Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)

1914-07-10 / 161. szám

2 Budapest, péntek (161. szám.) PESTI HAP­LÓ­­........1914. julius 10. állunk, mert benne vagyunk a hármas­­szövetségben. Magyarországot ugyanis nem mint Magyarországot éhezteti ki Franciaor­szág, hanem mint a hármas­szövetség egyik tagját. Büntet minket azért, mert ■Németország dupeje vagyunk, Német­országé, amely erkölcsileg megaláz, anyagilag tönkretesz minket. De azért az övé vagyunk, hozzátartozunk, a sze­retetnek azzal a hatalmas ragaszkodó érzésével, amit a rab érezhet a gálya iránt, amelyhez hozzá van láncolva. WVwVSVVWWSAWVWSWVWWVVWWW A harcoló ellenzék Pártvezérek tanácskozása — A függetlenségi párt a szeszadó-javaslatról — Az amerikai út — Minisztertanács (Saját tudósítónktól.) Az ellenzéki pártok vezérei csütörtökön este értekezletet tartottak az ellenzéki küzdelem további részleteiről. Az ellenzék, miként jelentettük, a szeszadójavaslat ellen a legteljesebb erővel érvényesíti harci szándékát, s a pénzügyminiszter sérelmes ter­vezetét a legerélyesebb bírálatban részesíti. Az ellenzéki vezérek értekezletén gróf Andrássy Gyula, gróf Zichy Aladár, gróf Ap­­polnyi Albert, Sághy Gyula, Lovászy Márton, Rakovszky István, Szentiványi Árpád, Bakonyi Samu, továbbá a vitarendezők közül Ábrahám Dezső, Eitner Zsigmond, Kobek Kornél, Jaczkó Pál, Springer Ferenc és Szmrecsányi György vettek részt. A parlamenti akció ügyében a leg­teljesebb harc mellett foglaltak állást, é­s a jövő héten aligha kerülhet sor a közigazgatási reformra. Élesen elítélték a házelnökség pro­vokáló magatartását is.­­ A függetlenségi párt csütörtök este hét óra­kor Sághy Gyula elnöklésével értekezletet tar­tott. A jegyzőkönyvet Ábrahám Dezső vezette. Az értekezleten Laehne Hugó ismertette a szeszadóról szóló törvényjavaslatot és részlete­sen boncolta annak sérelmes intézkedéseit. A javaslat különösen a mezőgazdasági érdekeket sérti. A javaslatra egyáltalán semmi szükség nem volt és csakis azért csinálták, hogy né­hány nagy gyárosnak ajándékot adjanak. Csermák Ernő szerint a jelenlegi állapot­tal szemben a javaslat nagyon megnehezíti a kisüstösök helyzetét, a kisgazdákét, a szegény emberekét, éppen akkor, amikor a vagyono­soknak túl nagy előnyöket nyújt. Ezt tartja a javaslat legnagyobb hibájának. Bernáth Béla és Jármy Béla a szőlőgazdák szempontjából foglalkozott a kisüstösök sérel­mével. Ezután az elnök köszönetet mondott az előadónak és a hozzászólóknak fejtegetéseikért és az értekezletet bezárta. s örvendetes hírek érkeznek gróf Károlyi Mihály és társai amerikai útjáról is. Filadelfiá­­ból jött távirat, amely azt mutatja, hogy nem­csak az amerikai magyarság, de az Unió egész társadalma együtt érez a magyarság ügyével. Glynn kormányzó hétfőn Albanyban ven­dégesül látta Károlyi Mihályt, a vele volt kép­viselőket és az amerikai magyarság egy-két vezető emberét. A Kapitoliumban impozáns gyűlést rendezett a magyarság, melynek ezrein kívül rengeteg amerikai vett részt a gyűlésen. Az első felszólaló maga a kormányzó volt. Nagy taps fogadta, amint hatásos beszédben kijelentette, hogy Károlyi Mihálynak a magyar demokráciáért és a reakció letöréséért itt, ame-.­­rikai földön, folytatott akcióját nemcsak a magyarságnak kell anyagilag és erkölcsileg tá­mogatnia, hanem a magasztos célú mozgal­mat az■ amerikaiaknak is erkölcsi támogatá­­­sukban kell részesíteniök. Délután ebéd volt palotájában, amelyen a magyar vendégeken kívül nagy számmal vettek részt a legkiválóbb amerika­i politikusok, képviselők, szenátorok. Ezen az ebéden felszólalt Mitchell polgármes­ter, akinek különben szintén vendégei voltak már Károlyiék s nagy lelkesedést keltve, a newyorki polgármester kijelentette, hogy az amerikaiaknak anyagilag is kell támogatniuk Károlyi Mihály akcióját. A demokrácia hazá­jának polgárai örömmel ü­dvözlik a mozgal­mat, mely az óvilág egy­ derék népének de­mokratikus fejlődését akarja biztosítani. Este Malone kikötőparancsnok vacsorát adott a magyar vendégek tiszteletére, majd a magyar színekkel , piros-fehér-zöld drapériákkal és zászlókkal díszített hatalmas amerikai szín­házban nagy díszelőadás volt tiszteletükre. A­ kormány a parlament­­munkarendjével foglalkozott a csütörtök esti minisztertantá­­cson, de ezenfelül — félhivatalos jelentés sze­rint — még kormányzati ügyeket is elintéz­tek. Bár­ Hazai Samu honvédelmi miniszter is megérkezett Karlsbach nyaralásából, koztak a pénzügyminiszterrel és megállapodtak ab­ban, hogy a vitás paragrafusokat úgy módosítják, hogy a horvát kistermelők érdekeit lehetőleg meg­védjék. A horvát képviselőr­ ebben Tiszával is meg­egyeztek. A palánknak dőlt most és keservesen sírt a D betű miatt. Valahogyan tovább vánszorgott és eszébe jutott, hogy az ő korában már nem illik sírni. A köny is az ifjúságnak bűbájos és tragikus adománya . . . Minden az ifjúságé és nem volna szabad megöregedniök csak a királyok­nak, a nagy hadvezéreknek és a nagyon híres költőknek, csak a kivételes embereknek, akik­nél ez mindegy, mert ők az esztendőkön kívü­l élnek. Oh, ha híres volna, amint megérde­melné és bizonyára megérdemelné és ha fiatal volna és az örök fiatalságot is megérdemelné, mert a keble most is úgy tud fájni, mint ami­kor először szeretett, kilenc esztendős korá­ban. Mindig fiatalnak kell lenni, mindig sze­retni kell és mindig szenvedni. . . . Spring is coming — dalolták egy házból és a fiatal nő hangja úgy nyúlt ki Stendhal arca elé az ablakból, mint egy na­gyon fehér kéz. Fölemelte arcát és maga sem tudta, miért, megemelte homályos színű posz­tóból való kürtőkalapját. Spring is coming... Tavasz megjő. Stendhal, mint egy embert, a kalapjával köszöntötte e szavakat, az első jót, amit ez estén kapott. A fiatal nő elfogadta a köszöntést, rámosolygott és Stendhal a kapun át betért az udvarra, ahol hosszú zsinórokról szép gyümölcs lógott alá: frissen mosott sza­gos női fehérruha. Három lépcsőn botorkált fel és a szoba, amelybe lépett, olyan kicsi volt, hogy szinte beleütközött. Hárman voltak bennt, szőkék mind. Az egyik kezet adott neki, a másik ki­csiny masinában házi sört főzött, a harmadik dalolt. Olyan­­Egyszerűek voltak, olyan kétíve­sek és a szemük is olyan tiszta, Stendhal za­varban volt. Hová tévedt! Mosolyogtak, sze­­r­ényen sörrel kínálták meg és az egyik elkérte az óraláncáról alálógó ezüst amulettet. A férfi balogul restelkedett. Ezt tőle csente el hiszen egykor és ezen a helyen ... és a potom kincset a kockás mellény zsebébe rejtette. — Evelyne — mutatkozott be az egyik. — Ágnes — a második. — Marv — a harmadik. — Henry —­ mormogta Stendhal és hom­loka bíborba pirult, öreg volt és magános és neki, aki min­denki között a legszebbet irta a szerelemről, már csak ilyen nőkből juthat. De kedvesek és milyen picik, három apró baba, a szoba is akkora, mint egy tányér. Mintha játékok kö­zött volna és az egész házban az egyedüli fel­nőtt lény az ő öregsége. És milyen szerények! A sörüket is maguk főzik, a ruhájukat, ami az udvaron szárad, is maguk mosták és a dalai­kat is bizonyára maguk találják ki. Szerények és szegények, de kedves a szegénységük, úgy illatozik, mint mezőn a margaréta. Ágnes most hirtelen kacagni kezdett. De milyen kicsi volt a kacagása is és a hangja nem mert a szoba alacsony famenyezetéig se fölérni. Megfogta Stendhal balkarját és a ka­bát ujjaira mutatott. Valóban kacagni való is volt. A kávészinti hosszú kabáton piros folt. Stendhal magával hozta a D betűt. Ide hozta magával. Fölemelte a balkönyökét, hogy a jobb kezével leporolja a kabátról a piros kré­tát. Ágnes kedves kis cselédként ugrott mel­léje, majd ő segít. De a férfi rideg mozdulat­tal elkapta könyökét- Ez a kéz, ezt a betűt!... És futni szeretett volna, menekülni, és sirai szeretett volna, meghalni . . . meghalni azt szeretett volna. — Megbántottam! ... Ne haragudjék. Igazán nem akartam — szólt­a Ágnes. Kérőn nézett a férfire és szomorúságban. Nem tudta, miről van szó, azt hitte, a kaca­gása sértette az idegen urat és nagyon picit azt is megérezte, hogy az lenézi őt, megveti. Megveti? Istenem, Ágnes azért jó leánynak tudta magát, két köny gyűlt a szemébe és a szomorú nézését fölkínálta, a férfinek. Az rá­nézett a leányra és hirtelen úgy érezte, hogy annak ostoba bánatában az ő nagy szenvedése tükrözik, mint nehéz emberi arc gyakran a víz könnyű tükrében. — Hét esztendő — e két szót látta most maga előtt a levegőben, betűkkel tisztán és pontosan kiírva. — Lombardia — szerette volna suttogni — Milano ... A kőolaj lámpás lángjában sok D betű karikázott, az ablak üvegen a tavasz kopogott és Ágnes két társ­nője úgy ült a szalmafonatú pamlagon, mint két iskolásleányka. Stendhal lehajolt Ágneshez és a kis leány két karját meleg-szorosan az öreg ember nyaka köré fonta. Szájuk egymásra tapadt és Ágnes — mintha csak igazi szerelemben volna — apró fogával beleharapott a férfi lankadt ajkába. Percekig voltak így, azután a leány ajka lehullott az emberéről. A fog nyoma, a harapás még ott maradt, a fájás is. Ez jó volt. — Köszönöm — mondta Steudh­al és em­lékbe megcsókolta Ágnes kezét. Budapest, július 9. A szeszadó és a horvátok. A három horvát képviselő, Rajacsics, Surmin és Polják, akik már több napja tárgyalásokat folytatnak a pénzügymi­niszterrel a szeszadótörvény némely paragrafusai­nak módosítása tárgyában, ismét hosszasan tanács­ Izgalmas­­ béke Berchtold audienciája — Semmi sem készül Szerbia ellen — Rendőrök és granicsárok — A leolvadt háborús­ párt (Saját tudósítónktól.) Mint már jelentet­tük, gróf Berchtold külügyminiszter szerdán éjjel Ischlbe utazott és csütörtökön délelőtt ti­zenegy órakor audiencián jelent meg a király­nál, akinek jelentést tett a keddi miniszterta­nács határozatairól. Megírtuk, hogy e határo­zatok szerint semmiféle külpolitikai lépés nem következik. Mint Tisza kifejtette, az egész kö­zös kormánynak az az álláspontja, hogy Bosz­niában rendőri intézkedésekkel nyugalmat tud teremteni. Úgy a miniszteri tanácskozások, mint az audiencia szinte kizárólag a boszniai tennivalók kérdésével foglalkoztak. Értesülé­sünket teljesen megerősíti az a bécsi jelentés, mely az audiencia jelentőségéről a következők­ben számol be : — ő felsége megadta a hozzájárulását azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a boszniai kormányzásban beálló irányválto­zást eredményezni fogják. Ennek következtében már a legköze­lebbi időben különböző változások fognak foganatosíttatni Bosznia-Hercegovina köz­igazgatásjogában, rendőrségében, iskola­ügyében. A keresztülviendő változtatások részle­tezését pénteken Bilinski közös pénzügymi­niszter fogja ő felségével megismertetni. Egyidejűleg a Bosznia-Hercegovina területén eszközlendő­ intézkedésekkel a határrendőr­ség megerősítése szempontjából is fontos in­tézkedések fognak történni. "f ■ Ami a Szerbiával szemben teendő de­­marche-ot illeti, az olyképpen fog megtör­ténni, hogy általa Szerbia felségjogaiba sem­miféle beleavatkozás nem történik, vagy, Szerbiával szemben még affront sincs tervbe véve , azonban erélyesen követeli az osztrák­­magyar monarkia a merénylet tervezőinek szigorú megbüntetését és azon üzelmek meg­szüntetését és meggátlását, amelyeknek fen­­maradása a korrekt szomszédos viszonyt Szerbiával lehetetlenné tennék.

Next