Pesti Napló, 1909. november (60. évfolyam, 259-283. szám)
1909-11-28 / 282. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1909 november 28. 282. szám. 35 mint számtalan népnél még most is, az európai népeknél is a fehér szin volt a gyász külső jele. A fehér szin eredetileg az ünnepies hangulatnak volt kifejezője. Fehér volt a pap és a gyászolók ruhája is, sőt manapság még mindig fehér virágokból kötnek gyászos koszorút az elhunytak sírjára. A néphit szerint most is a fehér pillangók, s egyáltalán a fehér állatok jelzik a közelgő halált. Németországban, Graubünden vidékén és a Svájc néhány kantonjában a népszokások manapság is megtartották a fehér ruhát, mint a gyász jelét. A néphit a közelgő halál hírnökének tartja, ha valaki álmában fehér epret, fehér virágokat, fehér hajat s kötélen száradó fehérneműt lát. A fekete színnek a néphitben a halálra vonatkozólag semmi jelentősége sincs. -F Az angol színházcenaira. Angliában a színházi cenzúráról új törvényt készítenek, amely egyebek között megemlíti azt, hogy a színdarabokat előadásuk előtt a rendőrség bírálja felül. Az angol parlament hír szerint a következő alapelveket fogja a törvényben érvényesíteni: Valamely angol színpadon előadásra kerülő színdarab nem ütközhet a jó erkölcsökbe; nem tartalmazhat sértéseket személyek ellen; semmiféle formában nem vihet a színpadra, így rövid idővel azelőtt elhunyt személyeket; nem sértheti a vallásos érzéseket; nem csábíthat bűntényre; nem bánthatja Angliának más államokhoz való barátságos viszonyát, s végül nem zavarhatja meg a békét. Ez a törvény minden színházra és dalcsarnokra kötelező lesz. Utolsó passzusához még egy függeléket is fűznek, amely az igazgatóknak tetszésére bízza, hogy színházaikban a dohányzást megtiltják, avagy megengedik-e?- A hét humora. Javul az uram. — Javul az uram, javul! — Hogy-hogy ? ? — Azelőtt éjfél után jött haza kapatosan, most már kilenckor otthon van — részegen! (Borsszem Jankó.) — Kezes. — Én nem értem, hogyan élhet meg ön a fizetéséből? Vagy keres még valamit a fizetésén kívül? — Igen. — És mit? — Kezeseket. — A telek. — Nézze ezt a hatalmas telket. Ezen egy vagyont nyerhettem volna! — De hisz ez a telek soha se volt az öné! — Éppen azért nem nyertem rajta semmit! — Alkohólizmus. — Nézd csak, a puska, Schönhofer bácsi fölmászott arra a magas fára. — Látod, az alkohol élvezésétől milyen mélyre sülyed az ember? — A nagy dátum. — Vojtha életében fontos dátum lesz december tizenharmadika. — Miért éppen december tizenharmadika? — Wojthatni fogják ellene a tárgyalást ezen a napon. — A készfizetés. — Mit szólsz hozzá, hogy Wekerle meg akarja kezdeni a készfizetést? — Becs már rég megkezdte. A függetlenségi pártot minden percben készek kifizetni — apró pénzzel ... — A vigéc. Kereskedő: Ha nem tágít, felhivatom a sarki hordárt és kidobatom vele! A vigéc: Kérem nagyságos úr, hivassa a 423-ast, annak nagy családja van, hadd keressen!· Premieren. — Nem fél ön az esetleges pániktól? Ha tűz talál kiütni ... — Nem! Én mindig a szerzőhöz közel ülök, az pedig tudja, hogy hol a vészkijárat. · A szabadkai per. — Nagyon humánusak ezek a szabadkai bírák. — ? — Nem a vádlottakat függesztik föl, hanem a végtárgyalást. — A vicinálison. Utas: Mondja kalauz úr, mi az oka annak, hogy a vonat néha visszazökken? Kalauz: Valószínűleg a mozdonyvezető csuklik. — A stréber. — Ugye ez a Steiner Simon nagy stréber? — De mennyire! Tubákot szór a főnöke asztalára, hogy aztán legyen alkalma a tüsszentést „egészségére!“ kívánni! — Gyanús. — Hallom Neszmirákné, hogy az éjjel ellopták a zongorájukat Tett a férje följelentést? — Sőt hallani sem akar róla. Nem értem az uramat. — Én értem. — Az ipszilon. — Nemde, Tamássy úr, az ön nevét két s-ipszilonnal írjuk? — Igen. A legkétesebb ipszilonnal. — Szerencse. — Szerencséjük van ezeknek a csaló szénkereskedőknek. Nekik, a maguk használatára semmi tüzelőszer se kell! — Miért? — A rendőrség úgyis — befut nekik. — A gavallér. — A leggavalérosabb iparos mégis a szabó! — Miért? —Mert ez minden kundsaftjának vesz valamit — Vesz? Mit? — Mértéket. — A tej! — A budapesti tejesek megreformálták a tejtermelést. — Mennyiben? — Ezelőtt a tehenet fejték, most a közönséget fejik. — A Nagy Kristóf. — A szegény Nagy Kristófnak is számolnia kellett az iszonyú lakásdrágasággal! — Honnan gondolja? — Utcai lakásból most udvariba költözött. — Büszkeség. Biró: Tud-e írni-olvasni? Tanú: Nem én! Biró: Hát nem járt iskolába? Tanú: Nem én. Amit tudok, azt mind magamtól tanultam! (Kakas Márton.) Karácsonyi és újévi ajándékok, Löw Sándor Budapest, IIII., Józse Miömni 81. Árjegyzék ingyen ! Árjegyzék ingyen 1 A reáliskolai ifjúság, Budapest, november 27. Mielőtt ez intézetek működésének s oktatási eredményeiknek objektív mérlegét felállítanók, hadd vessünk egy pilantást a bejáró tanulók státusára és közállapotára, amikből némely jellegzetes vonás az intézeti élet dolgában is megállapítható. Kezdjük a szülői házak hozzávetőleges képén, ahonnét a reáliskolák növendékeiket kapják. Beszédes tanulság szól e számokból, ha öszemérjük azokat a gimnáziumokba járó ifjak provenienciájára vonatkozó adatokkal. A reáliskoláknak tehát főleg az iparos és kereskedő osztály, valamint a személyes szolgálatból élő proletár-elem ad fölényt a gimnáziumok fölött. Mindkét középiskolánál az értelmi pályákon működő szülők fiai vezetnek, de itt a súlypont mégis a gimnáziumokra esik: 100 szülői ház közül a lateiner-osztály csak 29 esetben reáliskolába, 40 esetben pedig gimnáziumba járatja a tanuló ifjakat. Míg az üzletemberek fiai (iparost, kereskedőt és munkásnépet összevéve) 100 eset közül 54-ben a reáliskolákhoz, 34-ben a gimnaziális intézetekhez csatlakoznak. A járadékosok bizalma megoszlik a két középiskola közt, de túlsúlylyal mégis a reáliák felé hajol. Annál feltűnőbb az őstermelő agrártársadalom részrehajlása: közel kétszerte nagyobb százalék jár onnét gimnáziumba, mint reáliskolába: oda 17,8, ide csak 9,3 percent. De a reálintézetek státusa feltűnő ingadozásoknak van kitéve, ami a gimnáziumoknál csak enyhébb mértékben fordul elő. Mert igaz ugyan, hogy a gimnaziális ifjúság létszáma évkezdettől év végéig 54 ezrről 43 ezerre apad, a csökenés tehát 11 ezer, vagyis túlhaladja a reáliskolai tanulók egész létszámát, míg a reáliskolákban a státus ugyanez idő alatt 10.200-ról legfölebb 9600-ig, vagyis 600 lélekkel száll alább. Mondani sem kell, hogy e szelekció éppen nem hátrányos a gimnáziumokra, mert az elmaradókban könnyű szerrel megszabadulhatnak az oda nem való elem nyűgétől. A létszám aggasztó ingadozásai a reáliskoláknál más téren, s más jelenségek révén mutatkoznak. Vegyük csak vizsgálat alá a nyolcosztályú intézetek változékony létszámát osztályonként, úgy a reáliskolák, mint a gimnáziumok körében, legott szembe fog tűnni a két iskolai típus közt a különbség. íme a státusz ingadozásai s a különbözet méretei országosan: E számokban nem az abszolút érték a fontos, hanem a relációjuk. A gimnáziumok 7000-nél több vesztesége tanulókban, szemközt a reáliskolák másfél ezret meghaladó veszteségével, teljesen megmagyarázható azáltal, hogy amaz intézetek száma 170, emezeké pedig 32 s Így természetes, hogy az 5 A- szerte több gimnáziumra közel hatszorta nagyobb hullámzás esik. Ami méltán feltűnést kelthet, az a felső osztályokra való átlépők közt a két intézetnél mutatkozó differencia: az alreáliskola IV. osztályából az V. osztályba átlépők 1347-ről 747-re csökkentek le, vagyis a hanyatlás 45 százalék, míg a gimnáziumok IV. osztályának 6865 főnyi státusához képest az V. osztályé csak 5128-ra száll alá, vagyis a csökkenés alig 26 százalék. Még feltűnőbb az eredmény, ha összemérjük az iskolában megmaradtakat és számon tartjuk, mi lett a középiskolák V. osztályából elmaradt növendékekkel. Az előző iskolaév IV. osztályú növendékei a következő szemeszterben — adataink szerint — így oszlottak meg: Főösszeg 1347— 6865— Megállapíthatjuk ezekből, hogy míg az alreál iskola végzett tanulóiból 11 százalék sietett magát önállósítani s csak 87 százalék folytatta tanulmányait, addig az algimnáziumi növendékek közül csak 8 százalék szakított az iskolával. 91 százalék pedig megmaradt annak kötelékében. De legfontosabb jelenség, hogy míg az iskolás algimnazisták közt 75 százalék főgimnáziumba lépett át s csak 26 százalék oszlott meg egyéb iskolák közt, addig az aleált végzett tanulóknak alig 55 százaléka megy át a főreáliskolába, 32 százalék pedig szétoszlik a különböző szakiskolák között. Ebből világos, hogy reálintézeteink a tanulók közel felére nézve csupán átmeneti iskolázás jellegével bírnak, alig 55 százalék tekinthető olybá, hogy a reáliskolai oktatásnak közvetlenül hasznát veheti. Ez pedig ez intézetek amúgy is csekély s a tanulók gyenge számához képest nagyon szomorú eredmény, mely kétségessé teszi, váljon a reáliskolai típust ily viszonyok föözt érdemes-e egyáltalán fentartani. Balogh Pál: szülők fog- Reál Gimná-Százaléklalkozása iskolába zsumba reál gimn. Földbirtokos 795 9679 9.3 17.8 Iparos 2438 8528 23.4 15.7 Kereskedő 1988 6817 20 8 12.5 Értelmi pálya 2752 21.944 28.8 40.4 Szem. szólg, élő 841 3107 9.9 6.3 Járadékos 726 4124 8.8 7.3 Összesen 9540 54.199 100.0 100.0 Osztályában Tanulók száma a reál- gimnaiskolák ziumok növekvés vagy csökkenés amott említ I. 2228 11266— — II. 1708 9081 —520 —2185 III. 1571 8043 —137 —1038 IV. 1347 6865 —224 —1178 V. 747 5128 —600 —1737 VI. 610 4430 —137 — 698 VII. 619 4041 + 9 — 389 Vili. 576 3904 — 43 — 137 Együtt 9406 52758 — 1652 —7362 Tovább tanult reál tan üló gimnázium intézetben 0 1 0% reál 744 55 113— gimnázium9 — 5118 75 polgári iskola4 — 35— felső keresk. 303 22 5428 tanítóképző 383 3605 katonai 534 1452 szakiskola 403 771 Együtt 1191 87 6290 91 Kereső pályára lépett 138 10 4697 Otthon maradt 161 1001 Meghalt2 16 — németül tanító nélkül magáttanulás utján megtanulhat SCKIDI.OF-AX.I.AI IOOC szó módszer© segíitségével...Díszes vászonmappába egybegylijtve a 10 füzet ARA. 7 korona. INGYEN küldnnitatványszámot mindenkinek SCHENK F. könyvkén SSkSíJéSB IV., Sammelweiss n. II. Amerikai levél. — A cukor-tröszt üzelmek — Newyork, november 15. Az amerikai közvéleményt jelenleg a hírhedt cukor-tröszt üzelmei foglalkoztatják. A lapok és a különböző folyóiratok hasábokat szentelnek a dolognak. És nem hiába! Naponta oly csúnya leleplezések történnek a cukor-tröszttel kapcsolatban, hogy az ember most még meg sem meri jósolni, mi lesz e dolognak következménye. A dolognak röviden az a veleje, hogy a cukortröszt, vagy mondjuk inkább a cukormonopólium eddigelé több millió dollárral csapta be a szövetségi kormányt. E csalásnak igen sok bűntársa van Washingtonban és ha a vizsgálat oly merészen és oly szabadsággal lát ezentúl is a dolognak, mint eddigelé, igazán nem is lehet sejteni, micsoda darázsfészket fedeztek föl. Kínos a helyzet nagyon és bizony igen sokan reszketnek. A cukortrösztnek üzelmei annyira tipikusak más amerikai, törvény kijátszó trösztöknek módszereire, hogy nem árt, ha kissé mélyebben belenézünk ez ügybe. 1881 előtt az amerikai közönség hat centet fizetett egy font cukorért. Több cukorfinomító-gyáruk volt a keleti vidékeken és ugyancsak egy csomó a nyugati részeken. A 80-as években azonban ugyancsak lábrakapott az amerikai szervezkedési szellem, a kisebb gyárosok egyesülése nagy szövetkezetekbe. Egynéhány élesszemű ember belátta ennek a fontosságát és 1887-ben a Havemeyer-családdal az élén az Amerika keleti részein működő tizenhat nagyobb cukorfinomító-intézetet is egy meglehetős nagy, trösztté csoportosította. E cukorfinomítóknak vagyona összesen körülbelül hatés fél millió dollárral