Pesti Napló, 1911. július (62. évfolyam, 154-179. szám)
1911-07-01 / 154. szám
PESTI NAPLÓ 154. szám. ft Budapest, «*OMÉ. 1911 Julius T. békéjében érdekelve vannak, azt ajánlja, hogy » legnagyobb energiával lépjenek közbe, hogy az albán felkelés mielőbb megszűnjön és hogy az albánok bizonyos állami függetlenséget kapjanak. Minskovics erre a célra nemzetközi konferencia összehívását tartaná legcélszerűbbnek. Konstantinápoly, június 30, A helyzet nagyon bonyolult Ha a mafiszt szólók a határidő lejártáig nem adják át fegyverüket, akkor a kormány a legvégsőre fogja magát elhatározni és a Montenegróval való háború következményeit is magára fogja vállalni Konstantinápoly, június 30. A lapok jelentése szerint a külügyminiszter tegnap a hadügyminiszterrel folytatott közös tanácskozás folyamán távirati érintkezést folytatott a cetinjei török követtel és az albániai főparancsnokkal a malisszárok kívánságairól. A török követkésznek nyilatkozott, hogy a malisszórok írásba foglalt elfogadható óhajaikat a portához juttassa, bizonyos elfogadhatatlan kívánságokat azonban ab ovo visszautasított. A főparancsnok megbízást kapott, hogy pontos lajstromot készítsen a csapatok által elpusztított épületekről és templomokról és azonnal kezdje meg a templomok jókarba helyezését. A főparancsnok közölte, hogy a kasztrati és a szrekeli vidék lakói legnagyobbrészt megőrizték hűségüket és egy részük menekült csak Montenegróba, egy részük már vissza is tért. Ezzel szemben a Hoti, Gruda, Sredse és Ke-emi törzsek hozzátartozói átmenekültek és montenegrriaktól támogatva zaklatták a csapatokat. A Fiai, Rec és Postripa törzs több mint ezer hive Törökországban maradt. A Sala és a Sasli törzs több mint háromezer híve Montenegróba igyekezett menekülni, amiben a csapatok megakadályozták őket. E jelentések érkezése után a hadügyminiszter, belügyminiszter és a külügyminiszter hír szerint néhány fontos határozatban állapodtak meg. Biztos forrásból vett értesítés szerint az itteni montenegrói ügyvivő a külügyminiszterrel folytatott tegnapi beszélgetésében a malisszáiok meghódolásának kérdésébe nem bocsátkozott, kijelentvén, hogy Montenegró a török megbízottaknak a menekülőkkel való tárgyalásai következtében nincsen e kérdésben többé érdekelve. Bécs, június 30, tajli tudósítónktól.) Itteni beavatott körökben hire jár, hogy a portusz kutari és cetinje képviselőinek új utasításokat küldött, amelyekben az albán kívánságok irányában oly előzékenységet tanúsít, hogy alapos a remény arra, hogy a fölkelés rövidesen véget ér. Ezekről az utasításokról a porta értesítette a bécsi külügyminisztériumot is azzal a megjegyzéssel, hogy a porta most már az albán ügy mielőbbi elintézésében bízik. Ezt az észrevételt Bécsben megelégedéssel vették tudomsául. • Pétervár, június 30. (Saját tudósítónktól.) Mljuskovics montenegrói küülönkövet nem megy a finn vizekre, hogy a cárnál kihallgatáson jelenjen meg. Pétervár útja az orosz kormánynál való előzetes érdeklődés nélkül történt s tisztára magánjellegű. Budapest, Junius 30. Tisza és Lukács. A képviselőház folyosóján ma sokat beszéltek Lukács Lászlónak arról a megjegyzéséről, hogy a katonai kérdés elintézése már csak azért is kívánatos, hogy az utána előtérbe nyomuló fontos kérdésekben is pártformációk jöhessenek létre. Egy újságíró megkérdezte a pénzügyminisztert, fölemlítve neki a kommentárokat, melylyel nyilatkozatát a politikai világban kísérték, vájjon hogyan értelmezi ő a szavait? Lukács ezt felelte: — Alkalmat fogok keresni, hogy a dologra a Házban reflektáljak, most csak annyit mondhatok, hogy a lapok teljesen félremagyarázták szavaimat A katonaminiszterek tanácskozása. Bécsből jelentik: Schönaich hadügyminiszter ma délután tanácskozott Hazai honvédelmi és Georgilandwehr miniszterrel. A Reichsrath egybehívása. Bécsből Jelentik, hogy holnap délelőtt tíz órakor osztrák minisztertanács lesz, melyen előreláthatólag véglegesen július 15-ére fogják a Reichsrath összehívását kitűzni. Azt hiszik, hogy az ülésszak csak a Ház és a bizottságok megalakítására, a költségvetési provizórium jóváhagyására és talán még a delegáció megválasztására fog szorítkozni. A zenggi püspökség. A Magyar Távirati Iroda jelenti Zágrábból: A tegnapi tiltakozó gyűlés elnöksége dr. Bauer érseki koadjutorhoz ment, hogy átnyújtsa neki a gyűlés által elhatározott rezoluciót A koadjutor átvette a határozati javaslatot és hangsúlyozta, hogy Fiume állítólagos elválasztásának híre mese. A legjobb garancia arra, hogy erre az elkülönítésre nem fog kerülni sor, maga a bán, akinek előterjesztése szerint töltötték be mind a három püspökséget anélkül, hogy ez a kérdés fölmerült volna, valamint szóló is, aki ily intézkedés ellen Budapesten, Bécsben és Rómában energikus lépéseket tenne. Hazafias kötelesség a nyilvánosságot ismét megnyugtatni, mert bizonyos, hogy Fiume elválasztásáról szó sincs és Fiume továbbra is a zenggi érsekség kötelékében marad. Budapest közegészségügye veszedelemben. (A megfertőzött tej. — Teljes tájékozatlanság. — A megye és a főváros. — Sürgős felirat a miniszterhez, vagy csendőrszurony. — Felhívás a főváros lakosságához. — Nyilatkozatok.) Budapest, június 30. (Saját tudósítónktól.) Budapest közegészségügyére, lakossága közül több százezer ember testi épségére olyan veszedelem ólálkodik egy idő óta, amely a maga megdöbbentő alattomosságával úgy és ott lepheti meg az emberi szervezetet, hogy annak egész lefolyásából akár egyetlen kritérium sem árulja el magát a betegség eredetét. Ebben a mindenféle nyavalyával, ragályos betegséggel megvert fővárosban tömegesen betegedhettek meg az emberek ebben az alattomos bajban, anélkül, hogy a betegség okát megállapíthatták volna, csecsemők pusztulhattak el, vagy sínylődhetnek súlyos kórségben, anélkül, hogy a szülőknek sejtelmük volna arról, hogy a betegséget a beteg tej okozza. Arról van szó, hogy Budapest környékén, azokban a falvakban, amelyek Budapest tejszükségletének tetemes részét szolgáltatják, több helyütt a legveszedelmesebb szál- és körömfájási'ár'irány lépett fel , hogy a megfertőzött tejet — noha kevesebb mennyiségben — most is éppúgy, mint máskor, beszállítják a fővárosba. Nagykovácsi, Üröm, Nagytétény azok a főbb községek, ahol csaknem az egész tehénállomány megbetegedett e veszedelmes járványban. Magában Nagykovácsiban körülbelül 600—700 tehén szolgáltatja a tejet, ezek közül 400—500 a beteg. Egyedül ebből a faluból naponta körülbelül 5—6000 liter tej jut a főváros területére. Van ugyan egy miniszteri rendelet, amely a száj- és körömájásban megbetegedett tehéntej forgalombahozatalát szigorúan tiltja, de aki csak nagyjában is ismeri a főváros tejszükségletének adminisztratív, hogy úgy mondjam, technikai ellátását, joggal megdöbbenhet, ha azokra a körülményekre gondol, amelyek ezt a rettenetes veszedelmet elősegítik s amelyek csak a legkönyörtelenebb radikalizmussal fojthatók el. Járvány esetén — nyolc—tíz év óta nem volt ily veszedelmes járvány az országban — állategészségügyi szempontból a hatóságok a legmesszebbmenő óvintézkedéseket teszik, hogy a betegség tovább ne terjedjen; azokat a helyeket, ha a járvány fellépett, szigorúan zár alá helyezik, ámde abból a szempontból, hogy a beteg tehén teje higiéniai szempontból, mint egyik legfontosabb táplálék forgalomba ne kerülhessen, csupán olyan rendelkezés történik, amely a maga megdöbbentő egyoldalúságával egyenesen e rendelet kijátszására predesztinál. Közismert dolog, hogy ezekből a szomszédos falvakból legnagyobbrészt az úgynevezett „milimárik“ szállítják be a tejet a fővárosba. Ezek gyűjtik össze az egyes tejtermelőktől a tejet, melyet maguk a tejtermelők visznek a milimárihoz. Noha a miniszteri rendelet a legszigorúbban tiltja a beteg tej forgalombahozatalát, semmiféle mód nincs arra, hogy ezt a legcsekélyebb mértékben is ellenőrizhessék. A tejtermelő, akinek egzisztenciális kérdés a tejtermelés, a beteg tejet épp igy elszállítja, mint az egészségeset s egy liter ilyen romlott tej elegendő arra, hogy az összes tejet megrontsa. Még ha legmesszebbmenő lelkiismereti kérdést csinálna is a tejtermelő ebből az ügyből jóhiszeműleg önkéntelenül is elkövetheti azt a vétkes könnyelműséget, hogy látszólag egészséges, de valójában már beteg tejet ad át a milimáknak. Az állatorvosi tudomány teljesen tehetetlen e betegséggel szemben, annak okát nem tudja, gyógyítására semmit sem tehet s magának a betgségnek a fellépését sem tudja pontosan megállapítani — ez az utóbbi körülmény a nyitja annak, hogy a tejtermelő jóhiszemüleg is hozhat forgalomba beteg tejet. A legmegdöbbentőbb azonban az a tény, hogy az ily módon megbetegedett tehén tejéről semmiféle biztos módszerrel a megfertőzést megállapítani nem lehet. Budapest naponta több tízezer liter ilyen tejet fogyaszt el. Ebből az egyszerű igazságból a következményeket megállapítani már nem is kell a fantáziához, vagy az orvosi tudományhoz fordulni Eltekintve attól, hogy maga a betegség is könynyen áthurcolható az emberi szervezetbe az ilyen tej forralatlanul, vagy rosszul felforralva valóságos veszedelem, a legkülönbözőbb betegségek okozója s gyermekekre igen gyakran halálos. A bél- és gyomorbántalmak, a veszedelmes bélhurutok, amelyek az ilyen romlott tej élvezetétől származnak, különösen a csecsemőkre a legveszedelmesebb következményekkel járhatnak. Közhely immár a budapesti élelmiszerekkel való visszaélés, a milimárik fejének megbízhatósága fölött elmélkedni, de ezúttal egy olyan komoly, alattomos, a testi egészséget fenyegető veszedelemről van szó, amely ellen a legsürgősebben védekezni kell. Budapest közegészségügyét alattomosan és ellenőrizhetetlenül támadta meg ez a veszedelem. Itt sürgős intézkedésekről van szó. A közegészségügyi hatóságoknak haladéktalanul intézkednie kell, hogy a járványos falvakból egyetlen liter tej se kerüljön be a főváros területére, s hogy az intézkedést semmiféle furfanggal ki ne játszhassák. Már eddig is olyan súlyos mulasztások történtek, amelyek jóvá nem tehetők, a veszedelem még nem múlt el, egyre terjed s valószínű, hogy az egész főváros környéke ilyen beteg zóna alá kerül rövidesen s ha intézkedések nem történnek a koleránál veszedelmesebb ellenség ütheti fel fejét Budapesten! » Valami felháborító közöny; a bürokrácia paragrafusaiba kapaszkodó hivatalos nembánomság, kishitű vádaskodás, egymást okolás az egész vonalon, ahol a tudósító ebben a dologban végig halad. Mintha nem is a főváros lakosságának eminens érdekeiről, egészségéről volna szó — csaknem egynegyedmillió ember feje felett lebeg ez a veszedelem — úgy tárgyalják immel-ámmal ezt a megdöbbentő valóságot. Ott, ahol már a veszedelem első napjaiban intézkedni kellett volna — a főváros tisztiorvosi hivatalában — szinte megriadva hallják, hogy az állapotok már menyire elfajultak. Alig tudnak valamit arról, hogy Budapest tejének nagy része meg van fertőzve. — Hallottam valamit erről — mondja dr. Magyarevits Mladen tiszti főorvos , és nyomban telefon útján informálódik is alantas közegeitől. Most már csaknem egy