye, harminchat koronával és Budapestre szóló jegyével eltűnt. Nyomban felelősségre vonta Reitz Edét, aki erre sértődötten rárontott és ütlegelni kezdte, ő erre védekezett, majd fölrántotta az ablakot és segítségért kiáltott. Reitz ekkor ledobott az ablakon negyven koronát. Közben feljött a rendőr, de elküldték azzal, hogy Kragujevics csak álmában kiabált. Kragujevics kijelenti, hogy ő Reitz Edét nem inzultálta. Reggelig ott maradt nála, aztán távozott. Ha Reitz megsérült, talán az ő távozása után öngyilkos kísérletet követett el és merényletnek tüntette föl az esetet. (A délutáni vizsgálat.) Kragujevicset a rendőrség délután újra vallatni kezdte, de a jogszigorló megmaradt a délelőtt folyamán tett első vallomása mellett. — Úgy történt minden, ahogy elmondottam — jelentette ki határozottan — nincs semmi okom arra, hogy hamis adatokat mondjak jegyző- könyvbe. Kragujevicset kihallgatása után megvizsgálta a rendőrorvos és testén, különösen a mell táján könnyebb sérüléseket talált, amelyek karmolástól és harapástól erednek. Bizonyos, hogy Kragujevics és Reitz közt heves dulakodás volt. A jogszigorló azt mondja, hogy amikor az ablakhoz rohant és segítségért kiáltott, Reitz hirtelen mellette termett és kezével befogta a száját. — Ekkor nyúltam hozzá egyetlen egyszer — mondta — és megharaptam az ujjait. A rendőrség délután referált a bécsi rendőrségnek. Közölték, hogy Kragujevics tagad, sőt azt állítja, hogy Reitz volt az, aki éjszaka meg akarta lopni s aztán az élete ellen tört. A bécsi vizsgálat adatai azonban egészen mást állapítottak meg. A bécsi rendőrség kétségen kívül kiderítette, hogy gyilkossági kísérlet történt. Kétségtelen, hogy Kragujevics fojtogatta Reitzet, akinek nyakán a bécsi törvényszéki orvosok fojtogatásból eredő véraláfutásokat találtak. A vizsgálat adatai alapján a bécsi Landesgericht vizsgálóbirája elfogató parancsot adott ki Kragujevics ellen és így a bécsi rendőrség arra kérte a referáló fogalmazót, hogy tartóztassa le a jogszigorlót. A budapesti nyomozás során nem merültek fel olyan ryanj okok, amelyek alapján a rendőrség Kragujevicset előzetes letartóztatásba helyezhette volna. Még délelőtt úgy állott a jogszigorló ügye, hol szabadon bocsátják s csak egy detektívet adnak melléje, aki szemmel tartja. A bécsi Landesgericht vizsgálóbirajának elfogató parancsa alapján azonban délután letartóztatták Kragujevicset. Urai, a levics multja.) A budapesti nyomozás során megdöbbentő adatok kerültek napvilágra Kragujevics múltjából. A fatal embernek keresete nem volt, a családja sem támogathatta s mégis úri módon élt, előkelő társaságokba járt s pazarul költekezett. Most kiderült, honnan szerezte Kragujevics a sok pénzt. Időnkint eltűnt Budapestről s külföldre utazott. Berlinben , a Majna melletti Frankfurtban gazdag s természetellenes hajlandóságukról ismert urakkal látták, akik nagyon szívesen fogadták a feltűnően szép, elegáns feketehaju szerb fiatalembert. Gazdag barátai sok pénzt bocsátottak a rendelkezésére s igy nem volt nehéz Kragujevicsnek előkelő életet élni. Ez a péniz azonban nem volt elég Kragujevicsnek. Másfél évvel ezelőtt egyik majnafraankfurti barátjánál betörést követett húszezer márka volt az eredménye. A meglopott ember nem mert följelentést tenni a tolvaj ellen, mert félt, hogy botrány támad s Kragujevicshez való viszonyát emlegetni fogjákel, aminek (Kragujevics lakásán.) Kragujevics Budapesten a Bifross utca C. számú házában lakott egy fővárosi tanítónőnél, aki a következőket mondotta Kragujevicsről: — A múlt év szeptemberében bérelt nálam lakást Kragujevics s azóta — kivéve külföldi utazásait — állandóan nálam lakott. Jó modorú, kedves fiú, akit mindnyájan szerettünk s úgy tekintettük, mint a családunkhoz tartozót. Nagyon előkelően élt, gyönyörű ruhái voltak és napjában négyszerötször is öltözködött. Kragujevics június 12-én utazott el Budapestről. Útjáról gyakran küldött képes levelezőlapot s igy tudom, hogy Berlinben, Helgolandban és Koppenhágában tartózkodott. Az utolsó levelezőlapot Berlinből küldte s ezen arról értesitett, hogy rövid időn belül visszajön Budapestre. A bejelentőlapra azt írta, hogy írig faluban. Horvátországban született, 1884-ben s igy most huszonnégy esztendős. Szegény, falusi tanítónak a fia, aki folyton azzal hencegett, hogy édesanyja, aki Magyarevics-leány, nagyon gazdag asszony. — Anyám után nagy vagyont örököltem — szokta mondani Kragujevics — és pénzemet az árvaszék kezeli, ilc.t csak a kamatokat élvezem. A bécsi rendőrség ma este telefonon jelentette, hogy a Reitz Ede vallomásáról szóló jegyzőkönyvet expresszlevélben elküldte a budapesti főkapitányságnak. PESTI ILLEMTAN. v. 36 tanácsok. dós. A mai napra annyira felgyülemlett a sok kéramelyet illetékes embertársaim terjesztettek elém, hogy előbb ezeket kell elintézni és csak aztán mehetünk tovább az illempedagógia terén. Íme a válaszok a különféle nehéz és könnyű kérdésekre: V. X. Nem tarthatja helyesnek még a legelnézőbb ember sem, hogy ön azzal akarta meghódítani a bárónőt, hogy mikor ő méltósága lágy tojást ivott pohárból, ön szódavizet fecskendezett a pohárba. Ezzel ugyan megteremtette a tojás-spriccer intézményét, de ez csak dicsőség, s amellett szomorú dicsőség. Kiváncsi. Szárnyast kézzel enni szabad. De a sertéskarajra ráfogni, hogy szárnyas, csak azért, mert olyan formája van, mint egy libacombnak, kissé erőszakolt dolog. A költő tehát vétett az illem ellen, mikor a sertéskarajat kézzel ette. Nyaraló. A pofon illetlenség volt. Tudhatná, hogy műveit, ember nem pofozkodik. Szégyelje magát, amert azt hiszi, hogy manapság még el lehet pofonnal intézni a dolgokat. Barbarizmus! Egyetlen mentsége szemünkben, hogy a pofont nem adta, hanem kapta. N. G. Garam: Roppant kényes probléma. Ön végre hosszas udvarlás után elérte azt, hogy imádottja elment önnel sétálni a kertbe, este. Ön megcsókolta őt, s ő ellenkezett. Aztán ön ismét megcsókolta őt, ezúttal rózsás fülén, és erre az eo. vett© észre magát, hogy a fülbevaló a szájában maradt. Ön nem mert szólni, a fülbevalót — mint helyesen írja — gyöngédtelenség lett volna kiköpni, így tehát némán távozott, s kitette magát annak, hogy az imádott nő önt fülbevaló-tolvajlással gyanúsítsa. Azt kérdi: milyen levelet írjon a fülbevaló mellé, mikor visszaküldi az imádottnak. Tanácsunk az, hogy ne küldje vissza, ne írjon levelet, hanem legközelebb csókolja vissza helyére az ékszert. Zimankó: Nem adunk sokat férfiakkal szemben a divat követelményeire, hanem azt mégsem tartjuk elegánsnak, ha a gallérját egy vimmedlire gombolja. B. B. Simánd: A beküldött szerelmes levél illetlen. Egy szép nő nyakáról igenis joggal írhatja, hogy hattyúnyak, ezt a legjobb költők is megtették. De ahhoz nem ad jogot önnek még a költői szabadság sem, hogy imádottját hattyúfülűnek nevezze. Képviselő, Banketten szivart lopni illik. Csak nagyon kell ügyelnie arra, hogy ha sokat lopott és a rendezőségnek feltűnik a hiány, az egészet az újságírókra fogja. Ez is illik, és azonfelül igen hasznos. Zenész. 1. Inkább önt gyanúsítsák, mint tisztelt menyasszonyát. 2. Úgy intézze a dolgokat, hogy házasságkötése olyan napra essék, amikor tiszta gallérja és manzsettája van. Ezért nem érdemes soronkivül mosatni. 3. Abban, hogy a nászút nagy illetlenség, feltétlenül igaza van. Tagadja le az egészet. Menyasszonya kisfiát magukkal vihetik, de vigyázzon, hogy az után mindenütt, mint az Síi