Pesti Napló, 1909. október (60. évfolyam, 232-258. szám)
1909-10-17 / 246. szám
22 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1909 október 17. 246. száza) , Bécs. A megnyitó napnak két fontosabb eseménye volt. Az egyik a Winterhafenidhi, hol legjobb idősebb lovunk Lángoló -galoppozta le négy ellenfelét, a másik az őszi handicap, hol 20 ló futott, közülök a német Levante került ki nyerőnek az első sorban favorizált Barcsay ellenében. A részletes eredmény a következő: 1. Háromévesek gátversenye. Dij 3000 korona. Táv 2400 méter. 1. Br. Rotschild A. p. Anecdote 60 kg. (Maas). 2. Dávid E. sm Maillart 64 kg. (Csompora). 3. Br. Merán J. pro Ászár 614 kg. (Fejes). Futottak még: Fruska, Fluffy Rufiles, Gaillardin, Dont care, Pancsoló. Könnyen nyakhoszszal nyerve, négyhoszszal harmadik. — Tot.: 10:187, 20:38, 22: 23. — Könyvfogadások: l'A Maillart, 3 Ászár, Gaillardin, 6 Fruska, 8 a többi. II. Kétévesek eladó handicapja. Dij 2000 korona. Táv 1000 méter. 1. Egyedi L. sk Berettyó 52)4 kg. (Miles), 2. Milne F. pin Tété de Chien 52 kg. (Hollinger), 3. Mr. Adrien sk Royal Mary 51)4 kg. (Vivian). Futottak még: Gertrud, Villafaranca, Dumb Bell, False, Rose of Sorrent, Minek, Cascadeuse, Dunerad, Jóság. Biztosan egyhoszszal nyerve, egyhoszszal harmadik. — Tot.: 10:25, 20:37, 63, 63. — Könyvfogadások: 2)4 Berettyó, 3'A Minek, 6 Royal Mary, Dundad, 8 Dumb Bell, 10 a többi. III. Winterhafeni-dij. Dij 6000 korona. Táv 2400 méter. 1. Szemere M. 50 pm Lángoló 63 kg. (Szente). 3. Milne F. 3é pm Boncompagno 55/4 kg. (Jones). 3. Geist G. 4é si Salome 49/4 kg. (Ulrichshoffer). Futottak még: Vörös király, Tengelice. Igen kökynyen egy hoszszal nyerve, kéthoszszal harmadik. — Tot.: 10:13, 20:23, 38. — Könyvfogadások: 3 rea Lángoló, 5 Vörös király, 6 Boncompagno, 8 a többi. IV. Háromévesek eladóversenye. Dij 2000 korona. Táv 1100 méter. 1. K. W. Szöv. sker Mirabeau F04 kg. (Vivian). 2. Mr. Redgrey sk Miez 52 kg. (Baumgartner). 3. Söllinger R. száz. szám Francesco 56' kg. (Janek G.) Futottak még: Jutalom, Zöld Marczi, Matalmin. Fejhoszszal nyerve, félhoszszal harmadik. — Tot.: 10:121, 20:79, 32. — Könyvfogadások: Pari Miez, 2'A Francesco, 5 Zöld Marci, 6 a többi. V. őszi Handicap. Dij 5000 korona. Táv 1000 méter. 1. Brandt C. 3é sk Levante 49 kg. (Broadwood). 2. Szemere M. 3é sm Barcsay 514 kg. (Dyk). 3. Petánovics J. 3 és m Arno 47 kg. (Peschka). Futottak még: Beaumerite, Regina, Kondor, Tábornok, Kunilinde, Grammaire, Golf, Heimlich, Pityi Palkó, Sybarit, Kamp, Vigano, Raspberry, Pipere, Lepke, Terem, Ridolff. Biztosan nyakhoszszal nyerve, félhoszszal harmadik. — Tot.: 10:59, 20:51, 59, 104. Könyvfogadások: 4 Barcsay, 5 Levante, 6 Kunilinde, 8 Tábornok, Lepke, 10 Terem, Kauip, 16 a többi. VI. Akadályverseny-handicap. Dij 3000 korona. Táv 4800 méter. 1. Szemere M. 4c sk Spielball 634 kg. (Fejes). 2. Gr. Esterházy K. idopher Little Dobbin 64 kg. (Healy). 3. Br. Rotschild A. 4. stom Armand 634 kg. (Csoapora). Futottak még: Pipacs, Bon Garcon, Mayenne, Sturm, Trnkabelle. Biztosan kéthoszszal nyerve, öthoszszal harmadik. — Könyvfogadások: 2'A Armand, 3 Spielball, Bon Garcon, Sturm. 7 a többi. VII. Nyeretlen háromévesek versenye. Dij 3000 korona. Táv 1600 méter. 1. Mantimer V. pher Theophrastus 51 kg. (Jurnik).2. Br. Springer Q. pk Perkáta 54)4 kg. (Miles). 3. Brachfeld L. sk Rosebud 54)4 kg. (Hewitt). Futottak még: Titok, Academie, Florio. Könnyen másfélhoszszal nyerve, másfélhoszszal harmadik. — Tot.: 10:122, 20:88, 42. — Könyvfogadások: Pari Academie, 2'A Perkáta, 5 Rosebud, Titok, 6 a többi.* Az októberi futtatások holnapi második proigrammjának a Kahlenbergi gátverseny lesz a főfutama. Ez a verseny az idén nem érdemli meg húszezer koronás dotációját, mert előreláthatólag nagyon gyenge sportélvezetet fog nyújtani. Öt ló vehet részt a mérkőzésben s ezek közöl is annyira kiemelkedik a Feszes győzelmi kilátása, hogy normális körülmények közt szinte el sem vesztheti az Msc díjat. Feszes már a Schönaui díjban igazolta, hogy a gátak közt is otthon érzi magát, a SIL-Lesterbeli futása pedig fényes tanúságot tett állóképességéről, s így meg fogja állani helyét a 3200 méteres távolságon is. Hozzá legközelebb Klapka végezheti futását, miután a régóta betegeskedő Rentiertől nem várunk kiválóbb szereplést. A Gunnersburg-verseny és a Háromévesek nagy akadályversenye lesz még jelentékenyebb futama a holnapi programmnak. Az előbbiben IcyWindtől, Indiscreciontól és a Springer-lovaktól várunk legjobb futást, az utóbbira pedig Paff a jelöltünk Lotus előtt, Janek Géza, a kitűnő magyar zsoké a budapesti őszi futtatások végéig összesen kilencven győztest lovagolt, s így ez évben megelőzheti a Bonta rekordját, aki hat évvel ezelőtt 99 győztes lovaglással fejezte be a versenyévet. Janek után Carsiake következik a nyereménylistán 61, azután Pretzner 55, Hewitt 45, Miles 36, Cockeram 29 és Baumgartner 18 győztes lovaglással. ANGOL COSTUMOK BLOUSE IS PONGYOLA KULCHLEGESSEGEK KÖZGAZDASÁG. Négy betűért! ’ Irta: Hegedűs Lóránt. Az őszi szél sir a tikkadt avar fölött. Forgatag rázza a fák üstökét s úgy belefut az erdőbe, hogy a rég letapodott tavalyi levelek is fölkerengenek. Az elfeldt barnafoltú lombmaradékok megint megkavarodnak s amint visszahullanak az iszamos talajra, úgy nyöszörögnek a lábam alatt, mintha kis koboldok vinnyognának: he-he, he-he, he-he. Az őszi pusztulásokra koalíció keserű füvei fölött. Olyan forgatagok támadnak, hogy a megtaposott, egy-két évet múlt akták, az elsárgult kiegyezés levelei is újra felröppennek és megzavarják azokat, kik rég keresztül mentek rajtuk. Két esztendős megfakult levelezést pöndörített meg a bécsi szél s bármerre indulunk, halljuk bölcs bűneink fölött az osztrák koboldok bajtjósló gúnyolását: he-he, he-he, he-he. Az osztrák tarifaharc tele tüdővel fújt bele az 1907-es kiegyezés tüskés cserjéibe. Még egy hónapja sincs, hogy ugyanezen a helyen a koalíció kiegyezésének pénzügyi veszedelmét, milliós csalódásait tettük tükör elé. Bátortalanul hozzáírtuk, hogy „erről a kiegyezésről még beszélni fogunk“. És, ime csak, nem telik bele három hét és már oly tarifa-fergeteg zúdul reánk Bécsből, hogy a kiegyezésnek egész forgalmi részét nyakunkba veti s arcunkba csapja azt, hogy milyen jól és miyen gondosan csinálták meg — óh, jaj nekünk — kétéves kötésünket. Ha a kormányférfiak tudnák azt, hogy Magyarország városait ma jobban érdekli az, hogy a magyar érdekképviseletek mily harcot indítanak az osztrák tarifa-üzés visszavonására, mintsem az, hogy mi mindent nem csinálnak az egyes pártok a bankkérdéssel, akkor bizony sok minden másképp lenne, már csak a közelgő választás okából is. És ha kormányférfiaink ugyanezen forgatag közepette hátrafordulnának, akkor meglátnák, amit annyiszor hirdettünk, hogy az 1907-es kiegyezés tele van felszínes buborékkal és nagy, igazi, anyagi veszedelmekkel. E zengzetes bajok foszlányokként fognak ránk csapódni minden bécsi futalomra s láthatárunk meg nem tisztulhat addig, mig őszintén ki nem vetkőztetjük a megnyugtató álszavak mögül a nyugtalanító igazat. Kegyetlen munka, de meg kell lennie, mert ha becsülettel mi meg nem teszszük, Ausztria fog mindannyiszor csúfondárosan végigverni rajtunk az 1907-es kötésben elrejtett vívmányokkal. Ezért nem leszünk előre vértezve a támadások ellen. Ezért fognak megjelenni oly csodaszülött hivatalos híradások, hogy az osztrák tarifaemelés mérve meglepte a magyar kormányt! Meglepte, pedig Ausztria itt van mellettünk s a kilenckütetes tarifát kinyomatta, mig mi semmit sem tudunk! Meglepte, pedig a mi tarifaemelésünk terve pontosan ott volt az osztrákok kezében s azon az alapon készítették ellenünk bámulatos tarifafintájukat. Meglepte, pedig ha Németországgal megtörténnék az, hogy Siámban, a Maori-szigeteken, vagy a Pokolban megjelenik egy titkos vámtarifa, melyről a német követnek nem volt tudomása, egyszerre visszahívná azt a képviselőjét. Mi pedig most álmélkodunk, amikor végre sikerült nem „szövetségbe“, hanem „szerződésbe“ lépni Ausztriával. Az 1907-es kiegyezés nagybölcsességű kvótaemelése után most itt van a forgalmi ügyek vívmányos rendezése. Mégpedig: az annabergi csatlakozást nem eszközöltük ki, amivel keresztülnyeshettük volna az osztrák hurkot. A délszláv vasúti csatlakozást beígértük s akkor azt tudtuk, hogy nyolcvan milliót fogunk fizetni ezért, ma pedig kisül, hogy — ez is meglepetés — száznyolcvanat. Az osztrák vasutak államosítása küszöbön volt, s mi erre semmi lekötést, semmi igazi előkészülést nem tettünk. Hanem mindezek helyett s mindezek árán „Szerződéssé“ alakítottuk át a „Szövetséget“ és megváltoztattunk ezzel a négy betűt. Hogy is mondja erre a diplomatikus teszt: „Éljen a tekintetes haza és a magas szerződőjelek !“ Így fog újra meg újra felkavarogni a koalíció kiegyezésének minden levele, valahányszor belefut a bécsi szellő. Pedig az, ha csak így vigyázunk és ilyen meglepetéseket érünk, még igen sokszor belénk fog fújni. Ez a légáramlat újra elénk forgatja a kiegyezés indokolását s azokat a beszédeket, melyek 1907. végén a pártkörökben „a kiegyezés mérlege“ címen elhangzottak. Méltóztassék ezeket ma elolvasni! Méltóztassék megnézni őket: még csak két évesek a nyilatkozatok s már úgy kimentek a divatból, mint a krinolin és a faggyúgyertya koppantója. Micsoda próféciák! Micsoda éljenzések és helyeslések. (Úgy van! Ez az! Ez a fő!) És micsoda eredmények. Attól félek, hogy ma sem utoljára beszélek a kiegyezésről, mert hiszen az Ausztriának beígért magyar tőzsdetörvény és egyebek még ránk fognak kerekedni. De két dolgot már most kiemelnék az 1907-es levélmaradványokból. Nincs jogom enyelgő, kedves — és annyira jóleső! — humoruktól megfosztani az olvasómat. Egyik fölemelő érzése a 907-es tárgyalásoknak az volt, hogy Ausztria folyton „lojalitási klauzulát“ keresett rajtunk, mert Magyarországot cigánynak nézte, ki tüstént becsapja a szegény osztrákot s bizonyosan kilopja a zsebéből a tubákos szelencét. E sürgetésekre jött létre a döntőbíróság szervezése. Az új osztrák tarifareform megjelenése után most már azt kérdezem, hogy váljon kinek az illojalitásától kellett tartani: a mienkétől vagy a szomszédétól? Másik, nevezetes jellege e kiegyezési beszédeknek és közbeszólásoknak az a derűs nyugalom és pajzán gondtalanság volt, mely a felszólalók ajkát megszállta. Ugyan honnan kelnének veszedelmek? „Álljon elő az, ki nálam jobb kiegyezést tudna kötni“ — mondja a miniszteri nyilatkozat s a hírlaptudósítás (Derültség)-et jelez. A forgalmi viszonyokból nagy bajok s harci tarifák lehetnek, — akadékoskodik egy hang. „Csak próbálják meg az osztrákok!“ — feleli a hivatalos válasz. Később is, bármikor a kiegyezésre kerül a beszéd, ez a pompás hangulat megint csak megszállja a lelkeket. Itt van egy félhivatalos lappéldány, mely szerint a minisztert megkérdezik a körben, vajjon igaz-e az, hogy a bankönállóságért kvótaemeléssel fizettünk meg? Nem egészen úgy van a dolog, feleli a miniszter. A bankformuláért csak egy csekélységet fizetünk, néhány tizedet. Megnyugvás és kellemes derültség támad e kijelentés után. „Csak egy csekélységet fizetünk. Ezen bizony nevethetünk ma is. He-he, he-he, he-he. Egy tized százalék kvóta az idén mintegy hatszázezer koronát jelent, néhány tizedért tehát csak kétmillió négyszázezer vagy három milliót izzadunk meg. Ilyen „csekélységet“ csak vígan fizethetünk. Fizetünk is. És közben megtelik a szemünk könynyel. Természetesen a sok nevetéstől. A Rimamurányi Bank szindikátusa Rimamurányi részvényekre. Ismeretes, hogy egy pénzcsoport az elmúlt hónapokban tömegesen vásárolta a Rimamurányi részvényeket, hogy szerepet biztosítson magának a Rimamurányi Vasmű Részvénytársaság vezetésében. A Rimamurányi bankárjai, a Kereskedelmi Bank és a Wiener Bankverein ellentálltak e kísérletnek és a részvények vásárlásával és kölcsönbevevésével biztosították maguknak a közgyűlési többséget. Ez a többség a közgyűlés után részben szétfutott, mert a két pénzintézet kölcsöndarabokkal operált. Hatvan-hetvenezer részvény azért mégis maradt a bankok vezetése alatt, melynek biztosítására az intézetek szindikátust alakítottak. A Kereskedelmi Bank huszonnégyezer darab Rimamurányi részvényre alakított szindikátust, melybe összes üzletbarátait és ügyfeleit meginvitálta, akik elég olcsó kurzus mellett be is léptek a szindikátusba. Hír szerint a