Pesti Napló, 1911. július (62. évfolyam, 154-179. szám)

1911-07-01 / 154. szám

PESTI NAPLÓ 154. szám. ft Budapest, «*OMÉ. 1911 Julius T. békéjében érdekelve vannak, azt ajánlja, hogy » legnagyobb energiával lépjenek közbe, hogy az albán felkelés mielőbb megszűnjön és hogy az albánok bi­­zonyos állami függetlenséget kapjanak. Minskovics erre a célra nemzetközi konferencia összehívását tartaná legcélszerűbbnek. Konstantinápoly, június 30­, A helyzet nagyon bonyolult Ha a mafiszt szólók a határidő lejártáig nem adják át fegy­­verüket, akkor a kormány a legvégsőre fogja magát elhatározni és a Monte­negróval való há­b­o­r­ú következményeit is magára fogja vállalni Konstantinápoly, június 30. A lapok jelentése szerint a külügymi­niszter tegnap a hadügyminiszterrel folytatott közös tanácskozás folyamán távirati érintkezést folytatott a cetinjei török követtel és az albániai főparancsnokkal a malisszárok kívánságai­ról. A török követ­késznek nyilatko­zott, hogy a malisszórok írásba foglalt elfogad­ható óhajaikat a portához juttassa, bizonyos el­fogadhatatlan kívánságokat azonban ab ovo visszautasított. A főparancsnok megbízást ka­pott, hogy pontos lajstromot készítsen a csapa­tok által elpusztított épületekről és templomok­ról és azonnal kezdje meg a templomok jókarba helyezését. A főparancsnok közölte, hogy a kasztrati és a szrekeli vidék lakói leg­nagyobbrészt megőrizték hűségüket és egy részük menekült csak Monte­negróba, egy részük már vissza is tért. Ezzel szemben a Hoti, Gruda, S­redse és Ke-­­­e­m­­­i törzsek hozzátartozói átmenekültek és montenegrr­iaktól támogatva zaklatták a csapa­tokat. A Fiai, Rec és Postripa törzs több mint ezer hive Törökországban maradt. A Sala és a Sasli törzs több mint háromezer híve Monte­negróba igyekezett menekülni, amiben a csapa­tok megakadályozták őket. E jelentések érke­zése után a hadügyminiszter, belügyminiszter és a külügyminiszter hír szerint néhány fontos ha­tározatban állapodtak meg. Biztos forrásból vett értesítés szerint az itteni montenegrói ügyvivő a külügyminiszterrel folytatott tegnapi beszélge­tésében a malisszáiok meghódolásának kérdé­sébe nem bocsátkozott, kijelentvén, hogy Mon­tenegró a török megbízottaknak a menekülőkkel való tárgyalásai következtében nincsen e kér­désben többé érdekelve. Bécs, június 30, t­ajli tudósítónktól.) Itteni beava­tott körökben hire jár, hogy a portu­s­z k­u­t­a­r­­­i és ceti­nje képviselőinek új utasításokat kül­dött, amelyekben az albán kívánságok irányá­ban oly előzékenységet tanúsít, hogy alapos a remény arra, hogy a fölkelés rövidesen véget ér. Ezekről az utasításokról a porta értesítette a bécsi külügyminisztériumot is azzal a megjegy­zéssel, hogy a porta most már az albán ügy mi­előbbi elintézésében bízik. Ezt az észrevételt Bécsben megelégedéssel vették tudomsául. • Pétervár, június 30. (Saját tudósítónktól.) Mljuskovics montenegrói küülönkövet nem megy a finn vizekre, hogy a cárnál kihallgatáson jelenjen meg. Pétervár­ útja az orosz kormánynál való előzetes érdeklődés nélkül történt s tisztára magánjellegű. Budapest, Junius 30. Tisza és Lukács. A képviselőház folyosóján ma sokat beszéltek Lukács Lászlónak arról a meg­jegyzéséről, hogy a katonai kérdés elintézése már csak azért is kívánatos, hogy az utána előtérbe nyo­muló fontos kérdésekben is pártformációk jöhessenek létre. Egy újságíró megkérdezte a pénzügyminisztert, fölemlítve neki a kommentárokat, melylyel nyilatko­zatát a politikai világban kísérték, vájjon hogyan értelmezi ő a szavait? Lukács ezt felelte: — Alkalmat fogok keresni, hogy a dologra a Ház­ban reflektáljak, most csak annyit mondhatok, hogy a lapok teljesen félremagyarázták szavaimat A katonaminiszterek tanácskozása. Bécsből je­lentik: Schönaich hadügyminiszter ma délután tanácskozott Hazai honvédelmi és G­e­o­r­g­i­landwehr miniszterrel. A Reichsrath egybehívása. B­é­c­s­b­ő­l Jelentik, hogy holnap délelőtt tíz órakor osztrák miniszterta­nács lesz, melyen előreláthatólag véglegesen július 15-ére fogják a Reichsrath összehívását kitűzni. Azt hiszik, hogy az ülésszak csak a Ház és a bizottsá­gok megalakítására, a költségvetési provizórium jóvá­hagyására és talán még a delegáció megválasztására fog szorítkozni. A zenggi püspökség. A Magyar Távirati Iroda jelenti Zágrábból: A tegnapi tiltakozó gyűlés elnöksége dr. Bauer érseki koadjutorhoz ment, hogy átnyújtsa neki a gyűlés által elhatározott rezoluciót A koadjutor átvette a határozati javasla­tot és hangsúlyozta, hogy Fiume állítólagos elválasz­tásának híre mese. A legjobb garancia arra, hogy erre az elkülönítésre nem fog kerülni sor, maga a bán, akinek előterjesztése szerint töltötték be mind a három püspökséget anélkül, hogy ez a kérdés föl­merült volna, valamint szóló is, aki ily intézkedés el­len Budapesten, Bécsben és Rómában energikus lé­péseket tenne. Hazafias kötelesség a nyilvánosságot ismét megnyugtatni, mert bizonyos, hogy Fiume el­választásáról szó sincs és Fiume továbbra is a zenggi érsekség kötelékében marad. Budapest közegészségügye veszedelemben. (A megfertőzött tej. — Teljes tájékozatlanság. — A megye és a főváros. — Sürgős felirat a miniszterhez, vagy csendőrszurony. — Felhívás a főváros lakosságához. — Nyilatkozatok.) Budapest, június 30. (Saját tudósítónktól.) Budapest köz­egészségügyére, lakossága közül több százezer ember testi épségére olyan veszedelem ólálko­dik egy idő óta, amely a maga megdöbbentő alattomosságával úgy és ott lepheti meg az emberi szervezetet, hogy annak egész lefolyá­sából akár egyetlen kritérium sem árulja el ma­gát a betegség eredetét. Ebben a mindenféle nyavalyával, ragályos betegséggel megvert fő­városban tömegesen betegedhettek meg az em­berek ebben az alattomos bajban, anélkül, hogy a betegség okát megállapíthatták volna, cse­csemők pusztulhattak el, vagy sínylődhetnek súlyos kórségben, anélkül, hogy a szülőknek sejtelmük volna arról, hogy a betegséget a beteg tej okozza. Arról van szó, hogy Budapest környékén, azokban a falvakban, amelyek Budapest tej­szükségletének tetemes részét szolgáltatják, több helyütt a legveszedelmesebb szál- és körömfáj­ás­i'ár'irány lépett fel , hogy a megfertőzött tejet — noha kevesebb mennyiségben — m­ost is éppúgy, mint máskor, beszállítják a fővá­rosba. Nagykovácsi, Üröm, Nagytétény azok a főbb községek, ahol csaknem az egész tehénállomány megbetegedett e veszedelmes járványban. Magában Nagykovácsiban körülbe­lül 600—700 tehén szolgáltatja a tejet, ezek kö­zül 400—500 a beteg. Egyedül ebből a faluból naponta körülbelül 5—6000 liter tej jut a fővá­ros területére. Van ugyan egy miniszteri ren­delet, amely a száj- és körömájásban megbete­gedett tehén­tej forgalombahozatalát szigorúan tiltja, de aki csak nagyjában is ismeri a fővá­ros tejszükségletének adminisztratív, hogy úgy mondjam, technikai ellátását, joggal megdöbben­het, ha azokra a körülményekre gondol, ame­lyek ezt a rettenetes veszedelmet elősegítik s amelyek csak a legkönyörtelenebb radikaliz­mussal fojthatók el. Járvány esetén — nyolc—tíz év óta nem volt ily veszedelmes járvány az országban — állategészségügyi szempontból a hatóságok a legmesszebbmenő óvintézkedéseket teszik, hogy a betegség tovább ne terjedjen; azokat a he­lyeket, ha­ a járvány fellépett, szigorúan zár alá helyezik, ám­de abból a szempontból, hogy a beteg tehén teje higiéniai szempontból, mint egyik legfontosabb táplálék forgalomba ne ke­rülhessen, csupán olyan rendelkezés történik, amely a maga megdöbbentő egyoldalúságával egyenesen e rendelet kijátszására predesztinál. Közismert dolog, hogy ezekből a szomszé­dos falvakból legnagyobbrészt az úgynevezett „milimárik“ szállítják be a tejet a fővárosba. Ezek gyűjtik össze az egyes tejtermelőktől a tejet, melyet maguk a tejtermelők visznek a milimárihoz. Noha a miniszteri rendelet a leg­szigorúbban tiltja a beteg tej forgalombahozata­­lát, semmiféle mód nincs arra, hogy ezt a l­e­g­­csekélyebb mértékben is ellenőriz­hessék. A tejtermelő, akinek egzisztenciális kérdés a tejtermelés, a beteg tejet épp i­gy el­szállítja, mint az egészségeset s egy liter ilyen romlott tej elegendő arra, hogy az összes tejet megrontsa. Még ha legmesszebbmenő lelkiisme­reti kérdést csinálna is a tejtermelő ebből az ügyből jóhiszeműleg önkéntelenül is elkövet­heti azt a vétkes könnyelműséget, hogy látszó­lag egészséges, de valójában már beteg tejet ad át a milimák­nak. Az állatorvosi tudomány teljesen tehetetlen e betegséggel szemben, annak okát nem tudja, gyógyítására semmit sem tehet s magának a betgségnek a fellépését sem tudja pontosan megállapítani — ez az utóbbi körülmény a nyitja annak, hogy a tejtermelő jóhiszemüleg is hozhat forgalomba beteg tejet. A legmegdöbbentőbb azonban az a tény, hogy az ily módon megbetegedett tehén tejéről semmiféle biztos módszerrel a megfertőzést megállapítani nem l­e­h­et. Budapest naponta több tízezer liter ilyen tejet fogyaszt el. Ebből az egyszerű igazságból a következ­ményeket megállapítani már nem is kell a fan­táziához, vagy az orvosi tudományhoz fordulni Eltekintve attól, hogy maga a betegség is köny­­nyen áthurcolható az emberi szervezetbe az ilyen tej forralatlanul, vagy rosszul felforralva valóságos veszedelem, a legkülönbö­zőbb betegségek okozója s gyermekekre igen gyakran halálos. A bél- és gyo­­morbántalmak, a veszedelmes bélhurutok, ame­lyek az ilyen romlott tej élvezetétől származ­nak, különösen a csecsemőkre a legveszedel­mesebb következményekkel járhatnak. Közhely immár a budapesti élelmiszerekkel való visszaélés, a milimárik fejének megbízha­tósága fölött elmélkedni, de ezúttal egy olyan komoly, alattomos, a testi egészséget fenyegető veszedelemről van szó, amely ellen a legsür­gősebben védekezni kell. Budapest közegészségügyét alattomosan és ellenőrizhetetlenül támadta meg ez a veszede­lem. Itt sürgős intézkedésekről van szó. A köz­egészségügyi hatóságoknak haladéktalanul in­tézkednie kell, hogy a járványos fal­vakból egyetlen liter tej se kerül­jön be a főváros területére, s hogy az intézkedést semmiféle furfanggal ki ne játsz­hassák. Már eddig is olyan súlyos mulasztások történtek, amelyek jóvá nem tehetők, a vesze­delem még nem múlt el, egyre terjed s való­színű, hogy az egész főváros környéke ilyen beteg zóna alá kerül rövidesen s ha intézke­dések nem történnek a koleránál veszedelme­sebb ellenség ütheti fel fejét Budapesten! » Valami felháborító közöny; a bürokrácia paragrafusaiba kapaszkodó hivatalos nembá­­nomság, kishitű vádaskodás, egymást okolás az egész vonalon, ahol a tudósító ebben a dolog­ban végig halad. Mintha nem is a főváros la­kosságának eminens érdekeiről, egészségéről volna szó — csaknem egynegyedmillió ember feje felett lebeg ez a veszedelem — úgy tár­gyalják immel-ámmal ezt a megdöbbentő való­ságot. Ott, ahol már a veszedelem első napjai­ban intézkedni kellett volna — a főváros tiszti­orvosi hivatalában — szinte megriadva hallják, hogy az állapotok már menyire elfajultak. Alig tudnak valamit arról, hogy Budapest tejének nagy része meg van fertőzve. — Hallottam valamit erről — mondja dr. Magyarevits Mladen tiszti főorvos ,­ és nyomban telefon útján informálódik is alantas közegeitől. Most már­ csaknem egy

Next