Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-20 / 44. szám
Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1913 február 20. szám. 7 Atkára, Sir Arthur Nicholson Tevfik pasa török nagykövetet értesíti erről, valamint arról is, hogy a kormányok készek a balkáni államokkal érintkezésbe lépni, anélkül azonban, hogy a porta válasz jegyzékét a béketárgyalások megfelelő alapjául ismernék el, és csakis abban az esetben, ha a porta hallgat a hatalmak jóindulatú tanácsaira. Hogy a hadviselő felek ez ajánlattal szemben milyen álláspontra helyezkednek, egyelőre még ismeretlen. Konstantinápoly, február 19. Hír szerint Hakki pasa táviratilag értesítette a portát, hogy Sir Edward Grey államtitkárral folytatott első beszéde után arra következtet, hogy a béketárgyalások megkezdése a török válasz alapján lehetetlen. A porta újabb utasításokat küld Hakki pasának. Párte, február 19. Itt sehol sem tudnak a nagyköveti reuniótárgyalásának tervezett megszakítására vonatkozó hírekről, ellenkezőleg, holnap ismét lesz ülés, amelyen Albánia határának megállapításával és a bolgár-román viszállyal fognak foglalkozni. A konferencia elé kerülnek holnap Hakki pasa nyilatkozatai a török kormány végső szándékairól. Hakki pasa azokról a módozataikról fog tárgyalni, amelyekkel Drinápoly átadása megvalósítható volna. A legközelebbi napokban segítséget is kap Noradungbian volt külügyminiszter személyében, aki Nizzába már megérkezett s onnan nemsokára Londonba utazik. Törökországi pészifigyes: Konstantinápoly, február 19. A porta egy belga pénzcsoporttól 500.000 font előleget kapott, melyért hét százalék kamatot fizet. A csoport ezzel szemben egy évi opciót kap a Peruban levő katonai gyakorlótér és a Taxim-kaszárnya és Galata városrészben lévő tőzsde megvételére. Ha a vétel nem jönne létre, akkor a kölcsönt a kamatokon felül 1z százalék provízióval kell visszafizetni. Azonkívül a porta a National Bank of Turkey-el és a német bankkal 400.000 font sterling előleg felvétele végett tárgyal,sál 60.000 főre rúg és így ezeknek az erődöknek a védelmére valószínűleg elegendő ember áll rendelkezésre. Az erődöket csak rendszeres ostrommal lehet elfoglalni, amelyekhez persze a bolgároknak nehéz ütegekre van szükségük. Úgy látszik azonban, hogy a bolgár hadvezetőség jó eleve számolt ezzel és gondoskodott nagykaliberű ágyuk idején való odaszállításáról. Az ostrom legfőbb nehézsége az, hogy az erődítéseket nem lehet megkerülni, minthogy mindkét oldalon a tengerig nyúlnak és a török várágyuk lőtávolban nem lehet csapatokat partraszállítani. ’ A bolgárok, mint ismeretes, újabban erős csapaterősítéseket vontak Csataldzsától a bulairi erődök elé. Ezenkívül nagyszámú szerb csapatok is érkeznek Macedóniából a gallipolii harctérre, ami mindama többször kiemelt feltevés mellett bizonyít, hogy a bolgárok a gal- Tipolii félszigeten akarják a háború sorsát eldönteni. A harciaps helyzet. A gallipolii félszigetről tegnap és ma ellen- Férces Jelentések érkeztek és pedig török forrásból. Egy tegnapi távirat szerint a bolgárok elfoglalták a Viktória- és Napóleon-erődöket, egy mai távirat pedig azt mondja, hogy a törököknek sikerült Sarköjnél nagyobb csapaterősítést partraszálítani. Az előbbi hír a törökök súlyos veszteségét jelenti, az utóbbi ellenben azt, hogy a törököknek mégsem állhat oly rosszul a szénájuk a félszigeten, ha képesek voltak Sarkösnél, a múltkori kudarc színhelyén, csapatokat partra tenni. Egyelőre egyik hír sem nyert megerősítést. A gallipolii félsziget legkeskenyebb helyén egy 150 méter maximális magasságú dombsor húzódik délnyugati irányban tengertől tengerig. E dombsor gerincén erődök vonala húzódik végig, amelyek között a legfontosabb az úgynevezett Sultanie-erőd, a dombsor legmagasabb partján. A Sultanie-erőd előtt elhúzódó erődítések északi végét a Napolen-erőd, déli végét pedig a Viktoria-erőd védi, amelyeket — mint egyébként a többi erődök nagy részét is — 1854-ben, a krími hadjárat idején angol és francia mérnökök építették. A törökök 1877-ben restaurálták ezeket az erődítéseket és a közelmúltban, az olasz háború idején, új gyorstüzelő ágyukkal szerelték fel őket. Ezek az állások igen erősek; a terep északkelet felé élesen lejt, úgy, hogy kellő számú védősereg ellenében légy elölről való támadásnak alig van kilátása selyetre. A gallipolii török sereg most körülbe ,Egy apró smucigság!“ — Lukács László zalatnai háza. — A fénykép, amelyet az olvasó alább láthat, ugyebár egy vidéki kúriát ábrázol, egyszerű, ütött-kopott téglaházat, amely ötven esztendővel ezelőtt épült ahogy mondani szokás, testvérek között sem ér többet husz-huszonkétezer koronánál Természetesen az a kérdés, ki az embernek a testvére! Ez a ház Lukács László magyar királyi pénzügyminiszteré volt, ez a ház a hírhedt zalatnai ház, amelyre minden valószínűség szóvhűt emléktáblát helyez a késői utókor. A szövegéről már gondoskodtunk is: Vándor állj meg, íme a ház, amely hites szakértők szerint huszonháromezernyolcszáz koronát ér és eddig száztizenegyezernyolcszázhetven koronájába került a magyar királyi államkincstárnak! Vándor ne álmélkodj, vándorolj tovább, egy másik ház, a képviselőház négymilliónyolcszázezer koronába került és egy fillért sem ér! Ilyen drágák voltak a házak anno 1900—1910-ben. Megérjük-e az emléktábla leleplezését? A Lukács Lászlóét már megértük" . . . A zalatnai házak ügyében a bíróság megengedte volna bizonyítást, de Vázsonyi Vilmos, akit összes igazságainak előterjesztésétől elütött a törvényszék határozata, nem élt a szíves engedelemmel. A házat, melynek megtekintését ismételten az olvasó figyelmébe ajánljuk". Lukács László pénzügyminiszter eladta 1911. november havában a gyulafehérvári takarékpénztárnak. 1912. április 3-ikán a takarékpénztártól megvette a magyar királyi államkincstár kilencvenezer korona vételárért. Mi szükség volt a gyulafehérvári takarékpénztár közvetítésére? A pénzintézet egy fillért sem keresett az üzleten, amelyet oly előkelő üzletféllel kötött, amig a kincstár meg nem vette a házat, ki sem adták és ha az átírási illetéket és a közbeeső, kamatokat leszámítjuk, kiderül, hogy még valamit rá is fizettek a pénzügyminiszterrel való összeköttetésre A házat most a bányakapitány lakja és a szakértők által megállapított tizennyolcezer korona átalakítási költség mellett" a bányakapitány a száztizenegyezernyolcszázhetven korona ötven fillér kamatát lakja el, úgy, hogy a lakbére nagyobb, mint a fizetése. Ügyet sem vetve a kincstár szokatlan bőkezűségére, azzal a kérdéssel nézzünk farkasszemet, mennyit is ér tulajdonképpen a zalatnai Lukács-ház, megéri-e a Vételárát és ha nem, úgy mennyivel károsították meg az államot? A kezeink közt levő hites szakértői vélemény e kérdésekre a következő lesújtó választ adja: (A Ház leírása.) Öreg, körülbelül hatvanéves kőből épült ház ez, eléggé lakható állapotba hozva. Áll egy hatszobás lakásból 3,32 m. magas szobákkal, amelyhez előszoba, konyha, kamara, cselédszoba és egy teljesen hasznavehetetlen fürdőszoba tartozik. A fürdő csak úgy van odabiggyesztve, kétoldalt vakolt fafalból és mindössze 2,20 m. magas,ermészetesen roppant hideg és falaiból csurog a nedvesség; fölszerelése hiányos és így a bennlakó bányakapitány állítása szerint mai napig egyszer sem volt használható. Ezenkívül van egy egyszobás lakás, konyha, kamra és cselédszobával. Az összes ablakok újak és az ajtók közül is hat darab ús, a régiek leginkább ütött-kopott állapotban levő keresztajtók. A telek mély gödörben fekszik, úgy hogy, míg az utcáról csak három lépcső vezet a házba, addig a házból a kertbe huszonhárom lépcső. Tehát a kert 3 méterrel mélyebben fekszik a főútnál és azonkívül még gyönge lejtővel lefelé esik. A telek" területe 1912-ben kelt hivatalos telekkönyvi kivonat szerint 1900 négyszögöl. (Mennyit ér?) Az épületet teljesen az állapotban négyzetméterenként Zalatnán ötvenöt koronáért fel lehet építeni. Az építkezési árak Zalatnán elég ked-