Pesti Napló, 1909. április (60. évfolyam, 77–102. szám)

1909-04-27 / 99. szám

10 Budapest, kena 1909. április 27. 99. száni PESTI NAPLÓ. aMiiMK­É^iMiíii£aMÉÍMrtiiÉBÍtaCÍHfC39BilH kellett magát adnia, mielőtt ideje lett volna ellen­állást kifejteni. A Topkapu-palota (régi szerail), továbbá a Fatih-őrség, valamint a porta Sztambulban, az Azizie-áruház Galatá­­ban, a Tofane tüzérségi arzenál, a Perával szemben levő Macska-őrkaszárnya, továbbá az Iplikhane-kaszárnya Kjubban, egyenként meg­adták magukat. Ellenben a T­a­s­k­­­s­­­a- és Taxim-kaszárnyák legénysége csak lövé­sek intézése után adták meg magukat. Ebben a pillanatban valamennyi kaszár­nya, katonai intézet és katonai őrség Sztambulban, Peruban, Galatában, Sis­­liben és Nizentalban meg van szállva. A Szelimie-kaszárnyát Szkutariban most száll­ták meg és úgyszólván már végre is hajtották. A mindkét részről szenvedett veszteség nagy. A proklamáció nem szól a Boszporuson és annak környékén elhelyezve levő kaszárnyákról, valamint a Boszporusz és a Dardanellák erődeiről. Az előbbiek valószínű­leg már meg vannak szállva. A Boszporusz és a Dardanellák erődeinek magatartásáról biztos értesülések még nem érkeztek. A proklamáció továbbá azt tartalmazza, hogy a rend ismét helyreállt és minden óvóintézkedést megtet­tek. A lakosság lásson a munkája után és az állami tisztviselők lássák el szolgálataikat, ellen­kező esetben a törvény erre vonatkozó intéz­kedéseit fogják ellenük alkalmazni. Abdul Hamid sorsa, Páris, április 26. Ideérkezett hitelesnek látszó jelentés szerint Abdul Hamid szultánt ma, hétfőn fogják trónjától megfosztani. A sejk-al-izlám fetvája arra van építve, hogy a szultán esküszegő s ezért meg kell fosztani az ura­lomtól. Az ifjú­ törökök ezzel nem érik be, ha­nem törvény elé akarják állítani Abdul Ha­­midot, mert a trónfosztás nem engesztelheti ki a népet Konstantinápoly, április 26. A N. Fr. Pr. itteni tudósítója azzal a kérdéssel fordult En­ver bejhez, vájjon védelmezik-e még a Jildizt? — Nem — felelte Enver bej — a palota ellen­állása meg van törve a Taskisla- és a Taxim­­kaszárnyák tegnapi kapitulációjával. Tény az, hogy a palota utolsó őrsége is megadta magát és letette a fegyvert. A csapatok legnagyobb része már uton van az ország belsejébe. A palotát megszállottuk. — Igaz-e, hogy a katonaság kivonult a Szelimie­­kaszárnyából és az erdők szélén elsáncolta magát? — Nem igaz. A csapatok néhány ártalmatlan sortűz után átpártoltak hozzánk. Ebben a pillanatban csendőr érkezett távirattal Enver­bejhez, aki elolvasta a telegrammot, aztán e szavakkal fordult hozzám: — Holnap nehéz munkánk lesz! — A legnehezebb? Enver bej mosolyogva felelt. — A legnehezebb, talán az utolsó .­­— Meg akarják őt ölni? — Nem piondom! — Hol van Resad?­­- Melyik Resad? — A trónörökös! A Jildizben van még? — Ott nincs, valószínűleg palotájában van. Most futnak az újságárusok végig az utcákon a lapok különkiadásaival, amelyek hírt adnak a hadi­állapot elrendeléséről. Az ostromállapot nyilván arra való, hogy a nagy tragédia utolsó je­lenete zavartalanul mehessen végbe-Konstantinápoly, április 26. A külügyminiszter jelenlétében ma nem­zetgyűlés volt, amely egy óráig tartott. Az ülés megnyitása előtt a kamara elnöke és Gázi Muktár szenátor a hadügyminiszté­riumba hajtattak, valószínűleg, hogy a katonai főparancsnokkal tanácskozzanak. Képviselői és szenátori körökből származó hírek szerint a nemzetgyűlés a nagyvezér egy jelentését tár­gyalta, mely szerint az összkormány ma beadta lemondását. A lemondást 24 órán belül fog­ják közzétenni. A nemzetgyűlés elhatározta, hogy megkéri a kormányt, maradna egyelőre hivatalában. Ezután Mahmud Sefket kato­nai főparancsnok jelentését tárgyalták, mely sze­rint Konstantinápoly megszállása még nincs befejezve, ma estig azonban az operáció vé­get ér. Az ügyben a vitát nem fejezték be. Elha­­tározták, hogy egyelőre megtartják a nemzet­gyűlési jelleget. A legközelebbi, ugyancsak titkos gyűlés, holnap lesz. Képviselők kijelentése szerint a szultán letételének kérdése még nem ért meg a tárgyalásra. A San­ Stefanóban tegnap ülésezett nemzet­gyűlés, amelyen 160 képviselő vett részt, az ostromállapot kihirdetésének szankcióján kívül Mahmud Sefket basánál történt kérdezősködés után és a fővezérnek azon válasza után, hogy Konstantinápolyban a biztonság teljesen helyre van állítva, elhatározta, hogy székhelyét átteszi Sztambulba. Berlin, április 26. (Saját tudósítónktól.) A „Lokalanzeiger“ je­lenti Peruból: A trónöröklés módja most már szabályozva van. A szultán megmarad névleges uralkodónak, de gondoskodnak arról, hogy újra ne kívánja az abszolutizmust helyreállítani. A Jildiz falait lerombolják, úgyszin­­tén a Jildiz laktanyáit is, amelyben a szultán rendelkezése alatt a második hadtest húszezer embere állott. A vár jellegű Jildizt a jövőben egy század díszőrség fogja őrizni, amelyet mindennap felváltanak és sorban a négy helyőrségi ezredből fog kirendeltetni. Ezáltal a szultánnak nem lesz módjában a csa­patokat korrumpálni. A szultán magánva­gy­o­n­á­b­ól fedezi a szalonikiek be­vonulásának költségeit és a nemzet­nek adandó ötven millió fontos ajándék által vagyonától megválik. Ezt az ösz­­szeget külföldön helyezik el és ez lesz az ország gazdasági újjáépítésének alapja. Berlin, április 26. (Saját tudósítónktól.) A „Beri­ Tageblatt“ jelenti: Abdul Hamid szultán sorsa felett még mindig bizonytalanság és kétség uralkodik. A szultán szolgáihoz így szólt: — Gyermekeim, szerencsétlen ember vagyok, menjetek és hagy­játok el a sülyedő hajót. A szultán szinte egyedül van a Jildizben, csak hatvan főnyi bizalmas rendőr­sége tart ki mellette. A szultán felvette a próféta zöld köpenyét, mert ezáltal akarja magát a gyilkosok esetleges támadása ellen megvédeni. Frankfurt, április 26. (Saját tudósítónktól.) A „Frankfurter Ztg.“ jelenti Konstantinápolyból. A szultán szűkebb környezete, lakájok, szárnysegédek stb. elhagy­ták a Jildizt. A szultán a katonai vezetőségtől utasításokat vár. Az a hír, hogy a hárem meg­szökött, nem igaz. A szultán ismételten kifejezte azt az óhaját, hogy mint magánember, Ciprus szigetére akar visszavonulni, ezt az óhaj­tást azonban visszautasították. A szul­tán-kérdés eldöntése összefüggésben van a re­akciós mozgalom ellen indított vizsgálattal. Ha kitűnik, hogy a Jildiz-kioszknak része volt en­nek a mozgalomnak szervezésében, akkor a szultánt már igen rövid idő alatt megfoszt­ják a tróntól. A megszálló hadsereg nem akarja nevét új véres tetőkkel beszennyezni. A megölt, tanult tisztek száma kétszázöt­vennégyre megy. London, április 26. (Saját tudósítónktól.) A Daily Telegraph je­lenti Konstantinápolyból. A szultán a palotát ostromló szalonikai katonaságnak nagymennyiségű édességet küldött. A külügyminiszter kijelentette a D. T. levelezőjé­nek, hogy a szultán hidegvérét a Jildiz ostroma alatt nem győzi eleget bámulni. Resad effendi és Jusszuf, a szultán testvérei az ostrom alatt a szultánnál voltak a Jildizben. Amikor a tüzérség kezdte a Jildizt támadni, a szultán egyik miniszterét leküldte a palota­­pa­rancsnokához és azt parancsolta, hogy az ellent­­állással hagyjon fel. Úgy látszik a helyőrség a szultán ezen parancsa dacára is ellentállt és foly­tatta a küzdelmet. A szultán a Boszporus felé nem menekülhetett volna, mert torpedónaszá­dok állták el útját. Berlin, április 26. (Saját tudósítónktól.) A „Lokalanzeiger“ je­lenti Konstantinápolyból. Ali bej, ifjú-török képviselő, a képviselőházban javasolta, hogy a seik-u­l-iztánitól jelentést és előterjesztést kell követelni arról, hogy a szultán megsértette a vallás törvényeit, s így nem méltó kalifaságra. Erre a nemzetgyűlés a szultánt meg­fosztja a tróntól és a kalifátustól és Resad e-fendit V. Mohamed néven tegye meg utód­jának. Ha ezt az indítványt a nemzetgyűlés el­fogadta, akkor a Ház küldöttsége a seik-uil-izlám­­ib­al az élén a szultán elé járul, hogy erről a határozatról értesítse, s részére egy palotát jelöljön ki, ahol nyugodtan töltheti élete hátra­levő napjait. Ha Abdul Hamid vonakodnék en­gedelmeskedni, akkor, minthogy sem szultán, sem kalifa többé, elfogják és törvény elé áll­ít­ják. Képek a túr­ról. I. Viszonyt kell keresni. A férjnek, Óriás urnak, gyűrött az ábrázata s a szeme széle vöröses. — Tulajdonképpen aludt-e maga valamit, ked­ves uram? — kérdezte a szép asszony, a felesége. — Nem tudom. Azt hiszem, hogy igen, délelőtt tizenegy óra és tizenkét óra közt aludtam egy fél­órát a Gellérthegyen. — A Gellérthegyen? — Igen. Úgy emlékszem, hogy a bozontos gróf fiákkerbe ültetett engem, a kis bankárt, meg a ka­­máslis osztálytársamat és felvitt bennünket a Gel­lérthegyre és konj­akot ittunk. De lehetséges, hogy nem a Gellérthegy volt, hanem a Svábhegy. Szép kis sob­ét tudsz te rendezni, feleség, kinek neve Dé­mon. — Igaz. Alapos Dominó-vacsora volt s a végén már maga is annyira elázott, hogy szintén Démonnak nevezett és megkérte a kezemet és ettől a perctől kezdve a kis bankár állandóan ezt kurjongatta: „So­hase láttam ilyet, megpukkadok, sohase láttam ilyet, hogy valaki a tulajdon feleségének a kezét kérje meg“. Aztán amikor huszadszor mondta hogy „Soha­se láttam ilyet! A tulajdon feleségét kéri meg, a saját feleségének a kezét . . .“ akkor maga felugrott és elkezdett ordítani: „Hát az én feleségem ő? Hát az én feleségem?“ Aztán maga ordította ezt húszszor egymásután, amire a bozontos gróf karját nyújtotta nekem és én visszavonultam. A gróf az erkélyre ki­tért, onnan visszatért magukhoz, én pedig elmentem aludni. Azért nem tudom miképpen végződött a muri. — Én se tudom. A kamáslis énekelt a te ajtód előtt. A gróf egyre kacagott s úgy emlékszem, hogy mind a hárman elmentünk a gróhoz és ott foly­tattuk, aztán a Gellérthegy vagy Svábhegy követ­kezett. De az a kamásiis milyen szerelmes lett ma­gába, milyen szerelmes! — Nem baj. Éppen ilyenre van szükségem. Az majd elriasztja az alkalmatlanokat. Szép idő van. — Meleg van. — És megint milyen rengeteg tömeg. Én me­gyek fel a terraszra. Kezdem tudni, hogy az ügető­verseny csak a terraszon ér valamit, ott is jégbe­­hű­tött ital mellett. Az elmondottakból az olvasó tájékozódhatik, hogy az a vacsora, amit a szép asszony, óriásné, a Dominó múltkori nyereségéből rendezett, rendkí­vüli módon sikerült és hogy az érdekes házaspár, nehogy a regény félbeszakadjon, megint kijött az ügető­versenyre. Az is bizonyos, hogy meleg van

Next