Pesti Napló, 1910. augusztus (61. évfolyam, 182–206. szám)

1910-08-02 / 182. szám

Budapest, kedd­ P­E­S­T­I PAPLÓ 1910. auggusztus 2. 182. szám.­­ A gyalogjárókon bámészkodó emberek sírtak, zsebkendőkkel törölték kényeiket, amikor a sok ezer gyermek menetét látták. A kis rongyosok, meztelen lábúak, komoran, szinte siri csöndben lép­kedtek egymás mellett. Az élen tagbaszakadt, erős férfi, a következő táblát vitte: A kiuzsorázott gyermekek. A menetben részt vettek a csecsemők is, akiket gyermekkocsikban toltak végig az utcákon. Az ap­róságok sorait az asszonyok követték, majd a fér­fiak végtelenségbe vesző tömege következett. Amerre elvonultak, reszkettek a bérbaloták ablakai a tüntető kiszólásoktól. Becsületes lakás­politikát követeltek, ami közben válogatlan jelzőkkel illet­ték a házbéruzsorásokat. Ez a tüntető felvonulás amilyen különösen hatott tarkaságaival, újszerűsé­gével és egészen szokatlan voltával, éppen olyan módon tette rokonszenvessé azt az akciót, amely­nek jegyében rendezték és megtartották. A lakás­uzsora ellen folytatott küzdelemnek felejthetetlen dátumát örökítette meg a tegnapi vasárnappal Bu­dapest munkássága. A tüntető felvonulásból nem emelkednek ugyan felhőkig egészséges, emberséges és olcsó munkásházak és a demonstráció láttára nem szállítják le a budapesti házbéreket, de remél­hetően, erkölcsi haszon nélkül még sem záródik a tegnapi tüntetés mérlege. Az embereket felrázta a panaszkodó, síró, kia­báló és segélyt kérő nyomorúság. A rongyosok ez­reinek tömegbe való verődése a lelkekben olyan nyomokat hagyott, amelyeket nem törölhetett el a vasárnapra virradó hétfő. A vasárnap eseményei fö­lött nem lehet napirendre térni, azok beszéltetnek magukról, úgy lehet, még a hivatalos régiókban is. Talán odáig is elhallatszott a forrongó tömeg vé­szes kiáltása, amely háborút hirdetett azok ellen, akik aranybányákat nyitottak a nyomorúság ta­nyáin. A tüntető menet résztvevői délután három óra­­£or gyülekeztek a Hunyadi-téren, ahová mindenfelől csak úgy özönlött a nép, férfiak, asszonyok és gyer­mekek, mert a munkások családostól jöttek. A ren­dezők a szörnyű forróságban nem halogatták az in­dulást. A menet, amelyben a gyerekekkel együtt körülbelül húszezer ember vett részt, a Csengery­­utcán, Andrássy­ úton, a Körúton és a Rákóczi-úton át vonult a Garay­ térre, a gyűlés helyére. Hasonló menetet még aligha látott a főváros közönsége, sok nép is nézte, amerre csak elhaladt. Csoportonként osztályozták a tömeget. A kerületi pártszervezetek táblákat cipelve, egymásután haladtak. Egyes nagy munkás-bérkaszárnyák lakói is külön-külön csopor­tokra alakultak, elől a gyermekekkel, akik a maguk éles hangján kiáltozták a felnőttek jelszavait és kifa­­kadásait a házbéruzsorások ellen. A legnagyobb csoport volt a Párkány­ utca 1429. számú ház lakóié. A táblát, amelyre három piros léggömböt kötöttek, a gyerekek vitték. Ott bandukoltak a Sepsi út­­házcsoport összes lakói, utánuk a Fóti­ út 18. számú, a Csángó­ utca 3/A—B. számú és más bérkaszárnyák lakói. A menet elszomorító látvány volt. Az asszonyok és leányok között alig akadt, aki kalapot viselt volna. A gyerekek legnagyobb része mezítláb, na­gyon is viseltes ruhácskában, a legtöbbje a jól is­mert trikó-ingben. A hőség tikkasztó volt, öreg asz­­szonyok lépten-nyomon árulták a vizet s mindeki ivott útközben, aki csak tehette. Férfiak és nők bá­gyadtan bandukoltak előre, a gyerekekre is bizony rossz hatással volt most az égető napsugár. A men­tők két kocsival vonultak ki. Összesen kilencen let­tek rosszul, hat felnőtt, három gyermek. Valameny­­nyien a hőségtől. Egy munkás napszúrást kapott s oly rosszul lett, hogy a kórházba kellett vinni. A harci kedvet és elkeseredést azonban nem lankasz­­totta a hőség. A szegény emberek és főleg a gye­rekek torkuk szakadtából szidtak mindent és minden­kit, amit s akit csak a lakásnyomoruságért okolni lehet. A táblákon a fölirás mind csupa panasz, vál­ és szemrehányás, így például: — Le az uzsorásokkal! — Le a panamistákkal! Fél hatra járt az idő, amikor a felvonulásban résztvevők mindannyian elérték a Garay-teret. A népgyűlést, a menetben kifáradt asszonyokra és gyermekekre való tekintettel, igen rövidre szabták, alig tartott húsz percnél tovább. Szabados Sán­dor rövid beszédben merítette ki a napirendet, a lakásdrágaság ellen való szervezkedés kérdését. — önök — mondotta — ebben az irtóztató hő­ségben délután két óra óta talpon vannak. Meg kell állapítani, hogy ha ilyen időben egyetlen felhívásra ezer és ezer ember teszi ki magát a napszúrásnak, ennek a szörnyűségnek, akkor e város népsége szörnyű és rettenetes helyzetben lehet. Nemcsak mi vagyunk kiuzsorázva, akik ma idejöttünk. Sok tíz és százezer munkás van, akik lelkükkel itt vannak, de nem jöttek ide, mert féltették családjukat és gyermekeiket a napszúrástól. A helyzeten szabá­lyokkal és kuruzslásokkal segíteni nem lehet. Ha innen haza megyünk, váljék agitátorrá mindenki, in­dítsák meg a mozgalmat a házakban és ha a város urai rajtunk nem segítenek, felvesszük az odavetett keztyüt és nem állunk meg, amig meg nem döntjün­, a háziurak hatalmát. Tehát fel a harcra! Még T­a­r­c­z­a­i Lajos intézett néhány buzdító szót a tömeghez, amely egyhangúan elfogadta azt a memorandumot, amelyet a munkások dr. Bárczy István polgármesterhez intéznek. A főváros lakás­ínségének csökkentésére az emlékirat az alábbi in­tézkedések megtevését javasolja: 1. A főváros folytassa a kislakások — egy- és kétszobás lakások és munkásszállók — építését a mostaninál nagyobb arányban és gyorsabb menet­ben mindaddig, míg a lakáspiacon a kínálat és ke­reslet arányában be nem áll a normális viszony, vagyis az az állapot, midőn az ilyen lakásoknak leg­alább három százaléka üresen áll, valahányszor ez az arány csökken, a főváros folytatólagos építkezé­sekkel lépjen közbe a normális arány helyreállítá­sáig. 2. A magánépítkezés előmozdítása céljából: a) kieszközlendő a harminc éves adómentes­ség ama magánépíttetők számára, akik egy meg­határozandó rövid határidőn belül a főváros meg­­határozandó területein kislakásos bérházakat építe­nek; b) a fővárosnak belső területén levő üres vagy kellően be nem épített telkeire bizonyos megállapí­tandó, de legfölebb mostantól három évre terjedő határidőn túl külön magas adó vetendő ki érték alap­ján. Továbbá három év múlva a fővárosnak joga legyen az ilyen telkeket a tulajdonos által adóalapul bevallott értéken magához váltani. Az ezen az ala­pon egyes telkek után szedett adó összege az eset­leg bevezetendő és az illető telkekre eső telekérték­­emelkedési adóból levonandó lenne. 3. Az építés drágaságának csökkentése céljából: a) sürgősen keresztülviendő az építési szabály­zat célszerű megváltoztatása; b) fölállítandó a községi téglagyár. Ha mód és alkalom kínálkozik, más építőanyagok is városi üzemben állítandók elő. Tudvalevő, hogy a tégla- és egyéb építő­anyagok megokolatlan drágasága erő­sen megdrágítja és akadályozza az építkezést. Állami és községi kötelesség ezt a bajt a lehetőség szerint enyhíteni. 4. Hogy a főváros környékén kertes munkásház­­telepek keletkezhessenek és a meglévők fejlődhesse­nek, szükséges a helyi és környékbeli közlekedés gyorsítása és olcsóbbá tétele. E célból: a) a főváros minden rendelkezésére álló eszköz­zel kényszerítse a főváros területén levő három köz­úti vasúti vállalatot arra, hogy nagyon olcsó havi, heti és napi munkásjegyeket adjanak ki és a munkás­lakta városrészekből a munkahelyek irányában a megfelelő reggeli és esti órákban elegendő külön­járatot tartsanak fenn. Az ilyen engedmények kiesz­közlésére elegendő módja és hatalma van; b) a főváros szerződésben biztosított joga alap­ján váltsa meg azonnal a fővárosi társaskocsi-vál­­lalatot és rendezzen be motoros társaskocsi-járato­­kat, részint azért, hogy a közlekedési eszközökkel nem bíró munkásvidékeket a fővárosba bekapcsolja, részint azért, hogy a közúti vasúti vállalatokat a párhuzamos utcákon való járatokkal engedményekre kényszerítse; c) a főváros már most tegyen előkészületeket­­ arra, hogy a Városi Villamos Vasútnak 1917. elején­­ bekövetkezendő megváltása után e vállalat vonalaiba kapcsolódó új vonalakat azonnal megépíthesse. Ezzel egyrészt a közúti vasút is kényszeríthető lesz üzemé­nek átadására ,másrészt már most kijelöltetnek azok a vidékek, amelyek a forgalomba majd belekapcso­lódnak és azokon már most megindulhat a munkás­­háztelepek létesítése. 5. Minthogy ezek az intézkedések csak aránylag hosszabb idő múltán valósíthatók meg és csökkent­­hetik a lakásnyomorúságot, a lakásuzsora pedig nap­­ról-napra nő, a főváros törvényhatósága mondja ki, hogy a mostani lakásbérek három éven belül egyálta­lában nem emelhetők. 6. A fővárosi lakásbérleti jog terén a következő intézkedéseket kéri a memorandum: a) a lakásbérleti jogviszonyok olyan szabályozá­sát, hogy a lakásbérleti szabályrendelettől eltérő szerződéseknek csak a szabályrendeletben meghatá­rozott esetekben legyen helye; b) el kell törülni a lakásbérleti szabályrendelet 26-ik szakaszának azt a korlátozását, a­mel szerint az ott meghatározott béremelési és felmondási tilalom nem terjed ki a negyedévnél rövidebb felmondású la­kásokra; c) módosítását a lakásbérleti szabályrendelet 26. szakasza, s a negyedik pontjának, amely szerint az ingatlan eladása esetén a fölmondási tilalom meg­szűnik; d) a főbérleti rendszer eltörlését. 7. A lakásnyomorúságnak az a része, amely abban áll, hogy a nyilvánvalóan egészségellenes he­lyiségek emberi lakások céljára használtatnak föl, rövid határidőn belül megszüntetendő azzal, hogy a főváros az ilyen lakásokat használaton kívül helyezze s helyettük pedig elegendő szükséglakást építe­ssen­­. A főváros lakáspolitikájának irányításra és la­kásügyi akciójának vezetésére községi lakáshivatal állítandó fel. Ezt a memorandumot Budapest munkásai megbí­zásából a kerületi pártszervezetek írták alá, s mihelyt a polgármester haza érkezik szabadságáról, a szoci­­­­demokrata pártvezetőséggel az élén, nagy munkás­küldöttség nyújtja át neki az emlékiratot. * A lakásdrágaság ellen indított akcióval egyidejű­en a háztulajdonosok is mozgalmat indítottak anyagi érdekeik megvédelmezése végett. A Budapesti Háztulajdonosok Központi Nyilvántar­tási Irodája címmel olyan intézményt létesítet­tek, amely fekete könyvet vezet az olyan la­kókról, akik házbérhátralékban vannak. Az ilyen portás hiába néz lakás után, a nyilvántartó irodába megtudhatják, a háztulajdonosok, hogy nehéz két ember, és mindaddig, amíg tartozását meg nem fizeti a háziúrnak, nem juthat lakáshoz. Az iroda most kül­dötte szét körlevelét, amely szóról-szóra így hangzik: — Igen tisztelt kartárs úr! A végrehajtási no­vella törvényes zálogjogunk gyakorlását olyannyira korlátozta, hogy reánk vonatkozó hátrányos rendel­kezései folytán évenként teljes félévi házbér-jöve­­delmünk veszélyben forog. A novella értelmében mi is épp oly hitelezők vagyunk, mint a fűszeres, szabó, stb. stb. és törvényes zálog- és visszatartási jogunk, mely a régi végrehajtási törvény értelmében a bérlemény területén található összes bútorzat és ingóságokra kiterjedt a novella értelmében csupán a fölösleges bútorzatra és ingóságokra terjed ki. A novella ezen rendelkezése folytán a kisebb, vagy középnagyságú lakásokban semmi fedezetet nem találunk. A rendelkezésünkre álló adatok szerint, a novella életbelépése óta több, mint 500 lakó költö­zött ki anélkül, hogy az utolsó negyedre eső ház­bérét kiegyenlítette volna és sajnos, de így van, hogy negyedről-negyedre megkétszereződik azok­nak száma, kik látva tehetetlenségünket, a nemfizetők gárdájéba lépnek. Az itt elmondottak indítottak ben­nünket arra, hogy anyagi érdekeink védelmére, saját felügyeletünk alatt, egy oly intézményt létesítünk, mely hátbérveszteségünk ellen biztosítson, ameny­­nyiben azt kifizeti és mely az általunk beszolgálta­tott adatok alapján minden kiköltöző, illetve fel­mondás alatt levő lakóról teljesen díjtalan, pontos információt adjon és érdekeink megvédéséről gon­doskodjon. Ezen intézmény, a „Budapesti Ház­­tulajdonosok Központi Nyilvántar­tási Irodája“ a mai nappal, teljes titok­tartás mellett megkezdi működését. Nyilván­tartási irodánk által lehetetlenné teszszü­k, hogy a lakó, miután lakása felmondatlan, a felmondott bér­negyedre járó összeg kiegyenlítése előtt bárhol is lakást vehessen föl, mert a háztulajdonos mielőtt a lakást kiadná, a nyilvántartási irodához fordul, hol a legmegbízhatóbb felvilágosítást kapja a jelentkező lakóról. Bérhátralékosoknak lakást kartársaink egyike sem fog adni addig, míg előző lakásának bé­rét ki nem fizette, így elejét veszszük a végrehaj­tási novella káros rendelkezéseinek és így kény­­szeríthetjü­k lakóinkat a végrehajtási és egyéb bírói lépések igénybevétele nélkül is kötelezettségük tel­jesítésére. Ebből kifolyólag a bérlők béreiket sietve fogják kiegyenlíteni, hiszen amíg bérü­ket le nem fizették, lakást sehol sem kaphatnak. Amennyiben­­ tisztelt karfai­s urat sikerült volna meggyőznünk eszménk közérdekű voltáról és arról is, hogy saját érdekét szolgálja azzal, ha a nyilvántartási iroda működését elősegíti és díjtalan információnkat igénybe veszi, kegyeskedjék a mellékelt alapsza­bályokat figyelmesen átolvasni és a csatolt belépési nyilatkozatot aláírva hozzánk mielőbb beküldeni. Kartársi üdvözlettel A Budapesti Háztulajdonosok Központi Nyilvántartási Irodája.

Next